Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-29-01 / 230. szám
I 1960. SZEPTEMBER 29. NAPLÓ Pécsi pedagógusok oktatási rendszerünk A vita felszólalói az iskolareformról aktívaértekezlete tóvá bb fejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról.) Szünet után elsőnek Pataki Mihály, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója kért szót. Véleménye szerint a bányaipari technikum tanulói nem szereztek olyan felkészültséget, hogy a középeurópai viszonylatban is legnehezebben művelhetönek szá mító pécsi bányákban megáll- hatták volna helyüket. Ahhoz kért segítséget, hogy a jövőben jó szakemberek kerüljenek ki a technikumokból, egyúttal kérte, hogy a tanulóknak adjanak annyi lélektani ismeretet is, amennyi elegendő ahhoz, hogy a vezetésük alá kerülő emberekkel megfelelően tudjanak bánni; Rejtő János elvtárs, az Ágoston téri iskola igazgatója a gyakorlat és elmélet egységéről beszélt. Az élet nem is kopogtat, hanem dörömböl az iskola 'kapuján •— mondotta, majd elmondotta, hogy az élet követelményei és a tanulók teherbírása között bizonyos ellentét van. Szerinte az iskolák munkájában bizonyos károg „intellektualitás” jelentkezik, számos nevelő rossz munkamódszereket szokott meg. Kérte a városi tanács végrehajtó bizottságától, hogy a II; kerületben tapasztalható nehézségék enyhítésére gyorsítsa meg a kerület iskolái fejlesztését Dr. Kelemen László, a Pedagógiai Főiskola pedagógiai tanszékének vezetője elmondotta, hogy az irányelvekkel általánosságban mindenki egyetért, csupán kiegészítéseket fűz hozzá, majd arról beszélt, hogy az iskolákban ki kell alakítani a szocialista közösségeket, amelyeknek a nevelőhatását nem nélkülözhetjük. Végül arról beszélt, hogy a maximal izmus elleni küzdelem nemcsupán mennyiségi, hanem minőségi kérdés, a jól válogatott, logikai összefüggéseiben tárgyalt tananyag több maradandó ismeretet nyújt a tanulónak; Achátz Imre, a Közgazdasági Technikum igazgatója bevezetőben megállapította, hogy a jelenlévők valamennyien az iskolai reform népszerűsítői lesznek. A félreértések elkerülésére figyelmeztette a hallgatóságot: nem a színvonaltalan iskolák kicseréléséről van szó, a mai oktatási színvonal is magas, hanem az oktatási rendszer továbbfejlesztéséről. Ezután elmondta, hogy nincs igazuk azoknak, akik a humanista műveltséget féltik, mert igazi humanizmusról csak a szocializmusban lehet beszélni, mert a szocialista társadalmi rend összehangolja az egyéni érdeket a társadalom érdekeivel. Végül megállapította, hogy az eddigi kísérletek eredményesek voltak, de a továbbiakban is csak az alapos körültekintéssel végrehajtott kísérletek hozhatnak eredményt. Rugósi Endre elvtárs, a Sörgyár igazgatója az iskolákkal fenntartott kapcsolataikról számolt be és megállapította, hogy az iskolareform végrehajtásához az üzemek, társadalmi szervezetek, a szülők összefogása is szükséges. Dr. Ernst Jenő elvtárs megállapította, hogy az iskola- reform előnyeit 'könnyű megmagyarázni, mindamellett propagandamunkára szükség lesz. Az iskolareform célja az egész nép műveltségének emelése. Azoknak is műveltséget kíván adni, akik a termelésben veszlek részt. Míg régen csak jelszó volt, hogy az tákola az életre nevel, de a valóságban en- hek ellenkezője volt igaz, ma falóban az életrenevelés a cél. Meg kel'l magyaráznunk — rrvondotta —, hogy az egész népesség kulturális „mély- •zántása” előtt állunk. Ezután a tudományos utánpótlás biztosítására kérte, hogy a szakirányú oktatás céljaként tegyék fel a tervezetbe a tudományos utánpótlás előkészítését, a felvételi vizsgáknál P*1iR vegyék figyelembe, ha a ^elenrtike/ó valamilyen szakból ••emefkeriö képemiSisekee én érdeklődést árul el. Végül a pedagógusok szakmai képzésének megfelelő felszereléssel való segítését kérte. Kupka Sándor elvtárs, a KISZ megyei bizottsága ágit. prop. osztályvezetője arról számolt be, hogy az ifjúság nagy lelkesedéssel üdvözölte az iskolareform tervét. Az ifjúság, elsősorban a KISZ szervezésében részt kíván venni a feladatok megoldásában. Különösen sokat tehet a szocialista közösségek kialakításáért, ami a szocialista emberek nevelésének fontos feltétele. Tárkányi Emőné pedagógus arról adott számot, hogy a lánygimmáziumban is tért hódít a politechnikai oktatás, bár a szülők gyakran vonakodnak bizonyos gyakorlati tárgyaktól, például a kertészettől, rádiószereléstől, vagy mezőgazdasági szakoktatástól. A szülők többsége azonban már meggyőződött ezek hasznosságáról; Ambrus Jenő elvtárs, a városi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy Felszólalt a gyűlésen dr. Aczél György elvtárs is. Bevezetőben elmondta, az iskola- reform sikerét jobban biztosítva látná, ha a felszólalók valóban vitatkoztak volna, mert bár az aktivaértekezleten szinte mindenki csak egyetértését és helyeslését fejezte ki, a gyakorlati megvalósítás tekintetében feltétlenül vannak ellen- vélemények. A továbbiakban kifejtette, hogy az oktatásügy nem választható el a gazdasági fejlődéstől, sőt a nemzetközi helyzettől sem. Ha békés versenyben elérjük és meghaladjuk a fejlett nyugati országokat, elérhetővé válik, hogy a háború lehetetlenné fog válni, ahogyan a „tartós béke” jelszavától máris eljutottunk odáig, hogy a háború a szocialista országok erőfölénye folytán elkerülhető. De ez azt jelenti, hogy egy embernek több élelmet, cipőt, ruhát, televíziót, gépkocsit és egyéb cikket kell adnunk, mint amennyit a legfejlettebb nyugati ország ad. Ennek egyik legfontosabb tényezője a termelékenység; A nagyobb termelékenység eléréséhez viszont több képzett szakmunkásra, mérnökre, pedagógusra van szükség. Ezekután természetes, hogy az iskolareform az egész társadalom közügye; Kifejtette ezután, hogy az emberek tudata nem automatikusan változik; Néhányan úgy gondolják, hogy amikor a törvényt megszavazzák, attól kezdve életbelép a reform. Pedig az máris elindult. Nagy jelentőségű volt a politechnikai oktatás bevezetése, az 5+ 1-es módszer, az iskolareform előkészítése volt a továbbtanuló és ismétlő iskolák indítása is. Igen jelentős előkészítő lépés volt a felsőfokú tanítóképzők megteremtése is a múlt évben. Nem éppen előnyösen változott a helyzet Komlón. A mostani termelési eredmények nem hasonlíthatók az egy hónappal ezelőttiekhez. Akkor több akna a 110 százalékot verte, ma meg öles betűkkel hirdeti a versenyhíradó: Minden üzemünk 100 százalék felett Természetesen, ez Ss haladás már, hiszen volt olyan időszak szeptemberben, amikor nem teljesítették tervüket. A tröszt tehát Kikerült a hullámvölgyből. Különösen a napi eredmények bíztatóki «melyekben nagy gondot kell fordítani a pedagógusok szakmai és ideológiai továbbképzésére és nevelésére. Korábbi felszólalásokhoz kapcsolódva megállapította, hogy nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munka is munka, s hogy a tanulónak elsősorban a tanulást kell munkának tekintenie. A felnőttoktatás néhány problémájáról szólva megállapította, hogy a bányáknál igen fontos a műszakváltó tanfolyamok szervezése. Bírálta a bányaipari technikum szakkönyveit, amelyek elmaradták a fejlődéstől és nem oktatják az új bányaipari gépek kezelését. A pedagógus- képzésről szólva megállapította: baj, hogy a pedagógusokat városi munkára nevelik, ez is egyik oka, hogy nem szívesen mennek falura. Végül kérte a pedagógusokat, hogy a középiskolás diákokat ne tekintsék politikailag kiskorúaknak, hanem a politikai kérdéseket is magas színvonalon adják elő. Székely Jenő elvtárs, a Pedagógiai Főiskola igazgató- helyettese a főiskolán megvaEimondotta. hogy bizonyos ellenvetések már jelentkeztek. Például a szakközépiskolák bevezetésével kapcsolatban. Ha bevezetjük a szakközépiskolát, a szakmunkásképzésnek három formája lesz: megmaradnak az iparitanuló-iskolák, egysége sen hároméves tanulmányi idő vei és egyúttal megszűnik ennek az iskolának a zsákutca jellege, mivel aki iparitanulóiskolát végzett, felvételi vizsgával a gimnázium második, harmadik, esetleg negyedik osztályába is léphet. A másik forma a szakközépiskola, ahol a manuális készség fejlesztésére fordítanak nagyobb gondot, míg az általános műveltség elsajátításának helye az általános gimnázium lesz; Ezt az is indokolja, hogy már ma van több szakma, ahol csak érettségivel vesznék fel dolgozókat. A technikumok nem oldották meg az ipari és mezőgazdasági középkáderek problémáját, a szakközépiskolára ez a feladat hárul. Nyilvánvaló, hogy a szakközépiskolából kikerülő szakmunkásoknak komoly üzemi gyakorlatra lesz szükségük; Az is nyilvánvaló azonban, hogy nagyobb műveltséggel könnyebben tudják a manuális készséget is megszerezni, hiszen már az eddigiek során is az érettségizettek számára rövidebb volt a kötelező szakmai gyakorlat ideje. A szakközépiskolákból megnyílik az út az egye tem és a felsőfokú szakképzés felé is. Mindez a szakközép- iskolák előnyét bizonyítja. Beszélt ezután a fizikai mun ka megbecsüléséről és az elmélet és gyakorlat egységéről, az iskolákban folytatandó ne- velőmunikáról, az iskolának az élettel való kapcsolatáról; A tan terv túlzsúfoltságáról szólva megállapította, hogy ebben a kérdésben jelentkezik bizonyos szakmai sovinizmus, de meg kell találni a közös alapot a 114—MS százalék is előfordul. A havi eredmények alapján Szászvár vezet, esedékes szeptemberi tervének 108,7 százalékos teljesítésével. Má sodik Máza 103,8, harmadik Anna-akna 103,5, negyedik pedig Kossuth-bánya 102,3 százalékkal. III-as akna és Nagyményok holtversenyben az 5—6. helyet foglalja el 100,8 százalékkal, végül Béta-akna következik, amely éppencsak 0,1 százalékkal teljesíti tű! a tervét? lósított politechnikai oktatás eddigi tapasztalatairól beszélt, majd megállapította, hogy az iskolareformnak valóban közüggyé kell válnia. Priskin elvtárs, a XIV. Autójavító Vállalat párttitkára elmondta, hogy a Széchenyi Gimnáziummal fennálló kapcsolatuk alapján 120 diák jár üzemükbe gyakorlati órákra. A múlt évben 8000 munkaórát teljesítettek a diákok, amelyből becslése szerint 5000 munkaóra hasznos termelő tevékenység volt. Véleménye szerint az „5+1-es” módszer bevált, mind a diákok, mind a munkások szívesen vesznek részt a szakmai foglalkozásokon. Dr. Kubik Dezső hangsúlyozta, hogy az iskolareform társadalmi ügy. Példaképpen elmondotta, hogy sok szülő máris lemaradt gyermekétől és hogy segítsen neki, tanfolyamon kell tudását gyarapítania, de a felnőttoktatás egyébként is rendkívül fontos, ezért szükséges ehhez megfelelő nevelők biztosítása is; arra, hogyan lehet az anyagot könnyebben elsajátíthatóvá tenni. Hangsúlyozta, hogy a múlt század divatos alakja a polihisztor eltűnt. A sok új ismeretanyag lehetetlenné teszi, hogy valaki több ágban is alapos képzettséggel rendelkezzék; Az iskola feladata nem az, hogy kész embereket bocsásson ki, hanem, hogy gondolkodni tudó, megfelelő szakmában a helyüket megtaláló embereket neveljen. Megállapította, hogy mindezek érdekében harcot kell indítani a megszokás ellen; Beszélt a pedagógusok megbecsüléséről, s megállapította, hogy helytelen lenne a megbecsülést csak anyagiakkal lemérni. A tőkés társadalomban valóban aszerint mérik a megbecsülést, hogy kinek mennyi a jövedelme, a szocialista társadalomban azonban a megbecsülésnek számos más jele van. elsősorban a bizalom, amelyet nap, mint nap érezhetnek pedagógusaink. Végeze tül arra kérte a megjelenteket, hogy saját körükben, iskolájukban vitázzanak, csatázzanak bátran az iskolareform kérdéseiről, mert ennek a hatalmas feladatnak a megvalósítását társadalmunk elsősorban a pedagógusokra bízza, tőlük várja; Felszólalt még Kiss Istvánná, a városi nőtanács titkára, aki a Nőtanács nevében a szülők támogatásáról biztosította a pedagógusokat, majd Papp Imre elvtárs mondott rövid ősz szefoglalót. Ebben válaszolt néhány konkrét kérdésre, majd kérte az aktíva résztvevőit, hogy az iskolareform összefüggéseit feltárva és megértve legyenek ennek a nagy feladatnak a szószólói, szervezői és gyakorlati megvalósítói. Végül Szentistványi Gyulá- né elvtársnő mondott rövid záróbeszédet. A csapateredmények is emelkedő tendenciát mutatnák. Az Anna-aknai Kovács Árpád csapat például 109.1 százaléknál jár, 125 csille plusz szénnel. Béta-aknán Kovács Lajos aknász harmada 108,5 százalékot ért el, közel 280 csille széntöbblettel; Még többet, 131,1 százalékot produkált a Rrainez Lajos fejtési csapat III-as aknán és 120, Illetve 130 százalékon felüli erdményüket tartják a kiváló Béta-aknai kamrafej tési csapa tok, Papp Lajos és Frei Andor •brigádok' fm Ácséi György elvtárs felszólalása 101,8 százaléknál tart a komlói széntröszt Minden üzem száz százalék felett — Emelkedő csapateredmények „A század becsülete a te becsületed is“ A laktanya udvarán csak a „rendetlen” ősz szemetelget, Bamaszemű koppanó vadgesztenyét hajigái az útra és megi próbálja rejtegetni falevéllel. Furcsa „fegyvernem” lapátos, vesszőseprős katonák morogva gyűjtik kupacokba a haszontalan termést, amíg egyikük kitalálja, hogy lehet vidámabban csinálni. Alattomban felmarkol egy csomó vadgesztenyét és hókon találja vele az egyik hajladozó, munkát imitáló társát. Ügyesen csinálta, mert amaz a fára tekintget és cifra somogyi tájszólással „rohasztja” még a gyökerét is minden teremtett, bosszúságra sarjadt vadgesz- tenyefánajk. Ezen aztán nagyon jót mulatnak a többiek. Még a „zord” kapuügyeletes is megmutatja rá a fogafehérét, pedig a figyelmét igazán csak a szolgálatra szabadna beállítani. De mit tegyen, amikor az ő zubbonya mögött is osintalanságra hajlik a huszonkétéves szív. Beljebb a virágokkal övezett nagy térség közepén díszszakasz próbálgat. Együtemre dobbanó léptük, léniás igazodásuk, maga a megtestesült fegyelem. Néphadseregünk napjára készülődnek, amikor a honvédség, a határőrség, a karhatalom és munkásőrség együttesen ünnepli a hagyományos napot, szeptember huSzonkilencedikét. De nemcsak a tágas udvaron, hanem a szobáikban, a klubteremben is zsúfolt a tennivaló. Tanulás folyik, a VII. pártkongresszus anyagának a tanulmányozása, elsajátítása, s ezzel egyidőben a KISZ országos kongresszusára is készülődnek. Szocialista murikaverseny folyik a Kiváló tanuló, a Kiváló harcos címének elnyeréséért, s igen közel a határidő. Mivel készülődnek még szeptember 29-re? Olvasómozgalommal, sportversenyekkel, szellemi tornával, szakkörökkel s egy minden évben visszatérő, mégis az utolsó pillanatig titokban tartott kedves meglepetéssel. Csak. annyit árultak ál belőle, hogy az Alkotmány és a Petőfi utcai iskolák úttörőit várják. Ezen a napon nem lesz nyilvános dísze Igés, csak szerény .,háziünnepséget” tartanak, de erre az alkalomra meghívókat küldenek ki a harcosok szüleihez, hozzátartozóihoz. Ok lesznek majd a szemtanúi kiváló eredményt elért fiaik, férjeik, vagy éppen udvarlóik kitüntetésének, jutalmazásának. El lehet hát képzelni, hogy ezt a megtiszteltetést sokan szeretnék kiérdemelni itt a laktanyában is. Erre pedig mindenkinek módja van, hiszen a parancsnokok nemcsak a közös gyakorlatokon, hanem egyébként is foglalkoznak a harcosokkal. És nem „vigyázz állásban” történik ez a foglalkozás, vagy inkább beszélgetés, hanem ahogy mondani szokás bizalmas baráti légkörben, talán éppen sakkparti közben, ahol egy-egy lépés, egy-két szó után feloldódik az elfogultság. Ilyenkor derül ki, hogy beteg a szülő, vagy régen írt a „kedves”, ilyenkor találni meg a parancsnokban a jó barátot. Persze megtörténik az is, hogy kellemetlen ez a társalgás a meghívottra nézve, jóllehet ezzel kerüli el egy későbbi „hivatalos” felelősségrevonás következményeit. Van fogdája is a laktanyának, miért hallgassunk róla. Ugyanolyan méretű mint a Horthy-kaszámyák fogdái. Mégsem egészen olyanok. Azokra ráillett a szólásmondás, hogy nem is katona az, akinek legalább egy téglája nincs a fogda falában, erre nem illik rá. Itt megvetik a ,,fogdatölteléket”, megvetik a fegyelmezetlen embert. Mi még a különbség? A laktanyaajtók fölött nincsenek kiírva olyan bölcs szállóigék, mint régente a Ferencz József laktanyában: „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk”. Nos, a határőrség laktanyájában egyszerűbb szállóigét hirdetnek a feliratók: „A raj, a szakasz, a század becsülete a te becsületed is”; És ók, a határőrharcosok, a mi szeretett fiaink ehhez tartják magukat, spy « A díszszakasz gyakorlatai már hibátlanok, A KISZ klubhelyiségében „vegyes” az elfoglaltság. Sakkoz• nahi óbxtontíkr, tamtftm*; « fiafat harcos«#*
