Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)

1960-08-09 / 187. szám

»60. AUGUSZTUS 9. NAPLÓ 3 Ötvenezer hold gabonát arattak le a gépállomások Ünnepségek a tanácsok tízéves jubileuma alkalmából — Vonzó kirándulóhely lesz apécsváradi Tóvölgy—Sátortábor Mohács-szigeten A megyei tanács elnökhelyettesének nyilatkozata Nyár van, a szabadságolá­sok ideje. Ettől függetlenül, a Baranya megyei tanács külön­böző osztályain továbbra is za­vartalanul folyik a munka. Áz egyes osztályok segítséget nyújtanak a legaktuálisabb problémák megoldásához és kidolgozzák, illetve végrehajt­ják a második félévi mező- gazdasági, kulturális, valamint város- és községfejlesztési tér veket. Milyen központi kérdéssel fog lakozik jelenleg a Baranya me gyei tanács? Erre a kérdésre válaszolt Nagy Gyula elvtárs a megyei tanács elnökhelyet­tese, aki a szabadságon lévő Palkó Sándor elnök elvtársat helyettesíti. — A legfontosabb központi kérdésünk —1 mondotta — a nyári mezőgazdasági munkák teljes és gyors befejezése. Eb­ben az évben a termelőszö­vetkezetek a gabonavetési te­rületüknek hatvan százalékán már géppel végezték el az ara­tást a betervezett ötvenkét szá­zalékkal szemben. Ez nagyon szép eredmény, különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük azt hogy évekkel ezelőtt paraszt­ságunk nagyrésze még idegen­kedett a gépektől. Ez az ered­mény azt is jelenti, hogy a gép állomások a tervezett 36 000 katasztrális hold helyett, 50 000 katasztrális holdon géppel vág­ták le a gabonát. Jelenleg a mezőgazdasági osztály irányításával a behor- dás és cséplés mellett külön­féle növényvédelmi munkák folynak, különös tekintettel a burgonyabogárra. Szeretnénk megakadályozni azt, hogy a burgonyabogár az idén olyan nagy károkat okozhasson, mint az elmúlt esztendőkben. Ugyancsak folyik a tarlóhán tás szervezése és ellenőrzése, valamint a Pécsett megrende­zendő déldunántúli kiállítás és vásár megnyitására való elő­készület. — Művelődési osztályunk most szervezi a képesítés nél­küli pedagógusok tanfolyamát. Mohácson szervezünk egy igaz Katói értekezletet és tanfolya­mot. Ezen világnézeti és szak­mai előadások hangzanak majd el. Harkányban pedig a nép­művelési vezetők részére tar­tunk majd tanfolyamot. Nagy gondot fordítunk az idegenforgalomra fe a műemlékvédelemre. Fej­lesztési tervünk van Orfüvel, Szigetvárral, Pécsváraddal és Siklóssal kapcsolatban. Sikló­son a várat akarjuk tovább­fejleszteni, Orfün a eseppkő- barlangot feltárni, Pécsvárad mellett pedig a tóvölgyi tavat kívánjuk átadni rendeltetésé­nek. Ez utóbbinak olyan adott­sága van, hogy szebb lehet, mint az. abaligeti tó, megkö­zelítése is könnyebb és így idegenforgalmi szempontból nagy jelentősége lesz. Terveink közt szerepel Kom­lón egy munkásmozgalmi és helytörténeti múzeum létesí­tése egy-két éven belül. Az előkészítő munkák máris foly­nak. Cserelakással rendelkező szakképzett , KAZÁNFŰTŐT keresünk, kinek családtagja a házfelügyelői teendőket ellátja — központi fűtéses összkomfortos lakást bizto­sítunk — részletes önélet­rajzzal: Bajcsy Zsilinszky u. 4. sz. 1691 Könyvelői ismeretekkel rendelkező GÉPÍRŐNÖT felveszünk. Szigetvári' lako­sok előnyben. Faipari KTSZ, Szigetvár. 1700 Miután Mohács kikerült a határsávból, ez maga után vonja majd az idegenforgalom növekedését is. Ezzel kapcso­latban az a tervük, hogy Mo­hácsot még szebbé és idegen- forgalmi szempontból minél vonzóbbá tegyük. Ennek érde­kében sor kerül majd az ed­dig elhanyagolt Duna-part par­kosítására. Uszodát is akarunk létesíteni, de nagyobbat és jobbat, mint amilyen Mohá­cson a múltban volt. Ezen kí­vül olyan létesítményekre is gondolunk, amelyek elősegítik a vizisportot is. Többek között a szigeten egy százötven fős sátortábort is létesítünk. En­nek megvalósítására talán már ez évben is sor kerül. Pénzügyi osztályunk jelen­leg a második negyedévi mér­legösszesítéseket készíti. Ezen kívül dokumentációs vizsgála­tokat végez a Mohácsi Ven­déglátó Vállalatnál, a Megyei Gyógyszertár Vállalatnál, a Megyei Moziüzemi Vállalatnál és két intézményünknél. Ezek­nél a gazdálkodás helyességét, törvényességét vizsgálják. Örvendetes jelenség az, hogy ez évben már sokkal több volt a társadalmi munka a megyében, mint az elmúlt esztendőkben. Az emberek tud­ják, hogy a tanácsok munká­jukkal az ő életüket szépítik meg és ezért segítenek, végez­nek társadalmi munkát. Most a tanácsok megalaku­lásának tízéves évfordulójá­nak méltó megünneplésére készülődünk. Augusztus 19-én délelőtt 10 órakor ünnepi ta­nácsülést tartunk, délben pe­dig közös ebéden látjuk ven­dégül a megyei tanács dolgo­zóit. Délután a városi taná­csok, valamint a járási taná­csok, 20-án pedig a községi ta­nácsok tartanak ünnepi tanács­ülést. Ezen a napon a falvak­ban sportversenyeket is ren­deznek majd, — fejezte be nyilatkozatát Nagy Gyula elv­társ, a Baranya megyei tanács elnökhelyettese. Az 1200 normálheldért A traktorosok már több ízben tettek vállalásokat, hogy egy évben 1200 nor­málhold gépi miunkáját vég zik el. Ez szinte mozgalom­má vált az utóbbi években. Az 1200 no'rmálholdas moz­galomba bekapcsolódtak a villányi gépállomás KISZ- szervezetének fiatal trakto­rosad is. Az első félévinek vége van, s a legjobb eredménye­ket elérő traktorosokat au­gusztus 20-án, a traktoros­napon megjutalmazzák. A fiatal traktorosok versenyé­ben igen sokan túl fogják teljesíteni az évi 1200 nor­málholdas vállalást, hiszen alig, hogy lezárult az első félév, s nem egy traktoros máris megközelítette az 1000 holdat a gépi megmunkálás­ban; A legjobb eredményt a fiatalok között ifj. Szarkán- di József érte el, eddigi tel­jesítménye 973 normálhold, utána következik Kreil Nán dór 848 normálholddal, majd Kubatov Antal, aki Zetorjával ugyancsak szép eredményt ért el, s kitűnő minőségű munkát végez. A ssentlőrinci gépállomás minden gépe csépel Vigyázzunk a saját és munkatársunk testi épségére Bánáti József és Hegyvári Béla a silókombájnt javítja. Az aratás befejeződött, mint mondják a szentlőrinciek: sze­rencsésen „átvészelték”. Ezt azért mondják így, mert a kez­deti nehézségek: az anyagellá­tás, a tervek láttán maguk sem nagyon hittek abban, hogy ilyen jól fejeződik be az aratás a gépállomás körzeté­ben. Még az aratás előtt a terme­lőszövetkezetek bejelentették igényüket. Kiderült, hogy nem kevesebb, mint 5640 hold ga­bonát kellett volna learatnia a szenlőrinci gépállomásnak. Er­re képtelen lett volna, hisz még a 2014 holdas tervet is egy kicsit feszítettnek találták. De azért úgy gondolták, hogy ezzel megbirkóznak. Bíztak az emberekben, a traktorosokban és ez a bizalom meghozta a gyümölcsét. Tizenhárom ara­tógépükkel és két kombájn­jukkal nem kevesebb, mint 3650 hold gabonát arattak le. És ez elsősorban azoknak az embereknek köszönhető, akik a traktorokon éltek, az olyan embereknek, mint idős Kovács János aratógépkezelő, aki 384 holdat, vagy Kapási Sándor aratógépkezelő, aki 307 holdat aratott le gépével az előírt 150 hold helyett. Kellemesen csalódtak a gép­állomási vezetők, de kelleme­sen csalódtak a körzetben mű­ködő termelőszövetkezetek is. Nincs is elégedetlen termelő- szövetkezet a szentlőrinci gép­állomás körzetében több mint I egy, a gerdei Üj Március Tér- ' melőszövetkezet, amely pa­naszkodik: rosszul szolgálta ki őket az aratásban a gépállo­más. Az igazság ebben a kér­désben az, hogy a gerdeiek mindössze 24 hold aratására szerződtek a gépállomással, a szentlőrinciek ezzel szemben 169 holdat arattak le nekik aratógéppel és 25 holdat kom­bájnnal. Az általános véle­mény az, hogy a sok évi át­laghoz képest a szentlőrinci gépállomás kiemelkedő mun- végzett. Ezzel a véleménnyel azt hisszük, egyet lehet érteni. A gépállomás minden gépe csépel és hogy nem lesz fenn­akadás a cséplésben sem, arra biztosíték az a kiváló teljesít­mény, amit a szentlőrinciek az aratásban elértek és biztosíték az a nagy akarás, amely az aratásban te, a behordásban is, a cséplésben is a termelőszö­vetkezeteket jellemzi. Minden fogat hord és ezt a munkát se­gíti nyolc TEFÜ-kocsi és a gépállomás 13 szállító jármű­ve is. A gépállomás vezetői a cséplésről azt mondják: itt sem lesz különösebb hiba, mert olyan példák vannak, mint a bicsérdi Zöld Mezőben, ahol két gépet szolgálnak ki a tagok és a gépek teljesít­ménye jó, vagy olyan eredmé­nyek születnek, mint a szent­lőrinci Úttörőben, ahol napon­ta 250, a bodai tsz-ben pedig 250—280 mázsát csépelnek el naponta. A gépállomásiak megteszik a magukét és hogy legalább olyan eredményeket érhessenek el a cséplésben, a tarlóhántásban, mint amilyent elértek az aratásban, abban segítik a traktorosokat a ter­melőszövetkezeti gazdák is, akik minden lehetőt megtesz­nek annak érdekében: minél előbb a magtárban legyen a termés. Csépelnek a gépállomás kör­zetében és bent a műhelyek­ben már készítik elő a gépe­ket más munkához. Amikor ott jártunk, éppen egy szov­jet silókombájnt javítottak, hogy mire eljön a silózás ide­je: a gép tökéletesen, kiesés nélkül dolgozhasson. Nem először írunk a bal­esetek ellen. Mégis, újra és újra tollat fogunk, mert a kívánt javulás késik. A pé­csi széntrösztben 83 három napon túl gyógyuló baleset esett százezer műszakra az első félévben, az 1958-as 70,4-del szemben. Komlón kevesebb, csak 73 a gyakori­sági mutató, 'de jóval több a halálosvégű balesetek szá­ma, mint Pécsett: tavaly kétszerese volt az 1958-as- nak és az idén máris több van, mint 1958-ban volt. Hi­dason közel ötven százalék­kal nőtt a balesetek száma, István-aknán a balesetek száma a tröszti átlag felett van. Száraz statisztikai adatok. A papír néma, nem sziszeg és nem jajgat a fájdalomtól, mint a súlyosabb sérültek. De reméljük, minden bá­nyászolvasónknak eszébe jut megsebesült pajtása. Tengernyi kár származik a balesetekből. A két szén­trösztben és Hidason 1958- ban több mint 46 ezer, 1959- ben pedig csaknem 59 ezer műSfeak esett ki a termelés­ből. Közel tízezer tonna szén veszett oda ebben a félév­ben egyedül a pécsi szén­trösztben! Az SZTK új üdü­lőt, kórházat vagy szanató­riumot építhetett volna a megye bányászainak, ha nem fizet annyit táppénzben. És ha csak erről lenne szó! Mert az ember testi épségét nem lehet forintra, tonnára, vagy épületre átszámítani! A balesetek zöme kisebb sérülésekkel jár, a bányá­szok többsége épen és egész­ségesen tér vissza munka­helyére. A halálos vagy sú­lyosabb kimenetelű balese­tek száma aránylag csekély. De amikor ezt olvassuk, gondoljunk azokra, akiknek kezefejét szétroncsolta a csille, vagy odalett a lábuk. A rokkant, vagy mankós ember nem vigasztalódik et­től, neki mindennap fáj, hogy csak bicegni tud élet­erős munkatársa után. Kínt jelent számára tétlenül néz­ni az évek múlását, egész nap otthon ülni, amikor más dolgozik. Államunk tágra nyitja er­szényét, ha balesetelhárítás­ról van szó. Se szeri, se szá­ma a védőeszközöknek, bal­eseti oktatásoknak, plaká­toknak és egyebeknek, s mégis minduntalan átszakít­ja a korlátokat a felelőtlen­ség, a hányaveti virtusko­dás. Mert arról volt szó Va­sason, amikor nem cserélték ki az egyik vitla elöregedett kötelét — noha a lakatos megállapította, hogy rossz! Csak akkor szánták rá ma­gukat, amikor elszakadt és mély sebet ejtett a gépkeze­lő arcán. És nem árt a rossz­emlékű pécsbányai metán- fellobbanást újra felidézni: a légcsatorna vége nem volt rendben. Mindez azután de­rült ki, hogy négy ember sú­lyos égési sebeket szenve­dett. Addig a veszélyekkel kacérkodva folyt a munka. Az ilyen hanyagságokat minden esetben felelősségre- vonás követi, azaz csak kö­vetné, mert nem minden esetben sikerül. Sokan holmi rosszul értelmezett összetar­tásból nem akarják meg­mondani, ki a hibás, a „Te sem bántasz, én sem bánt- lak” elv alapján. Azt taná­csoljuk ezeknek, gondolja­nak a pécsszabolcsi Becker Bálint példájára, aki fél­szemére megvakult egyik munkatársa hanyagsága miatt! Noha a baleset régen történt, a példa ma is figyel­meztető: ilyen ára lehet a hallgatásnak! A sok balesetről lévén szó, írni kell a munkások élős­ködőiről, az öncsonkítókról. Nemrég értek tetten egyet István-aknán, a másik Kom­lón VIM-port szórt a sze­mébe. Rendszerint igen ra­dikálisan, elbocsátással bün­tetik őket, ahelyett, hogy társadalmi bíróság elé állí­tanák, s a kollektíva előtt bélyegeznék meg megvetést érdemlő tettüket. Az elbo­csátás egyébként sem meg­oldás, mert valahol nekik is dolgozniok kell, ezért jobb, ha ismert helyen maradnak. Minden aknán baleseti brigádok tevékenykednek, rendszeresen megtartják a baleseti oktatásokat. A bá­nyászok és műszaki vezetők tudják, mit kell tenniök a megelőzésért. Nem akarjuk újra elismételni, inkább a lelkiismeretüket szeretnék felébreszteni, s felhívni a figyelmüket: vigyázzanak, ne jussanak a bajbajutottak sorsára, őrködjenek a maguk és munkatársuk testi épsé­gén! Ne feledjük: az egész­ség csak addig természetes, amíg megvan! Ha hiányzik, kinccsé válik már! M. 6. Üt év alatt 262 niilliá forintot fordítanak az ajrár-felsö-oktatási intézmények fejlesztésére A Földművelésügyi Minisz­tériumban felmérték a mező- gazdaság 1975-ig várható szak- ember-szükségletét, s ennek alapján összeállították az ag­rár-felsőoktatás második öt­éves - tervét. A szakember- igényt fokozatosan elégítik ki; a tervidőszak első éveiben egyáltalán nem, s később is csak kisebb mértékben emelik a hallgatók számát, mert 1965- ig elsősorban az azután kö­vetkező ötéves terv nagyobb arányú szakember-képzésének anyagi és oktatási feltételeit teremtik meg. A hét agrár-felsőoktatási in­tézmény elsőéves hallgatóinak száma az ötéves terv utolsó esztendejében még így is több mint húsz százalékkal maga­sabb lesz az ideinél; a legna­Mezőgazdász-találkozó Pécsett Nagy érdeklődés előzi meg a szeptember 13-án Pécsett megrendezendő dél-dunántúli mezőgazdasági kiállítást és vá­sárt. A kiállítás keretében augusztus 18-án, a jövő hét csütörtökjén dél-dunántúli mezőgazdász-találkozót ren­deznek Pécsett a KISZ és Doktor Sándor Művelődési Házban. A mezőgazdász-találkozót délelőtt 10 órakor Palkó Sán dór elvtárs, a Baranya me­gyei Tanács vb-elnöke ünne­pélyes keretek között nyitja meg, majd Erdei Ferenc aka­démikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára tart dfedáak. gyobb mértékben — 35 száza­lékkal — a mezőgazdasági mérnököket képző egyetemen és akadémiákon növekszik. A második ötéves terv folyamán a nappali és a levelező tago­zatokon összesen ötezernél több agrár-szakembert: 2800 mezőgazdasági mérnököt, 730 mezőgazdasági gépészmérnö­köt, 600 állatorvost, 530 ker­tészt és 430 erdőmérnököt ké­peznek ki. A mezőgazdasági mérnök- képzés idejét a jelenlegi négy évről négy és fél évre emelik, s valamennyi intézményben jelentősen növelik a gyakorlati oktatás arányát. Jelentősen bővül a már né­mi termelési gyakorlattal ren­delkező mezőgazdasági mérnö­kök szakosító képzése: öt év alatt mintegy kétezer specia­listát képeznek ki, körülbelül 15 szakon. A végzett szakem­berek szervezett továbbképzé­séről is gondoskodnak; az ag­rártudományi egyetem tovább­képző intézete évente 1500— 2000 mezőgazdász részére ren­dez tanfolyamokat. A mezőgazdasági szakember- képzés nagyarányú számszerű és színvonalbeli fejlesztését a második ötéves tervben jelen­tős anyagi beruházások ala­pozzák meg. Az agrár-felsőok­tatási intézmények épületeit, felszerelését öt év alatt 262 millió forintos költséggel bő- i wtikj korszerűsítik.

Next

/
Thumbnails
Contents