Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-07 / 107. szám

»W. MÁJUS 1. NAPLÓ 3 Javul! a szén kalória-értéke a Pécsi Szénbányászati Trösztnél Tudvalévő, hogy a szénnek Kinél nagyobb a kalória érté­ke. annál értékesebb. Ezért a Pécsi Szénbányászati Tröszt igen fontosnak tartja a szén minőségének állandó javítását, hiszen ez a gazdaságosság egyik alapja. A szénbányászatban a nyers szén pala- és hamutartalma határozza meg a minőséget, szért ha a kitermelt szénben »k a pala és a hamu száza- éka nagy, nem gazdaságos a ermelés. A Pécsi Szénbányá- izati Tröszt annak érdekében, logy az üzemek minél gazda- lágosabban és jó minőségű sze­let termeljenek, hathatós in- ézkedéseket tett elsősorban a »érezés vonalán. Olyan premi- sálási lehetőségeket biztosított k bányász brigádoknak és a ssapatvezetőknek, amelyek ar- a ösztönzik őket, hogy állan- lóan javítsák a minőségi ter- nelésüket. Az ellenőrzéseket minden bányakerületben meg­szigorították. Az eredménye­ket minden műszak után nyil­vánosságra hozzák. Minden műszak után megállapítják a hamuszázalékot és kiértékelik a csapatok munkáját. A tröszt vezetősége intézkedett a pala kiválogatásával kapcsolatban és elrendelte, hogy még lent a bányában nagy részben ki kell válogatni a nagyobb da­rab nyers szénbe került pala­darabokat. A szén minőségének javítá­sát szolgáló intézkedéseknek eredménye a januári átmeneti időszak után már érezteti ha­tását, mert a pala- és hamu- tartalom február hónaptól kez­dődően csökken. Az elmúlt időszakban pécs- bányai bányászok jól dolgoz­tak, mert a megengedett ha­mutartalom alatt teljesítették első negyedéves .tervüket. Má­jus elején kicsit megakadt a termelés hamutartalmának Jovedelmezoen gazdálkodtak a földművesszövetkezetek Megyénk föklművesszövetke- letei ebben az évben is meg­ártották évi tag-, köz- és kül- löttgy üléseiket. Ezeken a 47 szer tagból 35 ezren vettek észt és közülük ezerhatszázan el is szólaltaké A földművesszövetkezetek 959-ben jövedelmezően gazdái íodtak, ezért a tagok több nint egymillió forint értékű ■ásárlási és értékesítési visz- zatérítést kaptak, a vezetőket «dig 640 ezer forint tisztelet- líjban részesítették. A két ösz- zegből a tagok és a vezetők öbb mint 160 ezer forintot jánlottak fel célrészjegyre és ízen felül 180 000 forint érté- ű társadalmi munkát vállal­ok. Az ilyen felajánlások fő- ént olyan községekben tör- éntek, ahol beruházási hitelt értek. Az egyházasharasztiak öltöt akarnak építeni; Ennek elépítéséhez 20 000 forint kész énzt és 20 000 forint értékű ársadalmi munkát ajánlottak éL A bólyiak parksöntést, a ’ersendiek pedig boltot akar­tak létesíteni. A kettőhöz ösz- zesen 23 000 forinttal járul­lak hozzá a tagok. Mohácson Is Egyházaskozáron televíziót ásárolnak. A hozzászólóik többsége az mkiválasztó, vagy önkiszol- ;áló kereskedelmi forma to­pább fejlesztését sürgette. A ermelőszövetkezetek képviselői kifejezték azt, hogy a földmű­vesszövetkezetek segítségére a jövőben is számítanak. csökkentése, mivel se* fejtés elpalásodott. Szabolcs-bányán január hó­napban majdnem 40 százalék volt a nyersszén hamutartal­ma, de az éves munkaverseny hozzásegítette az üzemet a mi­nőség állandó javulásához. A bányászok megértették, hogy milyen fontos a gazdaságosság a termelésben és ennek köszön hető a javulás, amely azt ered­ményezte, hogy április, vala­mint május hónapban a meg­engedett százalék alatt termel­tek. Vasas-bánya hamutartalmá­nak tervszáma 38,2 százalék. Január hónapban ezt túllépték ugyan, de februártól kezdve, már erősen javul a termelé­sük ezen a vonalon, az elmúlt két hónapban pedig már 37 százalék alatt termeltek. A Pécsi Szénbányászati Tröszt terve 1960-ban 4404 ka­lória. Januárban 4421. február­ban 4363, márciusban 4458 és áprilisban 4454 volt a termelt szén kalóriaértéke; A tavalyi eredmények ezen a téren nem mondhatók meg­felelőnek. Éppen ezért a Pécsi Szénbányászati Tröszt úgy ha­tározott, hogy ebben az évben mindent elkövet annak élteké­ben, hogy a szén minőségét nagymértékben megjavítsa. — yyvYWvwwywvy.yyvyvYvwYyvvv^ Oláh János iparftanuló képkiállíTása A Munkaügyi Minisztérium 500 számú Ipari Intézet egyik termében képkiállitást rendez­tek Oláh János II. éves nö­vendék munkáiból. Oláh János általános iskolai tanulmányai befejezése után került az intézetbe, ahol festő­mázoló szakmát tanul. Szabad­idejében szívesen veszi kezébe az ecsetet, hogy tájakat figurá­kat örökítsen meg, egyelőre csak rajzlapokon. Természete­sen nem léphetünk fel azzal a kritikus igénnyel, hogy ala­pos elemzést adjunk a kiállí­tott félszáz képből, hiszen Oláh Jánosnak még sokat kell tanulnia. Ezek a kiállított ké­pei azonban mutatják, hogy festőjük tehetséges, jelentős ígérete lehet egykor a képző- művészetnek. Emberek 1 Jle gyetek éketek!” Ä történelmi sorsfordulóik mindig elgondolkoztatják az embert, s a huszadik század egyik igen jelentős ilyen évfordulója a második világháború vége. 1945 május nyolcadilkán a szovjet csapatok elfoglalták Berlint, május kilencedikén 1 véget ért a történelem egyik legszörnyűbb, legpusztítóbb há­borúja Európában. Az embe­rek fellélegeztek az óvóhelye­ken, a koncentrációs táborok­ban, a meggyötört, lesoványo­dott élők, a háborút járt nem­zedékek felett kiragyogott a béke. Mély, alapos tanulság volt a második világháború minden becsületes, józan ember szá­mára. Olyan méregpohár, ame­lyet senki soha többé nem akar* kiinni. Olyan tanulság, amely mindig és mindig éberségre, állhatatos békeharcra szólítja az embereket. Julius Fucsilt szállóigévé lett mondása — „Emberek! Legyetek éberek!” — tizenöt éve mint egy min­denütt látható, gigászi transz­parens figyelmeztet: soha, egyetlen pillanatot sem szabad elmulasztani, ha az emberiség nyugalmáért, békéjéért tehe­tünk valamit. 1939 szeptember elsején kez­dődött a „hivatalos” második világháború. A hitleri „élet- tér”-hadmozdulat már a har­madik birodalomhoz markolta Ausztriát és a Szudéta földet, a nemzetközi politikai életben hónapok óta tétlenül nézték a nyugati hatalmak, Hitler mi­ként kap vérszemet újabb és újabb háborús kalandokra. Schacht vallotta a nürnbergi per folyamán: ,.Mindenekelőtt, amennyire az akkori helyzetet ismerem, Hitler Münchenben több engedményt kapott, mint amennyire valaha is számí­tott. Tudásom szerint Hitler csak a németek autonómiáját akarta elérni Csehszlovákiá­ban, de Münchenben a szövet­ségesek ezüst tálcán hozták oda neki az egész Szudéta- vidéket”. Hitler háborúja nemcsak po­litikailag, de katonailag is le­hetetlen lett volna 1939-ben, ha a nyugati hatalmak a „be nem avatkozás” politikájával nem segítik. Jodl tábornok, az egyik háborús főbűnöis erre vonatkozólag vallomásában a következőket mondotta: „1939- ig mi valóban abban a helyzet­ben voltunk, hogy le tudjuk verni az egyedülálló Lengyel- országot; de mi sohasem vol­tunk abban a helyzetben sem 1938-ban. sem 1939-ben, hogy szembeszálljunk az egyesült nemzetek koncentrált támadá­sával. És hogy nem omlottunk össze 1939-ben, az egyszerűen annak a ténynek tudható be, hogy a lengyelországi hadjárat alkalmával a 110. francia és angol divízió Nyugaton telje­sen inaktív maradt a 23 német hadosztállyal szemben”. íme a náci tábornok önval­lomása a „német csodagépezet­ről”, amelyet az első esztendő­ben némelyek „csodahadsereg- nék” kiáltottak ki, pedig mind­ez tulajdonképpen Chamber- lainék szemfényvesztése volt. A gyakorlatban is hozzájárul­tak egy példátlan háborús ka­landhoz, Hitler pedig példátla­nul őrült játékot kezdett az emberiséggel, elkövette náci cimboráival a világtörténelem szinte egyedülálló nemzetközi gaztettét. Chamberlain álnokul „óvta” Franciaországot és Angliát a másfélmillió náci katonától, Hitler 2500 harc­kocsijától, 2000 repülőgépétől, amellyel a második világhábo­rút megkezdte. Í 941 júniusában megpecsé­telődött a fasiszta Német­ország sorsa, amikor a Szovjetuniót megtámadta. A kezdeti sikerek még elhódítot­ták a fasizmus híveit, villám- háborúról szónokoltak, s Hit­ler már „Moszkvába készült”, de a szovjet nép keresztülhúz­ta a náci diktátor hódító szá­mításait. A szovjet nép, mim egy ember kelt fel hazája vé­delmére és az egyszerű embe­reik hőstetteinek tízezreit je­gyezte fel a krónika. A szov­jet emberek legnagyobb, leg­emberibb ügye lett a haza vé­delme. A háború igazsága SvédorszÉKkól, Angliából és Lengyelországból vásárolnak tenyészsertéseket az állami gazdaságok Az állami gazdaságok fehér- hús sertésállományuk javításá­ra kiváló külföldi apa- és anyaállatokat is felhasználnak. Eddig több mint 100 kiváló ér­tékű tenyészkant kaptak a törzstenyészetek. Az idén újabb vásárlásokkal segítik a sertésállomány javítását. — Svédországból 30, Angliából 20 Lengyelországból pedig 20 kant és ugyanennyi anyakocát vá­sárolnak. Az eddigi tapasztalatok sze rint a Dunántúlon a svéd, az Alföldön pedig az angol és a lengyel fajtákat kívánják el­szaporítani. A Lengyelország­ból vásárolt sertéseket egyelő­re a borsodi és a Bács megyei gazdaságokban helyezik el. — rvwwwvwTvwwYvwwro rTmnmt? A kihasználatlan lehetőségek falva megsokszorozta a hazafiak erejét, bátorságát. A szovjet nép, a szovjet katonák csapást csapás után mérték a fasiszta hódítókra, éveken át a szovjet nép egyedül verte viasza a fa­siszta Németország támlásait, hiszen a szövetséges '«apatok már csak akkor szánták el ma­gukat a sokat emlegetett part­raszállásra, amikor Hitler erő­fölénye nyilvánvalóan meg­tört, amikor a háború sorsa nyilvánvalóvá lett. A második világháború hő­sei a szovjet katonák, akik fél Európán végigűzték a fasisz­tákat, és saját házatáján mér­ték rá az utolsó csapást. S ezért, annyi vér és annyi áldo­zatért Európa minden lakója méltó tisztelettel tartozik a szovjet hadseregnek. Hat évig tartott a háború; Méreteiben és erőfeszítéseiben páratlan az emberiség törté­netében. Harmincmillió halott:: ■ Négyszer annyi anyagi vesz-, teség, mint az előző háború­ban ;; i Hatmillió lengyel halott.: « Auschwitz.; i Buchenwald.* Terezin .;; stb. Vajon hová férne ez a sok szörnyűség, embertelenség és pusztítás, amelyet a fasizmus előidézett? Könyvek, doku­mentumok, múzeumok, rok­kant, béna emberek és tömeg­sírok keresztjei órák az új nemzedékek számára a máso­dik világháború emlékeit S akik átélték a XX. század leg­nagyobb történelmi borzalmát, azok örökre emlékezetükben húrcolják a szirénák vijjogá­sát, a bombák robbanását. Tizenöt esztendeje ért vé­get a háború, május kilence­diké másfél évtizedes jubile­um. S nem is volt olyan kömy- nyű ez a másfél évtized. Nem volt az utóbbi tizenöt év alatt egyértelmű a nagyhatalmak béketörekvése. Párizsban, Lón donban, Washingtonban az utóbbi években is akadtak Chamberlaim-követők, akik tétlenül, vagy aktív segítség­gel szemlélték a bonni kor­mány fegyverkezéseit, revan- siszta politikáját. A potsdami egyezmény üres formula ma­radt a nyugati hatalmak szá­mára, s ha az utóbbi évben elkönyvelhetjük a nemzetközi élet enyhülését, a nemzetközi közeledést, az elsősorban a szovjet külpolitikának és az emberek aktív békeakaratá­nak kösaönhető. A második világháború böl­csője München volt, ma Bonn­ban ápolgatják a háborús szel lemet. Európa szívében ismét és ismét éleszteni akarják a revansiszta tüzet. A nyugati nagyhatalmak már észrevet­ték, hogy veszélyes játék az, amit Nyugat-Németországgal művelnek, hogy számukra egy újabb háború beláthatatlan következményekkel járhat. S elsősorban ez az oka annak, hogy a német kérdésben a kö­zeledés jeleit bizonyítják az elmúlt hónapok; Emberek, akiknek emléke­zetében még él 1939—1945! Akikből árvát és hadirokkan­tat, özvegyet és hajléktalant csinált a háború: sohase fe­ledjék a hat évig tartó szent Bertalan éjszakáját! Emberek, akik olyan könnyen odavetik, hogy ők nem politizálnak! Va­jon az ő számukra nem kell fény, levegő és napsütés? ök nem büszkék az emberi alko­tás eredményeire és szépségei­re? A szavakkal lehet bűvész­kedni, de nem lehet a tények­kel vitatkozni. A háborús gon­dolatnak ma is vannak lovag­jai, és ezek az emberek a régi, a müncheni csapáson járnak. A háború kirobbantásának út­jai nem újak, a bonni helyzet sok tekintetben emlékeztet az elmúlt háború előkészítésé­nek módszereire. Agresszív katonai tömbök, katonai tá­maszpontok, fegyverkezési verseny s«« S az évforduló, az ün­nep, a béke napjai­ban is Fucsik szavai figyelmeztetnek: Emberek! Legyetek éberek! (Thierj’l A aöldtöltésű tavon csóna­kok úsznak. Lányok énekel­nek és amikor megszólal a izegediek tanára: — Lányok! Indulunk! — ikkor ráadást kérnek a lá­nyok. Elnéptelenedik a tó, a juszhoz indulnak a lányok, unely ott áll a most épülő út régén. _Itt maradtam volna talán Sr ökre is! — mondja az egyik lány. — A nyáron ide jövünk nya­latok Mindjárt meg is veszem i lottót és bedobom .;. — jegy- ú meg egy másik, miközben ►ltünnek a gyümölcsfák között. Mindez Abaligeten történt mégpedig azon a napon, ami­kor felkerestem az abaligetí Mecseki Uj Élet Termelőszö­vetkezetet. Ez a termelőszö­vetkezet is végeredményben Eebruárban duzzadt naggyá. Ekkor lett az 1150 hold enyém jsszterületből miénk. Az elnök ifjú Tóth János is ekkor lépett be a termelőszövetkezetbe. Ad­dig? Tizenöt holdon gazdálko­dott. Akkor egy családot irá­nyított, most meg 52 család életéről, jövedelméről gondos­kodik. Mindent elvetettek már, kivéve a kukoricát. Kukoricá­ból amúgy sem sok lesz. Mind­össze 25 holdat vetnek el áze- mesnek, és 30 holdat silónak. A tagok háztájijában is olyan 30 hold kukoricára számita­— Kevés ez a 600 hold szán­tóhoz viszonyítva. — Kevés hát — válaszolja az elnök. — De hát mit te­gyünk. Itt mindig nagy a vad­kár. Nem tudjuk megvédeni a vadak ellen. — Egyéni korukban megvéd- ték, akkor most is megtud­nák védeni. — Nem jut oda ember. Ke­vesen vagyunk, meg a tagok többsége öreg is. Hetvenéves kocsisunk is van — teszi hoz- szá. — A fiatalok elmentek az iparba. — Hány fiatal ment el? — Várjon csak! Hirtelen összeszámolva is vagy huszon­hét. Pedig kiszámoltuk: ha itthon maradtak volna, akkor is meglenne az a keresetük, amit a városban keresnek. — Meglenne a havi 1000 forint jövedelmük már most is. És nem kellene nekik, mint Tóth Arankának is, aki Pécsett a kertészetben dolgozik havi nyolcszázért buszozniok. Az el­nök arról beszél, hogy mi min­dent csinálhatnának, milyen fehetöségsik vannak. AbaUget idegenforgalmi szempontból igen jelentős hely. Még ilyen­kor május elején is több szá­zan fordulnak meg itt napon­ta. A turista szálló mellett már épül a camping tábor, amely újabb turistákot vonz erre a vidékre. — Kérem, ha málnást tele­píthetnénk. Menne itt. Az egyik erdésznek van egy kis málnása. Egészen kicsi és ta­valy is 1800 forintot pénzelt belőle, pedig még 50 négyszög­öl sincs. Ha mi egy nagyobb málnást csinálnánk.;; Keze szinte elakad a leve­gőben. Aztán hirtelen lehul­lik. — Palkó elvtárs, a megyei tanács elnöke is mondott egy jó dolgot. Azt mondta: „Vet­hetnének csemege kukoricát. Ha azt megfőznék és eladnák a turistáknak...” Kiszámítot­tuk, hogy egy hold kukorica 25 000 forint jövedelmet bizto­sítana így- De, hogyan csinál­juk meg, ha egyszer nincs t’á . ember. A könyvelőre néz, mintha , csak tőle várna segítségét — Nemrég egy pesti iskola : igazgatója írt nekünk levelet, i Azt írta: a nyáron hatvan gye- < rekkel lejönnének ide. Tudná-e a termelőszövetkezet biztosi- 1 tani a zöldség- gyümölcsellá- 1 tásukat? Tudnák, persze, hogy : tudnák, ha.;. — Már elkészült a terv egy 12 holdas halastóra. Van vi­zünk. lenne egy halastónk. — Megfőznénk, megsütnénk a ha­lat. De hogyan? Két halász kellene ehhez, meg őr, meg egy asszony, aki mindezt meg­csinálná. Meg lehetne mást is csinálni. Mondjuk báránysül­tet, ürühúst, meg mást is ad­hatnánk a turistáknak. Lehe­tőségünk lenne erre is, hisz nagy a legelőnk.. Két ember lép be az irodá­ba. — Most visszakérhetnénk a tanácstól a két köbméter ho­mokot. Kellene az istállóhoz, — így a magasabbik. Az emberek elmennek. — Vettünk egy istállót. Az egyik tagunktól, a Pál György­től — újságolja az elnök. — Oktan jutottunk hozzá, Egy 4 kis átalakítással hatvan mar-* hát helyezhetünk el benne. Del van még egy ennél nagyobb is-- tálló is, a Vicze Ferencé. Ezt 1 is meg tudnánk venni olyan * 150 ezer forintért és 100 darab« szarvasmarhát tehetnénk bele.« De a tagok egy része azt mond; ja: „Ne verjük magunkat adós-; ságba.” Nem adósság ez. Majd; addig spekulálunk, mig elfogy; a járásnál a pénz és akkor fúj-3 tak az istállónak. Pedig erre; nagy szükség lenne. Itt min-; dig jó volt az állattenyésztés.; Ebben a kis faluban volt még 3 négyszáz szarvasmarha is. —1 Most a termelőszövetkezetnek van 93 szarvasmarhája, 46 lo­va, meg tizenhat kocája. Hogy boldogulunk ezekkel kukorica nélkül? Úgy. hogy szálastakar­mányt vetettünk, sok lesz a pillangósunk is, meg aztán majdnem 100 hold őszi árpánk is van. Az autóbusz efindul; Jóked­vű, fiatal lányokat röpit Aba- ligetröl Szegedre. Nagyon szép élménnyel térnek haza a lá­nyok. Többen meg is fogad­ták: ide jönnek nyaralni. Az elnök utánuk néz; így megy ez minden nap. És ilyen­kor talán még jobban fáj neki mindaz, amit elmondott: a ki-3 használatlan lehetőség, az, 3 hogy a fiatalok elmentek... 3 Ha hazajönnének. Kánaán le-; hetne ez a kis hegyi falu; ; Salai János *

Next

/
Thumbnails
Contents