Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-11-01 / 137. szám

1960. JÚNIUS II. NAPLÓ 3 Felemelkedtek a mélypontról A Szigetvári Cipőgyár májusban túlteljesítette tervét Az utóbbi tíz év legtöbb tavaszi halfogása a mohácsi Duna-szakaszoo Indulás előtt a Klára Leánygimnázium tanulói Megkapták a megbízóleveleket a nyári önkéntes munkatáborba induló diáklányok Ünnepélyes KlSZ-taggyűlést tartottak pénteken délután a Leöwey Klára Leánygimná­ziumban. Ez alkalommal adta át a KISZ vezetősége a nyári önkéntes munkatáborba készü­lő 95 lánynak a megbízólevele­ket. Itt is, mint a többi gim­náziumiban a jelentkezők szá­ma jóval meghaladta azit a számot, mint ahányan mehet­nek. Majdnem 140-en jelent­keztek és bizony nehéz volt kiválasztani azt a 95 leányt, aki elindulhat majd júliusban Balatonújhelyre, hogy zöldség­es gyümölcsszedéssel dolgoz­zon. Nagy a (készülődés, eped ve várják az idulást. Közben egy­mást ugratják a csintalan lá­nyok. Ki megy majd fel a fá­ra? Meg aztán, ha fenn lesz, akikor énekelni kell majd. Természetesen a munkát komolyan veszik, mert jó ered­ményeket akarnak elérni. Szabó Mária IV/c. osztályos tanuló, ugyan már kész a kö­zépiskolai tanulmányaival, de ott lesz az idén is. Tavaly az 5 brigádja a munka értékelé­sekor a tisztes második helyet szerezte meg. Most az idei tá­borban is együtt lesz a tavalyi győztes brigád és legalább ugyanazt az eredményt szeret­nék elérni, amit tavaly. A KISZ-szervezet jó előre foglalkozott a nyári önkéntes építőtábor problémáival. A fa­liújságon cikksorozatot indí­tottak, majd taggyűlésen be­szélgettek a táborokról. Leg­többen a Ill/d. osztályból je­lentkeztek, majdnem húszán. A legszorgalmasabb volt az előkészületek során Száraz Er­zsébet IlI/b. osztályos tanuló, KISZ vezetőségi tag. Száraz Erzsiké elmondta, hogy ilyen nagy buzgalom és várakozás már régen volt a lányok kö­zött, nem akarják, hogy a pé­csi diáklányok szégyent vall­janak a munkában. Persze, a munka mellett lesz lehetőség másra is és azt hiszem, ezt éppen olyan nagy várakozás előzi meg, mint az almasze­dést. Mert mint említették, a fürdőruhát nem fogják itthon hagyni. A lányokat sátortáborban helyezik el és hát ez nagyon izgalmasnak Ígérkezik. Először lesz ilyen táborban Halmi Mar* git a III/d-ből, Peti Eva a III/a-ból, Kiss Zsuzsa a Il/d- ből, Dér Olga a Ill/b osztály­ból. A brigádok versenyeznek majd, hogy ki tud többet tel­jesíteni. És végezetül hadd mondjam meg, nagyon váriák, hogy az iskola vezetői a tábor­ban meglátogassák őket. Ezt meg is Ígérte a lányoknak az igazgató elvtárs és a KISZ segítő tanárnő, (K—i) Figyelje csak meg az elvtársi... — Párttitkár a kukoricátöIdőn — A Szigetvári Cipőgyár nem teljesítette első negyedévi ter­melési tervét, sőt az export­terv teljesítésében is lemaradt és termelékenységi mutatóival is bajok voltak. A cipőgyáriak az első ne­gyedévben 5643 pár cipővel gyártottak kevesebbet, mint amennyit a terv előírt. De ez a lemaradás még nem minden, mert a gyárnak export-terve is van, amellyel szemben 11 346 pár cipővel maradt adós március végén. Mindezek mel­lett a termelékenység is csök­kent, a tervezett 0,397 helyett 0,367-re esett az egy munkaórá ra jutó párszám, ami 92,44 szá­zaléknak felel meg.; Miért nem teljesítették a tervet? Az első negyedév lezárása után munkások és vezetők kö­zösen elemezték a lemaradás ©kait. Melyek voltak ezek? Sokak véleménye szerint a ter­vezetten jóval felüli beteglét­szám „adott be“ a termelésnek. A tavaszi influenza-járvány idején volt olyan műszak, ami­kor 18—20-an is hiányoztak a gyárból. Másik óik: szűk volt a keresztmetszet — és most is az — a kikészítőknél. Az ex­portra gyártott pasztellszínű cipők anyaga nagyon kényes, meghosszabbodott a kikészítési idő. Zavarta a termelést több­szöri áramszünet is. Helytelen volt, hogy a végleges terveket csak január első felében kap­ták meg a Bőr- és Cipőipari Igazgatóságtól, s így hirtele- nül, egyik napról a másikra, minden előkészület nélkül vol­tak kénytelenek napi kétszáz párral növelni a termelést. Sok zavar keletkezett emiatt az anyagellátásban, nem kaptak időben felsőbőröket, kevésnek bizonyult az előre rendelt sa­rok és kaptafa. így azután sok­szor kellett átszervezni a ter­melést, félretenni határidős munkákat, a megfelelő színű és minőségű anyagok megér­kezéséig. Intézkedési terv A cipőgyáriak eljutottak a hibák ■ felismeréséig, de tovább is léptek eggyel; Intézkedési tervet készítettek a lemaradá­sok pótlása érdekében. Felbon­tották legkisebb részletekig a tervet. Ma már óránként veze­tik a műhelyekben az eredmé­nyeket jelző táblát, s megfelelő adatok birtokában mindenki tudja, hogy mennyiben tesz eleget kötélességének, mikor teljesíti a tervet, s mikor lépd át azt a határt, amikor már a régi lemaradást segíti pótolni. A kikészítés meggyorsítása érdekében a Duna Cipőgyár és a Bőripari Kutató Intézet ve­gyészeinek segítségét kérték. A vegyészek olyan eljárást dől goztak ki, melynek alkalmazá­sával jelentősen meggyorsult a pasztellszínű cipők kikészítése. Az új eljárás alkalmazása óta kezdték meg tulajdonképpen a lemaradás pótlását. Ugyanak­kor a tűzdében, és a szabászat­ban jelentkező munkaerőfeles­leget átcsoportosították az al­ja-üzembe és kikészítőbe, s elhatározták, hogy az alja­üzem termelését szakmunká­sok felvételével erősítik a to­vábbiakban. Az intézkedési terv kívánal­mai szerint a jövő hónapban átépítik a szabászatot és a fű­ződét. A két tüződét összevon­ják, s így munkaszervezési szempontból az eddiginél lé­nyegesen jobb feltételeket te­remtenék. Még egy lényeges része van az intézkedési terv­nek, ami a tervszerűséget és a tervteljesítést befolyásolja: rö­videsen bevezetik az üzemré­szek befejezett tervei alapján való bérezést. Az a fény, hogy az új rendszer szerint 200—500 párás szériában veszi át a ki­készítésben következő üzem­rész elődjétől a cipőket, jobb munkaszervezésre kényszeríti a művezetőket s arra készteti a dolgozókat is, hogy minél kevesebb megbontott tétéi ma­radjon területükön. Hogyan vélekednek a vezetők? Az igazgató tanulmányi sza­badságon van, a főmérnök ta­pasztalatcserére utazott, a párt titkár ugyancsak nyári szabad­ságát tölti, hogy résztvehessen a nagyszabadságolások idején történő karbantartásban, így helyettük a főkönyvelőt, a terv osztály vezetőjét és a szakszer­vezeti bizottság elnökét kértük meg, mondanák él, hogy látják a gyár termelésének sorsát. Kovács István főkönyvelő: — Áprilisban és májusban túlteljesítettük terveinket, s ezzel összes lamaradásunk ti­zenkétezer párra csökkent. Ja­vult a termelékenységi muta­tónk is: termelékenységi ter­vünket 103,7, ületve 100,07 szá­zalékra teljesítettük. Szerintem jó az út, amelyen elindultunk, csak egy kissé vontatottan megy még a dolog. Még szűk a keresztmetszet az alja-üzem­ben, meg kell oldani mielőbbi erősítését. Ha ezt az üzemet a műszaki vezetés esetleg átcso­portosítással meg tudja erősí­teni, lehetőségünk nyílik még ebben a negyedéviben a teljes lemaradás pótlására. Az ország legdélibb halász közösségiének — a mohácsi Petőfi Halászati Szövetkezet­nek — a tagjai Bár község­től a magyar—jugoszláv or­szághatárig járják fürge csó­nakjaikkal a Dunát. A szövet­kezet elnökének véleménye szerint az idei tavaszon az utóbbi esztendő legjobb hal­fogása volt. Első félévi tervük háromszáz mázsa hal- s már június elejéig mintegy 330 má­zsát fogtak ki. A korábbi évek­ben gyakran még teljesíteni sem tudták a tervüket. A ked­vező vízállás mellett az is hoz­zájárult a jó eredményhez, hogy az elmúlt hónapokban körülbelül 50 000 forintos költ­séggel felújították a halász­felszerelést, sőt hat új csóna­kot és több új hálót szerezték Június 19-én Harkányban tartják meg a megyei tűzoltó­versenyt. A versenyen a já­rási első helyezést elért önkén­tes tűzoltó csapatok vesznek részt. Hatvanegy raj verse­nyez majd azért, hogy az or­szágrészi versenyeken képvi­selhesse a megyét. A Tűzrendészet! Osztálypa- rancsnokság szerdán több köz­ségben ellenőrizte a tűzoltó­csapatok felkészültségét és munkáját. Nem tűzvédelmi ellenőrzést tartottak, csak ar­ra voltak kiváncsiak, hogyan működik az önkéntes tűzoltó egyesület a községekben. Kör­útjukra mi is elkísértük őket. Az első állomás Nagyváty volt. Bár tudták, hogy me­gyünk, mégsem lehetett elő­keríteni a tűzoltóparancsno­kot. Talán jobb is, hogy nem hallotta az ellenőrzésen ta­pasztaltakat, mert abban bi­zony kevés dicséret volt; Ter­Hegedüs István tervosztály­vezető: — Én úgy ítélem meg a hely zetet, hogy a jelenlegi tempó mellett nem tudjuk exportle- maradásunkat pótolni, Ha a minőséget fokoznánk, kisebb lehetne a biztonsági hányad, több cipőt adhatnánk át ex­portra. Papp József szakszervezeti elnök: — Mi a mumkaverseny foko­zásában látjuk az erőt. Újabb és újabb brigádok alakulnak, ma már huszonegy brigádunk van, melynek tagjai versenyez­nek egymással. Fontos felada­tunknak látjuk azt, hogy bi­zalmihálózatunk segítsen a hi­bák feltárásában és mozgósítsa a dolgozókat kijavításukra. Már kijutottunk a mélypont­ról, azt hiszem, éves szinten teljes tervünket túlteljesítjük. Sok szerencsét ehhez! Harsány! Márta be. Ilyen jó felszereléssel még egyik évben sem dolgoztak a mohácsi halászok. A Petőfi Szövetkezet tagjai derekasan kihasználják a jó haljárást. Több ízben előfordult, hogy a halászok — mindössze néhány órás megszakításokkal — há­rom nap és három éjjel egy­folytában dolgoztak a vízen. A szövetkezet az áru minősé­gének megjavítása érdekében a tavalyi 23 százalékkal szem­ben az idén 35 százalékra nö­veli az elsőrendű halak ará­nyát. Ez természetesen hoz­zájárul a jövedelem gyarapo­dásához is. A múlt évben 20 000 forint körül volt a ha­lászati szövetkezet tagjainak átlagos jövedelme, az idén vi­szont — előreláthatóan — el­érik a 22 000 forintot, mészetesen nemcsak a pa­rancsnok hibája, hogy nem működik jól, jobban mondva sehogy a tűzoltó testület. Fő­leg a tanács tehet arról, hogy nincs megfelelő számú önkén­tes tűzoltó a faluban, nincs rendes kiképzés. Sőt még az is előfordult, hogy a tűzoltófecs- kendőt más célra használták fel. Nyugatszenterzsébeten ha­sonló a helyzet. Sőt talán még rosszabb, mint Nagyvátyon. Az őrszobát a tsz foglalta el szállásnak. A lajtot ugyancsak a termelőszövetkezet használ­ja vízhordásra. A tűzoltószer­tárba csak úgy lehet bejutni, ha véletlenül előkerül a pa­rancsnok, akinél a kulcs van. Ég ha tűz üt ki, mit csinálnak ebben a faluban? Bizonyára megvárják, míg Szigetvárról odaérkeznek a tűzoltók, mert a falu önkéntes tűzoltóinak képzettsége nem biztosi* ék ar­Csobokapusztán kapálják a kukoricát. Láttak már Önök jókedvű 16—20 éves lányokat, legényeket egy csapatban jú­nius elején kukoricát kapálni? Nézzék csak meg ezeket az állami gazdaságbeli ifjakat Csobokán! Ott van közöttük Matyi bácsi is. Ki az a Matyi bácsi? Nem tudják? Elmondjuk. Csak előbb még annyit, hogy az if jabbik Zám- bó János, az állami gazdaság dolgozója, amikor hazajött a Szovjetunióból, ahol tanul­mányúton volt. csütörtökön be­számolót tartott. Elmondotta, hogy mit látott, mit tapasz­talt; fa, hogy eredményesen segít­senek valahol tűz esetén. Per­sze ehhez az előbb felsorolt hi­bákat hozzászámítva nyugod­tan mondhatjuk, hogy a ta­nácstól és a tűzoltó testülettől leéghetne akár az egész falu is. Szerencsére a legtöbb köz­ségben nemcsak úgy tessék- 1 ássák módon kezeli a tanács a tűzvédelmet. HoboVban nemrég villámcsa­pás kigyújtott egy nagy kaz­lat. Az önkéntes tűzoltók szin­te pillanatok alatt kiértek a fecskendővel a helyszínre. A legérdekesebb az, hogy a félre­vert harang szavára nem is a férfiak, hanem elsősorban a falu leánycsapata sietett a helyszínre. Noha a tüzet csak a kihívott állami tűzoltóság tudta végül eloltani, mégis a leányoknak köszönhető, hogy nem terjedt tovább és nem keletkezett nagy anyagi kár. Meglátogattuk a hoboli ön­kéntes tűzoltókat is. Itt is tud­ták, hogy megyünk, ugyanúgy, mint a másik két helyen. A különbség „csak” annyi volt, hogy míg az előző községek­ben még a parancsnokot is ne­héz volt megtalálni, addig itt az egész férfi- és leánycsapat fogadott a tanácselnökkel minket. A férficsapat még az egyenruhát is felhúzta. Bemu­tatták a felkészültségükét is. Pillanatok alatt szerelték ösz- sze a fecskendőt. Sokat gya­koroltak, tanultak, de a sok gyakorlat, tanulás nem is ma­radt eredmény nélkül. A ho­boli tűzoltócsapatok megnyer­ték a járási versenyt. Most még szorgalmasabban készül­nek a megyei versenyre, mert ott is elsők akarnak lenni. Náluk nem is talált hibát az ellenőrzés, de dicséretet annál többet kaptak. H, t. Nahát, ezen a beszámolón is ott volt Matyi bácsi. Nagy Károly, a magtáros is Matyi bácsinak hívja, pedig Untereinen Mátyás jóval fiata­labb nálánál. Károly bácsi hat­van elmúlt, Matyi bácsi meg — ejnye, nem kérdeztem meg tőle. hány éves, de ahogy én látom — negyven is alig-alig van. Untereinen Mátyás itt a párt titkár. Tizenegy éve dolgozik az ál­lami gazdaságban s nem is csak úgy akárhogyan! Minden­ki tudja, mondják is a kapáló legények, meg a kicsit szé- gyellős lányok, hogy jó ember a Matyi bácsi. Jó ember, jó ember! Mi az, hogy jó ember? Nem szokott káromkodni, meg haragosan beszélni? Dehogynem. Néha kell a magasabb hangnem is. De ez nem olyan, mint a rossz emberek magasabb hangja. Ez másféle. Ez olyan, hogy elszé- gyelli magát, akinek el kell szégyellnie, amikor Matyi bácsi olyat mond, —• s legközelebb már nem lesz szükség a han­gos szóra. Kapálás közben is van ez így. Untereinen Mátyás a párttit­kár. Eszterházi herceg valami­kori birtokán. Kommunisták között vezető ember. Egy fej­lődő, erősödő pártszervezet tit­kára. S ez annyit jelent, hogy mindenki előtt vezető ember, nemcsak a kommunisták szá­mára. Aki nem párttag, az is úgy érzi. hogy itt. amikor Ma­tyi bácsi a növénytermelési brigádvezető mond valamit, vagy tesz valamit, azt a kom­munisták egyik csapatának ve­zetője mondja, teszi. — Jól menjen ám a kapá­lás lányok! — mondja és jól megy a kapálás, mert tulajdon­képpen nem is kell monda­nia. Mert korán reggel, mielőtt kiérnének a munkások a föl­dekre, már ott van. „nyitja a kaput” és amikor már minden­ki abbahagyta a munkát, még ott van, „zárja a kaput” este. Párttag 1953 óta. Üzemi bi­zottsági elnök 1954-től 1959-ig. Titkárnak választják 1959 áp­rilisában. S ekkor megkezdő­dik a szervezeti élet erősítése. Régi tagjelöltségi időket ren­dez a pártszervezet. Tagokat, tagjelölteket vesznek fel. Most megint előkészítés alatt van négy új tagjelölt felvételi ké­relme. Már a májusi taggyű­lésen beszéltek is az újakról, ügy néz ki, hogy felveszik őket a június havi taggyűlésen. Hol vannak már a nagy csú­folódások évei! Igen. így neve­zik azokat az éveket, amikor még a pártszervezeten belül sem volt valami nagy az egyet­értés. Egymásra mondtak rosszat a párttagok közül is né- hányan. Mit várhattak akkor, hogyan mutathattak példát? •— Van ilyesmi most? •— Nincsen. Nem lehet. Nem azért, mert rendeletileg van megtiltva, ilyen rendeletet nem lehet hozni. De van rá rende­let a szívekben. Az öntudatuk­ban. Az egymásrautaltságban. A közösség nagy összekapcsoló szellemében. A pártszervezet­ben van ez az erő. — Nemzetiségi ellentétek? — Mi az? Nem értik; Miért értsék? Kell ezt érteniök nekik is? Itt kinn a hatalmas kukoricaföl­dön, tűző napban, kemény műn ka közben, akik a kezük mun­kájából élnek, mit vitatkozza­nak ilyen szükségtelen dolgo­kon! Hát nem látja az elvtárs, hogy német anyanyelvű a mi párttitkárunk? Figyelje csak meg milyen szép német neve van: Untereinen. Igaz, hogy jó német név? A Matyi bácsi azt mondja, hogy az a nyelv, amit ő beszél, az sváb nyelv. Jó, legyen. Sváb nyelv. Szerbül iá beszél, magyarul is. Három nyelven beszél a mi párttitká­runk kérem, de csak egy szí­ve van! Meg egy hazája! Fi­gyelje csak meg az elvtárs, hogy egyformán élünk mi mind nyáján itten! Na, nem úgy, hogy mindenkinek egyforma bútora, lakása, állatállomá­nya, családja van. nem. de­hogy! Nem úgy, hanem úgy, hogy értjük is meg hisszük is, hogy a párt jót akar. Látjuk is, hogy hogyan vezet a párt, mert Matyi bácsi a pártszerve­zet élén jól mutatja meg ezt nekünk. Amikor pártnapokat rendez a pártszervezet mind­nyájan ott vagyunk, akik rá­érünk. De úgy csináljuk, hogy ráérjünk akkor. A felesége Magyarmecskén dolgozik a szövetkezetben. — Nagymama a gyerekekkel vau otthon. Ö neveli a gyerekeket, meg is látszik rajtuk. A nagy­mama a mindenük, úgy szere­tik; ... Ilyeneket mondanak az emberek, ilyesmiket tapasz­tal az újságíró, ha Untereinen Mátyásról beszélget az embe­rekkel, meg amikor vele sze­mélyesen is összejön. Na igen, persze hogy nem teljes ez a kép a titkárról. Még azt is meg kellett volna rajzol­ni ehhez, hogy a gazdasági ügyekben is van véleménye, hogy a gazdaság igazgatója, meg a többi vezető kikéri a véleményét sűrűn, mit mikor, hogyan kellene csinálni, hogy jól menjenek a dolgok. ügy is lehetne mondani, hogy ebben a pártszervezetben a proletárintemacionalizmus je len van, él. testben-lélekben- Németajkú dolgozókkal együtt a magyarok, jó német nevű és anyanyelvű magyar állampol­gárral, Untereinen elvtárssal az élén a pártszervezet is él. mélyen az emberekben, meg­gyökeresedve a szocialista jö­vőben; 17 fl 1 __ rr rr i •• r a El lenőrző kormon az önkéntes tűzoltóknál A hoboli leánycsapat gyakorlat közben. Gyevi Káról*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents