Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05-01 / 157. szám

196«. JÚLIUS 5. NAPLÓ 3 Elkészült a Porcelángyár ötéves tervjavaslata ­r Äzt hihetnek, hogy a Zsol- nay Vilmos alapította Pécsi Páncéléi .gyár már kiöregedett, pedig valójában most virágzik igazán. Virágzása a következő ötéves tervben, s azután fog kiteljesedni, azoknak a tervek­nek az alapján, amelyeket a gyár főmérnöke piros műbőr­be kötve őriz íróasztalában; A gyár második ötéves terv­javaslata hét változatban ké­szült. Az első szerint az jelen­legi gyár fejlesztésével és a gyártás korszerűsítésével nö­velnék a termelés*, míg a má­sodik változat mindezek mel­lett egy új szigetelőgyártó te­lep létesítését tűzi ki célul 120 százalékos termelékenység­növekedés A tervjavaslat első válito aata 31 százalékos termelés- növekedést ír elő a második ötéves terv idejére porcelán­szigetelő-gyártás terén. Porce­lán háztartási edényáruból is jelentős mennyiséggel gyárta­nak többet, de a pirogránit gyártásnál emelkedik legman gasabbra a termelés: 1965-re 183 százalékkal több pirográni- tot állítanak elő, mint az el­múlt esztendőben. Az ötéves terv idejére nyolcszázalékos önköltségcsökkentést irányoz­tak elő, az egy munkásra jutó termelési érték emelkedését a tavalyihoz viszonyítva 120 szá­zalékban szabták meg, 16 milliós beruházás A második változat szerint •— mint említettük — egy új szigetelőgyártó telep létrehozá­sát tervezik, évi háromezer tonnáé kapacitással. Az új gyár­telep beruházási programját tervfeladati szintig már jóvá­hagyta az Országos Tervhiva­tal és rövidesen sor kerüí ter­vezésére is. Ha a pécsi gyár kapja meg a kiviteleztetésre az engedélyt, az új telep már 1965-ben bekapcsolódik a ter­melésbe, e mór az első évben mintegy 1600 tonna szigetelőt állítanak ©lő. Az új gyártelep üzembehelyezésével az ötéves terv során 166 százalékkal nő­ne a gyár termelése. A második ötéves terv során fejlesztik a 110 és 220 kilo­voltos készülékszigetelők gyár­tását. Mintegy 46 milliós be­ruházással évi 250 tonnás több­letkapacitást kívánnak elérni. Akár az első, akár a máso­dik változat valósul meg a gyár ötéves tervjavaslatából, a nagy feladatokat, csak gépesítéssel látják megoldhatónak a gyár­vezetőd. A 46 milliós beruhá­zás jelentős részét például korszerű gépek beszerzésére fordítják. Az új típusú 1Í0 és 220 voltos készülékszigetelő­ket az eddig ismert gyártási technológiától teljesen elté­rően, gépekkel állítják élő. A szigetelők égetésénél is új technológiát vezetnek be. Ezzel kapcsolatosan négy gázfűtésű, kamrásrendszerű égetőkemencét építenek. Ezek­ben a jelenlegitől eltérően, samottebok nélkül fogják éget­ni a szigetelőket. Az alagút- kemencékben is korszerűsítik az égetést. A Dressler-rend­Ötszáz kiránduló naponta ráesett Nap mdnt nap újabb kirán­duló csoportok érkeznek váro­sunkba. A Pécsi Idegenforgal­mi Hivatal 84 fős szállása már október 15-éig foglalt. Egy he­tet tölt városunkban a tata­bányai általános iskolások 24 fős csoportja. Hétfőn 43 kecs­keméti diák érkezett Pécsre és itt voltak a tihanyi általános iskolások, sőt 35 csehszlovák turista is. A Békés megyei TIT szervezésében 44 fős csoport érkezik csütörtökön Békés me­gyéből, 51-en pedig az egri gyakorló iskolából. Naponta át­lagosan 500 kiránduló van vá­rosunkban. A nagy idegenfor­galmat leginkább az áillandó ■zállortai asúfrtlteág szerű alagútkemencéket nyüt- lángúra alakítják át. Ezzel je­lentős gázmegtakarítást érnek el és a kemence belső teré­nek magasításával évente mintegy 100 tonnás többletter­melést biztosíthatnak, Regálos égetés A későbbiekben egyik ala- gútkemencébe regálos égetést vezetnek be. A regálos égetés­nél a megszokott samottokofc helyett szihciumkarbidból ké­szült égetőtokoka* használnak, mellyel lényegesen gazdaságo­sabb az égetés. A szilicium- karbdd tokok élettartama ugyanis ötven-hatvanszor hosz- szabb a samottokokénál. A re­gálos égetés bevezetésével évente mintegy 300 tonna többletégetésre lesz lehetőség és 40 százalékos megtakarítást érhetnek ed a fajlagos kalória- félihasználásban. Ez évente két és félmillió köbméter gázmeg- takariétást jeden*. Kétszer annyi porcelániigurát és eozintárgyat gyártanak a második ötéves tervben, mint jelenleg. Hinnék érdekében eozinégető kemen­céket építenek. A pirogránit- gyártás fokozásához is meg- fefelő gépi berendezéseket vá­sárolnak, s egy kisebb ke­mencét építenek. Az ötéves tervben a porcelánszigetelők gyártását nagy mértékben gé­pesítik. Eme a célra házilag tervezett és kivitelezett gépek készülnek, a gépműhelyben i máris megkezdték a munkát. ' A háztartási edények gyártá­sát külföldi automaták üzem- behelyezésével gépesítik, ezzel biztosítják, hogy a jelenlegi 23 helyett az edények 73 szá­zalékát gépekkel állíthassák élő. A gépek segítségével gyártott műszaki porcelán arányát a jelenlegi 4 százalék­ról 65 százalékra emelik. Színtartó beruházások Mindezek mellett úgyneve­zett színttartó beruházásokat is magában foglal az ötéves tervjavaslat. Ennek keretében fejlesztik a raktározást, szo­ciális létesítményeket építe­nek, munkavédelmi berende­zéseket helyeznek üzembe; De elkészült a gyár műszaki fejlesztési, valamint tudomá­nyos kutató és kísérleti terve is. Ezek feladattá teszik új technológiák, valamint új — lehetőleg hazai — anyagok és új gyártmányok kikísérletezé­sét és bevezetését. A második ötéves tervben többek között kikísérletezik a süllyesztett fejű belsőtéri támszigetelők, valamint a 110 kilovoltos, tö­mött testű szigetelők gyártását is, A porcelángyár tervei na­gyon szépek. Végrehajtásuk­kal csak öregbítik majd a pé­csi pxxrcelán jó hírét. De hogy valóban szíwel-lélekkei lát­hasson a gyár minden dolgo­zója a végrehajtáshoz, alapo­san meg kell ismertetni velük a terveket. Azzal, hogy meg­született és nyilvánosságra ke­rült ezzel kapcsolatosan az el­ső gyári faliújságcikk, az is­mertetés megkezdődött. Ra­gadjon meg ehhez minden to­vábbi lehetőséget a gyárveze­tés, H. M. Hz 1905-ös nagy bányászsztrájk Ö tvenöt évvel ezelőtt *** nagy részben az orosz- országi forradalmi események hatására — Magyarországon de közelebbről Baranya me­gyében és Pécsett is forradal­mi megmozdulásokba kezdett az ipari és mezőgazdasági mun kásság. 1905 nyarán egymást érték a sztrájkok, a kizsákmá­nyolt proletárok béremelést, több megbecsülést, emberibb életet követeltek. Ennek a munkásmozgalom­ban gazdag évnek eseményei­ből is Kimagaslik a pécsi és Pécs vidéki bányászok egységes és hatalmas sztrájkja, amely kis megszakítással csaknem két hónapig tartott és benne közel 3000 bányamunkás vett rész*. Július 5-én délután Szabol­cson kezdődött. A csillések és bányásztanoncok kijelentették, hogy béremelés nélkül nem hajlandók tovább dolgozni. Csatlakoztak hozzájuk a vájá­rok is. Ugyanez történt más­Hárommillió 400 ezer forintos költséggel a Komlói Állami Építőipari Vállalat építi a Szabolcs légaknái kompresszor­bázati nap reggel Pécsbányatelep>en az András-áknánál. Július fi­án. délután 2 árakor azután egy közös jelre az összes ak­náknál beszüntették a munkát. A jel az volt. hogy a Schroll- akna mögött két robbanás zú­gott fel. Erre minden bányász sztrájkba lépett: pécsiek, sza­bolcsiak, somogyiak, vasasiak. Szervezettek voltak, már he­tek óta szervezkedtek. Este 7 órakor minden bányász rész­vételével gyűlést tartottak á Kasszián—tárna alatti téren, ahol megbeszélték követelései­ket. A bányászok szónokai Steiner Mátyás, Bernhard Im­re és Ninding János. A memo­randum írásba foglalása más­nap reggel történt meg a György-aknánáL A váj árak 3,40, a segédvájárok 2,80, a csillések 2,60, a bányásztanon­cok 1,20 korona szakmánybért követeltek. 48 tagú sztrájkbi­zottságot alakítottak. Megfélemlítésükre a rendőr- kapitány rendőröket, a járási főszolgabíró pedig gyalogos és lovas katonaságot rendelt ki. Pécsett akkor csak egy század katonaság tartózkodott, mert az 52. gyalogezred Tolnában volt, a honvédek plédig gyakor­laton vettek részt. Az egész katonaságot a bányászok ellen küldték. Ezt a katonalétszámot hamarosan megemelték, sőt a székesfehérvári csendőrkerület­től is kértek csendőröket. Ha­marosan annyi lett a katona, hogy a bányatelepek hadgya­korlat színterét mutatták. A memorandumot július 7- én nyújtották át Sztraka Fe­renc bányaigazgatónak. A bér­emelésen kívül követelte a me­morandum. hogy nőket, és 14 éven aluli gyermekek«* csil­lésnek ne alkalmazzanak, en­gedélyezzék május elsejének megünneplését, a brikettgyá- riak 12 órás munkaidejét szál­lítsák le 8 órára, a sztrájkbi­zottság tagjait semmi bán tód ás ne érje, Sztraka igazgató egy szót sem tudott magyarul, a tár­gyalásokat németül vezette; A fizetése kétszerese volt az ak­kori miniszteri fizetésnek, nem tanúsított semmi megértést a bányásznyomor iránt. Pedig ha teljesítették volna a bányászok bérkövetelését, a béremelések egy fél százalékkal sem csök­kentették vona az igazgatóság osztalékai^ |y| egegyezés helyett a bá­1 1 nyaigazgató úgy intéz­kedett, hogy aki 13-ig nem áll munkába, elbocsátja a társa­ság, sőt 17-ig a DGT-házak- ból is kiköltözteti, a bányász- segélyegyletfből (társláda) ki­zárja, Ilyen válaszra a csendes, de szívós természetű bérharc egyre inkább elmérgesedett. Július 15-én megkezdődött a bányászok zaklatása. Éjjelen­ként különböző ürügyekkel fel­verték őket álmaikból. Szuro- nyos csendőrök próbálták őket munkára kényszeríteni. 18-án megkezdték a bizalmi férfiak családjainak kilakoltatását) Egyetlen napion 44 család lett hajléktalanná Azután sorra következtek a többiek is. Meg­tiltották, hogy őket a többi bá­nyász lakásába befogadja. Bútoraikkal az erdőben ke­restek menedéket. Zivataros, esős éjjelek következtek, a nők és gyermekek közül sokan megbetegedtek, kórházba ke­rültek. Pécs lakossága a bányászok­kal rokonszenvezett, nem aa idegen nagytőkével. A szrtájk egész idejére megszervezték a bányászok segélyezését, termé­szet- és piénzbeli adományok gyűjtését. A DGT-nek azok a felhívásai, amelyekkel szrtájk- törőket keresett, a piécsiek kö­zött sikertelenek voltak. Sok-sok egyezkedés, tárgya­lás eredményeként, több mint 6 hétig tartó sztrájk után, augusztus 16-án a bányászok munkába álltak; Alig dolgoztak azonban né­hány napig, 22-én reggel vala­mennyi tárnánál ismét beszün­tették a munkát, mert minden munkás fizetéséből 20 fillért vontak le a katonaság által a sztrájk alatt fölemésztett nagy összeg fedezésére; A második sztrájk veszélye­sebb jelleget öltött az elsőnél. Rögtöni bérjavítást követeltek, nem elégedtek meg Ígérgeté­sekkel. A gépészek, fűtők, mű­helymunkások is sztrájkba lépi­tek. Háromtagú küldöttséget indítottak Budapestre és Bécs- be, hogy kikerüljék a pécsi igazgatóság merev magatartá­sát Csak a háromtagú bizottság visszaérkezése után jött létre a megegyezés és augusztus 26- án a második bányászsztrájk is befejezést nyert. A bányá­szok 20 százalékos béremelést kaptak, elismerték szervezke­dést jogukat és május elsejé­nek szabad megünneplését kJ éhány nap múlva a négy századnyi katonaságot is elvezényelték a bányatele- piekről. Amikor a katonák dob- pjeigés mellett végigvonultak a, Király utcán, a városi lakos­ság is örült és megnyugodott hogy a bányászok kenyérért és nagyobb megbecsüléséért foly­tatott hosszú sztrájkmozgalma mégis eredménnyel végződött* dr. Kopasz Gábor levéltáros Egyik vasárnap bekopogtatott lakásom ajtaján a gyöngyös- melléki tanács volt vb-elnöke, aki jelenleg Pécsett dolgozik; Faluja ügyében jött. Elmondta, hogy nemrég otthon volt. Le­ült a kocsmában egy px>hár sör mellé és egyszercsak azon vet­te magát észre, köréje gyűltek az emberek: Kálóczi József, Balogh Farkas József, Márton János, Balogh Farkas János és Balogh Elemér. Mindany- nyian tsz-tagok. A tsz-ről be­széltek. Többek között arról, hogy az elnök, Nock János na­gyon jó gazda volt, azért is választották meg elnöknek. A gazdálkodásban nincs is hiba, de előfordult eset, hogy nem hallgatta meg a tagok vélemé­nyét. Maga döntött; — Nem nagy ügy az egész, de érdemes lenne róla írni, hogy a termelőszövetkezeti el­nök is tanuljon belőle — fog­lalta össze mondanivalóját a volt vb-elnök és elbúcsúzott. Naplókig hordtam a zsebem­ben a feljegyzést, mire végre eljutottam Gyöngyösmellékre. Először a munkáról érdek­lődtem: *- Két tábla már kész az őszi árpából. Jól fizet, — mond ták, amikor egy ember toppant be az irodába, a tsz pénztáro­sa, Koncz József. — Elfogyott a zsák. — ötvenet küldtünk. — Mind megtelt már. •* Akkor te tudod, hogy kő­Svát édeni a tarokkot rülbelül mennyit fizet majd az őszi árpa; — Úgy ömlik a szem, hogy csak na. Egy fordulónál hu­szonöt zsák is megtelik. Az emberek elmennek. Ket­tesben maradunk Balogh Ele­mérrel, a tsz adminisztrátorává* — Hallom, panasz van az elnökükre. I— Én nem mondok semmit a háta mögött, — így Balogh. Most már hamarosan jönnie kell. Akkor majd megbeszél­hetjük a dolgot. Egyenes dolog. Ha baj van vele, akkor a szemébe mondja — gondolom magamban, ami­kor gondolatomból Balogh zökkent ki; —• — Már jön i6; Az elnök alacsony termetű, kissé zömök, orra alatt kis szőke bajúszt visel. Elmondom neki, miről van szó. — A szdkvízüzemröl — is­métli. Tudom. Sok embernek fáj, hogy elvitték innen. Kö­rülbelül nyolcvan évig volt itt Gyöngyösmelléken szikvíz- üzem és most átvitték Kétúj- faluba; — Azt mondják, maradhatott volna itt is, ha a tsz vállalja az üzemeltetését. — Ez igaz. Amikor én távol voltam, a vezetőség írt is egy levélte a Központi Bizottság­nak. Kérték, hogy ne vigyék el a szikvízüzemet, a termelőszö­vetkezet vállalja az üzemelte­tést. Amikor ón haza jöttem az iskoláról, akkor kijöttek a megyétől és megkérdezték, hogy vállaljuk-e. Mindjárt meg is mondták, hogy ez mibe kerülne a termelőszövetkezet­nek. Kiszámítottuk, hogy évi tizenötezer forintot ráfizettünk volna. — Az nem lehet! — szól közbe Balogh Elemár, aki va­lamikor ennek a szikvízüzem- nek a tulajdonosa volt. — Mi soha sem fizettünk rá; — De ki kellett volna fizet­nünk körülbelül harmincezer forintot a töltőgépiért, az üve­gekért, meg azért, hogy egy falat húzott a földművesszö­vetkezet. Erre hitelt nem kap­tunk volna. A saját erőnkből kellett volna előteremteni ezt a ]?énzt. Ez meg nem megy. — Nem adtak volna rá hi­telt? — kérdez Bata János el­nökhelyettes, aki csak az imént kapcsolódott be a beszélgetés­be; — Meg kötelezvényt kellett volna aláírni, hogy a környék­beli italboltokat mind ellátjuk szikvízzel. És, ha valami hiba becsúszik, akkor fizethetjük a kötbért. w, a szikvfzüzemnck éti la híve vagyok — jelenti ki Balogh Farkas József, az ellenőrző bi­zottság elnöke; )— De én sem tudtam, hogy így áll a helyzet. — Hát nem tárgyalták meg ezt az ügyet közgyűlésen? — Nem. Pedig azóta volt közgyűlés, de nem hoztuk szó­ba; A válasz meglepő. Ha meg­tárgyalják ezt a közgyűlésen, ha az elnök elmondja, ezért és ezért így határozott, hogy ő látta, nem kifizetődő a termelő szövetkezetnek, hogy egy pár lovat kellene tartani csak szik- vízhordásra, meg emberrel sem győznék, ugyanis kevés a munkáskéz a mezőn ;:; Szóval, ha mindezt elmondta volna, ha a tagok hozzátehették volna közgyűlésen a maguk vélemé­nyét, akkor nem került volna sor arra, hogy külön, külön kis csoportokban vitassák meg ezt a kérdést és mindenki úgy foglaljon állást, ahogy éppien neki tetszik; —- Igaza van, — mondja az elnök. — Volt ennél kényesebb ügyünk is, de azt megtárgyal­tuk. Itt van póldául a munka­egység-előleg kérdése. Négy hónapig fizettünk havi tizen­nyolc forint munkaegység-elő­leget. Kaptunk pénzt a bank­tól, mert mindazt a gabonát, amire nincs szükségük a ta­goknak, lekötöttük szerződésre. Csak az volt a baj, hogy túl- élőlegeztünk és most az utóbbi két hónapban nem tudtunk előleget fizetni; — De most, ha a bank jóvá­hagyja hiteltervünket, akkor megint lesz előleg — teszi hoz­zá a termelőszövetkezet köny­velője; Zsebbe vágó kérdés volt ez az előleg. Mégis szót lehetett érteni a tagokkal. Most sem történt volna másként. Es, ha odaáll az elnök a tagok élé, el­mondja a véleményét, akkor nem lett volna szóbeszéd, gyak ran a háta mögött a szikvíz- üzem kérdése és egyesek nem mentek volna el odáig, hogy kijelentsék: ,,Az elnökünk né­ha önkényeskedik“. önkényes­kedésről szó sincs, legfeljebb egy hibáról, amit helyre lehet hozni, és amiből sokat tanúit Nock János elnök, de sokat ta­nulhat több más termelőszö­vetkezet elnöke. Nock János azt mondta: „Tudom, hogy hi­bát követtem el, amikor nem beszéltem meg, ha máskor- nem, utólagosan ezt a kérdést a tagokkal.“ Nock János belát­ta a hibáját és ez biztosíték arra, hegy a jövőben hasonló hibát nem követ el, különösen akkor, ha a vezetőség figyel­mezteti: az elnöknek, a veze­tőségnek mindig támaszkodnia kell annak a közösségnek a vé leményére, amely megválasz­totta; ■zalai János

Next

/
Thumbnails
Contents