Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-01 / 101. szám

196«. MÁJUS 1. NAPLÓ 5 ESTjTfZJüSS w/ • ittwmr Baranyai ünnepi hetek Hagyománnyá vált már me­gyénkben a baranyai ünenpi hetek megrendezése. Ez évben 6 felszabadulási kulturális szemle lekiemelkedőbb rendez­vényei adják a május 1-től június 5-ig terjedő ünnepi he­tek tartalmát. Ebben az idő­szakban kerül sor a felszaba­dulási kulturális szemle talál­kozóira, döntőire; ezt az idő­szakot használják fel eredmé­nyesen működő művészeti cso­portjaink arra. hogy színvona­las, nevelő hatású és szórakoz­tató bemutatókkal túllépjenek községük határán; ezekben a hetekben neves külföldi és ma­gyar előadók keresik fel az is­meretterjesztő munka soréin városainkat, falvainkat. Mű­velődési ünneppé avatja a most következő napokat az egész évi népművelési munka sok szép eredménye, a céltudatos nevelőmunkára való törekvés és az igényesség. Az ünnepi hetek programja változatos és gazdag: A járási találkozók«! több mint ötven csoport, sok szavaló, énekes és hangszerszólista lép a közön­ség elé. Megyei találkozón mutatják be legjobb ének- és zenekaraink tudásukat Sziget­váron május 22-én; A tánc­csoportok Pécsváradon rende­zik meg a színpompás, hangu­latos találkozójukat május ló­én. Az általános iskolai kó­rusok június 5-én Komlón kö­szöntik dallal a pedagógus na­pot. Megyénk legjobb színját­szói Siklóson, a munkásszín­játszók Komlón lépnek szín­padra. Kiállítások, hangverse­nyek, csereműsorok, különbö­ző találkozók, irodalmi estek teszik változatossá az ünnepi hetek műsorát .Az ismeretter­jesztésben vietnami, kínai, csehszlovák és német vendé­gek ismertetik hazájukat, kul­túrájukat; a mi neves tudó­saink közül is többen látogat­nak el hozzánk. Május 19-én a megye szavaiéi és énekesei mérik össze tudásukat Pé­csett Ugyanitt kerül sor a szellemi öttusa megyei döntő­jére is. A felszabadulásunk 15. évfor­dulóján megrendezett kulturá­lis ünnepségek jelentőségét fo­kozza, hogy rendezvényei tük­rözik másfél évtizedes fejlődé­sünk eredményeit Nem vélet­len, hogy megyénkben négy­száz művészeti csoport vetél­kedett a legjcfobaknak kijáró elismerésért; közel tízezer mű­velődni vágyó dolgozó, főleg ifjú tűzte ki céljául a József Attila olvasómozgalom jelvé­nyének megszerzését; a fel- szabadulási kulturális szemle helyi és körzeti bemutatói ez­reket mozgattak meg, részben mint a népművelési munka ak­tív részvevőit, részben mint közönséget Ha az egyes ren­dezvények műsortervét végig­lapozzuk, meggyőződhetünk ar­ról, hogy a mennyiségi ered­ményekkel párhuzamosan mi­nőségileg is sokat fejlődött a kulturális munka, akár az is­meretterjesztés tartalmát, szín­vonalát, akár a műkedvelők műsorpolitikáját vagy a kö­zönség érdeklődését, igényeit vizsgáljuk. A világnézeti ne­velést, az általános műveltség és szakmai ismeretek gyarapí tását, a kommunista magatar­tás kialakítását szolgáló elő­adások, a magyar és külföldi klasszikusakból, a mai életünk problémáival foglalkozó szo­cialista realista művészi alko­tásokból formált műsorok tér­hódítása és közönségsikere bi­zonyítja, hogy jó úton hala­dunk a művelődési értékek tartókba vétele felé. A baranyai ünnepi heteket bizalommal várjuk, mert a he­lyi kulturális rendezvények és a körzeti találkozók meggyőz­tek bennünket arról, hogy a felszabadulási kulturális szem­le elérte célját; Megpezsdítet- te megyénk művelődési életét, s nem akárhogyan, hanem esz­mei céltudatosság jegyében. A magasabb eszmei és mű­vészi színvonalért, a szocialis­ta tudat és erkölcs formálá­sáért a kultúra eszközeivel fo­lyó harc eredményeivel lépnek megyénk dolgozói elé csoport­jaink és az egyéni verseny­zők; Ü3 Végignézzük az eredménye­sen működő csoportok hosszú sorát, megállapíthatjuk, hogy szép számmal akadnak olya­nok, amelyek évről évre ott szerepelnek a megye legjobb együttesei között; A kórusok közül a mágocsi, a szentlászlói, pécsváradi. szentlőrinci, sikló­si és bólyi énekkar; a komlói bányász és a mohácsi szimfo­nikus zenekar régi ismerősünk már; A tánccsoportok közül a nagynyárádi német, a mohá­csi délszláv, a sumonyi, a vé- méndi, a kozármislenyi és a pécsváradi; a népi együttesek közül az egyházaskozári és a szebényi tekinthet vissza gaz­dag múltra; A pécsi és kom­lói színjátszókat, a szentlőrin­ci és a mohácsi színjátszó együttest ugyancsak ismerik megyeszerte. Példájuk igazolja, hogy az éveken keresztül végzett szí­vós, egyre igényesebb munka a siker záloga. Közülük nem egy országos hírnevet szerzett már. Van mit .tanulni tőlüJk: réMu- datosságot, tervszerűséget, rendszerességet, igényességet. Van mit tanulni új csoport­jainktól is; Több csoport az idei népművelési évadban kezdte működését, s egy évi szorgalmas munkával a megye legjobbjai sorába küzdötte fel magát. Komló, Hidas, Kémes, Lánycsók, Vdkány, Gsányoszró, Abaliget, Nagyhajmás és Felső- szentmárton új csoportjait üd­vözölhetjük a felszabadulási kulturális szemle megyei dön­tőjében. Külön szeretettel kö­szöntjük új munkáscsoport- jainlkat és termelőszövetkezeti községeink új műkedvelőit. Példájuk bizonyára lelkesíteni fogja azokat, akik majd ezután indulnak el a művelődés útján. A baranyai ünnepi hetek ren­dezvényei nem öncélú nép­művelési megmozdulások. Fel­adatuk egyrészt az, hogy tar­talmukkal, színvonalukkal lel­kesítsék a kulturális nevelő­munka dolgozóit, példát mu­tassanak mindazóknak, akik önmaguk és mások szocialista szellemű neveléséért az elsők között fáradoznak; másrészt a közönség nevelését, igényes szórakoztatását szolgálják. A kettős célt akkor érhetjük el, ha az ünnepi heteik rendez­vényeinek szereplői tudásuk legjavát adják mindenütt, ahol a 'közönség elé lépnek; ha fe- lelőssegteljes szervezőmunká­val minél több embert vonnak be rendezvényeik hatókörébe. A Pécs-Baranyai Népműve­lési Módszertani Tanácsadó is felismerte az ünnepi hetek je­lentőségét, s négy megyei ta­pasztalatcsere szervezésével nyújt segítséget megyénk nép­művelőinek továbbképzéséhez. A tapasztalatcseréken a kar- vezetök, a tánccsoportok veze­tői, a szín játszó rendezők és a bábjátékosok vitatják meg a műsorpolitika és a műkedvelő idoKserií kérdésért, Az ünnepi hetek lezárják ugyan a fejszabadulási kultu­rális szemle időszakát, de nem jelenthetnek megállást a nép­művelési munkában. Van még tennivalónk bőven. A kulturá­lis nevelőmunka tartalmának és színvonalának továbbfej­lesztése, a jól induló mozgal­mak szélesebb körű elterjesz tése, a tudományok és művé­szetek iránti érdeklődés ébren tartása, új igények kialakítá­sa — mind olyan feladatok, melyek sikeres megoldásához jó alapot adnak és példát mu­tatnak a baranyai ünnepi he­tek rendezvényei; OOO0OO0GOOOGOOOO0OOOGOG0OOOOOOOO0O0OO0OOOO JUH ASZ GYULA: ttlófus A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény! És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon Mint győzelmi zászló, égbe lendült A jegye s ezer pacsirtádéi Hirdette boldogan és büszkeséggel Hogy itt a május és a diadal! A nap bíborban hunyt el, a vizekben Millió élet nászdalt remegett, Mig a világ, világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet! Chimoaga: A béke fája. Rejtett kincsek nyomában Alig pár napja hagyta el a nyomdát a Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osztá­lyának legújabb kiadványa: a Rejtett kincsek nyomában cí­mű könyv. A lapokon még frissen érződik a nyomdaszag. A közel kétszáz oldalas, külső­re is csinos könyv a Pécsi Pe­dagógiai Főiskola Hagyomány- kutatc Munkaközössége tag­jainak: dr. Vargha Károlynak, dr. Rónai Bélának és Muszty Lászlónak — a baranyai fal­vak között gyűjtött népmon­dáit tartalmazza. „Félszáznyi mondát, képze­letindító, regényes történetet foglal magába ez a kötet. Ba­ranya és a vele szomszédos tá­jak ihletik valamennyit: egy- egy szembeötlő természeti képződmény, jellegzetes embe­ri alkotás, egy-egy megrázó történelmi esemény emléke, vagy akár csupán egy-egy fur­csa határ- vagy dűlőnév is' színes, romantikus, nem egy­szer éppenséggel mesébe hailó történet kialakítására ad in­dítást népünk képzeletének. Baranya erdős-hegyes vidékei, tiszta vizű forrásai, kútjai, fé­lelmes barlangjai, hegyszaka- dékai, zúgó gesztenyései, ré­gi fái, pazar kincseket rejtő bányái, de romladozó régi várai, kastélyai, erdők mélyén rejlő kápolnái vagy egyszerű határhalmai köré is rendre szövődnek a hasonló történe­tek ..." ezekkel a szavakkal vezeti be az olvasót Sándor István beköszöntőjében. A Hagyománykutató Mun­kaközösség úttörő munkát végzett, mert ilyen jellegű nép­rajzkutatás még nem volt a menyében. A csokorba ne-az igényeket« dett mondák értékes doku­mentumai népünk gazdag és! színes fantáziájának, alkotó- képzeletének; Olvasásukkor megelevenedik előttünk az a sajátos légkör, amelyben ezek* a mondák megszülettek; Di­cséret és elismerés illeti a szerzőket bátor vállalkozásu­kért, azért a nemes törekvé­sükért, hogy összegyűjtötték a ma már mindinkább kivesző­iéiben lévő népmondákat, s kötetbe szedve visszaadták azt! jogos tulajdonosának, aki al­kotta őket — a dolgozó nép­nek. Az összegyűjtött mondák! mind olvasmányosak, érdeke­sek, gondos kézzel bántak ve­lük — s mind megőrizték ha-, misítatlan népi ízüket, ham-' vasságukat. A rejtett kincsek nyomában című gyűjtemény különösen az ifjúság számára nagyon ajánlatos olvasmány. ■Fiataljaink megismerhetik ezekből a mondákból, ame­lyek eddig többnyire csak a nép ajkán éltek — annak a szűkebb hazának a lakóit, akik évszázadok óta formálják itt a tájakat, s csodálatos dolgokat alkotnak. Nagy szerepe lehet a gyűjteménynek a szülőföld megismertetése és megszeret­tetése, mert ezek a kincseink éppen a nép lelki világát, gon­dolkodását mutatják. Örömmel tehetjük a fiatalok asztalára ezt a kis szerény kö­tetet, de mindenkinek ajánljuk akik szeretik a népi alkotó­képzelet varázsát. Az igényes és szép kivitelű kötet megér­demelné, hogy több példány­számban is kiadják. Az érdek­lődés máris olyan, hogy az 1500 példány nem elégítheti ki dl munka Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett« A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sinen kattogó vonat« A béke ő, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat« Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgná fog örökkön. Míg minden bálvány porba omol itt; Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodiki t" GÁBOR ANDOR: Ének a naphoz 1945 májusában Ontsd, május napja, ránk a sugarad! Minden más évnél százszor gazdagabban! Nagy éj terpedt a magyar ég alatt, Rabságban éltünk s hulltunk csúnya hadban, Szükségünk van rád, május drága, napja, Erőt adj nekünk, lángra szítsd erőnk, Hogy megmutassuk, hogy már észbe kapva, Hogy küzdeni a jóért is merünk. Magyar mezőn »árjád a gabona, Termés most nem a németnek lesz belőle. Mi volt .a magyar? Hitler-katona, Silány galádok hajszolták előre. Hová előre? Végső pusztulásba, Mohácsi vészbe,, szégyen mélyibei Ö május napja, serkentsd buzdutaam. Tűzöd tisztító lángját add ide! ■■ Tele vödörrel öntsd le aranyad. Szabadságáért dolgozó magyarra, Ki minden hitványt elfektet hanyatt, Szemétdomb hátán méltó ravatalra. Nézz 1a magyarra, aki azt cselekszi, Mit cselekednie kell, mert magyar, Sötétség ellen sorsát kiverekszi, Mert élni, élni napfényben aka-K Napfényben élni, élni boldogan, Lidérces múltat váltva szebb jelenre Hogy bő verejtékkel szerzett jogon övé legyen jövendő végtelenje. Hogy nézhessen a napba büszke arcod, Mert büszkeségének alapja: tett; Mert a világnak megmutatta harccaH, Hogy nem gazok rabjának született, 1945. május 1, / KIS FERENC: JHunka után Munka után üldögélek, nézem sokáig a csillagos eget, várom a nagy lázt, a fájón-édes boldogságot, dalos ihletet — közös húron zeng az ének és e holdas este szelíd szívverése! Zeng a dal, az éhek««, negyvenéves szemem gyermekmerészen ragyog munkás-paraszt hatalmadra, édes hazám, látom vörös csillagod — vörös csillag, jövendőm és múltam, köszöntlek, hű szívemben újúltan! Mumkésemfoer vagyok, aki versben sem szeretem a „nagy“ szavakat, népemért él, ég, lángol a lelkem, Szavaim, hogy forrós ítsanak — bölcs és harcos, építő nagy Pártom útján lobog, ő biztatja lángom! Ő irányít, vezet, nem tekergek, nem állok meg soha félúton, forradalmár voltam már, mint gyermek, mióta az eszemet tudom — nyolcéves kisfiámmá! még hősi bolsevikké szeretnék megnőni! 1948. eOOQOOOQQOGOOOOGOOOOOOOGQOOOOOOOOOÖöOöOGCJO

Next

/
Thumbnails
Contents