Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15-01 / 218. szám

s NAPLÓ 1060. SZEPTEMBER 15. A vándorélet vége Ű ünk egymással szemben á Kesztyűgyár ebédlőjében. Fiatalember Horváth László, még csak huszonöt éves. De annyi munkahelyet, mint ő, talán tíz hatvanéves ember sem járt meg az életben. Haj­totta a vére, vagy valami más, de egyhelyen még megmele­gedni se nagyon volt ideje. Volt.,. Most már csak múlt időben lehet mondani, mert itt a gyárban úgy érzi, hogy átmelegedett, megérkezett a végállomásra. Nem akar több átszállójegyet váltani az élet útján. Kékcsíkos tengerésztrikó­ban, előtte kötény, lábait ke­resztbe rakja és bodrosan fúj­ja a cigaretta füstjét. Nyílt, barna szemeivel néz rám. Semmi meglepődést nem mu­tat, amikor mondom néki, hogy a munkakönyvében már alig van hely, sőt a világ leg­természetesebb nyugodtságá­val mondja, hogy ez már a második munkakönyv, mert egy már betelt. Miért? Mi kényszerítette Horváth Lászlót, hogy huszon­öt éves korára tíz életre is ele gendő munkahely legyen a háta mögött? — Magam se tudom, hogy miért történt így — mondja elgondolkozva és kutat az el­múlt emlékek között — egy­szerűen nem tudtam megállni egyhelyen. Sok minden közre­játszott ebben, de tessék meg­hallgatni, elmondom röviden... Egyedül éltem anyámmal. Apám a háborúból vissza 6em jött, egész kicsi voltam, ami­kor elment. Nem volt aki ha­tározottan kezébe fogjon. El­úsztam az árral, a haverokkal. Pedig nem úgy indultam, hogy pár év alatt ennyi munkahe­lyet megjárok. Beírattak a gimnáziumba. Az első év ment is rendesen, de a második az már nem. Jöttek a srácok, aztán többet jártam az is­kola mellé, mint az iskolába és a vége az lett, hogy kima­radtam. Sokat szidott az anyám, de mindegy, ez meg­történt ... Elmentem kifutónak. Amit kerestem, azt el is vertük a srácokkal. Nem érdekelt sem­mi, csak a tánc, meg a csavar­gás. Végül aztán a mama meg sokallta ezt, és elmentem vil lanyszerelő tanulónak. Beke­rültem az MTH intézetbe. Itt aztán összejött egy olyan va­gány társaság, hogy keresni kellett hozzá hasonlót. Cipészsegédeket felveszünk új-mecsekaljai cipész rész­legünkbe Pécsi Ruha- és Cipőipari Vállalat Pécs, Széchenyi tér 18. szám. 33 080 Volt egy kislány Is az inté­zetben, nem velünk, hanem külön az ő Intézetükben. A nevét nem akarom megmonda ni, bár lehet, hogy hallott ró­la, mert még az újságba is bekerült. Hát szóval őt jav! tóba vitték, engem meg bün­tetésiből elhelyeztek Simontor nyára. Nem sok volt vissza, hogy a szakmában felszaba­duljak, . talán három hónap. Sehogyse tetszett nekem Si- montomya, mintha levegő nélkül hagytak volna, úgy éreztem magamat. Megszök­tem és visszajöttem Pécsre Pontosan tizenhét éves voltam akkor. Nagyon erősnek és bá­tornak éreztem magam. Az MTH intézetből kizártak, nem sikerült a szakmában sem felszabadulnom, de nem is nagyon szerettem a villany­szerelést. Aztán egyik munka­hely jött a másik után, végül is anyám megsokallta és el­ment a rendőrségre, hogy esi náljanak velem valamit, vagy vigyenek 'el a javítóba. Behi vattak aztán engem is, és azt mondták, hogy bej lesz, ha nem dolgozok rendesen. Pécs- bányára kerültem csillésnek, itt fizették a legjobban az igaz, de gyengének éreztem magam, nem nagyon bírtam a nehéz bányamunkát, meg szokatlan is volt. Két hétig jártam le a bányába, aztán le­számoltam. Anyámnak nem mertem megmondani, féltem, hogy baj lesz. Továbbra is min dennap elindultam, uzsonnát a hónom alá csaptam, de nem a bányába, hanem a haverok­kal. Nem érdekelt semmi, egy­két ruhám volt, meg annyi pénzem, hogy beugróra elég. A „galeri“, amelyiknek tag­ja voltam, munkakerülőkből állt. Csak ütöttük a napot. Volt egy köztünk, a „csülök“, rendes nevén Szűcs András, hát ez egy csuda jópofa gye­rek volt. Az MTH-ban ismer­kedtünk össze, faluról jött be, de egy-lcét év alatt úgy klku- pálódott, hogy az egész város ismerte. Határozott fellépése volt, jól öltözött, mindenkit bedöntött, aki akart. Meg a „pipec“, az is nagy szám volt. A Balázs Zoli, meg én, mi Is benne voltunk mindenben, de csak mi ketten javultunk meg. Csülökök disszidáltak, hívtak engem is, de én nem mentem. Nagy dolgokban nem voltunk mi benne soha, csak olyan vereKeaes, botrányokozás meg ilyenek. Sokáig nem hordhattam a uzsonnát sem, mert a manu megtudta és újból elmen* rendőrségre, hogy nem pu velem. Ekkor aztán a rendőr­ségen azt mondták, hogy vagy dolgozok, vagy pedig javító- intézetbe tesznek. Ahogy ki­jöttem a rendőrségről, elmen­tem a haverokhoz tanácsot kérni, hogy mit csináljak. Azt mondták, gyere elmegyünk Sztáltnvárosba. Nem szóltam senkinek, fogtuk magunkat és irány Sztáliinváros. Körülbelül két hónapja dolgoztam, amikor írt az egyik srác, hogy nehogy hazajöjjek, mert keresnek a rendőrök. Megijedtem, gon­dolkoztam, hogy nem csinál­tam én olyat, miért kereshet­nek engem, de nem mertem hazamenni karácsonyra. A többiek mind hazamentek. Uj évnél tovább nem bírtam. Ak­kor hazajöttem. A rendőrség tényleg keresett, mert alig­hogy hazaértem, bevitték és azt mondták, hogy otthonról elloptam anyám aranyláncát, meg óráját. Én mondtam, hogy nem vittem el semmit. De anyám is csak azt erősítgette, hogy vigyék csak javítóba, mert csak ő lehetett. Nagy­anyám futkosott ügyvédhez és az ő felelősségére kiengedtek. Elhelyezkedtem rakodónak. Elég jól kerestem, nagyanyám nál éltem. A társaságot még ekkor sem hagytam el. Úgy öltöztünk, meg viselkedtünk ... hát tud­ja, mint a jampecek. Volt olyan cipőm, hogy olyan a városban nem volt senkinek. Szép anti­lop cipő volt, negyedik kézből került hozzám, egy öltöny ru­háért cseréltem. De mondom „komoly“ dolgot sose csinál­tunk. Később aztán kiderült az is, hogy kilopta meg anyá­mat. Két női albérlője volt, azok vitték el az órát i6, meg a láncot is. Akkor anyám is megbánta, hogy engem gyanú­sított és visszavett magához. Magam sem tudom megmon daní, hogy hány munkahelyem volt, amíg végül a kesztyű­gyárba kerültem. A szabász- műhelybe vettek fel étképzős­nek. Valahogy ez megtetszett, Innen bevonultam katonának, s amikor leszereltem, ide jöt­tem vissza. Féltem egy kicsit, mert elszoktam a munkától és azóta már nagyon sok újítás volt a szabászatban is. És el­kapott még egyszer a nyugta­lanság. Felmondtam a kesztyű gyárban. Gondoltam, elme­gyek gépkocsivezetőnek, mert katonaságnál kitanultam a vezetést. De ez nem ment könnyen. Nemcsak azért, mert nem tudtam volna állást kap­ni, hanem azért, mert ekkor már megmelegedtem a kesz­tyűgyárban, megszerettem a szabászatot is, s rövid útkere­sés után újból bekopogtam, s azóta is itt vagyok. Jól érzem magam itt, a kere set is jó, akár életem végéig Itt maradok, illetve hát szeret nék itt maradni. így mondja el a történte­ket, majd előveszi cigarettás dobozát és rágyújt. Nem tar­tom tovább fel, elbúcsúzom tőle, s indulok kifelé. Közben Ámrein elvtárssal találkozom, aki Horváth László műveze­tője. Elmondom neki beszélge­tésünket. Ö csak ennyit fűz hozzá: — Én meg vagyok elégedve vele, jól dolgozik, rendesen dolgozik, most már évek óta itt van, nem volt vele semmi baj, komoly gyerek lett. Igen, vége a vándoréletnek. Éreztem a kézfogásából, hogy Horváth László itt lesz akkor is, amikor már ősz szálak csil­lognak bánná hajában. Gazdagh István Vedres Márk KItlinretése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vedres Márk kétsze­res Kossuth-díjas szobrász- művésznek, a Magyar Népköz- társaság kiváló művészének, 90. születésnapja alkalmából, egész élete művészi munkás­ságának elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke szerdán dél­után az Országházban nyúj- tottta át. Huszonötezer zsák a tsz-eknek A baranyai MEZÖSZÖV- központ az idén harmincezer kilencszáz zsákot adott el. Eb­ből huszonötezer darabot me­gyénk termelőszövetkezetei vettek meg. 1958-hoz képest ez a mennyiség hétszáznegyven százalékos emelkedési jelent. A termelőszövetkezetek az Idén megvett huszonötezer zsákért nyolcszázhetvennégy- ezer forintot fizettek. A ME- ZÖSZÖV ugyanis megadja a tsz-eknek a hat és fél százalé­kos kiskereskedelmi árrést, s így 34 forint hetven fillér he­lyett 22 forint hatvanöt fillért fizetnek egy zsákért. Rendet kell ott teremteni! Tavasszal a pécsi szabadtéri színpad mögött lévő — egyéb*1 szép, de elhanyagolt — parkba színpadi díszleteket, kellékeket hol1 tak. Ezek a kellékek egész nyáron át „viselték” az Idő viszontagság* és a jelek szerint az ősz, talán még a tél is ottéri őket. Bővül1 annyiban, hogy most már nemcsak a színpadi kellékek, hanem a s* ház földszinti nézőterének régi székei, egyéb berendezései Is d1 a sorsra jutottak. A színháznál azzal védekeznek — és ezt a védekezést az obje*1 körülmények alátámasztják —, hogy nincs díszletraktár. Egy résit színházban folyó építkezések, másrészt pedig a tűzoltóság felhív* állította a színházat kényszerhelyzet elé, de őszre elhelyezik a é* leteket, ha máshol nem, a szabadtéri színpad öltözőiben. Mindenesetre ez így semmiképpen se jó. Többször kérték át1 hogy hozzák rendbe a parkot, volt olyan Intézmény Is, amely kezelésébe kérte ezt a területet, de magasabb tervekre hivatkozva dig az illetékesek semmit nem tettek a dolgok rendezésére. Hatás** bonyodalmak is vannak, mert hol ezt mondják, hogy a «zabád* színpad a tanácsé, hol a színházé, de nem egyszer a PIK-é is. Alapjában véve mindegy, hogy kié, de rendet keU ott teremt* Ami teljesen használhatatlan, azt meg kell semmisíteni, ami hasZ1 ható, azt fel kell használni. Mert az eddigi tapasztalatok széria1 pécsi huligánok használják ezt a területet nagy előszeretettel. Az se lenne haszontalan dolog, ha a színház nézőteréről szárit*’ régi székeket, kellékeket alaposabban megnéznék, igaz, hogy rft részük használhatatlan, azuette, de talán akadna néhány bútort*^ amelyet bármelyik falusi művelődési otthon felhasználhatna. (S.) A többiek hallgatnak. Az őr mester összeszedi asztalán a papírokat és beleszórja a fiók ba. Körbelépi az íróasztalt. Egyenként efnelgeti a földre- hullott idézéseket, aktákat. Ezeket is a fiókba gyűri. A középsőből két iv papírt húz elő. Kisimítja az asztalon, a tollat a tintatartóba mártja. A többi szótlanul figyeli. Hallgatják a mozdulatokat. Az őrmester az asztalra kö­nyököl, és mértani, kereit be­tűkkel a felső papír szélére írja: „Védelmi terv támadás ese­tére.“ Csabai gyanakodva méregeti az őrsparancsnokot. Kigombolt zubbonyát, orra alatt a véko­nyított bajuszt, tollat tartó ke zefején a tetovált szív híg ttntaszinét. — Elosztjuk az erőt — mond ja az őrsparancsnok, de nem néz fel az asztalról. — Van öt ftuskánji; és még van egy rendőr a faluban, annál hadi­puska. Nekem pisztolyom van. Csabai az asztalra könyö­köl. Nézi a papírt, a fekete gyöngybetűket. Az őrsparamcsnok felnéz. Tekintete Bucsit keresi. — A legfontosabb objektu­mokhoz őrség kell — s hátát várakozva a székhez támaszt­ja. Hangja megáll a levegőben. Bucsi bólint. Mereven, szinte észrevétlenül. Csabai kiegyenesedik, kezét zsebredugja. — És a szövetkezettel ml lesz? Az őrmester szemrehányóan ránéz, de nem szóL Bucsi megmozdul, szárazon reccsen alatta a padló. Az asztalhoz lép. — A tanácshoz Is állítsunk őrséget. Fegyverrel. Az őnsparancsnok ujjal kö­zött megrezzen a toll, s úgy érzi, mintha ujjaiban áttetsző gyengeség MlMgne. Bucsi nézi. Hallgatagon, fo­gatszorító némasággal. Arca megint, mint a márvány, nem tudni, hogy él-e, oly mozdu­latlan. Csak a hangja szúr a csendbe. — Ideges vagy te fiam ... ideges... — mondja és sze­derjes mosoly hintázik a szá­ján. Az őrmester a levegőbe csapja a tollat. — A rendőrséget meg hagy­juk ebek harmincadjára? Csabai — Inas, redős kezét a tintabetűkre fekteti. Rázza a fejét, mintha ki akarná tép­ni magát a fullasztó árnyék­ból. — Minek ez a papír? ... Mi? Bürokrácia! Ahol támad­nak, ott védekezünk. Az erőt kell összefogni... akikre szá­mítani lehet. Mi vagyunk öten, de lesz még a faluban másik nyolcvan ember, akik­re lehet számítani. Mi nyolcán a szövetkezetből biztos, mi, akik negyvennyolcban együtt kezdtük. A mi népségünk összetart. Csabai az őrsparancsnokra néz. Még a tekintetnek is hangja van, olyan ritka és át­tetsző a csend. Bucsi felveszi a tollat, szó­rakozottan forgatja. — És lőttek! — kiabál az őr­mester. Hátán felforrnak a nyirkos cseppek és karjai bénán lóg­nak a vállából. — Nem értik? Beszéljenek, mert megöl ez a tanácstalan­ság! Én három éve vagyok rendőr! Értik? Én odaállok az ajtó elé és lőjenek belém, tapossák ki belőlem a életet, szúrjanak szuronyhegyre és nem vagyok gyáva, de csinál­junk valamit! Csabai visszaegyenesedik. — Szervezzünk őrséget... — mondja gúnyosan, csende­sen. Az őrsparancsnok ernyedten, híg tekintettel bámulja. Csabai szeme szűk, alig fér ki rajta a tekintet, vállait tollászkodva rázza. Kabátja halkan suhog az oldalán. — Elvtársak... — szól re­kedten. — A szövetkezetre vi­gyázzunk. Az ellenség ott tá­mad majd... — Az ellenség, de hol az el­lenség? Megfogjuk? Hol van? — kiabál az őrmester és kör­bejár a szobában. Az ablaknál megáll, kimutat az utcára. — Az a gubás paraszt az ellen­ség? Vagy a templomtorony? Hát ki? Csabai átnyúl az őrmester­hez. Megfogja a karját. Szo­rítja, kegyetlenül hideg szorí­tással. (tolviátÁia kik.) — BEFEJEZÉSHEZ közele­dik Mohács város tisztasági fürdőjének építése. A fürdő elkészülte után 15 kád, vala­mint férfi és női zuhanyozó áll majd a mohácsi lakosság rendelkezésére. A Vízügyi Igazgatóság és a KÖJÁL most hagyta jóvá a vízbekö­tési és felhasználási munká­kat. — A MOZSGÚ1 termelőszö­vetkezetben augusztus 30-án adták át rendeltetésének az újonnan létesült 100 férőhe­lyes sertéshizlaldát. — KÉTHOLDAS kertészetet létesített Pécs város III. ke­rületi tanácsa. Ezt az 506-os számú MTH iskola növendé­kei alakították ki kb. 500 000 Ft értékű társadalmi munká­ban. Jelentős segítséget nyúj­tottak még az ÉPFV dolgozói, a tűzoltó alosztály, valamint a Petőfi utcai nyugdíjas bá­nyászok. A kertészetet még a héten átadják rendeltetésé­nek. — 1060. ELSŐ FELÉBEN összesen kettő, és fél év óta Ismét két tűzeset volt a sely- lyei járásban. 1959 hasonló időszakában a tűzesetek szá­ma meghaladta a 19-et. A statisztika azt mutatja, hogy az emberek idén Jobban ügyelték a tűzrendészetl sza­bályok betartására^ — MOHÁCS VÁROS taná­csának végrehajtó bizottsága szeptember 13-án, kedden délelőtt 9 órakor tartandó ülé­sén értékeli a Húsipari Válla­lat munkáját, majd megtár­gyalja a várót egészségügyi helyzetét. — Am! népségünk — mo­rog az őrsparancsnok és nyir­kos a háta, mintha az éjszaka tócsában aludt volna. Hátán érzi az apró szélfútta vízredő- ket, az iszap sűrű leheletét — Így csak akikor éreztem magamat — sóhajtott —, ami­kor negyvennégyben átkúsz­tunk a fronton. És lőttek... A többi hallgat. Nem tudni, hogy élnek-e. Az őrmester az asztalra ejti a tollat. — U lőttek1 — A HIDASI BANYAS& mozgásszervi betegségei* gyógyítása érdekében a ' dasi gyógyfürdőnél bőv)<- munkákat végeznek. A kft meleg gyógyvizet szolgáltV kutat mélyítik és kompfft szorozással fokozzák hozamát. — SZEPTEMBER 20-án ják át a mecsekjánosi vaíjj; állomáson a 75 000 Ft VK Béggel létesült 3 helyiséi”1 álló autóbusz várótermet Jelentkezzen a nyertt1 A lottó 32. heti 2 569 295 ’ szelvényével egy „szeren*'; ismeretlen” Simpson m° kerékpárt nyert 29 500 Ft 1 tékben és eddig még nem lentkezett. A nyertes szelvény S^. váron a földművesszövetk*' dohányboltján keresztül *. rült forgalomba. A „szeren*-, ismeretlen” sürgősen jel”: kezzen, mert folyó hó ' után nyereményígényét veszti! ld őjárásjelentés Várható tdőláráa csütörtök estig: kisebb felhőátvonulások, eső nél­kül. Néhány helyen, főképp a Du- intúlon reggeli köd. Mérsékelt élkeleti, déli szél. Az élszakai le­hűlés erős marad. A nappali hő­mérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet 6—10, legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 19—U tok között. Távolabbi kilátások: a hát vé­gén enyhébb ájsaakálc. — SZIGETVARON a pókban alakult meg a V rászkisipari Szövetkezet• j szövetkezetnek egyelőre tagja van. — MOHÁCSON betel? dött a Széchenyi téri hiíai gőzvilágítási lámpák beá** lése. Közel 9 ezer foA költséggel készült el a * kandeláber és a 8 oszlop­Alt? A Baranya megyei forgalmi Vállalat , technikumi végzettség ‘ ánváhan t«“< vagy ennek hiányában éves gyakorlattal rendel11' hizlalásig brigádvezet^ keres Ranodfa-pusztel üzemegységébe. — Fi**, megegyezés szerint. •'Jűt lentkezés a vállalat müj’Jjr ügyi osztályán szeptef 17 éa lB-éi). Pécs, Zetkin Klára •• , J y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents