Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08-01 / 134. szám

NAPLÓ 3 Í60. JUNIUS 8. Létesítsenek idény-napköziket a tsz-községekben iásdi járás kilenc községében megoldották a nyári nyitvatartási nyári hónapokban igen termelőszövetkezetben dol- i szülők helyzetét megne- íti az, hogy nincs kire hagy- >tthom a gyermekét. S így salad mőtagjai több helyen pék a termelőmunkából Bn akkor, amikor minden íkaerőre szükség lenne. A yobb községekben nincs Wéma, mert mindenütt vám r napiközi otthon, ahol vá­znak a gyerekekre, . sásdi járás tíz községében működik állandó jellegű közi otthon. Hogy a tér* őszövetkezeti községek /zetét megkönnyítsék, ki- újabb községben létesíte- idénynapfcözi otthont, riyek jórésze már meg is ite működését Tormá- Alsómocsoládon, Godisán, /ászáron, Jágónakon és árosdombón három hóna- Egyházaákozáron és Felső- idszenten két hónapig, yhajmáson pedig négy hó­ig működik az idónynap- l Mágocsom május 17-től nel az általános iskolai közi otthon is: A járásban újabb 300 gyerek szervezett álkozásét tudják megolda­ni nyári idényben, ami nagy ' et jelent a szülők té­rién tesítésében, íben a községekben » kezetek adják a yhai felszereléseket, gon* kodnak a tüzelőről és tár­almi munkáiban végzik el épületek tatarozását. Sok yen természetesen nem tud- c képzett embereket állítani idénynaipközi otthonok ve­rsére. Az ilyen községekben épiskolás lányok foglalkoz- c a gyerekekkel. Az idény- iközi otthonokba három- s kartól hatéves korig jár­nak a gyerekek. sakmai bemutató Komlón íz egész világom kutatják, ként lehetne az aknákon pznált bányafelvonó kötelek ttartamát meghosszabbítani a szállítás biztonságát nő­ni. Hazánkban is több éves tatómiunlka folyt e célból, re Marton Emil műszaki el- lőmek sikerült a róla elne- sett elektromágneses sod- lykötélvizsgáló berendezést feszítenie. A berendezést ma lelőtt 10 órakor mutatják be komlói Kossuth-bányán. fen lesz Marton Emil, a be- adezés megalkotója is. Fontos feladat most minden olyan termelőszövetkezeti köz­ségben, ahol nincs állandó jel­legű napközi otthon, idény- napközi otthon létesítése. A termelőszövetkezetekben meg van rá a lehetőség, hogy ezt megoldják saját hatáskörükön belül, sőt a legtöbb helyen a községi tanácsok anyagilag is támogatják őket. Nem feltét­lenül szükséges, hogy képzett gyermekfoglalkoztató vezesse a napközi otthonokat; Több­nyire minden községben van olyan középiskolás, vagy nyolc általános iskolát végzett leány, aki szereti a gyerekeket és al­kalmas a gyerekek foglalkoz­tatására. Ahol több megfelelő személy is van, ott a gyermek­foglalkoztatást társadalmi for­mában is megoldhatják. A nyári munka legfőbb ide­je alatt minden lehető emberi erőt az aratás-cséplésre és a növényápolási munkára kell fordítani^ Hivatássá vált a traktorvezetés Traktoros családok a baranyai gépállomásokon Tíz-tizenkét évvel ezelőtti amikor Baranya megyében is egymásután alakultak a gépál­lomások, a falusi lakosság bi­zonyos idegenkedéssel nézte a traktorok megjelenését és mű­ködését; Az azóta eltelt idő alatt nemcsak a gépeket sze­rették meg a dolgozó parasz­tok, hanem magának a traktor vezetésnek is megnőtt a becsű lete: Korábban sokan átjáró háznak tekintették a gépállor másokat, most viszont egyre több azoknak a parasztfiata­loknak a száma, akik hivatás­nak tekintik a traktorvezetést. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a tél folyamán 177 baranyai fiatal végezte el a négyhóna­pos traktorosiskolát, s jelenleg is 186-an tanulják Pápán az erőgépek kezelésének mester­ségét; A traktorvezető; hivatássá válásának érdekes jele a trak­toros családok számának sza­porodása is; Mind több bara­nyai fiatal választja apjának, idősebb testvérének, apósának foglalkozását és ül traktorra. A Bólyi Gépállomáson például a két idősebb Mirkó-fiú mel­lett már a legkisebb testvér is ezt a mesterséget tanulja: A Palotabozsoki Gépállomáson három apa dolgozik a fiaival, valamint két testvérpár, Milt­ner József és öccse, Ferenc például a somberek! Béke Ter­mel őszövetkezet földjeit műve­li. Június 30-ig esedékes tava­sza tervüket már 155 normál­holddal túl is teljesítették: A legutóbbi hónapban a két Mdltner-fiú összesen 9384 fo­rintot vitt haza. Jó munkájuk jutalmául, a nagyobbik fiú a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést, öccse pedig a Szakma Kiváló Dolgozója jelvényt kapta: A megye 13 gépállomásán ma már ötvennél is több azok­nak a trakorvezetőknek a szá­ma, akik egy családból szár­maznak: apa és fia, báty és öccs, férj és feleség, após és vő. A szakszervezetek a dolgozók életkörülményeinek javításáért Sok áldozatot követel a szabálytalan közlekedés Halálos motorkerékpár szerencsétlenség Homorúdon Bukósisakot kapnak a motorosok? Nincs olyan járvány az or­szágban, amelyik annyi áldo­zatot követelne, mint a közúti baleset; Az elmúlt esztendőben összesen 637 áldozata volt a szabálytalan közlekedésnek, Baranyában 25 halálos és 164 súlyos sérülés volt a következ­ménye a gondatlan gépjármű- vezetésnek: Az idén öt a ha­lálos áldozatok száma: Az elmúlt napokban is szá­mos szierencsétlenség történt a megyében, egyrészt szabály­talan gépjárművezetés, más­részt az ittasság miatt: Június 4-én Makai István, a bőrgyár előtt, anélkül, hogy körülnézett volna, a járdáról az úttestre lépett; Egy P 70-es személygépkocsi jobb első ré­sze elütötte s a földre vágta. A baleset következtében a bal lába eltörött. Ebben az eset­ben a gyalogos volt a baleset okozója: Június 5-én Komlón egy kis­fiú leszaladt a járdáról, az ar­ra haladó motorkerékpár el­ütötte, s a fiú 8 napon belüli sérülést szenvedett. Június 7-én a Felszabadulás Mi 43; sz; ház előtt Tamóczai József a Dél-Baranya megyei Sütőipari Vállalat személygép­kocsijával szabálytalanul az úttest baloldalán akart meg­állná, s elütött egy motorke­rékpárost. A kerékpáros 8 na­pon túli sérülést szenvedett; Homorúdon június 8-án, hét­főn hajnalban halálos motor­kerékpár-szerencsétlenség tör­tént. Guzsvágy Pál és társa it­tasan ült motorra és" Homorúd belterületén egy éles kanyar­ban fékezés helyett gázt adott a motornak s így kisodródtak az úttest melletti árokba és fel borultak: A baleset következ­tében szenvedett sérülésedbe Guzsvágy belehalt. Utasa köny nyebb sérülést' szenvedett: Sok szabálytalanságot véte­nek a kocsisok is. Június 4-én a Rózsa Ferenc utcában a Köz tisztasági Vállalat 2 lovasko­csija megállt a vendéglő előtt. A hajtók sörözni mentek s őrizetlenül hagyták a kocsikat. Amikor a rendőr figyelmeztet­te őket, még nekik állt feljebb, mondván: „Még egy pohár I sört sem ihatnak meg?“ Nem! I A KRESZ rájuk is éppúgy vo­natkozik, mint a gépjárműve­zetőkre. Szó van arról, hogy a lovaskocsisokat is hajtási iga­zolvánnyal látják el. A sűrűbb és szigorúbb ellen­őrzésen kívül számos intézke­dés történik a közúti balesetek elhárításáért. Szó van arról is, hogy a motorkerékpároknál be vezetik a bukósisak kötelező viselését. Tervezik, hogy ha egy személy ül a motorkerék­páron, akkor 50 kilométernél nagyobb sebességnél, ha két személy, akkor minden sebes­ségnél kötelező lesz a bukó­sisak; Baranya megye nagyará­nyú ipari fejlődése magával hozta, hogy a munkáslétszám nagy mértékben növekedett. A munkáslétszám emelkedé­sével egyidőben azonban nem sikerült a lakásépítés ütemét is meggyorsítani. Ez az oka annak, hogy — mint az or­szág más iparosodó vidékén — még itt sem sikerült min­den lakásgondot megszüntet­ni. A kormány törekszik ar­ra, hogy ezt a gondot minél gyorsabb ütemben, de leg­feljebb tizenöt év alatt vég­legesen megszünteti és min­den családot lakáshoz juttat. Ennek a megoldása során a szakszervezetekre nagyon fon tos feladatok hárulnak. Az üzemi szakszervezeti bizott­ságoknak részt kell venniök a lakások elosztásában, hogy azt mindig a legjobban rá­szorulók kapják meg legha­marabb. Addig is azonban nagy gondot kell fordítani- ok a munkásszállások kultu­ráltságának növelésére. Gon­doskodtok kell arról, hogy minden munkásszálláson le­gyen fürdő, rádió, lehetőleg televízió, társasjátékok és könyvtárak; Ilyen módon a munkások számára második otthonná lehet varázsolni a munkásszállásokat. A szakszervezetek fontos feladatai közé tartozik a ked­vezményes üdültetések meg­szervezése is évenként. Szer­vezett kedvezményes üdülte­tésben évente 7300 dolgozó részesül Baranyában és bővül a családos üdültetés lehető­sége is. Évenként mindig több dolgozó vehet részt kül­földi üdültetésben, turista­kirándulásokon is. Mindezek mellett a megyében több vál­lalat is tart fenn dolgozói számára külön üdülőt. Az üdültetések lebonyolítá­sát, az üdülőhelyek elosztását már nem egyedül a szakszer­vezeti titkárok végzik, ha­nem sok helyen létrehoztak üdültetési bizottságokat is, amelyek a bizalmiak vélemé­nyét kikérve döntik ei, kit mikor, hová küldenek nya­ralni. Nagy kár, hogy még mindig nem érvényesült a szakszervezeti felvilágosító munkában, hogy az üdültetés jutalomnak számít. A szakszervezetek tíz év­vel ezelőtt vették át a társa­dalombiztosítási szolgáltatá­sokat, azok vezetését. Az el­telt időszak bebizonyította; hogy érdemes volt, helyes volt a szakszervezetekre bíz­ni ennek a feladatnak az el­látását. Nagy eredményeket értünk el vele a társadalom- biztosítás megvalósítása út­ján. Igaz, hogy a biztosítot­tak számának állandó emel­kedése nagy gondot okoz je­lenleg az egészségügyi ellá­tásban, ezért a szakszerveze­teken múlik, hogy ebben a kérdésben is megnyugtató megoldást találjunk. A társadalombiztosítási szolgáltatások között jelen­tős a családi pótlék. A kor­mány a szakszervezetek ja­vaslatára 1959. áprilisában felemelte a családi pótlékot a többgyermekes családok ré­szére és rendezte az egyedül­álló dolgozó nők családi pót­lekát is. A társadalombiztosí­tási tanácsok munkája jelen­tős javulást mutat a megyé­ben, nem elég jó azonban még mindig a társadalombiz- tosítási intézkedések és ren-1 deletek ismertetése, a dolgo­zók tájékoztatása. Ennek ér­dekében a szakszervezeti saj­tó is többet tehetne: A június 9-én összeülő me­gyei szakszervezeti küldött- értekezlet ezekben a kérdé­sekben is határozni fog, bi­zonyára megszabja majd a szakszervezetek megyei bi­zottsága számára is a legkö­zelebbi időszak tennivalóit; Ezért, — a küldöttközgyűlés előtt — szerettük volna ez­zel a cikkel ráirányítani a figyelmet ezekre a kérdések­re is, . I . Gy; K, Tisztasági őrjárat Béke-aknán Előre bocsátom, nem bőim! kéz- és köröm-vizsgáról lesz szó, hiszen nevetséges lenne ez a bánya mélyón. Négerfekete ott az ember, csak a szeme meg a foga fehérje villog elő. A szén tisztaságát vizsgál­tuk. Ment az .piszkos” lebet, r Ég kezük alatt a munka Melegtől liheg a halár. A domboldalban asszonyok páljálk a nyugotszenterzsébe- Virágzó Élet Termelőszövet- pet paradicsomát. A kiülte- ,t paradicsom már virágzik. 6 után sóvárog. Az asszonyok tereferélnek, tpen arról beszélnek, hogy idén aztán elmennek ám írleányba fürödni. A tsz Ze- fjával: — Ha kapunk engedélyt sze- ílyszállításra! — teszi hozzá ndolatát az asszonyok véle- inyéhez Wágner József csa­tvezető. Jökedvűek, nevetősek, dol- sak ezek az asszonyok. Azt ríják róluk: a legjobban dol- zó, legjobb 'kedvű munkacsa- t ez a termelőszövetkezet- n. — Mi megyünk is ám min- i nnap — így Sáfár József né ‘•írói később kiderül: özvegfa, férjét a háborúban vesztette . — írja meg azt, hogy da- Iva dolgozunk. Csak már eső nne. Tudja nagyon kellene az lő. A szénánkat már össze­ülj főttük, nagyon sok szép szé mik van, a répát is megka­ptuk, szóval minden ’kész, ak a kukorica kapálásához illene egy kis eső. Az asszonyok helyeselnék. Aztán egyikük oldalra néz számomra érthetetlenül ta­lmi olyasmit mond: Az a vezetőség szégyene. Nem messze, ahol kapálnak ott a termelőszövetkezet cukor­répa táblája gyönyörű tiszta, csak két-három repcecsík lát­szik benne. — A hegybe elmennek nap­számba, de ide orvosi igazo­lást hoznak, hogy ők betegék, nem tudnak a tsz-ben dolgoz­ni. •— Ma este erről is szó lesz a közgyűlésen —• jegyzi meg Wágner József. — Szólni is kell róla. Bár nekem egyik sem haragosom, mégis azt mondom így nem mehet tovább. Két-három em­ber miatt csúfoSkodjunk — így egy középkorú asszony. Szóba kerül a munkaegység értéke is. Az egyik asszony azt mondr ja: — Negyvennégy forintot terve zett a tsz — a másik meg mindjárt rálicitál: — ötvenkét forint ötven fil­lért. Nem ám negyvennégyet. — Tavaly zárszámadáskor — ez volt ennek a termelőszövet­kezeti községnek az első zár­számadása — 34 forintot ért egy munkaegység — magya­rázza a csapatvezető. — Nem volt rossz. Ezt mondja a csapatvezető. Az asszonyők többsége tó ezt mondja. De van egy kettő olyan is, aki más mindig ké-/ telkedik. Egy idős, galambha­jú bácsika egy anekdotát mond azt mondja: három ember ebé­del. Az egyik kolbászt eszik, a másik szalonnát, a harmadik meg vöröshagymát kenyérrel. Alki 'kolbászt eszik azt mondja: az első éves, aki szalonnát eszik az másodéves, aki hagy­mát eszik az meg harmadéves tsz-tag. Számtalan példával cáfolhat­nám ezt az anekdotát. Elmond­hatnám, hogy nemrég Siklós■> nagyfaluban meg akarták ven­ni az autónkat, ott helyben ki­fizették volna és nem tó egy, hanem hat autóvásárló tó akadt volna egyszerre a tsz-tagok közül, vagy más példát is mondhatnék, de nem jutok szóhoz. — Rossz ez az anekdóta — mondja Sáfárné. És hozzá csat­lakoznak többen tó. Ki ezzel, ki azazl. Mindenki a maga példájával. Sáfárné például azt mondja: ő özvegyasszony volt, a földjét úgy műveltette, nap­számokat szolgált a lómun­káért. Mire eljött a termés be­takarítás ideje, mire mindent kifizetett, alig maradt vdlami- je. — Most meg jól élek itt. Minden hónapban kapunk tiz forint előleget tó. Most Soltér Sándomé kér: r— Azt írja meg, hogy a fér­fim, » jönne dolgozni, ét jöhet. Fáj a lába. Kisebese­dett. Már háromszor volt kór­házban, de most negyedszerre nem akarják felvenni. Azt mondják nincs hely. Nem a hellyel van baj, hanem azzal hogy SZTK-tag. Még jóformán be sem fejezi a mondókáját, máris egy fia­talasszony hangja csattan. — Ugyan. Ne mondjon már ilyeneket. Az én apám is be­teg, 6 tó bemenne a kórházba, de meg kell érteni most nem lehet. Most tatarozzák a szi­getvári kórházat és csak azo­kat veszik fel, akik nagyon súlyosak. SoUerné megnyugszik. Perzsel a nap, a földben her- seg a kapa. Dolgoznak az asz- szonyok. Néha vitatkoznak, ferdén látnak egyes dolgokat, de mindig akad köztük, aki megmagyarázza miért nem he­lyes ez vagy az az állításuk. Ég a kezük alatt a munka A tsz-iroda mellett, másutt is épülő új házakat láttam Nyugotszenterzsébeten. Egyik- másik házon már rajt volt a tető. A tsz nagy elképzelt kö­zös épületén, amely az egész falut magában foglalja még nincs tetőszerkezet, de az ala­pot már lerákták és ez az alap olyan, hogy biztosan lehet rá építeni, (kibírja még a legme­részebb elképzeléseket is. a sok pala szennyezheti be. ( Jolsvai Alfonz üzemvezető mérnök még a külszínen fel­íratta velem Nyári József és Qárics Ferenc csapatának ne­vét. Mindkét helyen több a pala a megengedettnél; De már itt vagyunk a kas­ban. Kicsiny, egyszintes alkot­mány, tetejéről kövér csep- pekiben hull nyakunkba a víz. Ráz, tántorog benne az em­ber, merít menet közben ide- oda ütődik az akna falának. Jolsvai elvtárs nagyot derül esetlenségemen: — Tudja, öreg az akna, vagy száz éves már. Görbe, mint az istennyila, azért csapódik neki a kas. Nem is látni alulról föl­felé. Nem baj, már leértünk. Egy ideig még valósin botorkálunk, mert nehezen szokik a szem a sötétségihez. Hosszabb pooso- lyagázolás után — nagyon vi­zes és nyirkos bánya Béke­akna — megérkezünk Qárics Ferenc csapatához. Majdnem hét százalék palájuk volt. Fiatal, izzadttestű bányász áll a szénfalnál. Nem örül a vizsgálatnak. — Nincs nálunk — düny- nyögi kelletlenül. — Ott a csil­le, megnézhetik. Jolsvai elvtárs a csilléhez lép, belevilágít, s egymás után dobálja ki a nagy paladara bokát. A bányászra néz be­szédes szemmel, de az úgy lát­szik elröstellte magát. Szé­gyenkezve tesz-vesz a szénfal­nál. A társa is — most érke­zett meg — nagyon elfoglal­nak látszik. Jolsvai elvtárs odamegy hoz­zájuk: — Remélem, gyerekeik, nem lesz többé pala. Tudjátok, hogy itt az elővájásban nincs meg­engedve, innen csak tiszta sze­net lehet kiadni. A két bányász bólint. Újabb gyaloglás következik tört támfSk alatt és Nyári Jó­zsef csapatánál lyukadunk ki; Náluk csaknem tíz százalék volt a pala. — Itt vagyunk a „fSbűnö­söknél!” — köszönt rájuk Jols­vai elvtárs; — Miben mérnök munka­társ, miben? Nagy vita kerekedik. Amint a disputából kiderül, a Nyári­csapat kényes a becsületére; Éveken át az akna egyik leg­jobb brigádja volt, s na­gyon kellemetlen számukra a ceruzával és jegyzetfüzettel felfegyverkezett újságíró lát­ványa; Megígérik, ezentúl job­ban vigyáznak. Meredek, vagy harminc fo­kos fejtésen csúszunk le, ter­mészetesen .nadrágfékkel”. „Elhúzunk” a pislogó bányász­lámpák mellett. A mosolygós képű bányamérnöknek mind­egyikhez van egy kedves sza­va. A telkemre köti, írjam fel: Stettner Ferenc és Schrott Ká­roly csapata ez, Béke-akna jónevű bányászai. Nyolcvan méteres „Pzánká- zás” után érünk Temesi Jó­zsef csapatához. Már amennyi­re csapatnak lehet nevezni, mert másodmagával dolgozik ez a fiatal, rokonszenves fiú. Itt nincs mentegetőzés, vita meg szégyenkezés, annál az egyszerű oknál fogva, hogy itt pala sincs; — Kiválogatjuk — mondja a fiatal bányász, olyan termé­szetesen és magától értetődően, mintha azt mondaná: minden reggel felkel a nap. — Elvég­re saját érdekem! Ha elfog­nak egy harminc százalékos palával töltött csillét, minden csillém ilyennek 6zámít. És az akna is ráfizet.:: — Úgy, úgy! — helyesel ne­ki Jolsvai elvtárs. Erről i* be­szélni kell! írja csak be: min­1 " den elővájási csapatunk tanul­hat ettől a fiútól! Magyar Laus*» w-’wr *■

Next

/
Thumbnails
Contents