Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-04 / 261. szám

1960. NOVEMBER 4. NAPLÓ 5 Film. Film. Film Ballada a katonáról A háború másfél évtized óta visszatérő mondanivaló a szov­jet filmművészetben, és több a véletlennél az az Igazság, hogy a modem utakra ért szovjet filmművészet — ed­digi legkiválóbb alkotásait a háborús témákból teremtette. A nevezetes Szállnak a dar- vak, az Emberi sors és most a Ballada a katonáról — egye­nes nyomvonala annak az őszinte, bátor és új kategó­riákban élő humanizmusnak, amely általában az egész szov­jet életet jellemzi. Mindezek kifejezésére nyilvánvalóan leg­alkalmasabb a háború, amely abszolútul elválasztja az em­berben a belső tulajdonságo­kat, amely emberségből is mindenki részére próbatétel. A háború a szovjet embe­rek számára nagy történelmi és belső, emberi próbatételt jelentett. A negyvenes évek eleje a szó valódi értelmében az élet vagy a halál időszaka volt. Eddig — leszámítva az előbb említett nagysikerű szovjet filmeket — a szovjet filmművészet általában csele ezt az élel-halál jelleget áb­rázolta. Néhány jólszabott jel­lemtől eltekintve — az esemé­nyek, a hősiség pátosza és az egysíkúság elnyomta az em­bert. A Szokolovokat, az Al- josákat, a Surákat. Az ebben a filmben a leg­nagyszerűbb, hogy megkeresi és tetten éri az embert. Kíséri, figyeli, megmutatja, a legfino­mabb lelki mozdulatokat is. Az érzelmét kutatja, belső szépségeit, az üdeségét emeli napfényre, tisztán, mély em­beri együttérzéssel, meghatóan és nem fél kimondani, hogy erényeivel, , gyarlóságával együtt ember. A háború rémségei végered­ményben — eltekintve néhány nagyszerűen komponált jele­nettől — kiszorulnak a film­ből. Az érzelem az, az egysze- > rű, élni és éltetni akaró em­ber az, amely uralkodik a filmben, apró, kedves dolgai­val, bátorító mosolyéval, éle­tet kóstolgatva. Az ország te­rületén dúl a háború, de ez a tizenkilenc éves fiatalember nyugalmat, otthonos biztonsá­got áraszt. Derűs és embersé­ges, szerelemre gyullad és a megpróbáltatásokra csendes türelemmel válaszol. Hős? Okvetlenül az. Még az ütközet ébresztette félelmé­ben is. És hozzátéve, hogy nem is általában hős, nem is általában ember, hanem szov­jet ember. Hozva magában a múltból az egyszerű orosz em­ber sajátosságait, és hozzá­téve a mát, az új eszmeiséget és a háborút, a megpróbál- tatót. Ennek az egyszerű orosz embernek a balladája ez. Az Aurore kritikusa a Bal­lada a katonáról című szovjet film cannesl bemutatója után ezt írta: H... Komolyan hi­Vonalaira vigyáz reggeli előtt naponta fél pohár Igmándí! Emésztését rendbentartja ígmándi! C yomorrontásnál ígmándi! szem, hogy sohasem láttam a háború értelmetlenségének és szörnyűségének ennél meg- hatóbb és tisztább, ennél üdébb és okosabb bírálatát..." A szocialista művészetet csak az ilyen fesztiválokon íz­lelő higgadt kritikus vallomá­sa ez. A film valóban tiszta és üde, megható és okos, de a bí­rálatnál több. Ébresztés és fi­gyelmeztetés. „Érzelmi rene­szánsz” és a legmélyebbre tö­rekvő humanizmus. Modern film és higgadtan, bátran a lé­nyeget kereső. Látszólag csupán történé­sek láncolata. Hat nap egy szovjet katona életéből, akit megtámadnak a német harc­kocsik. Némi szerencsével két ellenséges harckocsit kilő, de ő kitüntetés helyett szabadsá­got kér a vezérőrnagytól, mert otthon, a szülői ház tetejét meg kellene javítani. Az út oda-vissza két nap. összesen hat napot kap, de ebből ott­honra csak néhány feledhetet­len perc jut, már indulni kell vissza. Tulajdonképpen a szabadsá- gos út története a film. Szer­kezetében roppant nagy igény- nyél és művészettel készült cselekmény- és képsorozat. Az epizódok, az utazás jól kivá­lasztott jelenetéinek egymás- bafűzése ez, de szigorúan, a modern filmrtend módszereivel ábrázolva, ritka gazdag érzel­mi világot elevenít meg. Egy ember története ez. Egy emberé, aki a mindet jelenti, a tömeget, a szerencsésen vagy tragikusan háborút járt szov­jet emberek millióit. Nehéz kívülről, fentről, más­honnan nézni ezt a filmet. Kényszerít arra, hogy az em­ber teljes szívvel és nyitott érzelmekkel A1 jósával együtt végigjárja a rokkanttal való szomorú, de emberséges talál­kozást, az utat Surával, hogy átérezze ennek a romlatlan, tiszta szerelemnek varázsát, szépségét, hogy Aljosával együtt hajoljon ki az égő vo­nat ablakán, s vele együtt szo­ruljon el a szíve, amikor haza­ért a faluba, hiszen csak né­hány perc maradt az anyja számára. Csuhraj kiváló rendező, ezt bebizonyította már néhány ko­rábbi filmjével. Kép és han­gulat teremtő, ötletes és őszin­te. A Ballada a katonáról sok­kal több a korábbi filmeknél. A szovjet filmgyártás az utóbbi másfél évtizedben szá­mos háborús filmet produkált, de igazán a művészi magas­latokig emelkedő, a maradan- dóság jegyét viselő: eddig csak kettő volt: a Szállnak a dar- vak és az Emberi sors. És most mellettük a harmadik, a Ballada a katonáról. Thlery Árpád 99 A nagy történelmi kihívás“ Szerdán este kilenc előadó, három gépkocsin, a megye kilenc községébe in­dult, hogy a téli idényben a falusi hallgatóság számára in­dított előadás-sorozat első elő­adását „A nagy történelmi ki­hívás“ címmel megtartsa. Ennek az előadásnak az a hatalmas gazdasági verseny a tárgya, amely a hanyatló im­perializmus és a szocializmus között indult. A Szovjetunió hívta ki versenyre, békés gaz­dasági versenyre, a kapitalista országokat, s ez a nagy törté­nelmi kihívás az országok kö­zötti új szellemű versengés alapjává vált. A szocialista or­szágok azzal bizonyítják ere­jüket, hogy jobb életet terem­tenek dolgozóiknak, mint a föld más országai. Erről szá­molnak be az előadók a tények nyelvén a falusi hallgatóknak. A mi kocsink három község­ben tett le egy-egy előadót. Az egyiket Harkányban, a mási­Csökkent a balesetek száma a Sörgyárban A Pannónia Sörgyárban 1959-ben 10 hónup alatt 41 üze mi baleset történt. A balese­tek áldozatai 380 munkanapra estek ki a termelésből; Annak ellenére, hogy a dol­gozók munkába álláskor min­den esetben kétórás elméleti és gyakorlati balesetvédelmi oktatáson vesznek részt, az ok­tatásokat minden évben két alkalommal megismétlik. Meg­felelő védőeszközökkel is ellát­ják a dolgozókat, mint például szemüveggel, csuklóvédővel és fejkendővel, melyek az üvegok esetleges robbanásából adódó sérüléseket csökkentik, vagy teljesen kiküszöbölik, A bal­eseti statisztika mégis magas számot mutat. Szerencsére az elmúlt évben */zttrés kői? ELVOMÓleŐM E/07T, — C4T/1/Y keletkezett sérülések viszony­lag „enyhék", de többségük el­kerülhető lett volna, ha a sé­rültek fegyelmezettebben vég* zik munkájukat. Fegyelmezetlenségből tör­tént Gyenis Ferenc segédmun­kás sérülése, aki 1959. július 29-én egy teherautó platóján állva utazott és lesodorta egy vasúti felüljáró, ezért 1959. szeptember 5-ig betegállo­mányban volt. A gyár vezetőinek az elmúlt év tapasztalatai alapján a sza­bályok szigorúbb betartásával sikerült elérni, hogy I960, ok­tóber 31-ig, a balesetek száma 37-re, a sérülések miatt kiesett munkanapok száma 148-ra csökkent, A sérülések javarészt ez év­ben Is fegyelmezetlenségből következtek be. Például a jég­gyárban dolgozó Nagy Jenő nem figyelte a jelzést és a csúszó jégtábla megroncsolta a lábát. A Pannónia Sörgyárban az 1960. III. negyedév végéig ke­letkezett sérülések általában „könnyebbek“ a tavalyinál, de ez nem jelenti azt, hogy a helyzet kielégítő, csak javult valamit. Nem elegendőek csu­pán az oktatások, hanem szin­te mozgalomszerűen kellene megértetni minden dolgozóval, hogy fegyelmezettebben, több figyelemmel dolgozzon, mert a sérülés nemcsak az üzemnek, hanem az egyénnek és család­jának is káros. élénk érdeklődéssel tárgyalták, hogy mennyivel könnyebb is a munka az ügyes háztartási gé­pekkel, s hogy mennyi idő kell, míg ezek a gépiek a ház­tartások többségében leveszik az asszonyok válláról a gon­dot. Érdekes példája ez annak, hogy látszólag elvont nemzet­közi kérdések tárgyalása során milyen mindennapi, gyakorlati kérdésekhez lehet eljutni. Nem így történt azonban Drávaszerdahelyen. A kocsi utolsó utasa szinte kihalt fa­lura talált. Nagynehezon kerí­tette elő a tsz, majd a tanács elnökét. És amikor azt kérdez­te, hol tarthatja meg az elő­adást, még ők kérdezték, hogy miféle előadásról lenne szó. Mint kiderült, egyetlen peda­gógusra bízták az előkészíté­sét, az meg nagy elfoglaltsága közepette egyszerűen elfelej­tette az egészet. így aztán ki sem hirdették, nem is tudták a faluban, hogy előadó érke­zik, Ez bizony meghökkentő, mert bár az természetes, hogy nem számíthatunk az egész falu megjelenésére, az is, hogy nem mindenütt alakul ki órá­kig tartó vita az előadás után, de az ilyen „feledékenység” mégiscsak túlzás. A falu dolgozóinak ér­deklődésére sokkal inkább az előző kettő, mint az utóbbi jellemző. Reméljük, hogy Drávaszerdahelyen is csak ki­vételes jelenség volt ez a mu­lasztás, a jövőben a falu ve­zetői és a társadalmi szerveze­tek nagyobb gondot fordíta­nak az Ilyen hasznos előadá­sok előkészítésére, nemcsak azért, hogy a* előadó ne hiába utazzon fél éjszakán át, hanem sokkal inkább azért, mert a falu kulturális fejlődésének tartoznak a nagyobb gondos­sággal. Kovács Attila Yifamindús takarmánykészítmény, vitaminos ivóvíz a baromfiaknak A baromfiak szervezetében is súlyos károsodást okoz a vi­taminhiány; hatására elpusz­tul a* állat, vagy rosszabbul értékesíti a takarmányt, keve­sebb tojást, húst ad. Az Állat­egészségügyi Kutató Intézet­ben ezért olyan receptet kísér­leteztek ki, amely biztosítja, hogy a gyári takarmánykészít­mények is megőrizzék a friss takarmányok vitamintartal­mát. Uj vitamingyógyszert ii előállítottak, amely a nagyüze mi állattenyésztésben Is könj- nyen előállítható; az lvóvízb< keverve gyorsan hat a vitamit hiányból eredő súlyos állatbe tegsegokre. Az új gyógysze; gyártása már megkezdődött, t nemsokára a vitamindús taka mánykészítmény is eljut a ba ramfltemyósztő gazdaságokba táppBn xc®AiDÖik: nyomában 674 Francéira Lajosné 12 éve be- tegellenő*» az SZTK-nak. Nin­csen olyan községe a megyé­nek, olyan utcája, talán háza a városnak, ahová ő legalább egyszer ne látogatott volna el a tizenkét év alatt Ennyi év alatt szerzett Is magának jócskán haragoso­kat és Jóbarátokat, mert a be­tegellenőrt nem egyforma szív­vel fogadják mindenütt. Ez a legutóbbi útja is. amelyre el­kísértük, olyan kilátásokat „Ígért”, hogy Francsics Lajos­né alighanem újra megszapo­rítja haragosainak amúgy Is népes táborát. Feljelentés élvezett T. I. Majthényi utcai lakos ellen, hogy közel négy hónapig tar­tó betegsége ellenére (amelyre természetesen táppénzt folyó­sítanak) az estéket kocsmában tölti, tehát alaposan meg gyanú sítható, hogy az éjszakázások­kal késlelteti a gyógyulást. Első útunk a Sörház utcai rendelőbe T. I. kezelőorvosá­hoz vezetett. Itt utána néz­tünk hogy mikor volt utoljá­ra felülvizsgálaton, milyen gyógykezelésben részesült, a nap melyik időszakúban enge­délyezték számára a sétát. Va­lami nem „stimmelt”. Ugyanis a „táppénzcsalónk” rendszere­sen Járt felülvizsgálatra, sőt a Rákóczi útL reuma fürdőben Is azt a választ kaptuk, hogy f*”1 tosan betartja az orvosi uta­sításokat. Hátra volt még a „helyszíni szemle”, a beteglá­togatás. Este látogattuk meg T. I-t, tehát olyan időpontban, amikor a feljelentés szerint kocsmába jár. Az előjeleket fi­gyelembe véve egész természe­tesnek találtuk, hogy T. I. odahaza tartózkodott és nagy­sokára, miután a szomszédok­kal is beszéltünk, végre kide­rült, hogy rosszindulatú felje­lentésről van szó. Tehát erre ment el majd egy egész na­punk feleslegesen. Francslc* Lajosné mégsem vette rossznéven ezt az „ördög­nek” tartogatott utat és meg is jegyezte: bár így végződne minden ellenőrző körútja; — Ez mégiscsak egy sima ügy volt, — mondta — mert ennél sokkal fárasztóbb után­járásokkal és nemegyszer csak furfang órán leplezhetők le az „igazi” táppénzcsalók. Legtöbb jük azzal vezeti félre az em­bert, hogy az üzemükben csak jót tudnak róluk mondani. — Olyanokat, hogy lám az elmúlt hónapokban is alaposan „meg nyomták” a gombot, túltelje sítették a normát, stb., stb. Sajnos, a végén aztán a be­tegellenőr jön rá, hogy ez a bu, galom csak arra volt Jó. hogy az illető „felverje” a kerese­tet és vele együtt a táppénz alapot, mert nem mindegy, hogy milyen táppénzzel „esik” ágynak a keresőképtelenségre kárhoztatott beteg. De rend­szerint még ezzel sem érik be. Az első hetek „sorvasztó” tét­lensége után óvatosan hozzá­fognak a testet, lelket gyógyító „munkatherápiához”. Termé­szetesen nem az orvos által előírt therápiáról van szó. De­hogy! Ok maguk állítják össze „receptet”. Ezek közül vá­lasztottunk ki néhányat Fran­csics Lajosné elmondása alap­ján. Itt van példának okáért G. József MÉSZÖV dolgozó ese­te. Gyomorfekélye van, akkor megy táppénzre, amikor akar. De azért nem is neheztelne rá 6enki, mert aki beteg, az fe­küdjék, annak jár a táppénz. Az ő esetében azonban másról Is szó van. Nem akarjuk meg­gyanúsítani, hogy legutóbbi be­tegségét a felujult gyomorfe­kély okozta-e vagy a házépí­tés. elég annyi is, hogy a be­tegellenőr a kőművesállványon találta azon az emlékezetes lá­togatáson. De csak egy pilla­natig ám, mert a következő­ben úgy eltűnt onnan, mintha a föld nyelte volna el. Pedig csak a szoba nyelte el. ahova nagy-hirtelen menekült, — s ahol azonmód munkaruhás­tól. cipőitől az ágyba vetette magát és egyszerre átlényegült szenvedő beteggé. A baj onnan kezdődött, amikor Francsics Lajosné rideg részvétlensőggel megkérte, hogy írja alá a láto­gatási lapot Kínos pillanatok voltak. Ha előveszi a kezét a paplan alól, azonnal meglátni rajta a malter nyomát — Nem írhatná alá a felesé­gem? Tudja úgy nemegnek a kezeim * fájdalomtól. Az ellenőr hajthatatlan volt — Elég nekem, ha egy ke­resztet rajzol az aláírás helyé­re. Szóval így leplezte le. így szégyenítette meg G. Józsefet, arról nem is beszélve, hogy a látogatás végeredménye táp­pénzelvonás volt — Egyszer volt olyan ese­tem is — meséli Francsics La- josné — amikor a táppénzcsa­ló saját magát leplezte le. — Siklóson történt B. János la­kásán. A beteg helyett csak a feleségét találtam otthon és amikor férje után érdeklődtem azt hitte, hogy kapásnak aka­rom megfogadni és azonnal megmondta, melyik szőlőben találóan meg. Ott kapált a mi jámbor táppénzesünk. Nem is kellett mást mondanom, csak annyit, hogy a felesége küldött és tíz perc alatt meg is álla podtunk, hogy napi 60 forint ért és félliter színborért elsze­gődik hozzánk kapálni; Ezek után Joggal hihetné bárki, hogy a betegellenőmek más dolga 6incs, mint kapuk alatt, vagy szőlőhegyekben les ben állni és lecsapni a táppénz csalókra. Pedig nagyon sok más tennivalója akad, olyat ami nincs benne a betegeúer őri szabályzatban, amit bele s foglal az ellenőri jelentésb Tarthatná magát betűszerir ahhoz, amit az SZTK tájékot tatója előír számára: „A téi .sad alombiztosítási szervek táppénzt megvonhatják atté aki gyógyulását késleltető éle módot folytat, vagy az ellet őrzést meghiúsítja. ■ — Többször megtörtént má hogy a beteget nem találta otthon, átment a fűszerboltb vagy a henteshez vásároli mégsem csináltam belőle fi jelentést. Magányosan élő b tegről volt szó, így szerezte 1 az ebédre, a vacsorára val< Megtudjuk azt is, hogy Fra csics Lajosné nagyon soksz összekötötte már a betétiét gatást a szociális ellenőrzi sei is. Volt olyan betege, al nek kijárta, hogy a táppén mellé szociális segélyt kapj és nagyon 6ok helyen megfc dúlt már. ahol minden kér nélkül 8 maga látott hoz; hogy elviselhetőbb legyen beteg környezete. Sok hely rendbehozta a lakást, kttal rftott, tüzet gyújtott és ő ma szaladt át a boltba, kenyéré tejért. Pedig ezek igazán nincsen benne a betegellenőrt útmu tóban. — sgy ­kát Kovácshldán, a harmadi- 11 kát Drávaszerdahelyen. Kivan- 1 csian indultunk az előadás i színhelyére, hiszen ez az első i alkalom, hogy kézzelfoghatóan meggyőződhessünk a falusi dolgozók érdeklődéséről. Vajon ; eljönnek-e meghallgatni ben­nünket? S akik eljönnek, ho­gyan fogadják előadásunkat? Érdekelni fogják-e őket az elé- bük tárt tények? Harkányban, a község nagy­ságához mérten, nem valami nagyszámú, de őszintén érdek­lődő közönség fogadta az elő­adókat. Az előadás után vita is kerekedett. Idős, tapasztalt dolgozók álltak fel és előbb kérdeztek. Egyik „fogas” kér­désük az volt, hogy a nehéz- és könnyűipar fejlesztése so­rán, melyiket illeti az elsőség és hogyan alakulnak ki a he­lyes arányok. Aztán egyik hall gató azt fejtegette, hogy a Szovjetunióban a mezőgazda­ság fejlesztése érdekében a gépállomások gépelt átadják a szovhozoknak és kolhozoknak. A fejtegetés oda lyukadt ki, hogy vajon mindenhol így lesz-e? A válaszadás talán még ne­hezebb feladat, mint maga az előadás, de az előadó rendre megválaszolt ezekre, elmond­■ ván, hogy a szocialista orszá­■ gokban a tervgazdaság bizto­■ sítja a nehéz- és könnyűipar ‘ arányos fejlődését, ami pedig a gépek átadását illeti, a kol- - hozok és szovhozok számára, . ez természetesen csak ott tör- i ténik meg, ahol ezek a gaz- ! dálkodási formák már megfe- r lelő fejlettséget értek el. Kovacshidan megtelt a művelődési ház terme. A ta- t nács és a tömegszervazetek . jól előkészítették az előadást. 1 Itt „A nagy történelmi kihí- . vás” szerteágazó kérdései kö- t zül különösön egy kérdés ra- t gadta meg a hallgatóság fi­gyelmét: a háztartások gépe­sítése és ezzel az asszonyos munkájának megkönnyítése, i A hallgatóság között nagy­számban megjelent asszonyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents