Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-29-01 / 178. szám

1980. JULIUS 29. NAPLÓ Nem túlzás. A nagymányok szén kalóriaérfcéke jóval meg­haladja az ötezret, és maga­sabb, mint bánmelyik pécsi, illetve komlói aknászén mi­nősége. A Mecsek-vidék pe­dig — tudvalévőén — az ország egyetlen feketeszén-lelőhelye. A magas kalória — sajnos — kellemetlen kísérőjelensé­gekkel párosul. A száz éve bányászott szén fogyni kezd Nagymányokon; Úgy számítót ták például, egymillió tonna lesz a szomszédos Váralján, s mire alaposan megnézték, ki­derült, hogy csak 300 ezer tonnát érdemes belőle kihoz­ni. A többihez akkora beruhá­zás kéne, hogy Kamién két- szer-háromszor annyi szenet hozhatnak felszínre annyi pénzből Népvándorlás Pécsre Az üzem váraljai részlegé­nél bekövetkezett a leépítés. Petkó Frigyes üzemvezetőnek és Deák Kálmán párttitkár­nak a bányászok elé kellett állnia a szomorú hírrel: ötven hat embert el kell küldeni az üzemből; A bányászok lehorgasztott fővel hallgatták az igazgatót Nem a munkanélküliségtől féltek, hiszen Petkó elvtárs után pécsi vezetők szólaltak fel, s mindnyájukat ide hív­ták. Sajnálták a bányát, ahol apjuk és nagyapjuk dolgozott, amelyben ők is éltöltöttek jó- néhány esztendőt. No de elég rég volt ez már, még április végén; A „leépí­tettek“ azóta Pécsre járnak a fakarusszal. Kicsit furcsa számukra, mert Pécsett —• na­gyobb bánya lévén — nem olyan patriarchális a légkör, mint Nagymányokon. A bá­nyaviszonyok is mások — de azért dolgoznak becsülettel. Nem sereghajtók már Az üzemvezetőnek az a leg­első mondata, hogy végre, tel­jesítik tervüket. 101 százalék­nál tartanak a havival, s jú­lius végéig még több lesz en­nél. Petkó eívtáirs örömét csak ez tudja megérteni, aki hó­napról hónapra figyelemmel kísérte a „száraznak“ tűnő versenyjelentéseket. Nagymá­nyok ebben — a váraljai hiány miatt — mindig utolsó volt. Azóta valamivel csökkentet ték a tervüket; És a bányá­szok sem dolgoznak rosszul. A fiatalok alkotta Guth János szocialista brigád 116 száza­lékra teljesítette féléves ter­vét. Többen kaptak magasabb kitüntetést, Guth János Bá­nyászati Munkazászlót, Hei- decker József pedig a Szovjet unióba szóló túristaútlevelet. Pihen a brikettgyár A külszínen, a csillekocca­nástól és a szénosztályozó mo­rajától eltekintve, csend van. Hiányzik a brikettgyár meg­szokott zúgása. Pihen, mert generálozzák. Az utolsó csa­varig mindent megjavítanak, hogy egész éven át hibátlanul termeljen. A munkások java­része is ilyenkor veszi ki a szabadságát. Annál nagyobb a sürgés-for­gás a szénosztályozó körül Portalanítani akarják, mert amint kiderült, 15—20 mázsa mikroszkópikus szénliszt is összegyűlik naponta a terüle­tén. Óriási mennyiség került ebből a munkások tüdejébe is. Szerencsére, a kísérletek si­kerrel bíztatnak, s a jövő hó­nap elején már működik a vákuum-elszívó. Oj fürdő épül Valamikor, 30—40 évvel ez­előtt, a tőkés a kimustrált erőművet alakította át fürdő­nek. Olyan is volt. Szűk és sötét, kevés felhúzólánccal — összeért a tiszta- és feketeru­ha, — és mindössze 12 zuha­nyozóval, a 120—130 ember számára. A női fürdő kritikán aluli volt: 30—40-en tisztál­kodtak a két betonkádlban. Érthető, hogy a dolgozók sokszor szidták a fürdőt. S háibábavalónak bizonyult min­den toldás-foldás. Uj fürdő kellett már, amelynek építésé hez végre hozzáfogtak. Úgy hírlik, még ebben az évben átadják; Egyébként egész Nagymá- nyokot elfogta az építési láz. Modem sportuszoda épül a faluban, tavaly és az idén mintegy 60 kétszoba összkom fortos családi házat emeltek a bányászok, s egyre több há­zat vásárolnak az államtól hosszúlejáratú hitelre. Talicskatemetés lesz A bányákban — mint isme­retes — valamikor talicskával tolták a vízszintes munkahe­lyeken a szenet. A Béta-ak­naiak néhány éve temették él a nyikorgó szállítóeszközöket, meglehetősen nagy ceremónia val és sok derűvel. Nagymányokon is hasonló­ra készülnek. Az év végéig mind a négy talicskát kise­lejtezik, különböző szállító­szalagokkal helyettesítik majd. Nazim Hikmet színdarabja Nem lehet Nagyin ányokról írni úgy, hogy a kulturális életről hallgatnánk. Fúvós- és szimfonikus zenekara, ének­kara és nagyszerű színjátszó­csoportja van az üzemnek. Nem kisebb fába vágták a fej széjüket, mint Gergely Sándor Vitézek és hősök, Heltai Jenő: A néma levente és Bródy Sán­dor: A tanítónő című színmű­vek előadásába. Sikert siker után arattak velük. Kiss Ferenc, a Hiányold kui túrélet fáradhatatlan lelke, a rendező, újabban Nazim Hik­met, az ismert nevű haladó török költő Legenda a szere­lemről című háromfelvonásos színművét akarja előadni. Egy öntevékeny kultúrcsoport szá mára vakmerő vállalkozás, hiszen — a statisztákat, s a maszkmestert is beleszámítva — vagy száz emberre lesz szükség, plusz: nyolc-tíz „tö­rök“ lovas is áthalad a szabad téri színpadon — természete­sen lóhátán. Legalább 2400 embernek kell megnéznie a darabot, különben ráfizetnek. Száz község közül kilencven kilencben nem javasolnák, hogy ilyen monstre-feladatra vállalkozzanak. Nagymányo­kon el kell tekintenünk ettől, mert itt — a lendület utón ítélve — ez is sikerülni fog. Augusztus 13-án, 14-én, 19-én és 20-án gyönyörű mesejáté­kot láthat a közönség. M. L. Film, Film. Film ítélet magánügyben Szomorú, ha egy film rende­zője, alkotó kollektívája — sajnos, feltehetően az írója is — nem tud mit kezdeni a mondanivalóval és meg sem kísérlik, hogy valamirevaló filmet csináljanak. Kár lenne áltatni bárkit — ez a film — enyhén szólva nem sikerült. A házasság, mint társadalmi kérdés. Van ilyen és túlzások­ba bocsátkozás nélkül — he­lyenként társadalmi ügy. Ma­ga a téma nem új, de roppant izgató, roppant mély embersé­get, bonyolult lelki útvesztő­ket takarhat. Ehhez a témához csak tisztelettel lehet közeled­ni, egyforma tisztelettel a tár­sadalmi ügynek kijáró rang iránt és a művészi igény iránt. A film elejétől végéig gyen­ge. Nincsen benne sehol, még elvétve se kiemelkedő jelenet, sőt még dialógus se, szürke, egyhangú, mint a sivatag. Még a látszat, vagy a néző jóindu­lata se feltételezheti, hogy a DEFA-gyár művészei egyálta­lán megértették, megérez- ték-e a témában rejlő művészi lehetőségeket. Bármi nagysze­rű is a mondanivaló, lyukas edénnyel nem lehet belemen­teni, mert az alkotók kezében nem marad semmi. Mint aho­gyan ebben a filmben se ma­radt, csupán egysíkra szabott jellemek, száraz, a sematizmus legrosszabb értelmében vett kabinetfigurák, kezdetleges eszközbeli megoldások, ame­lyeken már régen túlhaladt a filmművészet. Bosszantó film. Bosszantó, mert kdelégületlenséget szül, mert az élettől elvonatkozta­tott, emben és társadalmi téte­leket állít ugyan fel, de em­ber, élet nélkül. Egy szenvelgő, rendkívül szokványos módon megrajzolt bírófeleség húsz évi házasság után rájön, hogy férje, a vál­lalati igazgató, a jellemtelen, a pocsolyában és nevetséges­ségben lubickoló férj megcsal­ja a titkárnővel. Mély családi dráma lehet, de a nézőnek egy pillanatig se jut eszébe, hogy elérzékenyüljön, vagy egyál­talán valami megrezdüljön benne. A szegényes, logikátla­nul felépített történetben ter­mészetesen van még — titkár­nő, árván és coursthmahleri maszatokkal, káderes, aki csak kartonokban gondolkozik. (És az a szomorú, hogy ezt a fi­gurát élettelinek szeretnék ábrázolni.) És van a bírónőnek egy ieánya, aki körülbelül a „ciao” hangnemnek megfe­lelően jelenti be két fülcimpa- rándítás között, hogy gyereke lesz. A leány és vőlegény alak­ja egy ébként is nagy gondot okozhatott a rendezőnek, mert láthatólag csak nagy erőfeszí­téssel tudta őket a film cse­lekményének közelében tar­tani. Mindehhez még bő kézzel mért merev, száraz erkölcsi- iilozófiai tétel halmaza papír- göngyölegbe csomagolva, né­hány, hitel nélkül komponált válóperi jelenet. A film még benne jár a legrosszabb emlé­kű ünnepélyes irodalmi sema­tizmus gyerekcipőiben. Frázi­sai. pártosnak szentelt erkölcsi törvényei csak üres szavak maradnak. Az élet messze esik ettől a filmtől, vagy fordítva. Alakjait sematikus, érthetet­lenül elvonatkoztatott kategó­riák szerint rajzolták, életet pedig természetesen nem tud­tak beléjük lehelni. Csaknem minden filmben van valami, van legalább egyetlen pont, amiben az em­ber megkapaszkodhat, ahon­nan beláthatja az egész alko­tást. Sajnos, ebben a filmben nincsen ilyen pont. Kusza, me­rev vonalai között nem eliga­zodni, de bosszankodni lehet, Egymásra dobált tételek, súly­talan erkölcsi intések, elszű­kített mondanivaló művészi igény és tisztelet nélkül. Nem tudni, hogy miért vet­tük meg ezt a filmet. Alig­hanem azok se tudnak erre választ adni. akik a film ma­gyarországi bemutatása mel­lett döntöttek; (Thiery) márka A magyar ipar jó hírnevet szerzett magának külföldön, s ezt csak öregbítik a pécsi gyárak és üzemek munkásai. Városunkban több olyan gyár és üzem van, amely közvetve összeköttetésben áll külföldi cégekkel és rendszeresen szál­lít számunkra termékeiből. A Pécsi Porcelángyár újáb­an Törökországba, Szíriába, 1T4TTTT4TTTTTT44 VTTTWWWVTT inifTmimimmn Szigetvárt Konzervgyár képesített szakácsot keres. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. 1542 Sz-'áUe- bácsi, a- Mfugdíias JULIUS 30-AN (szómba to n) este Szkökúi idő esetén a kisvendéglőben Moll énekel. iár Rózsa Kísér Szalai Dodi és népizenekana. 1982 Mágocson a József Attila utcában, pon­tosan a kováccsal í szemben lakik Szőke ~ Vilmos bácsi. Amikor belépek a konyhába, [katonásan ugrik le a [ heverőről, ahol éppen [szunyókált. Nem igen j látszik meg mozgá- l sán a hetven év. Ala­csony, keménykötésü, ►inas ember. Az idő fehérre festette tö­mött „ferenejőska”- I bajszát és megritkítot l ta haját is, amely va­lamikor dús és hul­lámos volt. Mindez í jóláll az öregnek, úgy ínéz ki, amikor felte­szi a szemüveget és l kezébe veszi az újsá- t got, mint egy nyugal- í mázott tábornok. Ek- [ kora nagy rangja per­► sze nincsen Szőke bá- ícsinak. ö csak így »egyszerűen: nyugal- ~ mázott tsz-tag; Erre a rangra büsz­► kén pödri meg a ba­► júszát és mosolygó­► san csillan kék sze­► me. Megjegyzi, hogy ► életének kenyerét azért mégsem a szán­tóföldön töltötte, ha­nem ipari munkás volt, meg kubikos 1945-ig. Kilenc éves korától — ekkor még 1899-et írtak — más cseléde volt Szók® Vilmos a felszabadu­lásig. Ekkor, majd- hogy csak öregségére vált afnaga gazdájá­vá; Földet kapott és otthont. Egy regényt lehet­ne írni életéről. Olyan színes és olyan vál­tozatos. 1912-ben egy K; U; K. utász zász- 10811115311 verte a pan- froohldat- fa e*ső vi­lágháború megjáratta véle az összes fronto­kat Bukovinától az azuri lövészárkokig. Tíz éves korában új­ságárus volt, két év múlva kender gyári munkás; A katona­ság után pedig a szegedi híres Back Bemét és Fiai Rt; nagy malmában dol­gozott, itt aztán ki­tartott 1941-ig, amg le nem égett a malom Nagy szenzáció volt ez akkor. Napokig égett a búza, a liszt. A csendőrök napokig verték a munkásokat; — ördög Jóskát agyon is verték, — mondja Szőke bácsi; Jobbnak látta Sző­ke Vilmos bácsi is ha másfelé keres megél­hetést. összepakolta a családot, meg a be­tyárbútort, vállára vetette a talicskaszi- jat és elindultak az asszonnyal meg az öt gyerekkel, neki a vi­lágnak. Kubikmunka akadt, meg téglagyá­rakban is keresték a családos jó munka­erőt Aztán jött 1945. Mágocson kapóit föl­det, házat. Gazdálkodott, ahogy tudott A közösbe el­sőnek lépett be 1549- ben a többi úgyneve­zett „telepessel”. Ak­koriban nehéz volt élőiről kezdeni min­dent Sokat kellett még nélkülözni is, mire idáig eljutottak, de most már igazán nem lehet panasz, most jó már. Látszik rajta, hogy szinte saj­nálja, hogy erre az időre kellett megöre­gednie. A mikor a m inka kerül szóba, megélén­kül. — Nem oly t.1 köny nyen lehet azt abba­hagyni annak, aki kis gyerek kora óta dol­gozik. Én már több mint hatvan eszten­deje csinálom. Benne van az ember véré­ben. Az a büntetés, ha nem dolgozhat az ember; Azért az is kiderül, hogy a nyugdíj mellé szükség van egy kis pótlásra is. Mondja is Szőke bácsi, hogy lehetne valamivel ma gasabb is, persze azt is hozzá teszi, hogy valamikor erre sem számíthatott volna. S hát különösebb pa­naszra nincs oka. — Megvan az enni- inni valóm. Rendben van a lakás, van ru­hánk, jó a kis háztá­ji is, amit a szövetke­zet a nyugdíjasoknál: biztosít. Az ólban ott a hízónak való. Mi kell más? Vagyont nem kell gyűjteni, nem is lehet, meg minek is az. — A nyugdíjamat tudom pótolná azzal a 120 munkaegység­gel, amit évente sza­bad csinálni. Már ed­dig megvan legalább százöt. Ha meglesz a százhúsz, akkor meg keresztrejtvényt fej­tegetek. Jár a napi­lap, meg képesújsá­gok, azokat olvasga­tom és a rádiót hall­gatom. Néha összejö­vünk a cimborákkal, egymásnak megadjuk a tiszteletet; becsüle­tét fm eflbeendeetonk sőt Indiába is szállít szigetelő­ket és a jelek szerint rövide­sen megindul a zsugormázas eoziintárgyak exportja is. A Pécsi Kesztyűgyárnak úgyszólván a világ minden tá­ján vannak üzletfelei. A ser­tésbőrkesztyű keresett divat­cikk Angliában, Svédország­ban, sőt már a tengeren túl is. A szövetkezetbe tömörült pécsi cipészkisiparosok készít­ményei rövid idő alatt népsze­rűséget szereztek külföldön. Formájuk és tartósságuk miatt szívesen vásárolják a pécsi kisipari cipőket a Szovjetunió­ban, Lengyelországban, Norvé­giában. Svájcban és a Német Demokratikus Köztársaságban. Gyáraink és üzemeink több­nyire márkázzák termékeiket. A gyerekek már ki­repültek a családi fé­szekből, mind önálló lett. Büszkén sorolja Szőke bácsi, hogy ez3^[ Pécsi Porcelángyár itt dolgozik, amaz 3 meg ott, jól megy ^ védjegye a Zsolnayak által al- -'kalmazott és az egész világon ismert öt torony, a gyár mai nevével. A márkázott pécsi porcelánok eddig csak megbe­csülést szereztek a magyar iparnak. Nemrégiben nagyobb szállítmány szigetelőre adtak megrendelést Indiából. A gyár nem tudta volna a megrende­lés idején a kívánalmaknak megfelelően elkészíteni a szi­getelőket, inkább lemondták a rendelést. India képviselője ekkor a világhírű Rosenthal céghez fordult Nyugat-Német- országban. Rosenthalék vállal­ták a munkát, a szigetelők el is készültek, az átvételre azon­ban nem került sor, mert a megbízott indiai mérnök nem találta megfelelőnek a szállít­mányt. Ezután az indiai cég ismét a Pécsi Porcelángyár ve­zetőihez fordult. Végeredmény: a Rosenthalékikal póruljárt indiai mérnök már átvett né­hány szállítmányt a Pécsett gyártott WHD 30-as állószige­telőkből. A pécsi kesztyűk legalább annyira keresettek külföldön, mint a magyar cipők. A kész­dolga mindegyiknek. Szőke bácsi a ma­jorban szokott dol­gozni, az utak mellett füvet kaszál, az ud­vart tisztogatja, meg a sertések mellett is dolgozik néha. Ezt szereti a legjobban, mert ott dolgozott éveken keresztül, szé­pek is voltak a keze alatt a disznók. Meg­becsülik a szövetke­ze vezetői az idős nyugdíjas tagokat, szívesen veszik mun­kájukat, mert nagy segítséget jelentett az ilyen „nyughatatlan öregek” munkája min derűkor, de legfőkép­pen az aratás és a cséplés idején; Szóba került még sok minden. A társa­dalmi megbecsülés, az új technika, a politi­kai helyzet. Amikor még ő katonáskodott akkor kezdték a két- födelű repülőt hasz­nálni a hadseregben, de ha jól céloztak a „Manlicherrel”, lelőt­ték. Az atomot más­ra is felhasználhatnák nem emberölésre pusztításra. —« Nem vagyok párttag, de pártolom őket, mert a békés életért küzdenek és nekünk ez kell, de maguknak is, hogy ilyen megelégedett nyugdíjasok lehesse­nek, mint én. Gartwli bivífl tyű divatcikk, s sokkal széle» sebb körök keresik, mint pél­dául a függőszigetelőket. A Pécsi Kesztyűgyár termelésének 55 százalékát ex­portra szánja. Ezek a kesztyűk kizárólag jóminőségű bőrökből, kiváló kidolgozással készülnek; A pécsi kesztyűket mégsem „pécsi”-ként kezelik külföldön. Az ok egyszerű: a gyár leg­alább tízféle jelzést őriz idegen szöveggel, idegen cégek címei­vel. Ezeket nyomják, varrják, vagy vasalják a Tannimpex utasítására a kesztyűk bélésé­be, s mire a kesztyűk a gyá­ron kívülre kerülnek, talán már a varrónőjük sem ismer rájuk.,, „Külföldi kívánal­mak”, a „megrendelők kérése” — ilyen és ehhez hason1 ó vá­laszokat adnak a Tannimpex - nél, ha szóba kerül a pécsi kesztyűk márkázása. A kesztyűgyár dolgozói, sza­bászok, varrónők, műszakiak, értetlenül állanak a jelenség­gel szemben. S valóban, miért rontaná a magyar ipar jóimét a pécsi márka? A Pécsi Cipész KTSZ védjegyéből is kideríthető a cipők „származása”. Havonta ötezer pár cipő készül el üze­mükben, a cipők bélésén arany fóliára nyomva a ma­gyar export jelzés, a ktsz mo­nogrammja, a város nevével. Joggal lehetünk büszkék a pécsi gvárak termékeire, amely iyei nemcsak a magyar ipar­nak, hanem városinknak is hírnevet szer »’tick A niagya» ■par hírének öregbítésé: moí- gálmá, ha külkeresekdeinú vál­lalataink — változtatva ed­digi álláspontjukon — gondos­kodnának róla, hogy a pécsi kesztyűk és valamennyi ex­portképes áru márkázva jus­son el külföldi megrendelőink­hez, Harsány! Márta Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat ■ ZL azonnalra felvesz ff I . 1 kői férfi nuveseketes senédmankásokat * M Jelentkezés a munkaügyi asz tál you, Rákóczi út 56, 1538 Ahol az ország legjobb szenét feltik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents