Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-21-01 / 145. szám

I960. JŰNHJS 21. NAPLÓ 3 SvasSSS | Le8S'e élüsemünnepség a szabolcsi kulturnazbanr «esett a járási tanács nagy nében vasárnap nyitották J a bolgár néphadsereg va menti harcainak 15. ordulója alkalmából ren- ett kiállítást. Az emlék- llítás fényképekkel mutat- be a bolgár néphadsereg* ; a fasiszták ellen vívott cát. A szovjet hadsereggel &tt harcoló bolgár katonák iességének állít méltó ern­st ez a kiállítás, melyet a !ár-magyar barátság je­lben rendeztek meg. Idő járásjelentés Meteorológiai Intézet jelenti: árható időjárás kedd estig: ifis, hűvös idő, több helyen vei, egy-két helyen zivatarral, ísékelt, időnként élénkebb nyu- l> északnyugati ezéL Várható alacsonyabb éjszakai hőmérséfc- tfz-tízenmégy, legmagasabb nap- 1 hőmérséklet holnap északon ■21, délen 21—24 íok között, ávolabbl kilátások: a hét kőze- > te hűvös, szeles idő, esőkkel. Három élüzem oklevél dísz­ük Tátrai József István- aknai üzemvezető irodájának falán. Műszakiak és bányászok sok­szor pillantottak oda, gyak­ran gondoltak arra, hogy jó lenne, ha a negyediket is mel­lé tehetnék. Még visszaemlékeztek a leg­utóbbi élüzemünnepségre, még a fülükbe csengett az ak­kori dicsérő szó — ami a ke­mény munka után nagyon jól esik az embernek —. szinte hallották a jutalomszázasok zizegését. Milyen szép is az él- üzemünnepség a feldíszített szabolcsi kultúrházban! Elhatározták, hogy negyed­szer is megpróbálják... Öthavi átlag: 107,5V« Ennek már több mint öt hó­napja. Mivel alig tíz nap van hátra a félév végéig, időszerű megvizsgálni, vajon mennyire jutottak tervük valóraváltásá- ban. , i — Erkel-hangverseny Mohácson Mohács város az ök között kezdte meg az kel-évforduló ünneplését. A bácsi földművesszövetkezet # városi tanács közös szim­ata zenekarának, valamint hiógocsj földmüvesszövetke- ' énekkarának estjét, majd- háromszáz főnyi közönség atta végig. Nagy szó ez a ny nappal ezelőtt történt Puccini-berniutató műsor első felében Erkel ic: Hunyadi László és bán című operáiból ad- hészleteket, a második fe- I egyéb szerzők műveit ját tttáfe, illetőleg énekelték. S 1 ínyítéket találtunk aixa is, J zeneművészeti szempomt­fa vi<jék nemcsak mint kö- iség fejlődik, nemcsak élve- i a zenemuveszetet, hanem 'adásművészete is előrehala- Különösen nagy fejlődes- | tett tanúságot a mohácsi «kar. Vonósai után immár kosai ’is komoly mértékben födtek. Melegen, ugyanak- kellő dinamikával szólt kuk. Rubinstein két művé- különösen Becca-nak tol- solása pedig magas zenei nyékét is kielégített. A mű kristálytiszta, fennkölt előadás­módját az igényes közönség nagy tapssal jutalmazta. A si­ker a vezénylő Tarr Imre egyé niségén kívül abban rejlik, hogy a kevés vonósból álló kis-szimfonikus zenekar töké­letesen megfelel e két mű kö­vetelményének. A hangver­senyt Balatoni Mátyás és Tón­imre felváltva dirigálta. A korhű kosztümben fellépő Nyá ray Ilona Melinda áriáját éne­kelte. Tehetségével, széles ská­lájú hangjával, jó pedagógiai segítséggel sohat elérhet. Nagy igyekezettel énekelt a mágocsi kar is. összegezve feltétlenül meg keli állapítanunk, hogy a mo­hácsi Erkel-est vidéki zenei életünk színvonalát nagymér­tékben emeli. Különösen dicsé­retre méltó ez akkor, ha figye­lembe vesszük a Mohács és Mágocs közötti távolságot és azt, hogy a közös előadásokra csak magnetofon segítségével tudtak készülni és hogy Gyula­vári István, a mohácsi földmű­vesszövetkezet kultúrcsopartjá- nak vezetője, nehéz szervező munkáját, felvásárlói tevékeny ségének jó ellátása mellett végzi: Az indulás határozottan jó volt. Az első negyedévben mind a két „vetélytársat” — Vasast és Pécsbányát — el­hagyták. Áprilisban is tartott a lendületből, hanem májusban — mintha kifáradtak volna — egyenetlenné vált a termelés, — és akárhogyis csűrj ük­csavarjuk — másodikak let­tek Vasas mögött. A pontkü­lönbség azonban nem nagy. jú­lius 1-ig még be lehetne hozni. Ha részleteiben nézzük a kü­lönböző mutatókat, abból is az derül ki, hogy István-akna — ha összeszedi magát — még élüzem lehetne. Ismét egyen letesen termelnek, állandóan túlteljesítik a tervüket, össz- üzemi teljesítményük öthóna­pos átlaga 107,5 százalék, az élüzem feltételben megkívánt 101 százalék helyett Az úgy­nevezett költségszintét illetően is meglehetősen állnának. Ezen kívül: István-akna használ a legtöbb fémtámot, új gépeket állít a szénfalhoz stb. És mégis: a közel féléves ke­mény munka után sincs bi­zonyosság: Alig tíz nappal a félév vége előtt egyetlen mű­szaki vezető és bányász sem meri mondani, hogy lesz élü- zemümnepség a szabolcsi kultúrházban. Aggódva és sű­rűn emlegetik a baleseteket Sok a balosét Mint közismert, élüzem cí­met nyerni csak akkor lehet ha nincs az üzem hibájából eredő halálos baleset István-aknának volt egy ha­lálos balesete ebben a félév­ben. Bohorcs Károly aknász márciusban a második szinten beleesett az aknába és halálra zúzta magát Minden vizsgáló- szerv arra a végkövetkeztetés­re jutott hogy az üzem nem felelhet a balesetért. Kétszeres aknazár ajtót használt noha csak egy van előírva és rend uralkodik az aknanyílás kö­rül. Hasonló a bányászok vé­leménye is. Ez a baleset tehát nem zárja ki az élüzemünnepségből az aknát, hanem a többi! Átlagosan több mint 63 bel­eset jut minden hónapra. Nem életveszélyesek, de ép­pen elegendők arra, hogy az üzem statisztikáját lerontsák, felesleges fájdalmat okozza­nak a sérülteknek és család­juknak, nem is beszélve az anyagi károkról. Egyedül a múlt hónapban 478 műszak esett ki a föld alatti balesetek miatt, s ez körülbelül ezer csil­le szénveszteséget jelent az üzemnek. Egy nagylétszámú délutános harmad termelése ez! Felelőtlenség, nemtörődömség A balesetek nagyobb részét felelőtlenség okozza. Mintha az emberek olcsóbbnak tartanák testi épségüket. Győrfi Sán­dor (5.) vájárnak például azért sérült meg az egyik szeme — pontosabban: kishíján meg­vakult félszemére —, mert lámpa nélkül akart az oldal mellett elmenni. Kiesett a csilléje és kényelemszeretetből nem vette le a lámáját, sötét­ben akart a támfáfc mellett elmenni, hogy visszaemelje. A sötétség megbosszulta ma­gát, mert a bélésdeszkának ütközött. Egy vájárt kelljen arra tanítani, hogy a bányá­ban1 nem szabad lámpa nélkül járni? Vannak ismétlődő balesetek' is. Szamosközi Gábor csillés június 13-án csillét tóit a ra­kodógéppel. Kezét a rakodógép és csille közé tette, ezért az egyik ujja megsérült. Szabály­talanság — nem szabad a ke­zet a csille és rakodógép közé tenni —, de emberileg még megérthető, hiszen mással is előfordulhat ilyen figyelmet­lenség. De mát szóljunk ahhoz, hogy ugyanennél a csapatnál, ugyanez a baleset ismétlődik meg egy másik bányásszal. Három nappal (később ugyarv- csak Zsibrita Jenő vájár sze­me előtt! Hát nem figyelmez­tette beosztottjait 13-án, hogy nem szabad így tovább? És ugyanezt megkérdezhetnénk az esetért felelős aknásztól is! Sajnos, sokszor az aknászok nem is tudják megmondani a baleseti felelősnek, hogy is történt a baleset voltaképpen. Az üzem vezetősége az utóbbi időben erélyesen fel­lépett a tűrhetetlen jelenség ellen. Ma már sokat tesznek a balesetek ellen — csak előbb, előbb kellett volna! Szívből kívánjuk, hogy le­gyen élüzemünnepség a sza­bolcsi kúltúrházjban. De ha mégsem lesz — s ha még el­kerül is! ■— a bányászok és műszakiak egyaránt gondol­ának d a félév tanulsá­gain és ne engedjék meg, hogy még egyszer annyi baleset Je­gyen, hí .......Hl........................... fc RKE5l ANDRÁS (S3.) Idefigyeljen fiatalember. ij1 igazán örülök a maga vi­lágának. Szeretem a jóked- ‘ fickókat. .Olajos mosolyogva meghaj­Rla fejét. 'l~ Igazán kedves volt ez az J*merés... i5~ De — folytatta Frédi —* r,f mégis arra kérem, hogy i dolja át helyzetét. Ugyan- , bármennyire élvezem a ma- J kedélyes társaságát, mégis párosán búcsúznunk kell, egyéb halaszthatatlan el- VWtságaim vannak. Szeret­ik!1' ha magát nem kellene r^v°iítanom a kultúremberek aiból, de úgy látom, ez még- b^ikeriilhetetlen. Talán egy u ® ienne, hogy tovább élvez­I A? szocialista rendszerük cso- mtos gyümölcseit, de maga l az utolsó lehetőséget sem ■ anía kihasználni.:. Mondja, kedves uram, mindig ilyen udvarias '■gy elhatározásai előtt, vagy ■ szerény személyemet tűm- ki szívélyességével? Mindig, barátom. Tudja, irn oz az elvem, hogy el­egeinkkel szemben is tart- b( °e a ‘kötelező udvariassá­5£- olyan hóhérkedvesség? )TQle? Valamikor gyermekkor romban olvastam, hogy a hó­hérok nagyon lágy szívű, ked­ves emberekm Úgy látom, maga is az.-.-. A sportkabátos fiatalember hirtelen odaugrott, és hatalmas pofont adott Olajosnak. A fiú feje félrebillent, szemét akara­ta ellenére elfutotta a könny, de tovább mosolygott. Arcá­nak balfele vörös volt az ütés­től.. j — Maga bátor ember — szó­lalt meg gúnyosan. — Ha nem lenne megkötözve a kezem, alkkor is ilyen bátor lenne? Szeretem nagyon az ilyen hős lelkű férfiakat.« — Elég legyen! — csattant Frédi hangja, és szúrós szemé­vel ránézett a sportkabátosra. Intett. A sportkabátos elhagy­ta a szobát. Na, folytassuk . s — Nekem az égvilágon semmi kedvem sincs a további társalgáshoz. Nem jut eszembe egy dal... és inkább azon szeretnék töprengeni. Nem is­meri véletlenül? így kezdő­dik... La... lala... la... la.-., de tovább nem jut az eszembe. — Rendben van — mondta Frédi. — Akkor inkább törje csak a dalon a fejét — Meg­fordult és kiment a szobából. Mikor • fiú egyedül maradty abbahagyta a dúdolást és gon­dolataiba mélyedt, — Ez képes lesz megölni r— futott át agyán. Nem, Cseleiék időben megérkeznek. Ha pedig nem, akkor.a Na Géza — mondta magában gúnyosan —, most gyakorolhatod « halálfélel­met.., Ejfél elmúlt, amikor Cselei­hez bement Kocka. A főhad­nagy rosszkedvű volt r— Eredmény? — Semmi — felelte Kocka. A CM—309-es rendszám ha­mis. Most állapítják meg, hogy kiknek van a birtokában Cit­roen gyártmányú gépkocsi. — Az nem jelent semmit, mert a banda lophatta is a gépkocsit. Lopást nem jelen­tett be senki? — Nem tudok róla. Kopogtak az ajtón. — Igen! — kiáltotta Cselei. Johann lépett be. A férfi arca gyűrött és sápadt volt, ruhája csupa sör,»« Cselei felugrott. Jóska -.-., — Alezredes elvtárs jelen­tem — szólalt meg Bereczki József felderítő százados —, a feladatot végrehajtottam. Ké­rek engedélyt, hogy jelentsek. Rendkívül sürgős. Az alezredes kezet fogott és megölelte a férfit. — Mosolyogd már el magad. Most nem Johann vagy, a fa­arcú inas.,, Bereczki elnevezte magát. — Végre itthon — sóhaj­totta. — Egy év után. A csalá­dom jól van? Cselei bólintott. ss Sajnos, előbb kotlett JOu* nőm. Nem tudtam megvárni a jelzett időt, mert féltem, hogy későn érek ide. — Kocka, főzess kávét és keríts valami harapnivalót — szólt az alezredes. Kocka ki­ment, szólt a titkárnőnek, majd rövid idő múlva vissza­jött. — Beszélj! — sürgette Be­reczki t az alezredes. — A következő a helyzet — kezdte a férfi. — Krasznait kényszerítették, hogy hazajöj­jön. Tegnap éjjel dobták át Sopronnál a határon. A fiú­nak ma éjszaka meg kell sze­reznie valami fontos talál­mányt és hajnali négy órakor át kell adnia Frédinek. Hogy hol, azt nem tudom. Annyit azonban sikerült ma délelőtt megtudnom, hogy Frédinek el kell tenni láb alól a fiút a ta­lálmány átvétele után. Azt is megtudtam, hogy Frédi az An­gol Titkos Szolgálat ügynöke, az amerikaiaknak csak mellé­kesen dolgozik. Az amerikaiak­kal Clark kapitányon keresz­tül került kapcsolatba. Biztos­ra veszem, hogy ha megkapja a találmányt, az angoloknak fogja kiadni. Ebből könnyen arra lehet következtetni, hogy Krasznait mindenképpen elte­szi láb aiól, mert kényelmet­len volna, ha a fiú Becsbe visszatérve Donovánéknák fe­csegne. De Donovánnak sem érdeke, hogy a gyerek életben maradjon, mert nem neki va­ló anyag. Furcsa egy gyerek Úgy megverte ott a társaságo' hogy élveztem. Sajnos, nem segíthettem,M ffftháifihii láioatkaálcJ Önkéntes tűzoltók megyei versenye Harkányban 4 Nagyszabású és sikeres versenyt rendeztek Harkányban vasárnap a megye önkéntes tűzoltóinak leg­jobbjai. Az ünnepség kezdetekor az állomás előtti térségen sorako zott fel a 61 raj több mint 550 tagja. A diszemelvényen megjelent Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Marenics János elvtárs, a siklósi járási párt- bizottság titkára. Pillák János, az MSZMP Központi Bizottsága ad­minisztratív osztályának képvise­lője, a belügyi szervek, a tűzoltó­ság, a tanács, a tömegszervezetek képviselői, meghívott vendégek. Bleszity János tü. őrnagy, osztály- parancsnok üdvözölte az emel­vény előtt felsorakozott önkéntes tűzoltókat, majd a megyei tanács nevében Schaffhauser István elv­társ, a ' megyei tanács igazgatási osztályának vezetője méltatta a tűzoltók munkájának fontosságát. Ezután az állami tűzoltóság 32 tagjának ügyes szabadgyakorlata következett, majd kezdetét vette a szerelési verseny. Szinte má­sodperceken múlt csak az elsőség kérdése. Fürge kezek gurították a tömlőket, szerelték a motorokat. A szerelési gyakorlatok közben szép és tanulságos bemutatót is ^áthatott a nagy számban össze­gyűlt közönség. Az erre a célra külön felállított nagy toronyból mentési bemutatókat tartottaki majd egy kigyúlt ház eloltását mutatták be a tűzoltók. A mindvégig érdekes és izgal­mas verseny azt bizonyította, hogy nemcsak az ,.idősebb" önkéntes tűzoltók, hanem számos úttörő- csapat is nagyszerűen megállta a helyét. Külön dicséret illeti az önkéntes női tűzoltókat, akik tu­dásuk legjavával bizonyították: lehet rájuk számítani, sőt nem egy első helyezést is elértek. A verseny végeztével a helye­zést elért rajok oklevelet, pénz­és tárgyjutalmat kaptak. A jól sikerült versenyt tózoltó- bállal fejezték be. Az állami tűzoltók szabadgyakorlata. A bemutató egyik jelenete Szerelési verseny f .<■"Wlú p,: ' v jfc : Tűzoltóét bemutató az erre a célra felépített ét meggyújtott házon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents