Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-19-01 / 144. szám

i960. JtmiUS 19. NAPLŐ 3 Kállai Gyula elvtárs látogatása Pécset^, (Folytatás az 1. oldalról) ról, hogy a hatszázéves évfor­duló valóban méltó megünnep­lése tulajdonképpen az „uni­verzitás” helyreállítása, az egye tem mai csonka jellegének megszüntetése lenne. Elmon­dotta, hogy nemcsak szerinte, hanem általános tapasztalat­ként állapítható meg. hogy a jogtudományt és általában a társadalomtudományokat ta­nuló hallgatók természettudo­mányi ismeretei nem kielégí- tőek. s ez ma már nem enged­hető meg. A helyzet javításá­hoz jelentős segítséget nyújta­na egy természettudományos ismereteket is nyújtó bölcsész­kar felállítása, ahol nem csu­pán tanári szakra képesített szakembereket, hanem techni­kusokat, gyakorlati szakembe­reket is nevelnének. Ezzel je­lentős mértékben jutnánk kö­zelebb a káderképzés megoldá­sához is. Kállai Gyula elvtárs meg­köszönte Cholnoki professzor üdvözlő szavait és elmondotta, hogy már régóta készült erre a pécsi látogatásra, s bár ez a rövid beszélgetés nem alkal­mas konkrét kérdések megvita­tására, igen nagy örömmel vesz részt abban a beszélgetés­ben, amelynek tárgya Pécs kulturális életének, az egyete­mi oktatásnak és magának az egyetemnek a fejlesztése. Hangsúlyozta, hogy egyet­ért nemcsak a helyi problémák felvetésével, hanem az olyan általánosabb kérdések megvi­tatásával is, mint amilyen az egyetemi felvételek és a káder utánpótlás és örömét fejezte ki afelett, hogy e kérdések ezen a beszélgetésen felmerültek. Kifejtette ezután, hogy a kor mány álláspontja szerint is-s fontos a vidéki kulturális köz­pontok további fejlesztése, sőt ez országos érdek, — Pécs máris kulturális köz­pont — mondotta többek kö­zött. — de azon fáradozunk, hogy méginkább azzá tegyük. Budapest „felsőbhsége” már most sem minden tekintetben érvényesül, különösen a tudo­mány és a kultúra területein és nem is szabad ezt a felsőbb- séget úgy értelmezni, mintha tudományos és kulturális ered­ményekben feltétlenül a fő­városé kellene lennie az el­sőbbségnek. A vidéki városok kulturális központtá való ki­építését úgy kell értelmezni, hogy keltsük fel az igényt a fővárossal való versenyzésre. Séta Íij-Mecsckalj án Az egyetemen folytatott meg beszélés után Kállai elvtárs Uj-Mecsekaljára látogatott, ahol megnézte Pécs büszkesé­gét, az új lakótelepet, többek között még egy zöldség- és gyümölcsboltba is benézett, hogy meggyőződjék az új vá­rosrész jó ellátásáról, megláto­gatott egy bányászcsaládot, s az új-mecsekaljai óvodában is körülnézett. Közben a játsza­dozó gyerekekkel is barátko­zott. Ezután megyénk büsz­keségét, a hőerőművet láto­gatta meg, ahol Tolnai Béla főépítésvezető és Tápai József gépészeti főelőadó kalauzolta. Barátságosan elbeszélgetett az erőmű dolgozóival és nagy ér­deklődéssel hallgatta az erőmű működéséről szóló tájékozta­tást, melynek során Kárpáti Ferenc elvtárs, a városi párt- bizottság titkára is bemutatko­zott, mint a hőerőmű szakér­tője, mivel hosszú éveken át az újhegyi erőmű dolgozója volt. Kállai elvtárs megtekintette az üzem ebédlőjét és cukrász­dáját is, majd elbúcsúzott az erőmű dolgozóitól, s tovább utazott. Kállai Gyula elvtárs, Nemeskéri László, Ambrus Jenő és Török Károly elvtársak kíséretében Uj-Mecsekalján. Túlteljesítjük a második negyedévi tervet — Ígérik a Baranya megyei ipari üzemek dolgosói Ipari üzemeink, gyáraink dolgozói jó eredményeiket értek el az első negyedévben, de volt néhány gazdasági mutató, mint például Mázán a minőség — melynél lemaradás mutatkozott. Mit tettek ezekben az üzemekben azóta, előreláthatólag hogy fejezik be ■ második negyedévet? — Erre kértünk választ aj üzemektől. kalórialemaradásukat a mázaiak Gyorsok István elvtárs. a mázai üzem vezetője ezeket mondotta: 106,2 százalékra teljesítettük június első felében tervünket, s az előírtnál jobb minőségű szenet szállítottunk. Ezzel si­került valamennyire pótolnunk múlthavi lemaradásunkat. Re­méljük, hogy a hónap hátra­lévő napjain tovább javul a kalória-kihozatal, s a második negyedév végéig nemcsak ter­melési tervünket teljesít­jük, de nem róhatnak meg bennünket azért sem. hogy a tervezettnél gyengébb minősé­gű szenet termelünk. Egyéb­ként nálunk már hét brigád küzd a szocialista brigád cím­ért és versenyben állnak egy­mással a harmadak, valamint az összes fejtési, feltáró és elő- vájási csapatok. Pillanatnyi­lag a B-harmad, a 152-es fej­tési, a 12-es és hetes elővájál. valamint a huszas és huszon- hetes feltáró csapatok vannak az élen, de végeredményben csak a hónap végén tudjuk meg. kik lesznek az elsők. A legjobbak között 3400 forint jutalmat osztunk szét. A Hidasi Brikettny'rban konkrétabbá teszik a vállalásokat A hidasi magasnyomású bri­kettgyár dolgozói 115,4 száza­lékot éltek el június 15-ig a havi terv teljesítésében, s eb­ben a hónapban 757 tonna bri­kettel többet termeltek az elő­irányzottnál. A minőség is a kívánt szinten van. a gyár ter­méke 3600—3605 kalóriával ke­rült e hónapban a fogyasztók­hoz. A vezetők megszívlelték a minisztérium észrevételét, mi­szerint nem eléggé konkrétek, s így nem is ellenőrizhetők a szocialista brigád címért küz­dők felajánlásai. A hónap vé­gére tervezett termelési érte­kezleten többek között erről is szó lesz. — Szeretnénk a munkaver­seny kiszélesítésével jobb ered­ményeket elemi — mondotta Bátfai László, a gyár megbí­zott főmérnöke. — Arra tö­rekszünk, hogy meglévő hi­báinkat mielőbb kijavítsuk. A műszaki gárda összefogásával elejét akarjuk venni az utób­bi időben gyakran ismétlődő áramszüneteknek, melyek hát­ráltatják a termelést Szeret­nénk mielőbb üzembehelyezni saját áramfejlesztőnket, ami négyszázezer forintos megta­karítást jelentene havonta. Példátlanul jó termelékenység a Mohácsi Selyemszövőben A Mohácsi Selyemszövőgyár­ban igen élénk verseny folyik, öt brigád tagjai versenyeznek a szocialista cím elnyeréséért, de ezeken kívül a gyár vala­mennyi munkása egyénileg vesz részt a munkaversenyben. A munkaverseny elsősorban a minőség állandó javítására irá­nyul. Ennek eredményeként bár termelési tervüket is tel­jesítik. június 15-ig a gyárban szőtt anyagoknak 89.3 százalé­ka volt elsőrendű, holott a terv az elsőosztáljrt myaeok arányát 75 százalékban állapí­totta meg. — örülünk a szép eredmény nek — nyilatkozott Szűcs Jó­zsef elvtárs, a gyár igazgatója — de talán büszkébbek vagyunk arra, hogy még sohasem voít olyan jó a termelékenységünk, mint az utóbbi hónapban. Ter­vünk szerint 6200 vetést kell elérnünk átlagosan óránként, májusban 6526 volt óránkénti eredményünk, június 1—16 kö­zött pedig 6453! Ez azt jelenti, hogy termelékenységünk 2,8, illétve 1,6 százalékkal jobb volt a tervezettnél. Uj brigád alakul a Siklási Faipari YáiiaiatMl A Siklósi Faipari Vállalat­nál két üzemrész között dől el az elsőség a negyedév végén. A kaptárgyártók 126, a bútor­gyártó részleg dolgozói 122 szá­zalékra teljesítették májusi ter­vüket. Áprilisban a bútorgyár­tók voltak jobbak három szá­zalékos különbséggel, így ebben a hónapban dől majd el, me­lyik üzemrész dolgozói kapják jutalomként a magasabb pré­miumot. Most alakul a vállalatnál az első KISZ-brieád. a kőzet- múltban létrehozott üzemi KISZ alapszervezet tagjaiból. A brigád oszlopos tagjai azok a fiatalok lesznek, akik most tették le sikerrel a szakmai vizsgát. — A két üzemrész vetélke­dése és a TlISZ-fiatalok lelkes munkája eredményeként azt várjuk — bizakodik a vállalat főkönyvelője — hogy túltel­jesíthessük második negyedévi tervünket. Tízéves Sztálinváros Napjainkban, amikor hétről hétre százezrek járják az or­szágot az IBUSZ és a külön­böző más szervek által rende­zett kirándulások keretében, valami egészen újat nehéz vol­na Sztálinvárosról mondani. Híre, neve van ennek a fiatal üzemóriásnak. Itthon is, kül­földön is jól ismerik és nagyra értékelik az emberek. Buda­pest és a nyári Balaton-part mellett — Sztálinváros bonyo­lítja le a legnagyobb idegen- forgalmat hazánkban. A város májusi idegenfor­galmi mérlege 28 ezer hazánk­fia, kétezer külföldi látogató — szinte a világ minden ré­széből. Pénteken aránylag ala­csony volt a forgalom, „csu­pán” a budapesti úttörők 1200 főnyi csoportjával találkoz­tunk. 'J És azért sem könnyű Sztá­linvárosról sok újat írni, mert hatalmas üzemeit a rendelke­zésünkre álló egy nap alatt gyalog jóformán be sem le­hetne járni. A Vasmű terüle­tén keresztül-kasul kígyózó vasútvonal hossza 60 kilomé­ter, a kohóművet egymagában is napokig kellene tanulmá­nyozni, hogy utána egyedül is eligazodjon benne az ember. Egy üzemről, különösen egy ilyen teljes vertiikalitású, ha­talmas kohászati kombinátról — a szocialista építés e vasba és betonba épített büszkeségé­ről pedig bűn volna úgy írni. hogy csak a gépekről essen szó — a gépeket uraló, a ter­melés éltető eleméit jelentő ember nélkül. Borovszky Ambrus elvtárs, a Vasmű igazgatójának, Tapol­cai Jenő elvtárs, a város ta­nácselnökének tájékoztatója, az üzemlátogatás és a város­nézés tapasztalatai alapján persze sok minden idekíván­kozik most a papírra — és egyik-másik talán kiegészíti az olvasó Sztálinvárosról alko­tott képét A magyar ipar fejlődésének kulcsa Nem bizonyítani — csupán utalni szeretnék az MSZMP hetedik kongresszusára, ahol többszörösen is elhangzott, hogy Sztálinváros a magyar népgazdaság fejlődésében alap­vető fontossággal bír. Ha azt alkarjuk ugyanis, hogy az or­szág mind gazdagabb legyen, mind jobban fejlődjön, akkor állandóan fejleszteni kell az ipari és a mezőgazdaságii ter­melést, többet, gyorsabban, ol­csóbban kell termelnünk. Eh­hez sok gép kell. A gépipar bázisa pedig a kohászat és az energiatermelés. A meglévő kohászati kapa­citás már a Hcvrthy-rendszer- ben sem tudta kielégíteni az igényeket —, hogy tudná ma, amikor ipari ország vagyunk és a mezőgazdaság gépigénye is hallatlanul megnőtt. Kell, kell, létkérdés a sztálinvárosi kohászat, igaz, hogy sokba ke­rült, de sokat is ér, s mind többet visszaad. A szakemberek ebben a gyáróriásban, százezer tonnák­ban, százmillió forintokban gondolkoznak., olyanok itt a méretek, hogy szinte beleszé­dül az ember. A második öt­éves terv végére — amikorra a jövő hónapban felavatandó meleg-hengermű és az épülő­félben levő hideghengermű is elkészül, Sztálinváros egy év alatt 70 ezer tonna acélnyer^ vasa*, 50 ezer tonna acélönte­cset, együttesen csaknem fél­millió tonnányi különböző fajta vastag, középvékony, illetve hidegen hengerelt finomlemez­féleségeket ad az országnak. Ha tehát a második ötéves terv ipari programjának rea­litását vizsgáljuk — akkor is­mételten Sztálinvároshoz ju­tunk. A teljesen automatizált, szov­jet típusú nagyolvasztó már ma is 1500 tonna nyersvasat, a két martinkemencében 244 tonna acélt ad naponta, a gáz­mű máris jelentős tényezője Budapest gázellátásának, az új erőmű pedig a maga 72 mega­wattjával az ország energia­ellátásának napjainkban igen fontos bázisa. Ez a város je­lenti a magyar ipar fejlődésé­nek kulcsát, Gondoskodás az emberről A sztálinvárosi üzemekben dolgozó csaknem húszezer fő­nyi munkásgárda sokat ad, de sokat vissza is kap a nép álla­mától. A város és az üzem együtt nőtt fel. Tíz év alatt 5200 lakás épült — és ez itt sókkal többet jelent, mint a többi városban. Sztálinváros a kukoricaföldből nőtt ld. Egy­millió köbméter földet kellett megmozgatni csupán azért, hogy az építendő város terüle­tét szintbe hozzák. Az immár 31 ezer lakosú város területét közművesíteni kellett. Vasút, közlekedési hálózat, posta, kul­turális intézmények is kellet­tek. Sztálinváros ráadásul még lenne az, amikor az anya-1 könyv adatai szerint 1959-ben 1159 gyermek született. így vannak a lakással is. Idén 485 lakást építenek fel és elkezdik a jövő évi 500-as kontingens építését is, mégsincs elég la­kás. Most adták át a gyönyö­rű 400 személyes munkásszál­lodát, de így is legalább 5 ezer ideiglenes lakót tartanak szá­mon, pedig autóbusszal, vonal­a városra tál nagyon sokan járnak be dolgozni a környező vidékről. Száz új boltegységet építettek eddig — gyönyörűeket, korsze­rűeket — de mégis kevés, az üzletek mindig zsúfoltak és bizony egy pohár sörre is so­kat kell várni a déli és esti csúcsforgalom idején. Zsúfol­tak a mozik, állandóan télt ház a vidámparkiban is, úgy nő ez a varas, mint májusban a búza ..: Fel kellett építeni a 240 ágyas városi kórházat, a 260 férőhellyel rendelkező szü­lőotthont, az 1200 fő napi el­látására alkalmas SZTK ren­delőintézetet, de a városi uszo­dát, a sportstadiont is. Mennyi mindent... — pedig csak a legfontosabbakat soroltam fel, a várossá válásnak tárgyi fel­tételeit. A legnehezebb itt is az volt, hogy a városba özönlő — és valljuk meg, eléggé ve­gyes — emberáradattíöl lakos­ságot neveljenek. Az épülő Sztálinvárosi a becsületes, a Párt szavát kö­vető dolgozó többség mellett — az ottani kifejezéssel — „aranyásók”, tehát huligánok, zavarosban halászok, prosti­tuáltak, politikai és gazdasági bűnözők is elözönilötték. Ez azonban már a történe­lem lapjaira tartozik. Érthető büszkeséggel mondotta a vá­rosi tanács elnöke, hogy Sztá- unvárosban ma már szilárd a közbiztonság, nyugodt az élet, a fiatal város tíz év alatt fel­nőtt az ország többi városai mellé. Szocialista építésünk nagy eredménye Most a tízéves évforduló ün­nepségsorozatára való készülő­dés természetesen felpezsd í- tette a várost, de én mégis a Vasmű kohójának lenyűgöző nyugalmához hasonlítanám Sztálinváros életét — amely precízen, pontosan, elpusztít­hatatlan szorgalommal ontja nagyszerű termékét, a szikráz­va hömpölygő vasat. Fiatal, mindössze tíz éves — de mégis felnőtt már ez a vá­Az új hengermű a tervezettnél is gyorsabban nőtt. Hat általános iskolát, 9 óvodát, 6 bölcsődét, 1 közép­iskolát, 2 MTH HYbézetet épí­tettek — mégis kevés. Hogyne A nagykő**,', Pillantás ros. — E szocialista építésünk nagy eredménye — amelyre büszkék lehetünk. Vasvárt retem

Next

/
Thumbnails
Contents