Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11-01 / 215. szám

2 NAPLÓ I960. SZEPTEMBER 11. A pártmunka gyakorlatából Hz augusztusi taggyűlések tapasztalatai 4 pártoktatás gondos előkészítése. Segítség a gazdasági munkában Jól szerepeltek a baranyai borok a nemzetközi borversenyen Az augusztus 23, és szep­tember 6. között megrendezett második budapesti borverse­nyen 570 külföldi és 290 ma­gyar borfajta versenyében me­gyénk borai is jól szerepeltek. • A tudományos kutatókból, ki­váló borszakértőkből álló nem­zetközi zsűri döntése után, szeptember 9-én a Mezőgaz­dasági Múzeum aulájában megtartott díjkiosztó ünnep­ségen boraink 24 díjat hoztak el, köztük három arany-, 18 ezüst- és 3 bronzérmet, és több oklevelet. Egy-egy aranyérmet nyert a Villányi Állami Gazdaság két 1959. évi Kadarka borával, és 8 ezüstérmet szerzett Burgun­di és Kadarka boraival. Igen sok díjat kapott a Mecsek- vidéki Állami Pincegazdaság, itt azonban csak a nyertes ba­ranyai borait említjük. Az első díjat, tehát az aranyér­met diósviszlói Olaszrizling borával hozta el. A babarc! Ottonel muskotály borával ezüst-, pécsi Rizling szilváni- val ezüst-, a siklósi Catemet borával ezüst-, a vókányi Kadarkával ezüst- és a villá­nyi Kadarkával két ezüstérmet szerzett a pincegazdaság. A Szőlészeti Kutató Intézet Pécsi Kísérleti Gazdasága egy Szür­kebarát és egy Olaszrizling bo­rával két második díjat hozott el a versenyről. Külön meg kell említeni a bólyi állami gazdaság bári sző­lészetét. Benevezett boraikkal egy Fehér burgundi, egy Ve­gyesfehér és egy Olaszrizling fajtával három bronzérmet hoztak el az igen erős nem­zetközi „mezőnyből“. A bara­nyai szőlő- és borgazdálkodás jóhírnevét öregbítette Kordé Mihály nagytótfalusi szőlőter­melő is, akinek bemutatott Rizling szilváni és siller bo­ráért két második díjat ítélt oda a bizottság. VIZSGÁZOTT KAZÁNFŰTŐT felveszünk a fűtési Idényt e. jelentkezés: NEMZETI BANK, GEISLER ETA U. 8. SZ. naponta 8—12-lg. S2728 Pécsi Közlekedési Vállalat azonnali belépésre keres ggpkocsiszereloket Jelentkezés: Pécs, Bacsó Béla utca 4. 32675 Az augusztusban lezajlott taggyűlések mind az üzemek­ben, mind a falvakban és ter­melőszövetkezetekben azt bi­zonyították, hogy a kommunis­ták nagy felelősséggel foglal­koztak a párttagság előtt álló feladatokkal. A taggyűlések elsősorban az 1960—61-es párt­oktatási év kérdéseivel, az ar­ra való felkészülés és szerve­zés problémáival foglalkoztak, másodsorban pedig a gazdasá­gi tennivalókkal, amikor is elemezték az első félév ered­ményeit, a munkaverseny hely zetét és meghatározták a leg­fontosabb kérdéseket, amely­ben segítséget kell adni. Különösen nagy jelentősé­gűek a tsz-ek pártszervezetei­nek nemrégiben lezajlott tag­gyűlései. Ugyanis a termelő­szövetkezeti pártszervezetek nagyrészükben újak, s ezek tagságának, sőt vezetőségének jelentős része ma még nem rendelkezik megfelelő tapaszta lattal, nincs elég gyakorlata a vezetésben. Mégis ezek az új pártszervezetek utóbbi hóna­pokban Ö6szekovácsoJódtak, létszámban növekedtek, s olyan segítséget jelentettek a termelőszövetkezet életében, amely nélkül nem egy felada­tot csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán meg sem tudtak volna oldani. A szigetvári járásban a falu­si és a termelőszövetkezeti pártszervezetek taggyűlései­ken a pártoktatás beindítá­sáról tárgyaltak. Megbeszélték az elmúlt év tapasztalatait és azt felhasz­nálva elhatározták, hogy a jövő évi oktatásban nagyobb segít­séget nyújtanak a propaganda munkához, Rendszeresen tájé­koztatják a propagandistákat a szövetkezet kérdéseiről, hely zetéről, és a vezetőség alapo­sabban ellenőrzi majd az ok­tatást menetközben is. S ép­pen a tapasztalatok alapján ha tározta el a taggyűlés Szent- dénesen, Merenyén, Zsibótom és még több helyen, hogy a pártoktatási év beindulása előtt elbeszélgetnek azokkal, akik részt akarnak venni a pártoktatásban. A taggyűlése­ken azt is elhatározták, hogy a párttagok kivétel nélkül résztvesznek a pártoktatásban. S ez a legfontosabb, mert er­re minden párttagnak szüksé­ge van, legfőképpen azoknak, akik nemrégiben kerültek párt soraiba. Nagyon hasznos lesz az az oktatási forma, melyet a szi­getvári konzervgyárban és a görösgali állami gazdaságban a pártgyűlésen elhatároztak, hogy az időszerű kérdések ok­tatási formája mellett a gaz­ságpolitikai kérdések tanfolya­mát is megszervezik. Ezeken a a tanfolyamokon a helyi sajá­tosságoknak megfelelően ipari és mezőgazdasági kérdésekkel foglalkoznak, s e tanfolyamo­kon elsősorban a gazdasági ve­zetők tanulnak majd. Az augusztusi párttaggyűlé­sek az oktatási kérdések mel­lett a gazdasági munka segí­tésével foglalkoztak nagy gon­dossággal. A jó' pártmunka fokmérője nem az, hogy há­nyán vesznek részt egy-egy értekezleten, vagy milyen ban gosan helyeselnek egy-egy kér dés vitáinál, hanem az, hogy az üzem, vagy szövetkezet gaz­dasági eredményei milyenek. S ezek a taggyűlések nem szavakkal, hanem valóban tet­tekkel segítették a gazdasági munka előbbrehaladását. István-akna föld alatti és napszlnti pártszervezete az elmúlt taggyűlésein hasznos segítséget nyújtott a gazda­sági vezetésnek, amikor a taggyűlésen felszóla­ló párttagok elmondták, hogy a termelést milyen hiányossá­gok hátráltatják, de mindjárt javaslatokat is adtak, hogy miképpen javítsák ki e hiá­nyosságokat. A Mélyépítő Vál­lalat taggyűlésén 6zóvátették, hogy a betongömbvas hiánya hátráltatja a tervek teljesíté­sét és a munkaversenyben is gátló akadály. A vezetőség en­nek alapján intézkedett is, hogy legyen elegendő gömb­vas. A kesztyűgyári kommunis ták ti taggyűlésen a párttagok termelési eredményeit is meg­tárgyalták. Azt vizsgálták, hogy mi az oka, hogy a szabászat lemaradt a bedolgozási tervé­vel és 2320 párral kevesebbet gyártott. Elhatározták, hogy két héten keresztül segítséget adnak azoknak, akik száz szá­zalék alatt termelnek. Ha nem is konkrétan a gaz­dasági, vagy a termelési mu­tatók alakulását beszélték meg a cementárugyár pártszer vezetének a taggyűlésén, még­is nagy segítséget nyújtott a gazdasági munkának, mert olyan kérdéseket oldott meg, amelyek gátolták az üzem ter­melési eredményeit is. Itt a pártvezetőség és az üzemveze­tőség egyes tagjai nem a párt szerű munka gyakorlatát kö­vették, hanem az egymás elle­ni intrikók, és pletykák háló­jába sodródtak. S hogy ennek milyen eredménye volt, arra elegendő egyetlen példa, míg az első negyedéves tervet túl is teljesítették, addig a máso­dik negyedévben a tervet sem teljesítették. Akik eltértek a pártszerű munka és gyakorlat helyes útjáról, azok megfelelő pártfegyelmi után, helyes ön­kritikával ma már energiáju­kat nem céltalanul, sőt káro­san pocsékolják, hanem a he­lyes pártmunka és gazdasági munka területén igyekeznek előre lépni. A legközelebbi taggyűlése­ken újból számba veszik majd a párttagok, hogy az augusztusi taggyűlés óta mi­lyen eredményeket értek el, hogyan áll a pártoktatás szer­vezése és előkészítése, meny­nyit javult az üzem gazdasági élete. Ha mindazokat, amelye­ket ezek a taggyűlések elha­tároztak végrehajtják a gya­korlatban, akkor él lehet mon­dani, hogy az augusztusi tag­gyűlések eredményesek vol­tak. (gis) Kipróbálják a sz rénákat A Baranya megyei tanács végrehajtó bizottsága értesíti a megye lakosságát, hogy az évek óta felszerelt, de még ki nem próbált szirénákat mű­szaki ellenőrzés céljából a me­gye városaiban, községeiben, üzemeiben 1960. szeptember 17-én délután 1 órakor egy percig tartó folyamatos bú- gással megszólaltatja. Tekintettel arra, hogy csu­pán műszaki kipróbálásról van szó, a lakosságra ezzel kapcsolatban semmiféle köte­lezettség nem hárul. Baranya megyei tanács végrehajtó bizottsága. — Az IBUSZ Iroda meg­kezdte a jelentkezések felvé­telét az október 2-án Pécsről Budapestre induló különvonat ra. A résztvevők megtekint­hetik a Csepel—Dózsa lab- darúgómérkőzést is. A rész­vételi díj 58,70 Ft. A Perczel utca 14. számú, úgynevezett Csukás-ház kapu­bejárata fölött az oromfalon pontosan negyvennyolc esz­tendő óa, egy életnagyságúnál is nagyobb, mintegy ötven- hatvam kiló vörösrézből ké­szült páncélos lovag díszel­gett. Valamikor Csukás bádo­gos készítette. Olyan nagy ér­tékű alkotás, hogy szinte mű­emlékszámba ment és hozzá­tartozott a város, illetve utca­képhez. Ahány más városbeli csak megfordult a Perczel ut­cában, az mind megcsodálta és nagyon sokan mint ritka érdekességet le is fényképez­és Péntek reggel óta azonban a páncélos lovag eltűnt a Per­czel utcából. Valamelyik vál­lalat dolgozói — valószínűleg — A NÁDOR ÉTTEREM­BEN a rendes étlap mellett újabban a fogyókúrázóknak állítanak össze étlapot• — Elkészült a megyei ta­nács egészségügyi osztálya ál­tal készített jelentés Baranya megye egészségügyi helyzeté­ről. A jelentést a jövő héten először a kormány titkársága, majd szeptember 22-én a Mi­nisztertanács tárgyalja meg. — Kétnapos autóbuszkirán­dulást szervez az IBUSZ Iro­da szept. 17—18-án Debre­cenbe a Pécsi Dózsa labda­rúgómérkőzése alkalmából. A részvételi díj szállodai szál­lással, étkezéssel együtt 281 forint• a PIK embered lehettek — megjelentek és egyszerűen le­verték a kapubejárat fölötti oromzatról. A páncélos lovag, ez a remekmű pedig lehullott a földre, ahol összetörött. Lehet, hogy az alapzati meglazult, de akkor miért nem erősítették meg? Miért kellett ilyen brutálisan el­bánni ezzel a nagy értékkelt Ha már útban volt, akkor vet­ték volna le rendesen és he­lyezték volna él a múzeum­ban. Javaslom, hogy a páncé­los embert megrongált állapo­tából hozzák rendbe és he­lyezzék vissza eredeti helyére, mert ez hozzátartozik a várd képéhez! Léka László, Pécs, Barátur u. 2< — SIKOND A—lAfoali get re és Siklós—Harkányba kirán­dulhatnak a pécsiek a szep­tember 18-1 vasárnapon a* IBUSZ Iroda autóbuszkülön- járataival. — MÉG MOST IS állandó an érkeznek tanulmányi cso­portok, kirándulók Pécsre. —* Vasárnap az egri Szilágyi Le­ánygimnázium 35, Budapest­ről a rákoscsabai leányisko­la 50 és a szegedi szülésznő- képző iskola 34 növendéke ér­kezik városnézésre Pécsre. — A BIKALI foglalkoztató otthont rövidesen átszervezi a megyei tanács. November 1-re az ott lakó fiúkat Gör- csönyben, a leányokat pedig Moldványhidon helyezik el, *J I. c zeretünk Pécsről, mint ^ kétezer éves városról beszélni, bár sejtelmünk sincs róla, hogy az a feltételezett kel­ta Sopia hol volt. Vannak, akik a Makár hegyen meg Nagy­árpád fölött élt bronzkori em­berek lakótelepeit is számba- veszik, s ők már négyezer éves városról tudnak. Marad­junk mi a város fogalom mel­lett és ősünknek fogadjuk el a római Sopianét. Az elmo- csarasított völgy felett a Pan­non dqmbsor lábánál össze­találkoztak 161 megépített ró­mai utak, melyek a Duna- menti fő hadiutat kapcsolták össze a Balaton északi és déli végénél vezetettekkel. Sopiané útmenti település, virágkorá­ban jellegzetes római nyílt vá­ros. Vízvezetékét, csatornával ellátott kövezett utcáját, né­hány nagyobb épületének alapjait és egy nagyobb villa körvonalait ismerjük. Teme­tője is gazdag polgárvárosra mutat. Sírjait, palotáit, temp­lomait kifosztották, lerombol­ták a népvándorlás népei, a romokat vastagon bekerítette a vadvizek kavicsa, iszapja. A lakosság zöméről szegény, sza­badokról, rabszolgákról csak «regényes sírok s az a cson­tokkal teli sírgödör beszél, amelyet a Dzsámi mögött ta­láltak. A magyar Pécsnek nagyon kevés maradt az egykori ró­mai városból. Vízvezetékét még a mohácsi vészt megelő­zőleg is használták. A rend­kívül szolidan készült római Halak romjait több helyen építkezésük alapjának hasz­nálták fel. Ez a Pécs is nyílt város volt, el Is söpörte a ta­tár áradat. Újjáépítve falak közé zárták. A vadvizek tör­meléklejtőjén, magasan a mo­csaras völgy felett, a dombok lábánál kuporgott. Még a ró­mai út is feledésbe ment. Jel­legzetes középkori város lett belőle. Egyetlen külvárosa a Malomszeg, a Tettye völgyé­ben épült. Ezek között a fa­lak között maradt akkor is, mikor az Anjouk, Zsigmond városfejlesztő politikája más kisebb telepeket Is várossá növesztett. Nem változtatott ezen az sem, hogy egyetemi várossá lett. Itt-ott előkerül­nek kövezett utcái, mint pél­dául a Szent István téren, a Dischka Győző utcában. Kü­lönös elgondolni, hogy tán ezeken a köveken hurcolták halálra lófarkon a lázadó oli­garchát, Horváthl Jánost Zsig­mond poroszlói. A falak szo­rítása csak annyiban enged, hogy a szigeti és a budai ka­pu előtt jelentékeny külváro­sok épülnek. A két kapu kö­zötti útvonal vált használa­tossá a kelet-nyugati közle­kedésben. A törökké vált Pécs képe alig változott. Balkáni színe­zetet nyert kupolás templo­maival, fürdőivel, csorgóival, de pusztuló, gondozatlan, ro­mos épületeivel is. Megma­radt a Tettye-völgyi település és jelentékenyen megnőtt a szigeti kapu előtti külváros is. A z 1686-ban felszabadí­tott város szomorú lát­vány lehetett Kifoestott, fel­égetett házak között pár száz ember tengődött. Ami kis ér­ték még megmaradt, azt a császári tisztek prédálják fel, legyen az polgárház vagy templom fedele. A püspök, a város földesura is tehetetlen velük szemben. És Pécs mépis újra éledt s húsz év múlva Megyeri legelőre, amely közös volt, „a Budai városiak" a Sörház utcán, Malom utcán át hajtják a Jószágot „a Lepedő városiak” a Megyeri úton. A déli Siklósi városrészt akkor még csak az országút képvi­selte és a beletorkoló Maj- láth utca. Falusias jellegű és már megint hatezer lakost említenek. És újjáépül, ameny- nyire az ország gyarmati helyzete megengedi. Sokat je­lentett a megye népességének erőteljes gyarapodása, a me­zőgazdaság fejlődése. Egyre- másra alakulnak céhek s ezek annyira megerősödtek, hogy 1780-ban megválthatták a püs­pöktől a város szabadságát. A belvárost kerítő falgyűrű már teljesen értelmét vesz­tette, megöregedett, omlado­zott. Jellemző, hogy az új ut­cák mégsem szakadnak el tőle s a házak kívül-beliil neki­támasztják hátukat. A kapuk előtti külvárosok terebélyesed­nek, csápjaikat, egyre ritkuló házak sorát előrenyújtják a falvak felé. A beszálló ven­déglőknek se szeri, se száma, a Sziget felé, Siklós felé vivő utakon. A város kevés mező­földjét, rétjét birtokló kisem­berek a Tettye völgyében, s a mai Alkotmány utca környé­kén rátérnek a jövedelmező fuvarozforav állattartásra. A hangulatú volt mind a három külváros. Az igazi polgárváros a falak által körített belváros maradt. A lakosság 1849-ig 15 000 főre emelkedett. Már mutatkoznak a kapita- lizálódás jelei. Terménygyűjtő központ lett. Búzapiaca ott volt a mai alsó sétatéren, még abból az időből, mi kör a püs­pökség szedte a vámot és csak később került ki az Irányi Dániel tértől a vasútig ter­jedő nagy vásártérre. Még sokan emlékeznek rá, hogy ennek a neve búzatér. Hatal­mas bortermését a száraz ho­mokba mélyített pincékben éleitek nemes borokká s hord­ták szerte az országban. Az igazi lökést a nagyvárossá alakulás felé a DunagŐzhajó- zásl Társaság tette, amikor megnyitotta a szénbányákat s megépítette az első „vaspá­lyát” Üszög—Mohács között. Az energia gondja ezzel el volt vetve. A régi idők ener­gia-ínségének iskolapéldáját mutatja, ahogyan a Kasszlán­patak hajtóerejének morzsáit összegyűjtögették, mintegy harminc méteres szintkülönb­ségen. A Nagyároktól, melybe most ömlik, száz méternyire északra, átvezették a mohácsi országút alatt, hogy malmot hajtson a nyugati lejtőn. A domb oldalán jutott el a má­sodik lépcsőig a Türr ma­lomig. Innen a vizet nagy gonddal átterelték a Lámpás­patakhoz s együtt hajtották most már meg a Ditz-malmot, mely még ott árválkodik most is. Innen nyolcszáz méter hosszú, helyenként két méter magas kanyargó töltésen a Nagyárok alsó nyílásához irá­nyították s onnan a Basa- malomhoz. Ez a mestermű természetesen még akkor ké­szült, amikor nem volt meg a Nagyárok, ez a nagyon Is új­keletű szurdok. M indezek ma már csak nyomokban láthatók, megszűntek a vizesmalmok, hogy helyet adjanak a gőz­malmoknak. S épülnek sor­ban a gyárak, a Zsolnay, a harangöntő, a rézöntő, kesz­tyűgyárak, téglagyárak, mind a keleti részen, mert a szén­nek szekérrel való fuvarozása jelentős költséggel terhelte az üzemet. Vasgyár is épül a Nagyhídinál. Csak két évi üze­meltetés után jönnek rá, hogy a kéntartalmú pécsi szén nem alkalmas a vas gyártásra. A bőrgyár vette át elhagyott épületeit. A gyarapodó lakos­ság elhelyezésével még igen keveset törődnek. Csak ü szén­bánya épít lakásokat, messze idegenből idetelepített mun­kásainak, a „gráncroknak”. Eleinte külvárosok keskeny utcafrontú, de mély telkeit építik be egy szobn-konyhás lakások hosszú sorával. Majd megmozdul a telekspekuláció, különösen a század végén. Egy-egy alig használható "föl­det apró parcellákra tagolnak s kisembereknél! adják el» akik aztán putrit építenek deszkából, szurkos vászonból s abban tengődve évek múlva felhúzzák a falakat kőből» sárral tapasztva. Víznek, köz­műveknek sehol nyoma sincs. Éppen csak kijelölték az utca vonalát. Egy-egy közkút léte­sítése utcasorokat húzott fel a „Kaleczkira” (Mecsek utca és környéke), a Kálvária dombra (István utcától a Tettye ut­cáig), a Havihegyre, Puchef utca, Csillag utca környéke. A szőlővidék szegényei a Frtihweiszból, meg Dnindol- ból jártak munkára, esetleg a bőrgyárba, de mégis ragasz­kodtak a kis családi házhoz- Neki senki háziúr ne hányja szemére, hogy öt-hat-tíz gyer­mek nyüzsög körülötte s fel­háborodva kergesse el, mint lakáfíkeresöt. Ma győzi a váró* eltüntetni ennek a kapitalista mohóságnak gyászos emlékeit» de még mindig maradt belő' lük elég. Ezek a szellőzeUen, kőből, sárból épült házak, ezek .a víz nélkül, csatorna nélkül épített utcák voltak a főhű nősök abban, hogy Pécs halálozás terén az összes ma­gyar városok között az első helyen állt. S, G»

Next

/
Thumbnails
Contents