Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-09-01 / 135. szám
ttW. JÜNItrs 9. NAPLÓ 3 I jims“ neaicsak noszati segnsüg Szűcs István mérnök Sopronban végezte az egyetemeit, három év óta dolgozik Béta- aknán. Amikor a bányászok a műszakiak segítségét kérték, ő is jelentkezett. A Béta-aknán S brigád küzd a szocialista címért, mind a hat brigádot egy- igy műszaki beosztású ember patronálja; Többnyire fiatal mérnökök, technikusok vállalkoztak erre a feladatna. A brigádok ez év januárja óta harcolnak a kitüntető címért, s hat hónap elteltével teszi majd egy nagy- létszámú bizottság mérlegre munkájukat. — Szűcs elvtárs melyik brigádot patronálja? A geológusmórnök elém tesz egy papírlapot, melyen Elter Lőrinc, a 420-as csapat vezetője szerződést kötött a bányával az alábbi feltételek teljesí- ésére: ... „a csaptat valameny- nyi tagja szakmai és politikai oktatáson vesz részt, a tervet WO százalék helyett 110-re teljesíti, az üzem által megengedett palatartalmat (3,5 százalék) 2 százalékra csökkenti, igazolatlan mulasztás nem lesz, * legjobb munkamódszereket ítadják a többieknek, stb.“ — Hogyan segíti a brigádot mérnök élvtárs? — Kéthetenként egyszer meglátogatom a 6 főből álló elővájási csapatot. Most a Illik szinten a 14-es telepben gu- fitót hajtanak ki. A III-ik szinten egy nagyfokú koncentrációt készítünk élő, ami a gépi szállítás lehetőségét fogja biztosa'taind és a magasabb szintű bányaművelést; Ez a koncentráció 24 óra alatt kb 100 vagon szenet ad ki a bányából; Előreláthatólag 1961 űso negyedévében indul itt meg a munka. Az Elter-brigád a gurítok kihajtásával a koncentráció létesítését gyorsítja meg. Én szakmai tanácsokkal segítem őket, Elmagyarázom, Riérf fontos a gurítok kihajtása, beszélek az üzem jövőjéről, a vezetők elképzelésedről, hetente kétszer felszállás előtt, vagy után félórás műszaki szakmai :-nfo!yamot tartok. Az oktatás émakörében a biztosítás, a szállítás, a geológiai ismeretek szerepelnek, azonkívül meny- nyiségtan • .j _ A hat főből álló csapatban hány vájár dolgozik? — Három; Elter Lőrinc és két másik ember. Kovács Jó- tsef vájár a lőmesteri tan folyamot végezte el sikerrel. Ez nagyon előnyös az üzemnek. — Névszerint él tudná sorolni a csapat tagjait? A geológus-mérnök tagadó- tag rázza fejét;» -. Nem, annyira nem ismeri őiket;; » Hogy Elter kommunista-e? Igen. Elter Lőrinc párttag. Rajta kívül hányán vannak még a csapatban?;»: Sajnos»»» még nem volt alkalma»»? — ön párttag? — kérdezem a fiatal mérnöktől; — Tagjelölt vagyok — válaszolja büszkén — Mit tud Eltér Lórin erői? Kérem mondja el! Mindent, amit csak erről az emberről tud. Azt is, hogy milyen a külseje. — A brigádvezető — kezdi tétova mozdulatokkal kísérve szavait — középtermetű, szőke hajú .-»» nem, inkább barnáshajú ;»: kékszemű ember, ló munkás, régi bányász. Olyan, aki nemcsak pénzért dolgozik, hanem hivatásának érzi munkáját, beosztását. Szívén viseli a bánya sorsát — teszi hozzá bátrabban — Eltér Lőrinc családos ember? — Egy pillanat — áll fel az asztal mellől a geológus és átsiet a másik szobába megkérNő az újitókedv a Pécsi Dohánygyárban. Június 1-ig 22 újítást nyújtottak be a dolgozók, csaknem annyit, mint tavaly egész évben. Az újítások többsége bevált, és megkönnyíti a dolgozók munkáját. A gyár ebben az évben mintegy 38 ezer forint újítási álját fizetett ki» dezni, majd gyorsan visszatér. — Igen, családos ember, Hosz- szúhetényben lakik. — Legutóbbi termelési eredménye a brigádnak? Felveszi a telefont és tárcsáz. Rövid párbeszédet hallok, majd közli velem: — Májusban felette voltak a 100 százaléknak. — Még egy kérdést, ne haragudjon! Ha a háború kitörne, és fegyverrel a kézben kellene megvédeni a munkáshatalmat, Elter Lőrinc kiállna a nép ügye mellett? — Igen, feltétlenül» Nagyon szilárd ember; — A bányán kívül, a magánéletben, beszélgetett már a brigádtagokkal? Fordultak a brigádtagok, vagy Elter már személyes problémáikkal önhöz? Ismét tagadás a válasz. A patronálás err4 még nem terjedt ki Béta-aknán. Nem is gondoltak még ilyesmire a fiatal műszakiak. Egyszerű szakmai tanácsadás tehát, amit a szocialista brigádoknak juttatnak. Egyedülálló eset ez üzemeinknél? Nem, egyáltalán nem egyedülálló eset. Legtöbb helyen a patronálás alatt csak a gazdasági munkában való segítségnyújtást értik. Természetesen a műszaki szaktanács- adás nagyon jó dolog. Sokat, nagyon okát segít a brigád tag jain, növeli gazdasági munkájuk értékét. A szocialista brigádok paifcronálása azonban valamivel többet kell, hogy je[ lentsen. A műszaki beosztású ! ' dolgozó sok mindent tud, sok mindennel tisztában van. Ma- gasfókú képzettsége, intelligenciája, vagy ahogyan mi nevezzük, általános műveltsége. A brigádtagok, a bányászok és a műszakiak között azonban még mindig van egy kis fal, „Én munkám, Te munkád ..; utána semmi közünk egymáshoz“!.. Nem lenne helyesebb, ha a műszaki patronálok az embert is megismernék a bányászban, nemcsak a vájárt, a csillést? Hozzásegítené őket a szervezés olyan fordulata, amikor a patronáló műszaki maga is brigádtag lenne. Természetesen azért még nem kellene nekik is fizikai munkát végez- niök, de mint brigádtagok elnyernék ők is a szocialista brigádtag címet. A mozgalom sokait gazdagodna ezzel! Szüts István Legyen tiszta Mohács, hazánk második nemzetközi kikötővárosa Mohács idegenforgalma nap- ról-napra nő. Erre való tekintettel a város vezetői komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy Mohács minél rendezettebb és tisztább legyen. A tanácsot segíti ebben a lakosság többsége, azonban vannak még, akikkel szemben kénytelenek a hatóságok a köz tisztasági szabályrendeletet alkalmazni. A városi rendőrkapitányság ebben az évben hatvankilenc esetben bírságolta meg a köz- tisztasági szabályok megsértőit. Ezen kívül több esetben eljárást indítottak a szabály- rendelet megsértői ellen. Eljárás indult többek között Bogdán György alsódunasori és Lipcsei Ferencné Kisfalud! utcai lakosok ellen, akik háziszemetüket az utcára öntötték. Azonban úgy látszik az eddiginél is nagyobb szigorral keli fellépni, mert még mindig gyakori, hogy egyesek reggel 8—9 óra között söprik a járdát és az utcai szeméttel elárasztják a virágágyakat. A horgászok közül néhányan a külváros árokpartjait rongálják meg, és gilisztagyűjtés ürügyén eltorlaszolják a vízlefolyókat. Az esetek azt bizonyítják, hogy nem elegendő a bírságolás, a szabálysértési eljárás, a város tisztasága érdekében az egész lakosságnak össze kell fogni. A vállalatok, intézmények, hivatalok vezetői, a KISZ és az Úttörő Szövetség — nyújtsanak segítséget ebben. A tanácstagok fogadóórán és tanácstagi beszámolón foglalkozzanak ezzel a fontos kérdéssel. A közös erőfeszítés bizonyára eredménnyel jár majd, Vadon Antal Pedagógusok és diákok — nyári tervei E hó közepén véget ér az 1959—60-as iskolai év. Az általános és középiskolás diákok a tízhónapos, szorgalmas tanulás után a vakáció örömeire készülnek, a pedagógusok számára viszont az elkövetkezendő két hónap egyben a következő iskolai évre való felkészülés ideje is. A pécsi pedagógusok közül sokan elkísérik az úttörőket a nyári táborozásra. Pécsett csaknem minden általános iskola diákifjúsága táborozásra megy ezen a nyáron» Figyelemre méltó a pécsi II. kerületi tanács gondoskodása a kerület úttörőiről, A kerületi tanács Balatonfenyvesen biztosított helyet és sátrakat a kerület úttörői számára. Az I. és a III. kerületi úttörők az iskolák által szervezett táborozásokon vesznek részt. Még a nyári táborozás előtt a pécsi iskolák hatvan százaléka országjárásra indul — vonaton vagy autóbusszal. Az ország legszeb tájait járják majd be, legtöbb csoport a Dunántúl ipari és természeti nevezetességeit, valamint műemlékeit tekinti meg, de több c&oport megy az Alföldre és az ország északi részébe is. Az általános iskolák alsó tagozatos tanulói számára a megyébe szerveznek kirándulásokat. A pécsi városi tanács ezenkívül fonyódi üdülőjében kétszáz általános iskolás gyereket helyez el, majd a művelődésügyi osztály további négyszáz gyerek számára biztosított helyet Balatonfenyvesen. A középiskolások közül a leghosszabb „túrára” a Leöwey Gimnázium tanulói indulnak, a Szovjetunióba. Ezenkívül a középiskolás diákok országjárására és KISZ táborozásaira a városi tanács művelődésügyi osztálya mintegy huszonötezer forintot biztosított. A város pedagógusai számára az iskolai szünet egyben a továbbképzéseket is jelenti. Nagyon sok pedagógus vesz részt majd a következő két hónap folyamán a gyakorlati oktatással foglalkozó tanfolyamokon, amelyeket Pécsett, Székesfehérváron és Szombathelyen rendeznek. Ezenkívül még számos szakmai jellegű továbbképzés lesz» Az iskolaigazgatók részére is rendeznek egyhetes továbbképzést. Az általános iskolai igazgatók részére Pécsett, a középiskolai igazgatók részére pedig Miskolcon. Pécsről a nyáron hat pedagógus indul külföldi jutalomüdülésre. Hárman a Szovjetunióba, egy Romániába, egy Csehszlovákiába, egy pedig az NDK-ha utazik. Az iskolai szünidő alatt a város általános iskolai napközi otthonai állandó szolgálatot tartanak. „Teljes üzemben” lesznek, amely szülő a gyerek számára igénybe akarja venni a nyári hónapok alatt is a napközi otthont, a művelődésügyi osztály lehetővé teszi. Elegendő számú pedagógust biztosítottak, akik majd a nyári hónapokban is foglalkoznak a napközibe járó gye- rekekkelj A szív, a® A nyolcvan kilométeres sebesség, de a lehúzott ablakok sem hoztak enyhülést a Pécs felé száguldó gyorsvonat utasainak. Szinte elviselhetetlen a kánikula. Talán az egyetlen enyhely ilyenkor az utasellátó kocsi. De úgylátszik az sem. Pedig látszatra minden a legnagyobb rendben folyik. A pincér vacsorát, sört, feketét varázsol az asztalokra, s akiknek nem jutott hely csalódottan ácso- rognak vagy sóv árán nézik mikor mozdul fizetésre az ülő- vendég. S ezt a megszokott, örökké visszatérő képet egyszerre csak ijedtség, páni riadalom rebbenti szét. — Orvost! — Hamar orvost! Szempillantás alatt felejtve a rekkenő hőség, férfiak futkosnak át focsiból-kocsiba, fülkéről-fülkébe: — van-e orvos az utasok között, van-e gyógyszer nála. Az étkezőkocsi nyitott ablakánál egy halvány, hamuszürke arcú nőt tartogatnak. Pillanatra magához tér: — Levegőt,.»« jaj levegőt adjanak!... Mindenki egyszerre akar segíteni. Újsággal legyezik, vízzel itatnák, egyszerre minden hely szabad lenne a számára, de mindez nem segítség. Végre orvost is találtak. Egy nő utat tör magának a beteghez. — Orvos vagyok! — Na végre! — Megenyhülnek az arcok, de csak pillanatig. Amíg kiderül, hogy az orvosnál nincs mentőtáska, nincs gyógyszer, nincs felszerelés. Hiába állapítja meg a rouzuüét okát, hiaba mondja meg mi kellene, annál kellemetlenebb, kétségbeejtőbb a helyzet, A beteg állapota pedig egyre romlik. Pulzusát már alig érezni, már levegőért sem könyörög. Szörnyű lehet az orvos számára is, amikor önhibáján kívül tehetetlen. Amikor egy calcium injekción múlna minden és ő nem hozott magával semmit, mert ő is csak utas, mint a többiek. Valaki azt ajánlja, húzzák meg a vészféket, de senkinek nincs kedve most ahhoz, hogy kinevesse a tanácsadót. Mit érnének vele a puszta, nyílt pályán. Az orvos monoton hangon kérdezi a beteg adatait. — V. Erzsébet. Pécsi lakos, — mondják szinte mohón a pécsi ismerősök, mintha csillapítószert diktálnának. Hirtelen megkérdezi az orvos. — Melyik utbaeső állomáson van kórház? Megmondják. Pincehelyen, — de az nem megálló. Közben a kalauz is megérkezik, és az iménti utas újra csak előáll a javaslattal. — Pincehelyen meg kell húzni a vészféket. Valamit sürgősen tenni kell, mert... Egy vasutas elvállalja, hogy áttornássza magát a mozdony mögötti szerkocsin és megmondja a mozdonyvezetőnek — minden szabály ellenére álljon meg Pincehelyen. Nem sikerül a vállalkozás. Az orvos levelet ír. A diagnózist a kezelési módot jegyzi fel sebesen és már fordul is a kalauzhoz. Tegyen valamit, hogy ezt a le<A i&tö vipűtttej' álma „Mintha egy ódon olaisz utcában laknék: ha kinézek az ablakon, falat és háztetőt látok”. Ezt mondta a József Attila utcai új házak egyik földszinti lakója. Riporterünk varázslencséje megoldotta ezt a problémát, eltüntette az olaszos tűzfalat tetőjével együtt, utat engedve a napfénynek az első emeleti és földszinti ablakókhoz. Most már csak az a kérdés, hogy riporterünk mikor ébredhet így fel álmából, hogy a valóságban is ezt a képet lássa?.,. Cikkünk nyomán A Dunántúli Napló folyó évi május hó 13-i számában megjelent „Inspekció — este hatig" című cikkel kapcsolatban értesítem, hogy a beremendi távbeszélő központban a folyamatos távbeszélő-szolgálat rendszeresítése iránt intézkedtem. A távbeszélő-szolgálat idejének kiterjesztése újabb munka erők beállításával lehetséges, A Pécsi Postaigazgatóságot uta sitottam az új munkaerők biztosítására és folyó évi június hó 30-ig az utasítás végrehajtására. BENKO JÓZSEF szakosztályvezető-helyettes, Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium. dU&Utit velet még Pincehely előtt valamelyik állomáson kézhez- kapják. Különös konzílium. Az orvos, a Ikalauz, az utasok konzíliuma, kitalálja végre, hogy a levelet egy villanyégőre kötözik és kidobják a legközelebbi állomáson. A vonat robog az ablakok mellett elsuhanó távoli falvak, ahol emberek és orvosok élnek most nem jelentenek többet vigasztalan, végtelen óceánnál. Robog a gyorsvonat, belsejében az egyre jobban közelgő tragédiával. A kalauz a peron alsó lépcsőjén áll, kezében a villany- körtére kötözött üzenettel. — Most mindjárt átsuhannak egy állomáson. Mindenki őt figyeli, minden ablakban fürtökben hajolnak ki a fejék, senki sem fél már a jégeső módján hulló tüzes koromtól. — Jaj csak sikerüljön! Sikerült! A nagy ívben repülő villanykörte ott pattant szét a vonatnak tisztelgő forgalmista lábai előtt. Még azt is látták, hogy lehajolt érte. Na de tudnak-e intézkedni? Megkapják-e Pincehelyen idejében a telefonértesítést, amiben az kell legyen, hogy ne az „érkező“ szemafort állítsák tilosra, mert abból csak újabb bonyodalmak lesznék. De azt is tudniok kell, hogy mentő- kocsit rendeljenek Tolnatamásiból, hogy azonnal kéznél legyen, ha megáll a vonat. Pincehely közeledik. A szemafor mellett már elhaladtak. Zöldet mutat, de ebből még nem lehet kiolvasni, hogy az állomáson tudna!k-e az üzenetről. A vonat teljes sebességgel csattog át az állomás váltóin, semmi jele annak, hogy megállni készül. Az utasok dermedten állnak az ablakok előtt. — Hát nem sikerült!.»» Már két váltóőrt is elhagytak már az állomás raktárai is futószalagon rohannak visszafelé, amikor a mozdony előtt egyszerre csak vörösen felvillannak a kijárati szemaforok. Csikorogva, sikoltva tapadnak a fékek és az egymásra torlódó kocsik végre megnyugszanak. Megállt a vonat, megkapták hát az üzenetet. Egyenruhás emberek, mentéshez nem szokott vasutasok futólépésben hozzák a hordágyét. A feszültség megenyhült. Az utasok csak most nyúlnak zseb kendőért, hogy a szemükbe hullott kormot kitöröljék, de gyanús, meghatóan gyanús, ez a hirtelen jött nagy buzgalom. De még nem értünk végére a történetnek, ami a pincehelyi kórházban folytatódott a beteg megmentéséért. Mégsem mondjuk el részletesen, hogy a kórház inspekciós orvosnője miként lobbantotta fel újra a már alig pislákoló életet. A diadalt, az örömet, amit ilyenkor csak az orvos érez nem mondhatják el most. Mondják el inkább azt, hogy hiszünk az emberek emberségében amit ilyen példák is bizonyítanak. Hiszünk az emberi jóságban ami felülkerekedik minden emberi önzésen, ha rosszban, bajban kezük után nyulunlk. — p = av ^
