Dunántúli Napló, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205 szám)
1960-08-20 / 197. szám
N A P t 0 I960- AUGUSZTUS 20. €*& 0? Csütörtökön a római olimpiai stadionban kigyúlnak az olimpiai tüzek, hogy nemes versenyre hívják a világ ifjúságát. Olimpiai stadion kapui azonban még eddig sohasem tárultak olyan szélesre, mint az idei versenyeken, hiszen az eseményeket több millió néző figyeli majd. Az igaz, hogy a stadion „kapuit” sokak számára a televízió képernyője tárja majd ki, hiszen a versenyeket húsz európai állam televíziója közvetíti. A Magyar Televízió is ott lesz Rómában és bár a ma embere hozzá szokott ahhoz, hogy ne csodálkozzon a holdrakétán és egyéb műszaki „csodákon”, nézzük meg kissé, miként lesz lehetséges, hogy a magyar televíziónéző a római stadionba lásson. A megvalósítás nemcsak műszaki kérdés. A napi sajtóban olvashattuk, hogy az Intervízió és az Eurovízió képviselői eredményes tárgyalásokat folytattak Rómában és megszerezték a televízió-közvetítések jogát. Arról is olvashattunk, hogy e jogért az Eu- rovíziónak 470 millió lírát kell fizetnie, de csak keveset tudunk arról, hogy mi az Inter- vízió és az Eurovízió. Ezek a fogalmak az európai televíziók két nagy egyezményét jelentik, amelyek közül az Intervízió a népi demokratikus államok televízióinak egye sülése- Az egyezmény tagjai egymásközött rendszeres műsorcserét bonyolítanak le és a Magyar Televízió az Interví- zió tagjaként eddig is számos külföldi műsorcserét bonyolított már le. Mivel az Intervízió és az Eurovízió egymással is kapcsolatban van, esetenként sor kerül a két egyezmény közötti műsorcserékre, átvételekre. Mindnyájan emlékszünk Hruscsov elvtárs párizsi és bécsi útjának közvetlen adásban való sugárzására, ez is ennek következtében valósulhatott meg. A két egyesülés együttműkö désének eddigi legnagyobb ese ménye, de erőpróbája is, az olimpiai játékok közvetítése lesz. Az erre vonatkozó gazdasági tárgyalások már megtörténtek és a továbbiak a műszaki szakembereken múlnak. Nem jelent kis feladatot olyan világraszóló eseménynek. mint az olimpiai, a rádión való közvetítése sem. A riporterek hangját Rómától Budapestig, Moszkváig vagy Londonig egy-egy vezetékes — lényegében távbeszélő — összeköttetés továbbítja. Az e célra szolgáló vonalon kívül feltétlenül szükség van egy másik összeköttetésre is. amelyen a kiküldött riporter és a hazai stúdió kö- íötti szolgálati beszélgetéseket bonyolítják le. Elképzelhető tehát, hogy milyen hatalmas feladat előtt áll az érdekelt államok és elsősorban Olaszország hírközlése, hogy ezt a hatalmas feladatot eredményesen oldja meg. Azt pedig, hogy az ilyen összeköttetések létesítése tetemes költséggel jár, nagyon jól tudja mindaz, aki fizette már egy római vagy moszkvai telefonbeszélgetés költségeit A rádióközvetítések re szolgáló vonalak használata után a díjakat ugyancsak meg kell fizetni és ez nem csekély összeg; % A televízió riporterének hangját ugyanolyan vezetékes összeköttetés továbbítja, mint azt a rádió közvetítéseknél láttuk. És bár ez a hírközlés szervezetét újabb feladatok elé állítja, az igazi nehézség a kép átvitelében van. Arról már sokat hallottunk és olvastunk, hogy a képet az ún- „televíziós kamera” úgy alakítja át elektromos jelekké, mint a mikrofon a hangot. A technikai kérdések iránt érdeklődők azt is tudják, hogy a továbbítandó képet elemi pontokra kell felbontani és attól függően, hogy ez a képpont sötét vágy világosi, változik a képpontnak megfelelő elektromos jel. Azt gondolhatnánk tehát, hogy ezeket az elektromos jeleket — no meg a kép felbontásának és összerakásának egyezőségét biztosító ún. „szinkron jeleket” — ugyanúgy vezetékes távbeszélő öszszeköttetésben továbbíthatjuk, mint a rádióközvetítéseknél a riporter hangjának a mikrofon által átalakított elektromos jeleit. Sajnos, a televíziónál a dolog nem ilyen egyszerű. A képjeleket egyszerű vezetéken továbbítani éppúgy fizikai lehetetlenség, mint az egy milliméter átmérőjű csövön egy perc alatt mondjuk egy hektoliter vizet átszivattyúzni. Mindkét esetben sokkal több az átvinni kívánt spektum, mint a „vezeték" átvivő képessége. A televízió képjeleinek átvitelére speciális, úgynevezett „szélesvásznú” összeköttetéseket kell létesíteni. A gyakorlatban világszerte ezt a kérdést mikrohullámú közvetítő lánc segítségével oldják meg. Ezt a fogalmat a tv. nézők zöme a képernyőn néha-néha megjelenő „A hiba a közvetítő láncban van” feliratból már ismeri. Külföldi közvetítéseknél ez a felirat németül vagy csehül látható, jelezve, hogy a hiba a külföldi szakaszon van. De nézzük csak mit jelent valójában ez a közvetítő lánc. Ez olyan szélessávú rádióösszeköttetés, amely nemcsak a televízió képjeleinek átvitelére képes, hanem tulajdonságainál fogva számos további műszaki előnye is van. A közve títő lánc „szemei” egy-egy adó — és vevő párból állnak, a berendezések hullámhossza pedig csak néhány centiméter, éppen ezért nevezik mikrohullámú berendezéseknek. Ilyen hullámhosszú rádióhullámok előnyös tulajdonsága, hogy jól irányíthatók és így a mikrohullámú adók teljesítménye egészen kicsi lehet. Az is az igen rövid hullámokból következik, hogy a mikrohullámú adók sugárzása csak 80—100 kilométeres távolságon belül a vele együtt dolgozó vevő által vehető. Elképzelhető tehát, hogy Rómától Budapestig létesítendő közvetítő láncban hány ilyen adóból és vevőből álló láncszemre van szükség. Képünk az olimpia közvetítésére szolgáló mikrohullámú állomást mutat, a tornyon az adók és vevők parabola antennáival- A berendezés külseje nem is sejteti azokat a csak televíziósok számára érdekes megoldásokat. amit egy ilyen mikrohullámú berendezés (jelent. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a mikrohullámú adóknak és vevőknek a kifejlesztése egészen új technikai eljárásokat követelt. A külföldi műsorcserék és így az olimpiai játékok televízión való közvetítése nem is valósulhatott volna meg, hogy minden ország saját maga szándékozna Rómától kiinduló közvetítő vonalat létesíteni. De szerencsére erre nincs is szükség, mert éppen az Intervízió és az Eurovízió szervezetek működése folytán a képet az út jelentős szakaszán egyetlen mikrohullámú közvetítő lánc továbbítja. Alkalmas helyen az egyetemes közvetítő láncból ágazik le az egyes országok egyéni közvetítő vonala. Ez az oka annak, hogy a Magyar Televízió majd valahol Nyugat-Magyarorszá- gon csatlakozik az Eurovízió és Intervízió mikrohullámú há lózatához. Innen Budapestig a képet már a Magyar Posta mikrohullámú hálózata viszi tovább. A mikrohullámú közvetítő lánc a képen kívül általában egy kísérő hang átvitelére is alkalmas. A közös közvetítő- láncból adódik az, hogy a képet kísérő hang nem egy, hanem több nyelvű, így a közös közvetítő lánc csak a képjeleket továbbítja, az egyes országokba a kísérő hangot — mint a rádióközvetítésnél is — vezetékes összeköttetés viszi. Az olimpiai stadionban a televízió-riporterek „állásaiban" egy-egy ellenőrző képernyő lesz, és a riporterek a, versenyeket azon is figyelhetik, így pontosan tudják, hogy a „kamera” adott pillanatban mit lát és a kísérő szöveget ehhez mérikígy jut majd el tehát a kép és a hang Budapestre. Az egyre fejlődő Magyar Televízió műsorát azonban immár öt televízió adó sugározza. A római képet és hangot tehát el kell juttatni valamennyi televízióadóállomásra. Ez már nem jelent különleges feladatot, hiszen az egyes adóállomások műsorral való ellátására kiépültek a mikrohullámú közvetítő láncok. Előfordulhat azonban az is, hogy az események olyan időpontban történnek majd, amikor a közvetlen adás a televízió műsorába nem iktatható be. Ilyenkor a képet és hangot a közvetítő lánc elhozza ugyan Budapestre, de az adók azt azonnal nem sugározzák, hanem a képet „feieretor ding“, a hangot magnetofont« eljárás sal rögzítik és későbbi időpontban sugározzák ki. Az így rögzített kép és hang bármikor ismét műsorra tűzhető. A XVII. Olimpia nemcsak a sportnak és a békés egymásmelleit élésnek a nagy ünnepe lesz, hanem erőpróbája Európa televízióinak is. * — árgus — Vísfo! 4 lottót *e feledd. Mire ianíi a kiállítás? fi ár az állami gazdaságok a rendelkezésükre álló terület " ten minőben igyekezetük ellenére sem tudták bemutatni sokoldalú gazdasági tevékenységük fejlett színvonalát, termelőszövetkezeteink mégis igen sokat tanulhatnak 'pavilonjaikban. Néhány különösen jelentős elgondolásra, eredményre most a kiállítás utolsó napjaiban külön is szeretnénk felhívni a figyelmet. A Bikali Állami Gazdaság a belső szállítás ésszerű megszervezését mutatja be egy maketten. A bikali üzemegységben 180 tehenet tartanak és 120 borjút nevelnek mesterségesen. Az alnuft, a szálastakarmányokat, az abrakot, a tejet és trágyát egyetlen ló szállítja. Az épületeket: a két tehénistállót, a borjúistállót és a magtárt a trágyateleppel, a kazlakkal, a tejházzal kisvasút köti össze. A silókat az istállók közölt helyezték el úgy, hogy a legkisebb legyen a takarmány útja. A kisvasúton óramű pontossággal kapcsolódik egyik munkafolyamat a másikhoz. A következmény: egy ló két vontatót és hat pár lovat helyettesit. Az Ormánsági Állami Gazdaság hatvan vagonoskukorica tároló modelljét állította ki. A tároló olcsó, egyszerű s mégis jó. Építési költsége mindössze 270 ezer forint. Minden munkát gép végez. Teherautó szállítja a tárolóba a kukoricát, a teherautóról gumiszalag viszi a megfelelő helyre. A szellőztetés kifogástalan. Minden oldalról drótháló övezi, alapja tégla, de a téglákon gömbfák vannak, ami lehetővé teszi, hogy alul is járjon a levegő. Nyáron a kukoricatárolóban gabonát helyezhetnek el. Külön cikket kívánna a Bólyi Állami Gazdaság ízléses és tanulságos pavilonja. Most csak az illóolaj termelésre kívánjuk felhívni a figyelmet. Bácsfán és Himesházán levendulát, kaprot, muskotályzsályát termelnek olyan silány területen, ahol az igényesebb kultúrák meg sem nőnek. Munka nincs sok velük, háromszor kell évente kapálni és természetesen ősszel betakarítani. Es micsoda pénz! Négyszáz négyszögöl a római kamilláért 16 700 forintot, egy hold levenduláért 13 000 forintot, egy hold zsályáért 12 000 forintot kaptak. Ez önmagáért beszél. Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat 5 ÉPÍTŐIPARI TANULÓT FELVESZ Déryné utca 35. 32006 Pécsi Dohánygyár keres 2 GÖZREDUKTORT 12 atü-ről 0,5 atü-re 80 fokos csotlakozással. 537
