Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-28-01 / 177. szám

T9OT. JŰLÍTJS 28. NAPLÖ 5 Több mint 50 millió forint értékű terményt, húst, tejet adtah el — a baranyai tsz-ek Baranya mezőgazdaságának I termények érési idejéből adó­irányító szerve, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya is felmérést végzett a megye közös gazdaságaiban arra vo­natkozóan, miként sikerül az év elején készített tervekben foglaltakat teljesíteni. Ezek közül az árutermelési és az építési tervek megvalósításá­nak helyzetéről érdeklődtünk Romvári Ferenc osztályveze­tőtől és Gádor Andrástól, a Beruházási Iroda vezetőjétől. Romvári elvtárs a következő­ket válaszolta kérdésünkre: — A megye termelőszövet­kezetei 328 millió 843 ezer fo­rint értékű áru termelését vállalták az 1960-as esztendő­re. Ez a hatalmas összeg azt jelenti, hogy például a megye közös gazdaságai 930 vagon kenyérgabonát, 45 ezer hízott ■ sértésit, több mint 112 ezer hektoliter tejet és 1211 vagon burgonyát adnak el ebben az évben a többi termények mel­lett az államnak. A mezőgaz­daság sajátos helyzetéből, a dóan az első félév végén még nem beszélhetünk arról, hogy az egész esztendőre szóló mennyiség felét már átadhat­ják a termelőszövetkezetek közfogyasztásra. Az első félév végéig mindössze 50 millió 646 ezer forint értékű ter­ményt, húst és tejet adtak el a baranyai tsz-ek. Az áruter­melés zömét tehát a második félévben szolgáltatják majd közös gazdaságaink. — Az eddigi felmérés alap fán várható-e, hogy az év vé­géig átadják a termelési terv­ben meghatározott cikikeket a fogyasztóknak a megye terme­lőszövetkezetei? — Erre minden biztosíték megvan. Kenyérgabonánk Jó­val több termett, mint számí­tottunk, a kedvező időjárás következtében az állattenyész­tés és tartás alapját, előfel­tételét jelentő szálas- és sze­mestakarmányokból is lesz elegendő. Lehet azonban, hogy hús- és tejtermelés te­alanti ntég^is hiányzik A pEDÁSZ fiatal KISZ-tit- kárát komoly, de indulatos embernek ismerik. Pontos, lelkiismeretes a munkában és ugyanennyi lelki ismerettel irányítja immár két éve az üzem 65 tagú KlSZ-szerveze- tét. Az üzemiben az öregek is azt mondják, hogy sokat dol­gozik a KISZ, ezt el kell is­merni. A városiban mégis ke­veset tudnak róla. Megérdemlik a dicséretet. Ezt mondják a munkások és ezt mondja róluk a kerületi titkár meg a vállalat párttit- káma is. El se lehet sorolni egyhamar, mennyi társadalmi munkát végeztek. — Segítettek a fiúk maltert hordani szombat—vasárnapon­ként a Zobák-pusztai turista­ház építésénél. Patronálták a somogyviszlói KISZ-Bzerveze- tet, és még azt is megtették, hogy mivel villany nem volt, agregátort vittek ki és lemez­játszóval szórakoztatták a fa­lu fiatalságát, — mondta a KISZ-titkár. Mások arra Is emlékeznek, hogy a kiszesek mennyit dol­goztak, míg rendbehozták a bogiári vállalati üdülőt és az ő kezük nyomát dicséri a szé­pen rendezett balesetvédelmi kiállítás is. Van-e társadalmi élet a KISZ-ben? — teszi fel a kérdést az idegen. Hogy van-e? Egy év óta minden hónapban klubdélutánt tarta­nak szellemi öttusával, ügyes­ségi versennyel, tánccal egybe kötve. Nem marad el a poli­tikai képzés sem, hiszen rend szeresen működik a politikai kör. Harmadfokú árvízv’delnr készültség a Sajón, a Hernádon és az Ipolyon Szombat óta sok csapadék hullott Csehszlovákia terüle­tére. A megduzzadt Morva, Vág, Garam és Ipoly a Duna •zintjét is emelte. A hét vé­géig további 70—80 centiméte­res emelkedésre számítanak. Ez az emelkedés lényegesen kisebb a júliusban szokásos nyári zöldámál. Árhullám vonul a Sajón, a Hernádon és az Ipolyon is. Egyes helyeken a víz elöntöt­te az árterületeket. A három íolyónál elrendelték a har­madfokú árvízvédelmi készült ■éget A számítások szerint még három napig emelkedik a víz. Kisebb mértékben a Bodrog szintjét is megemeli U esővíz, — A törzs gárda — mondja Gadó Feri — á szervezet mint egy 25—30 tagja, fáradhatat­lan társadalmi munkás, ök készítették azt a szép vörös csillagot, amely ott fénylik a reménypusztai tsz-épület or­mán, és ők villamosították a KISZ-szervezet által patronált dencsházai tsz darálóját is. A mohácsi üzemvezetőség kiszeseivel karöltve készítet­ték el a bólyi vezetőképző tábor villamosítását, a magyar bólyi munkatábor villamosí­tása azonban már egyedül a DÉDASZ lelkes KlSZ-fiatal- ságát dicséri. Tánsadalmi mun kában ők végzik a mecseki állatkert kábelezési munkáját is. Igaz, hogy minden társadul ml munkához kapnak anyagi segítséget, támogatást a vál­lalattól, de sajnos, rendezvé­nyeiket ritkán látogatja a vállalat vezetősége. Szeretnék közelebbről is megismertetni magukat. Nem kérik, elvár­ják a jóindulatú bíráló szót. Wesztl M. kintetében lesz egy kis hiány. Ez részint abbéd adódik, hogy a tejtermelés esetében a ter­melőszövetkezetek az ezután megvásárolandó tehenek tej­hozamát is számba vették a tervkészítés idején. Ezzel szem ben igen gyakran vemhes jó­szágot vásárolnak, ezek pedig hosszabb ideig nem adják te­jelőképességük maximumát. Sertésből pedig többet tervez­tek a tsz-ek, mint amennyit képesek meghizlalni. összesen ugyanis 80 ezer sertés eladá­sát vállalták, mi 45 ezret vá­runk tőlük az év végéig. — Az okosan számitó gazda ilyenkor kezébe veszi a ceru­zát és számol: miből lehetne pótolni az említett cikkeknél a mutatkozó hiányt. — Ezt ajánljuk mi is terme lőszövetkezeteinknek. Igen sok lehetőség rejlik például a magfogásban. Elsősorban a lucernára és vörösherére gon dolok. Kössenek még pótlólag megállapodást a Magtermel- tető Vállalattal és jó pénzt kapnak ebből Is. Másrészt a bőséges gabonatermésből is sok jövedelemre tehetnek szert. Most tehát nézzék át is­mét a tavasszal készített ter­veket és a lehetőségeknek megfelelően módosítsák. Ha körültekintően járnak el, nyu godtan néznek az év végi zár­számadás elé. A megye termelőszövetke­zeti építkezéseire vonatkozóan a Beruházási Iroda még az év elején ütemtervet készített. Ennek megvalósításáról Gö­dör András élvtánstól érdek­lődtünk. — Ebben az esztendőben 61 millió forint értékű építkezést végeznek a megye termelő-' szövetkezetei — mondta Gö­dör elvtárs. Ennek a meglehe­tősen nagy tervnek eddig még csak 35 százalékát, valamivel több mint egyharmad részét valósítottuk meg. Az épít­kezéseket ugyanis csak már­cius vége felé kezdhettük meg és így kevés volt az időnk arra, hogy szebb ered­ményeket produkáljunk. Min­denesetre az építő vállalatok és szövetkezetek vállalták, hogy legkésőbb november vé­gére teljesen befejezik mind az új épületek létrehozását, mind a. javításokat. Gyakorlati oktatás a mohácsi gimnásiumban Van egy idézet a Mohácsi Kisfaludy Károly Általános Gimnázium 1958—59-es év­könyvében, amely a Balsaja Szovjetszkaja Enciklopédiát idézi: * A politechnikai kép­zés a korszerű termelés tudo­mányos alapjaira vonatkozó rendszeres ismeretek elsajátí­tása, a leghasználatosabb mun­kaeszközökkel való bánni tu­dás készségeinek megszerzése, a technikai képességek kifej­lesztése, a munka iránti al­kotó készség kialakítása.“ Jóllehet, hogy a fenti idé­zet meglehetősen enciklopédi­kus megfogalmazása az életre nevelésnek, de a mohácsi ál­talános gimnáziumban gyakor­lati módszerekre váltották a politechnikai oktatás fogalmát Lassan már terjedelmes írott története lehetne ebben az is­kolában a gyakorlati oktatás­nak. Hites Ferenc tanár fel­jegyzései, tapasztalatai őrzik a korábbi esztendők kísérletei­nek emlékét, hiszem az iskola már évekkel ezelőtt kereste és alkalmazta a politechnikai ok­tatás sajátos formáit. Azzal kezdődött, hogy a ter­mészettudományos tárgyak ok­tatási módszexén változtattak, javítottak. Később bevezették a reáltagozat osztályaiban a bio­lógiai, kémiai és fizikai gya­korlatokat, megszervezték a szaktárgyi és technikai szak­kört. Ezt követte a tanulók rendszeres műhelygyakorlata, majd a felsőbb osztályosok üzemi termelőmunkája. Még a korábbi Iskolai év­ben kezdtek az iskolai tanmű­hely építéséhez, jelentős társa­dalmi segítséggel. A városi ta­nács, a város üzemei, a szülők egyaránt készséggel segítettek abban, hogy az iskolában már addig is oly szép eredményeket elért politechnikai oktatáshoz a tanulók részére műhely is rendelkezésre álljon. ■ A műhelyben a múlt év szeptemberében megnyitották az asztalos és lakatosműhelyt. Csak az év végén derült ki, hogy a gyakorlati oktatásban részt vevő diákok milyen je­lentős anyagi segítséget is nyújtottak, éppen gyakoriati munkájukkal. Sok ezer forint összeget ér az a munka, ame­lyet a diákok az iskola tanmű­helyében az iskola számára ké­szítettek. Nem beszélve arról, hogy a műhely kilenc gyalu- padjához a szerszámtartó fió­kokat ők készítették, ők sze­I relték fel, a lakatosműhelyben ' pedig fogantyúkat szereltek, satukat, zárakat, szerszámtartó fiókokat. Az 1958—59-es iskolai év má­sodik felében — tapasztalat- gyűjtés céljából — megkezdte a Ill/a fiúosztály az üzemi munkát. A kísérlet sikerült. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy a mohácsi üzemek szíve­sen tartották fenn az együtt­működést az iskolával. De a gyakorlati üzemi munkában részt vett diákok is rendkívül hasznos tapasztalatokról szá­moltak be. Az utóbbi iskolai évben már az iskola valamennyi tanulója rendszeresen részt vett az üze­mi termelésben. A Bútorgyár­ban 31, a Farostlemezgyárban 33, a Gépgyárban 16, a Hús­ipari Vállalatnál 3, az Építő KTSZ-mél 18, a női Fodrász Szövetkezetnél 4, a Községgaz­dálkodási Vállalatnál 42, a MEGYEVILL-nél 17, a Sátor­helyi Állami Gazdaság 42, a Selyemszövőgyámál 34, stb. tanuló vett részt rendszeresen üzemi termelőmunkában. Az üzemek a lehetőségekhez képest mindent elkövettek, hogy a diákok üzemi-szakmai fejlődését elősegítsék. A mo­hácsi üzemek segítsége egyéb­ként is dicséretre méltó, meg­értették a gyakorlati oktatás nagy jelentőségét. Természetes, hogy a mohá­csi gimnáziumban az első „nagyüzemi” politechnikai esz­tendő hibáktól nem volt men­tes. Az év elején még sok pa­nasz merült fel — főleg az el- sőosztályosok munkafegyelme és magatartása ellen, de ez a bizonyos fokig „játszótér” szem lélet megszűnt. Igaz, hogy ese­tenként kemény fegyelmező intézkedések következtében. — Néhány tanuló a tanév folya­mán a kezdeti lendület után visszaesett, elkedvetlenedett, gyakorlati érzéke, ügyessége el maradt a többiekétől. Kár, hogy ezekkel a fiatalokkal nem tudtak lényegesen többet fog­lalkozni, elsősorban ügyesebb diáktársaik, Hozzájárul az utóbbi negatív jelenségekhez, hogy az iskola tanulói nem minden esetben kerültek abba a szakmába — férőhely hiánya miatt — ahová szerettek volna, a másik szak­mát viszont kedvetlenül fogad­ták. Egy-egy üzemnél eseten­ként előfordult, hogy egyenet­lenségek mutatkoztak a munka szervezésben. Igaz, hogy ennek Az öreg Borbás a kaszáját nézi, — Jó éle van ennek — mondja hunyorítva s kissé távolabb tartja magától. Gyönyörűséggel szemléli, valósággal örül neki. — Na most mit gyönyörlcödiSk benne? — kérdezi Éva néni huncutul, ötvenöt éves korában még a menyecskéket is néz­hetné ilyen boldogságos ábrázattal, maga meg a kaszájával is megelégszik? — ötvennégy az csak hé! Mit gondodnak maguk, a me­nyecskéket nem veszem észre? Magát nem, az biztos, de aki csinos, azt még fogadom! — Csak fogadná, János bácsi! Fogadná, ha mennének! Ezt már Botykai Sári veti oda fiatalosan, szende szemte­lenséggel, amiben nincsen semmi tiszteletlenség, inkább csak vidám pajkosság. — Mondasz valamit te brigadéros — ad neki igazat az öreg Borbás és a fejét vakarja. — De te könnyen beszélsz. Arattál volna bagóért, résziben, amikor én azé’ arattam az urakndk, nem lenne ilyen jókedved. Suhint néhányat az aranyszínű ragyogást sugárzó búza sűrűjébe. De csak néhányat. Üjrai megáll. Maga elé teszi a kaszát, s mintha görbebot lenne, úgy fogja. A többiek is megállnak Figyelik az öreget. Pihennek is közben. Ezt szabad, senki nem tiltja. Néhány fújás után köny- nyebb az ember tüdeje, kicsit megnyugszik a derék meg a kar s aztán jobban megy a munka. — Ti fiatalabbak nem tudjátok, hogy miben éltem én a családommal akkoriban. Csörgő Peti beszélhet, amit akar, hogy amíg a maga kilenc holdján volt a maga ura, jobb vöt. tehet, hogy neki jobb vót, mer’ azon csak 6 dirigált az asz- szonynak, neki meg senki. Most meg persze, hogy dirigál néki a közösség. Mer az dirigál. A közösség... Nem az elnök. Az elnök csak azt parancsolja, amit a közösség határozott. Nem vót nekem soha annyi födém, hogy abból becsületesen meg lehetett volna élni. — Hát akkor hogy élt? — szól közbe egy diáikforma fiatal­ember, akiről látszik, hogy segíteni jött a rokonságnak. — Ügy éltem, hogy nem loptam aktkor se. Se be nem tör­tem. Csak éltem. Valahogy. Két gyerek is vót, na, az vót, de nem segítségnek vótak azok. Tehernek vótak csak. Az asszony is mindig jött velem. Hozta a porontyokat is. Az eperfa alatt csak megvótak valahogy, de eleget bőgtek, az is igaz. — De fölnőttek! — Föl hat. Mindenki fölnő egyszer, akit el nem lapít a bomba vám urak kegyetlensége. Magát nem lapította el egyik se. Engem nem. Csak egy kicsit. A bomba is fődhöz vá­gott vagy háromszor, az urak is csak meg-megnyomkodtak, ahol értek. Nagygazdákhoz mentem napszámba. Meg részes­aratónak. — Bizony, úgy vót az, csalt azt nem tudom, műnek ezt emlegetni most? Elmúlt, kész. Szűcs néninek igaza is volna, ha csak ennyit jelentene az egész, János bácsi életében. S hogy többet is jelent ez, mint csőik a régi rosszat; jelenti a jelen jobbhoz való ragaszkodást is, azt éppen Szűcs néni támasztja alá, ha nem is így akarja valahogyan. Mert ezt mondja: — Még a hideg vízre valót is alig kerestük meg, az szent! En is eleget gürcöltem nekik részesaratásban! Jóskához is jár­tunk eleget. A kulák Jóskához. Az is, meg a többi nagygaz­dák is mindig büszkék voltaik arra, hogy milyen jól tudnak gazdálkodni. Mégis megesett, hogy egy holdon nem volt több tizennégy keresztnél. Tessék tizennégy keresztnek a részit ki­számítani, mit kaptunk! Vállaltuk, persze, hogy vállaltuk azt is, ha kenyeret akartunk enni. Ezt a téeszt jónak nézem én, jobb ez százszor, mint a részesarátás, csak még nem szoktunk össze. Majd jobb lesz, ha összeszokunk! Csak a tízholdasok is lássák már be, hogy össze köll szokni, ha egyszer beléptek. A szövetkezetben nem lehet különdködni! Juhászné csak hallgat, figyel, nem szól. Sóhajt. Eszébe jut­nak a maga régi keservei, meg a mostani tépelődések is a be­lépéskor. Mégiscsak más ez manapság. -., Tréfával szeretné elütni a múlt kisértő rossz emlékeit, ne is beszéljünk róla. — Most mit rágódtok ezen, régen volt az. Inkább azt néz­zétek meg, hogy a mi brigádunk a legjobb az aratásban, ne­hogy nekem valaki más kerüljön be abba az újságba! — Rendben van. Maga fog belekerülni. De azért maga is tudja, hogy amikor a tizedik keresztért aratott, soványabb volt, mint most! Mégis megelégedett vele. — Na, akkor aszondom, hogy a mostani kövérségemmel meg nem vagyok megelégedve. Még mindig hízni akarok. De ha nem hagyták dolgozni, nem keresek semmi munkaegysé­get, szamarak! Borbás János bácsi megint távolabb tartja magától a ka­sza élét. Hunyorít, nézi, előveszi a fenőkövet, csengve-zengve siklik az az ezüstfényü acélpengén. — Na jó. Elmúlt. Köp egyet hátrafelé és nem szól többet. Gyevl Károly elsősorban az volt az oka, hogy a tanulók többségének nem volt politechnikai előképzett­sége, és így közvetlenül nem lehetett őket a munkába kap­csolni. , Nagy feladatot jelentett az is, hogy az ipari és a mező­gazdasági szakmai gyakorla­tok között biztosítsák az egyen­súlyt. Mohács mezőgazdasági terület középpontja. A mező- gazdaság szocialista átszerve­zése szükségszerűen adja az iskolának azt a feladatot, hogy a kialakuló nagyüzemi gazdál­kodás részére művelt szakem­bereket adjon. A Sátorhelyi Állami Gazdaság nyújtotta ezen a téren a legnagyobb se­gítséget. Az egyik első osztály ott kapott általános mezőgaz­dasági tájékoztatási Ezek a diákok a következő iskolai év­ben már rendszeres szakmai tanulmányokat folytatnak az állami gazdaságban, mint mer zőgazdasági gépészek, komló­termelők, kertészek, stb. A kö-' vetkező iskolai évben a Bólyi Állami Gazdaság bári üzemegysége is bekapcsolódik az iskola gyakorlati oktatásába kertészeti és szőlészeti szakok­tatással. A gyakorlati oktatási rend­szer kísérletei a korábbi évek­ben kiállták a próbál Nagy­jából, a tapasztalatok alapján kialakultak a leghelyesebb módszerek is. És hogy valóban mennyi segítséget nyújt a diá­koknak a gyakorlati munka, nemcsak a szakmai képzettség, ügyesség, életrevalóság szem­pontjából, de még iskolai ta­nulmányaikban is. azt a diá­kok önmaguk vallják, ■ A mohácsi gimnáziumban is nagyon népszerű a gyakorlati oktatás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az üzemi gyakor­lati tantárgyból szerzett isko­lai jegyek, Az Iskola négyszáz tanulója közül alig akad olyan, aki elégséges jegyet szerzett gyakorlati foglalkozásokból. — Többségük jó és jeles ered­ményt ért el. Jóllehet, hogy a gyakorlati foglalkozások érté­kelésében még ezután alakul ki majd a végleges és leghelye­sebb, legtárgyilagosabb értéke­lési módszer, de ez a kiváló át­lageredmény — a tantárgyak közül a gyakorlati foglalkozás vezet a többi között 4,3 átlag- eredménnyel —- mégcsak vé­letlenül se, mégcsak részkövet­kezménye se holmi tanári loja­litásnak. Kemény, dicséretes munka jól megérdemelt jegyei ezek, A mohácsi gimnázium múlt évi gyakorlati oktatása jó ered ményekkel zárult, bíztató át­menet a következő iskolai év­re, és ékes bizonyiték az isko­lai oktatás életrevalósága és múlhatatlan szükségessége mel lett. ————— (—ry) Az őszi csúcsforgalom előtt a MÁV-nál A MÁV már most annyi árut, terméket továbbít, mint más években az őszi hónapok ban, a legnagyobb csúcsfor­galomban. Ennek megfelelően készülnek az őszi, fokozottabb szállításokra, a lebonyolítás — a többi között — jó pályát, megfelelően karbantartott va­súti vonalakat követel, A pályafelújításokat a ter­vek szerint az országban majdnem mindenütt szeptem­ber végére befejezik. Az őszi csúcsforgalom érdekében meg gyorsították a hézagmentes pálya építését is. Míg I960; január elsején 360 kilométer hosszú „zakatolásmentes“ pá­lyával rendelkezett a MÁV —• 1960 őszén a korszerűsített pálya hossza eléri a 610 kilo­métert. Ezeken a vonalszaka­szokon a tehervonatok is gyorsabban haladhatnak. Az őszi csúcsforgalom kez­detéig az ország különböző részén 400 000 talpfát cserél­nek ki és 15 vonalon, 260 ipar vágányon az eddiginél lénye­gesen nagyobb súlyú vagonok közlekedhetnek. Harminc he­lyen szüntetik meg — Java­részt fővonalakon — a sebe»« ségkorlátozá&t, AZ ÖREG BORBÁS

Next

/
Thumbnails
Contents