Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)
1960-08-09 / 187. szám
r mo. augusztus ». NAPLÓ 5 az őszi vetömagcsere-akció Az ország jobb kenyérellátása érdekében ez év őszén megyénkben Is nagyobb területen vetnek őszi búzát. A termelőszövetkezetek éves tervükben a vetésterület 27 százalékára terveztek kenyér- gabonát. A szükségletek azonban úgy kívánják, hogy ezt az arányt a tsz-ek további három százalékkal növeljék a tavaszi árpa és zab rovására, úgy, hogy a megyében az őszi búza vetésterülete elérje a 30 százalékot. Az állam ehhez a megnövekedett területhez is megfelelő minőségi vetőmagot ad. Ezekben a napokban kezdődik az őszi vetőmagcsereakció, melynek során a pécs- váradi járás egész területén kicserélik a búza vetőmagot, a többi járásban pedig elsősorban az új termelőszövetkezetek vegyes búzáit cserélik ki fémzárolt vetőmagra. Az előzetes igénylések alapján ez alkalommal 240 vagon hazai és 75 vagon külföldi olasz és szovjet búzavetőmagot cserélnek ki. A külföldi búzákból ez évben 5200 katasztrális holdat vetnek a tsz-ek. A három legjobban bevált olasz búzafajtából — San Pastore, Produttore, Autonómia — 4600, a különböző szovjet búzákból pedig 600 hold kerül elvetésre. Helyes, ha a tsz-ek már most csépléskor félre teszik a vetőmagcserére szánt gabonát. Hazai búzákból holdanként 120, külföldi búzákból holdanként 140—150 kiló magmennyiséggel kell számolni. A cserénél — az előző évhez hasonlóan — 110 kiló szokvány búzáért kapnak egy mázsa ólomzárolt minőségi búzát a termelők. A csereigényt a megyei tanács mezőgazdasági osztályához kell benyújtani. Az őszi gabonákon kívül be lehet nyújtani az igénylést őszi borsó, pannonbükköny, szöszösbükköny és repcevetőmag vásárlására is. Ezeket a vetőmagokat készpénzért a megfelelő hiteligazolás csatolásával kapják meg a tsz-ek a MEZÖMAG- tól. A gyeptelepítést végző tsz-ek fűmagigényüket közvetlen a Budapesti Kertészeti Magtermeltető és Vetőmag- ellátó Vállalathoz küldjék. A KOMLÓI HELYIIPARI SZOLGÁLTATÓ VALLALAT Komló, Kossuth Lajos n. SÍ* telvesz 1 gyakorlott frézelő szakmunkást, és ezen kívül cipész szakmunkásokat. — Felveszünk a fentieken kí- vil 1 szakképzett tűzönét la. Vásárolunk — esetleg kisiparostól ia — Bizományi Vállalation keresztül 1 darab cipészipari csiszolót. — Ajánlatokat a vállalat. címére kérjük megkül- ieni. 933 '[VCLCZOM/Ki Pécsett is lehetne cserepet gyártani A Dunántúli Napló július 24-i számában cikk jelent meg az építőanyag termelésének helyzetéről. Ezzel kapcsolatosan szeretnék elmondani dolgokat. Tudvalevő, hogy Pécsett tetőcserepet nem gyártanak. A szükséglet pedig azt kívánná, hogy egy cserépgyár létesítő-; sének gondolatával foglalkozza nak az illetékesek. A pécsi téglagyárak területén valamikor háromféle anyag szolgált a gyártás alapjául; A legfelső lőszréteg, mely a legalkalmasabb úgy tégla, mint cserép gyártására; Miután a húszas—harmincas években el- fogyatt ez a réteg, a téglagyárak kénytenek voltak az alsóbb, vörös agyagrétegeket gyártásra felhasználói. Ez az anyag nagyobb gondot kíván a gyártás folyamán, különösen szárításkor. Cserép és üreges áru előállítására egymagában nem alkalmas. Ezt régen úgy oldottuk meg, hogy a vörös réteg alatti fehér homokos réteggel soványítottuk a vörös földet a kellő mértékben és ez a keverék már alkalmas volt cserép és üreges áru gyártására is. Ebben az időben sok cserepét gyártottak Pécsett. A cserép előállításához szükséges anyagot a mai modem eszközökkel már távolabbról is lehetne a gyárba szállítani. A múlt évben Rigóder tetőn épült egy vízmű. Ennek betöltéséhez Mecseksza bölcsről mintegy két és fél kilométer távolságról hoztak földet. A munkát egy exkavátor és nyolc —tíz dömper végezte. Egy hét leforgása alatt annyi földet hordtak a vízműhöz, "mely egy cserépgyár félévi szükségletét fedezné. Hogy mennyibe került ez a földszállítás, nem tudom, de nem hiszem, hogy többe, mintha Békéscsabáról, vagy Szászhalombattáról hoznak cserepet. Javaslom, hogy az illetékesek vizsgálják meg a leállítandó pécsi téglagyár helyzetét, hátha javaslatommal mégis fel lehetne használni cserépgyártásra. Lantos Tibor A lakosság is segítsen az utak tisztántartásában A Dunántúli Naplóban július 27-én cikk Jelent meg „Megszépült a Hegyalja utca, de van még csúnya oldala” címmeL Ehhez szeretnék megjegyzést hozzáfűzni. A Hegyalja utcát vállalatunk hengerelte le és bitumenes átitatással készítette el. A meglévő kétoldali terméskő folyókák nagyobb kátyúinak kijavítását Is elvégezte. A Hegyalja utca középső szakaszának kisebb esése van, de a másik fele meredeken fut a Marx útra. Csapadékos időben a víz nagy mennyiségben ömlik végig az úton, és ezeket teljesen az útfolyókákba kényszeríteni nem lehet Az utca lakói készíthetnek emésztő gödröket, amibe a szennyvizet öntik. Sajnálatos dolog, hogy eddig az utca lakói az utcai folyókákba öntötték a szennyvizet és emiatt áll elő, hogy a homokágyba rakott folyóka eliszaposodik, idő előtt tönkremegy. Helyes lenne, ha a lakosság javaslatunkat megszívlelné, mert az utcára kiöntött és ott állandóan folydogáló szemét az úttest épségét is rontja. Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat Hétvége a% orsxágúton Vasárnap délután Mecsekailja felé ment az országúton Hohmamn J ámos kisharsányi lakos CB 38-83 rendszámú személygépkocsijával. Kovács Dezső 37 éves szent lőrinci lakos ittas állapotban minden körültekintés nélkül lelépett az országúira, egyenesen a személygépkocsi ólé. A gépkocsi vezetője, Hohmann János fékezett, így szerencsére súlyos baleset nem történt. Kovács Dezső csupán horzsolásokat szenvedett. * Nem hiába mond ja a szabály, hogy ha a gépkocsivezető fáradt, ne vezessen, mert az mindig bajt okoz. így járt Katona Pál 21 éves gépkocsivezető is. Vasárnap éjjel EB 53-53 rendszámú motorkerók párjára fáradtan ült fel. A 6-os úton a 181-es kilométerkőnél elaludt és felbukott. Katona Pál nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Bevallása szerint szeszesitalt nem fo gyasztalt. A balesetért egyedül ő a felelős. A szigetvári állomás is szebb lesz 196l-ben „Szebbé kellene tenni a szigetvári vasútállomást” című cikkel kapcsolatban az alábbi választ tudjuk adni: A cikkírónak igaza van abban, hogy Szigetvár állomáson sok felszámolandó hiányosság akad. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott keretek azonban eddig nem tették lehetővé az állomás korszerűsítését. Ennek ellenére Szigetvár állomás felújítására is sor kerül 1961. évben. 1962-ben pedig fénycsővilágítást is kap és elkészül a hozzá vezető út, valamint a rakterűiét víztelenítése, kikövezése. A váróhelyiségek bútorzatának felújítására folyamatosan sor kerül. Tóth József, az igazgatóság vezetője Tegyék lehetővé Pécsett is a gázpalack-cserét Kérem az illetékeseket, hogy a propánbutángáz-palackok pécsi cseréjét oldják meg. Kaposvárott és Mohácson lehet palackot cserélni, de az ország egyik legnagyobb városában Pécsett nincsen állomás. Kénytelenek vagyunk 5—7 napi kieséssel beszerezni a palackokat. Vanti János Táncsics M. u. 74 Két - CSŐSZERELŐ hegesztőt és két GÉPLAKATOST felvesz a Pécsi Bőrgyár. 334 Toll seprű Kölcsey és a magyar nyelv Százhetven évvel ezelőtt, 1790. augusztus 8-án született a Himnusz lánglelkű költője: Kölcsey Ferenc, aki népének szolgálatában elválaszthatatlan egységbe forrasztja a költészetet és a politikai cselekvést. Diákkoráról önéletrajzi levelében ezt írja: „Akkor én jobban tudtam latinul, mint magyarul.“ Kölcsey idejében mind a gazdasági-társadalmi ellentétek, mind pedig a nemzeti törekvések *a magyar nyelv fejlesztésében bontakoztak ki. Ezért haladó szellemű íróink, jogászok, tanárok, orvosok fel adattá tűzték ki: meg kell törni a latin és a német nyelv uralmát, ki kell vívni a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tételét. Ennek egyik eszköze a nyelvújítás volt. Kölcsey a magyar nyelv megújítása körül fellángoló harcokban Kazinczy táborához szegődik. 1813-ban megjelenik az ellentábor gúnyirata, a Mondolat. Kazinczy keserűen ír róla Kis Jánosnak: „Láttad-e már az úgynevezett Mondolatot? A marhaság fáj, mint Szokratesznek, midőn pofon ütötték.“ Mivel pedig Kazinczy maga nem akart válaszolni a paszkvillusra, Kölcsey Szemere Pállal együtt vállalkozik a feladatra, és 1815-ben a nyelvújítási harc védelmére megírják á Felelet a Mondataira című röpiratot. Amikor az 1830-as júliusi forradalomnak és Széchenyi Istvánnak hatására hazánkban is határozottabb formában vetődnék fél a polgári átalakulás kérdései, a Szatmár megyed középnemesség Kölcseyt élőbb főjegyzőjének, 1832 ben pedig országgyűlési követének választja meg. A pozsonyi országgyűlésen Kölcsey a legtekintélyesebb politikusok közé emelkedett. Több ízben is felszólalt a magyar nyelv ügyében. Kölcsey nyelvi programja ekkor már egyesíti a holt nyelv alóli felszabadítás követelését a magyar nyelv állami kiterjesztésének legfőbb elvével. Jelentős része volt Kölcseynek abban, hogy a kormány engedményekre kényszerült: beleegyezett abba, hogy a törvényeket két nyelven fogalmazzák, és a magyart tekintsék eredetinek. De a főrendek végleg leszerepeltek hazafiságból: tizen hétszer vetették vissza az alsótábla sürgetését. Kölcsey szelleme mégis győzött: a törvények magyar nyelvét végre kivívta az ország. A harc azonban tovább folyt a magyar nyelv jogaiért; Csak az 1844: II. tc.-kel lett nyelvünk államnyelvvé. Amikor megyéjében felülkerekedett a reakció, Kölcsey lemond követi megbízásáról. Távozása előtt nagyhatású beszédben határozza meg politikai programját: „Jelszavaink valóinak: haza és haladás. Azok, akik a haladás helyett maradást akarnák, gondolják meg: miképpen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás: épen maradást hoz magával; a vesz tegmaradás következése pedig senyvedés.” Utolsó nagy művében, a Parainesíe -ben eszmei végrendeletéként hirdeti: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvéné „Soha ne feledd: miképen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig mívelni kötelességé DR. TÓTH ISTVÁN A több nyelvű város A balatonfüredi táncfesztiválra készülnek a mohácsi sokacok Társadalmi ösztöndíjas cigánylány Mohácson a lakosság egy- harmada sokác, egyharmada német, a többi magyar s vagy 200 cigány is él a városban. Ez a rétegeződés érdekes módon a városi tanács apparátusában Is jelentkezik: az elnök magyar, az elnökhelyettes német, a titkár sokác. Valamennyi nemzetiségi jól megérti egymást, s ha történetesen maguk között akarnak lenni, erre is mód van. A so- kácoknak például olvasókörük van, a németek is az olvasókörükben jönnek össze. Amikor az után érdeklődöm, mi változott a régihez képest, PILLANATKÉPEK ÄZ NDK-BÓL Robogott velünk a vonat. Az Elba festői völgyében, szik la tövébe épült „meseházak“. Olyan, mintha az ember a me sék birodalmában járna. Sok színű ház, hajó fedélzetén tarka, vidám sokaság, csónakázó, fürdőző emberek. A németek kedvelt kiránduló helye ez a táj, a szász Svájc, amelynek szépségét még növelik azok a kék, sárga, piros, sokszínű sát rak, amelyeket ott vertek fel az Elba partján. Mellettük robogó, motorkerékpár, autó áll, mintegy jelezve, hogy tulajdonosuk e járművek valamelyikével jött erre a tájra. Ezek a sátrak viszonylag olcsók. Százhuszonhat márkáért Iá tátit őket kirakatban. Ezért van az, hogy az NDK útjain, vagy az út melletti parkírozó helyeken — mert ilyenek is vannak és elég sűrűn — ahol padok, kis ligetek várják a motorosokat, autósokat, hogy meggémberedett lábaikat meg pihentessék, sok ilyen sátorral felszerelt robogót, motorkerék báct* sutét lehet látná. Már sokan megírták, hogy a német koszit ízlik a németek nek, de nem nagyon ízlik á magyaroknak. Ezért kutattuk az étlapot vabban a reményben, hogy valami fogunkra valót felfedezzünk rajta. Német kollégánk diadalmas arccal az étlapra mutatott: — Ungarisches Gulasch. Na, ez jó lesz. Hozták a terítéket és kíván csian vártuk a gulyást, amely hez kést és villát adtak. Amolyan pörkölt féle volt, egy kicsit citrommal ízesítve. Gondoltuk, Ha már megkóstoltuk Lipcsében a magyar gulyást, akkor megkóstoljuk másutt is. Példának okáért Zwickauban. Itt is kést és villát adtak hozzá, csakhogy itt már nem ízesítették citrommal, hanem előbb megsütötték a húst, utána megfőzték és így tálalták. összesen hatféleképpen elkészített gulyást ettünk a két hét alatt. Ezek közül egye dűl a berlini Budapest Étterem gulyása emlékeztetett a hazaira. A zwickaui Trabant Gyárban jártunk, amikor beszélgetés közben megkérdezte német kollégánk, hogy mennyibe kerül nálunk egy Trabant. — Használtan negyenezer- be! — válaszoltam. — És újonnan? — kérdezte. — Harmincnyolc és fél. — Ezt nem értem, hogy lehet ez? Sajnos, ezt ml sem értjük. * Egyik napon a bennünket utaztató gépkocsi sofőrje panaszkodott: — Megbüntettek. — Miért? — Mert gyorsabban mentem a megengedettnél a városon keresztül. — És mennyire büntették meg? — Azt még nem tudom. Az attól függ, hány kilométerrel mentem gyorsabban a megengedettnél. Ekkor tudtam meg, hogy az NDK-ban úgy van, ahány kilométerrel gyorsabban megy valaki a megengedettnél, anynyl márka büntetést fizet. Városban nem is nagyon találkozni gyorsan hajtó gépkocsi- vezetőkkel, motorkerékpárosokkal. Azt hiszem ez a módszer nálunk is haszálna, különösen, ha minden kilométer után tíz forintot kellene fizetni. * Az NDK-ban mindenütt építkeznek — méghozzá gyorsan. Kevés olyan építkezést lehet látni, ahol a hagyományos módon, téglával építkeznének. Viszont annál több előregyártó üzemet láttunk, Karl Marx-Stadtban például olyant, ahol egész falakat, szobákat gyártanak, előre beépítve az ablakot, ajtót. A leg több helyen azonban előregyártott, úgynevezett középblokkokból építkeznek, ök középblokkal építenek fel egész városokat, mi meg még most is arról vitatkozunk gyakran, jó-e ez az építkezés. Reméljük, hogy most már eldől nálunk is a vita. Szafai János annyi változást mondanak, hogy csak győzzem jegyezni. Régebben szinte „botránynak” számított, ha sokác leány magyar fiúhoz ment férjhez. Ma? Sok a vegyesházasság és senkinek sem jut eszébe ezért neheztelni a fiatalokra. Ma már egyáltalán nem feltűnő, ha egyszerű sokác családokból orvosok, tisztek, jogászok kerülnek ki. Az egyik sokác lány, Verbán Mária például orvostanhallgató. iMost tölti gyakorlati Idejét a mohácsi kórházban. De sorolhatnánk a többi neveket is. Czeg- lédi József (ez magyarosított neve), már végzett orvos, Pécsett dolgozik. Burbek Antal a határőrség századosa és így tovább. Olvasókörüket úgy látszik nagyon szeretik, mert lépten- nyomon arról beszélnek. Dicsekedve mondják, hogy a körnek több mint 200 tagja van, az eseményeket televízión nézhetik, folyóiratok állnak rendelkezésükre, van sok horvát nyelven írt könyvük is. Kul- túrcsoportjuk most készül a balatonfüredi fesztiválra. S a munkában hogyan állják meg helyüket? Jól. Az Uj Barázda Tsz egyik legjobb közös gazdaság. Tagjainak többsége sokác. Nemzetiségnek számítják a cigányokat is. Milyen volt -a mohácsi cigányságnak régen a helyzete? — Munkát nemigen kaptak, senki , sem törődött velük, koldultak és loptak. Ma? Nem adnánk hű képet a helyzetről, ha azt mondanék, hogy már minden rendben van. De mégis változás, mégpedig sokatlgérö változás tapasztalható ezen a területen is. A cigányok a város déli részén laknak, sokuknak /szépen berendezett szo- ba-konyhás lakásuk van, sok házban szól a rádió és dolgos emberekhez méltó környezetben élnek. Koldulás? Elvétve előfordul. De egyre jobban olyan légkör kezd kialaxulni, hogy maguk megvetik azt, aki nem munkából akar megélni. A tanács'segíti őket Villanyt vezettetett be, a városfejlesztési alapból járdákat építtetett házaik elé. Mihajlovics Erzsébet nevű cigány lán>t pedig taníttatja. Erzsi idén érettségizett, ősszel pedig a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán tanul tovább. A társadalmi ösztöndíj odaítélésekor kötött szerződés úgy szól, hogy ha végez, 5 évig Mohácson tanít majd. Most a nyári szünidőben a városi tanács telefonközpontjában dolgozik, hogy anyagi nehézségei ne legyenek, ha egyetemre kell mennie. Magyarok, németek, fókáitok, cigányok Jól megférnek ebben a városban. Hogy ki a német, magyar vagy a sokác — azt a viselet után már nagyon nehéz megkülönböztetni. Kerestem is népviseletbe öltözött embereket az utcán, de vajmi keveset találtam. Eltűnt talán a népviselet? Még nem egészen, de bizony már ritka. Nem azért, mintha nem szeretnék népviseletüket, csakhogy a mai divat mégiscsak kényelmesebb, s az meghódította a fiatalokat. Pedig kellene menteni valamit a sokác és német népviseletből is. Felvetődött, hogy egy sokác házat kéne vásárolni s ezt a házat múzeumnak berendezni. Természetesen pénz kérdése, de megérné mind a néphagyomány ápolása, a város idegenforgalma érdekében. Hát ha még valaki arra is vállalkozna, hogy a város nemzetiségeinek szokásait, történetét feldolgozná! Mohácson, ebben a több nyelvű városban Is él, megvalósul a nemzetiségi poiitiKa. Több nyelven, de egy szívvel és akarattal dolgoznak a közös célért. Garay Fereoe
