Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-18 / 246. szám

1960. OKTÓBER 18. NAPLÓ 3 A Kaposvári Cukorgyárban Minden cukorgyárban egy icsit ünnepnek is számít a ukorgyártás megindítása. Ka- O6váron idén hatvanhatodszor idították meg a gépeket, hogy cukorrépából cukrot gyárt­anak. Cukorrépában nincs hiány: zállítják a termelőszövetke­rtek. Baranya megye is hoz- íjárul a cukorgyártáshoz W0—9100 vagon cukorrépá- al. Ennyire számítanak leg- lábbis Kaposváron. 7540 hold- » szerződött a gyár a mi me­sénkben. Ennek a területnek termése közel jár a tízezer agon hoz. Tíz százalékkal több szerződött terület mint ta- aly. A termés 90 százalékát ädig a nagyüzemek (termelő- »vetkezetek, állami gazdasá- >k) szállítják a cukorgyárnak. A cukorgyáriak nagyon jól idják mit jelent az, hogy a gnagyobbrészt nagyüzemi cu- onépát kapnak. A nagyüze- ii szerződött területekről nem 10—110 mázsás, hanem még 25 mázsás átlagtermést is be- ikarítanak holdanként. Több ipából pedig töhb cukrot tud- ik gyártani; A nagyüzemi cukorrépa át- igosan 16 százalék cukortar- ilmú. Ezt úgy kioldják belőle, agy mindössze 0,3 százaléknyi iarad, de még ez sem vesz irba. Köztudomású, hogy az dás után visszamaradó répá­idét kitűnő takarmány. A pár háromféle répaszelletet ■tőkésít melléktermékként. A Pers és szárított, valamint a "i'kettált répászeietet: Ez az utóbbi a szárított szeletekből készül és idén először gyárt­ják Magyarországon. A kis parafadugóhoz hason­ló, szürkeszínű répabrikett elő­nyös, mert tápértéke ugyanaz, mint a szárított szeleté, de szállítása, adagolása sokkal könnyebb- Ugyanabban a vasú ti kocsiban például háromszor annyit szállíthatnak répabri­kettből, mint szárítót szeletből. A szállítási költség így eny- nyiszer kevesebb és emllett nem hullik szét szállítás köz­ben. A cukorgyár nemcsak a ré­paszeletet, de minden mellék­termékét értékesíti. A melaszt mindenki nagyon jól ismeri: A termelőszövetkezetek szívesen használják takarmányozáshoz, azonban a legnagyobb részé­ből szeszt gyártanak. Még a tisztítás után visszamaradó meszes anyagot is dömperek szállítják el a gyárból. Sok sa­vanyú talajt tettek termőbbé ezzel az anyaggal is. A felso­roltak csak melléktermékek. A legfontosabb természetesen a főgyártmány, a cukor. Nem lesz hiány cukorban sem, mert a Kaposvári Cukor­gyár minden eddigi teljesítmé­nyét túl akarja szárnyalni; Ezért is indították meg gépei­ket már szeptember 15-én. A korai induláshoz a mi me­gyénk üzemei; vállalatai is hozzájárultak munkájukkal és ezt sem hagyhatjuk szó nél­kül: A gyár felújítására, kor­szerűsítésére költött 13 és fél­millió forintból a Komiéi Szén A vagonkirakó „vízágyú” juttatja az üzembe a répát. bányászati Tröszt több mint kétmillió forint értékben vég­zett munkavédelmi beruházást. A szónszállító csillepálya vé­dőrácsait készítették el és sze­relték fel. Dicséretükre legyen mondva a komlóiaknak mind­ezt határidőre és a gyár leg­nagyobb megelégedésére. A DÉDÁSZ is kitett magá­ért, amikor a cukorgyár 35 ezer voltos feszültségre való áttérésének a feltételeit meg­teremtette: A DÉDÁSZ irá­nyítása alatt szerelték át a transzformátorokat és a meg­indulás napján a régi 15 ezer helyett 35 ezer voltos feszült­séggel üzemelhetett a gyár; A Vízügyi Igazgatóság is se­gített. A cukorgyáriak azt állít­ják, ha a „vizesek” nem segíte­nek, akkor a korai indulás is „elfolyt” volna a Kapos felsőbb részem, mert a szükséges per­cenkénti 22 köbméter ipari víz nem jutott volna el a gyárig. A Kapos szabályozásával, (ez is időre elkészült) holott ter­ven felül végezték el, megaka­dályozták, hogy a víz megre­kedjen és elfollyon, élszává- rogjon másfelé. A Vízügyi Igazgatóságot azért is emlege­tik, mert nagy segítséget nyúj­tott a gyár szennyvízlevezető csatornájának áthelyezésénél. Segítettek tehát a baranyai­ak is abban, hogy a Kaposvári Cukorgyár több cukrot adhas­son az országnak. Segítettek az üzemek munkájukkal s a termelőszövetkezetek a répájuk kai. A Kaposvári Cukorgyár pedig több és jobb cukorral viszonozza Baranyának ezt a segítséget: Hillebrand Lajos Új módszerek nyomában Épül a bácsfai „állatszanatórium“ — Tápszerrel nevelik a malacokat Sziebert-pusztán ii. Komposztkészítési bemutató Beremenden A megyei Hazafias Népfront szervezésében, október 28-án egésznapos komposzt-trágya készítési bemutatót és ankétot tartanak a beremendi Dózsa Termelőszövetkezetben. A be­mutatón a megye termelőszö­vetkezeti elnökei, agromómusai és más szakemberek vesznek részt: A mohácsi országút balolda­lán a már messziről fénylő hidroglóbus jelzi, hogy Bácsfa- pusztán nagy építkezésbe kezdtek s az új létesítmény sok vizet igényel. S valóban az utat szegélyező védő erdősáv mögé érdemes egy percre bekukkantani. Bácsfapusztán épül ki a bólyi gazdaság monumentális tehe­nészete. A szakemberek az épülő telepet csak állatszana­tórium néven emlegetik. A modern százas tehénistállók — és tartozékaik — német mintára készülnek, a szabad-, illetve természetszerű tartás jegyében. A távolabbi tervek szerint 600 darab tehenet helyeznek el majd a telepen. Jelenleg három százas istálló építésén dolgoznak. Az istállók csővá­zasak, tetejük hullámpala, nád­szigeteléssel. Az istálló északi oldalán van a szénapajta, il­letve a széna önetető. A déli oldal teljesen nyitott. A tágas karámban helyezik el az ön­etető silót. A tehenek az istál­lóban nem lesznek lekötve, télen-nyáron szabadon mozog­nak, s az önetetőkből ellátják magukat szénával, silótakar­mánnyal. Ilyen módon egy .dol­gozó könnyű munkával lénye­gesen több tehenet gondozhat. Az új istállórendszer külön érdekessége a fejőház. önálló épület, amely elé a tehenek a megadott jelre fejőshez felso­rakoznak. A fejőházban egy­szerre 32 tehenet fejnek majd, természetesen géppel. A fehér­köpenyes fejőember egy 80 centiméter széles, lesüllyesz­tett részben áll és egyéb dol­ga nincs, csak a gépeket ke­zeli. A fejés teljesen higiéni­kus, a tej sehol nem érintke­zik a levegővel. A fejőgépek­ből csővezetéken jut el a tej a következő helyiségbe, a tej- házba, ahol gyűjtik és kezelik — hűtés, szeparálás stb. Az állatszanatórium a ter­mészetszerű tartási mód leg­korszerűbb követelményeinek is eleget tesz. Erre a telepre természetesen csak azok a te­henek kerülnek, amelyeket már borjú koruktól a szabad­tartás elvei szerint neveltek. A Sziebert pusztai mestersé ges borjúnevelőben és a mosi kiépülőben lévő hímesház, szabadtartásos növendékneve lobén már úgy nevelik, edzik, szoktatják az állatokat, hogy az állatszanatórium lényegesen egészségesebb, de — főleg a tél szempontjából — mosto­hább körülményeit jól birják, illetve egyenesen igényeljék. Állattenyésztésünkben edzett, ellenálló, szilárd szervezetű állatok tartása a cél, s a bács­fai állatszanatóriumban ez már a közeljövőben megvaló­sul. A bólyi gazdaság új növény- termesztési, állattenyésztési, építési módszereiről egy ki­sebb fajta könyvet is írhat­nánk. Most még csak egyet ragadjunk ki, mint érdekessé­get és mint talán a jövőben követendő példát. Egy új kí­sérletről van szó, amely lehe­tővé teszi, hogy a gazdaság értékes kocái nem évente két­szer, hanem kétévenként öt­ször fialjanak. A szieberti üzemegység mel­lett lévő svéd sertéstelepen a szokásos két hónaptól eltérően egyhónapos korban választják el a malacokat. A kísérleteket ősz elején állították be 30 da­rab malaccal. A módszer cél­ja az értékes kocák megkímé­lése. A koca az első hetekben még aránylag könnyen és jól .ejel. Később azonban egyre jobban igénybe veszi szerve­zetét a tejtermelés és szopta­tás, ilyenkor leromlik, lesová­nyodik és csak nehezen szedi össze magát. A négyhetes korban levá­lasztott malacokat a továb­biakban a dr. Berki-féle ma­lactápszerrel etetik, amelynek 30 százaléka tejpor, s emellett még több magas tápértékű anyagot tartalmaz. A tápszert a malacok por alakban kap­ják s utána vizet isznak. Az eddigi megfigyelések szerint a tápszerrel nevelt malacok fejlődése nem maradt el a szoptatott malacokétól. A szak­emberek véleménye szerint kisebb elmaradást okozhat a mesterséges nevelés, de süldő korban — külföldi és hazai tapasztalatok alapján — a táp­szerrel nevelt malac feltétlenül utoléri társait. A korai választás előnye a kocák kímélése mellett az, hogy ilyen módon a gyakor­latban is könnyen megvalósít­ható a kétévenkénti ötszöri el- letés, amelyről eddig lényegé­ben csak a szakkönyvek írtak. Ezzel a módszerrel a bólyi gazdaság a híres svéd sertésé­nek elszaporítását könnyen s a tervezettnél gyorsabban el­végezheti. «— Rné — Ötvennégymillió forint hitelt használtak fel 1960-ban a megye termelő- szövetkezetei 54 millió forint építési hitelt kaptak az állam­tól. A hitelből hat tehénistál­lót, harminc növendékmarha- istállót, nyolc szerfás növen- dékmarha-istállót, hét sertés- íiaztatót téglából, hetven szer­fás sertésfiaztatót és tíz szer- fás süldőszállást létesítettek. A termelőszövetkezetek a hi­telen kívül az építkezésekhez munkát, anyagot és fuvart ad­tak, így az idén mintegy 61 ' * U*#* »ürítőkben ifi ** teher a eukwc Emberek a vasárnapi vártán Szürke esőfelhők vonulnak az égen. Sár, pocsolya, korha­dó és ázott avar illata min­den az őszre emlékeztet. Csak a föld nem változott. Most is olyan féke te, mintha szénporos lenne: István-akna szokatlanul csendes. Valaki szólóban ka­lapál az aknaháznál, s minden ütés ügy visszhangzik, mint éjszakai csendben a kiáltás. Alig lelni nyomát az életnek. Valószínűtlenül üresek a mű­szaki irodák, 'konganak benne a lépéseik. Csak a munkásőrségben, meg a telefonközpontban ár­válkodik egy ember. Később egy szénporos arcú bányásszal szaporodik a létszám. A munkásőr Harminc éves bányász. Szé­lesarcú, tömzsi és erős. Komó­tosan szívja a cigarettáját, időnként az órára pillant. Vár­ja, hogy leteljen a szolgálat. Tegnap két óra óta ül az iro­dában. Mindent tud. Mint egy élő lexikon, úgy sorolja, hogy ti­zenhat ember ebből hat tűz- őr és nyolc ló van a bányá­ban. Valamikor ötven-hatva- nan is leszálltak vasárnapon­ként, most már ez a rend. Így a jó, elég a tizenhat ember, hadd pihenjen a többi. Nézi a piszkosszínű esőfelhő­ket és gondolatai odahaza jár­nak. A felesége hamarosan szülni fog, már az ágyban gyengélkedik. Ezért ma nem lesz meccsezés. Ha hazamegy, húslevest és jó marhapörköltet főz. örül majd néki az asz- szony... Ez lesz a második gyermeke. Az első fiú volt, a másodiknak kisíátttft szeretne, Szeretne? Rossz megfogalmazás: kislány lesz, egész bizonyosan! A telefonközpontosnő Erzsinek hívja mindenki. Egészen fiatal, tizenhat éves leányka volt, amikor idékerült az aknához. Igaz, most sem sokkal idősebb, csak két évvel több, mégis, Erzsi már nagy­lány. Ébenfekete szemével ko­molyan néz a világba, mozdu­latai sem szelesek már. Ül a kapcsolótábla előtt és várja, mikor hullik le halk zö­rejjel egy fémnyelv ..; ö a bánya lelke, ő közvetíti a föld alá a külvilág üzenetét. Meg­mondja, hány óra van és mi­lyen odakiinn az idő. A bányász, aki több száz méterről lejjebb felhívta, meg­nyugodva baktat tovább, hi­szen nem esik az eső, elmehet délután... Csak Erzsinek nincs dél­utánra programja. Nem bán­ja, hogy vasárnap is dolgozik, neki nem hosszú a hét óra. A maga kíváncsiságából ritkán pillant az órára, ő nem a mű­szák végét, hanem november 20-át várja, amikor vőlegénye leszerel. A bányász Fekete a szénportól, lámpa a mellén, másik meg az olda­lán. ö kérdezte az előbb Erzsi­től, hogy milyen az idő, és na­gyon siet, mert. .. Hat kilométert gyalogolt odalenn, összejárta a zegzugos folyosók labirintusát, tűz-, gáz- és vízveszély után szimatolva. Szerencsére, mindenütt csend volt. Csak a levegő zúgott a csövekben, meg az ácsolatok roppantak néha, szokott zaj­ként a bányász füle számára, Kiszállt és nagyon siet, mert a táróban elromlott az egyik szivattyú. Máris negyven centi- méteres a víz, s ha nem javít­ják meg, hétfőn nem tudnák dolgozni az emberek. Gyorsan, elő a lakatossal!.:: Van ott egy ló is, éhes lehet, meg kell etetni. Délutáni programja? A meccs! Mi lehetne más? Ezért kérdezte, hogy nem esik-e az eső! ír Már a kalapács is elhallga­tott az aknaháznál. Csend van István-aknán, így kívülről alig látni nyomát az életnek. Magyar László millió forint«» költséggel épít­keztek. A megye tsz-eiben 14 juhhodály, két húscsibe-neve- lő, két szerfás baromfiól, öt góré, 13 ásott kút, egy magtár is létesült a fentieken kívül és mintegy 13 tehénistállót alakí­tottak újjá állami kölcsön se­gítségével. Háromnapos fűtéstechnikai konferencia kezdődött a Technika Házában Az Építőipari Tudományos Egyesület rendezésében hétfőn háromnapos fűtéstechnikai konferencia kezdődött a Tech­nika Házában. A konferenciát Trautmann Rezső, építésügyi miniszter nyitotta meg. El­mondotta, hogy a második öt­éves terv időszakában annyi korszerűen fűthető lakás épül majd az országban, mint amennyi az elmúlt harminc év alatt készült. Az építőipai- új anyagokkal, építési eljárá­sokkal oldja meg e feladatot és ezzel összhangban kell to­vább fejleszteni a fűtőberen­dezéseket is; A tanácskozáson ezután négy előadás hangzott el kü­lönböző gazdaságos fűtőköz­pontokról és a korszerű fal­szerkezetek. épületek hötech- nikai tulajdonságairól. Takarékoskodhatnának jobban is!?! Az egyik kis faluban lakó kocsmáros, felesége révén, szép kis vagyont örökölt. A pénz nagy részét az üzlet na- gyobbítására, az alkalmazot­tak létszámának növelésére fordította. A kocsma „növeke­désével“ párhuzamosan nem lett nagyobb a falu. A bevétel így a régi maradt. A vagyon nem nőtt, sőt ;;. amikor fele­sége beszámoltatta az „ered­ményről“, a sublótból egészí­tette ki a hiányzó pénzt addig, amíg a turpisság ki nem de­rült ;; s Ez a kis történet jutott eszem­be, amikor a Baranya megyei MÉSZÖV siklósi központi ét­terméről hallottam. Az üzlet 20 szobás szállodával rendel­kezik, több helyiségből álló étterme van, hozzá zenekar, főpincér, pincérek, főszakács és szakácsok, kukta, szobaasz- szony, takarítónők & még ami kell. „Csak“ egy lényeges hiányzik, a vendég. Illetve a „sok11 vendég. Az üzlet veszte­séges, valamit termi kell:«» Megszületett az ötlet. Rendelet van, hogy a vendéglátó üze- mek vezetői részére oktatást kell rendszeresen tartani. Fel­adata, hogy a vezetőket meg­tanítsák étlapot írni és teríte­ni — ételek nélkül! — Pécsett van egy szépen berendezett kultúrterem, amely megfelel­ne a célnak. De miért ne men nének Siklósra? így legalább a különböző falvakból jövő üzletvezetőknek tovább tart az utazás, többe is kerül, meg .;: hát a központ néhány ille­tékes vezetőjének is ki kell „szállni“. Mindez azért, mert „talán“ az is lendít valamit a „szegény1 siklósi üzleten, ha az esetenként összejött har­minc-negyven ember ott ebé­del. Furcsa ez a gazdálkodás, de úgy látszik a MÉSZÖV veze­tőit az is kielégíti, hogv ami bejött a vámon, elmenjen a réven; Schmidt Attila

Next

/
Thumbnails
Contents