Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)

1960-08-28 / 203. szám

MM. AUGUSZTUS 28.

NAPLÓ

3

Társadalmi mesterség

Annikor először hallottam ezt a kifejezést, azt hittem, a tolmács nyelvboti ás inak szüleménye, de később, amikor a részletekre került a sor, meggyőződhettem róla, hogy — legalábbis Bulgáriában — ismerik ezt a fogalmat, van ilyen mesterség.

A kommunizmus ifjú építői nek mozgalmában résztvevő bolgár fiatalok közül nagyon sokan éppen ezt a mesterséget tanulják legszívesebben. Ez a mesterség természetesen nem valami szó szerint értelmezett ipari, vagy mező- gazdasági szakmát jelent. Nem kell hozzá hivatalos tanddő, vizsgát sem kell tenni belőle, mégis mesterség, igen fontos, és csak szorgalmas

munkával, tanulással sajátítható el.

Bolgár barátaink értelmezése szerint a társadalmi mesterség azt jelenti, hogy valaki jártasságot szerez a közügyek ben, a rábízott önként vállalt párt- és tömegszervezeti munka végzésében. A „mesterség“ értője társadalmi emberré válik, akit. becsülnek és követnek, akire szívesen hallgatnak az emberek. Ez a meghatározás így első olvasásra kissé talán általánosnak tűnik, ezért hasznos lehet, ha a Bulgáriában szerzett tapasztalatok alapján kissé részletesebben foglalkozunk vele.

A kommunizmus ifjú építőinek mozgalma — akárcsak a mi szocialista brigádmozgalmunk, még nem egy teljesen kialakult rendszer, amelyet a szocialista munkaverseny és általános formájának lehet tekinteni. Teljes biztonsággal és pontossággal csak a mozgalom lényege, célja határozható meg, — az tudniillik, hogy a szocialista brigádok tagjai a munkában, a tanulásban, magatartásban, társadalmi és magánéletükben egyaránt példát akarnak mutatni a kevésbé képzett, fejletlenebb dolgozó társaiknak. Jobban dolgozni, becsületesen, kulturáltan élni. munkában, tanulásban segíteni egymást és másokat — ez az elhatározás ösztönzi munkásainkat arra, hogy

szocialista brigádokba tömörüljenek. A cél és az eléréséhez vezető út azonban két dolog. Amennyire egységes ország-, sőt. „szocialista világszerte“ a mozgalom célja, any nyira sokrétű, a brigádok

gyakorlati tevékenysége.

Általában e fenti négyes megoszlás jellemzi a szocialista brigádok tevékenységét, de részleteiben nemcsak országonként, hanem üzemenként is más és más módszerekkel dolgoznak, — amint azt a bolgár ifjú kommunisták példája is bizonyítja. A Szovjetunióban csakúgy, mint nálunk, vagy az NDK-ban, a szocialista brigádok igen gyakran azt vallják, hogy saját szakmájuk mellé még egy, sőt

több rokonszakmát elsajátítanak.

Olvastam már olyan kezdeményezésről is, hogy a brigádok minden egyes tagja más és más új szakmát tanult meg és így lényegében egy sokoldalúan képzett komplexbrigáddá léphettek elő, amely az üzem legbonyolultabb feladatainak elvégzésére is alkalmas sá vált.

Bárhogy is variálják, — a lényeg feltétlenül helyeselhető: a mai rohamosan fejlődő technika világában, egyre sokoldalúbb, képzettebb szakmun kásokra van szükségünk. Bolgár barátaink ezt a szakmai többlet programot kiterjesztették a társadalmi életre is.

Abból a helyes álláspontból indultak ki, hogy a munkásságnak nemcsak a szerszám használatát, a szakmai fogásokat kell tökéletesen elsajátítania, hanem alkalmassá kell válnia a politikai, társadalmi és kulturális élet külön böző területein végzendő mun kára is. A brigádok tagjainak tehát különböző „társadalmi vonatkozású“ szakmát is meg kell ismemiök. Ez Bulgáriában úgy történik, hogy rátermettsége, érdeklődési köre alapján a brigádok kollektívája minden egyes tagot megbíz valamilyen társadalmi rnuhká vei, — természetesen olyan munkával, amelynek elvégzéséhez bizonyos szakismereteket kell elsajátítania. A sporthoz értő fiatalokat például edző-, sportvezető-képző, játékvezető tanfolyamokra íratják be, a kultúra iránt vonzódó brigádtagok táncoktatókká, énekkar-vezetőkké, könyvtáro sokká képzik magukat a brigád mozgalom keretében, mások a társadalmi tűzoltók, rendőrök

soraiba kérik felvételüket, vagy éppen az úttörőmozgalom ifjú vezetőiként tesznek eleget a kollektívától kapott megbízatásuknak.

A brigád természetesen időn ként ellenőrzi, beszámoltatja tagjait előrehaladásukról, bírál, segít, ha kell. — vagyis magasabbrendu, társadalmilag hasznosabb módon valósul meg a brigádmozgalom nevelési célkitűzése.

Érdemes lenne ezt nálunk is megpróbálni,

hisz segítségével az egyik legfontosabb szakmát tanulhatnák meg fiataljaink: jártassá válnának a társadalmi életben, megszereznék mások irányításához, az emberekkel való helyes bánásmódhoz szükséges tapasztalatokat, — végső soron felkészülnének arra az időre, amikor apáik kezéből nekik kell átvenni a vezetést. Ahogy a különböző ipari szak mákat is ipari tanuló szinten kell elkezdeni, — a leendő pártaktívákat, munkásigazgatókat, szakszervezeti, népfront vezetőket is hasonló fokozatos Sággal kell a vezetés művészetére megtanítani. Ehhez nyújt igen értékes segítséget a bolgár fiatalok „tanulj társadalmi mesterséget“ mozgalma.

A KISZ sokat tehetne azért, hogy nálunk is elterjedjen ez az életrevaló, hasznos kezdeményezés.

Vasvári Ferenc

Cikkünk nyomán

Korszerű férfi- és női Mászözletet kap Pécsűányatelep

Lapunk augusztus 17-i számában: „Bolyongás a város peremén...“ címmel cikket írtunk, amelyben szóvátettük, hogy Pécsbányatelepen PIK házban működik a tanácsi ki- rendeltség, és az itt lévő kihasználatlan helyiségben modern fodrászüzletet lehetne létesíteni.

Cikkünk nyomán a Pécssza- bolcsi Minőségi Ruházati és Szolgáltató Kisipari Szövetkezet megvizsgálta a modem fodrászüzlet létesítésének lehetőségeit. A KTSZ. vezetősége eljárt az I. kerületi tanácsnál,

Épül a Zsolnay-gyári autóbusz-pályaudvar

Az új autóbusz kiinduló pályaudvar földmunkáit végzik a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat dolgozói a Zsolnay-gyár mögött, a mészégető kemence közelében. Eddig körülbelül 9000 köbméter földet és mintegy 50—60 köbméter sziklát mozgattak meg, A kiinduló pályaudvar első része már szeptember 1-re elkészül.

Mielőtt kihullna kezéből a kalapács...

ahol a fodrászüzlethez megfelelő helyiséget biztosítottak. A KTSZ vezetősége megkapja a volt tejbolt helyiségét és ide összeköltözteti az aműgyis mostoha körülmények között lévő férfi- és női fodrászrészlegét. j

Mintegy 75—80 000 forintos ' költséggel a KTSZ, december 30-ig teljesen korszerű, hidegmeleg vízzel ellátott férfi- és női fodrászüzleteí nyit meg. A cipész részleg pedig a jelenlegi női fodrászüzlet helyiségébe költözik át

A mázai bányaüzem napsütötte udvarán különös öltözékű, fehér szakállú, alacsony termetű öregemberrel találkoztam össze. Kezében aktatáska és hosszúnyelű kalapács, lábain bakancs. Kopott, foltos nadrágját térden alul kötötte meg — de nem sok sikerrel — mert a bányából éppen kiszálló fiatalok nevetve figyelmeztetik:

— Feri. bácsi lecsúszott az egyik nadrágszára.

— Nem baj fiam — legyint a kis öreg remegő kezévél, — legalább nena csípnek a legyek.

Az overálba öltözött, poros bakancsé, ősz szakállú ember nem más, mint Magyarország

T-díasztá ueis-estty

PÁLYÁZATI

HIRDETMÉNY!

A Munkaügyi Minisztérium 500. sz. Iparitanuló Intézet, Pécs, Rét u. 41. sz. az alábbi szakmákra

szakoktatói állás betöltésére

pályázatot hirdet:

FÉNYEZÖ-MAZOLÖ, VILLANYSZERELŐ, AUTÓSZERELŐ. VÍZVEZETÉKSZERELŐ, KÖZPONTIFŰTÉS- SZERELŐ, '

ÉPÜLETLAKATOS és ELEKTROMŰSZERÉSZ

Feltétel: 5 éves szakmai gyakorlat, szakmunkásbizonyítvány, vagy technikusi oklevél. Fizetés a 10/ 1959. MM sz. utasítás alapján, szakmai végzettségtől ás üzemi gyakorlattól függően. 562

A lánycsóki Csillag Termelőszövetkezet irodájában véletlenül akadtam össze Miklósa Mihály egyéni paraszttal Az elnökkel, meg a könyvelővel éppen arról beszélget tünk, hogyan állnak a munkák, milyen volt a termés, milyen a kilátás a jövedelem re. öik válaszoltak, ón meg jegyezgettem a válaszokat. A csép- lést már augusztus 16-án befejezték és ezért mindenből pontos átlagot tudtak már mondani. 120 hold búzájuk volt és ennek holdanként! átlaga 15,04 mázsa volt.

— 330 kiló száraz komlót ad egy-egy hold komlónk — mondja az elnök — Körülbelül huszonr háromezer forint jövedelmet várunk belőle holdanként. Idén még csak négy hold termett rendesen. De jövőre a három hold új telepítésűn is több terem már.

Közben bejött a gépállomása brigádvezető.

— Jó lenne, ha kül denének egy apró- magcséplőt, meg jöhetnének már műtrágyát szórni is. de lehetne már kezdeni a silózást is — mondja neki az elnök.

A brigádvezető tarkóját tapogatja, látszik rajta, hogy nehéz kérdés elé állították.

— Babarcról átküldőm a cséplőgépet. Egy Maulwurfot is kapnak. A műtrágyaszóró meg itt van. Holnap lehet kezdeni a cséplést, a műtrágyaszórást, de még a silózást is. Silókombájnt is küldök.

— És jármű lesz-e elég hozzá?

—• Két vontatót, meg egy teherautót tudunk hozzá adni. .

— A mi Zetorunk

sajnos javítás alatt van. Arra ne számítsanak — találja ki az elnök a brigádvezető gondolatát. — De a teherautónkkal tudunk segíteni, meg a Zetor pótkocsiját is odaadjuk. Ez is jelent valamit.

Megegyeztek. A bnigádveziető Pannóniájára pattan és elrobog.

— És a jövedelemmel, az egy munkaegységre eső értékké’ hogy állnak? í—« kérdem vára i tárad.

—1 Negyvenkilenc forint tizenhat fillért terveztünk munkaegységenként, de előzetes számításaink szerint ennél több lesz. Többet adott a vártnál a búzánk, a paradicsom is többet ad 12—13 ezer forinttal, a komlóból is többet veszünk be — indokolják a többet, amikor belép Miklósa Mihály egyénileg dolgozó paraszt.

Olyan otthonosan mozog az irodában, hogy először azt gondolom: ó is a termelőszövetkezethez tartozik. Telefonáltat Mohácsra, a termény forgalminak.

— Ha az egyéniek véleményét akarja hallani a termelőszövetkezetről, akkor itt van egy közülük — mondja az elnök és Miklósa Mihályra mutat.

Miiklósa mosolyog.

— Tudja én az emberekkel szoktam beszélgetni. Most vagyok életemben először ebben a hivatalban. — Én csali azt mondhatom: jól dolgoznak;

— Mennyi búzája termett holdanként?

— Nekem? Jé földbe került a mag. Meg adta a búza holdja átlagban a 14 mázsát.

— A termelőszövetkezet 15 mázsánál is többet termelt holdanként.

— Tudom — válaszol csendesen. — Nagyon is tudom. Tudja én éjszakákat nem alszom. Azon spekulálok, hogyan tudnék* akkora jövedelmet el* érni, mint ezek.

Elhallgat, majd később kifakad.

— Sokat járok az orvoshoz. Tudja ón nagyon ideges természetű ember vagyok. Tönkretesz ez a sok spekulálás.

Fárasztó, kimerítő verseny ez. És egyre inkább az lesz. Hiába spekulál Miklósa Mihály 19 holdas gazda Lányosokon, nem tud kihozni annyi jőve- a delmet havonta, mint i amennyit a tsz-tagoki elérnek: havi 1200 fo-i rintot átlagban csak a közösből. Ma már ,i ő is kimondja azt, amit ezelőtt néhány^ évvel mondtak neki és amiben akkor ő még kételkedett:

— Lehagytak;

És a jövőben még lobban lehagyják;

(Szabi)

egyik „nagy örege”, Pávai- Vajna Ferenc, Európa-hírű geológus. Elkísérem otthonáig, bevezet a szerény hajlékiba, ahol nővérével és feleségével éh

— Nem szeretem a feltűnést és nem nyilatkozom — mondja még útközben, nyugalmát féltőén. — A napokban itt jártak a televízió és a rádió riporterei, de hiába kapa- citáltak.

Ilyen válasz után legjobb ke- zetnyújtani és elbúcsúzni; A kivánicsdság azonban erősebb, a magyar földgáz felfedezőjének mai életébe mégis szeretnék bepillantani;

Bevezet a szobáiba, ahol mennyezetig érő polcokon fó- liánsok, térképek, iratok sorakoznak; Az íróasztalon kövek és egy óriási halom levél, melyet az ország különböző részéből kapott, amikor a Népszabadság hasábjain megjelent fényképe és egy riport arról, hogyan nyújtotta át neki Szekér Gyula miniszterhelyettes a Nehézipari Minisztérium elismerő levelét és a hozzá mellékelt 5000 forint pénzjutalmat. Pávai-Vajna Ferenc bácsi 75 éves és egy sikerekben és csalódásokban gazdag munkás életet ltudhat maga gö- gött. E munkásélet ismertetéséhez töbhszáz oldalas könnyre lenne szükség és most a beszélgetés oly gyorsan tűnő perceiben mindössze lapokat lehet kitépni élete regényéből. Szegényes minden szó, mely- lyel annak az embernek töretlen akaratát, becsületes igyekezetét, munkájának tudományos értékét akarnánk röviden papírra vetni, aki Hajdúszoboszló mellett először kutatta fel a magyar földgáz lelőhelyét, aki a magyar nyomorúság évtizedeiben^ a Horthy-korszakban minden külföldi csábításnak ellenállva itthon maradt, hogy tudásával gyarapítsa a népet, a hazát, melynek akkori gazdái, az általa felkutatott kincseket érő termékeket egyéni hasznuk gyarapítása céljából a külföldi nagytőke kezébe csősz tatták.

A sors ennek ellenére sem bánt jótékony kézzel a neves szakemberrel, sokak által már elfeledve, a tudományos élettől (1960 óta egy dolgozatát,

tanulmányát sem közölték ha. zai szaklapok) szinte elzárva ette (Mázán szerény nyugdíjának kenyerét

Vegyiparunknak a párt határozatával indult nagyarányú fejlesztése — melynex egyik, talán legfontosabb alapanyaga a földgáz — egyszeriben felfedezőjére irányította a közfigyelmet

Pávai-Vajna Ferenc bácsi, aki a komlói széntröszt mázai üzemében dolgozott nyugdíjazása előtt utoljára, most örömmel olvasgatja a leveleket melyek kedves szavakat az elismerés pénzzel ki nem fizethető drága értékét hozzák napról napra a mázai kis hajlékba, Itt előttem is bont fel egyet melyben a debreceni Kossuth Lajosi Tudomány Egye t«n értesíti (fényképpel mellékelve), hogy a fürdőépület falára a városi tanács márványtáblát helyezett el, megörökítve a hőforrás atyjának nevét

A kései elismerés felett érzett öröm poharába azonban a keserűség csöppjefi lis bele- pottyannak. A temérdek levél közül egyetlen egyet sem küldtek geológus barátai, nyug díjazásának éve után egyetlen szakember sem kopogtatott (még a komlói széntröszttől sem) ajtaján.

Az idős kutató azonban az öregkor mély bölcsességével néz a mázai dombokon túlra és közben két új kőzetfajtát fedez fél, melyek minden valószínűség szerint építkezéseinket fogják könnyebbé, olcsóbbá, gyorsabbá tenni, alapjául szolgálva egy új építőanyagfajtának;

Minden elismerő szó, levél helyett a legnagyobb öröm, amit életében adhatunk e nemes gondolkodású tudósnak, hogy lehetőséget biztosítunk számára kutatómunkájának folytatására;

Mi, Baranya megyeiek, akik nyugdíjazása előtt utolszor vettük hivatalosan igénybe munkásságát, tegyük lehetővé gazdag tapasztalatainak gyümöl- csöztetését;

így állíthatunk mi legjobban

kései emlékkövet e furcsa öltözetű, bakancsos kis öregembernek, aki ha kiejti majd élete végén remegő kezéből a geológuskalapácsot, tudja, hogy mély tisztelettel hajol le ért« száz erős fiatal.

diets Istvá»