Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-11 / 240. szám

I960. OKTÖBER 11. r: a plö 5 Nevelök és diákok a politechnikai oktatásról Szerdahelyi Károly: — A politechnikai oktatás bevezetésével régi adósságun­kat törlesztettük, mert nekem az a véleményem, hogy ezelőtt tizenöt esztendővel nagy szűk ség lett volna a megoldására. Az iskolai műhelyünket jól fel szereltük, s azt tapasztaljuk, hogy tanulóink szívesen jön­nek ide. Megtanulják itt a munkaeszközök, a szerszámok megbecsülését is. Ma már elő­fordul nálunk az is, amikor a; egyik tanuló például felesle­gesen csavargatja a satut — a másik rászól — ne csavar­gasd feleslegesen, mert ezzel megrövidíted az élettartamát. A négy éven át kialakul a tanulókban valami készség és így lényegesen könnyebb hely zetük van a pályaválasztáskor is, mert a tanulók érzik, hogy mihez lenne leginkább tehet­ségük és kedvük. Igen fontos nak tartom azt is, hogy gyer­mekeinket így megtanítjuk a munka örömére. Már magam is tapasztaltam órákon, hogy egy-egy jólsikerült munkada­rab után, hogyan sugárzik az arcuk az örömtől: — ezt én csináltam! Van aztán még egy érdekes jelenség: A politechnikai fog­lalkozások felkeltik azoknak a Szerdahelyi Károly tanítvány alval az iskola tanműhelyében. általános iskola politechnikai oktatása, Szerdahelyi kartárs szívügyének tekinti a politech­nikai oktatást, Három, diáklány: Csulak Katalin, Kollventz Anna és Kármán Zsuzsa ül itt előttünk, mindhárman a Ja­nus Pannonius Gimnáziumba járnak. Arról vallatjuk őket, hogy miért szeretik a politech­nikai oktatást, mert, hogy sze­retik — az bizonyos. kesztyűt is varrtam. Ha a gim­náziumban befejezem a tanul­mányaimat — pedagógiai fő­iskolára szeretnék menni, de ha ez esetleg nem sikerül, szí­vesen megyek a kesztyűgyár­ba, ahol úgy érzem, megtalá­lom a számításomat. Kármán Zsuzsa, a legfiata­labb, ő még csak néhány hete él a gimnáziumban. A..cukrász részlegnél tanul. Az Üzemi Vendéglátó Vállalat 6 tanulót kiképez a cukrászmesterség­re, s ennek a kis társaságnak egyik boldog tagja, Zsuzsi. Dr. Szepes Lajosnál — Van egy érdekes jelenség amely ugyan eddig is megvolt csak nem vettük figyelembe Mégpedig az, hogy vannak ta­nulók kétségtelenül, akik a: elméleti dolgokban gyengéb­Kollventz Anna virágkerté­szetet tanul. tanulóknak az érdeklődését is, akik egyébként nem sok érde­kességet láttak a fizikában, matematikában, vagy más tan­tárgyban. Felvettük a kapcso- lotat a MÁV-műhellyel, a MEGYEVILL-lel. Az ott dolgo zó szülők mindenkor készsége­sen segítenek, akármilyen szer számra, vagy munkaeszköz ja­vítására vám szükségünk. A MEGYEVILL főként elektro­mos eszközöket ad iskoláknak. Az állami gazdasággal is felvet­tük a kapcsolatot, ami szintén eredményes volt számunkra, mert kaptunk tőlük egy tábori kohót és egy kétütemű robba­nómotort, amit ők kiselejtez­tek, de én nagyon jól hasznosít hatok az iskolai munkában. A műhelyben sok érdekes dol­got, főként játékokat készíte­nek a gyerekek, amiket a nap­közi otthonokban fel is hasz­nálnak. Meggyőződtünk róla, hogy jó kézben van az Ágoston téri Csulak Katalin kesztyűvarrás közben. — Egy éve jár a mi osztá­lyunk a virágkertészetbe. Egy év nem nagy idő, de ez alatt az idő alatt valóban megsze­rettem ezt a munkát. Nagyon szeretem a virágokat, így ért­hető, hogy éppen a virágker­tészetre esett a választásom. — mondja Kollventz Anna, aki a múlt tanévben is jeles rendű volt. Csulak Katalin kesztyűsza­bászatot és varrást tanul. — Érdekes volt megismer­kedni ezzel a szakmával. Az­zal kezdtük tavaly a politech­nikát, hogy ellátogattunk a bőrgyárba, ahol megtekintet­tük a különböző munkafolya­matokat. Én már jónéhány Kármán Zsuzsi: bek, s mi őket úgy tartottuk számon — mint a rossztanuló­kat. A politechnikai órák ép­pen azt bizonyítják, hogy ezek a tanulók kézügyességben sok kai jobbak, mint azok, akik a többi tárgyban eminens tanu­lók. így most meg lesz a lehe­tősége annak, hogy az osztá­lyozásnál az egész gyereket értékeljük. Igen fontosnak tartom a po­litechnikai oktatást, mert ed­dig csak beszéltünk, beszél­tünk a nevelés öt területéről, de a valóságban csak 4 domi­nált. Az új lehetőségek bizo­nyítják, hogy valóban sokol­dalú, új típusú embert nevel­jünk a társadalom számára. A gimnáziumunk nem afféle kis­asszonyokat nevel, mint a régi gimnáziumok, hanem olyan egyéneket, akik az érettségi után szívesen dolgoznak ter­melőmunkában. Igen jó a kap­csolatunk a Pécsi Kesztyűgyár ral, sok értékes barátság szö­vődött a dolgozók é* a diákok között. A kesztyűgyár részéről egy sztahanovista munkást ad­tak segítségünkre, hogy tanu­lóink jártasságot szerezzenek a kesztyűkészítésben. Hamar Imre Foto: Ilillcbrand Lajos Újjáépült a mohácsi árvízvédelmi tál Mohácsot — legdélibb dunai városunkat — mintegy másfél kilométer hosszúságú betcmíal védelmezte eddig az árvizektől A század elején épült mell­véd az idők folyamán meg­gyengült, s mint megállapítot­ták, erősebb víznyomást sem birt ki. 1956 tavaszán a jeges árvíz száz méter szélességben áttörte a mellvédet és megron­gálta a támfalat is. A Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság a rákövetkező évben megkezd­te az árvízvédelmi fal újjá­építését, amelyre összesen két­millió forintot fordítottak. Tóth László vízügyi főmér­nök terve alapján négy év alatt készültek el a nagy mun­kával. Nemrég fejeződött be az utolsó — 245 méteres — szakasz megépítése. Az új mellvéd teljes hossza 138 mé­terrel haladja meg a régit és fél méterrel magasabb, mint a mohácsi Duna-szakaszon vár­ható legnagyobb — 1034 centi- méteres — vízállás. S ami a legfontosabb: lényegesen erő­sebb a régi mellvédnél. A tám falba előzőleg vastag vas ru­dakat ágyaztak bele és erre épült a vasbeton mellvéd, ösz- szesen ezer köbméter betont használtak fel az építkezéshez. GAZVEZETÉKSZERELÖT és motorszerelőt felveszünk. Pécsi Gázszolgáltató Vállalat. Légszeszgyár utca 11. 7X8 A fotoriporter álma Az egyetem épületével szemben impozáns lakóház busz* kétkedett a Rákóczi út és a Légszeszgyár utca sarkán. Egé­szen reggelig. És akkor a kegyetlen ébredés elűzte a szép ál­mot, gonosz vigyorral mutogatva a rcrmos kerítéssel körülvett szomorú valóságot: egy csatatérszerű, szeméttel bélelt hatal­mas udvart, Ahol minden család külön tervet késsít Jól bevált az öntervezés a belvárdgyulai termelőszövetkezetben Közeleg az év vége és ilyen­kor a gazdaságokban és tsz- ekben már egyre több szó esik a jövő évi tervekről, a terv- készítésről. A belvárdgyulai Közös Üt Tsz ez évben is kü­lönös gonddal készül e fontos munkára, hisz az elmúlt év példája igazolta, hogy szép eredményeiket elsősorban ala­pos és jó,tervüknek köszön­hették. Érdemes erről a terv­ről kissé részeletesebben ís szólni. Egyszerű és reális Belvárdgyulán különös mód­szer szerint terveznek. Egy év­vel ezelőtt Fischer Ferenc tsz- elnök fejében született meg az öntervezés gondolata s ere­deti ötletét, miután a vezető­séggel megbeszélte, a közgyű­lés elé terjesztette, eképpen: „A közös terv elkészítése előtt minden család készítse el a maga egyéni tervét. Ebben je­löljék meg, mennyi munka­egységet akarnak a jövő év­ben elérni, és hány mázsa ke­nyérgabonára, illetve takar­mányra lesz szükségük az év folyamán.” Ennyi volt a ja­vaslat s a közgyűlés elfogadta. Ezután három napig min­den család tervet készített Belvárdgyulán. A családfők ------------— ce ruzát ragadtak és miután felmérték a család munkaere­jét, kiszámították, hány hold földdel, mennyi munkával birkóznak meg egy év alatt s ezért mennyi munkaegységet kapnak. Keresetük kiszámítá­sához az 1959. évi zárszám­adáskor elért teljesítményüket vették alapul, illetve az ak­kori 35 forintos munkaegység­értéket. Ezután felsorolták az évi terményszükségletüket, hány mázsa kenyérgabonára, mennyi takarmányra lesz szükségük, s végül az így el­készített tervet aláírták. Há­rom nap múlva a családi ter­vek ott púposodtak egy hatal­mas dossziéban s a szakembe­rek megkezdhették a tsz hi­vatalos termelési tervének el­készítését. A „kísérleti“ év sikeres volt Nem egész egy esztendő ele­gendő volt ahhoz, hogy az ön­tervezés meghozza a várt si­kert. A tsz háromnegyed évi mérlege s a gazdálkodás ala­kulása azt mutatják, hogy az új módszer jó és sokoldalú, sok mindenre kiható előnyeit az egész közösség élvezi. A Közös Üt Tsz árutermelési terve 2,1 millió forint — leg- ---­Hé tvége az országúton Ritkán adtunk hétvégi kró­nikát, amelyben ne számol­tunk volna be súlyos vagy ép­pen halálos kimenetelű közúti balesetekről. Nos, e legutóbbi héten, ha lehet így mondani, „viszonylagos béke” uralko­dott az országutakon. Csak viszonylagos, mert az ittasság, a felelőtlenség most is vá­mot szedett a város és a me­gye területén. Nem követelt ugyan halálos áldozatot, de súlyosabb, könnyebb balesete­ket annál inkább. A rendőr­ségi jegyzőkönyvekben a bal­esetek legutóbbi dátumai alatt több helyen is olvastuk: „El­lene bűnvádi eljárást Indítot­tunk”. Nézzük csak: — „Szombaton a késő esti órákban Pécs és Dunaszekcső között Harsányi Ferenc AB 49—80 rendszámú Pannóniájá­val virtuskodásból előzni akar­ta Jancsik Lászlót és amikor az utóbbi a monyoródi út el­ágazásánál be akart fordulni, a háta mögött 70 km-es sebes ­séggel száguldó Harsányi Fe­renc motorjával belerohant. Szerencsére Jancsik László könnyebb sérüléssel megúszta az összeütközést, ellenben Harsányi Ferencet súlyos agy­rázkódással az idegklinikára szállították.” — „Október 9-én a reggeli órákban Paulik Gyula gépko­csivezető a mágocsi földmű­vesszövetkezet tulajdonát ké­pező tehergépkocsit a telepről minden engedély nélkül ki­hozta és erősen ittas állapot­ban a volán mellé ült Aztán amikor Mágocs és Csikóstöttös között ki akarta próbálni a merészségét, a gépkocsival az árokba fordult. Eredmény? 20 napon túl gyógyuló sérülés és bűnvádi eljárás a jogtalan és amellett ittas állapotban tör­ténő vezetés mi^tt** magasabb a pécsi járásban — s már eddig 1,0 millió forint­nál tartanak. Pedig a szerző­déses növények nagy részét és a szerződéses állatok zömét ís ezután fogják értékesíteni. Az áruértékesítési terv teljesíté­sét — sőt előreláthatólag túl­teljesítését — főképp az ön­tervezésnek köszönhetik. Hogy segíti elő az önterve­zés a jobb gazdálkodást? En­nek nyitja az ésszerű termény- elosztásban rejlik. Az előző években Belvárdgyulán is a megszerzett munkaegységek arányában osztották ki a ter­ményeket. így persze előfor­dult, hogy olyan tag is kapott, mondjuk lucernát, akinek nem is volt rá szüksége és éppen talán burgonyából szeretett volna egy-két mázsával töb­bet. öntervezésnél mindenki megtervezi még az év elején a szükségletét és ha a munka­egysége több is lesz a terve­zettnél, a tervben megjelölt termény mennyiségénél töb­bet nem kaphat. A terven fe­lüli munkaegységet a tsz kész­pénzzel fizeti, a szükségleten felüli fölös terményt pedig közösen értékesítik. Ily mó­don érték el például, hogy a tervezett 16 vagon búza he­lyett csak 12 vagonnal osztot­tak ki a tagoknak, a megma­radt négy vagonnal pedig kö­zösen értékesítettek. őszi árpából másfél vagonnal osz­tottak ki kevesebbet s a kö­zös értékesítés Itt is elősegí­tette áruértékesítési tervük teljesítését. A családtagok szerepe Az öntervezés, illetve az ésszerű terményelosztás nem­csak az egész közösségnek jó, hanem egy-egy családnak is igen kedvező. Az első évben szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az ön tervezés be­vezetésével jelentősen meg­nőtt a családtagok részvétele a közös munkában. Hisz min­den csaiau igyekszik teljesí­teni a magakészítette tervéi, ezt már a becsület is megkí­vánja. És persze, aki nem tel­jesíti a tervét, az a termények­nek is csak egy részét kapja meg, és ez igazságos. így min­den család igyekezett bevon­ni a családtagokat is a mun­kába, hogy a családi terv tel­jesüljön. A jó munkafegyelem magasabb termést biztosított s a nagyobb termés több jöve­déknek Dr. Ssepea Lajosné, péti technikai oktató.

Next

/
Thumbnails
Contents