Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)
1960-05-21 / 119. szám
2 N APtO 1980 MÄJTTS n. ’ Hruscsov elvtárs beszéde a berlini nagygyűlésen f (Folytatás az h oldalról.) kai államférfiak kalandor politikájának esztelesnségét Csak arcátlan és gőgös emberek gondolhatják, ha az 6 egükön idegen repülőgépek jelennek meg, akkor ők azonnal atombombázógépeket küldhetnek, de az ő repülőgépeik nyugodtan megsérthetik más országok légiterét. Eddig is így cselekedtek és most is sokszor így tesznek. Az ellenségnek azonban sohasem fog sikerülni, hogy behatoljon a Szovjetunió légiterébe. Ha megteszi, akkor Itt pusztulás vár rá. Mi ezt az agresszív cselekedetet elítéltük a Legfelső Tanács ülésszakán, egész népünk is elítélte. Most pedig a Szovjetunió a kérdést a Biztonsági Tanács elé vitte és külügyminiszterünk, Gramiko elvtárs már oda is utazott. (Taps.) Nekünk nem az a véleményünk, ho"v az amerikai katonai klikknek ez az agresz- szív cselekedete a háború közvetlen előjele lenne. Ez a cselekmény sötét és gonosz szenvedélyeknek gyümölcse és azzal, hogy a repülőgépet lelőttük, továbbá, hogy ezt az agresszív akciót ilyen élesen a közvélemény ítélőszéke elé vittük, lehűtjük a hidegháború forrófejű lovagjait* Az a politika, amelyet az Egyesült Államok folytat, nem vezethet megegyezéshez Elvtársak! Hazánk ellen provokációt követtek" el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár voltak olyan gondolataink, hogy talán nem kellene oda utazni, hiszen az amerikaiak a repülőgépüggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisenhower elnök, Herter, Nixon és különösen Allan Dulles nyilván már előre mosolygott, amikor a párizsi kormány fői értekezletre gondolt Eisenhower — úgymond — H ruses ovr a néz majd és azt gondolja magában: „maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön n,em lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést, a leszerelés, a német békeszerződés kérdésében és más ügyekben. (Pfúj! — felkiáltások, a hallgatóság soraiban.) De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet A repülőgépet az első rakétával lelőttük. — (Nagy taps.) Ahhoz a politikához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmentünk : Párizsba. Elhatároztuk, hogy iösszejövünk a kormányfőkkel és kijelentjük: az a politika, amelyet az Egyesült Államok folytat, nem vezethet megegyezéshez, hanem kiélezi a nemzetközi helyzetet és meghiúsítja az esetleges megállapodásokat. Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezi: elítéli-e cselekményét, vagy sem? Ha elítéli, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szovjetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz és a szükséges megegyezésért tevékenykedni. Az előzetes értekezleten keményen és határozottan kifejtettük álláspontunkat De Gaulle francia köztársasági elnöknek, Macmillan angol miniszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A többit már önök is tudják. Eisenhower kibúvókat keresett és fél beismerést tett. De komoly politikai dolgokban sem a felemás intézkedések sem a fél beismerések nem javíthatnak a helyzetem Ha a Szovjetunió ilyen helyzetben kész lett volna részt- venni a csúosértekezleten, akkor precedenst teremtettünk volna és az amerikai szoldateszka azt hitte volna, hogy neki mindent szabad, s az eró nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfők értekezletén. (Taps.) Elvtársak! Minden becsületes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvetlenül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet. ban a Szovjetunió és a varsói szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szó cialista ország nevében. Tanácskoznunk keli erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is tesszük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe érkeztem. Mégis, mi az, amit kétségtelennek lehet tartani a Szovjetunió és a varsói szerződés többi országának politikája szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visszavinne bennünket a hidegháború legsötétebb időszakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Szándékunk, hogy továbbra is követjük a szocialista és a kapitalista államok békés együttélésének lenini irányvonalát, a nemzetközi feszültség enyhülésére, a vitás kérdések békés megoldására törekszünk. Vajon eltünt-e például a leszerelésnek és az új háborús veszély kiküszöbölésének a problémája? Természetesen nem. A legutóbbi események csak fokozták eltökéltségünket, hogy törekedjünk e kérdés gyökeres megoldására. Mindenki előtt világos, hogy a nemzetközi légkör megjavításában és a normális államközi kapcsolatok megteremtésében a teljes és általános leszerelésének döntő szerepe lehetne. A leszerelés a kérdések kérdése. A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével. Egyre inkább meggyőződünk róla, hogy a nyugati hatalmak jelenleg nem akarják a leszerelést. Csak látszólag vesznek részt a tízes bizottság munkájában. Képviselőik csak szál mát csépelnek. Tudják jól, hogy ennek mi az eredménye. Megsemmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet ÍSyugat-Berlin meghódítására Nem fogunk soká várni a második világháború maradványainak felszámolásával A csúcsértekezlet megféneklése természetesen minden jóakarata embert elszomorít, Ezért, amikor a május 16-i előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai kor mány elhatározta a csúcsértekezlet meghiúsítását, azt javasoltuk, hogy a konferenciát kedvezőbb időpontra halasszuk el. Úgy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hat-nyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek. Az általunk megadott időpont a nyugati sajtóban különböző feltételezésekre adott alkalmat. Azt mondották, talán az az oka, hogy az Egyesült Államok félév múlva új elnököt választ. Mi viszont nem úgv vetjük fel a kérdést. Nem tudjuk, ki lesz az új elnök és milyen politikát folytat majd. Lehetséges, hogy az új elnök idején is a Pentagon reakciós erői határozzák majd meg a politikát. Mi csak a magunk nevében beszélhetünk. Reálisták vagyunk és soha nem vagyunk hajlandók kalandorpolitikát folytatni. A helyzet a Szovjetunióban és a szocialista tábor valamennyi országában igen jó, szilárd és napról-napra tovább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hat— nyolc hónap múlva hívják ösz- *ze. Ha nem értünk szót az Egyesült Államok mai vezetőivel, vagy az Clsenhowert követő elnökkei, akkor megvárjuk a kővetkező elnököt. De nem fogunk soká várni a második világháború maradványainak felszámolásával, a német békeszerződés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezésével. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szívükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszerződést. Mi mégis bízunk benne, hogy — amint a költő mondta — a világ nincsen jó lelkek nélkül. Az amerikai nép, mint a többi nép is, békére törekszik. Voltak Amerikában elnökök, akikre az egész világon, a Szovjetunióban is tisztelettel emlékeznek. Ezek: Washington, Jefferson, Linkoln és Franklin Roosevelt. Nem mi választunk amerikai elnököt, hanem az amerikai nép. Mi nem avatkozunk be ebbe az ügybe, még akkor sem avatkoznánk bele, ha bírnánk. Teljesen világos, hogy a világbéke biztosítása szempontjából igen nagy jelentőségű az a kérdés, milyen politikát folytat majd az Egyesült Államok, a kapitalista világ e legerősebb hatalmai A Szovjetunió elégedetlen a leszereléssel foglalkozó genfi tárgyalások menetével Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban aem volt csúcsértekezlet. egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbii hat-nyolc hónapHruscsov ezután a német békeszerződés megkötéséről s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésről szólt. Tegnap tüzetesen megvitattuk ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk, hogy a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak ebben és más kérdésekben azonos a véleménye. Jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy békeszerződést írjunk alá a két ténylegesen létező német állammal, s így végre pontot tegyünk a második világháború végére. Ezen az alapon meg szűnnék Nyugat-Berlin megszállása, erre mi azt javasoltuk és javasoljuk, hogy Nyu- gat-Berlint nyilvánítsuk szabad várossá: Manapság valóban furcsa a helyzet. A Hitler-ellenes koalíció államainak öt évnél valamivel több időre volt szükségük, hogy szétverjék a fasiszta Németországot A német béke- szerződés megkötésére viszont tizenöt is kevésnek bizonyult Ez a helyzet annál tűrhetetlenebb, mivél Nyugat-Német- országban évről-évre fokozódik azoknak a köröknek a befolyása, amelyek nem vonták le a múlt háború tanulságait, nem nyugodtak bele a hitleri Németország leverésével kialakult helyzetbe. Az óceánon túl teljes támogatásra lelnek ezek a militarista körök, amelyeknek érdekeit oly nagy buzgalommal védelmezi Adenauer kancellár. Adenauer — amint a tények mutatják — a szíve és a lelke e körök agresszív politikájának. Nem véletlen, hogy Amerika legreakciósabb körei magasztalják Adenauert, mint a kommunizmus ellen indított kereszteshadjárat legfőbb szervezőjét. Ezt az embert elvakítja gyűlölete minden új, eleven és friss jelenség iránt. Olyan politikát folytat, amely revan- slsta háború előkészítését szolgálja. A becsületes németek véleménye szerint Adenauer tettel bizonyos fokig egyre Jobban Hitler tetteire emlékeztetnek. Ismeretes, hogyan végezte életét az eszelős Führer, de Adenauer még sem tud nyugodni. Úgy látszik megszédítette az a körülmény, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának irányítói őt tették meg szellemi vezérükké. Adenauer nyilván képtelen megérteni, hogy ma már más idők járnak. Szocialista országoknak mindenük megvan nemcsak az önvédelemhez, hanem ahhoz is, hogy megsemmisítő csapással válaszoljanak, ha az ag- resszorok egy új háborút próbálnának kirobbantaná. Ezért, Adenauer úr, ne örüljön annak, hogy — mint egyes amerikai újságírók mondogatják — sikerült az amerikai külügyminiszter tisztségére vergődnie. Ez a helyzet nem tart örökké. Egyszer az amerikaiak is megértik a dolgok lényegét. A nyugatnémet kancellár sokat tett, hogy meghiúsítsa a csúcsértekezletet, s most valószínűleg káröröm tölti el. Jellemző módon most jutáimul azt követeli, hogy szüntessék meg Nyugat-Né- metország fegyverkezési korlátozásait, amelyeket a hírhedt párizsi szerződések szabtak meg. Az amerikaiak ebben kezére járnak. Ha már a béke és a nemzetközi együttműködés ellenségeiről van szó, hadd említsem meg Brandt urat, Nyugat- Berlin hangoskodó polgármesterét. Néha-néha túl harciasán hadonászik ez az úr! Lehet, hogy vezetékneve nem hagyja nyugodni, Brand ugyanis tűzvészt jelent. Gondolja meg a dolgot, amíg nem késő! Ha ön és barátai incselkedni kezdenek a tűzzel, akkor a tűzvész jóvátehetetlen következményeikkel járhat, mégpedig elsősorban önökre nézve, Brandt a napokban kijelentette, hogy Nyugat-Rerlin- nek alkalma lesz „akaratát nyilvánítani” és egyesülni „a szövetséges köztársaságban élő barátaival”, vagyis Nyu- gat-Németországgal. Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van és megsemmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet Nyugat-Berlin meghódítására. Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan békeszerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre jutottunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiúsították a csúcsértekezletet, a békeszerető erőknek a béke megszilárdításáért és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rendezéséért világszerte kibontakozó harca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az agresszió erői fölött. Szeretnők hinni, hogy hat-nyolc hónap múlva meglesz a csúcsértekezlet. Ilyen körülmények között van értelme várni még egy kicsit és megkísérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együttes erőfeszítésével találjunk megoldást a régóta megérett kérdésre: a békeszerződés aláírására a két ténylegesen meglévő német áLlammal. így tehát a német békeszerződést és ezen belül Nyugat- Berlin kérdését illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet: ez feltehetőleg hat-nyolc hónap múlva meglesz. Nemcsak azért jutottunk arra a következtetésre, hogy e han táridőig összeülhet a csúcsértekezlet, mert magunk tettünk ilyen javaslatot, hanem azért is, mert ehhez a javaslathoz tulajdonképpen a három nyugati hatalom kormányfői Is csatlakoztak május 18-i közleményükben. A nyugati államoknak szintén tartaniok kell magukat ezekhez az elvekhez, nem szabad olyan egyoldalú lépéseket tenniök.' amelyek akad á'v ózhatnák a kormányfők hatnyolc hónap múlva esedékes találkozóját. Úgy gondolom, helyesen értenek bennünket mindazok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának hívei. De ismételten figyelmeztetnem kell tárgyalófeleinket, hogy sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság nem hajlandó a végleteikig várni, hogy kedvező szél fújjon a német békeszerződés megkötéséhez. Nem szabad visszaélni tartós türelmünkkel. A békeszerető országok nem engedik meg, hogy örökössé váljék a nyugat-berlini megszállási rendszer. Nekünk béke kell! A német békeszerződést illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet Mi arra számítottunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívül fontos nemzetközi problémáiknak, köztük a német békeszerződésnek a megoldását. Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? A Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak természetesen most teljes erkölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést úgy, hogy aláírja a békeszerződésé a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat-Berlin problémája is. Felvetődik a kérdés: Nem jött-e el már most az ideje, hogy megkössük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal? Hiszen annak idején ugyanígy járt el az Elv társak! Mielőtt elutaztam volna Párizsból, igen érdekes beszélgetést folytattam nyugatnémet munkások küldöttségével. Nümbergből jöttek. Elmondották nekem, hogyan élnek, hogyan harcolnak a békéért. Helyeselték a Szovjetunió békeszerető politikáját. Nem titkolom, nagyon jól esett, hogy a nyugatnémet munkások küldöttsége megérti és helyesli azt a véleményt, amelyet a kormányfők előzetes találkozóján Párizsban védelmeztünk. A nyugatnémet munkások, valamint az egyszerű emberek szerte a világon tisztában vannak vele, hogy az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek provokációs politikája veszélyezteti a békét. Hruscsov ezután elmondotta, hogy a nürnbergi munkások kérdésére ismertette a szovjet népgazdaság helyzetét. Beszélt nekik a négy és fél tonnánál is nehezebb szovjet űrhajóról, szólt a hétéves tervről, amelyet a szovjet nép eredményesen teljesít. Ismertette a Legfelső Tanács májusi ülésszakának határozatait: törvényt hoztak a munkások és alkalmazottak adóztatásának megszüntetéséről. A munkaidő további csökkentéséről. Eszerint 1964-ben megkezdik az áttérést a 6 órás munkanapra a nehéz munkát igénylő területeken pedig az 5 órás munkanapra. Eszerint a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb munkanap. Beszélt arról is, hogy a rohamosan fejlődő ipar és a mezőgazdaság lehetővé teszi, hogy a hétéves terv végére több ruhát és cipőt állítanak elő egy lakosra számítva, mint ameny- nyit előállítanak Franciaországban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugat-európai országokban. 1970-re pedig ezekben a mutatószámokban utolérik az Amerikai Egyesült Államokat is. Nincs már messze az az idő, amikor a szovjet emberek életszínvonala lesz világ- viszonylatban a legmagasabb Örömünkre szolgálnak a Német Demokratikus Köztánsa ság dolgozóinak a szocialista építőmunkában elért nagy sikerei is, s az önök eredményei is, kedves berlini elvtársaim — folytatta beszédét Hruscsov. Különösen jólesik látnunk a mezőgazdaság kollektivizálásában elért nagy eredményeket. Mindenki előtt világos, hogy azok az országok, amelyek következetes békeszerető politikát folytatnak és minden erőfeszítésüket a gazdaság, a kultúra fejlesztésére összpontosítják, a nép jólétének felemelésén fáradoznak, nem törekedhetlek agresszív célokra« Nekünk béke kell! Erőnket nem kímélve harcolni fogunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért, kitartóan és állhatatosan tárgyalni fogunk a nyugati hatalmakkal e célért. De nem engedjük, hogy az imperialisták az erő nyelvén beszéljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az ag- resszorok cselszövéseit, fokozni a népek éberségét, még inkább eggyé forrasztani a béke nagy és nemes ügyének harcosait. Napról-napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ereje. Ámde a gazdagság nálunk nem hull az égből, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek millióinak szívós munkája nyomán születik meg. —• De az, amit kezünkkel, eszünkkel és szívünkkel teremtünk meg, az háromszorosan értékes az embernek, s az egész nép közkincse! — mondotta Hruscsov, majd beszédét a német és a szovjet nép barátsága, a kommunizmus győzelme éltetésével fejezte be. • Hruscsov beszédének befejező szavai után a csarnokban viharos éljenzés és taps hangzott fel. Ütemes „Freundschaft druzsba” kiáltások közben német úttörők orgonacsokrokkal borították el a szovjet miniszterelnököt. Ezután Walter Ulbricht emel kedett szólásra. Beszédében többek között elmondotta, hogy Bonnból és az NDK szívében fekvő Nyu- gat-Berlinből kiindulva nap- mint nap a legkülönbözőbb provokációkat követik el az NDK ellen. Az utóbbi időben az NDK állambiztonsági szervei számtalan bizonyítékot gyűjtöttek össze az NDK ellen folyó kémkedésről. így például az amerikai fegyveres erőitisztjei és az NDK biztonsági szerveinek „nem kívánt talál* kája” eredményeként térképek, a kémek számára fontos egyéb dokumentumok kerültek az NDK hatóságainak birtokába, amelyek arról tanúskodnak. hogy számos fontos objektum ellen felforgató tevékenységre készültek. Az államvédelmi minisztérium az elmúlt négy hét alatt 17 rádió- berendezést, lőfegyvereket és lőszereket foglalt le, s mindez a Nyugat-Németországban folyó lázas fegyverkezésse' együtt világosan mutatja, milyen gyorsan fel kell számolni a második világháború maradványait, meg kell szüntetni Nyugat-Berlin háborús tűzfészkét — hangsúlyozta Ulbricht Ulbricht beszéde után újul* erővel tört fel a tapsorkán. A nagygyűlés résztvevői hosszt percekig éltették a Szovjet" unió és az NDK barátságát, * világbékét.
