Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

1960. NOVEMBER 5. N A PLÖ 3 Befejestödőben a burgonya­betakarítás9 a rozsvetés Este 10 órától — reggel 6-ig . A „harmadik műszakban“ látogattuk meg ipari üzemeinket Meggyorsult a cukorrépa szedése — A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatója Az évszakhoz képest enyhe, október végi időjárásnak és a munkák jobb megszervezésé­nek volt köszönhető elsősor­ban, hogy a betakarítás és az őszi szán tás-vetés általában meggyorsult. A rizs aratása és a burgonya szedése országszer te befejezés előtt van. A ku­koricatöréssel a legutóbbi egy hét alatt 12 százaléknyit ha­ladtak, A legjobb eredményt Szövetkezeti pincérvizsga A felnőtt szakmunkásképzés keretében kilencvenöt vendég­látóipari dolgozót vizsgáztatott le tegnap a Szövetkezeteik Ba­ranya megyei Központja« A szövetkezeti italboltosok írás­beli vizsga keretében számol­tak be az étlapkészítés, az étel- italelszámolás és a kalkuláció terén elért tudásukról; No­vember 14-én pedig szóbeli és gyakorlati vizsgára jönnek Pécsre, s ezzel megkapják a vendéglátóipari segédlevelet; Szolnok és Zala megye terme­lői érték él, ahol a kukorica- törés 80 százalékával végeztek, ezzel szemben Somogy, Tolna és Fejér megyében alig jutot­tak túl a 30 százalékon. A burgonya betakarítását elsősorban Fejér, Tolna, Ko­márom, Borsod és Somogy megyében kell gyorsítani; A cukorgyárak október 31- ig több mint 144 000 vagon cukorrépát vettek át a ter­melőkből. A szedés meggyorsult, de a szállítás üteme helyenkint nem kielégítő, ebben főként Nóg- rád és Fejér megye elmara­dása számottevő. Az őszi vetőszántásnak 69, a mélyszántásnak pedig 30 szá­zalékát végezték él október végéig; őszi keveréktaikar- mányt az elmúlt évinél na­gyobb, őszi árpát pedig a ta­valyival azonos területen ve­tették. A vetőszántásban Győr és Szabolcs megye érte el a legjobb eredményt, ahol 94, illetve 80 százaléknál tartanak., ■Ennél gyengébb az északi me­gyék, valamint Tolna és Ba­ranya megye teljesítésej A rozs vetésével október vé­géig csaknem teljes egészé­ben végeztéig, őszi búza tervezett területének azon­ban még felét sem vetették be. A vetéssel legjobban Györ- Sopron megyében haladnak, ahol a keveréktakarmányokat és az őszi árpát teljesen elve­tették, a kenyérgabona vetés­tervének pedig 79 százalékát teljesítették. Néhány helyen a szervezet­lenség akadályozza a munkát; még mindig kevés a kettős műszakban dolgozó erőgép, a termelőszövetkezetek tagjai nem mindenütt használják ki eléggé a kedvező időt a beta­karításra. A legfontosabb teendő most a kapásnövények betakarí­tásának gyorsítása, hogy a letakarított területeken azonnal hozzáfoghassanak a talajelőkészítő munkához és a vetéshez. Az ország szőlőter­mő vidékein — Borsod, He­ves és Vas megye kivételével — befejezéshez kpzéledik a szüreti .. ................———————i ..... .......... m Rá galmazók A méreg rossz tanácsadó «* szokás mondani s ez így is van. Sok ember hirtelen dühében 'hé aes kijelenteni olyan dolgokat, melyek valódiságáról, igazá­ról korántsincs meggyőződve. Ha már őt bosszantotta — pél- lául a szomszédja, akkor „vi~ tzontbosszantásul“ hirtelen bei­ndulásában „jól odamondogat“ ieki s az ilyen perpatvar nem, tgyszer a becsületsértés tényét s kimeríti. A mérges ember lajlamos a másikra tücsköt- tékát ráfogni, megrágalmazni. A bíróságok mwhkájának je- entős részét alkotják a rágal- nazók. A pécsi, járásbíróságon léidéül hetente egy napon jó­formán csak a rágalmazók igyeit intézik. A folyosón egy- násra „villaszemékkel“ tekin- \ő emberek ülnek s várják, logy a bíró tegyen igazságot :özöttük. Nem gondolnák arra \ogy nézeteltéréseiket egymás ■Ázott a kölcsönös megértés ilapján intézzék el, hanem izonnal a hivatalos fórumhoz Kálódnak. Sokszor pedig erre, emmi ok. Bírósági jegyzőköny­vék igazolják: ha a felek csak így kicsit is gondolkodtak vol­ta ügyükön, békésen elintéz- tették volna. Bizonyítja ezt a tövetkező eset is. B. Sándor és K. N. József egymás szomszédságában Iák­nak. Még „friss“ szomszédok, mindketten csaknem azonos időben építették a házukat. — Kerítést csak úgy nagyjából készítettek — mindketten úgy gondolták, arra még ráérnek, előbb a ház legyen rendben. Igen ám, de B. Sándor barom­fiakat nevelt, s az állatok — megfelelő kerítés hiányában — „belátogattak’’ K. N. József kertjébe s ott kárt okozták. K. N. József pedig ahelyett, hogy megbeszélte volna szomszédjá­val a teendőket, egyszerűen meg leste a baromfiakat amikor kertjében kaparászták s közü­lük kettőt bottal agyonütött. De erre már B. Sándort is el­öntötte a méreg s amikor leg­közelebb a kertben meglátta K. N. Józsefet, kiabálni kez­dett, hogy ne üsse le az ő ál­latait, nem olyan gazdag em­ber ő, mint K. N. József, a!ki lopott pénzből építette a házát. Jó hangosan kiabált, még a harmadik szomszéd is hallot­ta. K. N. József nem hagytp anáyiban az ügyet — rágal­mazásért feljelentette szom­szédját. A békítő tárgyaláson aztán — mint a jegyzőkönyv­ből kiderült — B. Sándor visz­szavonta a „lopott pénzf rá­galmát, mondva: nem gondol­ta meg kijelentését. Az ügynek az érdekessége még — ezt a bíró inesélte —, hogy délután, egy vendéglőbe, ahová ö egy pohár sörre tért be, ott találta a két ügyfelet sűrű borozgatás közepette. Az asztaluk lábánál pedig egy vaskos köteg drót­kerítés volt... Természetesen nem minden rágalmazás végződik ilyen ke­délyesen. Különösen nem ak­kor, ha a rágalmazás nem ma­gánszemélyt, hanem hatósági személyt érint. Az egyik vállalat igazgató­ját azzal rágalmazták meg, hogy „manipulál“ a vállalat pénzével. Ilyen esetben termé­szetesen az ügy vizsgálatába bekapcsolódik az ügyészség is s a nyomozás lefolytatása után a bíróság elé kerül az ügy. Az említett „manipuláció“-nál például egy szó sem volt igaz. A rágalmazó később már meg­bánta kijelentéseit, sőt bocsá­natot is kért az igazgatótól. Mindez persze elkerülhető lett volna, ha a rágalmazó nem csak „hallottam valamit" alap­ján beszél a nagyvilágba. Nem is szólva arról, hogy mind az ügyészségnek, mind a bíróság­nak egy sereg felesleges mun­kát okozott. Vannak emberek, akik haj­lamosak a másikról a rosszat azonnal elhinni anélkül, hogy arról bármi bizonyítékuk is lenne. Az, hogy ki mit hisz el és mit nem — egyéni dolog. De az, hogy Iki mit mond a másikról — már közügy, külö­nösen ha nem mint magán­emberről, hanem mint ható­sági személyről nyilatkozik — megfelelő bizonyítékok híján. Érdemes a kijelentéseket megfontolni. Már csak azért is, mert a rágalmazásért '6 hó­napi börtönbüntetés is kiszab­ható, sőt ha súlyosabb minő­sítés alá kerül — a büntetés még nagyobb is lehet. Nem be­szélve arról; hogy a bírósági költségek megfizetése is köte­lező. GARAT FERENC A Pécsi Vendéglátó Vállalat Dózsa Sport Éttermében 5-én (szombaton) este házi disznótoros vacsora Szeretettel várjuk kedves vendégeinket. 17 881 (biMMlieU a Nagy öröm volt tegnap délelőtt az Ágoston téti óvodában. Ünnepeltek a picinyek. Már előre készültek erre az ünnepség­re. Verseket, énekeket tanultak. Végre elérkezett a „nagy nap”. Ünneplőbe öltöztették a kis óvodásokat és úgy mentek el tegnap hazulról. Az óvodában aztán megvendégelték őket finom kakaóval, kaláccsal. Fél tizenegykor megkezdődött az ünnepség. November 7-ét köszöntötték a legkisebbek. A ven-' dégek előtt bemutatták azt, amit erre az alkalomra megtanul­lak, A kesztyűgyárból a műszak vége a dolgozók. előtt hazatartanak Novembert tagadó, kellemes este van. Fehér felhők között rohan a hold, csak a Széchenyi tér fénycsövei világítanak ná­la is jobban. A szürke, víz­mosta köveken kopogunk fel a Pécsi Kesztyűgyár portájához. Óránk háromnegyed tizet mu­tat. A Pécsi Kesztyűgyár dol­gozói két műszakban termel­nek, a délutánosok 10 órakor fejezik be a munkát Azaz, várjunk csak! Tényleg 10 óra­kor végződik a munkaidő a kesztyűgyárban? Az egyik éjjeliőr felkísér bennünket a varrodák elé. Ott találkozunk Pozsgai Andor elvtárssal, a Il-es szabászat művezetőjével. Űjabb lépcső­ket mászunk meg és 10 óra előtt 10 perccel belépünk a H-es szabászat ajtaján. A munkateremben már csak ket- ten-hárman dolgoznak, a töb­biek ballonkabátban ülnek- állnak, a munkaidő végét vár­va. Visszamegyünk a portára és lám a varrodákból, a sza­bászatokból özönlenek ki a dolgozók, pedig még tíz óra sincs. Nehéz a második mű­szak, de a munkaidőt jó lenne, ha a kesztyűgyárban is betar­tanák! A Mohácsi Selyemgyárban éppen az ellenkezőjét tapasz­taljuk, mint a Pécsi Kesztyű­gyárban. Éjfélkor lépünk be a gyárkapun, ahonnan nem en­gednek tovább bennünket, míg Molnár István szövő műveze­tő, aki a harmadik műszak­ban felelős a gyárért, értünk nem jön. A munkatermekbe lépve, mindenhol a legnagyobb , rend és szorgalmas munka­végzés fogad bennünket. A KISZ-kongresszusra és novem­ber 7-ére készülnek a gyár dolgozói. Zúgnak, csattognak a szövőgépek, szót alig értem a meleg, neonfényes teremben. Vajon mennyi selyem szövő­dik ebben az éjszakai műszak­ban? Bizony, nem kevesebb, mint 6 millió 500 ezer „vetés” virrad meg a Duna menti gyárban. Nem nehéz a mun­ka, ilyenkor éjszaka? Nem lenne jobb otthon aludni a puha ágyban? Hámori Györgynétől, egy vékonyarcú, szemüveges asz- szonykától kérünk választ. — Lehet, hogy most megle­pődnek, de én nagyon szere­tek éjszakai műszakban dol­gozni — mondja mosolyogva a fiatal szövőnő. — Cseppet sem vagyok álmos. Ilyenkor nyugodtabbak még az embe­rek is. — Hát akinek nincs gyere­ke, annak könnyebb — mond­juk elhamarkodottan, mert Hámoriné mindjárt megcáfol bennünket. Két gyermekük van, a 6 éves Juditka és a 4 éves Gyuri. Férje itt dolgozik a gyárban s ő is három mű­szakban. — Nappal hogyan tud pi­henni? — A gyerekek lábujjhegycn járnak a lakásban és mindig vigyáznak: Pszt... anyucika éjjel dolgozott, aludnia kell — mondogatják. Hámoriné nem hiába szocia­lista címért küzdő brigád tag­ja, minőségi tervét 100 száza­lékra teljesíti, ami nagyon szép eredmény. Reggel 6 óra előtt 10 perccel jelenik meg gé­pénél a váltótárs, s ő pontosan „belejön”, hogy nappal alud­jon, akkor egy-két nap múlva lélután kell pihenni. — Mikor ér haza a munká­tól? — öt kilométerre lakom in- íen, úgy kerekezek haza. Há- omnegyed óra alatt otthon zagyok, ha a „Rigó Madárnál” neg nem állunk egy kisfröccs- .e. A többiek is ilyen jól bírják dz éjszakázást? — Szokás dolga ez kérem! Egy „kis álmosunk” van, Mar­tinka a szitafelvigyázó. Néha tókummog, akkor bögrével lo­csol gátjuk. Jódolgos egyéb­ként. A gépsor végénél Búzás La­josáé és Kelovi ts József né klímakiszedők dolgoznak. Azt mondják, legrosszabb az éjsza­kából két órától háromig. Ha azt „átvészeli” valaki, akkor már frissen telik a műszak. Valószínű, hogy Badacsonyi László, a Pécsi Bőrgyár por­tása is e nézet harcosa, mert háromnegyed 3-kor alva talál­juk munkahelyén. A kellemes holdsütötte éjszakában megáll autónk a főbejárat mellett, tú­rázik is a motor, de „vagy alusznak, vagy nem hall­ják...” a portásfülkében csak a kívülről belopódzó fény vilá­gítja meg a hanyattdőlt por­tást. A kapu nyitva, nyugod­tan bemehetünk, vagy akár el­vihetjük a fél gyárait, senki sem szólna érte. Az alkalommal élve, körbe­járjuk a hatalmas telepet. Hosszú séta után találkozunk Ludvig Mátyás művezetővel, aki üzemellenőri teendőket lát eL Igazolványt nem kér tő­lünk senki, látszik, hogy „ál­mos” a gyár. Az apróbőr-kiké- szítőben Kapási Jánosnéval Hámoriné 100 százalékos minőségi munkát végez, a munkaidő végén hagyja el a gyárat. A Mohácsi Farostlemezgyár­ba Cseperka Ferenc művezető vezet bennünket. Az éjszakai műszak eddig a versenyben a legjobb eredményt érte el, ter­vüket 127 százalékra teljesí­tették és 89 százalékban első osztályú farostlemezt gyártot­tak. A nagycsarnok gépein pá­ra úszik, sápadt fénnyel ra­gyognak a villanykörték. A prések mellett a legnehezebb munkát Széth Ferenc és tár­sai végzik. — Éjjel jobban szeretek dol­gozni, mint nappal — mondja Széth elvtárs, akinek szintén két gyereke van. — Csak a munkaidő változását nehéz megszokni. Amikor az ember Széth Ferenc, old jobban szeret éjjel dolgozni, beszélgetünk el, aki nem talál­ja nehéznek az éjszakai mun­kát A fiatalasszony két hete van a gyárban és máris a leg­veszélyesebb présgépen. a „krokodilon” dolgozik. A gé­pen kis tábla áll, rajta a fel­irat: „Ezen a gépen csak gya­korlott munkás dolgozhat.” Halász Jánosné, aki kabát­bőröket présel, azt mondja, hogy csütörtök után már ha­nyatlik teljesítménye, a három műszak nagyon igénybe veszi. Bizony, rosszabb is úgy dol­gozni, ha az éjszakai műszak vége csak „éjjeliőrködés” a gépek mellett. A munka len­dülete, hangulata hiányzik itt a bőrgyárban s emiatt a dol­gozóknak is fárasztóbb az éb­renlét. Az óramutató lassan a har­madik műszak végét jelzL Nemsokára meghasad az ég kárpitja és búcsút mond az éjszaka, hazatérnek a becsüle­tes munkában elfáradók. Lá­togatásunk mérlegét megvon­va, megállapíthatjuk: azokon a munkahelyeken, ahol eleven munkaverseny folyik, ahol ki­használják a munkaidőt, ott nagyobb kedvvel megy a mun­ka, és az éjszakai műszak tel­jesítménye nem marad el. sőt megelőzi a nappalosok terme­lését. Szüts István Fotp; Erb Jújaos

Next

/
Thumbnails
Contents