Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-16 / 90. szám

NAPLÓ i960. Április 21 Megkezdődtek a magyar-indonéz tárgyalások (Folytatás as U oldalrólJ gát és jogosságát, hanem nagy eredményeit is. A gyarmati rendszer napjai meg vannak számlálva. Szemünk láttára bomlanak fel, hullanak szét a nagy gyarmatbirodalmak, ame lyeknek története a kapitalis­ta-imperialista rendszer kor­szakának egyik legsötétebb és legtragikusabb fejezetét jelen­tette az elnyomott és végsőkig kizsákmányolt néger népek számára. Az önök gyönyörű országá­ról, a szorgalmas és tehetsé­ges indonéz népről sok szépet hallottunk már. Megragadott bennünket nemzeti címerük jelmondata: „Bhinneka tunggal ika“ „Egység a sokféleségben“. Ez a jelszó — véleményünk szerint — a sokezernyi sziget soknemzetiségű lakosságának nemzeti egységét fejezi ki, de egyben kiválóan alkalmas ar­ra, hogy kifejezze az egész bé­keszerető emberiség egységes akaratát. Többféle társadalmi rend keretében sokféle nép él a világon, de valamennyinek közös érdeke, hogy a béke fennmaradjon é6 egyszensmdn- denkorra megszűnjék a hábo­rúk veszélye. A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti kapcsolatok mindig a barátság és egymás kölcsönös megbecsü lése jegyében alakultak; öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy ezek a kapcsolatok az utóbbi időben eredményesen fejlőd­nek Ennek egyik bizonyítéka az önök mostani, megtisztelő magyarországi látogatása is. E látogatás egyben új lehetősé­get nyújt ahhoz, hogy a két ország közti baráti, jó viszony tovább fejlődjék, új elemekkel gazdagodjék. Bár rövid az az idő, amelyet körünkben tölthetnek önök, kedves vendégeink, mégis mód juk nyílik arra, hogy megte­kintsék szocialista építőmun­kánk néhány alkotását, meg­láthassák népünk szorgalmas, tehetséges munkájának szép eredményeit; Ezek az eredmények, új léte­sítmények elsősorban annak köszönhetők, hogy Magyaror­szágon népi hatalom van. Ez a néphatalom őrködik orszá­gunk függetlenségén, s egyben valóra váltja a magyar nép év­százados álmait, megteremti a lehetőségét annak, hogy ha­zánk mind nagyobb léptekkel haladjon előre a gazdasági és kulturális felemelkedés útján. A népi hatalom a magyar dol­gozók legszélesebb rétegei szá­mára biztosítja az alkotó mun­ka örömét, megadja a legtelje­sebb létbiztonságot és derűs, nyugodt jövőt teremt. Az ebéden pohárköszöntőt mondott dr. Sukarno indonéz köztársasági elnök is; cializmust akarunk. Ebből ki­indulva mondhatom teljes jog­gal kedves barátaim, hogy or­szágaink nagyon sok tekintet­ben közös alapon állnak. Ren­geteg pontban találkozik a fel­fogásunk. önök keményen dol­goznak, hogy felépítsék Ma­gyarországon az igazi szocialis­ta társadalmat. Mi szintén ke­ményen dolgozunk, hogy fel­építsük a szabad, szocialista társadalmat. Önök a békéért küzdenek, mi is a békéért küz­dünk. Tudják, hogy Indonézia a békéért folytatott harc első vonalában küzd. Mi Indonéziában nemcsak beszélünk a békés együttélés­ről, hanem minden erővel ar­ra törekszünk, hogy hozzájá­ruljunk a világbéke megterem­téséhez. Ez az oka annak, amiért erre a világkörüli útra szán­tam rá magam, s eljöttem Magyarországra is. Úgy érzem, hogy barátok közé jöttem. Mindig igen izgalmas más or­szágba menni, de még érde­kesebb, ha tudjuk, hogy az barátaink országa, ahol szere­tő szívvel fogadnak. Ismételten megköszönöm a kedves fogadtatást, s most emeljük poharunkat elsősor­ban Magyarországra, a magyar nép felvirágzására, Magyar- ország és Indonézia tartós ba­rátságára, a világbókére, s mi több. az emberek testvériségé­re! — mondotta befejezésül. Miben állapodtak men, washing tanácskozásukon a nyugati külügyminiszterek ? Sukarno elnök látogatása a Fóti Gyermekvárosban Sukarno elnök beszéde Amint tegnap a repülőtéren mondottam, kifejezetten azért jöttem, hogy megerősítsem a magyar éa az indonéz barátsá­got. Bizanyoe vagyok benne, hogy ez nem nehéz feladat, hi­szen Magyarország és Indonéz zia barátsága számára megvan a közös alap: annyi azonos elv köt össze bennünket, annyi ponton találkozik vélemé­nyünk; Drága Barátaim! Mi indoné­zek, nagy forradalmi időben élünk, s így vannak önök is. Az indonéz forradalom tény­legesen 1949; augusztus 17-én kezdődött, azonban hosszú elő­készítés előzte meg. Ez a mun­ka körülbelül negyven eszten­deig tartott, a az indonéz nép forradalmi akaratának kicsú- csosodásaként, 1945. augusztus 17-én kitört az indonéz forra­dalom, mint minden igazi for­radalom, az indonéz forrada­lom is történelmi folyamat; Az Indonézia egységes köztársa­ság, amelybe Nyugat-Irián is beletartozik; teljes szuveréni- tássál rendelkező, teljesen sza­bad, független ország, nem mo­narchia nem dominiumi sta­tusban lévő ország, hanem köztársaság. Gazdasági alap­elve alkotmányunknak az, hogy a gazdasági életet közös­ségi szocialista alapokon kell fejleszteni, vezetni; indonéz forradalomnak meg­vannak az alapvető céljai, meg vannak az alapvető okai] Az indonéz forradalmat va­lamikor igen összetett forrada lomnak neveztem; Olyan for­radalomnak, amely nagyobb sok más ország forradalmánál. Az indonéz forradalom nemzeti forradalom is, mert egyik cél­ja a nemzeti szabadság elérése, politikai forradalom, hiszen az a célja, hogy kivegye a hatal­mat a gyarmatosítók és a feu­dálisok kezéből, s átadja azt a népnek, s így valódi demokrá­ciát hozzon létre. Kulturális forradalom Í6, hiszen az a cél­ja, hogy újra a régi fényben állítsa helyre az' indonéz kul­túrát, amelyet az idegen ura­lom évei alatt összezúztak. És mindenekelőtt társadalmi for­radalom, mert az a célja, hogy véget vessen az ember ember által való kizsákmányolásának, amely a gyarmatosítás és az imperializmus idején gyakor­latban volt, s hogy létrehozza a szocializmust, azt, amit mi szocializmusnak nevezünk. Az elnök úr beszédében idéz­te azt a jelszót, amely nemzeti címerünkön áll. Nagyon büsz­ke vagyok arra, hogy ezt a jel­szót: egység a sokféleségben, nemcsak országunk határain belül lehet alkalmazni, hanem a nemzetek közötti viszonyok­ra is. Nekünk ezen a jelszón kívül van egy másik jelsza­vunk is. Ea az usdek jelszó. Az indonéz nép ma nemcsak azt kiáltja, hogy merdeka — szabadság, hanem azt is, hogy: usdek. — Mit is jelent az usdek? — Az u-betű az 1945-ös al­kotmányt, a függetlenség kiki­áltásának napján törvénybe iktatott alkotmányt jelzi, mi­vel az alkotmány indonézül u-betűvel kezdődik. Alkotmá­nyunk fő elvei a következők; Az a- a szocializmus kezdő­betűje a d- az irányított de­mokrácia jelképe, kezdőbetűje. Az igazi demokráciát jelké­pezi és nem a liberális demok­ráciát, amely nem igazi; Az e- az irányított gazdaságot fejezi ki. A k-betű viszont az indonéz egyéniséget, jellemet fejezi ki, mert ez a szó indo­néz nyelven k-betűvel kezdő­dik; Ez az öt betű az 1945-ös al­kotmány, amelynek a főelvei: köztársaság vagyunk és szo­Dr. Sukamo az Indonéz Köztársaság elnöke és a kísé­retében lévő személyiségek pénteken délután ellátogattak a Fóti Gyermekvárosba; A gyermekvárosban Ilku Pál. mű velődésügyi miniszterhelyettes és Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke fogadta az indonéz ven­dégeket; A gyerekek virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek, majd Barna Lajos, a gyermek- város igazgatója tájékoztatta az elnököt életükről, munká­jukról; Dr. Sukamo behatóan érdeklődött a Fótan alkalma­zott pedagógiai módszerek iránt, majd felkeresett egy mo­dem óvodaépületet, amelyet Pest és Tolna megye lakossá­gának áldotkészsé^éből emel­tek. Sukamo elnök a látogatás után a sajtó tudósítóknak ki­jelentette: az emberek itt a jövőért dolgoznak és boldog életet teremtenek. Arra a kér­désre, hogy milyen benyomá­sokat szerzett magyarországi tartózkodásának eddigi szaka­szában, az Indonéz Köztársa­ság elnöke hangoztatta: olyan dolgokat tapasztaltam, amelyek közvetlenül a szivemhez szól­nak s már e 24 óra után is sajnálom, hogy majd el kell hagynom Magyarországot. A gyermekváros ifjú lakói életüket ábrázoló fényképal­bummal ajándékozták meg dr. Sukamót, aki az igen meleg, baráti légkörben lefolyt látdr gatás befejezéseként az aláb­biakat jegyezte be a Fóti Gyer­mekváros emlékkönyvébe: „Igen rövid időt töltöttem eb­ben a csodálatos gyermekott­honban. Mélyen meghatód­tam és úgy gondolom, hogy ilyen otthonokat kellene épí­teni mindenütt a világon. A gyermek a jövőt jelenti és ér-, demes fényes jövót építenünk.“ Washington (MTI). A nyuga­ti külügyminiszterek háromna­pos tanácskozásukon az UPI értesülése szerint, három pont­ban alakították ki álláspont­jukat. Megállapodtak abban, hogy a csúcsértekezleten 6zem- beszállnak a Szovjetuniónak minden olyan törekvésével, amely a két német állammai kötendő külön békeszerződési célozza. A berlini helyzet végleges megoldásának kudarca esetén a nyugati hatalmak átmeneti megállapodást kívánnak kötni Nyugat-Berlinről és ezt függő­vé kívánják tenni az egész né­met kérdés megoldásától. Úgy hírlik, hogy a Nyugat ilyen egyezmény fejében bizonyos engedményekre hajlandó, kész csökkenteni a Nyugat-Berlint megszálló csapatok létszámát és mérsékelni a nyugat-berlini propaganda-tevékenységet, ha a Szovjetunió is „enyhíti nyo­mását“. A harmadik döntés arról szól, hogy a Nyugat szükség esetén felbontja a múlt hónap­ban Genf ben előterjeOT szerelési „csomagtervétl megkísérli elfogadtatni j jetunióval a tervezet vagy másik pontját. A csütörtöki ülésen laszlották a döntést két latról. Az angolok indítv ták, kérjék fel a Szovjé hogy csatlakozzék eg egyezményhez, amely ki1 ná az afrikai országod fegyverszállítást. A í" pedig azt javasolták, Szovjetunió részvételévé gozzanak ki közös prof a gazdaságilag elmarad rületek megsegítésére. A genfi leszerelési tár sokon részvevő öt nyufl lám külügyminisztere 2-án összeül Istanbulbar megvizsgálja, milyen J van a megegyezésre. S esetén másik ülést is t* Párizsban, közvetlenül a1 értekezlet előtt, — f Segni olasz külügyi^ Washingtonban, a céö' tanácskozás után. Burma lelkesen fogadta Csou En-lajt Rangun (Uj Kína, AFP). Csou En-laj, a népi Kína mi­niszterelnöke Csen Ji marsall külügyminiszter társaságában, pénteken Rangunba érkezett. Csou En-lajt, aki az első ma- gasnangú hivatalos vendég Burmában, U Nu hatalomra jutása óta, igen melegen fo­gadták. A meleg fogadtatáshoz hozzájárult az is, hogy a szom­baton megkezdődő burmai új­év alkalmából nagy népi ün­nepségek zajlanak le az ország egész területén. A kínai vendéget U Nu bur­mai miniszterelnök üdvözölte megérkezésükkor Rangúin re­pülőterén; Úgy üdvözöljük önt, mint régi barátot, akinek a k,nai— burmai barátság megerősödé­séhez nyújtott nagy hozzájáru­lása történelmi tény, s akinek érkezése ebben az ünnepi idő­szakban valóban szerencsés elő jele e kapcsolatok további fej­lődésének, — mondotta a töhbi között U Nu. Csou En-laj válaszában el­mondotta, hogy az ázsiai orszá­goknak, melyek szenvedtek a gyarmati agressziótól és füg­getlenségüket nemrég nyerték el, igen nagy szükségük van arra, hogy Ázsiában és a vilá­gon fennmaradjon a béke és megerősödjék a kölcsönös ba­ráti együttműködés. Hiszem, hogy a békés egymás mellett élés öt élve alapján A* kölcsönös erőfeszít# még jobban hozzájárul* az ázsiai szolidaritás & sítéséhez, a világbéke í* tásához. A kínai vendégeket # kesedéssel fogadta Bűt kossága. Csou En-laj kínai mi* elnök látogatása hiv»| csak szombaton kezdő® Hétfőn Moszkvába érkezik az Aj-zélandi minisztereinél* Moszkva (MTI). Április 18-án, hétfőn rövid látogatásra Moszkvába érkezik Waiter Nash új-zélandi miniszter- elnök. Találkozik a szovjet kormány vezető személyisé­geivel, megbeszéléseket folytat a két országot érdeklő kérdé­sekről. Nash már több eurW? szágot felkeresett. " kőrútjának célja új ** delmi kapcsolatok 1#* nek előkészítése. Való** a Szovjetunióban is el«« kereskedelmi kérdése*** tárgyalni, — '1DáiX&li üáiőJák: • l TRIE A trieszti világítótorony. Triesztet szinte megfojtják a távoli hegyek. Akármerre keres az ember kilátást, a ten­gert kivéve mindenütt csak hegyet lát. Akinek jó a szeme, még az Alpok hósapkás csú­csait is láthatja. A város ter­jeszkedését természetesen be­folyásolta ez a gátló körül­mény. Amfiteátrumszerűen összezsúfolva minden. Szűk utcák, kis terek jellemzik Triesztet. Trieszt az I. világ­háború végéig Ausztria leg­első kikötője, az oszitrák hajók végállomása és fellegvára. Mint minden kikötőnek, így Triesztnek is igen nagy az idegenforgalma. Ezzel együtt jár, hogy igen nagy az üzlet- helyiségek és szórakozóhelyek száma. Ez már aránytalan mé­reteket ölt. A rengeteg bár között sétálva, a közmondás jutott eszembe: Kevés a hal, sok a fóka. A hal a külföldi tengerész, vagy turista, s ugyancsak ügyes embernek kell lennie, hogy ne kerítse hatalmába valamelyik fóka. Az egyik bár tulajdonosával beszélgettünk, miközben ő azon kesergett, hogy ma dél­után mi vagyunk az eliső ven­dégei: — Bevételem majdnem sem­mi, délutánonként lejárók ha­lászni, mert szeretjük a halat. Trieszt a kutak városa — így tartják az idősebbek, s igazuk is van. Gyönyörű szö­kőkutak találhatók a város csaknem minden valamire va­ló terén. Az olasz emberek igen babonásak és minden Ikút szinte már egy „vagyont” ér. Érdekes, hogy az arra sétálók egy-egy pénzdarabot dobnak a kútba. Szinte fémbányákat ta­lálhatunk a kút mélyén. Van ott líra, font, dollár, ki tudná azt mind felsorolni. Valóságos muzeális érték. A legtöbb embert természe­tes a hajógyárban ismerhet­tem meg. Hajónk itt állt tét­lenségre kárhoztatva. A javí­tás ideje előreláthatólag két­három hét. A tervezett idő azonban megsokszorozódott. Itt volt először alkalmam sztrájkot látnom. A munkások nagyon jól tudják, hogy a ja­vítási határidő köti a rész­vénytársaságot. Ezt igen ötle­tesen ki is használják. Bérkö­vetelésüket mindig akkor ter­jesztik be, mikor egy javítá­son lévő hajón dolgoznak. A társaság természetesen először hallani sem akar ilyesmiről, az idő a munkásoknak kedvez. A vége az lett a sztrájknak, hogy ha nem is a kívánt ösz- szeget, de bizonyos eredményt mégis elértek. Látszatra ezután minden a legnagyobb rendben történt. Pontosan bejártak dolgozni, viszont munkájuk eredménye csak igen kis hányada volt annak, amire (képesek lettek volna. Ha jött a munkavezető, akkor a legnagyobb szorga­lommal szereltek, amikor nem látták, akkor- leültek, beszél­gettek. Majdnem minden mun­kás hozott magával egy kis konzervdobozt a munkaidő alatt halászott Illegális sztrájkjuknak csak­hamar meg lett az eredménye. A gyár kénytelen volt bizo­nyos összeget kitűzni a hajó javítására. Ez az összeg tette ki a nem teljesített béremelés összegét. Két és fél hónapot töltöt­tünk el Triesztben. Alkalmain volt megismerkedni számos munkással iS; Az átle nem több 30 ezer líránál. Eb­ből megélni nem nagyon lehet. Igen magasak a lakbérek és az iparcikkek árai. Az átlagmun­kás képtelen készpénzért vá­sárolni. Ezen úgy kívánnak segíteni, hogy minden kapható hitelre; Olaszországban is találha­tunk olyan dolgozókat, akiket megtévesztett a propaganda. Amikor beszélgettünk velük és láthatták, hogy mi éppen olyan emberek vagyunk, mint ők, céljaink, terveink ugyan­azok, barátokra találtunk ben­nük. Akkor volt az ellenforra­dalom egy éves évfordulója. A városban gyűléseket szer­vezték, hogy ha mást * került, legalább ismét mázzák hazánkat; Kimentem a térre, * gyűlés volt. A résát''* úgy gondolom feleslege A szónokok egymást ték. összerezzentem. va* váUamra tette a kezét, gio volt, villanyszerelő í gyárból; — Gyere menjünk ez nem nekünk való! ' lémkarolt és együtt in<* el a kivilágított VW duccin. Góg! * A Via Carducd,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents