Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-30 / 282. szám

1980. NOVEMBER 30. NAPLÓ 5 0 munkásosztály tanítványai Pályázati hirdetmény A Baranya mepyel Tanács 'B Tttrzslfßnyvrzéri FelügyelC- •‘■?én megüresedett KÖRZETI felügyelői ’unkakörrt' felvesz mezögnz- ' iságl szakiskolát, techniku­mot, vagy egyetemet végzett -Tkembort. Jelentkezés Iskolai blzonylt- 'innysl. önéletTaJzzel Pécs, Széchenyi tér 0. II. em. 86. ■izém alatt. 15 810 Már túl vagyunk azon, hogy bizonygatnunk kellene, meny­nyire hasznos volt oktatási rendszerünk reformjának első lépéseként az iskolában folyó tanítást összekapcsolni a gya­korlati munkával. Az 5-j-l-es módszer eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nagyon kevés az olyan tanuló és szü­lő, aki valóban ellenezné a ta­nulás melletti gyakorlati mun­kát. A kezdeti idegenkedés — amennyiben volt — csak a szokatlan iránti tartózkodás jele volt Ma már sokkal inkább arról beszélhetünk, hogy ennek a kí­sérletként indult és bevált ok­tatási módszernek a kiterjesz­tése iránt jelentkezik nagyobb igény, mint amennyit a jelen­legi körülmények között ki le­het elégíteni, hiszen a gyakor­lati oktatáshoz számos olyan kellék szükséges, amely ko­rábban nem volt meg. Meg­kezdődött a szakközépiskolák létrehozása is, a korábbi ta­pasztalatokra építve, termé­szetesen egyelőre szintén kí­sérleti méretekben. A gyakorlat lényegében tisztázta azt a problémát is, hogy me­lyik az előnyösebb megoldás: ha az iskolában rendeznek be tanműhelyt (üzem az iskolá­ban), vagy ha a tanulók ter­melő üzemekbe mennek gya­korlati foglalkozásra (iskola az üzemben). A tapasztalatok az utóbbi mellett szólnak. Bár természetesen annak is óriási a haszna, ha az iskolában be­rendezett műhelyekben ismer­kednek meg a tanulók a ter­melőmunkával, a gyakorlati oktatás és méginkább a ne­velés nagyobb eredménye) ott voltak nagyobbak, ahol a ta­nulók közvetlenül a termelés­ben dolgozó munkásokkal ke­rültek kapcsolatba. Ezt a jelenséget érdemes alaposabban szemügyre venni. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy sok jólképzett munkás egyúttal kitűnő pedagógusnak is bizonyult és eredményesen vezette be a mellé került ta­nulókat a szakma rejtelmeibe. A tapasztalat ennél többre vall. Arra, hogy ez esetben maga a munkásosztály bizo­nyult utolérhetetlen nevelőnek, pedagógusnak. Mi is történt az Autójavító Vállalatnál, a Sörgyárban, a Szigetvári Cipőgyárban, a szén­bányánál, s valamennyi üzem­ben, ahol gyakorlati munkára jelentkeztek általános iskolai és gimnazista tanulók? Ha csak azt állapíthatnánk meg, hogy megismerkedtek a ter­melőmunkával úgy, ahogyan az a gyakorlatban folyik, már ez is sokat jelent. De ennél több is történt. A tanulók szakmai fogáso­kon kívül mást is tanultak. Felelősségeit, fegyelmezettsé­get. a fizikai munka iránti tisz­teletet, munkás öntudatot. Ez az a többlet, amelyet nem tu­lajdoníthatunk csupán egy vagy két jól képzett oktató eredményes munkájának. Ez annak az eredménye, hogy a termelő üzemben végzett gya­korlati foglalkozások során a munkásosztály „tört be" egy olvan területre, amelyen eddig csak közvetve érvényesíthette irányítását. Es ezen az új te­rületen, a nevelés területén, ismét bebizonyosodott a fel­szabadult, szocialista munkás­osztály vezetésre termettsége. Az iskolák tanárainak első meglepetését az okozta, hogy nem rwV* a tanulók fegyelme a gyakorlati foglalkozások ha­tására. hanem éppen szilár­dult. Es ez a fegyelem, mint kiderült, minőségileg Is új volt, A termelő üzemben ugyanis a tanulók a legköz­vetlenebbül tapasztalhatták, hogy milyen a munkások fe­gyelme, milyen felelősségérzet vezeti a munkást a rábízott feladatok elvégzésében. Ta­pasztalhatták, hogy ez a fe­gyelem nem a büntetéstől való félelmen, hanem az öntudaton alapszik, azon, hogy a munkás maga is fél tudja mérni, meny­nyire fontos az egész üzem szempontjából is munkájának lelkiismeretes elvégzése. Ta­pasztalhatták, hogy illeszkedik az egyes munkás szerepe az egész kollektíva munkájába, hogyan találja meg a helyét az egyes ember a közösségben. Ennek a tapasztalatnak az ere­je pedig felér a legjobb peda­gógiai módszerekkel. A gyakorlatban tapasztal­hatták a tanulók azt is, hogy a szakmáját jól értő dolgozót milyen megbecsülés övezi, mi­lyen nagy tekintélye van. Mert szocialista körülmények kö­zött a termelés folyamatában nemcsak feloldódik az egyén a közösségben, hanem ugyan­akkor ld is teljesedik, módja nyílik arra, hogy legjobb ké­pességeit bontakoztassa ki Ez a kettő nincs ellentmondásban egymással, hanem egymást feltételezi. Aí egyén éppen azzal illeszkedik legjobban a kollektívájába, ha legjobb tu­dása szerint dolgozik és vi­szont csak olyan kollektívá­ban fejtheti ki igazán legjobb képességeit, amely egységes, amelyben nincsenek széthúzó erők. A gyakorlatban tapasztalhat­ták a tanulók, hogy milyen érzés az alkotás öröme, hogy mit jelent, amikor kezük mun­kája nyomán elkészül valami hasznos tárgy, valami, amit mások fel tudnak használni. Ezt az érzést semmiféle el­méleti magyarázat nem pótol­hatja, ezt csakis az érezheti, aki saját keze munkájával ho­zott már létre valamit, aki el­készített egy bútordarabot vagy egy szerszámot; aki meg­munkált egy kertet vagy vala­mi más hasonló munkát vég­zett. A munka önmagában is fontos nevelési tényező, de ha­tása még megsokszorozódik, ha ezt a munkát öntudatos munkások körében végzik. Joggal mondhatjuk, hogy az üzemekben gyakorlati mun­kát végző .tanulók valóban a munkásosztály tani: ványai lettek. És ez nagyon fontos, nagyon hasznos, nemcsak akkor, ha a mai tanulók később maguk is termelőmunkát végző szak­munkások lesznek, hanem ak­kor is, ha más pályát válasz­tanak, mert nincs olyan pálya, ahol a termelésben szerzett tapasztalataikat és méginkább a munkásosztállyal tartott közvetlen kapcsolat révén szerzett szocialista öntudatu­kat, munkás-szemléletüket, fe­gyelmezettségüket és felelős­ségérzetüket ne tudnák érvé­nyesíteni. Bizonyosak vagyunk benne, hogy évek múltán, ha a mai tanulók felnőnek, a munkásosztály büszke lehet majd tanítványaira. Mészáros Ferenc KÖZÜLETEK ÉS MAGÁNOSOK FIGYELEM! TERMÉSKŐ állandóan kapható és meg­rendelhető a helyszínen, a cserkút! bányánál, Szala- dosnál. 22764 Postahivatal: Gyöngyösmellék Takaros kis épület a falu kö­zepén. A kis telefonközpont állandóan csörög, a piros lám pa villózik fölötte. „Halló Sellye? Halló! Sellye hetet ké­rem, Gyöngyösmellék kettő­nek." Ha felek nincsenek akkor is akad munkája a hivatalveze­tőnek. A szomszédos kis Pettend községnek nincs postahivatala, oda is a gyöngyösmelléki pos­tahivatal kézbesítője hordja a leveleket és a lapokat. Vala­mikor úgy írták, hogy Pettend up. Gyöngyösmellék. Nem nagy község Gyöngyös­mellék. A postát kerestük fel azért, hogy megtudakoljuk mennyi és milyen lapokat já­ratnak a faluban. Amikor eze­ket az adatokat nézegetjük Balogh elvtárssal a hivatal ve­zetőjével, igen érdekes dolgo­kat tudhatunk meg. A kartotékok — az előfize­tők lapjai — sok mindenről árulkodnak. A leglényegeseb­Új tüzoltószertárat építettek Kaposszekcső szőlő­hegyen. Ezzel régi problémá* ját oldották meg a szőlőhegyi résznek. A tűzoltószertárhoz egy kilométer hosszú salakjár­dát is elkészítettek, a salak­járda építéséhez a hegyaljai termelőszövetkezet öt vagon salakot hordott társadalmi munkában. A tűzoltószertár épületében a fecskendő helyi­ségei mellett pihenőszobát is építettek. A községi tanács 78 ezer forintot fordított erre az építkezésre, bevezették a tele­font is, 30 ezer forintos költ­séggel. #y MtA/r rsr, úsr/i&ir bek talán a kartotékok szá­mai. Kommentár nélkül csak ennyit: a felszabadulás előtt háromféle sajtótermék járt a faluba, és a példányszám nem érte el a tízet. Nézzük mi a helyzet jelenleg. Annyit elöl­járóban meg kell jegyezni, hogy Gyöngyösmellék község nem tartozik azok közé a köz­ségek közé. ahol sokan járat­nak valamilyen lapot, vagy fo­lyóiratot. (Például: Vásárosbéc községben minden családhoz jár valamilyen napilap. Gyön­gyösmelléken pedig csak min­den negyedik családhoz.) A régi két-három féle sajtó­termék helyett jelenleg 33 fé­le napi- illetve heti, vagy ha­vonta megjelenő sajtótermék kerül a községbe. Nem téve­dés ez a szám. Harminchárom féle! S a 33 féle sajtótermék 298 példányban kerül ide. — Negyvennyolc helyre jár a párt lapja a Népszabadság és a Dunántúli Napló. Nyolcva­nan fizetik elő a Szabad Föld­et. A Nők Lapját negyvenhár­mán járatják. Érdekesség ebből a sokféle sajtótermékből az, nogy vala­mikor faluban divatlapot egy­általán nem járattak, addig jelenleg „Ez a divat” című lap öt helyre jár. De meg lehet jegyezni érdekességként, hogy többen járatják az Élet és Tu­dományt. az Autó és Motort, a Képes Vasárnapot, az Or­szág Világot, az Asszonyok-at, de jár a faluba Univerzum, Fürge Ujjak és az iskolások 24 darab Pajtás folyóiratot járat­nak. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Kultúrát, tudást, tá­jékozottságot jelentenek. Ki­lépnek az emberek szűk kis falujukból. <K 1) BaiakUváias £>qq fiatal hántjaleckniluu Wádai Gusztáv nem panaszkodhat amiatt, hogy eseménytelen lenne az élete. Elég sűrűn történték szép és nagy eseményék vele mostanában. A Bányaipari Technikum esti tago­zatát 1954-ben végezte Pécsett. 1955-ben megnősült, 1957-ben szüle­tett egy gyönyörű kislánya, az idén jú­liusban pedig vett egy jóképű Moszk­vicsot. Amikor elvégezte a technikumot, Komlóra ment. Körletvezetői beosztásba helyezték a kettes aknán. A szive azon­ban Pécsre húzta, mert a szív az nagy­hatalom ám, különösen akkor, ha abban a jövendőbeli feleség képe van. Pécsre jött hát megnősülni és letelepedni. Pécs- bányatelepen, a Béke-aknán ugyanolyan beosztást kapott, mint Komlón volt, körletvezető lett. Huszonhat éves elmúlt, inkább hu­szonhét már. Hagy munkában van, egyeztetni kell a napi eredményeket és még sehogy sem áll vele, mindig zavarja valaki. Márpedig ez fontos, a termelési érdek mindenekelőtt, aztán jöhet az Interjú is, bánja az ördög. Tíár év előtt csillés volt, majd vá- jár lett, ma pedig körletvezető. Személyes életéből ismeri a bányászok minden gondját-baját, komoly ember, annak tartja és így jellemzi őt az üzem­vezető is. A riporter pedig újabb tapasztalatot is szerez ehhez a jellemzéshez. Megálla­pítja. hogy szerény is. Azt mondja Ná- dal Gusztáv, hogy nincsen az 6 életé­ben semmi érdekes, olyan az, mint a többi dolgozó emberé. A munkája is olyan, Egyedül szokott járni a bányában. így könnyebben mozog, minden mun­kahelyet mindennap végigjárhat, in­tézkedhet, segíthet ahol kell. Termé­szetesen akkor nem egyedül megy, ha vendég is érkezik, mint nemrégen az a festőművész, aki a csillék tolását, meg a fejtési réseléseket rajzolta meg a föld alatt. Akkor vele ment. — Pártmunkája van? — Nem nagy pártmunka az — sze­rénykedik — el tudom végezni. Párt* csoportvezető vagyok. Igaz, hogy pdrt- csoportgyűlésetket nem tartok, de az majdnem lehetetlen is, mert szét van­nak szórva, sok munkahelyen dolgoznak a párttagok. Inkább személyesen láto­gatom meg mindegyiket időnlként. — Többségükkel szinte mindennap talál­kozom. — Más pártfeladata nincsen? — Nincsen. Aztán mégis kiderül, hogy van, de minek dicsekedjék vele, még azt hlhetném, hogy csak azért mondja, mert büszkélkedni akar vele. B óla József brigádja bejelentette, hogy a szocialista mutifeabrigád címért indul versenybe. Vállalta, hogy patro­nálja ezt a brigádot s ha anyaggondjai, múszakcsere problémája, vagy a mun­kahellyel kapcsolatban valamilyen ké­rése van a brigádnak, segít tieid meg­oldani. — Egyébként is kötelességem a ter­melés érdekében mindent megtenni. — Az igaz, de ha ezt külön válallta, akkor a párt is, az üzemvezetés is el­ismeréssel fogadja ezt, nem? — De, azt hiszem. Persze, ha nem így lenne, akker is megtennem, tudom, hogy ezért nem jár külön elismerés. Párttag vagyok. ff ét fekete bányászfokos lóg az üve- ges szekrény oldalán. A felesé­ge nagyapjától örökölte, Erdélyből. Az üvegajtós szekrény hat polcán pedig katonás rendben sorakoznak a legvál­tozatosabb kőzetek, a tőzegtől a fekete­szénig. Van itt rézérc Erdélyből, csillo­gó ezüstszínben és wan a lámpás! bá­nyából származó szivárványszínű szén is. Megkövesedett kagyló, a föld mélyé­be került őskori növényzetnek kőbe­nyomott negativja és még sokféle kőzet, ólomérc és csipkés cseppkő is. A könyvespolcon a világtörténelem sorozat tizenhét kötete és Tolnai: A világháború története című könyvel mel lett a legújabb kor irodalmának alko­tásai. Modern szekrény vitrinjében ízlé­sesen válogatott apróságok, a szobában jóízlésre valló szőnyegek és bútorok. Csak a lakás régi, — pontosabban szólva: a ház. öreg bányászház ez, sok-sok bányászdinasztiát kiszolgáltak ezek a falak már, amelyek még a tő­kés bányabárók idején épültek. A mai modem ember, a kultúrára is jobb élet­re törekvő bányászek és műszaki ér telmiségiek kinőtték már ezeket a szűk szobákat. Nem keseregnek emiatt, Ná- dai Gusztáv se kesereg. Épül a város, nő a bánya, meglesznek majd a mo­dern lakások is. mint ahogyan meg­tettek az új bútorok, a megérdemelt szén fizetés, az autó és a szép család. Jflnn az utcán vidám gyermek- zsivaj. Iskolából mennek haza a qyerekek. Nádai Gusztáv pedig meg­ebédel, befejezi a kocsimosást és dél­után kettőre munkába megy. GYKVl KAROLY Valéria telepi barakkokból a régi lakók átköltöznek az Üllői út másik oldalára, ahol egy­másután épülnek az új, a mo­dern bérházak, amelyeket már a felszabadult ország emel, de az emberekben nem ilyen egy­szerű ez az átköltözés. Mélyeb­bek és élesebbek itt a telep la­kói között az ellentmondások, az a légkör, az a világ, ame’yet a felszabadulás itt a Valérián talált, megközelítően sem oly konszolidált, mint a főváros, vagy bármély más iparváros hagyományos, többé-kevésbé mozgalmi életet élő munkás- negyedéé. Szervezett munkás és lum­penproletár, lecsúszott dzsentri és külvárosi utcalány, züllött kispolgár és az új, a szabad társadalom életét kóstolgató munkásasszony. Aki itt élt a Valérián, az mind hozott va­lami keserű emléket, valami takargatott foltot a múltból, amely a múlt foltja é'sősor- bam és nem az embereké. Ki ezt, ki azt, és oly nehéz ezek­nek az embereknek átlépni — belsőségben Is, — az Üllői út másik oldalára. ELSŐSORBAN ezt mutatja be Szamos Rudolf, és a histó­riai értékektől eltekintve, ez ad különös értéket a könyv­nek. Emberek ezek, élők, va­lódiak, a szebb, a világosabb utáni vágyakozással, és súlyos, de foszló kötelékekkel a múlt­hoz. Szakadnak ezek a kötelé­kek. A volt utcalány, aki ma kalauz és férjes asszony, há­rom gyermeke van, a lakatos, akiről a klerikális újság mun­katársa 1932-ben riportot írt és ma a Ganz MÁVAG-ban dol­gozik, a nyugdíjasok, a kisem­berek, a férfiak és slhederek, aszott öregasszonyok és viruló lányok, akikből ember lett, vagy ember lesz. Sokszor talán nyers, és ken­dőzetlen eszközökkel,él a szer­ző. Meglehet, hogy a kényes, idlllekhez szokott emberek há­tán megborzong a bőr: „valóban ilyen volt ez a nyomortelep? így sínylődtek ott az emberek ezerszámra?..." Valóban ilyen volt, és Szamos Rudolf érdeme, aki több esztendeig tartó szor­galmas, figyelmes munkával feljegyezte, összegyűjtötte a Valéria telep nyomorúságos negyven esztendejének történe­tére vonatkozó dokumentumo­kat, történeteket; Külön kell szólni a könyv irodalmi értékeiről, írói mód­szerek, írói Igény. Szamos Ru­dolf a Barakkváros megírásá­hoz az irodalmi riport saját­ságos, művészi és érzékletes eszközeit választotta, és ez az alkotói módszer eredményezi, hogy a szorosan vett szocio'ná- fiai és históriai értékek mellett a könyve irodalmi élvezetet nyújt. A HAZAI irodalomban még nem alakult ki a szoc!<v»~áftaJ művek terén az a műfa!, amely megtartva a tudományos Hon­osságot, az irodalmi rinort számtalan művészi eszkö’,<‘,,el “mell művész! rangra a köz­vetlen társadalmi mond «■•’dót. Szamos Rudolf a külföldi Iro­dalmakban már alkalmazott és ‘«Dasztalt új műfal hazai alap­jait egyenget! ezzel a könyvvel. (ThieruJ A HAZAI, szocialista szo­ciográfiában, de még a hazai modern szociográfiában is olyan sok a fehér folt és meg­lehetősen kevés a kísérletező szándék, hogy többszörös fi­gyelem kíséri egy-egy ilyen műfajú könyv megjelenését. Nem véletlen, hogy Szamos Rudolf könyve a Barakkváros, ugyanezt a fokozott figyelmet érdemid. Őszinte krónika ez a könyv, a főváros hajdani, rosszhírű nyomortelepéről, amely ma már csak néhány omladékával, de legfőképpen emlékeivel él a köztudatban — a Mária Valéria telepről. Negyven esztendeig élt ez a telep, negyven esrten- deig „hirdette“ a tőkés világ, a Harthy-rendszer .szociális együttérzését“, a tőkés speku­láció embertelenségét. Ennek a negyven esztendőnek a tör­ténetét írta meg Szamos Ru­dolf, igényes, sokhelyütt a tu­dományosság szándékával, ol­vasmányos formában. „Omladékak, egy pusztuló Hetmód utolsó mohikánjai kö­zött járok... A táj nem ser­kent lírai körülírásokra... Bu­dapest rosszhírü nyomortele- oén vagyok..." — írja a szer­ző a könyv elején, és ez a kül- "ő tényező, ez a társadalmi kö- ' rülmény meg is határozza mindazt, amit az elmúlt tőkés rendszer a társadalmilag ele- , sett, szegény emberek nyakába , akasztott. ] A te’ep — a főváros más i •■'vomortelepeivel együtt — las- i san-lassan megszűnik. A Mária , t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents