Dunántúli Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-21-01 / 223. szám

1980. SZEPTEMBER 21. NAPLÓ 5 Soronkövetkezik: a silózás befejezése A télre késsülnek Ssentkútpusstán Széldeszka és néhány csavar — házilag készül a paláréksiló. Régen elhullatta sárga szir­mait a napraforgó virága és a minapi dér megcsípte a kuko­ricások leveleit is. Szentkút- pusztám a sürgönydrótra tele­pedett fecskék tollászkodva talán már arról csivitelnek, hogy holnap ők is felkereked­nek. Az állami gazdaság iro­dájában tettük fel riportunk első kérdését: tudják-e, mikor kezdődik a tél ? Bodor Pál elviéire, kerület­vezető agronómus érti a szót és kedveli a tréfát Hivatalo­san december huszonegyediké lenne, a tél első napja — eme­li fel íróasztaláról a naptárt, — de nálunk már akkor el­kezdődik, ha az utolsó négy­szögölről is feletettük a takar­mánykáposztát és ki kell nyit tatnom a silógödröket. Már­pedig erre október tizenhato­dikén menthetetlenül sor ke­rül és ami a jószágokat illeti, hát részükre addig vége sem szakad a télnek, amíg április húszadika táján friss zöldet nem kaszálhatunk .:. Száznyolcvanöt nap az ten­gernyi idő, több mint fél esz­tendő. Lehet, hogy pár eszten­deje még annak is örül­tünk, ha szalmán-kukordca- caszáron átvészeltethettük jó­szágainkkal ezt a keserves hét hónapot. Ma már azonban senki sem elégszik meg csont-bőrré soványodott álla­tok „téli átmentésével“, hiszen decemberben is fejni akarunk. Ha a kétszázas szentkuti tehe­nészet a nyár minden napján egy fél katasztrális hold ter­mését ette meg, akkor télen sem fogyaszthat kevesebbet. A feladat kézenfekvő: ezek­ben a szeptembervégi napok­ban silózzunk le legalább száz hold silókukoricát! Zúg a major a gépek zajá­tól és meglászik: Szentkút pusztán most minden más munkát alárendeltek a silózás gyors befejezésének. A dús, holdanként! másfél vagonnyi zöldtömeget adó silókukorica értéke napról-napra kevesebb. A tejes csövek szeme egyre jobban megkeményedik, a le- vélzet szárad, kisebb és érték­telenebb a későbbi betakarí­tott termés. Ezért aztán a szentkutiak nem válogattak az eszközökben. Más helyen elő­fordult, hogy el sem kezdték a sllózást addig, amíg kom­bájnt nem kaptak, itt azon­ban elővették és munkába ál­lították a régimódi, kisebb teljesítményű silótöltő-gépeket is, a „köpködőket“ — csak­hogy minél előbb végezzenek. Érdekes és azonnal szemünkbe szökik, hogy a „köpködők" nem a gödrök szélén állnak a majorban, hanem kint a táb­lán hajtják őket Hoffherr trak torokkal. Bősz Ernő brigádve­zető agronómus szervezte így a munkájukat — ugyan miért? — A silókukorlcaföld jó két kilométerre fekszik a major­tól. Amikor választanom kel­lett, hogy a lekaszált silóku­koricát gzállítsuk-e a major­ba és ott aprítsuk fel, vagy Pedig a táblán szecskáztassuk le a köpködőkkel és a kész anya­got szállítsuk be — kipróbál­tuk, hogyan gazdaságosabb, fcrdekes dologra jöttünk rá.- Ahhoz, hogy száz mázsa szá- i las silókukoricát behozzunk a- gödrökhöz, hat pótkocsira volt- szükség, míg száz mázsa szecs- ka négy pótkocsira is ráfért i Ezért azután ■ szakítottunk a régi gyakorlattal : és a silótöltőgépeket a táblán állítottuk munkába. . A silókombájn a keleti 5-ös ' táblán jár körbe-körbe és na­ponta 25—30 pótkocsira valót vág le és aprít fel. Kétségte­lenül a szentkuti silózásban a kombájné a döntő szó. — Szán te eszi a táblát és úgy ömlik belőle a felaprított zöld, mint a Duna vize: még tíz perc sem kell egy-egy pótkocsi meg töltéséhez. Elnézve munkáját, kétségtelen valamennyiünk előtt, hogy ha nincs üzemza­var, akkor a kombájnnal való silózás szállítás kérdése csu­pán. A silókombájn mellett két pótkocsit húzait a vontató. Amíg ez a két pótkocsi meg­telik, addig a majorban a má­sik kettőt lerakják, az ötödik és hatodik pedig úton van a gödröktől a kombájn felé. Ilyen szervezéssel sikerült el­érni, hogy a kombájn nem vesztegel szállítóeszközre vár­va egy pillanatot sem és így a lehető legnagyobb teljesít­ményt nyújthatja. Ami a szál­lítóeszközök kihasználását il­leti, ennek az érdekében kö­zel sem tettek meg mindent a szentkutiak. Ott álltunk a má­zsánál és megfigyeltük, hogy a hat pótkocsi közül csak egy­re szereltek fel magasítót. Ez­zel a pótkocsival 28 mázsa szecskát hoztak be, míg köz vétlenül utána az ugyanolyan méretű, de nem magasított pótkocsira csupán 21 mázsa fért fel. Gyors számolás után kiderül, hogy ha egy pár szél­deszkából, néhány darab szög segítségével valamennyi pót­kocsijukat ellátták volna ma­gasítóval, akkor naponta 150 mázsával több silót hozhattak volna be a majorba. A silózás — ha eddig csak a gépekről írtunk is — még­sem kombájn, pótkocsi és siló töltőgép kérdése csupán. A ; legmegfontoltabb szervezés sem - érne sokat Szentkúton, ha a silózást nem támasztaná alá ' olyan bérezés, amely minden 1 embert érdekeltté tesz a mun­ka gyors befejezésében. A ré- 1 gebbi évek gyakorlatától élté- 1 rően nem a silózásban eltol- < tött időt fizetik, nanem a 1 bért a lesilózott mennyiség : után számítják ki. A silókom- 1 bájn vezetője és az a munkás, ' aki a garat alatt rendezi el á * pótkocsira ömlő szecskát, a ko- i csilerakókkal együtt minden 1 mázsa után azonos bért kap 1 és ugyanígy mázsa után fize- < ük a szállítógépek vezetőit is. c A hetven filléres mézsapénz t mellett 55—95 forint között ke € resnek az emberek. c A napokban,, defektet“ kapott s az egyik rakodógép és az em- 8 berek — nehogy a mázsa ke­vesebb legyen — kézzel álltak \ neki a kaszálásnak és többen r segítettek a gép szerelésénél s is, csakhogy minél előbb n üzembe helyezhessék. h Amit most írunk le, annak d tulajdonképpen a riport ele- a jen volna a helye. Mert nii- t előtt Szentkúton arról tárgyal lak volna, hogy miként silóz­zanak, előbb az várt megol­dásra, hová tegyék a tömér­dek silóanyagot. A kerületnek ugyanis mindössze kilencven vagon befogadására volt be­ton és ároksilója és a még le- silózásra váró 50 vagont, egy­szerűen nem tudták hová ten­ni. Már-már arra gondoltak, hogy nehéz és költséges kubik munkával újabb ároksilókat ásnak, amikor a szérüskert szalmakazlaira esett a tekin­tetük. Csépléskor két kazlat — jó huszonöt-harminc méter hosszan — párhuzamosan úgy raktak egymás mellé, hogy köztük meglegyen a tűzbiz­tonsági szempontból szükséges 15 méter távolság. Mi lenne — született meg a gondoláit — ha a két kazal közé sdlóznánk be? Ahogy mondani szokás, az elhatározást tettek követ­ték. A két kazal közét kitaka­rították. megtisztították a gyomoktól, majd miután szal­mával felterítették, megkezd­ték ide a silóanyag be- hordását. Amikor már any- nyira feltelt a kazlak köze, hogy a vontatók képtelenek voltak behúzni a pótkocsikat, akkor lánctalpas traktort állí­tottak munkába és az mind­járt elvégezte a nélkülözhetet­len tiprást is. A tömérdek si­lót közben rendszeresen sóz­ták, melaszos vízzel locsolták, majd amikor elérte a tiprás utáni két és fél méter magas­ságot, megkezdték a letaka­rását. Tetejére előbb vastag rétegben búzapolyva kerül, majd tízcentis föld, amelyet bevetnek őszi árpával. Az őszi árpa szerteáagzó gyökérzete még tökéletesebbé teszi a le­vegőtől való elzárást és meg­védi a földtakarót az eső le­mosásától. Impozáns látvány a két kazal közé szorított hatalmas siló, amelyben most 5000 má­zsa zöldanyag erjed. Ez a siló, ennek a tárolóhelynek létre­hozása nem került semmibe jóformán, míg ugyanennek a mennyiségnek elhelyezése ároksiló létesítésével ezreket emésztett volna fel: Szentkúton kétségtelenül só­kat segített a két párhuzamos szalmakazal, de nem zárkóz­nak el a sdlózási tárolótér léte­sítésének más útjaitól sem, Szemtkútnak nincsen bognár­műhelye, csak egy állandó mesterembere, akihez segítsé­gül, a környező falvakból még két alkalmi famunkást fogad­tak fel — más lehet erre a palánksiló de még inkább a kazlak közé történő besilózás, mert anya­gát a szomszéd táblán megter­melhetjük s nem kerül külön pénzbe. Télvíz idején, amikor a silót etetjük, mindig lesz bő­ven szállítóeszközünk a na­ponta szükséges takarmány­adag majorba szállításához. A nagyüzemi silózás nem­csak üzemszervezési kérdése­ket vet fel. hanem követelmé­nyeket támaszt a kukorica- fajták megválasztásával szem­ben is. Bősz Ernő elvtársé a szó: — Biztosan észrevették, hogy azon a táblán, amelyet most silózunk, lassacskán már érik a termés, s megkeményednek és ezért a szarvasmarhák részére nagyobbrészt emészthetetlenek haszontalanok lesznek a sze­mek. A silózás elején nem volt ilyen gondunk, hiszen tejes állapotban kerültek felaprítás­ra a csövek. Később viszont még a jelenleginél is ros­szabb lesz a helyzet. Nagymé­retű silókukorica termelésnél lehetőleg kései érésű fajtákat, például amerikai hibridet (Pioneer 347, stb.) választunk a jövőben. Ez a fajta, ahogy kísérleteim tanúsították ta­valy itt Szentkúton is, más szempontból is figyelemre mél­tó, tudniillik amikor a csőter­mése már érett és törhető, a szára és levélzete még zöld, tehát jól silózható, szinte ket­tős hasznosítású. Ha nincs mó­dunk amerikai hibrid vetésé­re, akkor egy táblába Répa helyett Két kazal között tömérdek fzilázs elfér. több fajta kukoricát velünk a jövőben. Korai, középkorai, középkései és kései fajtákat válogatunk össze, magyar hib­ridekből és magyar fajtákból, hogy ne érjen a nyakunkba és a silózás elejétől a végéig meg felelő minőségű anyag álljon rendelkezésünkre, Ahogy kiszorul — és lassacs­kán már nyomát sem látni, annyira kiszorul — a marha­répa mezőgazdasági nagyüze­meink takarmánytermesztésé­ből, olyan rohamos léptekben növekszik a siló jelentősége elsősorban a szarvasmarhák, de a juhok, sertések, sőt a ba­romfiak etetésében is. Vala­mennyi termelőszövetkezeti tehenészetben egyetértenek azzal, hogy a téli hónapokban csak elegendő siló etetésével tarthatják a tejhozamot egyen­letesen magas színvonalon. A szilázst magas keményítőtar­talma -kiválóan alkalmassá te­szi a marhahizlalásra, s mivel A-, valamint C-vitárnintartal- ma magasabb, mint az ugyan­abból a takarmányból készí­tett szénáé — szívesen és baj nélkül eszik a növendékálla— tok is. A szilázst naponta, fokozato­san emelt mennyiségekkel kezdjük etetni, míg a tehenek­nél el nem érjük a fejenként és naponként számított 25—30 , kilós mennyiséget. Hogy a gö- | dörből kivett silótakarmár.y. minél kevesebbet érintkezzen a levegővel, feltakarmányo­zásig lehetőleg hagyjuk egy tö­megben. Helyesen cselekszünk, ha nem közvetlenül a fejés előtt etetjük meg a szilázst és utána jól kiszellőztetjük az is­tállót, nehogy a különböző szagokat könnyen átvevő tej átvegye a szilázs savanyú, át­ható illatát. Egyébként már régen a múlté az a hiedelem, hogy a szilázs etetése során nyert tej alkalmatlan csecse­mők táplálására, sajt, vaj és más tejtermékek készítésére. A silótejből készült vaj azo­nos minőségű és zamatú a le­gelőre járó tehenek tejéből származó vajjal. Sok etetési kísérlet tanúsít­ja, hogy szarvasmarháknál mégoly magas napi szilázs- adag sem jár hátrányos kö­vetkezményekkel, ha a szilázs mellé szénát, vagy más, nem erjesztett szálas takarmányt is etetünk. Lovaknál napi 8—10, juhoknál 2—5 kjló szilázst etethetünk napjában. milliárdnyi segítő silópalankok létesítésére. Másfélcolos nyár­fadeszkából kétszer kétméteres elemeket készítettek és ezeket házikészítésű csavarokkal il­lesztették össze. A palánkokat közvetlenül az istálló mellett állítják majd fel, kisvasúti sínt vezetnek hozzá, hogy a takarmányosok minél rövidebb úton, minél könnyebben szál­líthassák be az istállókba a silót. Nagy előnye a palánksi- lónak, hogy akár minden évben másutt állíthatják fel, mindig ott, ahol a gazdaság érdekei­nek a legjobban megfelel. — Véleményem szerint a kö­vetkező esztendőkben megvál­tozik a silózás egész üzem- szervezése, fejti ki a gondola­tait Bodor elvtárs. Megválto­zik azért, mert a kukorica vegyszeres gyomirtásának tér­hódításával egyre nagyobb lesz azoknak a területeknek a szá­ma, ahol a vegyszer miatt a következő években is kénytele nek vagyunk a káros utóhatás elkerülése érdekében kukori­cát és silókukoricát termelni, bármilyen messzi is legyenek ezek a földek a majortól. Ed­dig a silókukoricát a nagy szállítási igénye miatt mindig a majorhoz közel helyeztük el. Most választhatunk: vagy vállaljuk a messze fekvő te­rületről a hatalmas fuvarkölt­séget azért, hogy behozzuk a majorba a silót, vagy pedig kieszelünk olyan tárolási mó­dokat, amelyek lehetővé teszik a leszecskázott silónak kint a táblán való eltárolását Alkal­A baktériumoknak szabad szemmel nem látható milliárd- jai adják meg a föld termőké­pességét, erjesztik borrá a mus tót és ezek végzik a lesilózott zöldtakarmány megsavanyítá- sát, vagy éppen elrothasztásét is. Természetüket ismerve olyan életkörülményeket te­remthetünk részükre, hogy ép­pen azok a baktériumfajták sza porodjanak el, amelyek mun­kája a részünkre legkívánato­sabb. Mi a silózás lényege? Egy­szerűen fogalmazva az, hogy a zöldtakarmány oukortartalma tejsavvá alakul és a tejsav konzerválja a lesilózott ter­ményt. Ha elég magas a zöld anyag cukortartalma és a tej- savbacilusokat szaporítják el, minden bizonnyal elsőrangú takarmányt állíthatunk elő télire. Ami a cukortartalmat illet) a legtöbb zöldtakarmányban éppen elegendő van belőle. Lucerna, vagy lóhere silózásá­nál azonban sokszor répafe­jet vagy más, nem pillangós zöldtakarmányt is keverünk közéje a lóhere és a lucerna magas fehérjetartalmának el­lensúlyozására. Jól bevált gya­korlat a silózott termény me­laszos vízzel történő édesítése is, amely szintén emelheti és emeli is a cukortartalmat. írhatnánk sokat arról, hogy a lesilózott növénynek mikor legmagasabb a cukortartalma, mert nyilván akkor a legérde­mesebb lesilózni. E rövid írás keretében csak a silókukoricá­ról szólunk. A kutatók egybe­hangzó véleménye szerint el­fogadhatjuk, hogy a föld feletti rész tápanyagtartalma a szem­képződés megindulásától már lényegesen nem emelkedik, ha­nem az érés előrehaladtával a szárból és a levelekből a táp­anyag — így a cukortartalom is — nagyrészt a szemtermés­be gyűlik össze. A silókukori­cát ezért a legérdemesebb ak­kor leszecskázni, amikor a sze­mek még csak a tejes érésnél tartanak. A tárolótérben és magán a silózásra került anyagon tömér dek mikroorganizmus, csíra él. Megtalálhatjuk köztük a kon­zerváló tejsavat képező bakté­riumokat csakúgy, mint a vaj­savas rothasztási elindító, a takarmányt végső soron büdös sé, felhasználhatatlanná és nem ritkán mérgezővé tevő vajsavas baktériumokat is. — Hogy silónk milyen lesz, az at­tól függ, a tej, vagy a vajsa­vas baktériumok kerülnek-e túlsúlyba az erjedés folyamán Cholnoki László elvtársnak, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem professzorának tanácsára az elmúlt esztendőben Gyula­pusztán kísérleti gödrökbe olyan zöldanyagot silóztunk, amelyre tejcukrot, illetőleg aludtej vizes oldatát perme­tezték azzal a céllal, hogy így már a silózás első napján, mes­terségesen kedvezőbb körűimé nyékét biztosítsanak a tejsa­vas baktériumok elszaporodá­sához, illetőleg az aludttejes beoltással részükre induláskor „számszerű’' túlsúlyt biztosít­sanak. Tény. hogy kifogásta­lanul erjedt silót kaptak, amelynek minősége jobb volt annál, amit hagyományos mó­don, minden anyag hozzáadá­sa nélkül földeltek le — de ez is jó minőségű siló volt. A vajsavas baktériumok el­szaporodásának s kártételének akkor vehetjük elejét, ha egy- egy tárolótér, — legyen gö­dör, palánk, árok, vagy éppen két szalmakazal köze — meg­töltését, tömörítését és lefölde- lését a lehető leggyorsabban végezzük el, hogy a takarmány megsavanyodása minél előbb bekövetkezzen. A vajsavas baktériumok ugyanis csak ad-, dig szaporodhatnak, míg a siló savanyúsága egy bizonyos fo­kot el nem ér. Ez a savanyú- sági fok — amelyben a vajsa­vas baktériumok már nem ké­pesek szaporodni — még nem hátrányos a tejsavas baktériu­mokra és így ezek túlsúlyba kerülnek; A sMtombájn egyetlen hibája: kétszer ennyi « elkelne belőle, Gyakorlott bérelszámolót felveszünk. Pannónia sörgyár 3J147

Next

/
Thumbnails
Contents