Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

2 KÄPtö cÁ páfttitkáí' A kulturális seregszemle megyei döntője Tegnap bonyolították le a városi művelődési házban a felszabadulási kulturális sereg­szemle szavalóinak és szóló­énekeseinek megyei döntőjét. A járási versenyeken első há­rom helyezést elért fiatalok in­dulhattak. A szavalóknál nem volt kö­telező vers, így minden részt­vevő saját maga választott verset adhatta elő. Itt kell meg említeni azt a helyes téma- választást ami örvendetes jel­lemzője volt a versenynek. Az első helyezést Kerényi János érte el. — A második helyet megosztotta a zsűri, mert valóban a sok jó között nehéz volt dönteni, ki volt a legjobb? A dunaszekcsői Kő­vári Magdolna Komját Aladár: A proletár forradalmat meg­ölni nem lehet c. versét adta elő. Szintén második helyet ért el Farkas Mária. A Kádár Ka­ta c. balladát tolmácsolta. A szavaló versennyel egyidő- ben tartották meg a szóló éne­keseik megyei döntőjét is. A komlói Nagy Éva bátor, ma­gabiztos fellépésével, tiszta szépencsengő hangjával megér­demelten szerezte meg az el­ső helyet. A felnőttek közül a legjobb teljesítményt a sásdi Garai Mária nyújtotta. Az előadott énekszámok közül legjobban a szputnyik dal tetszett. Hang­vétele biztos volt, igen tehet­séges, ha képezi hangját biz­tosan hallhatunk még róla. Papp Ferfcó értelmes gyerek volt, mindig sokat gondolko­dott a világ során, meg a fel­nőttek fura dolgain. — Édesapám, mit akarnak azok a kommunisták? — kér­dezte apjától, amikor az öreg Papp bácsit már sokadszor engedték ki s megint vitték a csendőrök. — Jót akarnak fiam — mondta Papp elvtárs és elbú­csúzott a családjától. Nem mondott többet, de Papp Fer- kó ebből már értett valamit S ha jót akarnak a kommu­nisták, akkor ő is az lesz — gondolta magában, hiszen ő is mindig, mindenkinek jót akart; A levente főoktató is gyűlöl­te Ferkót, mert azt mondta, hogy az apja se különb, mint a fia, s a fia is olyan, mint az apja. Nem akart leventefoglal­kozásra járni. Mit volt hát tenni, el kellett vinni a csend­őrségi fogdába ezt a renitens­kedő Ferkó gyereket. Persze ilyenkor néhány pofon is el­csattant az arcán, durva csen- dőrpofonok, amelyeket soha nem felejt el az ember a bur- zsu j rendszernek. * Ilonka, a sörgyár titkársá­gán nevet egy nagyot. — Olvasta Feri bácsi? — tartja Papp Ferenc párttitkár elé a Népszabadságot, amely­nek első oldalán Hruscsov be­szélgetését közölték szovjet és külföldi újságírókkal. Papp Ferenc mindenkit meg hallgat, szívesen törődik ve­lük, mindenkivel megvitatja, amit kémek, vagy kérdeznek tőle. Budai Sándornak egy jelen­tős újítása van az esztergagé­pen, a munkadarabok pontos mérésével, teljesen selejtmen- tesen való megmunkálásával kapcsolatban. Feri bácsi, a párttitkár ehhez is hozzászól. Töprengenek, mit kellene ten­ni, hogy meggyorsuljon a sza­bályszerűen beadott és közel egy éve „elfekvő1* újítás elbí­rálása. i:; Hosszú volt az út a pel- lérdi földesúri uradalom me­zítlábas, éhes, rongyos cseléd­világától a felszabadult magyar munkások pártjáig, a párttit­kári funkcióig. Hosszú volt és nehéz, hiszen a horthysta el­nyomás éveinek minden ke­serves perce hosszú és nehéz volt, hát még a huszonöt év! Vasúti pályamumkás, olaj­gyári rakodómunkás, a Mauth- ner RT halastavának napszá­mosa, majd sörgyári kocsis. — Változatos, színes élet volt ez! — mondja Papp Fe­renc párttitkár a pécsi sör­gyárban. Az biztos. Változatos, színes élet volt. De nyomorúságos is. Közben az imperialista rabló­háború szekerébe is befogták az urak országának fehérkesz­tyűs gentri-tisztjei, miként a sok ezer magyar munkást és parasztot. Azt várták, hogy há­lából a sok éhezésért és meg­aláztatásért. lelkesen harcol­jon az úri Magyarországért. Nem harcolt lelkesen. Utálta az urak háborúját. Fogságba került. S aztán, amikor 1947- ben hazajött a Szovjetunióból, belépett a kommunista pártba. Most már nemcsak érezte, hogy a kommunisták jót akarnak, hanem meggyőződésből tudta is. Tudatosan vállalta a har­cot, a nehéz harcEol a ráeső részt itthon, mert világos volit már előtte, hogy itt soha töb­bé nem lehet úr a tőke. Propagandista, szervező és alapszervezeti titkár volt, most is titkár, de munkásőr is. Fegy vert fogott. A miunkáshatalam védelmében nemcsak munká­val és szóval, — géppisztol­lyal is kiáll, ha kell. Hát ez lett Papp Ferkóból, a pel lérd i _ cselédek 'gyerekei­ből. Munkások apró gondjainak, napi érdekeinek képviselője, a párt propagandistája, sör­gyári szállítási vezető. Ez a mai Papp Ferenc. Ilyenek a mai Papp Ferencek. Film« Film. Film Négyszáz csapás Rendkívül érdekes film. — Mentes a harsány vonásoktól, s mégis minden oly élesen raj­zolódik ki. hogy nem egy szür­ke. szinte semmitmondónak tetsző jelenete megrázza az embert. A cselekmény alig több, mint amennyire a ren­dezőnek okvetlenül szüksége van a tizenhárom esztendős Antonie Doinel szürke és szo­morú lelki vívódásainak ábrá­zolásához. Ebben a vékonyszá­lú cselekményben is alig van figyelemre méltó újdonság, a cselekmény is, a szűkreszabott dialógusok is szemmellátható- an helyet szorítanak a lélek mélységeinek ábrázolásához. Készítettek már a Négyszáz csapásnál megrázóbb és érze- lemdúsabb, izgalmasabb és ta­Helyszfni televízió közvetítés Berlinből A televízió közli: pénteken 17 órai kezdettel rendkívüli adásnap keretében helyszíni közvetítést ad Berlinből a Wernerseelenbinder csarnok­ban rendezett nagygyűlésről. Beszédet mond: N. Sz. Hrus­csov és Walter Ulbricht. Ián tanulságosabb filmet is, de nyugtalanítóbbat aligha. Úgy­szólván az első képsoroktól az utolsóig — színtelen, barát­ságtalan jeleneteivel, egy jobb sorsra érdemes fiú hangtalan lelki monológjának szokatlan tempójával — roppantul nyug­talanít. Merészen új lélekábrá- zolás olyan egyszerű, színtelen környezetben,, amelyet eddig hasonló tendenciájú filmek rendezői gondosan elkerültek. Antonie Doinel csalódása és magáramaradása. Ez a film tartalmi lényege. Szülei külön világot élnek. Apja inkább nyárspolgári és egyben gyáva, mert a megszokott, poshadt otthoni környezet iránt sokkal nagyobb a ragaszkodása, sem­mint nyíltan leszámolna fele­sége alig tikolt szerelmi ki­ruccanásaival. Anyja élveteg, í a párizsi nők silányabb faj­tájából, jó adag hisztériával és' a családja iránti érzelmi hi­degséggel. S egyikük sem sze­reti a kis Antomiet, aki nap­ról napra látja és érzi, hogy mindenütt inkább talál helyet és emberi melegséget, mint a szülői házban; Olyan ez a film, mint egy tegnapból érkező, esős. borús hétköznap, tele nyugtalanság­gal, hangtalan figyelmeztetés­sel, s mggy át a holnapba, de a mából is csak a reménye­ket viszi. Az „új hullám” kétségtele­nül bátrabb, céltudatosabb művészi hitvallásról tanúsko­dik. Gyökerei elnyúlnak egé­szen a neorealizmus legjobb hagyományaiig — Truffaut Re- noirt és Rosellinit tartja mes­terének, de olyan jelenetek komponálására, olyan mély egyszerű kifejezőerőre — mint például a Négyszáz csapás né­hány képsora: Antonie csaló­dása az iskolában a balzaci regényrészlettel, a szürke háló­fülke, amelyben csak a gyerek fekete szeme világít, s kívülről zuhog be a szülők disszonáns, kíméletlen civakodása, stb. — erre a nyugati filmművé­szet korábbi „hullámai” közül egy sem volt képes. (Thiery) Gyevi Károly Szórakozzon! Táncoljon! Dózsa Sjtorletteremben BEJ MEL KAROLY és öt­tagú tánczenekara játszik 151117 — A JANUS PANNONIUS MÜZEUM az újjárendezett képtár ünnepélyes megnyitá­sát május 22-én délelőtt tart­ja. Megnyitó beszédet mond Aradi Nóra, a Múvelődés- ügtfl Minisztérium önálló képzőművészeti osztályának vezetője. A Biio mányi Áruház Váll. értesíti a tisztelt közönséget, hogy a pécsi üzletét 1960. május 23-tól átalakítás miatt marva tartja. Az újjáalakított üzlet megnyitásáról a tisztelt közönséget • napi sajtón keresztül értesítjük 1511113 BERKES) ANDRÁS (56.) — De vett rajta egy mási­kat — jegyezte meg csendesen a lány. — És volt neki egy ke­vés aranya is. Nekem legalább­is azt mondta. — Igen — sóhajtott a száza­dos. — Valamikor gazdag em­ber volt. Szingapúrban saját mulatója volt és úgy tudom, hogy Bangkokban is. — Azt hiszem — mondta a lány elgondolkodva —, hogy túl sokat foglalkozott az utóbbi időben keleti misztikumokkal és az ment az idegeire. — Könnyen lehetséges — hagyta helyben a százados. — Valamikor nem gondolta vol­na, hogy főpincérséggel fogja megkeresni a kenyerét..; — Valamit azért nem értek — szakította félbe a lány a fiú beszédét. — Mit nem ért? — Szinte hihetetlen, hogy Feri bácsinak vezérkari tiszt rokona legyen. — Miért? — nézett csodál­kozva a fiú Évára. — Remélem, azt tudja, hogy az öreg szívből gyűlölte a kommunista rendszert. wm Tudom, No és7 — Maga, az unokaöccse pe­dig kommunista vezérkari tiszt. — Maga is gyűlöli a rend­szert? — nézett kíváncsian a lány szemébe Soós. — Gyűlölöm? Nem tudom. Maga előtt nehéz őszintén be­szélni, mert mégiscsak hivatá­sos tiszt. Nézze, az én apám a régi hadsereg ezredese volt. Igazi jó katona. Hősi halált halt. De ha életben marad, ak­kor mint háborús bűnöst kivé­gezték volna. A vőlegényem szintén hivatásos tiszt volt. Je­lenleg börtönben ül. Nincs sen­kim. Egyetemre jártam. Ma kenyereslány vagyok. Remé­lem, nem várja, hogy tapsol­jak vagy ujjongjak örömöm­ben... — A vőlegényét hogy hív­ják? •— Érdekes ez? — Hátha ismerem. Ugyanis én szolgáltam a régi hadsereg­ben ..» — Maga? — Igen. Olyan csodálatos? _És most meg ennek a re ndszernek a katonája? _ Valamiből meg kell élni. Va gy jobb lenne, ha segéd­munkás lennék? ______________________________I960. MÄJUS ít ■ Ilii? IE K 70 éves Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Vietnami Dolgo zók Pártja elnöke. — A PÉCSI Pedagógiai Fő iskola énekkara nagysikerű hangversenyt adott Fonyó­don. A főiskola kamarakóru­sa madrigálokat, a szólisták operarészleteket adtak elő. A Pedagógiai Főiskola énekka­ra május végén Budapestre utazik rádiófelvételre — RÖVIDESEN tető alá kerül az átai és a szomszédos klstótfalusi művelődési ott­hon. — MÁJUS 14-ÉN adták át az Erdőkémiai és Feldolgozó Vállalat (Fűztelep) új telep­helyét Szigetváron. így a szi- getvári várnak az a része, ahol a fűztelep volt, teljesen felszabadult. — SOLYMÁR HENRIK szabolcsi bányász újításaiért bronzjelvényt, Bencze Imre újhegyi bányászújító ugyan­csak bronzjelvényt, Skoda Béla, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatóságának dol­gozója pedig arany jelvényt kapott. — Hogy lett magából vezér­kari tiszt? Megbíznak magá­ban? — Azt hiszem, igen. Párttag vagyok. Munkámat elvégzem rendesen. A hadifogságban jól megtanultam oroszul.;. — És még kommunista ** lett? — Bocsánat, én ilyet nem mondtam — tiltakozott Soós. — Azt mondta, hogy párt­tag. — Ha valaki katolikus, az még nem biztos, hogy hiszi is az istent! — mosolygott a fia­talember. — Ez igaz — nevetett a lány. — És különben is — foly­tatta a százados — sohasem tudhatja az ember, hogy vala­minek mikor veszi hasznát. Én, tudja, nem szállók szembe a sorssal. — Érdekes ember maga.. 5 — Egyszerű szürke halandó vagyok. És megpróbálok áll­ni.., Az ember úgy él, ahogy a legkönnyebb... Olyan rövid az élet. Látja, szegény Feri bácsi is milyen hirtelen meg­halt. Azt hittem, hogy nála fo­gok lakni és íme, kereshetek máshol lakást. — Nézze —> ajánlotta a lány — esetleg keresse fel Feri bá­csi orvosát, hátha nála van az öreg végrendelete. Lehet, hogy magára hagyta a lakást..; — Maga tudja, hogy hol la­kik az orvos? — Várjon osák, valahova felírtam, mert egyszer nekem is ajánlotta Feri bácsi. — Era elővette retiihMfét Lapozgatott — VASÁRNAP délelőtt Ij órakor a városi művelődési házban rendezik a városi ál talános iskolások öttusa' versenyét, amelyen a kerb letek legjobb csapatai vest nek részt. A verseny nyilvá nos, vendégeket is szíveset látnak. — A pécsi városi Rendőrkap'' tányság értesíti a lakosságot, hog! Balázs Lajos, Pécs. Leonardo d» Vinci u. 12. sz. alatti lakos ellZ csalás büntette miatt nyomozás' folytat és megállapította, hog: több személytől lakáscsere elméi» fondorlatos módon pénzösszegen? szedett fel. Azok a károsultak JP lentkezzenek a Kilián György a 3. sz. I. em. 73. szabában, akii1 nevezett személynek pénzösszeg? két adtak, — A TUDOMÁNYOS Il‘ meretterjesztő Társulat nagt sikerű előadást tartott Ma- gyarmecskén „Automaták * világűrben“ címmel. Az elá adáson résztvett Róna Gedeon csillagász. A résztvevők szá' mos kérdést intéztek és év deklődési körük azt bizonyt tóttá, hogy falun is érdekli az embereket a tudományos kutatások eredményei ....................................................................... a feljegyzései között. — Igen, itt van. Kert utca 4. II, keril' let. — Hogy hívják? — Látja, ezt nem tudom — mondta meglepődve a lány. Pedig mondta az öreg. — Biztosan megtalálom. Tá‘ Ián csalk két orvos nem lakik a házban. — Úgy tudom, hogy egy szó• ke, negyven év körüli férfi Egyszer volt az étteremben Igen, szőke. Emlékszem. Soós felállt. — Elbúcsúzom — nyújtotta kezét, — Köszönöm a felvilá' gosít ást. — Nincs mit. Örülök, hogll megismertem — mondta Éva­— Remélem, még találkozunk. — Több mint valószínű• Nincsenek Pesten ismerőseim Majd benézek az étterembe . ■ • — Ígérte a fiú és elindult oJ ajtó felé. — Az újságját itt felejtetté — szólt utána a lány és föl' vette az asztalról a hírlapot. — Nem az enyém — lepő­dött meg Soós. — Ott volt a* asztalon. Éva zavarodottan megáVÜ- De csak egy pillanatra, aztán zavarát leküzdve, elmosolyo' dott. — Persze, feledékeny ro­gyok. Tegnap vettem... Tud- ja, imádom a sportot — tetté hozzá magyarázatképpen. — Én is — nevetett a fiú. (Folytatóm következik)

Next

/
Thumbnails
Contents