Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24-01 / 226. szám
MM. «SEPTEMBER 24. NAPLÓ Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának általános vitájában Meg kell végre oldani a leszerelés problémáját (Folytatás a 2. oldalról.) Hruscsov ezután emlékeztetett arra, hogy a múlt év szeptemberében, az ENSZ-közgyű lés 14. ülésszakán a szovje kormány megbízásából előterjesztette a Szovjetunió általá nos és teljes leszerelésre vo natkozó javaslatait. Megelégedéssel nyugtázhat juk — mondotta —, hogy az általunk ismertetett elgondolásokat egyöntetűen helyeselte az Egyesült Nemzetek Szervezete és támogatták az egész világ népei. A Szovjetunió és más államok az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán hozott határozatnak megfelelően, tevékenyen részt vettek a tízhatalmi leszerelési bizottság munkájában és ott az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásáért harcoltak. A Szovjetunió nem várta meg, míg létrejön a nemzetközi leszerelési egyezmény, hanem egyoldalúan 1,200 000-rel vagyis állományának egyharmadá- val csökkenti fegyveres erőit. A szovjet kormány, amely következetesen és állhatatosan folytatja békeszerető politikáját, ünnepélyesen kijelenti az ENSZ-közgyűlés jelen ülésszakán, hogy a Szovjetunió csakis olyan fegyveres erőkkel ren delkezik, amelyek hazánk védelmét, valamint szövetsége seinkkel és barátainkkal szemben fennálló kötelezettségeink teljesítését szolgálják arra az esetre, ha agresszió éri őket. Kizárt még annak lehetősége is, hogy fegyveres erőinket más célokra használják fel, mivel ez ellentétes lenne államunk i természetével és békeszerető külpolitikájának alapjaival. Hazánk csak azért kénytelen hadsereget fenntartani, mert az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat mind ez ideig nem fogadták el. Egy év múlt el azóta, hogy o közgyűlés meghozta határozatát. A leszerelés ügye azonban a múlt évben tapodtat sem haladt előre. Mi az oka ennek a helyzetnek, amelyről csak a legnagyobb sajnálattal es komoly aggodalommal le hét beszélni? Ki akadályozza az általános és teljes leszerelésről szóló közgyűlési határo zntnak, ennek az ENSZ történetében talán a legfontosabb és a legjelentősebb határozatnak a végrehajtását? Ki nem en gedi kimozdítani a leszerelés problémáját a holtpontról? A tények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövetséges néhány más állam magatartása miatt nincs semmiféle haladás a leszerelés kérdésének megoldásában. A tízhatalmi leszerelési bizottság egész munkája folyamán a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók hozzálátni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásához, mindenképpen kitértek az elől. hogy érdemben megvitassák az általános és teljes leszerelés szovjet programját amelyet pedig a közír ídés részletes megvitatás végett a bizottság elé utalt. Ellenőrzést indítványoztak le -velős nélkül. Ezzel szemen lehetetlen nem látni, hogy ellenőrzés bevezetése leszerelés nélkül egyértelmű lenne egv nemzetközi kémkedési rendszer megteremtésével és hem segítené elő a béke megszilárdítását. Sőt, ellenkezőleg, hiegkönnyíthetné, hogy az esetleges agresszor megvalósítsa a népekre nézve veszedelmes terveit. Az s veszély fenyeget, hogy ha ellenőrzést létesítenek a fegyverzet fölött és a fegyverek megmaradnak, ez lényegében azt jelenti, hogy a fe- ismerik a másik tel birtokában lévő fegyverek meny- nyiségét, minőségét és elhelyezését Ennek alapján az agresszív fél a maga fegyverzetét olyan színvonalra emelheti, hogy fölénybe kerüljön abból a célból, hogy általa kiválasztandó alkalmas időpontban támadást hajtson végre. Mi sohasem fogunk beleegyezni a fegyverzet ellenőrzésébe leszerelés nélkül, mert ez azt jelentené, hogy ösztönzést adunk az ag- resszornak. A szovjet kormány, mint több más állam kormánya is, kénytelen volt megszüntetni részvételét a tízes bizottság munkájában, mert a bizottság a nyugati hatalmaknak csak a fegyverkezési verseny takargatására szolgált. A szovjet kormány nehezen szánta rá magát erre a lépésre, mivel éppen a Szovjetunió kezdeményezte az általános és teljes leszerelés kérdésének felvetését. A kialakult feltételek között azonban további részvétele a bizottság munkájában azt jelentette volna, hogy segíti a leszerelés ellenségeit. Nem lehetett belenyugodni, hogy visszaéljenek a leszerelés nagy ügyével — az általános béke érdekeivel összeegyeztethetetlen célokat követve. gett az ENSZ közgyűlése elé terjesztette. Hiszen a közgyűlés tagjainak jelentős többsége egyáltalán nem érdekelt a fegyverkezési versenyben, és őszintén kívánja e verseny megszüntetését. Figyelembe véve a leszerelés problémájának óriási jelentőségét és annak szükségességét, hogy gyökeres fordulatot kell teremteni a tárgyalások menetében, a szovjet kormány állást foglalt amellett hogy e kérdés közgyűlési vitájában közvetlenül vegyenek részt a kellő meghatalmazással felruházottt állam- és kormányfők. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy egész sor állam kormánya kellő megértéssel fogadta a kérdés ilyetén való felvetését; ezeknek az államoknak a küldöttségeit a legfelsőbb államférfiaik vezetik a közgyűlésen. Hogy megkönnyítsük a közgyűlés munkáját és határozott irányba tereljük a leszerelési vitát, a szovjet kormány javaslatot terjeszt a közgyűlés elé „Az általános és' teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezései” címmel. Kérjük a közgyűlés elnökét és az ENSZ titkárságát, hogy a közgyűlés hivatalos dokumentumaképpen osztassa szét a küldöttségek j között ezt a javaslatot és I A szovjet kormány ezért a leszerelést megvitatás véhozzáfűzött magyarázó nyilatkozatunkat, amely részletesebben kifejti a Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó új szovjet javaslat, amely a szovjet kormány által a világ összes kormányai elé terjesztett, 1960. június 2-án kelt javaslatokra épül, tekintetbe veszi mindazt, ami e kérdésnek a világ különböző országai politikai és társadalmi köreivel történt megvitatása során a múlt esztendőben hasznosnak bizonyult. Ez a javaslat sok tékán tetben közeledik a nyugati hatalmak álláspontjához s ez reméljük, lehetővé teszi majd, hogy mielőbb megegyezzünk a leszerelés kérdésében. Mi most a többi között arra gondolunk, hogy az általános és teljes lesze- Iésnek már az első szaka' szában fel kell számolni az atomfegyvernek a célba juttatására szolgáló összes eszközöket; részletesen ki kell dolgozni minden szakaszban a hatékony nemzetközi ellen őrzést szolgáló intézkedéseket; tekintetbe keli venni egyes nyugati hatalmaknak azt a kívánságát, hogy már a legelejétől fogva irányozzuk elő a fegyveres erők létszámának és a hagyományos fegyverzetnek a csökkentését. Egész sor egyéb változást és pontosabb meghatározást is felvettünk programunkba; Valamennyiünknek józanul számolnunk kell azzal, hogy semmiféle hajlékonyság nem segíti élő a leszerelés kérdésének megoldását, s minden erőfeszítés és fáradozás az eddigihez hasonlóan eredménytelen marad, ha a tárgyalások összes résztvevőit nem hatja át az az őszinte törekvés, hogy valóra váltsák az emberiség évszázados vágyát, a leszerelést. A szovjet kormány mélységesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgósító hatalmas erő. Számolniuk kell vele azoknak a kormányoknak is, amelyek még mindig betegesen ragaszkodnak a „hidegháború“ és a fegyverkezési verseny politikájához. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs más, fontosabb és halaszthatatlanabb fel adata, mint elősegíteni, hogy a leszerelés reális ténnyé váljék, megkezdődjenek végre a gyakorlati tettek; a katonák hazabocsátása, a fegyverek megsemmisítése, a nukleáris fegyverek és a szállításukat szolgáló eszközök elpusztítása is. Nagy cél nagy energiát szül. A szovjet kormány reméli, hogy a béke megszilárdításában érdekelt összes államok ilyen energiát tanúsítanak és nem kímélik erejüket, hogy megoldják korunk legfontosabb problémáját, a leszerelést. Nem kétséges, hogy a világ népei mélységes hálával fogadják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének leszerelési tárgyú határozatát, A békés együttélés a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének egyetlen ésszerű útja kezményeképpen keletkezett nemzetközi problémák. Ezek között első helyen van a német békeszerződés megkötése és ennek alapján a kényes nyugat-berlini kérdés megoldása. Hogy még mindig nem került sor a német békeszerződés megkötésére, az teljesen a nyugati hatalmak kormányainak lelkiismeretén szárad, mivel ezek, kertelés nélkül szólva, hosszú évek óta szabotálják ezt a problémát. Emiatt az európai helyzet továbbra is ingatag, éles konfliktusok veszélyével telve. A békeszerződés hiányának mindenkinél jobban örülhetnek a nyugat-németországi revansista és militarista erők. Felhasználják ezt a körülményt arra, hogy lépésről lépésre haladjanak a békét veszélyeztető céljaik megvalósítása felé. Függetlenül attól, hogy meghiúsult az a csúcsértekezlet, amelynek egyebek között meg kellett volna vizsgálnia a német békeszerződés kérdését is, úgy gondoljuk, megvannak az objektív feltételek a múlt háború után nyitva maradt kérdések megegyezéses megoldására. Mint már kijelentettük, a szovjet kormány hajlandó még egy ideig várni a német békeszerződés kérdésének megoldásával, hogy megpróbáljon a békeszerződés kérdésében megegyezést elérni azon a csúcsértekezleten, amelynek mielőbbi ösz- szehívását a Szovjetunió javasolja. A Szovjetunió népe, a szovjet kormány változatlanul arra törekszik, hogy az államközi kapcsolatokban megszilárduljanak a békés együttélés elvei, hogy ezek az elvek legyenek az egész mai társadalom életének alapvető törvényei — folytatta beszédét Hruscsov. — Ezek mögött az elvek mögött nem valami kommunisták által kiagyalt kélepce” rejlik, hanem néhány olyan dolog, amelyet I maga az élet diktált: az álla- mok kapcsolatainak békés úton, erőszak alkalmazása nélkül, háborúk nélkül, egymás belügyeibe való beavatkozás nélkül kell fejlődniök. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy nem rokonszenvezünk a kapitalizmussal. De nem akarjuk saját rendünket erőszakkal rákényszeríteni más országokra. A tőlünk eltérő társadalmi rendszerű államok politikájának irányítói is mondjanak le arról a meddő és veszélyes próbálkozásról, hogy saját akaratukat diktálják nekünk. Itt az ideje, hogy beismerjék: az egyik vagy a másik életforma megválasztása — ez mindegyik nép belső ügye. Ügy építsük fel kapcsolatainkat, hogy számoljunk a valóság reális tényeivel. Ez lesz a békés együttélés. Hruscsov a továbbiakban hangoztatta: a békés együttélés politikája mellett jóval nagyobb erő hat, mint bármely kormány óhaja, akarata és döntései. Ez az erő az emberiségnek az a közös és természetes törekvése, hogy nem tűri egy olyan háború borzalmait, amelyben alkalmazásra kerülnének a legutóbbi években megalkotott hallatlan tömegpusztító eszközök. Ténylegesen a békés együttélés már valóság, és mint ilyen, nemzetközi elismerést nyert. Lényegében most az a kérdés, hogyan tegyük megbízhatóvá a békés együttélést, hogyan akadályozzuk meg a tőle való eltávolodást, ami lépten-nyomon veszélyes nemzetközi konfliktusokat szül. Más szóval, mint egyszer már mondtam, nincs nagy vínasztásunk: vagy békés együttélés, amely kcdvoml log a luuebh emberi ideáloknak, vagy együtt élés „késhegyen”. Ha arról van szó, milyen is valójában a békés együttélés hát rámutathatunk azokra kapcsolatokra, amelyek a szó cialista országok és az új ázsiai, afrikai, latin-amerikai államok között alakultak ki miután ez utóbbiak felszabadultak a gyarmati elnyomás alól és független politika útjára léptek. E kapcsolatokat őszinte barátság, mély kölcsönös rokonszenv és megbecsülés jellemzi, továbbá az, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasági és technikai segítséget kapnak anélkül, hogy bármiféle politikai, vagy katonai feltételt próbálnának rájuk kényszeríteni. Jó például szolgálhatnak azok a kapcsolatok is, amelyek a szocialista táborhoz tartozó országok és olyan semleges tőkés államok között alakultak ki, mint Finnország, Ausztria, Afganisztán, Svédország stb. Véleményünk szerint a békés együttélés eszméje még azokban az országokban is diadalmaskodhat, amelyeknek kormányai még nem mondtak le róla, hogy ellenséges lépéseket tegyenek a szocialista államokkal szemben. Amikor legutóbb az Egyesült Államokban jártam, bennem megerősödött az a meggyőződés, hogy az amerikai nép nem akar háborút és az amerikai társadalom legmagasabb rétegeiben is vannak olyan emberek, akik mélységesen megértik, hogy békében kell élni és ki kell küszöbölni a háborút az emberiség életéből; olyan emberek, akik képesek szembe szállni a megcsontosodott előítéletekkel. Azzal a gondolattal utaztam el az Egyesült Államokból: megvannak a reális lehetőségeink, hogy államaink kapcsolataiból kiűzzük a gyanakvás, a félelem és a bizalmatlanság komor árnyait, s hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kart karba öltve haladhat a béke megszilárdításáért és valamennyi állam igazi nemzetközi együttműködésének megteremtéséért. Meg kell mondanom, nem ingott meg ez a megyőződésem mindazok ellenére sem, ami a legutóbbi hónADokhaa történt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Korunkban óriási esztelen- ség lenne, ha a világ két legnagyobb hatalma nem tudna megegyezni. Ezt meg kell tenni, már csak azért is, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya óriási jelentőségű a béke sorsára. A szovjet kormány kész a jövőben is mindent megtenni, hogy javuljanak a kapcsolatok hazánk és az Amerikai Egyesült Államok között A békés együttélés politikája feltételezi, hogy minden rendezetlen vitás kérdést készek vagyunk erőszak alkalmazása nélkül, tárgyalások és ésszerű kompromisszumok útján megoldani. Mindenki tudja, hogy a hidegháború éveiben az ilyen kérdések nagyrészt nem nyertek megoldást, és ez veszélyes feszültségi központok kialakulásához vezetett Európában, Ázsiában és a föld más részein. Hruscsov hangoztatta: még mindig nem oldódtak meg a második világháború követSzeretnénk remélni, hogy a Szovjetuniónak ez irányú erőfeszítései támogatásra találnak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya részéről is. A Szovjetunió véleménye szerint a távol-keleti és a világbéke megszilárdítása szempontjából égetően szükséges a koreai kérdés megoldása. Csak őrültek gondolhatnak arra, hogy a koreai kérdést fegyveres erővel oldják meg. Amennyire ésszerű a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a két német állam államszövetsége létrehozására vonatkozó javaslatai ésszerű a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az a javaslata isi hogy teremtsék meg Észak- és Dél-Korea államszövetségét. Ez az egyetlen út, amelyen jó irányban indulhat el a két állam békés egyesítése, Célszerűnek tartanék, hogy a főtitkár helyett létesítsünk az ENSZ-ben három személyből álló kollektív végrehajtó szervet Ezután Hruscsov rámutatott: az Egyesült Nemzetek Szervezete elősegítette a visz- szavágást az Egyiptom szabadságára és jogaira támadó agresszoroknak, segített rend- reutasítani a libanoni és a jor- dániai betolakodókat. Szeretnénk remélni, hogy az ENSZ sikerrel teljesíti azokat a felelősségteljes feladatokat is, amelyek a jelenlegi, még mindig aggasztó világhelyzetből adódnak. Hruscsov ezután hangoztatta: az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkájából merített tapasztalat bebizonyította, hogy ez a szervezet hasznos és szükséges. De az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének időszakában megmutatkoztak a negatív oldalak is. Ezek kifejezésre jutottak abban, hogy egyes országoknak egyelőre még sikerül más államok kárára az Egyesült Nemzetek Szervezetében felvetődő egyikmásik kérdés megoldásánál rákényszeríteni akaratukat, politikájukat másokra. A szervezet végrehajtó apparátusa ugyancsak egyoldalú beállítottságú. Ez különösen vonatkozik az ENSZ főtitkárának tevékenységére. A nyugati hatalmak katonai tömb- ieihez tartozó nyugati országok rendszerint saját érdekükben használják fel ezt a posztot, és a számukra megfelelő jelöltet emelik az Egyesült Nemzetek főtitkárának tisztére. A kongói eseményekben különösen megmutatkozott, milyen egyoldalúan hajtja végre a gyakorlati intézkedéseket az ENSZ titkársága. Hammarskjöld főtitkár a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtásában lényegében véve a gyarmatosítók és a gyarmatosítókat támogató országok álláspontjára helyezkedett. Ez igen veszedelmes jelenség. Mi szilárdan arra a meggyőződésre jutottunk, hogy elérkezett az idő olyan intézkedések meghozatalára, amelyek biztosítják a feltételeket mind az ENSZ égiszének, mind pedig végrehajtó szervének tökéletesebb munkájához. Ismétlem elsősorban a főtitkárról és az ő apparátusáról van szó. Szükség van bizonyos változtatásokra és javításokra, különösen akkor, ha a közeljövőre gondolunk — mondotta Hruscsov, s rámutatott, hogy már most. hozzá kell idomítani az Egyesült Nemzetek apparátusát azokhoz a feltételekhez. amelyek a leszerelésről szóló határozat véaretiaitáA során jönnek létre. Majd így folytatta beszédét A mi javaslatainkban és a NATO katonai tömbhöz tartozó országok javaslataiban azonos volt az a pont, amely szerint a leszerelési megállapodás után nemzetközi ellenőrzéssel létre kell hozni a nemzetközi fegyveres erőket, hogy az Egye sült Nemzetek a Biztonsági Tanács határozata alapján felhasználhassák őket. A szovjet kormány véleménye szerint, ha helyesen intézik e nemzetközi fegyveres erők felhasználását, azok valóban hasznosak lehetnek .A kongói tapasztalat azonban óva tossá tesz berniünket. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy az Egyesült Nemzetek erőit éppen abban az irányban használják fel. amely ellen óva intettük őket, és amelyet határozottan ellenzőnk. Hammarskjöld főtitkár úr a gyarmattartók csupán formai elítélésének álláspontjára helyezkedett, de valójában, a gyakorlatban a gyarmattartók irányvonalát követi. Szembehelyezkedik a törvényes kongói kormánnyal és a kongói néppel, olyan jött-men- teket támogat, akik a függetlenségi harc látszata alatt valójában a gyarmattartók politikáját folytatják és árulásukért nyilván bizonyos sápot húznak tőlük. (Folytatás a 4, Maion j
