Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

íflfso. Április n. NAPLÖ 7 Születésnapi köszöntő A családi fénykép. A második sorban balról jobbra: A Adztubej (vő), Szerge) (fiú), Galina, Julia, Rada (Adzsubej feleségei, Aljosa (unoka), Ilona. Első sor: Júlia, Hruscsov, Nyikita (unoka) ét Nyina Hruscsova. A világ valamennyi komm»« Kistája, haladó társadalma a mai napon kedves ünnep al­kalmából emlékezik Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs­ra: ma hatvanhat esztendős. A világ haladó erői ma azzal a kommunistával- fognak gondo­latban kezet, annak kívánnak minden jót, erőt és hosszú éve­kig tartó egészséget, aki évti­zedek óta Lenin ügyéért har­Fáradhatatlan ember, s szin­te csodálatos, hogy milyen friss, mennyi energia, mennyi munkakedv van benne. Tíz és tízezer kilométert utazott a kö­zelmúlt időkben, ezer és ezer emberrel találkozott Nyugaton és Dél-Azsiában, számos tele­víziós és rádióbeszédet mon­dott, de mindig fáradhatat­lan a béke érdekébem Hruscsov elvtárs Párizsban, col, aki a kommunista építés egyik legfáradhatatlanabb har­cosa, és aki az utóbbi eszten­dőkben oly sokat tett az em­beriség békéjének megszilár­dításáért Lenin ügyének folytatója, a lenini politika folytatója, akár * kommunista építésről, akár * külpolitikáról, akár a nem­zetiségi kérdésről vagy egyéb­től van szó. Hruscsov elvtársnak igen ko­moly szerepe van abban, hogy az utóbbi években a nemzet­közi helyzetben jelentős eny­hülés állt be. Fáradhatatlanul utazott az utóbbi esztendőkben, számtalan államférfit megláto­gatott, és minden eszközt fel­használt arra. hogy a világ bé­kéjét megőrizze a háborús ka­landorok esztelen vállalkozá­saival szemben. Népszerű ember. Ahol meg­fordul, az egyszerű emberek szeretete övezi, de még a tar­tózkodóbb nyugati rétegek is rokonszenwel viseltettek irán­ta utazásai során. A legutóbbi franciaországi látogatás alkal­mával is, de Amerikában is az emberek egyöntetű vélemé­nye az volt: éppen olyan em­ber, mint mi. Az a közvetlen­ség, az az emberséges magatar­tás, amely Hruscsov elvtársat olyannyira jellemzi, az embe­rekkel való találkozásaiban, beszédeiben nagyon sokat je­lent a két tábor békés egymás- mellettélésének szempontjából is. Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtárs méltóképpen kép­viseli a szocialista tábor és el­sősorban a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális erejét. Képviseli azt a határozott bél­és külpolitikát, amelyet a Szovjetunió több mint negyven esztendeje folytat, azt a poli­tikát, amely az emberiség szá­mára boldogulást és békességet hoz; 1894-ben született a kurszki kormányzóság Kalinovszka fa­lujában, bányászcsaládból, s egész élete töretlenül a mun­kásmozgalomé volt Tevéke­nyen résztvett a polgárháború­ban, tizenkét évig az ukrajnai pártszervezet élén állt, s ki­magasló szerepet töltött be az ukrajnai népgazdasági, kultu­rális és népjóléti feladatok megoldásában. 1953-ban az SZKP Központi Bizottsága el­ső titkárává választották Hrus­csov elvtársat, és egész eddigi élete során kimagasló érdemei­ért a szovjet állam számtalan kitüntetéssel ismerte el érde­meit; A mai napon is szeretettel gondolunk Hruscsov elvtársra, 6 a születésnap alkalmából mindannyian kívánjuk: éljen sokáig erőben, egészségben, s ugyanúgy képviselje a Szov­jetuniót és a szocialista tábort, mint eddig tette,­A közkedvelt Susogó zenés kisvendéglőt 17-én, vasárnap délután nyitjuk meg a régi vezetéssel. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket. PÉCSI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT 2977 liiillllllill!!líllllllll!ll!llllllll!ll Szabadszentklrály é* Vidéke Körzeti Főldművesizövetkezet « tésenyl vegyesboltját« szak­képzett BOI.TKEZELÓT keres. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Szoi- V 'Ilii lakú* biztosítva. Jelent- **t—m lehet a szabadszentklrá- 'yi központi Irodában. Utlkölt- *éget nem téritünk. 4025 A Magyar Tanácsköztársaság Pécsi-Baranyai Emlékkönyve Pécs Város Tanácsa VB. Művelődésügyi Osztályának hiudasa Pécsi történetkutatóink ez­zel a 12 kisebb-nagyobb, kivé­tel nélkül eredeti források alap ján megírt tanulmányból, idő­rendi táblából, orosz- és né­metnyelvű összefoglalókból, torráspublikációból és névmu­tatóval ellátott kötettel hódol­tak az első magyar proletár­állam, a tanácsköztársaság di­cső emlékének. A kötet fő mondanivalóját kétségkívül Babies András: Pártharcok és munkásmozga­lom Pécsett és Baranyában a szerb megszállás alatt című, to­vábbá Kopasz Gábor: A di­rektórium Baranya megyében című munkája tartalmazza, hi­szen ezek a tanulmányok köz­vetlenül szűkebb hazánk 1918 —21 közti történetével foglal­kozik. Mindkét munka hézag­pótló, mert Pécsnek és Bara­nyának sem nagyobbik, 1918. nov. 14—1921. aug. 20-ig szerb megszállás alatt élő, sem ki­sebbik északi részének tanács­köztársaság-kori történetéről nem készült még nagyobb lé- lekzetű tanulmány. A na­gyobb terjedelmű művek kö­zül Rúzsáé Lajos: A technika fejlődése és a pécsi munkás­mozgalom a századfordulótól a tanácsköztársaság kikiáltásáig c. munkája a helyi gazdasági fejlődés és a munkásmozga­lom összefüggéseit kutatja az imperializmus korában, amikor a bányamunkások mellé ki­alakult az öntudatosodott Pé­csett is a modem nagyipari proletariátus többi rétege, osz­tályharca révén pedig — egész munkásosztályunkhoz hason ióan — felkészült és felnőtt nagy történelmi hivatása tel jesítésére. Fényes Miklós: A Magyar Tanácsköztársaság fontosabb könyvtárpolitikai rendelkezéseiről c. tanulmánya nem helyi, hanem általános jellegű anyagot tartalmaz, A kisebb tanulmányok szerző: (sorrendben: Szüts Emil, T. Mérey Klára, Baranya Margit, Szentirányi József, Dénes Bé­la, Szita László, Babies And- rásné, Vörös Márton), akik között örvendetesen nagy szám mai szerepelnek fiatal kuta­tók, munkájukkal vagy a tár­sadalomtörténeti előzményeket és következményeket igyekez­tek feltárni, vagy egy-egy rész­terület, illetve jelentős személy működését ismertetni. Vörös Mártonnak a korszak iratanyagának sorsáról írt cik­ke hasznosan egészíti ki a kö­tet tanulmányaanyagát, mert rámutat azokra az objektív okokra, amelyek miatt a ku­tatók minden fáradsága ellené­re is, hiányosnak érzi az olva­só a fontos időszak feldolgozá­sát. Ez az objektív ok pedig a korszak iratanyagának eltű­nése, esetleg megsemmisülése, ami a mélyreható kutatást re­ménytelenül lehetetlenné teszi. Ebből a tényből magyarázható egyes tanulmányok foltszerű­sége, egyes problémák, mint pl. a munkás-paraszt szövetség Értesítjük az érdekelteket, hogy a MÉH Vállalat által szervezett tároy ny ereménylegy sorsolását I960, április 20-án, délelőtt 10 órai kezdettel a Megyei Űttőrőházban (Szent István tér 17J tartjuk meg; Belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A szerencsés nyertesek a nyeremény tárgyakat a helyszí­nen átvehetik; 4042 alakulása, vagy a termelószu- vetkezéti mozgalom, tovauua egyes osztályharcos jelenségen: — mint pi. az áiiazuosiiott nagybirtokok élén meghagyott volt tulajdonosok és intézők, valamint a szegényparaszrok közti viszony aiakuiasa, sib. — nem eléggé elmélyült feltá­rása és értelmezése éppen úgy, mint egyes, a tanuimanykotet inegjelenese után is problema­tikusnak maradt szereplők vagy történések kritikusaim kezelésének hiánya, de innen van a szerkesztés nehézsége is, az, hogy hiányzik az egeszet összefoglaló egységes elgondo­lás, illetve, összefoglaló jelle­gű tanulmány. A munkát mégis igen hasz­nosnak kell ítélnünk. Azzá te­szi hézagpótló jellege s az a körülmény, hogy legértékesebb nemzeti hagyományaink elhul­ló maradványaiból állított ma­radandó emléket szocializmust építő népünk s főként ifjúsá­gunk okulására. Értékes azért is, mert a kutatás és feldolgo­zás szempontjából egyaránt mesteri fokon mozgó ismert tudósaink mellett egész sere­gét fogta meg az ügy a fiatal, sokat ígérő történész-tehetsé­geknek s kialakított egy olyan közösséget, amelyik kel­lő tanultsággal és módszerbeli jártassággal rendelkezik ah­hoz, hogy ezen a nehéz terüle­ten is eredményes összműkö- dést tudjon teremteni, ami meg a valóban marxista—leninista szemléletű és módszerű hely- történet-frásnak elengedhetet­len feltétele, Végül nem mehetünk el szó nélkül tanácsrendszerünknek az ellenforradalmat követő években tapasztalható hatal­mas fejlődése mellett sem. Ez a fejlődés azzal kapcsolatban nyilvánult meg előttünk, hogy a tanulmánykötet kiadójaként városunk tanácsának művelő­désügyi osztályát olvastuk. Ta­nácsaink gazdái lettek, nem­csak azoknak az ügyeknek, amelyek az anyagi lét fenntar­tását biztosítják, hanem kultu­rális intézményeinknek is s hozzá jó gazdái, olyanok, akik az élet egészséges áramlását a kultúra és á tudomány terü­letén is biztosítani tudják s ezzel ezen a. téren is soha nem látott fejlődést indítanak meg, A mi tanácsunk művelődés- ügyi osztálya nemcsak ezzel; hanem ehhez hasonló több ér­tékes mű kiadásával is bizony­ságát adta annak, hogy ez az új típusú szervezet minden történeti elődjénél alkalma­sabb a dolgozó nép ügyének minden oldalú szolgálatára; Vas Károly, főiskolai tanár; az „lljics” gyár Moszkva egyik legrégibb üzeme. Sem területét, sem a foglalkoztatott munkások /± létszámát tekintve nem nagy Ötezer néhány száz munkás dolgozik benne. Ott húzódik mea a főváros egyik legnagyobb proletárkerületében — egyszerűen, szinte észrevétlenül De története, munkateljesítményei túljutotta k nemcsak az üzem falain, hanem a kerület határain is Nehéz anél­kül átlapozni a moszkvai napilapokat, hallgatni a rádiót, vagy televíziót, hogy az ember ne talál- kozna valamilyen hírrel, amely az „lljics" gyárból származik, vagy vele kapcsolatos. A moszkvai ' kerület párt- és komszomol-bizottságán pedig különösen sokat hallottam róla. A politikai élet szinte minden területén ott szerepelnek az üzem forradalmi tradíciókban gazdag példái. trdeklö- munkájú megismerkedhessem « nagy múltú üzem forradalmi hagyomá­Nem nagy, alacsony, egysze­rű kis szoba. Közepén Lenin szobra, a szobor két oldalán pálmák. Körös-körül a falon fényképek, dokumentumok, zászlók, régi újságok. — Ez a mi kis üzemi mú­zeumunk — tárja szélesre kar­ját Ivanov elvtárs, az üze­mi pártbizottság titkára. Az­tán az üzemi bizottság elnö­kével, s két nyugdíjas mun­kással együtt megindulunk a közös terembe. — Az üzemet még angol tő­kések alapították 1846-ban -*~ kezdi a gyár történetét Ivanov elvtárs. Később egy Michelson nevű tőkésé lett, s ennek a nevét viselte 1922-ig. Michelson gyár. így olvas­tam én is a Szovjetunió Kom­munista Pártja történetében. A hírhedt tőkés neve jelkép­pé vált a moszkvai proletárok szemében: a féktelen elnyo­más és a kegyetlen robot jel­képévé. A munkások napi 14— 17 órát dolgoztak a gyárban. A fiatalok helyzete még ennél is rosszabb volt. Egész évi ke­resetük mindössze 3 rubelt tesz ki. Az elviselhetetlenül nehéz munkafeltételek, az éhbérért folytatott robot azonban korán felnyitotta a munkások sze­mét. Az ébredő proletáröntu­dat kezdte felismerni saját he­lyét, egyre világosabb lett a harcos összefogásnak, a szer­vezkedésnek a szükségessége. 1880-ban már megalakulnak az első politikai körök. Ezek a kezdetben kis csoportok, ké­sőbb marxista körökké alakul­tak. Ebben nagy szerepe volt Krupszkájának, aki mint pro­pagandista gyakran járt a Mi­chelson gyári munkások közé illegális gyűlésekre. Az üzem marxista körei Krupszkája ré­vén így kerültek kapcsolatba azokkal a csoportokkal, me­lyeket Lenin vezetett. Ez a kapcsolat nagy segítséget le­intett abban, hogy később egy harcos, összeforrott Illegális pártszervezet alakult az üzem­ben, A* 1905-őb polgári de­mokratikus forradalomban már aktívan, szervezetten vesz részt az üzem. Erről tanúskod­nak a barikádok képei, az összeszaggatott zászlók, azok az eredeti röpcédulák, melye­ket itt nyomtattak és terjesz­tettek a gyár munkásai. A forradalom elbukott, de az 500 elbocsátott munkás iránt ér­zett szolidaritás még maga­sabbra lobbantotta a forra­dalmi harc tüzét. A lénai sor­tűz ellen egy emberként tilta­koztak. S amikor 1914-ben ka­tonai üzemmé nyilvánítják a gyárat, az értelmetlen fegy­vergyártág hajszája, az igaz­ságtalan háború szenvedése, forradalmi központtá ková­csolja az üzemet. Megyünk tovább a terem­ben. Itt látjuk az 1917-e* feb­ruári első üzemi munkásta­nács fényképeit, a „Bolsevik” újság megsárgult májusi szá­mát, amelyek már a Nagy Októberi Szocialista Forrada lomért vívott hősi harc em­lékeit idézik. Megelevenednek a képek, beszélni kezd a tör­ténelem. Lassan válása kapok arra a kérdésre, hogy miért emlegetik úgy e gyárat, mint az orosz munkásmozgalom egyik moszkvai bölcsőjét. — Ez a kép itt Pável And­re jevet ábrázolja — mutatja Bikov elvtáns, az ősz nyugdí­jas munkás. Kócosfejű, mo­solygós gyermek arc tekint ránk. — 13 éves volt az Októberi Forradalom napjaiban. Itr dol­gozott a gyárban. Mindenáron a Vörös Gárda tagja akart lenni. Nem akartuk engedni, hisz egészen gyerek volt még. De nem lehetett visszatartani. Jött velünk mindenhova. Ak­kor sem tágított mellőlünk, amikor megkezdődtek az utcai harcok. Lőszert hordott, sebe­sülteket kötözött, ott harcolt a barikádokon. A golyó azonban őt sem kímélte. 44 lövést ka­pott. Az ellenforradalom gyil­kos golyói szinte szétroncsol­ták fiatal gyermektestét, E hős proletárgyerek sírja ott fekszik most, ahol a for­radalom legnagyobb ininak nyújtott örök nyugvóhelyet a nép: a Kreml falában. S néz­zük tovább a képeket. E gyár «gyraerfl munkásai. október hősei ők. Lisz-ncva elvtánsnő, az üzem egykori munkásnője. aki a kerületben először alakította meg a Kom- szomol szervezetet. Osztro- nyikov elvtárs, a gyár forra­dalom utáni első munkásigaz­gatója, aki jelenleg a Tudo­mányos Akadémián dolgozik. A hősi harcok soils egyszerű katonája már nem él. S akik élnek — valamennyien nyug­díjasok. De szívük, fiatalos lelkesedésük még a régi. Be­járnak az üzembe, felszólalnak a gyűléseken, a múlt harcai­ról beszélnek a komszomoH-s- táknak. Milyen szép tradíciója az üzemnek, hogy a forrada­lom veteránjai minden év augusztusában összegyűlnek egykori munkahelyükön! Ta­lálkoznak az egykori műhe-* lyek jelenlegi munkásaival, fiataljaival és elbeszélgetnek a múlt harcairól. Az illegális röplapok szerkesztői, a bari­kádok egykori harcosai így segítik az új Pavel Andreio- vek kinevelését, így adnak erőt, friss fellendülést a ma küzdelmeihez. Kupfca Ke

Next

/
Thumbnails
Contents