Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-24 / 121. szám

»60. MÁJUS 24. NAPLÓ 3 Másképpen is ,ha... izénbányászat nincs robban- nélkül. Elég széles körben ®rt, hogy történik az elő­ás, illetve feltárás. A bá- iszok a vágat átmérőjétől gően 25—40 lyukat fúrnak sziklafalba és megtöltik ban óanyaggal. A robban- után keletkezett törmelé- eltakarítják és elszállítják, ásítanak s újra kezdődik ről az egész. Zy folyt az elővájás és fel­is már évtizedek óta. Sen- sem gondolt arra, hogy iképp is mehetne. Csak a It év végén jutott két kom- műszakii vezető eszébe — ikő Antalról, a Komlói nbányászati Tröszt mér- ségének vezetőjéről és he­teséről, Kemer Józsefről szó —, hogy a víz erejét el lehetne használni a rob- tásoknál; Műanyag hü- yel. Ezt a 32 milliméter át- ■őjű, 28 centiméter hosszú geralakú tartályocskát kö- séges folyóvízzel töltötték ! és gondosan elzárták? árcius 5-én volt E első kísérleti robbantás, »baki aknán: Ugyanannyi 1—2,40 méteres — lyukat ak a sziklafalbe, mint kor, a lyukakba azonban esebb lőszert tettek be. A lyzó lőszer helyébe a víz­iéit polietilén hüvely ke­örülbélűl 1500 ftyen hü­t robbantottak el azóta, idegyik kísérlet fényesen eresünk 10—15 HP 2800 tdulat 190/220-as elektro­ntort, Pécsi Faipari Ktsz. >2sa Ferenc a? 20/1; Tele­li: 12-2T 501 sikerült. A kevesebb lőszer ellenére a víz növelte a deto­náció hatásfokát. A lőszerfel­használás mértéke 18—20 szá­zalékkal csökkent, vagyis kö­rülbelül 120 forintot érő lő­szert takarítottak meg min­den robbantásnál A közönséges robantásnál legalább hat agyagrudacskát kellett fojtás céljából minden lyukba tenni. (A fojtást a bá­nyászok gyúrták, a helyszín­re szállított agyagból.) A vi­zes hüvely alkalmazása óta egyetlen agyagrudacska is elég fojtásnak. Ez időnyereséggel jár. S ami a legfontosabb: a víz megköti a detonációval ke­letkező por és gázok jelentős részét. Korábban olyan füst és por keletkezett minden egyes robbantás után, hogy a munkahelyet csak húsz perc múlva lehetett megközelíteni. Most öt perc is elég. Természetesen a műanyag­hüvely is pénzbe kerül. A töl­tést is beleértve, körülbelül két forintban egy. De még így is nagyon megéri, hiszen kamatostól visszatérői a lőszer az időnyereség ré­vén. A szakemberek becslése szerint körülbelül 700 műsza­kot lehetne havonta megtaka­rítani a vizes robbantások be­vezetésével, a Komlói Szén- bányászati Tröszt üzemeiben. Pénzben megközelítően 200 ezer forint lenne a tiszta ha­vi nyereség. Egy év alatt több mint kétmillió, egyetlen bá­nyatröszt üzemeiben! Pedig a vizes robbantás nemcsak itt, hanem az ország minden bá­nyájában alkalmazható, kö­vetkezésképp: bevezetése több tízmillió forint megtakarítást jelentene évente a népgazda­ságnak: A leírtak után érthető, hogy az újítás mindenkinek megtet­szett A bányászoknak is, meg a bányarendészetnek is. Az előbbiek alig várják, hogy így robbanthassanak málr. Várják, mert sajnos még nem tartunk itt.­A semmiségnek nevezhető, primitív polietilén vagy PVC — mindegy miből készül — hüvelyek miatt húzódik a dolog. A Nagytétényi Gumi- és Mű­anyaggyár, amelyhez a két újító és Rajnai József, a Kom­lói Szénbányászati Tröszt újí­tási megbízottja először el­ment, visszautasította a kérel­met. Azt válaszolta, nincs be­rendezkedve ilyen hüvelyek gyártására. A komlóiak egy budapesti ktsz-hez fordultak végső szorultságukban. Az né­mi huzavona után el is vál­lalt 1500 darabot. A kísérletek után, amikor kiderült, hogy az újfajta robbantásra az egész hazai bányászat igényt tart, s milliószám kell a mű­anyaghüvely (egyedül a kom­lói tröszt 60 ezer darabot akar felhasználni negyedévenként), nyilvánvalóvá vált, hogy a gyártást mégicsak állami vál­lalatra kell bízni. így jutottak el újra Nagy­tétényre. Az üzem a Nehéz­ipari Minisztérium közbenjá­rására végre megígérte, hogy hozzáfog a hüvelygyártáshoz. Eddig azonban még nem ér­kezett hüvely a gyárból, pedig elég sok idő eltelt már. És saj­nos, Komlón sincs még készen az a gép, amely a vízzel töl­tött hüvelyt légmentesen el­zárja.­Reméljük, mindkét gond ha­marosan megoldódik. Ha ugyanis a „vizes robbantás” ügye sokáig elhúzódik, Luca- széke lesz belőle, az ilyen lucaszékes huzavona pedig több milliós kárt okozna a népgazdaságnak? M. fc; Megnyitották Pécsett az újjárendezett képtárat Vasárnap déliben nyitották meg Pécsett a Janus Panno­nius Múzeumban az újjárende­zett modem képtárt. A Janus Pannonius Múzeum ban 1957-ben nyílt meg, ideigle nes helyén — a Forgács Hann Erzsébetről elnevezett állandó képtár. Az értékes gyűjte­ményt névadója emlékére dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora adományoz­ta a múzeumnak. Az elmúlt esztendőben Tamás Henrik, a neves műgyűjtő, felajánlotta 'a pécsi képtár kiegészítésére nemzeti érdekűvé nyilvánított magángyűjteményét. Halála után a gazdag képanyag a múzeum birtokába jutott. Vasárnap délben az újjá­rendezett kiállítást megnyitot­ták. A gyűjteményben többek között Rippl-Rónai, Dési-Hu- ber, Derkovits Gyula, Hincz Gyula, Egry József és más, kiváló magyar művészek al­kotásai szerepelnék. Az ünnepélyen Dombai Já­nos múzeumi főigazgató meleg hangú bevezetője után Aradi Nóra, a Művelődésügyi Minisz­térium önálló képzőművészeti osztályának vezetője tartotta a megnyitót. Beszédében megemlékezett Gegesi Kiss Pálról, Tamás Henrikről és feleségéről, akik gyűjteményüket átadták a mú­zeumnak. — Ezen a kiállításon — man dotta többek között — a ma­gyar modem festőművészet minden jellegzetes vonása kép viselve van, minden olyan jel­legzetes vonás, amely a mai magyar festőművészet alapja volt. Pécs városa a Magyar Nemzeti Galéria után az or­szág leggazdagabb modem ma­gyar gyűjteményét mondhatja sajátjának. A továbbiakban a pécsi fes­tők munkájának országos mé­retű jelentőségéről beszélt, és arról a felelősségről is, amely a pécsi festőkre hárul, hiszen az ország egyik leggyorsabban fejlődő megyéjében élnek, s az ő dolguk elsősorban, hogy ezt a fejlődést művekkel, mű­vészi alkotásokkal megörökít­sék; Aradi Nóra az ünnepi be­széd után megnyitotta az ál­landó kiállítást? Tegnap „nyugdíjazták64 a pécsi postakocsikat Hosszú évtizedek óta, és még tegnap is a megszokott pécsi városképhez tartoztak a zöld postakocsik, amint dél­előttönként vógigdöcögtek a pécsi utcákon, s alighanem ke­vesen tudták, hogy a nyolc pé­csi postakocsival naponta hat- hétszáz csomagot kézbesítet­tek a címzetteknek. Kivéve az ünnep előtti napokat, amikor ennek két-héromszorosa volt a forgalom: A lassan gördülő postakocsi, a bakon ülő, szótlan postako­csis, aki ki tudja mennyi kilo­métert „utazott” már a város utcáin, ezek a kedves, idillikus pécsi színfoltok mától kezdve már a múlt emlékei közé tar­toznak; Tegnap a Pécsi Postaigaz­gatósághoz tartozó huszonöt postakocsit, közöttük a nyolc pécsi kocsit is ttzennnyolc ló­val .kiselejteztek“. Mától kezd ve a pécsi Ditz-malomban lé­vő „garázsban’’ pihennek, vár­ják — ló és kocsi — mi lesz a sorsuk? A postai csomagkézbesítés gépesítéséről dr. Pazar Ferenc postai főtanácsos a következő felvilágosítást adta: — Mindez a műszaki fejlesz­tés keretében történik: A Köz­lekedés és Postaügyi Miniszté­rium intézkedésére valameny- nyi megyei székhelyen kivon­ják a forgalomból a lovas postakocsikat, helyettük az NDK-ból kapott gépkocsik lát­ják él a kézbesítési teendőket kedd reggeltőL A pécsi nyolc kocsi és tizennyolc ló munká­ját öt gépkocsi végzi. így egy­részt sokkal gyorsabbá válik a kézbesítés, másrészt a cső­Régi dolgokból — újakat csinálnak pécsi Állami gaz­dag főműhelye ott van az 9pusztai kanyarban. Au­robognak el mellette, ko- döcögnek arra felé, sokan i* pillantanak a vasrácsos, >etűs táblára és tovább nek. Csak a kiírást látják, '■eg a kiszűrődő kopácso- gépbúgást hallják. Ez mond sokat. denies ide bemenni, műhelyekben a megszo- zaj: reszelő hangja, esz- >p ad bugása, kopácsolás ifc. Mindenki végzi a ma- Minkáját. Látszólag nem hiifc semmi különös. Pe­te. ián most, ebben a pillá­in is valami új születik, hifi Andrással, a műhely bőjével és Görög Károly- a gazdaság főmémoké- tzekről a születő és már *zületett új dolgokról be­ütünk. Száraz József esztergá­nak van egy újítása: a tas lemezkorongos csővá- 9ép. — mondja Csaba fi rás — Nálunk kevés csö- ”4gunk, de így is nagy hasz Esszük. Egy perc alatt ei­tle vele azt a csövet géppel, 1 azelőtt öt-tiz percig „nyí­ltunk’’ kézzel. Kétezer fo­nt takarítunk meg vele l*eént. Nagy hasznát le- venni ennek a gépnek thol csővel dolgoznak. tUk belőle a szó. Vége, ■d nincs az okosabbnál- dbb gépeknek. Száraz Jó- és Török Gyula esztergá- °k egyszercsak megelégel- hogy kézzel igazítják a helyhez a csapágyat. A teely csapágyat megfúr- I^Oyjából a méretnek meg ,°6n, aztán neki a resze- és utána igazították. ** és fáradságos mulatság e*. lllesztgették, összerak- Siétszedték, aztán megint kták. Négy-öt napig is ■bdtak vele. Száraz Jó- ,,** Török Gyula megszer­et egy gépet, egy motor pb csapágy fúró készülé­kei a készülékkel fél a‘att a kívánt méretre fúr a csapágyat. A gép igen erú és nagy előnye az, l/ninden soros motorhoz Sok baj vött a fék beté­tekkel is. Ha egy tehergépko­csinál, vagy vontató pótkocsi­nál elkopott a fékbetét, akkor már előre szentségeitek a sze­relők. Nem is csoda. Mert le kellett venni a féltuskóról a fékbetétet és újat tenni a he­lyébe. Persze ez nem ment ilyen simán. Ahol a fékbetét nem feküdt fel rendesen a fék dobra, ott reszelővei kellett utána igazítani. Betették a fékbetétet, összerakták, utána szétszedték, hogy meglássák hol, hogyan éri a fékbetét a fékdobot, hol nem. Megkré- tázták a kritikus helyeket, re­szelték, reszelték, volt ami­kor a fékbetétet el is reszelték. Napokig pepecseltek és gyak­ran semmi eredménye nem volt a munkájuknak. Bonyár József szerelő úgy segített ezen, hogy megszerkesztette fékbetét szabályozó készülé­két. A készüléket rászerelik a tengelyre és forgatják. A ké­szülék egy eszterga késhez ha­sonló késsel a kívánt méretre esztergálja a fékbetétet. Lé­nyegesen gyorsabban és lénye­gesen jobban végzi ez a készü­lék a munkát, mint azelőtt az emberek. — Erről magam is meggyő­ződtem mondja Csabafi And­rás. — Amikor elkészült az el­ső tehergépkocsi, az FB 10— 54-es, akkor én is beültem a kocsiba Vidák Tibivel. Pécs fe lé mentünk. Mondom:,, Tibi próbáld ki a féket!’’ Kipróbál­ta. Majdnem kiestem a kocsi­ból úgy fogott. Vidák csak ennyit mondott: „Ilyen jó fé­kem még akkor sem volt, ami­kor új volt ez a kocsi.” TAVALY SZERENCSÉT­LENSÉG történt a gazdaság egyik üzemegységében. A trak toros, aki Super Zetoron ült beleesett egy szakadékba. Be­leesett, mert eltörött az első kerék agya. A traktoros súlyo­san megsérült és a traktort sem lehetett használni. Kerék agyat az egész országban nem lehetett kapni. Pedig a trak­torra nagy szükség lett volna. Takács Sándor szerelő alapo­san megvizsgálta a gépet és azt mondta: „En ezt megcsi- l pr iem * Mm M mutálta. Ki­derítette, hogy a sok első ke­rék agy törés konstrukciós hi­bából adódik. Az a baj, hogy a Super Zetoroknál az első já­ró kerék tengelyen a két kup- görgős csapágy, amelyen a ke­rék nyugszik, nagyon közel van egymáshoz. így a fellépő erők eltörik a kerékagyat. Az említett Super Zetoron Takács Sándor a tengelyt kicserélte és messzebb tette egymástól a csapágyakat és egy Hoffherr traktor első agyát tették rá. A traktor két hónapja fut, semmi baj nem történt vele. Ugyancsak Takács Sándor újí­tása a Zetor főtengely csap­ágy felújítása is. Eddig eldob­ták az elhasználódott foszfor- bronz csapágyakat. Ez két szempontból is helytelen volt Takács Sándor szemében: egyik szempont az volt, hogy külföldről hozzuk be, sokba kerül, a másik pedig az, ha jól megnézi az ember akkor lehet ne ebből csinálni még használ­ható csapágyat is. így szüle­tett meg a gondolat és a tett. Két csapágyból egyet csinált Takács elvtárs. — Bár még nem adta be újításnak — mondja a műhely vezetője —, de már kipróbál­tuk. — Inkább még egy újítást csinálok, minthogy 10 sort leírjak — válaszol nevetve Ta­kács Sándor. A CSAPÁGY BEVÁLT. Egy Zetor már egy éve fut ilyen csapággyal. Már két fő­tengelyt kapott azóta ez a Zetor, de a csapágy az még mindig jó. Most megint eltört a főtengely és a vélemény az: kiszolgálja még a harmadik főtengelyt is. Sok-sok újítás van itt. A fő­mérnök most éppen azért no­szogatja a műhelyvezetőt, hogy beszéljen valamit a saját újí­tásáról is. — Nem olyan nagy dolog az! — mondja bevezetőül Csa­bafi András, de mire a végére kiderül: mégiscsak nagy do­log. Egy Zetorra függeszthető répaszedő gépet szerkesztett még az őszön. A répát a gép előtt tolókapával lefejelik — matt készül en (lépi feielS **» utána rendsodróval összesze­dik a répa levelet és ez az öt­letes répaszedő gép csak úgy kiszórja a földből a cukorré­pát, amit azelőtt ásóval, eké­vel szakítottak el a földtől. Naponta tíz holdat szednek ki vele. Utána csak fel kell dobálni a répát a pótkocsira. Apróbb, nagyobb dolgok: módosítások, újítások. Sokat közülük be sem adnak újítás­nak. Azt mondják: ,jeszembe jutott és megcsináltam“. Meg­csinálta, mert egyszer úgy érez te, hogy itt megtakaríthatna valamit, valamilyen nyersanya got, máskor meg úgy gondol­ta: ezzel könnyebbé tehetem a munkát, az enyémet is, a másokét is. Nagy dolog ez. Az egyszerű emberek felelősség- érzete azért a társadalomérti amelynek ők a gazdái, de épí­tői is egyben. Barkácsolnák, spekulálnak és közben olyan dolgok kerülnek ki kezük alól, mint a most születő hidrauli­kus prés, a bejárató- és próba- pad mindenfajta motorhoz, a diesel próba-pádhoz egy Zetor adagoló felfogó, a Maulwurf traktorhoz répaszedő-gép, vagy az eddigi 90 ezer forintos si- lózó-gép helyett egy egysze­rűbb, jobb és olcsóbb silózó­gép, amely tízezer forintba kerüli ÉRDEMES ezekre az embe­rekre felfigyelni. Mindenütt, de elsősorban c gazdaságon belül, ahol bizony néha késik az újítás elbírálása és ez időn­ként kedvüket szegi, SZALAI JÁNOS magkézbesítők nem lesznek többé kitéve az idő viszontag­ságainak; — Mi lesz a kocsisok sorsa? — Egy részüket átvesszük kézbesítőnek, más részüknek is találunk megfelelő munkát? —■ Mi történik a „múzeum­ba“ helyezett lovakkal és ko­csikkal? — A lovakat átadjuk a nép­gazdaság más ágába, esetleg a kordéi yos vállalatnak. A ko­csikat a BÁV útján értékesít­jük, amelyek egyébként kivá­lóan alkalmasak lennének ter­melőszövetkezetek részére, akár ebédszállításra, akár pe­dig „helyszíni” öltözőre a me­zőn? Egy-egy kocsi űrtartalma három és fél köbméter. A me­gyében keddtől kezdve még Mohácson is kicseréljük a csórna ©kézbesítéshez használt lovaskocsikat. Lehet, hogy az átmeneti időben adódik majd probléma, de hisszük, hogy a postai csomagkézibesítés ezzel jelentősen javul« Fakó és Cica a legnép­szerűbb postáslovak már ki­szolgálták idejüket a postánál? Bartos bácsi, a legöregebb ko­csis is elgondolkodva tűnődik a régi, hózivataros, decemberi januári napokról, amikor csak az esőpanyva védte a kocsi­sokat a hidegtől és széltől, a szikkadt, izzasztó nyári napok róL, s bizton felsóhajt magá­ban: hja, az élet a csomag­kézbesítésben is halad, a napi 39—35 kilométert az autó könnyebben, gyorsabban meg­teszi? Mától kezdve tehát eltűntek a zöld postakocsik, helyettük most már a szürke, fürge gép­kocsik járják a város utcáit? Kedves emlékezéssel búcsú­zunk a régi ismerősöktől, a kocsisoktól, a kocsiktól, Fakó­tól, Cicától, s köszöntjük az új, a gépesített postai csomag- kézbesítésit? VVTVTttVTVT>m*TfTVTfTUfVVVT»V*»WVTrrTfTW Vf*VTTVVVVVfVVVVVTVWVTVVTTTVVVfff ▼tTtTvttvt TVTV nak, de már megjelent az első napozóvendék, Molnár Tünde, aki csokoládébama bőrrel sze­retné köszöntem az első „strandnapot’‘i Erb János felvétel* A tervek szerint június else­jén nyitják meg a Hullám strandfürdőt. Egyelőre csak a nagy medencében lehet füröd­ni, mivel most folyik a hul- lámverő-gép és a hullám- oKxktK« nagyjavítása? A na­pozni vágyók legnagyobb örö­mére bővül a strand parkja, ugyanis a fürdőhöz csatolják az egyetemtől átvett teniszpá­lyát. A képen: Erdős György és Planta János még a hul- lámvEcp tartályokon dolgos-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents