Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-07-01 / 159. szám

I»-- ■

I. JÚLIUS 7.

NAPLÓ

Az oldi határban

Az árpát már mind learatták — következik a búza

A Beremendi AUami Gazdaság kombájnjai az oldi szövetkezet őszi árpáját vágják^

előtt idős bácsi lépcsőin. Tőle kérdezzük, i aratnak a kombájnok. Amerre az a szénás sze- negy —> mutat kifelé az ól — az eperfás út mel- De siessenek, mert délre be is akarják fejezni óban ott vannak, Messzi- lilik a hangjuk. Olyanok ávolból. mint a háborús íradókban a páncélosok, apó látványt nyújt a hét ójn egymás mellett aho- a több száz holdas gabonában csápjaikat leenge- 5s négyméteres sorokat i lassan nyomulnak előre, n sok van már vissza, csakugyan készen is lesz- Pedig ezt nem remélte Katona Lajos, a szövetke- flnöke, sem pedig Hege- lános, az agronómus. Mi- énteken a határt szemlél- 'átták, hogy a 206 holdas irpa kasza alá érett. Vágói. Vágni, de minél gyárin.

unhatom kora reggel megrótták a kaszákat, dőlt az * a IQrge lánykezek meg irán szedték a rendet. — után az elnök meg az lómus a Beremendi Állagéppel, 145-0t pedig a kombájnok:

A „vezér”-gépen Alföldi Imre fiatal kombájnos ül a gomba alatt; Amikor a noteszembe feljegyzem a nevét, a hátul álló segítő asszony felém kiáltja, hogy „az asszonyok is benne legyenek ám az újságban, meg a fényképen is!” Feljegyeztem az ö nevét is, örlős Istvánná:

Beszélgetünk az emberekkel,

s vázlatosan kialakul egy jó közepes szövetkezet képe. Az első esztendő náluk sem megy úgy, mintha már évek óta együtt lennének. De így van ez mindenütt, az első év az összeszokás, a helyes út keresésének az éve, Majd a következő években megerősödnek, mert az akarat megvan és a sok fiatal. Beléptek a szövetkezetbe és itt keresik a boldogulásukat, a jövőjüket Az idén 37 forintos munkaegységet terveztek, s szépen adnak előleget is a munkaegységekre.

Nem kell messzire menni a fiatalok után. mert éppen ezen a kombájnon, amelyik megállt üríteni, csupa fiatal lány segédkezik. S Budai elvtárs megjegyzi mellettem: — :,Ezek

tat Eszter és Tatai Katica szorgalmasan dolgoznak a kombájnok mellett

lazdaság igazgatójának aj- l kopogtatott.

Igazgató elvtárs legalább kombájn kellene az oldi t Tsz-nek az őszi árpa ara- loa Tudnának-e ennyit eni? De ha többet külde- az még jobb lenne! Nézze, elnök elvtárs, nem 5t, hanem hatot küldünk, is indulhatnak, csak azt issák meg, hová álljanak ’ágni.

igen rövid és tömör vá- volt. A motorok felberreg- s megindultak Old felé.

í 9 valamivel tizenkettő ; érkeztünk ki a határba, i sok volt már vissza, talán jó forduló. Amig a foto- rter fényképezett. Katona krssal és Budai elvtárssal élgettünk. Elmondták, r a 206 hold őszi árpát két él nap alatt vágták le: tíz a£ kézzel, ál holdat aratóigen! A két legszorgalmasabb fiatal a szövetkezetben és a KlSZ-szarvezefcnek is tagjai.”

— Az bizitos, hogy ilyen két szorgalmas lány kevés akad a szövetkezetben — toldja meg a szót az agronómus.

Danka Sándor kombájn- vezetőnek szólok, hogy még ne induljon él, várjon egy pillanatra, s kérdem, hogy megvan-e elégedve a segítőkkel?

— Nem tudom, hogy dolgozták-e már kombájnon, de mondhatom, ügyesen dolgoznak:

— Na és mit szólnak a gépi aratáshoz a Tatai-testvérek, Eszter és Katica?

Mosolvown imondia Eszter, hogy eddig minden évben kézzel arattak. ös=ze sem lehet a két aratást hasonlítani egymással.

— Látja — mutat a vili áj á- i-wai-S dob Má — ifi? mégis

kényelmesebb, mint a

sarlóval.

Fürgén átlépnék a pótkocsira. ömlik a friss árpa, gyűlik a szem, telik a kocsi,

—• Hogy a szövetkezetiben megtaláljuk-e a számításunkat? Bizonyosan meglesz az, ami volt valamikor, amikor még nem voltunk benn — mondja Katica;

Míg beszélgetőnk, a többi

kombájn levágja a visszamaradt őszi árpát. A kombájnoktól távolabb pedig már egy traktoros a tarlót bántja;

Gazdagfa István

Carmen a szabadtéri színpadon

A barátságtalanul hűvös, nem éneklésre való keddi estén a szabadtéri színpadot ünnepi hangulat árasztotta el. A Pécsi Nemzeti Színház újonnan létesült operaegyüttese — kibővítve három operaházi vendégművésszel — előadta Bizet fő művét, amely a most véget ért pécsi színházi évad egyik kimagasló teljesítménye és emlékezetes sikere volt.

A szabadtéri színpadon fennállása óta most hangzott el első ízben pécsi illetőségű operaelőadás. A pécsi színjátszás ezzel a hatalmas apparátust megmozgató, zenetörténeti fontosságú eseménnyel igen jelentős fordulóponthoz érkezett. Érezte Í6 ezt minden résztvevő, akik közül számosán most először léptek fel szabad téren, mégis a számukra szokatlan és furcsa hangzási körülmények között is derekasan helytállottak; Tudnunk kell ugyanis, hogy a legkedvezőbb fekvésű szabadtéri színpad sem vesenyezhet akusztikai szempontból a minden irányban zárt színházteremmel. Az oldalfalak, a háttér nem elég; hiányzik a visszaverő felületek közül a tetőzet. Az égbolt — akár csillagos, akár borult — semmit sem ver vissza, a rezgő levegőhullámok elvesznek az űrben.

Carmen kihívő és felelőtlen viselkedésével maga ellen fordítja sorsát. Egyéni tragédia, hatása csak néhány emberre terjed ki, nem duzzad országos problémává. Mégcsak korrajznak sem nevezhető, mert bárhol, bármikor megLent arat a „TLZ 4“-es

99'

levágott rendek vei nem tud megtelni.

— Mintha lerajzolták volna a tarlóra, olyan egyenesen fekszik a len. És olyan finoman fekteti, hogy még ha magfogásra gondolnánk, akkor sem kellene izgulnunk. Mindössze csak néhány napot — ha ilyen meleg lesz — még kettőt sem — száradni hagyjuk, aztán összekötjük kis csomókba, és mehet a gyárba.

Huszonegy éve a lentábla tarkállott a sok rongyosnadrá- gos kis legénykéktől, és véres lett a len szám a sok apró tenyérben:

Ma két vidám ember és két

nagyszerű gép ontja a vágott lent a dombtetőn:

A termelőszövetkezet tagjai adják a nép 'államának;

Délutánira teljesen véresre marta a tenyeremet az éles, száraz lenszár. És mivel por is volt, estére erősen meg is dagadt. Az orvos tetanusz injekciót adott és azt mondta:

Hagyd abba fiaim, nem a te gyönge kezednek való. Én kény telen-kelletlen abbahagytam.

Pedig nagyon kellett a pengő.

Ennek immár huszonegy éve.

Egészen kis legényke voltam még, és szegény is emellett A herceg Mettemichék pedig olcsó gyermekmunkaerőt toboroztak „könnyű, gyereknek való” munkára. Ez volt a len tépés;

Aki már tépett puszta kézzel, forró — tűző napon lent azt mondja, hogy embertelen, nyúzó munka; Az volt a hercegnél is. És ha a magamfajtákból valaki kidőlt kaptak JVTVfTvyTTTfTTVT??fVTTVTtwwTW helyettük száz másat

De Krauthner Józsi fiának, meg Végh Gyuri bátyám unokájának nem kell többé a véres tenyér munkájával meg' ismerkednie.Mert gyenge-zsenge kéz helyett — vagy akár kemény tenyér helyett is — gép aratja — tépi itt a lent a mozsgói állomás fölött

A haragos zöldre fényezett csehszlovák, Agrostroj -gyártmányú és TLZ. 4-nek „elkeresztelt” okos lentépő gépen gumiszalagok között fut a levágott szál és a gép olyan nyílegyenesen fekteti sorjába, hogy abban még a sasszemű agronómus. Rémes elvtárs sem talál kivetnivalót:

— Öröm a munka ezzel a masinával — mondja Végh György tsz-tag, aki mint gépkezelő ül a kényelmes rugós ülésen. — Nemcsak azért, mert én is emlékszem, hogy milyen nehéz munka ez, hanem azért mert azt is látom, hogy milyen sokszorosan többet termel a gép, mint amennyit igen nagy fáradsággal az ember termelhetne. És a minőség összehasonlíthatatlanul jobb.

— És könnyű is ezzel a szerkezettel dolgozni, — így Kraut- ner József, a pirospozsgás traktoros — a közvetlen tengelymeghajtásnál csak a kanyarrészeknél kell vigyázni. —

Igaz, német nyelven rajta is áll a masinán; hogy a kanyarrészeknél le kell állni az aratással, nehogy meghúzódjék a gép. Le is kapcsolom és utána huzatok vissza.

Horváth Mihály élvtárs, a nö vénytennesztéBi brigádvezető a

történhet. Nem is a meseszövés ennek az operának a főértéke, hanem a nagyszerű zene, amelyre a történet Bizet-t ihlette. Ez a zene élesen jellemzi a személyeket, dallamai bővizű forrásként buzognak — színdús hangképe a föld mélyéből lávaként feltörő, izzó indulatoknak.

A három vendégművész közül Komlóssy Erzsébet már régi ismerősünk, Carmen szerepében is. A lényéből, játékából és fényes, meleg mezzo- jából áradó érzéki varázs erre a szerepre egyenesen hivatottá teszi. Fokozzák sikerét csábos jelmezei, bár kissé kirínak környezetéből. Nehezen hihető ugyanis, hogy régente egy szegény munkáslánynak ilyen drága ruhái lettek volna. E tékintetben a második szereposztásbeli Carmen jelmezei stílszerűbbek voltak. Simándy József (akit legutóbb „Az álarcosbál” Riccardo-szerepé- ben láttunk e színpadon), igen jó megjelenésű Don Jose. Szerepét mind hangban, mind játékban apróra kidolgozta. Arcjátéka mindig tükrözi, amit ő vagy társai mondanak. A virág-ária magas bl-jón hallottunk egy álomszép le- halkítást. Meg kell azonban említenünk, hogy a magasfekvésben hangvétele nem természetes. A hangokat helyesen kezdi, a hallgató örül, de a következő pillanatban már szűkít, sötétít, lefogja csengését, főleg az á-magánhangzón. Miért viszi hátra szándékosan? A germán félisteneket megszemélyesítő Fodor János ezúttal mint Escamillo jelent meg a színen. A közönség többet várt tőle A második felvonásban pirosköpenyes jelmeze és ijesztő mozdulatai inkább Mephisto-hoz illettek volna; A jóízlés határát túllépte oroszlánharapásával, amely Carmen jobb vállát érte. A továbbiakban inkább joviális erdélyi hegyipásztomak látszott, mintsem, női szíveket tépő bíkaviadornak. A félelmetes kés párbaj súrolta a komikum határát Hangjához ezúttal nem tudunk hozzá' szólni, mert indiszponáltan énekelt. Sze rétin ők hinni, hogy ez csak múló rosszállapot volt.

A pécsi énekeseknek nincs mit tszégyenkezniök fővárosi pályatársaik előtt! A bemutató után részeletesen méltatott teljesítményük azóta érettebbé és lehiggadtabbá vált. Szívesen jegyezzük fel neveiket Az egyenletesen éneklő, bájos Bárdos Anna, a temperamentumos Cser Tímea és Fónagy Gertrud, továbbá a remek jellemszínész, Hotter József, a

most is messze kimagasló To* manek Nándor, az igen rokonszenves Turza Imre—Tréfás István olyan komoly értéket jelentő Carmen-együttes, amilyennel nem minden opera- előadás rendelkezik. Az ének-, tánc- és zenekar is biztos alap, amire lehet építeni. A sok név közül hadd ragadjunk ki egyet, akit a bemutatókor nem említettünk; Barth István nemes fuvolajátékát Szabad téren — ahol a zenekari árok másik végén játszó zenészt társa még annyira sem hallja, mint a színházban — a pontosan egybevágó muzsikálás kétszeres érdem.

A karmesternek is nehezebb a dolga, éppen e miatt. A sokféle hang szétrebben, mint a megriasztott verébcsapat, igen hajlamos hamisságra, sokkal kényesebb feladat a hangépítmény összetartása, mint zárt helyiségben. Dicséret illeti ezért Paulusz Elemért, akinek az előadás kidolgozásában két asszisztense, Dőry Miklós karigazgató és Laky György szólókorrepetítor. A. nyitott térség meg a láthatósága miatt illúziórontó átdísz- letezés könnyen mozaikokra törheti a szabadtéri előadást, de színészeink jó összmunkával és fejlett szövegmondással sikeresen összefogták. Bántó látvány volt a színpadból egzotikus virágként kinövő négy mikrofon:

K

atona Ferenc rendezésének áttelepítése sikerült Ugyan, ámde a vendégek simább beleilleszikedése céljából nem ártott volna egy alaposabb próbát tartani. Az előadás látnivalóit szolgáltató vezérkar kitett magáért: He* riszt János, Kovács Lajos, Léka László, Majoros Teréz, Téry Tibor és Vota Emil.

Veress András

Gyakorlattal és műszaki ismerettel rendelkező mérlegképes

KÖNYVELŐT,

valamint

ANYAGKÖNYVELŐT

és gyors* és gépírót keres felvételre a FINOMMECHANIKAI V: FELSŐMALOM UTCA tt. SZ.

99

Időjárásjelentés

A Meteorológiai Intézet jelenti: vérható időjárás csütörtök estig: Felhőátvonuláaok, több helyen eső, egy-két helyen zivatar. Mérsékelt, időnként megélénkülő nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 11—18, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap 22—28 fok között Távolabbi kilátások: — pénteken és szombaton nyugati szél, hűvösebb idő.

A munka dicsérete

Művészek és közönség közös ^igényének kívánit eleget tenni -a Képcsarnok Vállalat, amikor ►a legfontosabb emberi tevékenységet, a munkát ábrázoló ^festmények kis csapatát gyűjtötte össze és állította ki ez év I februárjában Budapesten a ICsók István Galériában:

A kiállításinak jelentős sikere volt és ezért a Képcsarnok elhatározta, hogy a kb 60 ^képből álló anyagot bemutatja hazánk legfontosabb ipari centrumaiban; elviszi azók.ba a városokba, ahol a képek íszereplői: munkások, panaszotok és értelmidének élnek és ►dolgoznak, formálva az új életet és abban magukat is. Országos sikersorozat után Pécsre is sor került és 1960. július 8-án, pénteken délután 5 órakor megnyitják a „Munka dicsérete“ c. kiállítást a Hazafias Népfront helyiségében. (Janus Pannonius u. II.). Az ünnepélyes megnyitón Gócz Béla, Pécs városi Tanács VB- elnöfchelyettese mond bevezető beszédet. A kiállítást Pogány Ödön Gábor, a Magyar l Nemzeti Galéria főigazgatója ►nyitja meg.

A tárlaton mintegy félszáz képpel találkozik a látogató JA mondanivalót, az eszmei tárgyat tekintve, egyivású képek ezek, és mégis, művészi felfogás és előadásmód tekintetében: ahány művész alkotta őket, annyi félék. E szemgyönyörködtető változatosságot egybekapcsolja; hogy valamennyi művész mai életünkből választotta tárgyát, valamennyieket a hétköznapok, a munka sépségei, szocialista hazánk lüktető építése ihlette. Itt van a vasasok kemény küzdelme és hősies helytállása, többek között Sarkantyú Simon „Nagy kalapács“ és Veszprémi Endre „Csapolás után a kohóban“ c. képein, az építőké Kokas Ignác „Kőműves“ c. festményén, itt van a gyári munka sokféle színe Szentgyörgyi Kornél alkotásain. Megtalálhatjuk a parasztok munkáját Konok Tamás, Ridovics Ferenc, Vati József és mások művein, a kertészkedő lányok tarka és vidám csoportját Béres Jenő vásznán, a laboratórium lombikjai között figyelő vegyészt Tamás Ervin képén, a hajóépítést, az úttörőházat, a városi élet jellegzetes jeleneteit.

Növeli a kiállítás jelentőségét, hogy a munka festői szem pontiból oly hálás külsőségét, az acél-csapolás félelmetesen gyönyörű tűzijátéka, a búzaföl dek eleven sárgája, a lombikokon és színes üvegcséken villogó fényjáték mellett egyre nagyobb szerepet kapott a vassal, kaszával, vegyszerrel bánó ember alakja.

Az eddigieknél nagyobb figyelmet szenteltek művészeink arra, miként formálja a munka a legfőbb művészi téma, az ember jellemét, eszejárását, magatartását, egyéniségét.

Nem adna teljes képet mai életünkről a kiállítás, ha nem sorakoztatná fel mindennapjaink olyan szépségeit, amelyeknek anyagi és erkölcsi alapját a munka teremti meg. Hol tartanak művészeink ebben a munkában? Mennyit tudnak megmutatni a dolgozó ember, a hétköznapok szépségeiből? Erre többek között ennek a kiállításnak részben választ kell adnia:

Szakszervezetek; kultúrott- honok, gyárak és üzemek részéről eleven igény nyilvánul meg, hogy reprezentatív helyiségeiket oly maga® művészi színvarailú képekkel díszítsék, amelyeknek témája a munkás, a dolgozó ember. Szinte közhelynek hat ma már, hogy művészetünk nemcsak azért új, mert új életünket ábrázolja, hanem azért is, mert mecénása, támogatója a nép lett A kiállítás képed méltók arra, hogy a legmegfelelőbb és legméltóbb helyükre a dolgozó nép tulajdonába, a pécsi és baranyai gyáraik, intézmények, közüdetek, hivatalok falára kerüljenek.

Or. Bhmamn Béla