Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-25-01 / 149. szám
»6«. JŰNIUS 25. NAPLÓ 3 Tatarozzák az Iskolákat Nem hangzik fél vidám gyér Biekzsivaj egy ideig az iskolák ban. Megkezdődött a nyári szünet De nem csendesedtek el azért teljesen az iskolák, hiszen a tanév befejezése után megjelentek bennük a különféle mesteremberek, hogy kicsinosítva, megújítva adják majd vissza őket néhány hónap múlva a tanulóknak és nevelőknek. Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy az iskolák tatarozását nem fejezték be a tanév kezdetére. Ez kellemetlenségeket, zavarokat idézett elő az oktaó- és nevelő munkában. Tanultak-e vajon ebből az illetékesek Pécsett és Baranyában? Másként lesz-e az idén? Erre a kérdésre kértünk választ a város vezető Igazgatóitól és a megyei tanács művelődésügyi osztályának gazdasági előadójától Somfai Józsefi az If kerületi vezető Igazgató a következőket válaszolta: — Tavaly nálunk is előfordult, igaz csak egy esetben, !x>gy megkéstünk a tatarozással. Az idén már előrelátóbbak foltunk, a külső renoválásokat nég a tanévben Megkezdtük, a felsőket pedig közvetlenül a anítás befejezése utam A pécs ényai iskola külső tatarozása femsokára be Is fejeződik, a »elsejét is megszépítjük, ösz- Wsen 200 ezer forintot köl- ünk rá. A szabol csfalusá isko- s korszerűsítésére is ezen a Táron kerül som Ezenkívül alamennyi iskolában végzünk ryári nagytakarítást, meszest A munkálatokra a Pécsi űtaláros Építő Kisipart Termelőszövetkezettel és a Vasasi Wtő Szövetkezettel kötöttünk wrződésfc A munka befejezőének hatóridejes augusztus K i [fjtő Jónem, •— Az idén. ebben a kerületben főleg csak kisebb javítási munkákat kell végeztetnünk azért, mert iskoláink túlnyomó része korszerű, néhány éve épült. Főleg az istenkuti és a Petőfi utcai iskola szorul tatarozásra. Itt már elkezdték a munkát ügy számítjuk, hogy augusztus első napjaiban már megkezdhetjük a nagytakarítást a renoválások utáni Orsós Lászlói a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának gazdasági elő adója arról számolt be, hogy a megyében is hozzáláttak az iskolák rendbehozásához. — Az idén nyolcmillió forintot költünk a megye iskoláinak korszerűsítésére és nyári renoválására ■— mondotta Orsós elvtárs. —* A legnagyobb munkálatokat Mohácson és a mohácsi járásban végeztetjük eL A mohácsi belvárosi fiúiskola külső és belső tatarozására 300 ezer forintot költünk, a gimnáziumban pedig politechnikai műhelyeket létesítünk. Ezenkívül Komlón, Szigetváron és Bakóczán is nagyarányú korszerűsítésekre adtunk megbízást A munkálatokat úgy irányítjuk, hogy először a bel ső átalakításokat hajtják végre és csak ennek befejezése után kezdenek hozzá a külső tatarozásokhoz. A szerződések szerint a munkálatokat belül és kívül egyaránt a tanítás megkezdése előtt fél hónappal befejezik. A munkálatokat megkezdték, a szerződések szerint kellő időben be is fejezik. Reméljük, hogy az érdekelt vállalatok és szövetkezetek eleget tesznek a szerződés megkötésekor tett ígéretüknek és, több év után először, határidőre elvégzik a munkákat) Javult Pécs vízellátása Több mint félezer pécsi bányász üdül az idén n. kerüefá isfiriläk vezető Sazgatója is beszámolt a hoz- í tartozó iskolákban végzett Soválásokröl: — Amint látszik, az Ágoston *i iskolát is állványerdő botja. Mire visszatérnek tanúink, megfiatalítva várja őket ; öreg iskola; A belvárosi isla is új színt ölt, kívülről, ä ölről egyaránt a Mátyás rály úti, régi iskolán is vésnek már ezen a nyáron is fesserűsítési munkálatokat ?7 amakkor hozzálátnak a atvárosban egy 4 tantermes biteshez és a Jókai utcában tantermes iskola létrehozá- hoBi III. kerülethez tartozó irfco- * nyári tatarozását mondta kérésünkre: £ Pácsí Szénibányászati Tröszt dolgozói és családtagjai az idén még nagyobb számban vehetnek részt az üdülésben, mint bármikor az előző években. A szakszervezeti bizottság tájékoztatása szerint a nyái^n 150 gyermeket üdültet- nefk a szénbányászati tröszt siófoki gyermeküdülőjében. Az üdülésen 7—14 év közötti gyermekek vehetnek részt, A tröszt hévízi üdülőjében 80 család üdülhet. Kiadnak 20 olyan beutalót is, amellyel a családosok a gyermekeiket is magukkal vihetik az üdülőkbe, A SZOT külöin. böző helyeken lévő üdülőibe 509 dolgozót utalnak be. Lehet a Szovjetunióban, NDK-ban és Csehszlovákiában is üdülni, valamint hajóval Bécsbe menni és a SZOT dunai hajókirándulásán részt venni. A szakszervezetnek a dunai útra 19 beutalója van. Kilenc fő vesz részt külföldi csere és turista úton. Mindezekhez hozzá lehet még számítani, hogy most érkezett haza a Szovjetunióból egy 30 IBs csoport, mely jutalamíképpen volt kint Az üdülési beutalóknak 75 százalékát fizikai dolgozók részére biztosítja a szakszervezet, Városunk vízszegénysége köz tudomású s nem egyszer — különösen nyáron — számos házban még egy pohár víz sem folyik a csapból. A tanács, valamint a Víz- és Csatornaművek azon dolgoznak, hogy javítsák a város vízellátását. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt évhez s különösen az előbbi évekhez viszonyítva ebben az esztendőben javult a helyzet Pellérd. Keszü, Kovácstelep mellett fúrt kutakat ebben az évben bekötötték és ez is hozzájárult a vízhiány enyhítéséhez. Történt más intézkedés is. A város öntözése jelentős meny nyiségú ivóvizet vont el a lakosságtól. Most az öntözóautók nem az ivóvízhálózatból veszik a szükséges vízmennyiségüket, hanem a Megyeri úton, a Sopiana Gépgyár kútjából, valamint az új erőműnél a Duna vizéből „tankolnak“: Tény az, bogy a városnak egy nap 24 ezer köbméter vízre lenne szüksége, de a jelenlegi termelés 19—20 ezer köbméter között van. S most a nyári hónapokban rosszabbodik a helyzet Nyáron például a tettyei vízmű téli vízmeny- nyiségének alig a huszadát képes csak termelni. A város legvízszegényebb területe kétségtelenül a meszes! városrész. A rigóderi tároló javítja ugyan valamit a helyzetet, de még nem oldja meg. A város vízellátása ugyan is nyugatról keleti irányba történik s kétségtelen, hogy a keleti részek kapják a legkevesebb vizet • A problémát máról holnapra véglegesen megoldani nem lehet, de maga a lakosság is sokat segíthet a vízhiány enyhítésében: Most a nyári hónapokban különösen nagy a víz- szükséglet, de sok a vízpazarlás is. Csak egy példa erre: ha valaki egy pohár vizet akar inni, szinte már szokásos, hogy előbb „jól kiengedi” a csapot. Egy pohár vízért 2—3 liter is elfolyik így. De a nyitva hagyott vízcsapok is sok vizet pocsékolnak. Nem beszélve az öntözésekről, ami szintén az ivó- vízhálózatból veszi el a vizet. Nincs még arról szó. hogy megtiltsák az öntözést, de szükséges; a lakosság csak a feltétlen szükséges vízmennyiséget használja el öntözésre is, gondoljanak arra, hogy számos épülettől, családtól, szinte a főzéshez szükséges vízmennyiséget vonják eh Esó kellene — mondják sokan — akkor van Pécsnek vize. Néhány milliméter eső nem sokat javít a helyzeten közvetlenül. Közvetve azonban igen» Ugyanis hűvösebb időben szinte „leesik” a felhasznált via mennyiségének grafikonja. (Garay) Aratásra Rz udvaron motor zakatol. Kukoricát morzsolnak a tsz-gazdák. Egy ember kivédik közülük és mint idegent káé, messziről köszönt — Az elnök elvtárs van? — Talán az irodában — válaszol és mindjárt kérdez is. — Csak az elnök tudna válaszolni arra, amire kiváncsi? Kérdezek. ö felteszi jobb lábát az egyik teli zsákra és azt mondja: — Rosszul hallotta az elvtárs • dolgokat Nem építünk, hameglesz a második kapálás Déli városrészünk új színfoltja Épül a Jókat ót és a leendő sugárút (TÜZÉP sarkán) ez a 800 lakásos, 10 szoba-konyhás és 10 két- szoba-kon.vhás, összkomfortos, lüg gőfolyosós rendszerű lakóépület. Kiviteli költsége kb. I millió forint. A két lépcsőházas, bárom tömegű lakóépület, két személyiéi! vonóval, távfűtési rendszerre kapcsolt fűtéssel lesz ellátva. A szélső szekciók loggiáé megoldásúak. Tervezője: SZERDAHELYI KAROLY építészmérnök. nem már majdnem kész is a hizlaldánk; Már hetven hízót be is tettünk. A jövő héten meg újabb százötvenet teszünk be az új hizlaldába. Meg aztán nem is kétszáz férőhelyes ez a hizlalda. Elfér ebben még ötszáz hízó is, ha teljesen kész lesz. Egy pillanatra elhallgat. •—> Azt látja eltalálta, hogy saját erőből építjük. Van nekünk építő brigádunk, meg téglagyárunk is. A téglát ebben a gyárban égettük. Igaz, hogy kellett egy keveset venni is, de ez csak azért történt így. mert nem volt elég első osztályú téglánk. Másodosztályúval meg hiába rakjuk le a hizlalda alját az nem megfelelő. Valaki odaszól neki, — Hozzál majd spárgát, amivel beköthetjük a zsákot — Majd hozok — szól vissza és ismét felém fordul. — Az idén. ha minden jól megy háromszázezer darab téglát égetünk. Akkor aztán megint építhetünk: •— Mit akarnak építeni? — Az idén már semmit, de jövőre építünk egy szár férőhelyes növendékmarha istállót Persze ezt is a magunk erejéből, a magunk építő brigádjával. Furdal a gondolat ki éb ugt Kovács telepi Ws család! zak úgy fekszenek itt a Me- ük ölében, mint fészekben a iások. Oly egyformák is, csak Ziket téglából, másikat drót- 1 font kerítéssel vették kö- it meghát némelyik cifrább, tyosabb. Abból a szempont- ! viszont mindegyik ikre a tiknak, hogy évtizedek ta- rákossága, úgyszólván szájelvont falatok emelték fa- *at. Az aprócska telkeken lett családi ház, kertjében °nnán Európa összes növeli Vei (mindegyikből egy ose- Te való akad itt) és fáival v fajtából kettőt nem ta~ »’) mégiscsak a vékonypén- dolgos ember birodalma, Sete volt az élet hányattatva! szemben. János bőrgyári mun- 1 js minden bizonnyal ezért í'totta élete csónakját e szi- /®Ié, még akikor is, ha út- •oen a csónakból mindent kellett dobálni, ami „feles- "s" — könyvet, bort, mozit, Okozást. A házacska vi- t most itt áll és egyik szókban kellemesen el lehelt égetni az élet dolgairól, él órával ezelőtt az asszony k»tt ajtót — meglepődve a atlan vendégtől — most ‘ feloldódott a szavak sod- *n, csak a jegyzetre néz ® zavartan, ha a ceruza Je emelkedik. Csete János ár közepes termetű férfi, híján ötven esztendős. ■ Harmincnégy éve dolgo- í a bőrgyárban, három- na(d±ete Qánű i tím ár pig voltam csak beteg és egyszer sem késtem eL — Két gyermeket neveltünk fel — veszi át a szót az asz- szony. — Éva közgazdasági technikumban végzett, Tibor a számviteli főiskolán. Két kis unokám van — a Tiboroké — ikrek az aranyosak, egyik fiú, másik lány. Hangosak bizony és étkesek, 6 de mennyire. — Tibornak van lakása, de mindketten dolgoznak, s így feleségem vigyáz a gyerekekre napközben — magyarázza Csete János. — Bizony nem könnyű vigyázni rájuk, de annyira szeretjük őket. Feleségem vasárnap reggel már fut a fiához megnéani, jól vannak-e a csöppségek. Én napközben mindig itthon vagyok, éjjel dolgozom, kettőtől délelőtt tízig, amikor megjövök és nyitom az ajtót, már kaca- rásznak a kicsik. — Nem nehéz az éjjeli munka? — kérdem a férfitől, mire az asszony válaszol. — Megszokta már. Olyan szívós:.. Ránéz a férjére és úgy folytatja. — PöröLnöm kell vele, hogy pihenjen. Amint megjön, megy a kertbe, tesz-vesz. A gyárban is azért szeretik... •— Volt már a gyárban, férje munkahelyé**? 1— Igen. Ahol a bőröket .bérelik”. Nem tudja ugye, hogy mit jelent? Szóval, ahol a húst levágják a bőrről. így..? kézzel... — Most is kézzel csinálják? •— Á ... nem! Géppel. Sok Új gépet kaptak a gyárban. — Az igazi szakma pedig a kézimunka volt — vág közibe a férfi. — Jó a gép... nagyon jó... de... — Kérem, folytassa — fordulok a kókszemű, még mindig takarékos asszonyhoz — Mondja el, amit csak tud a férje munkahelyéről. — Ismerem a munkatársait, bár nem igen szoktunk már összejámi. Ugye, inkább, amikor még fiatalok voltunk. De azért abban biztos vagyok, hogy szeretik. Néha csak hozza a kitüntetéseket — már egy kis fiókra való van — sztahanovista oklevelet, kiváló dolgozó oklevelet, ritkábban pénz is csöppen.:. — Ki a bőrgyár pérttitkárja? Csete elvtárs ne szóljon közbe, szeretném megtudni, hogy felesége ismeri-e? — Ö... persze... nagyon aranyos ember. Az Erdődi Gyula. Amikor a férjem beteg volt, már másnap eljött Kérdezte, mi baja nincs-e valamire szüksége. — Férje versenyben áll? a többiekkel. Jó dolog. Nem fárad el úgy a munkában, meg jobban is lehet a fejet használni ... ne haragudjon, hogy így mondom... szóval: többet ésszel, mint erővel... — Mikor , volt életük legnehezebb napja, vagy hónapja? — Hát..; tudja, nekünk azért mindig megvolt, ami kellett. Jól keresett a férjem, állandóan dolgozott Amikor építettünk, bizony nehéz idők jártak. Kuporgatni, gürcölni kellett. De olyan igazán nehéz sosem volt az élet — És most? Ha egyedül lennénk, fejünk sem fájna. Férjem kétezret hoz haza minden hónapban. Ketten eléldegélnénk belőle..: Éva lányom férjhez ment, nincs lakásuk... Hogy dolgozik-e? Persze, a Nemzeti Bankban könyvelő. Tibor az egyik bányaközpontban. Jó fizetése van. Szép lakásuk. Éváléknak kellene talán ide még építeni a hártioz egy kis szobát. Most kettő van, de hát szűkén férünk csak eL Nem, nincs semmi veszekedés, csak jobb a fiataloknak külön. Van egy kis megtakarított pénzük ... mi is segítenénk... majd meglátjuk. Pillanatokra csend ereszkedik közénk. A lámpaóra mutatója nyolcra ugrik. Tekinte- , lton« jtíhteB kis mhén, a hord 6huzatú rekamién, a csontbillentyűs rádión, a falon függő menyasszonyi fényképen, a csipketerítőn. Csete bácsi lánya, Éva ott ül a „rdkin”, felnéz, szép kék szemlét anyjától örökölte, merész ívelésű orrát apjától, vékony, hosszúujjú kezein ápolt, domború körmök. Hirtelen Csete János, a tímár kezeire nézek, apró vastag. kicsit bütykös kéz, mely harmincnégy éve pofozza, nyúzza, simítja a bőröket. — Mondja, Éva —r teszem el a jegyzetem — amikor ott a bankban, a kollégái között beszélgetnek és édesapja kerül szóba, nem szégyellj, hogy édesapja munkás? Hogy „csak tímár?” Nagyra nyíl®: csodálkozó szeme, megdöbbenve válaszol: — Szégyelleni?:.. Ö... dehogy! Sőt nagyon büszke vagyak Apóra! Tibor is mindig mondja... Apa nagyon, nagyon megbecsült ember. Nagyszerű munkás! A Kovács telepi kis családi házak úgy fekszenek itt a Mecsek ölében, mint fészekben a tojások. Olyan egyformák is, és olyan változatlanok húsz egynéhány év óta. Csak a falaikon belül mozdult meg valami, melyet ha be is lep a dolgos hétköznap pora az idő száguldásában, mégis érezteti hatását. Csete János tímár két gyermekének nem kell már mindent kiszórni a csónakból, hogy elérhessék a kikötőt tik belőlem: „Hány tagú aa építöbrigádjuk?’! — Jelenleg csak három kőműves, meg két ács dolgozik« A többieket kiküldtük a mezőre: Most ott szorít a cipő. Hátralöki a sapkáját — Mert tudja nálunk egy pillanatig sem áll a munka. Ha sürget a munka, akkor az egész tsz-vezetőség, sőt még a tanácselnök is kimegy a határba és dolgozik. Tegnap is száz- húszan kapáltuk a kukoricát) A tanácselnök, meg a tsz-el- nök is kint volt Az agronó- mus is segített. Nem is maradtunk le. Már másodszor kapáljuk a kukoricát A lókapázás hamarosan kész lesz, de mire eljön a nagy aratás, addigra kész lesz a kézi kapálás másodszorra is. Egyenletesen zakatol a motor, szemmel láthatóan telik szemes kukoricával a zsák. '— Sok kukoricájuk van-e még? — Soknak éppen nem mondható, de van. Nem vagyunk vele szükiben. Négy vagonnal van még. Ebből százötven mázsát odaadunk még a hibrid- vetőmagért, amit még a tavaszon cseréltünk. Szóval elég lesz addig, amig elcsépeljük az őszi árpát Az aratás sem okoz gondot Hatvanöt kaszásunk lesz. És most jön a nagy meglepetés. A kérdés: „Hogy van megelégedve a termelőszövetke zettel?” — és a válasz: „Ha így megy továbbra is, akkor semmi hiba sem lesz. Nincs okunk a panaszra. Igaz, hogy dolgoztunk is.” Úgy beszélt mintha régi, több éves tsz-gazda lenne. Kerülgetem a dolgot mint macska a forró kását végül mégiscsak felteszem a kérdést: „Mióta tsz-tag?” És Pancza Endre, a töttősi Szabadság Termelőszövetkezet raktárosa meg lepő választ ad: „1959 novembere óta. Addig tizenhárom holdon gazdálkodtam. Most meg enyém az egész határ”. Rz övé, mindannyiuké. És ezt érzik is a töttősiek. Ha nem is mondják ők, helyettük ezt mondja az építkezés, a szorgalom, a határ, amely olyan szép, hogy kevés hozzá hasonló található. S zalai Szerijének fel figyelmeztető táblát! Egy évvel ezelőtt két motoros Debereceni u. 1. szám alatti lakásomat bezúzta. Az első kerületi tanácsnál bejelentettem, hogy ez az út mindössze 2 méter széles, szüntessék meg Itt a járművek közlekedését ezen a keskeny útszakaszon. Panaszomat megvizsgálták, helytállónak találták, de figyelmeztető táblát mind a mai napig nem helyeztek el. BRAUN JÓZSEF Debreceni út ]|
