Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

N A P Lö

I960. OKTÖBEE 1«.

Kádár János elvtárs nagygyűlésen számolt be a magyar EHSZ-küldötlseg munkájáról

(Folytatás az 1. oldalról.)

Elhatározott szándékunk volt, hogy megkísér etjük előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét

Milyen szándékkal men tünk? — folytatta Kádár Já nos.

Az volt az elhatározott szán' dékunk, hogy megkíséreljük előmozdítani az általános és teljes leszerelés ügyét. Ez volt az egyik fő cél. A másik fő cél az volt, hogy ezen a közgyűlésen felvetjük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának kérdését, mert véleményünk szerint történelmileg megérett rá a helyzet.

Kádár János ezzel összefüg' gésben utalt Algériára, ahol immár hatodik esztendeje folyik az algériai nép függetlenségi harca. Több mint félmillió algériai hazafit mészároltak le a francia imperialisták.

Kitért a kongói helyzetre, amely teljesen összezavarodott, bonyolulttá vált. Kongó törvényes kormánya, élén Lumumba miniszterelnökkel, az ENSZ-hez fordult segítségért a belga gyarmatosítókkal szemben. Az eredmény az lett, hogy a segítséget kérő törvényes kormányt úgyszólván megfosztották a hatalom minden eszközétől és lehetetlenné tették működését.

A továbbiakban megállapította, hogy mindezeken túl az imperialisták fegyveres erői szinte naponta gyilkolják a hazafiakat Ománban, Kenyában és más gyarmatokon, ahol folyik a harc az elnyomott népek függetlenségéért.

A nemzetközi helyzet ilyen alakulása vezette az ENSZ- közgyűlésre a szocialista országok képviselőit.

Ebben a szándékban jelen van az igazságos és becsületes álláspont határozott képviselete, a népcsalók és szavakkal bűvészkedők kemény leleplezése és ugyanakkor benne van a megegyezés készsége.

Mi teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a leszerelés csak olyan módon jöhet létre, hogy abbéi egyik hatalmi csoport sem szerezhet előnyt a maga számára a másikkal szemben.

Mi, a szocialista államok nem akarunk előnyöket szerezni sem a NATO-hatalmak, sem más hatalmak rovására, de a mi rovásunkra se szerezzen előnyt senki. Keressük meg azokat az érintkezési pontokat, teremtsük meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek melleit mindkét fél számára elfogadható módon hozzá tudunk látni a leszereléshez és ezzel el tudjuk hárítani az emberiség feje felől a világháború fenyegetését. Jellemző, hogy míg a szocialista országok képviselői igazságos és meg.vegyezésre kész állásponttal, illetve szándékkal érkeztek az ENSZ közgyűlésére, a N ATO-hatalmak szeptember 20-án — ahogy ők mondják — soha nem látott méretű és nagyságú hadgyakorlatot tartották atomfegyverekkel. Ez is mutatja, hogy melyik oldalon milyen a szándék.

Ami a leszerelést illeti: a szocialista országok képviselői — elsősorban természetesen a Szovjetunió — kifejtették, kellő módon bizonyították álláspontjukat, annak igazságos voltát. Minden fajta, a legszigorúbb és a legaprólékosabb nemzetközi ellenőrzésbe is beleegyezünk abban a pillanatban, amikor a NATO-hatal- mak aláírják, hogy szereljünk le. De semmiféle ellenőrzésbe nem fogunk beleegyezni, amennyiben az nem jár együtt a leszereléssel. (Nagy taps.) Nekünk az a véleményünk, az emberiség érdeke nem azt követeli meg, hogy a jelenleg meglévő fegyverzetet, illetve a fegyvergyártást ellenőrizzék — mert ezzel semmiféle veszélyt senki el nem hárít —, hanem azt követeli meg, hogy a fegyverkezési versenyt szüntessék meg, a fegyvergyártást állítsák le és a meglévő fegy vereket semmisítsék meg.

A gyarmatosítás felszámolására — mint ismeretes — a Szovjetunió nagy jelentőségű deklarációt nyújtott be a mostani közgyűlésen.

Egyetlen olyan tagállam és olyan képviselet sem volt, amely ki merte volna mondani, hogy ellene van a gyarmati rendszer megszüntetésének.

Nem vagyunk naivak és nem gondoljuk, hogy ha ez a közgyűlés meg is szavazza ezt a deklarációt, ezzel elvégeztük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának történelmi munkáját. Azt is tudjuk, hogy az imperialisták távolról sem veszik komolyan a gyarmati rendszer megszüntetéséről szóló deklarációt. Sok szépen- hangzó. határozatot megszavaztak már, de azzal a hátsó gondolattal, hogy majd csak megtalálják a kibúvók módját és formáját.

Komolyan veszik viszont a szocialista országok, komolyan veszik a függetlenségüket nemrég elnyert államok és ami legalább ennyire fontos: száz százalékos komolysággal harcolnak érte maguk az elnyomott gyarmati népek.

Ez az egyesült erő: a szocialista országok, a semleges államok, a gyarmati népek. s a kapitalista országokban fellelhető haladó erők garantálják, hogy ebből a deklarációból rövid időn belül valóság legyen.

A nemzetközi életben nagy súllyal jelentkeztek a semleges országok küldöttségei

Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésének munkájában, amely a határozat szerint valószínűleg december 17-én fejeződik be — már meg mutatkoznak bizonyos határozott vonások. Az egyik jel- F-mzó vonás, hogy az egységes és szilárd szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdéseit és ezeket teljes álhatatossággal képviseli. A másik jellemző vonás: a nemzetközi életben nagy súly- lyal jelentkeztek az általunk is elfogadott semleges országok küldöttségei. Nagy súly- lyal és olyan formában, ahogyan korábban nem. Ebben feltétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szocialista tábor támogatását. Ez megnöveli autoritásukat, önbizalmukat, bizonyos mértékben még állás- foglalásukat is befolyásolja. Érzel kapcsolatban Kádár János megemlítette az öt semleges ország által előterjesztett Javaslatot amelynek az volt a lényege, hogy Hruscsov és Eisenhower vegye fel ismét egymással a személyes érintkezést Mi, a szocialista

•cazágok- képviselői «estettük

és becsültük az öt aláíró semleges ország képviselőinek jószándékát. Ennek a javaslatnak az lett a sorsa, hogy az Egyesült Államok visszautasította. Érdekes volt egy tekintélyes amerikai lap állásfoglalása ezzel összefüggésben.

A lap jellemezve hogy hova jutott Amerika, azt írta: most először fordult elő, hogy olyan tényezők, amelyek korábban figyelték, elfogadták, követték és támogatták az Egyesült Államok állásfoglalását, most megmondják, mit kellene csinálnia az Egyesült Államoknak. Ez kétségtelenül jelzi az Egyesült Államok politikai tekintélyének süllyedését.

Kádár János a továbbiakban

kijelentette:

Meg kell mondanom, hogy bár a szocialista országok hatásos fellépése a Szovjetunió képviselőinek érdeme, a jelen esetben a személyi kultusz veszélye nélkül nyugodtan lehet mondani, hogy Hruscsov elvtárs személyét érdeme is.

Az Egyesült Államok kormánya elküldte elnökét a kflzgyűlénT* afcindr frtozólftlás#,javaslatait önök ismerik. Amikor a felszólalás után az amerikai újságírók megkérdezték, mi a véleményem erről a beszédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisenhower fel- szólalásátó).

Hovatovább nevetséges helyzetbe került a nemzetközi politikában az Egyesült Államok. Az embereket érdekelte volna, mi lesz a nyugatnémet imperializmussal, mi lesz a hadibázisokkal, amelyeket a szocialista országok körül egész Európában és Távol-Keleten kiépítettek. Mikor és hogyan számolják fel ezeket? Ezután odaáll az Egyesült Államok reprezentatív képviselője és halálos komolyan azt javasolja: kezdjünk tárgyalásokat és egyezzünk meg abban, hogy azokon az égitesteken, amelyeket majd az emberek elérnek, egyetlen hatalom se állítson fel katonai támaszpontot. — (Derültség.) Ez volt az egyik javaslata és a többi ehhez hasonló. Egy komoly és fontos javaslata volt az, hogy egyezzünk meg a fegyverzet ellenőrzésében. Ez viszont olyan javaslat. amely nem a háború elkerüléséhez vezetne, hanem éppen az ellenkezőjére. Anglia képviselői felszólaltak

ugyan az általános vitában, de semmi érdemlegeset nem adtak a közgyűlés munkájához. A

franciák elutazásunkig fel sem iratkoztak az általános vitában.

És ez úgy, ahogy ott történt — nem jó! Mert sem a leszerelésről, sem sok más kérdésből nem lehet semmi, ha az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nem vesz részt azok megoldásában és nem ismerteti világosan álláspontját.

A vitában a döntő és fő kérdés a leszerelés, a béke megőrzése és a gyarmati rendszer felszámolása. Semmiféle sikert nem aratott az imperialistáknak az a manővere, hogy ezeket a kérdéseket valamiféle bizottságokban eltemetve a közgyűlés összesein három kérdést tárgyaljon, amelyek közül kettő így hangzik: A „tibeti kérdés” és a „magyar kérdés”. Ezeknek a napirendre tűzését egyébként megszavazták, de a közgyűlés tárgyalásaiban nem ezeknek a kérdéseknek van súlyuk és jelentőségük és nem ezek izgatják még azokat a küldötteket sem, akik egyébként napirendre tűzésüket megszavazták.

Az ENbZ az alapohmány szellemében betöltheti feladatát

Kádár elvtárs ezután arról beszélt, hogy ma az ENSZ- ben meg kell különböztetni tárgyalásokat, a vitát, aztán pedig szavazást és végül az ENSZ adminisztrációját. A vitákban. a haladás igazi szenvedélyes képviseletében a szocialista országok képviselői és azok a semlegesek a hangadók, akik valóban szíwel-lélekkel képviselik népük szabadságát, a haladást. A szavazásnál nem így van. Ezen a területen még nincs fölényben a szocialista, általában a gyarmatosítás elleni front. A szavazásnál egyelőre az imperialisták befolyása dönt, egyelőre az a helyzet, hogy a szavazatokat — sajnálatos módon — nem a közgyűlési vitában elhangzott érvek, vagy a meggyőződés határozzák meg.

Még inkább ez a helyzet az apparátusban. Az alkalmazottak több mint nyolcvan százaléka az Egyesült Államok polgára, ennek megfelelő a külön böző osztályok tisztviselőinek arányszáma is.

Az ENSZ-beli erőviszonyok még mindig egy korábbi helyzetet tükröznek, de azt lehet mondani, hogy körülbelül a végét járja az a periódus az a 15 év, amelyben ez a szervezet a valóságban az Egyesült Államok küldöttségének végrehajtó szerve volt.

Meggyőződésünk, hogy az ENSZ az alapokmány szellemében betöltheti feladatát, s mi harcolunk azért, hogy ilyen legyen, mert erre a nemzetközi szervezetre az emberiségnek feltétlenül szüksége van.

Kádár János ezután a Népi Kína képviseletével kapcsolatos vitát ismertette. Nagy taps közben jelentette be, hogy a felszólalók 90 százaléka követelte: a Kínai Népköztársasáig

foglalja el végre az őt megillető helyet az ENSZ-ben.

Ugyanilyen arányban követelték a küldöttek — folytatta —> a Mongol Népköztársaság felvételét. Meg kell mondanom hogy a kínai képviselet kérdésében szinte drámai volt a szavazás. Senki sem tudta ugyanis előre a szavazás eredményét, de valahogy mindenki érezte, hogy nem úgy fog lezajlani, mint tavaly. Az eredmény már ismert.

Az imperialisták fölénye itt is csökkent, s legutóbb már azt írták az amerikai lapok:

Nincs remény arra, hogy jövőre Is meg tudják akadályozni az ENSZ közgyűlésen a kínai képviselet megvitatását.

Kádár János a következőkben bírálta az ENSZ szerveinek összetételét, — Mi azt mondjuk, hogy a Biztonsági Tanács össztételén változtatni kell, mert az a 15 évvel ezelőtti helyzetet tükrözi, s az öt állandó tagból az egyik a szégyenletes Csang Kaj-sek klikk embere. A Biztonsági Tanácsban viszont nincsenek képviselve olyan új hatalmas erők, államok és népek, amelyek 15 évvel ezelőtt még nem éltek önálló nemzeti életet.

Az „egy főtitkár“ pedig nem alkalmas a mai nemzetközi helyzetben. Mert vagy a kapitalisták embere — és ebbe mi nem törődhetünk bele — vagy pedig egy kommunista lenne, és mi megértjük, hogy abba viszont ők nem törődnének bele. Ezért javasoljuk, hogy a jelenlegi három nagy államcsoport képviselőinek legyen egy-egy titkára az Egyesült Nemzetek Szervezetében, akik egyetértésben járnának el, ami kor az ENSZ-határozatainak végrehajtásáról van sző.

Akik a tüntetéseket szervezték, csödölt mondtak

Szólnom kell a .magyar kérdésről” is, csak egyetlen egy összefüggésben — folytatta Kádár elvtárs. — Érintkeztünk a legkülönbözőbb körökkel, amerikai kormányszervekkel, újságírókkal, más amerikai tényezőkkel. A legkülönbözőbb elemek felvetették: nem lehetséiges-e valami kompromisszum a magyar kérdés rendezésére. Világos, hogy akik ezt az ügyet erőszakolják, az USA képviselői is — úgylátszik — keresik azt az utat, módot, ahogyan a tisztesség látszatával megszabadulhatnának ettől a kérdéstől. (Derültség.) Ezen én nem töröm a fejem. mert nem nekünk kellemetlen ez a kérdés.' Törjék a fejüket azok, akik cipelik a hátukon, mint a púpot és szeretnék már letenni.

Kádár János a továbbiakban

«ivói iwít, haz amerikai

állampolgárok részéről túlnyomóan jóindulatú érdeklődést tapasztalt.

A magyar származású amerikaiak óriási többsége szolidáris a Magyar Népköztársasággal. (Taps.)

Ezt felelősséggel állítom — mondotta. Ez külsőségekben is kifejezésre jutott. Felkeresett a rokonszenvezőknek több ilyen küldöttsége, pedig nem olyan egyszerű eljutni a magyar misszióra, amikor a rokon- szenv kifejezéséről van szó. — Itt szeretném megjegyezni, amikor arról volt szó, hogy a küldöttséget vezessem. az egyik elvtárs azt mondta: ő egyrészt örül. másrészt kicsit nyugtalan, mert ő ismeri New Yorkot, én meg nem ismerem. Mondtam neki: én persze nem Ismerem Közelebbről New Yorkot de akikre te gondolsz,

azokat ismerőin (Derültsós.) tz

úgy vagyok, hogy ha már ta. 1 álkoznunk kell, szívesebben találkozom velük 1960. szeptemberében New Yorkban, mint 1956. októberében Budapesten. (Taps.) Ilyesfajta találkozók voltak, — többször tüntettek ellenem.

De akik a tüntetéseket szervezték, csődöt mondtak. A legelején, amikor a lendület még friss volt körülbelül 80— j 100 tüntető jelent meg. Eluta- i zásom előtt két nappal a sarkon már egyedül fütyült a Corvin-köz egyik „hőse", s köz ben két amerikai detektív vigyázott rá. (Derültség.) Az újságok zöme őszintén megírta, hogy ezek a tüntetések kudarcba érdektelenségbe fulladtak.

Azt is meg kell mondanom, hogy különböző elemek voltak a tüntetők között Ez az aktív és naponta tüntető vazallus csoport „középfokú állapotában” 12—15 emberből állott. Kisebb részük volt 1936-os disszidens, nagyobb részük 1945-ös nyilas. Vannak másfajta disszidensek is. Nem csinálok nekik ingyen reklámot, nem nevezem meg őket. mert Amerikában megtanultam, hogy reklámot nem csinálunk ingyen. (Derültség.) Mégis meg nevezem a legöregebbet akin ez már semmit nem segít, Eckhard tot Van még több ilyes fajta ember, aki a későbbi szakaszban, 1947-ben és később ment ki. Ezek elhatárolták magukat Fábiántól, aki a tüntetőket szervezte. Ez mindenesetre érdemes tény;

Ami az amerikai hatóságokat illeti, az USA kormánya nem fogadott meleg szeretettel bennünket. Végrehajtó közegeikről annyit tudok mondani, hogy a maguk sajátos módján korrektek voltak. Volt olyan kérdés is, amelyben teljes egyetértés volt köztünk és az egyik biztonsági detektív között. Amikor mondtam, hogy elutazunk, ő is örült, ml is örültünk. (Derültség.) Aztán hozzáfűzte: annak is örül, hogy egészségben távozunk. Ml is örültünk. De végre mutatkoznak már pontok, amelyekben egyetértünk, ml magyarok és a hivatalos Amerika képviselői. (Derültség és taps.)

Kádár János ezután rámutatott arra, hogy Amerikában hihetetlen nyomás nehezedik a

haladó erőkre, majd az élet színvonalról szólt.

— Az Egyesült Államok bal

igen jelentős belső inflácii

van —

mondotta. — Nagyon magasai az árak. Megkérdeztem eg embert, mennyi a fizetése? öt száz dollár havonta. Ez net kis öszog. Viszont a lakbér 270 dollár. Egy kiló gyümöl csőt vett küldöttségünk egyil tagja, agy és egynegyed dől tárért- A dollár a világon legkevesebbet az Egyesült Ál lamokban ér.

Ezzel be is féjezem ameri kai élményeim felsorolását, ezzel kapcsolatban rögtön eg: távoli gomdotatot vetek fel Valamelyest ismerem a 6zovje népet Évek során megismer tem a szovjet nép kulturáll intézményeit és nagy híve va gyök annak, hogy nagyon sol látogató utazhasson a Szovjet unióba. Az a meggyőződésein hogy aki látja és megismeri i magyar nép iránti forró sze retetét, testvéri érzését, az mél mélyebben megszereti a Szov jetuniót és mindent megtesi ami csak rajta múlik, hog erősítse a magyar-szovjet ba rátságot. (Nagy taps.) Azt sze retném, ha minden magya ember nagyon szeretné a Ma gyár Népköztársaságot, annal intézményért, rendjét, az ltte ni életet, a munkát, a szóra kozást, a kultúrát. A mi né pünk szereti mindezt, de mé* jobban kellene szeretnie. í meggyőződésem, hogy ha a! ember három hetet tölt Ame rikában, utána még jobbal szereti a Magyar Népköztár saságot (Nagy taps.) Voltam I Wall Streeten, körülbelül tí méter széles az utca. Kétől dalt hatvanemeletes íelhőkaf colókkal. Olyan ott az embei érzése, mintha egy kőkopori fenekén álldogálna. Mondtad is amerikai kísérőmnek: vari' nak itt Impozáns dolgok, ta Ián lehet itt dolgozni is, méí pénzt Is keresni, de élni, ■*" ha ezen emberi életet értek - itt nem lehet. Azt mondta nekik is az a véleményül! hogy dolgozni lehet New Yori ban, s ha van alkalom, péní is lehet keresni, de élni el kel menni onnan. Nem tudom, < hova megy, én siettem haza (Derültség és taps.)

Legyünk hűségesek pártunk helyes politikájához

Megköszönöm népünknek azt a baráti támogatást, szo.li- daritást, amelyet a hazai közvéleménytől kaptunk. Ez nagy erőt jelentett nekünk. New Yorkban ügy láttuk, a hozzánk érkezett újságokból, táviratokból, mintha klnt-tartóz- kodásunk Idején nemzeti egységünk egy árnyalattal tovább erősödött volna. (Nagy taps.). Eljutott például hozzánk egy vidéki katolikus pap levele Is, aki nagyon emberien és őszintén írta, hogy szívéből szóltam, s én az ő gondolatait mondtam el. Úgy érzem, ez már azt jelenti, hogy van nem zeti összefogás és ez egyre erő södik. (Nagy taps.). Vaskos levelet kaptam egy bonyhádi asszonytól. Beszédemnek egyik részére reflektált benne. Azt írta: Önnek nagyon igaza van abban, hogy nem 1956 óta haragszanak ránk az imperialisták, hanem jóval korábbi Idők tői fogva. Azért haragszanak, mert nálunk népi rendszer van. Azt írta: elküldök önnek egy régi, megsárgult újságpapírt, mutassa be ott, az ENSZ- nél, hogy ml az a régi, amit ők védenek. Egy három évtizeddel ezelőtti Tolnai Világlapjából kivágott oldalt küldött, ezen nagy, egész oldal szélességű kép van. Azt ábrázolja, hogy az akkori Podmar.iczkv utcai szuterén osztóhelyen naponta egyszer egy szelet kenyeret adtak annak aki sorba- állt. A képen négy—ötszáz budapesti munkásassaonyt lehet látni. Irt egy hawal magyar mérnök, aki tudatta velem, hogy sohasem volt párttag, de szeretne az lenni. írtak kanadai disszidensek: nyolc, tíz fiatal. könyörgő- hangon kért. hYigy ami tőlünk telik, tegyünk meg mindent, hogy mielőbb visszakerülhessenek hazájukon,

Természetesen megkaptuk * magyar testületek táviratait jókívánságait. Ha megengedik' külön a Hazafias Népfrontnál1 köszönjük meg, hiszen ot1 úgyis képviselve vannak * többi tömegszervezetek i-s: n*' gyón köszönjük a támogatást (Nagy taps.).

Végezetül:

olyasfajta tapaszíalaáokf* jutottunk, hogy a nemzet' közi életben a haladás cW>' clőnyomulóban vannak ^ Itthoni ügyeink ig cgúszsí' gesen, jól fejlődnek. Mindennek alapján a*1 mondhatom: legyünk hűség* sek pártunk helyes politikáig hoz, mert semmit sem tudtuk volna elérni az elmúlt négy * alatt, ha a párt politikai ve nala nem lett volna hely«* (Hosszantartó taps.).

— Elvtársak, ml azt akftí' juk, hogy megteremtsük ' tartus békét, a különböző ti1“ satíalmi rendszerű á’.lenV* békés egymásmellett élesét, lV. ez nem megy másképpen, mlÉ az imperializmus, a húbov elölnek visszaszorításával. ; Érje meg végre az cmhrű’ ség azt a kort, hogy a jő'" ért ne kelljen aggódnia, JJ. kelljen rettegnie puszi*'' háborútól. Azt akarjuk, hw a társadalmi haladás gyó<f delmeskedjék, hogy ni(j szűnjék a gyarmati - ren* szer, hogy felépüljön a S** etatista Magyarország, . Ennek megfelelően kel! d«* goznunk. Diadalmaskodjék ’ béke és a társadalmi halaö* ügye az egész világon. (IU* szantartó, nagy taps.).

A nagygyűlés Gáspár Si" ^mik, az MSZMP Politik' '' mttsága póttagjának, a »1 --«ti pártbizottság ellő a, >k Társzavával, majd ’i ’niernacionálé eléneklé ért véget,