Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-12-01 / 163. szám
^ 1060. JÚLIUS ÍZ. APLO 3 As első bányásznaptól a tizedikig Közeleg a bányásznap; Az dén már tizedszer ünnepelük a szén munkásait. Ebből tz alkalomból kopogtattunk be Vietorisz Róberthez, a koméi széntröszt műszaki osztásának vezetőjéhez. Az idős őmérnók közel négy évtizede lolgozik különböző műszaki kosztokon. Már öt éve nyugiíjba mehetett volna, de nem udja otthagyni a bányát, melyet annyira megszeretett. Megkértük, hogy a tíz bá- ly ásznap tíz évéről nyilatkozik, mondja el, mennyit is ha- Bdtunk a komlói bányákban ibben az évtizedben. Eltűntek a lovak 1950-ben egyedül Kossuth- ifcnán 30—10 igavonó állat loigozott a mélyben. A régi »anyák elképzelhetetlenek vol- ak lovak nélkül. — Ma csak sét ló dolgozik a komlói bÉt- ty ókban és ezek napjai is neg vannak számlálva — leg- Jább is odalenn. Még a tech- lifcai fejlettségükkel hivalkodó lyugatnémetek sem dicseked- letnek jobb eredménnyel, A lovak felszámolása, s főiént a bányaművelés mélységi erjeszkedése nagyon meg- pasztotta a patkánylétszámot B. Fehéregeret és kanári maiarat sem visznek többé a bátyába. a szénmonoxid-ves^ély ámutatására, mint ahogy egy- ;or tanácsolták, arra hivat- sozva, hogy megérzik. Valóban negérezték, de abból, hogy a ianári madár felfordult, még tem lehetett megállapítani, tány százalékos a levegő szén- nonoxidtartalma, s vészéi yes-e nár az emberre. Ma kimutat- uk: műszerekkel; Lovak helyett több mint 40 Jiesel-mozdooy húz a főbb ■ágatokban, a mellékvágatokán pedig egy flexibilis, ki- enc láncos és páncélos fcapa- ószalag és igen sok gumá- zalag biztosítja a szén továbbjutását. A szállítás gópe- ítése lehetővé tette a csillék Irtartalmának növelését is. íz új csillétobe háromszor nnyi — mintegy 21 mázsa — zén fér bele, ugyanannyi szén ovábbításához tehát három- zor kevesebb csille kell, mint »rábban. A nagy csillék széna a legkésőbb a jövő ér veiéig 380-ra nő. Könnyebb, gyorsabb és olcsóbb a munka ezekkel, A TH-val biztosított vága-. tok ma kilométereken át fénycsővel vannak kivilágítva Fényár úszik ott, ahol korábban vaksötétség volt. Ezek a vágatok ' úgy hasonlítanak a régiekhez, mint palota a kunyhóhoz. A világításról lévén szó, meg kell emlékezni a fejlámpákról, mind több bányászt szerelnek fel ilyennel. Könnyebb így, hiszen nem kell külön cipelni a lámpát, s ahová a bányász néz, ez a hely meg van világítvaN incsenek forró munkahelyek Ha az igényekhez mérten meglehetősen lassan is, végre megindult a fejlődés a jövesz- tés gépesítésében. Ma igen nagy teljesítményű Lőbbe-fóle széngytalu van a tröszt birto- ’ kában és hamarosan megkezdődnek a kísérletek a GTK 35-ös szovjet réselőgéppel. 1950-ben, a kapitalista örökségnek megfelelően, a szívlapát volt a legfőbb rakodási eszköz. Szénből több mint 8 kiló, meddőből m!ég ennél is több fért egy lapátra. Elképzelhetjük, milyen nehéz volt 8 órán át emelgetni! Ma már mind nagyobb tért hódítanak a különböző rakodógépek, különösen a meddőnél, ahol a kőzet 50—60 százalékát már géppel rakják, s a fejlődés tovább* üteme is biztató. Komlóról lévén szó, nem lehet hallgatni a bányák hőmérsékletéről. Valamikor ü gy emlegették, mint az ország legmelegebb bányáját. Komlón ugyanis nem 33 méterenként emelkedett egy fokkal a hőmérséklet, hanem már 19,6 méterenként. A horthysta állam —, mert azé volt régen a bánya — nem sokat törődött ezzel, így a bányászok helyenként 48 fokos hőségben dolgoztak. Az utóbbi 10 évben rengeteget tettünk a szellőztetés megjavításáért. Csak két számot: 1950-ben Kossuth-bányán 1800 légköbméter volt a szellőztető berendezések teljesítménye percenként. Ma ugyanott és III-as aknán 10 ezer köbméter. Ilymódan sikerült a hőmérsékleti maximumot 28 fokra, az átlagot pedig 23—25 fokra szó* j rí tani, Kialakult az új törzsgárda Sokat lehetne még beszélni a bányák fejlődéséről. De írjunk inkább a bányászokról, hiszen végtére az emberektől függ minden, azok nélkül mi sem változhatott volna az utóbbi tíz esztendőben. Erről már Bátai Jakab elv- társ, a városi pártbizottság ipari osztályának vezetője tájékoztatott. aki maga is igen hosszú ideig dolgozott a bányában, Érdekes dolgokat mond. Milyen is volt 1950-ben a komlói bányászgárda? Az idősebbek főként a komlóiak közül kerültek ki, a fiatalok pedig ezer helyről vándoroltak épülő szocialista városunkba. Magúikkal hozták a paraszti életszemlélet minden terhét, öntudatban messze elmaradtak a tősgyökeres komlóiaktól. Ebből a tarka összetételhői alakult ki az a törzsgárda, amely ma már komlóinak neveri magát. A mai komlói átlagbányász 35 esztendős (talán egy bányában sem ilyen kedvező az átlag), jól ól és — a kisebb hibáktól eltekintve — elégedett. Ma már ritkaságnak számít az olyan bányászlakás, amelyben nincs rádió. Elterjedt a mosógép, gyakori a televízió, motorkerékpár és mint egy KM) személyautó van birtokukban. Tizenhétmillió fo- , rintot raktak takarékba, s , közöttük nem egy bányásznak ; több mint 100 ezer forintos betétkönyve van! A komlói átlagbányász, a maga példájából látja, hegy a népi rendszer, a proletár állam az övé. Legalább egy fejjel nőtt öntudatban az utóbbi 10 év alatt, amit két adat is bizonyít: az ellenforradalom előtt 8—10 százalékos volt az igazolatlanul mulasztók aránya, ma pedig 0,4—0,5 százalék. Az élenjáró bányász szakmai és politikai oktatásra jár (tavaly közel negyvenen végezték el az általános iskolát) és a szocialista munka brigádja cím elnyeréséért harcol, olyan címért, amiért nem részesül anyagi előnyökben. A szemünk előtt játszódik le « régvágyott folyamat: az emberek levetik a múltból hozott „jellem-gumyájukat“ és lépésről-lépésre kialakul a szocialista embertípus. * 1950-ben egyetlen termelő aknája volt Komlónak s 70— 80 vagon szenet adott naponta. Ma a komlói aknák együttes termelése több mint 500 vagon. Ez a két szám a leírtak koronája, annak mutatója, hogy tíz év alatt mennyit fejlődtünk. Minden bányásznap újabb mérföldkő előrehaladásunk országútjén, büszkén tekintünk vissza a szeptemberi ünnepek pihenőállomásain. Magyar László összegezték az ipari vásár üzleti eredményeit Noha a Budapesti Ipari Vásár már több mént egy hónapja véget ért, az ott megkezdett üzleti tárgyalások még néhány hétig eltartottak, s a Külkereskedelmi Minisztériumiban most összegezték az üzleti nyereségeket. A kiállított külföldi áruk 70 százalékát megvásárolta külkereskedelmünk, s néhány cikkből továbbá mennyiséget is rendelt, így az importkötések értéke meghaladja a 85 millió deviza- forintot. Vállalataink a vásáron több mint 400 millió de- vizaforint értékben adtak ei magyar árukat. A legjelentősebb exportkötések között található például az NDK-val aláírt a következő években 3200 autóbusz szállításáról szóló szerződés és a Szovjetunióval kötött megállapodás, amely szerint sok orvosi műszert, többek között 150 röntgen-gépet vásároltak tőlünk. Külkereskedelmünk lényegében valamennyi kiállító céggel kötött üzleteket, sőt több olyan kereskedővel írt alá megállapodást, aki nem kiállítóként, hanem csak látogatóként érkezett a vásárra*, Fényárban úszó „vasvágatok“ Ha egy 20—30 évvel ezelőtt neghalt bányász felébredne és 'égigmenne Kossuth-bánya őbb vágataiban, ugyancsak negdörzsölné a szemét álmél- sodásában. Mert milyen is volt i kapitalista idők vágata? Sóét. csaknem teljesen fa ácsolatú, minden lépésnél ügyelni ellett, hogy be ne verje az mber a fejét egy-egy megtört üvegfába, nem is szólva a vá- ányok mentéről, amit a talp- íuzzadáscfc megviseltek és bi- saklóvá tették a járást. Ilyen örökséggel dolgoztunk ni 10 évvel ezelőtt is. Akkor igyetlen TH-gyűrű sem volt nég. Ma a nyitott vágatok 68 zázaléka tartós biztosítással — alazással, betonidomkővel s 5ként TH-gyűrűvel — van elit va. A fejtésekben is tért ódít a „vaskorszak”: mintegy ezer fémtám van a komlói Anyákban, ami az összes ron thomlokhossz egynegye- íére-egy harmadára elegendő. ÉRETTSÉGIZETT FIUKAT SZAKÁCS és FELSZOLGÁLÓ TANULÓNAK felveszünk. Jelentkezés a MECSEKVIDÉKI ÜZEMI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALATNÁL. Pécs, Perczel utca 8. szám alatt. Lehetőleg pécsiek jelentkezzenek. 159005 A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat gyakorlott GYORS- ÉS GÉPÍRÓT felvesz. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán, Pécs, Légszeszgyár n. 13. sb. 154 ARATNAK A FIATALOK Sásdon találkoztam Németh elvtárssal, a mágocsd gápáUomás párttitkárával, Ö említette, hogy a kisze- sek között Lajkó János kombájnos érte el a legjobb eredményt az aratásban. Jelenleg a csikóstöt- tősi termelőszövetkezetben vágja a tavaszi árpát, Közel a faluhoz, a dombtetőn találok rá, éppen a gépét javítják, de egyébként sem kezdtek volna tíz előtt dolgozni. Elhúzódunk a hűvösre, vele jönnek segítő társai is Zónár Lászlóné, Máté Katica és Deli Pista bácsi. Zónámé viszi aszót és azonnal panaszkodik is, hogy kevés a zsák és emiatt néha állnia kell a gépnek. — Katica közbevág, hogy pénteken is fél ■kettőtől négyig álltak zsákhiány miatt Mikor megjegyzem, hogy ők szövetkezeti tagok, miért nem szól nak ezért s vezetőségnek, Zónámé már is válaszol, hogy szóltak már, de azt mond ták ők hallgassanak, nagy a szájuk. Lajkó Jancsi csendesebb, jóvágású, barna fiatalember, Ö is hiányolja, hogy kevés az a háromszáz zsák és kellene még legalább ennyi, akkor nem volna fennakadás. Hogy mikor kezdte és hogyan lett kom- bájnos? — Mikor kijártam a nyolc elemit, akkor Budapestre kerültem a Fővárosi Elektromos Művekhez villanyszerélő tanulónak. Amikor felszabadultam, akkor egy évig a nagymányoki aknamélyítőknél a szakmában dolgoztam dennap hazajárom Mágocsra. ott lakom anyámmal együtt. Közben délutánonként elmentem a bátyámhoz a határba, aki a gépállomáson traktoros volt, Neki segítkeztem, amiben csak kellett, de legtöbbet a traktoron, és a végén úgy megszerettem a traktort. hogy abbahagytam éi te a szakmámat és eljöttem én is a gépállomásra dolgozni. Azután a munkára terelődik a szó. Elseje óta itt aratnak a szövetkezetben. Egyéb ként kiderül az is, hogy Lajkó Jancsi már „öreg fiú” a csi- kóstöttősi szövetkezetben, hiszen évek óta ő jár a gépállomásról ide. Mosolyogva mondja, hogy: — Alapító tag vagyok én itten. Még alig voltak, amikor én már itt dolgoztam a géppel. Arattam, csépeltem, szántottam csak éppen, hegy nem vetettem. Szinte olyan idevalónak számítok Míg ezeket mondja Katicára kacsint —- Hallom, hogy nemsokára meg lesz az esküvő. Igaz? (Nekem Németh elvtárs mondta, hogy Lajkó Jancsi a mennyasz- szonyával együtt dolgozik.) — Na de ilyet! Hát már az egész megye tudja? — pironkodik Katica. Jancsi csendesen megjegyzi, hogy igen a té.an, vagy a tavaszon tényleg összeházasodnak, Most sokkal jobb az aratás, mint tavaly, vagy tavalyelőtt Talán elsők lesznek. A szombati értékeléskor még nem került a pártbizottság vándorzászlaja hozzájuk, de a héten egész biztos ott lesz az ő kombájnjukon. Ez most a beszédtéma a brigádban. Eddig, pontosatofaen szombatig 85 hold árpát arattak le , Katica is meg Zónámé is csodálkozik, hogy a falusi fiatalok közül kevesen jönnek a szövetkezetbe* Pedig..» — Itt jobb. Ott se keresnénk többet és nem kell olyan korán kelni se. hogy a vonatra, vagy a buszra szaladjanak, — Azok reggel hatkor kelnék. én meg hétkor. S e számításunkat jobban megtaláljuk. Már is kétszáz munkaegység körül vagyunk, évvégére meglesz a három száz is. És majd a zárszámadáskor meglátjuk. Ha nem a kombájn mellett volnánk, nem mondaná meg senki, hogy Katica itt dolgozik. Legalább olyan elegáns, mintha utazni készülne a Balaton mellé. Kockás pepita blúz, " pöttyös szoknya, szürke félcipő és napszemüveg. Mikor kérdem, hogy ha bálba megy, akkor hogyan öltözik? Deli Pista bácsi közbe vág: — Akkor afig lehet megismerni. Kézit csókolamot keR köszönni neki. A staférung meg van-e — kérdem Ka ticátói. Persze, hogy meg van. Nem kell szégyenkezni miatta, — Megvan a szoba bútor, fehérnemű s hát minden, ami kell. Hiszen dolgos, szorgalmas család Katicáé*« családja, s Katica jó- ravaló dolgos kislány. Közben ei is készült a gép, lehet kezdeni a munkát. Elindulnak a kombájn felé, s búcsúzáskor vidáman emlegetik a vándorzászlót, hogy az pedig itt lesz legközelebb; Ki a szabadba] Rengeteg utast szállítanak az öregesen döcögő pécsi villamosok, vasárnap mégis rekordforgalmat bonyolítottak le a Tüzér utca és a Balokány liget között szállított 23 727 utassal. A természet igazi kedvelői a Balokány Üget helyett Sikon- dára, Abaligetre, Harkányba, Siklósra, Mohácsra utaztak. A MAVAUT-kocsik reggel 7—8 és délután 1—3 között bonyolították le a csúcsforgalmat. Ebben az időben volt legnagyobb szükség a kisegítő járatokra, melyeik a megye legszebb kirándulóhelyeire szállítottak az utasokat, A türelmetlenebb utasok szívesen veszik igénybe a taxikat. A pécsi taxisok vasárnaponként alig győzik az utasok rohamát. Egy-egy taxi 8—9 utast szállít óránként. A legnagyobb forgalmat természetesen a Mecsek felé bonyolítják le. Az utasok zöme a Tettyére, a Dömörkapuhoz és a Misinára rándul Iá ilyenkor, A hosszú sor megszokott látvány a Mecsekre induló autóbusz állomásánál. A Pécsi Köz lekedési Vállalat utasainak egyötöde, mintegy tízezer felnőtt és gyermek autóbusszal utazott fel vasárnap a Mecsekre, Fejlődött az idegenforgalom Az első félévben tovább fejlődött az idegenforgalom. Jelentősen emelkedett a baráti országokból érkezett turisták száma. A baráti országokból jött utasok 1958- ban összesen 100 000. 1959- ben 170 000 napot töltöttek el hazánkban, az idén viszont az év végére ez a szám eló- reláthatóleg megközelíti a 270 (XKhet Hazánkból az első félévben 18 000 turista látogatott el a baráti országokba. A Szovjetunióba körülbelül 5500, Csehszlovákiába 9000, a Német Demokratikus Köztársaságba 3500 kirándulóit szállított az IBUSZ, a többiek Lengyelországot és Romániát keresték feL A ti- zennyolcezres szám az év végére körülbelül ötvenezerre növekszik. Ezekben az utazásokban az idén jóval több munkás és paraszt vett részt, mint eddig bármikor, Elmélkedett nyugati idegen forgalmunk is. Sok turistát vonzott hazánkba a Budapesti Ipari Vásár, és jelentősen nőtt azoknak a száma, akik évtizedekkel ezelőtt vándoroltak ki és az idén rokoni látogatásra jöttek az óhazába.
