Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)
1960-08-04 / 183. szám
1980. AUGUSZTUS 4. NAPLÓ 5 Á minőség is gyorsan javulhat a Mohácsi Selyemgyárban Ä Mohácsa Selyemgyárban meg vannak elégedve önmagukkal a dolgozók. Teljesítették már éves tervük mennyiségi mutatóit 92 százalékban. És ha ezt az ered ményt nézzük, meg is lehetnek elégedve. Maguk is tudják azonban, hogy a tervek mennyiségi teljesítése nem elég. Azt is tudják, hogy a minőséggel viszont nincsenek megelégedve a íelettes szerveik, mert a minőségi tervet bizony nem sikerült ilyen szépen teljesíteni. A mennyiségi terv teljesítésének ez a kitűnő eredménye szép dolog, most már a minőséget kell javítaniok. Vannak a gyárban olyan nézeteit, hogy a minőségi terv teljesítése csak altkor lehetséges ugyanilyen ütemben, ha új gépeket kapnak. 1 Az új gépek természetesen sok mindent megoldanak majd. De addig is, amig nem jönnek a gépek, lehet csinálni valamit, hogy javuljon a selyem minősége is. Amikor a kínai selyemgyári munkások küldöttsége meglátogatta a gyárat, mondták a küldöttség tagjai, hogy nagyon szépek a gyártmányok. Tetszett nekik a selyem minősége is. Dicsérték a munkások szorgalmát, jó ötleteiket, kezdeményező kedvüket. Sokat újítanak a selyemgyárban, vannak megvalósítható javaslataik, új munkamódszereik bőven. Az ezekkel elért eredményt érdekes módon propagálják is. Jól szerkesztett, nagy tablón rendszeresen jelentetnek meg politikai írásokat, s ugyanezen a tablón láthatók a minőségi és a mennyiségi tervek teljesítésében élenjáró legjobb munkások fényképei is. Fényképeken mutatják be a legsikerültebb újításokat, lelkesítik, terjesztik a bevált munkamódszereket. A pártszervezet és a szak- szervezeti bizottság instrukciókkal, javaslatokkal, a párttagok pedig a tabló szerkesztésével, együtt a pártonkivü- liekkel dolgoznak az eredményekért. Hasznos dolog volt, hogy a műszaki beosztású szakemberek szakmai továbbképzését is megszervezték, hogy mindenki elsajátíthassa a jelenlegi beosztáséhoz szükséges magasabb fokú szakmai ismereteket. Még eredményesebben, Jobban tudnának dolgozni és a minőségi tervek teljesítésében is nagyobbat léphetnének előre, ha külföldi szaklapokat is tanulmányoznának. Néhány külföldi szaklap jár ugyan a gyárba, de azok nem jutnak el a munkásokhoz. A szakszer vezeti helyiségben, vagy a párthelyiségben ki lehetne rakni azokat, újabbakat is kellene rendelnlök és tanul- mányozniok. Ha nem is veszik át azokat a gyártási eljárásokat és újításokat, amelyek külföldön beváltak, nálunk azonban még valamilyen ok miatt nem alkalmazhatók], akkor is Jó lenne, ha tanulmányoznák azokat. Gondolat- ébresztőnek mindenesetre jók iennének. Gy. K. Kései kutatók a mohácsi csatatéren Délután két éra. Szótlanul kapaszkodunk, kőhajftásnyira a nagynyárádi faluvégtől a 123-as magaslati pontra. A krónikások szerint, négy- ‘■zázharmincnégy esztendővel ezelőtt, körülbelül ebben az Időben ebéd után, talán éppen ilyen rekkenő hőségben kezdődött, itt a mohácsi térségben a magyar történelem egyik legszömyűbb csatája. A kerekkoronájú fa árnyéka alig észrevehetően megnyúlik a dombtetőn, a látóhatár félkörben beleolvad az ezüstös, napos hegygerincekbe, az erdő- szegélyek sötétjébe, s olyan innen a magaslatról ez a mintegy harminc-harmincöt négyzetkilométernyi terület, mint egy hatalmas teknő] * Fenn a dombon utitársam és kalauzom — Papp László, a pécsi Janus Pannonius Mű 7eum helyettes igazgatója kiteríti a térképet és széles mozdulattal körbeült, mintha hóna alá akarná vonni a tájat. — Minden valószínűség szerint ez volt a csata központi térsége: i; — mondja és sűrűn belepillant a tél képbe. — Mi 1 ■ Hz állami gazdaságok eddig 683000 mázsa ' kenyérgabonát szállítottak az állami magtárakba Kétévenként a bíróság előtt Miklós Jánosné — ha továbbra is azt az életmódot folytatja — többet ül börtönben, mint van szabadlábon. Először 1947-ben ítélték el közveszélyes munkakerü- lésért. Akkor — úgylátszik — használt a nevelés, mert 1953- lg semmi sincs bejegyezve. De azóta annál több. 1953- ban lopás miatt 3 hónapi börtönre ítélte a pécsi járásbíróság. Két év múlva, 1955-ben lopás és jogtalan elsajátítás bűntettéért 1 évi börtönnel büntették. Ojabb két év múlva üzletszerű kéjelgés miatt kapott 1 évi börtönt. A két éves periódusok ezután sem »hagyták el”, mert 1959-ben már nemcsak üzletszerű kéjelgés miatt, hanem lopásért Is elítélték 1 évre és 8 hónapra. Ez év májusában • szabadult. Júliusban megkérte J. Jánost, hogy ruháját elvihesse hozzá és ott a lakásán hagyhassa. J. János ezt megengedte. Egy-két nap múlva Miklós Jánosné jelentkezett, hogy elviszi a ruhaneműit. Az idős ember megbízott benne s meg sem nézte, mit pakol a bőröndökbe. Miklósné pedig csomagolt. Nemcsak a saját ruháit, hanem az idős ember unokájának holmijait Is. Egy egész listát tesz ki, amit magával vitt: 1 öltöny, fehér esküvői ruha, női félcipő, női és férfi ballonkabát, törülközők, sötétkék női alj, férfi pizsama, terítő, szandál, női háromnegyedes kabát, stb. stb. De nemcsak ruhaneműt vitt. Nem vetette meg a villanyvasalót, a húsdarálót sem. Szinte az egész lakást bepakolta. A lopott ruhák nagy részét a piacon eladta, többet pedig zálogba tett. J. János unokája az egyik napon az utcán megpillanlot- ta az 6 ruhájában Járó usz- szonyt. Szólt a rendőrnek Miklósné most előzetes letartóztatásban van. „Lakhelye” ismét a börtön lesz. fr—rajr) Az állami gazdaságokban országszerte befejezéshez közeledik az aratás. Az aratás 98 százalékát gépesítették. Az egy kombájnra jutó teljesítmény máris elérte a 158 holdat. Szovjet rendszerű rendre arató gépekkel 50 000 hold termését aratták le. Ez az eredmény az üzemi kipróbálás első esztendejében a módszer átütő sikerét jelenti. Előreláthatólag a jövő héten valamennyi állami gazdaságban végeznek a hordással és a csépléssel. Az állami gazdaságok eddig 683 000 mázsa kenyérgabonát adtak át az államnak, ezzel kenyérgabona-értékesítési tervüket már harminc százalékra teljesítették. A hortobágyi állami gazdaságok kenyérgabona-értékesítési kötelezettségüknek 83 százalékáig tettek eleget, a Hajdú megyeiek 48, a Szolnok megyeiek pedig 44 százaléknál tartanak. A learatott területnek mintegy 90 százalékáról már a kombájnszalmát Is behordták. Gyors ütemben megindult a tarlóhántás, a learatott területek kétharmadán már ezzel a munkával is végeztek. most a 123-as magaslaton vagyunk .:. Az ott Lányosok, a teltevések szerint ott állomásozott Lajos király hadseregének trénosztaga, amelyet a ru- méllal hadtest vert szét... Ez itt mellettünk Nagynyárád, ée számos feltevés szerint ezen a dombon helyezkedett el a szultán, fővezéreivel és közelükben a török tüzérség.: t — A csata színhelyét természetesen pontosan még nem ismerjük — mondja némi nosztalgiával Papp László. — Sokan kutattak ezen a mezőn a csata négyszáz éves évfordulójának idején. A csata halottait akarták felkutatni, de eddig még..t Igen, négyszáz év óta nem sikerült egyetlen tömegsírt, de egyetlen mohácsi hősi halott maradványait se megtalálni. — Azt már tudjuk, hogy a törökök is temettek, hiszen érdekük volt. Az augusztusi kánikulai meleg könnyen pusztító járványt okozhatott volna, ha a halottakat otthagyják.;; A törökök a saját halottaikat elföldelték, a magyarokat, jó- részüket a Dunába dobálták .:: A csata után Perényiné, Ka- nizsay Dorottya, a siklóisi vár úrnője is küldött négyszáz jobbágyot, hogy az elesett magyar vitézeknek megadják végtiszteeséget, de nyom nincs;:! Évtizedek óta folytak próbaásatások, de eredménytelenül Kevés az a tárgyi bizonyíték, ami alapján a régészek munkához láthatnak. Brodarich érsek, akit általában a régészek, hadtörténészek, mint a csata szemtanú' ját — alapul vesznek, azt írja egy helyütt, hogy volt itt ak kor „egy kisded falu, amely beleesett a csata színhelyébe.” Papp László megint előveszi a térképet, böngészi, hol szemüveggel, hol anélkül, körülkémlel, aztán sóhajtva mondja. — Ezt a „kisded” falut keresik a kutatók évtizedek óta. Állították már, hogy Lej mér major helyén volt, mások Sátorhely mellett törnek lánd- asát .;; Többen állítják, hogy a mai sátorhelyi gazdaság központi épületei állnak a kisded falu helyén, de erre semmi bizonyíték nincs... Mindenesetre, aki megfejti a kisded falu rejtélyét, az megtalálta a csata pontos színhelyét is. Illetve a csata központját, mert ebben a hatalmas térségben — és ismét széles mozdulattal körbemt — mindenütt csata folyt. Igen, a ruméliai hadtest Bolyon át, egész Babarc határáig felnyomult, onnan csapott le a magyar trón osztagra, a mai hipotézisek szerint a tulajdonképpeni csata színhelyét a Mohács—Kölked—Bor- za-patak —Majs—Nagynyárád és Lánycsók által bezárt területen kell keresni; — Terveznek újabb kutatásokat? — kérdem, 6 eszembe jut, hogy a csata évfordulójára építették a mohácsi nagytemplomot, amelyben üresen hagytak egy vagy két fülkét, a hajdani hősi halottak maradványai számára, de ezek a fülkék még ma is üresek. — Igen, az ősszel Ismét hoz zakezdünk a kutatáshoz. Jelenleg a Fekete-kapu és Sátorhely közötti részt próbáljuk kutatni, a legnagyobb valószínűség szerint itt érhetünk el eredményt. Az ember megint csak elmereng. Hát ez a Nagynyárád keleti szélén lévő dombcsoport lett volna a török vezérkar helye? Ez az uralkodó halomcsoport? Való Igaz, hogy innen, a kerekkoronájú fa alól, a 123-as magaslati pántról mész sze belátni a mezőt. Lehet ebben valami igazság ... S még valami! Brodarich szerint, amikor a magyar sereg megindult a síkságon, váratlanul egy széles horpadáshoz értek... ahol a török had zöme harcra készen várakozott, és akkor dördültek fel az ágyúk is, mély sebeket szaggatva a magyar hadseregben... S addig a magyarok nem is láttak török katonát; Történelmi utitársam mellém áll, ujjával mutat egy hatalmas, zöld kukoricatábla irányába; — Nézze csak! Ott van egy ilyen horpadás, ha megindulunk Lajmér felől. 11 hirtelen két és fél méter mély ez a horpadás. i. anélkül, hogy látni lehetne messzebbről, azt gondolja az ember hirtelen, hogy optikai csalódás áldozata, És ilyen horpadás a kömyé- keny máshol nincs;». Szegény magyar hadsereg, a sok többi mellett még a felderítés is csapnivaló volt. Az a német báró, akit a csata után ötven évvel konstantinápolyi követnek neveztek ki, és végighajózva a Dunán, egy tolmács kíséretében kiszállt Mohácson, és keresztül-kasul járta a mezőséget, csak az ágyúállásokat, és a tömegsírok horpadásait, lágy teknőit láthatta mán Nyom alig maradt. S mihelyt az ember klnyúl a történelmi hangulatból, a képzelet varázsából, titkos nyom tál ans ágba ér, A 200-»» Yilomíte\kő ; Valamelyik szorn- ; bat este már erősen ; 11 felé járt az óra mu I tatója, amikor vagy ! ötödször kezdték a I legutolsó Ulti partit a | pécsi szőlők Patacs • felé eső részének ■ egyik pincéjében. De ;sehogysem tudták ab- ; bahágyni, mert hát ki ;is tudna vissza vonul- i ni nyerésben vagy ; vesztésben. A Szent íJános-áldásnak neve- ! zett utolsó pohár bort ! is mindannyiszor meg I itták, ahányszor az ul ■ tipartit megtoldották. ► Egyik-másik persze ■ azok közül, akik nem I játszottak. — már aggodalmasan emlegette ► hogy le fogják késni ! a buszt. ► — Na és ha lekés► »ük — szólalt meg az ■egyik kártyás — lemegyünk gyalog. VI- ; lágéletemben jó gyalogos voltam és bár- í kivel felveszem a ver- Isenyt most is — hang Izott el a kihívás. I — Nem hiszem, ! hogy te a mostani súlyoddal olyan nagyon ► versenyezgethesz — ■replikázott egy nyúrj ;ga fiatalember. ; Az öreg a lapok födött átnézve Válaszolt: I — Fogadok veled, Ibár jóval könnyebb lés fiatalabb vagy, ha ► leérünk az országúira, £ tudod oda a Szigeti vámhoz, ahol a 200-as kilométerkő van, én hamarabb megteszem az utat a 201-es kőig és vissza, mint te a 199-es kőig és vissza. — Ezt elhiszem, mert nem mész el odáig — szólt gúnyolódva a fiatalabb. Nem-e? Ha akarod még a nevem is felírom a kőre. De hogy semmi kétség ne legyen, legjobb lesz ha te kijelölsz valakit, aki engem elkísér, én meg majd azt, aki téged, s igazolja, hogy én ott voltam a 201-es kőnél, te pedig a 199- esnél. A vesztes tartozik a legközelebbi találkozóra három kiló pörköltnek való húst hozni, amit közö sen fogyasztunk el. Áll az alku? — Áll — és egymás tenyerébe csaptak. Közben befejezték a már valóságos utolsó partit és még egy valóban utolsó pohár bort ittak, felkerekedtek a kitűzött cél felé a Szigeti vámhoz, ahol a buszmegálló és 200-as kilométerkő van. A busz persze már elment, de még vissza volt az utolsó járat és addig bőven volt idő a nem mindennapi verseny lebonyolításához. li legnagyobb valószínűség. Hányszor csalódottan távoztak a kutatók egy-egy feltárt sír, vagy temető mellől, amikor kiderült, hogy avarkori, vagy legfeljebb X.—XI. századi maradvány! S mennyi feltételezés! Volt olyan kutató, aki azt állította, hogy a Kölked melletti Török domb volt a szultán és a fővezérek figyelőhelye, de ez a teória hamarosan megdőlt. A domb mögött folyik közvetlenül a Duna, és nem valószínű, hogy olyan kiváló stratégák, mint akkor a törökök voltak — egy esetleges váratlan fordulat következtében kockára teszik a szül tán és vezérkar életét, hiszen beszoríthatták volna őket a folyóba. 1925-ben ástak ezen a félhold alakú dombon, amely valamikor a folyó árterébe nyúlt. Találtak csontokat, sírokat, de Árpád-korabelieket. Megdőflt az a változat is, rthogy a csata a mai Jugoszlá- 3 via területén, a Selska bera 3 mocsarai között zajlott le, hi- 1 szén szomorú köztudamás, 3 hogy a magyar hadsereg ép- 3 pen azzal követte el a tragl- 1 kus stratégiai hibát, hogy a szultán hadseregét kiengedte a mocsarakból. A Borza pataktól délre nem lehetett a csata, mert a török a Karasica tngoványad között vonult fel. feltéteII legkézenfekvőbb lezés? — Hát ez kérem, amivel most próbálkozunk — mondja csodálatos lelkesedéssel Papp László — Sok minden szól e mellett, még a dűlőnevek is, mint a Tábortér dűlő, vagy a Türkej dűlő, stb. Ez a terület még laikus szemmel is különösképp számbavehető. Például ez a magaslat Is. ahol lehetséges, hogy a szultán és a vezérkar helyezkedett el a tüzérség szomszédságában. Az egykori szemtanúk leírása sze rint a csata színhelyét nem szakította meg sem patak, sem domb..« Szépen fel ia álltak a versenyzők, mint annakidején pisztolypárbajnál, háttal egymásnak, Ingujjra vetkőzve. Ugyanúgy a segédek. A megválasz ,tott célbíró kezében az órával nézte a másodpercek múlását, hogy amikor a mutató az egészre ér elindítsa a húsra és borra menő versenyt Elhangzott a vigyázz, kész, rajta! — vezény szó. Elindult a két versenyző a segédekkel együtt. A nézők a 200-as kőnél várták az eredményt. Múltak a percek, egyszercsák Pa- tacs felől feltűnt a fe- hérlnges frissen, rugalmasan. Pécs felől még nyoma sincs a fiatnlabbnak. — Még egy-két perc és máris célba ért az öreg. Csak azután tűnt fel a kanyarban a másik versenyző, felhevül- ten és eléggé lihegve. Majd hanyatt vágódott a meglepetéstől, mikor meglátta ellenfelét, aki már a célban várta, s elébe sietve kezét nyújtotta. Nevetve mondta: — No úgve megmondtam, én fogok győzni? Az első pillanatokAmott túl, a folyó lomha vize mögött várt tétlenül és álltokul az erdélyi vajda, Zápolya János, emitt a királyi sereg várta, a húsz esztendős ősz királlyal és Tomory Pállal, akit törökök hadi tisztelettel Cseni basának neveztek eL Itt volt Zápolya György, a vajda öccse is háromélű cseh »páriájával már készen állt a klrálygyllkoeség- ra — miként Szerémi írja történeti munkájában és ott szemben, Mohács és Kölked között állhatott a magyar sereg, az alig több mint húszezres, nemesveretű vitézi ruhákban, csillogó fegyverzetben. Húszezer halott maradt akkor délután ezen a hatalmas téren. * Ősszel ismét „rohamra” indulnak a régészek és a had- történészek mTMflSlSl Tétísén- flWT KéresQci kútátják a régi tömegsírokat, a szomorú végű csata színhelyét, amely — idézve a költőt — „nemzeti nagylétünk nagy temetője” volt. Kutatják szívósan, csendes türelemmel nagy-nagy szakértelemmel szomorú kudar- cok és apró örömök közepette] Amiért néha, hiszem, hogy több dicséret illetné őket Thiery Árpád is «■» Biztató játék és hat gól a Dózsa edzőmérkősésén nézők,- azután Petréeevlcs, majd Rád! és Kovács volt eredményes. A második félidőben megváltozót az első csapatban a csatársor összeállítása és több csere volt a második csapatban Is. Hédi lett a Jobbszélső, Caupék a Jobbösszekötő Petreaevles a kö- zépcsatér és Opova a balösszekötő. Ebben az összeállításban már nem mutatott ennyit • csatársor, mint az első félidőben. Hádi szem melláthatóan nem találta fel magát a Jobbszélen, Petresevlcsen pedig kiütköztek a fáradtság Jelel. Ebben a félidőben két gól született. Opova Petreaevles hoez- szan előrevágott labdáját értékesl tette, majd Bádt a félpályáról elindulva az egész védelmet áV lezve ért el gólt, ban a többiek is za-1 varban voltak, valami! cselt gyanítottak. Pag! gatták is az idősebb; kísérőjét, hogy való-; ban ott voltak-e a 201; es kőnél? — Igen, sőt még én; is odaírtam nevemet; a kőre. Hát akkor meg mi! történt? A verseny le-! folyása körül semmi.! Csak az útépítők esi-; náltak egy kis tréfát,; mert a 199-es kőtől a; 200-ast 1300 méterre; tették le, mig a 201-; eset 700 méterre. így j az idősebb, aki gép-J kocsi vezető és ezt már j számtalanszor lemér- - te, összesen csak 1400 3 métert gyalogolt, a 3 fiatalabb pedig 2600 3 métert tett meg. Htá-3 Da volt minden igye-5 kezete, mert az 1200» méter előnyt nem tudj ta behozni. 3 Ezt azonban csak 8» következő szombaton 3 tudták meg a jóízűen^ elfogyasztott vacsora » és az ultiparti után; hazafelé az daindoll 1 buszon. Mindezt azért emli-; tettem meg, mert a; napokban arra jár-; tam, s láttam a hely-; telenül lerakott kilo-: méterküvet kiszedték,: bár újabb helyükre: még nem kerültek. Pef i Szerdin délután ismét sokan vol ! tak kiváncsiak a Dózsa edzőmér• kőzésére. A kíváncsiság érthető 1 volit, hiszen vasárnap a tavalyi * bajnokáig második helyezettjével, 2 a Ferencváros csapatával kell »megmérkőzniük a Illa-fehéreknek. 3Nos akik megnézték az edzőmér- » kőzést, bíztató Játékot és hat gólt. 3 láthattak S A tartalékokkal szemben az NB < I-es csapat: Zengői — Farkas. Ko- J esi, Bendes — Kresz, Hegyi — »Csupák, Opova, Rádi, Petresevics, 3 Kovács összeállításban kezdett. ■«A* első csapat folyamatos táma- í dásat sorén hamarosan potyogni 3 kezdtek a gólok is. opova—Ráiil a adogatás után opova lőtt a há- 3 lóba, majd egy formás Petrese- ■» vlcs—Opova akciót tapsoltak meg
