Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-30-01 / 153. szám
1960. JÜNIUS 30. napló 3 Miért jutott kátyúba a salaktégla- gyártás Pécsett? Hogyan lehetne gyártását újból megkezdeni? Mit mondanak az illetékesek ? A Pécsi Építőanyag- ipari Egyesülés, amely négy éven keresztül foglalkozott a 6a lak té glagyártással, 1960-ban már nem gyárt salaktéglát. A gyártáshoz használt gépeket más vállalatok hordták el, a területet is jórészt igénybe vették. Nem kellett volna most már hosszú idő ahhoz, hogy az egész ügyet a feledés dudvája nője be. Ám szerencsére őrzik még emlékét. Például a Szabadság út 19. számú ház udvarán 1958- ban belőle felépített épület, mely az anyag kiváló minőségére hívja fel a figyelmet, vagy a Komlói Vegyesipari Vállalat építményei, s nem utolsó sorban a belőle készített istálló, mely betonként áll ellen az időjárás viszontagságainak, Külföldön jó, itthon nem? A Szovjetunió, Csehszlovákia, Belgium, Franciaország olyan mennyiségben használja fel a salakot téglagyártásra, hogy a számoktól megdöbbenünk, ha olvassuk őket. De nemcsak külföldön előztek meg bennünket, hanem Itthon is! Diósgyőrben, Salgótarjánban ebből építenek házakat, Cegléden egy építőcsoport Tatabányáról hozta el a salakot,, mert kifizetődő volt, A Balaton környékén több. salaktéglából készített házat lehet találni, mint Pécsett, ahol az anyag millió köbmétere szinte kínálja magát a felhasználásra. Pedig 1955-ben az országban először Pécsett kezdtek foglalkozni az új építőanyagokkal, 1 négy esztendő története Pécsett 1955-ben «— először egészen csekély mértékben — indult meg a salaktégla gyártása. 1959-ben 18 584 darabot gyártott a Pécsi Építőanyagipari Egyesülés, felügyeleti hatósága, a Pécsi városi Tanács Ipari Osztálya által, a tervekben jóváhagyott 72 ezer darab helyett. így is az 1959-ben legyártott mennyiség jó részét 1960-ban kellett értékesíteni, mert valójában az új anyag az egyesülés „nyakán maradt”. A négy esztendőről Puskás Sándor, az egyesülés igazgatója így emlékezik meg: — Nagyon nehéz körülmények között kezdtünk a gyártáshoz Pénzünk nem igen volt erre a célra. Sokszor ért vád amiatt, hogy miért költünk, erre az anyagra, amikor nem kifizetődő. A hat kisméretű tégla nagyságúnak megfelelő ealaktéglát 7.40 forintért állítottuk elő és 3.30-ért adtuk el. A kilenc tégla nagyságú tömbök is önköltségileg ráfizetést hoztak. A gyártás pedig azért volt ráfizetéses, mert sokszor le kellett állni vele. Tulajdonképpen „suba alatt” csináltuk. Diszpozíciót erre az ÉPELLÁTÓ sosem adott. Szerződés- kötés az anyagra nem volt Mi gépesítettük, amennyire módunkban állt a gyártást, de tovább kellett volna menni ezen az úton. Kísérleteztünk cement helyett mész felhasználással is, majd együttes keverékkel. A kitűnő tégla azonban a nyakunkon maradt. A bank nem hitelezte meg — jogosan —. hogy mi hónapokig nagy készleteket tároljunk. , Egyes vá’Ialatok felfedezték, hogy előnyös vele dolgozni, hisz rengeteg időt takarít meg, s erre az évre is érdeklődtek a szállítás felől. Mi azonban már nem gyártunk. A revizorok is folyton jöttek, kifogásolták a ráfizetéses gyártást, meg az összegeket, amit ráfordítottunk. Tudja az elvtárs, hogy van az ember... Nem akarja becsukatni magát. így hát kátyúba került a dolog.,! 6000 lakás magánerőből Mit mond Gócz Béla elvtárs Pécs város tanácsának vb- elnökhelyettese? Gócz Béla elvtárs sokszor Segített a salaktéglagyártás problémájának megoldásában. Az emberek többsége azonban — mint megjegyezte — idegenkedik tőle. Pedig a vályogból épült házak is 100—120 évig eltartanak, hát még a II. osztályú agyagtégla szilárdságú salaktéglából gyártottalt? Az anyagot többször is felküldték szilárdsági próbára az ÉTI- nek, mindannyiszor elégedett véleményt kaptak. Megkísérelték a magánépíttetőket kötelezni bizonyos mennyiség fel- használására, de sikertelenül. Sajnos, a ráfizetés fennállt a gyártásnál, pedig népgazdasági szempontból jóval olcsóbb ebből az építkezés, mint a hagyományos téglából. A tanácsnak viszont nincs annyi pénze, hogy egy csomóba kösse az automatizált gyártádftoz szükséges anyagi és erkölcsi energiákat. Az orvosi egyetem fiataljai megkísérlik most a salak téglának való felhasználását, de természetesen ez csak amolyan „elszigetelt kezdeményezés” lesz, kézi gyártás. A gépek beszerzése sok ezer forintba kerülne. A 15 éves lakásépítési programban pedig Pécsett kib. 6 ezer lakást kell felépíteni magánerőből. Nagyon hasznos lenne, ha ezt sa- laktéglából oldanák meg, hisz ezt az anyagot egyemeletes épületekig jól fel lehet használni, Mi lenne a teendő? Baranya megyében az építőanyag szinte az emberek talpa Kémesen, Szabó Sándor építési brigádvezető udvarán citromfa pompázik. A citromfán érett, félig érett, zöld citromok csüngnek ét itt-ott fehér citromvirág hivalkodik a zöld leveleik körül. — Eddig ebben az évben ötvennégy citromot termett ez a fa — magyarázza Szabó Sándor, aki most jött meg a munkából. I— Volt egy nagyobb fám it, azon megtermett évem* alatt van. Élni kellene ezzel a lehetőséggel. A Baranya megyei Építőipari Vállalat a salakdomb tövében megépíti a nagy panelgyártó üzemet. Ugyanott födémelemeket is gyártanak. Helyes lenne, ha egy szakemberekből álló bizottság megvizsgálná a salaktéglagyártás lehetőségeit Pécsett és kidolgozná felhasználásának, gyártásának módjait. A tanáncsnak nem állnak rendelkezésére komolyabb anyagi erőforrások, de rendelkezésére áll a lehetőség, hogy társadalmasítása a probléma megoldását. A termelőszövetkezeti építkezések, a lakásépítési program, az ország korlátolt építőanyagkészlete és erőforrásai mind arra kell, hogy ösztönözze az illetékeseket, ne hagyják a kátyúban vesztegelni a salaktéglagyártás ügyét A nagypaneles, középblakkos, egyszóval a korszerű építési eljárások mellett szerep jut még a salaktéglának is! A szakszerű felmérés, a társadalmi üggyé tett kezdeményezés, az erők összefogása lehetővé teszi, hogy gyorsan és eredményesen meg lehessen oldani a salak téglagyártást Pécsett^ Szüts István te a kétszáz—kétszázötven citrom is. De sajnos azt már nem tudtam elhelyezni télen a lakásomban. Eladtam, ötszáz forintot kaptam érte. De nem is a pénz érdekel, hanem az, hogy jó kezekbe került. Szabó Sándor szereti a virágot, a fát, különösen a citromfákat, amellyel hosszú évek óta kísérletezik. És az eredmény még egyszer sem maradt Aranyat érő eső Keddről szerdára virradó éjjel a pécsi utcákon már autók spriccelték a vizet. Esett az eső Pécsett, de esett szinte az egész megyében. — A sásdi járásban nem voltunk még — mondotta Baracs József, a me gyei tanács főagro- nómusa, — de ott is esett biztosan; Amerre eddig jártunk, mindenütt esett. Pécsett tizenhárom milliméter eső esett. Itt, a mohácsi járásban meny nyi csapadékot mértek? — kérdezte a megyei főagronó- mus Imrei elvtársat, a mohácsi járási tanács főagro- nómusát. — Itt nálunk körülbelül 15—16 milliméter esett le reggelig. Reggelig. Mert alighogy ezt elmond ta Imrei el v társ, Mohácson megeredt az eső. Amikor Pécs váradra értünk, örömmel tapasztaltuk, hogy itt is esne Felvidult ettől az esőtől a határ, de felvidultak az emberek is. A kukoricák haragoszölden kacsintottak felénk, a virágzó burgonyák is mintha kihúzták volna magukat, mintha csak azt mondták volna: jókor kaptuk az esőt, lesz alattunk gumó elég. Jókor jött ez az eső. Ezt mondják az emberek is. És hozzáteszik: — Aranyat ért. Milliókat! Hogy hány milliót azt még nem tudni. Az majd a zárszámadásokon dől él, amikor kiderül, melyik termelőszövetkezetben, hogyan váltották milliókra, százezrekre ezt az aranyat érő esőt. (Szalai) •• Ötvennégy citrom Érik a meggy A bissei országút mentén az Útfenntartó Vállalat megkezdte a meggy szüretelését. Sírok Ilona, Görcsi Magdolna és Görcsi Mária szedik a meggyet, amelyből a konzervgyárakban készítenek majd meggyszörpöt, meggybort és lekvárt, Magyar előadások a moszkvai automatizálás kongresszuson Moszkva (MTI) Az automa tizálás kérdésével foglalta nemzetközi szövetség, az IFA( moszkvai kongresszusán izer dán több magyar tudós tartó! előadást. Benedikt Ottó aka démikus, az IFAC alelnöke a Autodin nevű új berendezés ről, Csáki Frigyes. Fekete Ot tó és Borka József pedig a Autodin kísérleti alkalmazá sáról tartott előadást az egyi’ szakosztályban. Egy más:! szakosztályban Csordás Zol tán magyar tudós pneumáti kus modellek alkalmazását: olvasta fel előadását. A KGST vetőmag* termesztési munkacsoportja Varsóban ülésezik Varsóban megkezdte ti nácskozását a Kölcsönös Ga: dasági Segítség Tanácsa rrtf zőgazdasági állandó bizotts: gának vetőmag-termesztés munkacsoportja. A szakén berek megbeszélésének célj a vetőmag-termesztés szak« sítása a szocialista országa között, az éghajlat és egy: tulajdonságok figyelembeví telével — ezenkívül fogta koznak a vetőmag szállítása' val is, Emberek és gépek 0 pécsváradi gépállomást? aratógépe és 9 kombájnja vágja az őszi árpát. Jól haladnak a munkával, bár az időjárás hirtelen esősre fordult. A terv szerint az aratás 46 százalékát géppel végzik. Ez a terv, a valóságban ennél többre számítanak. Petre Illés elvtárs, a gépállomás igazgatója szeretné, ha legalább 55 százalékban gép aratná le a gabonát körzetükben. Sikerül-e ez? Sikerülni fog! Hiszen olyan emberek dolgoznak itt, akiknek munkakedve, szakértelme és szorgalma elegendő biztosíték erre. A gépállomás pártszervezetének kezdeményezésére indították a 250 holdas mozgalmat. E mozgalom keretében máris kiváló eredmények születtek. Azt mondják a legnépszerűbb ember a gépállomáson Bakó István traktoros. — Állandóan a legjobb dolgozók között van, Szereti a géegy fáról *“• öt kiló levelet, levelezőlapot kaptam eddig az ország különböző részeiből — mondja miközben felesége a kerti asztalra kiönti a temérdek levelet. — Van ezek között agro- nómus, orvos, bányász, kisiparos és ki tudja milyen foglalkozású ember. Az egyik azt kérdi: hogyan, kell trágyázni a citromfát, a másikat meg a szemzés érdekli. Aztán hoznak ide is szemezni. Látja íz a kis fa is szemzésre vár. A termő citromfa mellett egy másik áll. Vastagabb törzsű, de gyengébb koronájú. — Ezt már ki akarták dobni, — kapja el tekintetemet Szabó Sándor. — Megfagyott. Én azt mondtam, adják nekem, majd én helyre hozom. És, amint látja sikerült is. Méhek döngicsélnek. Méhék- kel is foglalkozik, de legtöbbet mégis a citromfáiról beszél. Arról, hogy az ő hétéves fája már az idén 54 citromot termett, hogy bár egy kicsit terhes, de azért esténként felteszi a szemüveget és az öt kiló levél közül eddig mind megválaszolta és megválaszolja az újabbakat is. A citrom hazájában még sohasem járt. Pedig szeretett volna elmenni egyszer. Nem sikerült sohasem. Hát megteremtette a lakásában, az udvarán, a kertjében a citrom té hazáját Kémese* pét, szereti a munkáját; Nagy tapasztalatokkal rendelkezik, nagy gyakorlata van. Immár nyolc éve a gépállomás dolgozója. Volt már a gépállomás első helyezettje is, sőt kapott kitüntetést is, mint a gépállomás kiváló traktorosa. Most sincs az utolsók között. A gépállomás első helyezett brigádjának a tagja. A féléves tervét a brigád máris 128,4 százalékra teljesítette, á brigádon belül Bakó elvtárs eredménye 165,6 százalék, riválisáé Tóka Mihályé pedig 165,9 százalék; Az igazgató elvtárs azt mond ja Bakó Istvánról, hogy „sok kellene ilyen emberből, az lenne jó.“ Amit megcsinál, arra panasz nincsen. Nem kezd korán a munkához, de előtte alaposan átvizsgálja a gépét s azután mig csak lát, megy a munka. Kiváló munkás Földvári János is. A gépállomás pártszervezetének a taggyűlésén Földvári elvtárs megfogadta, hogy az idei aratásban is a legjobb eredményt éri el kombájn- aratásban. Tavaly 244 holdat aratott le kombájnjával. S ez az akkori nehéz körülményeket figyelembevéve igen szép eredmény volt. Ez az év pedig igazán jól kezdődött, ha Földvári elvtárs pon a nagypalli termelőszöve kezet őszi árpájából tíz hold vágott le. De milyen tíz M dat! Háromszáz 55 kg-os & kot rakott le gépe a tíz hol ról. Ez bizony 165 mázsa, vág is holdanként 16 és fél máz® termés, a kombájn napi no májának majdnem a két&> rese. Az ilyen kiváló eredmény* mellett a munkának sok «* apró, de jelentős és az end) rek gondosságából fakadó fflO zanatával találkozunk ezekb* a napokban. Csak egy péld említsünk meg: Rogner Járt aratógépével Szederkény hau rában vágja egy 57 holdas * gon az őszi árpát, amely éld gé megvan dőlve; A segíti ge nem érkezett meg időt* Ö ahelyett, hogy várt volf egy percet is, elkezdte egJ" dűl a munkát; Beindította gépet, s aztán le a Zetorrt fel a Zetorra, mert mindig k* lett valamit igazítania hát* így dolgozott majdnem 1 órán keresztül. Minden élt mérést megérdemel érte; Közös akarata most a pép váradi gépállomás dolgoz* nak minél gyorsabban, és rt nél előbb betakarítani a $ bonát. Megnyergelni a gép* hogy egyre kevesebbet kellj* kézi kaszával levágni; Gazdagh Istvá' eredményeit nézzük. Első naEsküvői ruhák, színpadi kosztümök, népitánc-ruhák A HOZZÁVALÓ KELLÉKEKKEL kölcsön özhetök a Jelmezkölcsönző Vállalatnál TÄNCCSOPORTOK részére népviseleti ruhák ÉNEK- ÉS ZENEKAROK RÉSZÉRE EGYENRUHÁK KÉSZÍTÉSÉT MÉRSÉKELT ÁRON, SZAKSZERŰ KI' VITELBEN VÁLLALJUK. Cím: Budapest, V., Bécsi út 3/5. Telefon: 184-666. —' Budapest, V., Kecskeméti u. 8. Telefon: 386-347, ** Pécs, Rákóczi út 66. Telefon 37-12. A ruhákat vidékre postán továbbítjuk. Kívánságra árajánlatot küldünk. 467