Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

WLÄCTtMTOLETÄRJAI, EGYESÜLJETEK! SVNÁKTUU , NAPLÓ XLj. akna ipül SteáswáAon Szászváron eddig több mint százéves aknán át szállították a szenet. Most újat és jobbat mélyítenek, 17 és félmillió fo­rintos költséggel. Képünk az A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 235. SZÄM ARA: 50 FILLÉR 1960. OKTÓBER 5. SZERDA épülő aknát ábrázolja. ♦ Hajlandók vagpk tárgyalásokba bocsátkozni az Egyesült Államok elaökável Hruscsov szovjet kormányfő válasza Nkrumah ghanai elnök9 Nehru indiai miniszterelnök9 Sukarno indonéz elnök9 Nass ser elnök9 Tito jugoszláv elnök levelére New York (TASZSZ). A szovjet kormányfő mellett mű­ködő sajtócsoport jelenti: Szeptember 29-én az említett öt államférfi levelet küldött N. Sz. Hruscsovnaik, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöké­nek: Az öt kormányfő levele A levél így hangzik: „Elnök Ür! Van szercncsé-mk értesíteni önt, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzet figyelembe­vételével és azon meggyőződé­sünktől vezettetve, hogy Ex- cellenciád, valamint a szovjet nagyhatalom kormánya és né­pe szenvedélyesen törekszik e feszültség enyhítésére éts a béke megszilárdításához szük­séges feltételék megteremtésé­re, a mellékelt határozat-ter­vezetet szándékunkban áll ha­ladéktalan megvizsgálás végett a közgyűlés jelenlegi ülésszaka elé terjeszteni. Reméljük, hogy erőfeszíté­sünket kedvezően, rokonszenv- vel fogadja, Egyúttal felhasználjuk az al­kalmat, hogy ismételten kife­jezzük az ön iránt érzett mély tiszteletünket’’, Ghánának, Indiának, Indo­néziának, az Egyesült Arab Köztársaságnak és Jugoszlá­viának a levélhez mellékelt határozat-tervezete, amelyet ■megvizsgálás végett a közgyű­lés IS. ülésszaka elé terjesz­tettek, kifejezésre juttatja azt az óhajt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kor­mánya „újítsa fel az utóbbi időben megszakadt kapcsola­tait abból a célból, hogy a vi­tás problémák tárgyalások út­ján való megoldására irányuló világosan kifejezett óhajuk progresszív módon megvaló­suljon”. Az alábbiakban ismertetjük azt a választ, amelyet N. Sz. Hruscsov az említett levélre az öt államférfinek küldött. A szovjet miniszterelnök üdvözli a kezdeményezést Hruscsov válaszában min­denekelőtt kifejti, hogy a szov­jet kormány és személy sze­rint ő nagyra értékeli azokat az indítékokat, amelyek Gha­na, Indonézia elnökét, az Egye­sült Arab Köztársaság elnökét, Jugoszlávia elnökét és India miniszterelnökét vezették, amidőn levelüket és a köz­gyűlés elé terjesztendő hatá­rozat-tervezetüket megküldték az Amerikai Egyesült Államok elnökének és neki, kifejezésre juttatva azt az óhajt, hogy az amerikai elnök és a szovjet kormányfő újítsa fel kapcso­latait a nemzetközi légkört je­lenleg elsötétítő kérdések meg­vitatása végett, s hogy tárgya­lások útján találják meg a problémák megoldását. Hruscsov a továbbiakban kiemeli. a szovjet kormány mindig azt vallotta és ma is azt vall ja, hogy a nemzetközi kér­déseket, köztUk a szovjet— amerikai viszony kérdéseit békés úton, tárgyalások út­ján kell és lehet is rendezni. ha az érdekelt felekben meg van erre az óhaj. A Szovjetunió kormánya ezen óhajtól vezettetve szükséges­nek tartotta e kérdések leg­magasabb szinten való meg­vitatását, mert úgy vélte, hogy a nemzetközi helyzet megjaví­tása és a rendezetlen problé­mák megoldása érdekében — különösen vonatkozik ez a le­szerelés problémájának meg­oldására, amely véget vetne kolosszális anyagi értékek ér­telmetlen elpusztításának, va­lamint annak, hogy a népek energiáját pusztító fegyverek gyártására fecséreljék el — a vezető államférfiak közti meg egyezés útján a lehető legra­dikálisabb intézkedéseket kell tenni. Éppen ezért a szovjet kormány kitartott a csúcsér­tekezlet szükségessége mellett és kifejezte azon reményét, hogy ez az értekezlet döntő fordulatot hoz a nemzetközi helyzetben, megszilárdítja a békét és kiküszöböli az álla­mok közötti lényeges nézetel­téréseket. Az Egyesült Államok hitszegő politikája akadályozta meg a csúcsértekezletet A szovjet kormányfő ezután kitér az Egyesült Államok kor mányának a csúcsértekezlet előestéjén elkövetett hitszegé- sére, ami olyan agresszív lé­pésekben jutott kifejezésre, mint az „U—2“ amerikai ka­tonai repülőgép berepülése a Szovjetunióba, mint ismeretes — folytatódik Hruscsov válasz levele — az Egyesült Államok kormánya magának az elnök­nek, valamint az Egyesült Ál­lamok külügyminiszterének szavaival erősítette meg, hogy ez a lépés, valamint később a Szovjetunió államhatárának újabb megsértése, az „RB—47“ amerikai katonai repülőgép ál tál, az Egyesült Államok meg­határozott „szándékos politi­kájának“ kifejezője. Ugyanígy bebizonyosodott az is, hogy az Egyesült Államok kormá­nya és személyesen Eisenho­wer elnök nem akart tágítani ettől a politikától, s ezt az irányvonalat követi mind a mai napig. — Az Egyesült Államok kor mánya nemcsak, hogy nem adott semmiféle elégtételt a Szovjetuniónak, hanem több alkalommal még igazolni is próbálta ezt a hitszegő poll tikét, noha ez hallatlan és példátlan módon sérti a nem­zetközi jog alapjait és az álla­mi szuverenitás tiszteletben- tartásának szent elvét. Ez ál­tal az amerikai kormány olyan helyzetbe került, hogy — úgy látszik — már nehezen tud rátérni a Szovjetunióval való becsületes tárgyalások útjára Az Egyesült Államok elnö­ke az említett politika kö­vetkeztében önmagát is olyan helyzetbe hozta, mi­dőn — úgy látszik — már nehezére esne oly viszonyt » szovjet kor­zepette végrehajtandó leszere­lés szükségességéről, hanem a fegyverzet feletti ellenőrzés megteremtéséből indul ki, vagyis azt célozza, hogy az ENSZ lobogója alatt megte­remtsék a nemzetközi kémke- .dés szentesített rendszerét. Kívánjuk, hogy harcunk sok sikert hozzon az emberiség javára A KISZ távirata Kádár János elvtárshoz A viszony megjavítható — A szovjet kormány nem­csak a múltnak él. hanem a jö­vőbe is tekint. mányfővel, amely pozitív eredményekre vezethetne. •— Az Egyesült Államok kor- nánya, nemcsak, hogy nem ítéli el az említett akciókat — íoha Eisenhower elnök Pá­rizsban kijelentette, utasítást idott; amíg ő a Fehér Házban lesz, ne küldjenek amerikai repülőgépeket a Szovjetunió lé­gterébe, hanem a meghirdetett igresszív külpolitikai irányvo­nalat követi. Csakis ezzel ma­gyarázható, miért hallgatta el i közgyűlésen elmondott be­szédében és az önök levelére adott válaszában az „U—2” katonai repülőgépnek a Szov­jetunió légiterébe való küldé­sével kapcsolatos problémákat. Felvetődik az „RB—47” ameri­kai repülőgép kérdése is. Ez a repülőgép, mint ismeretes már a csúcstalálkozó meghiú­sulása és azután sértette meg a Szovjetunió határait, hogy Eisenhower elnök nyilatkozatot tett: megszünteti az amerikai repülőgépeknek a szovjet légi­térbe való ilyen berepüléseit. — Magától értetődik, hogy ha az Egyesült Államok kor­mánya továbbra is ezt a po­litikát követi, ilyen körül­mények között egyetlen ön­érzetes, szuverenitásának sérthetetlenségéről és saját biztonságáról gondoskodó ál­lam sem bízhat az amerikai kormány azon kijelentései­ben, hogy meg akarja javí­tani a szovjet—amerikai vi­szonyt. Ugyanez vonatkozik teljes egé­szében a leszerelés kérdésére is figyelembevéve, hogy az Egye­sült Államoknak a leszerelési problémákban képviselt állás­pontja nyilvánvalóan minden eredményes tárgyalás meghiú­sítására irányul, nem a szigo­rú nemzetközi ellenőrzés kö­Bármilyen feszült is legyen a viszony a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, ez a viszony megjavítható, ha a vezető államférfiak személyes előítéletek és el­lenséges érzelmeik fölé emel­kednek, s a világ sorsáért reájuk háruló nagy felelős­ségtől vezetve cselekszenek. A szovjet kormány mélységes meggyőződése szerint a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok jelenlegi megromlott vi- jszonyán segíteni lehet. Ehhez azonban világosan be kell is­merni, mi volt e viszony meg­romlásának az oka. Világosan be kell ismerni, hogy ezt a Szovjetunió elleni kihívó agresszív lépések út­jára tért amerikai kormány példátlan hitszegő cselekede­tei okozták. Más szóval mi hajlandók vagyunk érintke­zésbe lépni és tárgyalásokba bocsátkozni az Egyesült Ál­lamok elnökével és kormá­nyával, ha az amerikai kor­mánynak lesz annyi bátor­sága, hogy a szovjet—ame­rikai viszony rosszabbodását kiváltó fentemlített akció­kat elítéli és tettekkel bizo­nyítja e viszony megjavítá­sára irányuló jószándékát. „Kedves Kádár elvtárs! A magyar fiatalok nap mint nap nagy érdeklődéssel figyelik az ENSZ közgyűlésén az emberi­ség békés, boldogabb jövőjéért vívott harcot. Kádár elvtárs beszédét olvasva, büszkeség tölt el bennünket, hogy a nem­zetek fórumán a mi népünk ott küzd a szabadság eszméje, az emberi haladás oldalán és messzehangzóan hallatja hangját a népek létérdekét és vágyát kifejező általános leszerelés mel­lett. Egyetértünk Kádár elvtárs minden szavával, azt mondta el, amit mindannyian érzünk, gondolunk. Valamennyiünk vé­leményét fejezte ki, amikor határozottan visszautasította az úgynevezett „magyar kérdés” körüli mesterkedéseket. Sza­vainak igazsága és meggyőző ereje tiszteletet parancsol ellen- ségeinknek is a magyar nép és képviselői iránt, s még na­gyobb bizalmat, szer etetet vált ki népünk és barátaink köré­ben. SoIfc szeretettel küldjük üdvözletünket Kádár elvtársnak, a testvéri és baráti országok küldöttségeinek a leszerelés és a békés együttélés minden New Yorkban tanácskozó hívének. Kívánjuk, hogy harcunk sok sikert hozzon az emberiség ja­vára". Másfélmilliárd forint értékű orvosi műszer Egészségügyi intézményeink műszerellátása a hazai műszer ipar megteremtése óta sokat fejlődött. A felszabadulás előtt jóformán alig készítettek ha­zánkban orvosi műszert,- így még az egyetemi klinikákról és intézményekből is hiányzott néhány nagy fontosságú alap­műszer. Vidéken még nosz- szabb volt a helyzet. Akadt olyan megye is, ahol nem volt például egyetlen EKG készü­lék, az orvosi berendezések, készülékek 60—70 százalékát tíz évvel ezelőtt is még kül­földről szerezték be. Orvosi műszergyártásunk ma már csaknem minden olyan műszent készít, amelyre egész­ségügyi szolgálatunknak szük­sége van. A magyar orvosi műszeripar nemzetközi szinten is jelentős eredményeket ért el Világszerte ismerik és hasz­nálják például a 9 égős, ár­nyékmentes műtőlámpákat, a magyar műtőasztalokat, fogá­szati kezelőkészülékeket, moto ros fogszéket pedig' egyedül csak hazánkban gyártanak. —< Műszeriparunk előrehaladásá­val változott az orvosi beren­dezések hazai és import ará­nya. Ma már a készülékek 65 —70 százalékát a hazai orvosi műszergyártás fedezi, s termé­keinek jelentős része kerül exportra. Tíz éve még mint­egy 30—40 millió, ma már csaknem 200 millió forint ér­tékű műszert kap egészség- ügyi hálózatunk évente. Tíz év alatt mintegy más­félmilliárd forint értékű orvo­si műszert, készüléket és be­rendezést kapott hazai egész­ségügyi szolgálatunk. Hetvenöt éves a pécsi távbeszélő Az automata távbeszélőközpont egyik részlete. Tegnap délután a Pécsi Pos­ta Igazgatóság automata táv­beszélő központjában benső­séges ünnepség zajlott le a 75 éves jubileum alkalmából. Garamvölgyi Miklós, az igaz gatóság vezetője méltatta az évforduló jelentőségét, majd Paál József, az igazgatóság fő­mérnöke emlékezett meg vá­rosunk első távbeszélő központ jának üzembe helyezéséről a pécsi távbeszélő üzem fejlődé­séről, Bevezetőjében elmondotta, hogy 1885-ben, nem sokkal a Graham Bell-féle telefon és a Hughes-mikrofom felfedezése, valamint a távbeszélő központ feltalálása után került sor a pécsi központ felépítésére. Az akkori kormányzat engedé­lyezte a távbeszélő központ felépítését, de a feltételek kö­zött első helyen szerepelt, hogy egy év leforgása alatt legalább tíz előfizetőt kell a központba bekapcsolniuk, Mon dani sem kell, hogy a pécsiek és közöttük is elsősorban Ko- harics János és Vécsei István, a távbeszélő központ felállítá­sának lelkes kezdeményezői eleget tettek a feltételeknek. Az első pécsi távbeszélő köz pont az egykori Koharics gyár utca (a mai Váradi Antal utca) 6. szám alatti házában volt el­helyezve. A távbeszélő veze­tékek a főútvonalakon 5—6 méter magasságban voltak el­helyezve, minek folytán a szé- násszékerek gyakran vezeték­rongálást okoztak. Ilyenkor megjelentek a műszerészeik, hosszú létrával, póznával jár­ták az utcákat, hóban, fagy­ban s a század végi Pécs jel­legzetes alakjaivá váltak. Az akkori igényeknek megfele­lően elég gyors ütemben ha­ladt a távbeszélő-előfizetők bekapcsolása. 1887-ben — te­hát két év leforgása alatt — 43 és a századfordulókor már 131 távbeszélő állomás volt üzemben Pécsett. Az egykori Fünfkirchener Zeitung Pécsi né met nyelvű újsága, már azt jó­solgatta, hogy az „új“ korszak- alkotó létesítményből egy olyan távbeszélő hálózat lesz, amely egész Pécs városát be­hálózza majd. Az öjsáf nem tévedett. Ma mér valóban az egész többszörösére növeke­dett Pécs városát keresztül kasul hálózzák a távbeszélő vetetókei. Az igazi fejlődés valójában csak a felszabadulás után kö­vetkezett be. Ez idő óta az ál­landóan növekvő igények ki­elégítésére ismételten bővíte­ni kell és ma a pécsi automata központ ötezer előfizető be­kapcsolására alkalmas. Jelen­leg az előfizetők száma meg­haladja a 4500 főt., az alköz­pontok s^áma pedig kereken 300 darabot tesz ki. Ma a pécsi központ havonta több mint 900 ezer helyi beszélgetést bonyo­lít le. A pécsi távbeszélő fej­lődése tehát igen jelentős és további fejlődése egyre inkább lehetővé teszi, hogy gazdasági, kulturális és politikai életünk nélkülözhetetlen eszközévé váljék. Az ünnepi beszámoló utón Garamvölgyi Miklós, az igaz­gatóság vehetője jutalomban ’•észesítette a pécsi távbeszélő azon műszaki és forgalmi dol­gozóit, akik az elmúlt idő­szakban munkájuk legjavát nyújtották a távbeszélő üzem eredményes fejlődésében*

Next

/
Thumbnails
Contents