Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-19 / 247. szám

r 1960. OKTÓBER 19. NAPLÓ 5 A KISZ kongresszusa előtt Miért mondják azt Patapok- losiban néhányan, hogy az if­júsági szövetség tagjai nem szívesen látják azokat, akik nincsenek a KISZ-ben? Hiszen ez nem így van! A vezetőség és küidöttvá- lasztó taggyűlések bizonyítják mindenütt, egész Baranyában, hogy csak nagyon kevés ki- szista gondolkodik így, de azok számára is könnyen meg lehet magyarázni, hogy téved­nek. Fatapoklosiban meg éppen seggel nem nehéz megcáfolni ezt a nézetet. Elég, ha csak a taggyűlésre utalunk, amelyen a húsztagú KISZ-szervezet minden tagja megjelent és Igenis együtt! mellettük ott ültek még hú­szán olyanok, akik nem tagjai a KiSZ-szervezetnek. Miért mentek el ezek a KISZ-en kívüli fiatalok a tag­gyűlésre? Azért, mert nem volt más dolguk? Vagy azért, mert kényszerítette őket valaki? De hát ilyesmit állítani na­gyon is gyerekes dolog lenne. Azért mentek el, mert érde­kelte őket, milyen is az, ami­kor az ifjúsági szövetség tag­jai összejönnek, miről vitat­koznak ottan, hogyan választ­ják meg vezetőségüket, milyen programjuk van őszre és télre. Érdekelte őket a Kommunista Ifjúsági Szövetség egész tevé­kenysége. Még a vitában is részt vettek. De nem is ez volt ebben az egész dologban az érdekes, a szép és tanulságos, hanem az, hogy a kiszdsták szívesen lát­ták őket, senkinek nem jutott eszébe, hogy tiltakozzék, vagy hazaküldje a nem KlSZ-tago- kat a taggyűlésről. Közel ke­rültek egymáshoz. És nem csak engedték a KlSZ-szerve- zet tagjai, hogy közeledjenek a fiatalok, hanem még örültek is ennek. Hiszen mindenki, aki KISZ-tag, maga is valamikor kívül volt a szövetségen! Úgy lett kiszista, hogy belépett az ifjúsági szövetségbe és dolgoz­ni kezdett abban. Kendszeres szervezeti életet kell biztosítani minden KTSZ- szervezetben, olyat, hogy ér­demes legyen minden fiatal lány és fiú számára az, hogy eljárjon a taggyűlésekre, ki­rándulásokra, kulturális ren­dezvényekre, szórakozásokra. Olyat, hogy érdemesnek talál­ják azok is a KISZ-be való belépést, akik ma még csak kíváncsiságból mennek el a KISZ-helyiségbe, vagy akár taggyűlésekre. így értik meg a mozgalmi munka szépségeit, a közösségi életre így szoknak rá, így jutnak közelebb a párt­hoz is, amelynek nagyszerű segítő csapata az ifjúsági szö­vetség. A patapoklosi példa ezt bi­zonyítja, de ugyanezt bizo­nyítják a pécsi KlSZ-szerve- zetek példái is, amelyekben nagyrészt ugyanilyen jó ta­pasztalatokat szereztünk és a. szigetvári járás több KISZ- szervezete is ezen a helyes úton jár. Igenis szívesen látják a ki- szisták a szövetségen kívülie­ket! Szívesen játszanak, spor­tolnak, politizálnak és énekel­nek velük együtt, hiszen a KISZ jelszava is azt hirdeti, hogy az ifjúság tömegeivel együtt kell küzdeni, dolgozni a szocialista Magyarországért. Gy. K. A KISZ-kongresszus tiszteletére: Segítenek a fiatalok A Pécsi Szénbányászati Tröszt újhegyi üzemének KISZ- szervezetében vezetőségi tag Hamper János marós. A telje­sítménye és minőségi munkája alapján a főműhely legjobb dolgozói közé tartozik. Munkájával is példát mutat a többi KlSZ-tagnak. Minden KISZ-tagnak húsz óra társadalmi munkát kell végeznie egy évben, ezzel szem ben nagyon sokan vállalták, hogy ennél többet teljesítenek. S ezt a plusz munkát a kong­resszus tiszteletére ajánlották fel. Segítenek a szövetkezetek­nek, segítenek a gyárban, a bányában és a faluban. A pécsváradi KISZ-szervezet tagjai a „Dózsa“ Termelőszö­Együtt a falu lakosságával: Vezetöségválaszló taggyűlés Lapáacsán Hét órakor már tele volt a lapáncsai KISZ-szervezet új helyisége, amit a pártszerve­zet adott át a fiataloknak. A járási KISZ-titkárgm kívül ott volt a község tanácselnö­ke, a szomszédos állami gaz­daság KISZ-titkára, az egye­sített pártszervezet titkára, párttagok, a termelőszövetke­zet vezetőségének küldöttei és a Hazafias Népfront elnöke. A titkári beszámolót Merin- ger József tartotta. Beszámoló­jában foglalkozott a párt po­litikájával. a nemzetközi hely­zettel. Ezekután helyi példá­kat említett. Elmondotta, hogy a tagok többsége dolgozik. Egy része ipari üzemben, álla­mi gazdaságban, más része a helyi termelőszövetkezetben fejt ki jó munkát. Maga a KlSZ-munka is rendszeressé vált. A tagok rendesen járnak gyűlésekre és bár munkater- Ve még nem volt a szervezet­nek, spontánul is dolgoztak. A községet érintő illocskai út építésében a fiatalok mintegy 660 munkaórát dolgoztak, s szívesen dolgoznának, ha köz­a Kisz hírei — AZ ALMAMEIXÉKI KISZ-szervezet tagjai társa­dalmi munkában 120 órát segí­tenek a község fásítási munká tataiban. — A SZIGETVÁRI területi KlSZ-alapszervezet tagjai el­határozták, hogy a KISZ-kong resszus tiszteletére résztvesz- nek az „50 órát Szigetvárért“ mozga'omban. — KÉTSZÁZ munkaórát ajánlottak fel a tótszentgyör- gyl KISZ-szervezet tagjai a fa’usl termelőszövetkezetnek a kukorica-betakarítási munkák­ra. — A B AS ALI KISZESEK taggyűlésükön elhatározták, hogy a szövetkezetben öt hold cukorrépa-földről takarítják be a termést társadalmi mun­kában a KISZ-kongresszus tiszteletére, ségükbe is bevezetnék az utat. Segítettek a községben lévő új járda építésében, homokki­termeléssel és cementlapok le­szállításával. A kulturális mun ka is jó volt. Több színdara­bot, műsoros estet rendeztek a klubösszejöveteleken, előadá­sokat hallgattak és vitattak meg. A szervezet gazdasági helyzete is jónak mondható. Jelenleg 1000 forint készpénz­zel' rendelkeznek, ami a kö­zeljövőben újból gyarapodni fog. Ez a bevétel és az ezután következők sem bálokból, ha­nem fizikai munka ellenérté­kéből tevődtek össze. A tagság létszáma fokozatosan emelke­dik. Ma már 19 tagja van a szervezetnek és ez a szám már csak tegnapinak mondható. A sok pozitívum mellett azonban nem szabad megfeled kezni a hiányosságokról sem, melyek kijavítása egyik igen fontos feladat. Rendszertelen volt eddig a tagfelvétel, nem volt munkaterv, a politikai képzést elhanyagolták és a kulturált viselkedés érdekében is még sokat kell tenniök. — Mindezen hiányosságokból adódnak a feladatok is — mondotta a titkár és itt a fia­talokkal Való foglalkozásról, az oktatás megszervezéséről, kulturális és sportfeladatok megvalósításáról, a labdarúgó csapat megalakításáról és a fegyelem megjavításáról szólt. Lajcsik Lajosné a községi ta nács elnöke hozzászólásában a kulturális neveiőmunkával foglalkozott. A művelődési ott­hont, amelyet renováltak, szin­te új állapotban áll, a fiata­lok védelmébe ajánlotta. Be­szélt arról, hogy mi minden áll a fiatalok rendelkezésére, amit már a községi tanács és a já­rási szervezetek biztosítottak. Van televízió, labdarúgó fel­szerelés és mindezért elsősor­ban fegyelmezettséget és a tár­sadalmi munkában való rész­vételt kéri a községi tanács. Beszélt n párt és n KISZ kap­csolatáról, amely eddig nem a legmegfelelőbb volt, most azon ban már javult. Mészáros elvtárs a pártszer­vezet titkára, a fiatalság mun­kájáról beszélt mely szebbé és boldogabbá teszi a jövőt. Be­szélt szocialista államunk fej­lődésének óriási távlatairól és ebben a fiatalok szerepéről. Opperman Borbála és Wé- ber Mária KlSZ-tagok kézi­munkaszakkör megalakításáról, a tánccsoport megalakulásáról, Lajcsik Lajos és Evetovics La­jos tagok a labdarúgó csapat létrehozásáról szóltak. Opper­man János pedig a művelő­dési otthon környékének tár­sadalmi munkával való rend- behozataláról beszélt. A felszólalások után az új vezetőség megválasztására ke­rült sor. A taggyűlésen hozott határozat megvalósítását más­nap már meg is kezdték és vasárnap reggel a kultúrház udvarának rendbehozatalánál folytatták a munkát. (G. I.) — Jó érzés olyan szervezet tagjának lenni, amely a kö­zösségért dolgozik és minket is arra nevel — e szavakkal kezdte titkári beszámolóját Túri Piroska, a Leöwey Klára Leánygimnázium első évfolyamának vezetőségválasztó tag­gyűlésén, tfifj? . AS.iriiO 'i'WÓ Rajzolnak a gyerekek. tiús&éucs vagyait pontosabban csak leszek. Néhány hónap múlva. De mit ■* számít az? Húsz év van mögöttem és nem tudom, mi­hez kezdjek magammal. Nem vagyok egyetemista és nem végeztem középislkolát sem. Szakmám sincs, Hogy miért? Hát ez nem olyan egyszerű. Ez a húsz év, amit magam mögött hagytam, sok min­dent rejt. Zavart, félelmet, bonyolult ellentmondásokat. Háborús gyerek vagyok. Más, aki jobb időben született, négyéves korában óvodába kerül, kedves kis dalocskát ta­nul. Engem sötét pincékbe cipelték és —- még ma is eleve­nen hasít a fülembe — szirénazúgás és vad katonamars volt a bölcsődalom. Aztán tanulhattam volna. Elmúlt a háború, véget értek a borzalmak és új élet kezdődött az országban. De mintha mindig magam fölött éreztem volna a pincék súlyos bolto­zatát. Nyomasztó érzés. Csak ki a szabadba, a napra, a vég­telen ég alá... Azt mondják, haszontalan léhütő, javítha­tatlan iskolakerülő voltam általános iskolás koromban. Iga­zuk van. Nem tudtam megülni a rideg falak között. Va­lami mindig hívott. Messzire és egyre messzebbre. Meg­szöktem. Visszavitték. Apám nem ismerte az új pedagógiai elveket. O még a nadrágszíj-elv híve volt. Azt mondta, agyonver, ha nem lesz belőlem rendes munkásember és a hittanárt kérte, hogy neveljen emberségre. A pap érthetet­len históriákat mesélt és megtanított ministrálni. Tetszett a ministránsok furcsa egyenruhája, de a többi gyerek po­jácának csúfolt. Ez tízéves koromban volt. Büszke voltam rá, hogy tudom, mikor keli átvinni a nagykönyvet a túl­oldalra. De irigyeltem az úttörőket a piros nyakkendő­jükért. Meg azért is, hogy valahogy egészen másképp néz­nek a világba. Otthagytam a papot, beálltam úttörőnek. Apám elővette a nadrágszíjat, Megszöktem, Hazulról is, az iskolából is .it De miért is mesélem ezeket a gyerek-dolgokat? Hiszen húsz év nyomja már a váltamat. Felnőtt vagyak, saját ke­resetemből élek és... Persze, természetesen udvarolok is. Most éppen nem, de ... Az úgy volt, hogy Margit nem «1 tt el. Nem szólt, nem is üzent semmit, egyszerűen nem jött el. Megvártam az iskola kapuja előtt. Technikumba jár, szakmát tanul. Mikor kijött, átnézett rajtam. Utánamen­tem, kérdeztem, hogy miért nem jött, mikor megígérte és én órákig vártam. Erre egészen hidegen azt mondja: „Nem kértelek, hogy várj és különben is., fiát ebből ugye mindent meg lehet érteni. Azt is, hogy H füítyül rám, meg azt is, hogy azért fütyül rám, mert én egy senlki vagyok. Nem vagyok egyetemista, középisko­lám sincs és szakmát sem tanultam. Értem. Azt, hogy „kü­lönben is... ” lehet úgy mondani, hogy az ember mindent megért belőle. De miért is nem tanultam? Talán én vagyok a hibás? Alig végeztem nagykeservesen az általánossal, jött az el­lenforradalom. Lövöldözés, zűrzavar, minden... És megint éreztem a fejem fölött a nyirkos pincék ólomsúlyú bolto­zatát. Ki kellett tömi a pincéből. Menni kellett valahova. Disszidáltam. Ez bún? Sokan megtették mások is. Felnőt­tek is, akiknek már benőtt a fejük lágya. Es én tizenhat éves voltam. Miért én lennék a hibás? Kik csinálták azt a zűrzavart? Két évig kallódtam tetves lágerekben. Vissza akartam szökni, bezártak. Bonyolult história, Azért csak hazajutottam... Mennyi gondja van egy magamfajta húszévesnek! Dol­gozni is kell például. Az napi nyolc óra. Jó, persze min­denki dolgozik, de engem nem vesznek komolyan. Jani — mondják nekem — áru jött, hozd el. És én cipelem a teli ládákat, hogy belegörbülök, a végén azt sem mondják, kö­szönöm. Igaz, miért is mondanák, az a dolgom. Mert ne­kem nincs szakmám. Talán lenne, de elvitte a disszidálás. Ha bemegyek egy pohár sörre valahova, úgy néznek rám, mintha huligán lennék. Igaz, Ica nem úgy néz rám. Icáról még nem beszéltem? Pedig már két napja ismerem. Mi­kor Margit nem jött el, akkor találkoztam vele. Rendes lány, talán komolyan is udvarolok neki, csak ne nyúzna folyton azzal, hogy tanuljak, meg hogy lépjek be a KISZ- be, meg ilyesmi... Most kezdjek tanulni, meg if júsági szervezetbe járkálni, mikor már húsz év von mögöttem? És micsoda húsz év! És különben is, mit szólnak a kiszis- ták, ha megmondom nekik, hogy disszidáltam? Úgyse fo­gadnak be. Talán azért mégis megpróbálom. Mert Ica az olyan rendes lány, az nem fogja azt mondani, hogy „kü­lönben is ...”■ TJutatom ezekkel a gyerekes dolgokkal? Ne haragudjon, *■'' húszéves vagyok és valakinek csak el kellett monda­nom. Mert amíg nem mondhattam el, egy senlkinek érez­tem magam, akinek se szakmája, se iskolája, se... Szóval azt mondja, hogy még nem késő? Érdekes, Ica is azt mondta. Talán igazuk van. Majd gondolkodom rajta. Most még egy kicsit zaiwros a fejem. Tudja, annyi minden jön össze. Es időnként újra meg újra érzem azt a súlyt, azt a pinceboltozatot, a húsz nehéz évet. De talán elmúlik. Remélem, (s—c) * vetkezet gesztenyésében segí­tettek szüretelni mintegy hú­szán. A monyoródi fiatalok két vasárnap a szövetkezet földje­in szorgoskodtak, kukoricát szedtek, és 6zőlőt szüreteltek. Az apátvarasdi kiszesek es­ténként a szövetkezet udvarán napraforgót csépeltek. Az el- lendi KISZ-szervezet tagjai vál lalták, hogy a szövetkezetnek tíz hold kukorica szárát levág­ják. A szebényiek a kultúrott- hont tették rendbe társadalmi munkában és ezen felül még kukoricát is törtek a szövet­kezetben. A pellérdi fiatalok igazán kimagasló segítséget nyújtot­tak a falunak. A KlSZ-szerve- ■ zet tagjai több mint kétezer munkaórát teljesítettek, s en­nek az értéke meghaladja a nyolcvanötezer forintot. Részt- vettek az útépítésben, az álta­lános iskola politechnikai ok­tatótermének az építésében, a napközi otthon építésében és járda építésében. Példamutatá­sukkal magukkal ragadták a falu összes lakóit. Az egyetemi hallgató KlSZ­tagok a kötelező húsz órán fe­lül nyolc óra munka elvégzé­sét vállalták, a KISZ kongresz- szus tiszteletére. Vasárnapon­ként az új egyetemi városrész építkezésénél segítkeznek. Leg­utóbb az első és a harmadik évfolyam orvostanhallgatói, mintegy száztízen vettek részt a fölösleges épületek lebontá­sánál. Az orvoskari KISZ- szervezet leány tagjai a követ­kező vasárnap a pécsi és a bó- lyi állami gazdaságban segí­tenek kukoricát törni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents