Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-02 / 79. szám
2 NAPLÓ I9G0. Április z. Tizennyolc napi nyeresegrészesedés a FÜSZÉRí-nél Tegnap este ünnepségeit tartott a Baranya megyei Fűszer- és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat. Horváth Frigyes párttitkár-elvtárs április 4-ről emlékezett meg az ünnepségen. Utána Lex Lajos igazgató ismertette a vállalat múlt évi eredményeit. A FŰSZERT tavalyi értékesítési tervét 106 százalékra teljesítette, ami 26 millió forintot jelent. A vállalat egész évben elért nyeresége közel 200 ezer forint. Ebből az ősz- szegből fizették ki a 168 934 forintnyi nyereségrészesedést tegnap a dolgozóknak. A dolgozók 18 napinak megfelelő nyereségrészesedést kaptak valamennyien betétkönyvben. Ezenkívül 23 ezer forintot osztottak szét 61 dolgozó meg- jutalmazáséra. A jutalmakon kívül 14 dolgozó kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést is. Ormánsági kiállítás Sellyén Országos fesztiválra készül az Irodalmi Színpad Április 10-én az irodalmi színpadok országos fesztiválját rendezik. A Pécsi Irodalmi Színpad részt vesz a fesztiválon. Műsorukat: „Tajtékgs ég“ címmel Radnóti Miklós költeményeiből állították ösz- sze. Előadják többek között a Járkálj csak halálraítélt, a Lelvél a hitvesihez, és a Razg- lednicák című verseket. Az összekötő szöveget dr. Nemere! Éva művészeti vezető irta. Sok energiát és fáradságot fektettek a fiatalok abba, hogy megállják helyüket a fesztiválon. A verseket dr. Németh Antal, a Pécsi Nemzeti Színház rendezője tanította be. Reméljük, fáradságos munkájuknak meg lesz az eredménye, az irodalmi színpad tagjai Győrött öregbítik városunk jó hírnevét. Régi adósságot törlesztettünk amikor az elmúlt napokban megrendeztük és április 3-án megnyitjuk az ormánsági néprajzi kiállítást Sellyén. Az Ormánság egyik központja már régóta igényelt egy Ilyen kiállítást, amely népének sajátos, változatos kultúrája tárgyi emlékeit volt hivatva bemutatni. E tárgyi emlékek, az ormánsági népi kultúra e sokszínű színfoltjai a gazdálkodás, a társadalom és a kultúra egészének a legutóbbi évtizedekben bekövetkezett folyamatos és rohamos átalakulásával nagyrészt már régen kimentek a használatból, kiszorultak az ormánsági házból. A felszabadulás óta eltelt időszak, a falu társadalmának és gazdasági életének szocialista átalakulása újabb lendületet adott a régi hagyományok, a tradicionális paraszti életrend átalakulásának, így a régi kultúra tárgyi emlékei egyre inkább muzeális értékű tárgyakká váltak. A veszendőbe menő tárgyak közül párszázat siekrült megmenteni az évtizedek során, ezek a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya raktárába kerülték. A sellyei ormánsági kiállítás előzményéhez tartozik, hogy néhány évvel ezelőtt az Ormánságban nagyméretű társadalmi gyűjtés indult pedagógusok, tanácsi funkcionáriusok és a néprajz barátai szervezésében. A gyűjtés többszáz tárgyat eredményezett, ezeket Sellyén gyűjtötték össze és a járási tanács őrizte. Hosszas tárgyalások után a tárgyakat átadták a pécsi Janus Pannonius Múzeum birtokába azzal a feltétellel, hogy e tárgyakból idővel Sellyén kiállítást rendezünk. Úgy gondoljuk, e kiállítás megrendezésével most eleget tettünk Ígéretünknek, A kiállítás zömével ormánsági fafaragásokat, viseletét és szőtteseket mutat be. A bevezető tábla elhatárolja vázlat tünteti fel falvait. Az első vitrin pásztoreszközöket, pásztorfaragásokat tartalmaz. Ezek a tárgyak elsősorban a táplálkozással kapcsolatosak. Alsó sarkában két bográcskoszorú, ún. kutyagerinc van, az egyikre szemléltetésül bográcsot helyeztünk. Erre a sok faragott falapocskából összeállított koszorúra állították ugyanis a tűzről leemelt bográcsot. Felette kobakok vannak, amelyekben pálinkát vagy más italt tartottak. Egyiknek karcolt díszítőmintáját kinagyítva kivetítettük. Fából faragott ivópoharák, ivócsanakok láthatók még itt, merőkanál, sótartók, egy darab fából kifaragott evőeszközkészlet és egy fapohár, amelyhez tartozó láncon lógó fakanalat ugyancsak egy fából faragta ki készítője. A második vitrinben faragott használati tárgyakat állítottunk ki, ezek elsősorban textíliákhoz kapcsolódnak. A díszesen faragott és színezett rokkafákat és vetélőket a textíliák készítésénél használták (az egyik vetélő mintáját ismét kivetítettük), a mosó- súlykákkal mosták, a mángorlóval vasalták azokat. A vitrin jobb sarkába kerültek a dohányzással kapcsolatos tárgyak tajtékpipa, faragott pipaszárak, dohánytartó doboz és gyufa- tartók, mind fából. A harmadik vitrinben pásztorkellékek láthatók: pásztoralak szűrben, kezében faragott nyelű karikásostor, csikóbőrös kulacs fapohárral, borotvatartók, amelyeket karcolásokkal, spanyolozott vésetekkel díszítettek és ügyes zármegoldással láttak el készítőik. A vitrin bal oldalán két Igen régi lőportartót állítottunk ki, amelyeket szarvasagancsból készítettek és karcolt, stilizált emberalakokkal díszítettek. Ezek díszítmények ősi vadászmágia emlékét őrzik. A következő vitrinben viseletét mutatunk be. Ormánsági leányt és legényt öltöztettünk az Ormánságot, kis térkép- I fel: a leány tilángli imogöt, Egy csendes pécsi éjszaka Rendiben vannak-e a szemé lyi igazolványok, hogyan szórakoznak egy hétköznap a pécsi emberek? — ezt ellenőrizték csütörtök este a rendőrségi őr járatok. Pécsett szinte nem volt vendéglő, étterem, szórakozóhely, amelyet ne látogattak volna meg a rendőrök, nyomozók, önkéntes rendőrök. Még a távolabbi fehérkuti menedékház sem maradt ki az ellenőrzés alól. még előfordul hogy ittas embernek italt szolgálnak ki a vendéglők, éttermek. Csütörtök este a Nádorban és a Tacskóban tapasztalták ezt. Egy-két közlekedési szabály- sértés is történt. A legszigorúbban járnak el a rendőrök ezekben az esetekben. Helyesen, hiszen a napokban 5 baleset közül 3 éppen a közlekedés szabályainak megsértéséből eredt, — Én nem félek maguktól. Igazolványa rendben. Becsületes munkásember. — Azt hiszem, nem is kell — mondja a rendőr és nevetve kezet fognak egymással. * Pécs lakói kultúráltan szórakoztak, rendbontás sehol nem történt. Ugylátszik javul a város. Hát ha még tiszta is lenne!... (Garay) biklát, színes kötényt, a legény rojtos gatyát, hímzett imögöt és mellényt visel. Előttük szőttest húztunk el, amelyre betyáralakkal, stilizált virágmintákkal díszített, spanyolozott tükrösöket helyeztünk. Az ötödik vitrinben női fejre valók láthatók. Egy sorozat főkötő érzékelteti, milyen színű és nagyságú főkötőt hordtak az ormánsági asszonyok az esküvőtől halálukig. A főkötő színe és nagysága mindig korjelző volt- az Ormánságban. Kétféle fejkendőt helyeztünk még el itt: a tilángli kendőt és a hímzett fejkendőt. A kendők és főkötők viselési módját fényképek dokumentálják. Végül az utolsó vitrinben az Ormánság színben és mintában igen gazdag szőtteseiből mutatunk be néhányat, elsősorban abroszokat és törülközőket. A kiállítást kiegészíti két szökröny, egy faragott pad, az ún. ringó, valamint a terem közepén elhelyezett igen régi asztal négy faragott támlájú székkel. Az asztalra egy 1842-ben készült fakupát helyeztünk. Jól beleilleszkedik a kiállításba egy talpasház modellje, amelyet készítőik Jelics László és Fekete Sándor egy ma is álló csányoszrói házról mintáztak. A kiállítási terem előtti hallt kis képkiállítással tettük színesebbé. Most, amikor átadjuk a kiállítást, szeretnénk megköszönni azok munkáját, akik a kiállítás előfeltételeinek megteremtésénél és a kiállítás rendezésénél segítségünkre voltak, név szerint is meg kell említeni Jelics László és Fekete Sándor elvtársakat, Füzes Endre múzeológus m egyre többen gyűjtik A KÉPESLAPOKAT, ~nert felismerik a képeslapguüjtés púrat- lan szépségeit. A városi képek megismertetik a gyűjtőket az ország legszebb épületeivel, rnü- emlékeivel stb. A külföldi lapok gyűjtésével pedig cserelehetőségek nyílnak. A képeslapqyültök örömére a Pl ÉRT képeslap versenyt hirdetett, amelynek döntője június 29-én lesz, amikor is a legszebb városi és községi gyűjteményeket jutalmazni fogják A verseny élénkítése érdekében képeslap-kirakatot rendeztek a Boltív köz és a Lajos utca sarkán bérelt Mra- katban. Kiállítanak — 10 naponként változtatva — 10—11 oara- anyat képeslapot és akik a M0* találóoban megjelölik, hogy « lapok melyik baranyai városról, illetve községről készültök, azok között 50—30 díjat osztanak ki. Az első SO díj odaítélése márts megtörtént és most indult meg második menete verseny ugyancsak S0 díjjal. 12 147 ■ UÍIEKIM Szép eredménnyel zárult az iskolák szellemi tornája Tegnap délelőtt rendezték meg a megyei tanács művelődésügyi osztálya által kezdeményezett iskolák közötti szellemi torna döntőjét. Az Ifjúsági Színházban rendezett döntőn az iskolai és járási fordulók alkalmával legjobbnak bizonyult tanulók vettek részt és írásbeli dolgozatban mérték össze erejüket. Amíg a bíráló bizottság az írásbeli dolgozatokat vizsgálta. Szentgyörgyvárl Tibor, a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum tanára vezetésével szóbeli vetélkedés zajlott le a szellemi torna résztvevői között. Az ötletes vezetés és talpraesett válaszok sok derűs percet okoztak az összegyűlt tanulóknak, akik remekül szórakoztak az ügyességi számokon és beugrató kérdéseken. A szellemi torna résztvevői előtt Takács Gyula elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője rövid beszédben ismertette a szellemi torna célját és eszmei tartalmát, majd a műsor utolsó számaként lebonyolított ,,Dupla vagy semmi" játék után kiosztotta a díjakat a legjobbaknak. Az elbírálás külön csoportokban történt a nyolcadik általános iskolások és osztályonként a glmna* zisták versenyében. A gimnáziumok versenyében a negyedik osztályosok közül Iványl Antal (Komló) nyerte az első díjat, Ledács Kis Jenő (Szigetvár) a másodikat. A harmadik osztályosok közül 1 Nagy József (Siklós). 2. Csikkel Csaba (Komló). A második osztályosok közül 1. Csikós József (Komló), 2. Fóris Kálmán (Siklós), az első osztályosok közül 1. Fonyó József (Siklós), 2. Kertész István (Szigetvár). Valamennyien értékes könyvjutalmakat kaptak. Az általános iskolák nyolcadik osztályos tanulóinak versenyében 1. Kétyl Klára (Komló belváros). 2. Tamás Zsuzsa (Komló- Dávidföld), 3 Garda Éva (Pécs- várad), 4. Ősi Anna (Villány), 5. Villányi László (Szentlászló). Az első három helyezett jutalma kéthetes Ingyenes balatoni üdülés, könyv és oklevél, a többieké könyv és oklevél. Értékes könyvjutalomban részesültek még: Kovács Erna (Szigetvár), Reiter János (Mohács, belvárost fiúisk.), Major Gabriella (Bilk- kösd), Kutasy István (M agyar- egregy), Tóth László (Komló, keleti isk.), Viddk Katalin (Mohács, belvárosi Isk.) és Turbékí János (Szigetvár). — ELKÖLTÖZÖTT Jókai tér 11-ből az INKÖZ a Rákóczi út 39/b alá, ahol továbbra is ház, szőlő, föld ingatlanok, lakáscserék közvetítésével állnak az érdeklődők rendelkezésére. — A DRAVASZABOLCSl kender- és lenáztatótelep április 1-én új, korszerű leve- gőztetési módszert vezetett he az üzemben. Ennek segítségével 25—50 százalékkal rövidítik meg az áztatási időt. — „TÁNCOLJ, MEGMONDOM KJ VAGYr címmel jól sikerült táncbemutatót rendezett a KISZ és Szak- szervezetek Doktor Sándor Művelődési Háza. — A TÖBBSZÖRÖS VÉRADÓKAT április nyolcadikán tünteti ki a Magyar Vörös- kereszt városi szervezete a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában. A kitüntetések átadása után kultúrműsor következik. — PÉNTEKEN délután a Leöivey Gimnázium I. emeleti kémiai termében „A fel- szabadulás 15 esztendeje a vegyiparban'’ címmel diákköri szakkiállítás nyílott. A kiállítást április 15-ig tartják nyitva. Megtekinthető naponta délelőtt 8—12-ig és délután 2—4-ig. — A POLLÁCK MIHÁLY építőipari technikumban meg nyitották a felszabadulási rajz-, terv- és fényképkiállítást. A kiállításon, amelyet az Intézet II. emeleti rajztermében rendeztek meg, a fiatalok tehetséges lakás, középület és városrendezési tervei, valamint rajzok és festmények láthatók. A kiállítást április 10-ig tartják nyitva; — PÉCSRE érkezett Willy Meinck állami díjas német író, aki néhány napot tölt hazánkban felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmával. A kitűnő német író tegnap este találkozott a TIT-ben a pécsi irodalmi és művészeti élet képviselőivel. Ma megtekinti a Leöwey Gimnázium német nyelvű osztályait és részt vesz egy német órán, ugyancsak meglátogatja a Pedagógiai Főiskola német tanszékét is. — ÁPRILIS 3-án tartja éf- üzem-avató ünnepségét a MÁV kultúrotthonban a Pécsi Pályafenntartási Főnökség. A jutalmak felosztása után kultúrműsort ad a kul- túrház csoportja. — AZ ÉPÍTŐK Zsolnay kultúrotthona április 4-én a felszabadulási seregszemle keretében kultúrműsort rendez. A kultúrház szakköreinek kiállítását április 2-án nyitják meg. ..MIMII................................................ .................................. Mi volt az ellenőrző szervek általános véleménye erről az éjszakáról? Töbfbezáz személyt igazoltattak, s mindössze 8 ember személyi igazolványa nem volt rendben. Érdekes, hogy a 8 ember közül 7 a Csen des étteremben szórakozott.;. Voltak, akik otthon hagyták a személyi Igazolványaikat. A hozzátartozók sietve hozták az igazolványokat, kiváltották a gondatlanokat. Általános vélemény hogy ezen az estén nagyon csendesen szórakoztak a pécsiek. De nem elszigetelt jelenség ez. Mostanában inkább csak a szombati napok a zajosak, hétközben általában egy dupla, egy-két pohár sör, egy fröccs a „fejadag". Érthető, hiszen Bök ember takarékoskodik. Tervezgetnek a családok, ki házat épít, ki valamilyen járműre rakosgatja félre keresetét, ki bútorra gyűjt. Az ellenőrzés megállapította: — A PÉCSI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT a siklósnagy- falusi termelőszövetkezet harminc tagját hívja meg április 2-án tartandó ünnepélyére. Ezt a termelőszövetkezetet patronálja az üzem. Ez alkalomból családi estet is rendeznek és ekkor osztják ki az 1959. évi jutalmakat —A TATAROZÓ VÁLLALAT április 2-án fizeti ki a dolgozóknak az 1959-es évi nyereségrészesedést, mely körülbelül kétheti fizetésnek felel meg. Utána családi estet tartanak, Egy-két derűs pillanatkép az éjszakából. A Borostyán étteremben a rendőrök udvariasan a személyi igazolványok bemutatására kérik fel asztaltól asztalig járva a szórakozókat. Az egyik fiatalember az összes zsebét ki forgatja, keres, kutat ruhájában de csak nem találja az igazolványát — Pedig megvolt — hajtogatja; Nincs igazolványa kísérik a rendőrségre. Amikor a kapitányságra érnek, barátunk felkiált: „megvan“. S büszkén mutatja a bánná fedelű igazolványt. Egy kis ellenőrzés, lakás, munkahely, stb. mind rendben. Kérem, mehet vissza szórakozni. — Tetszik tudni, nem volt még nekem dolgom a rendőrséggel, úgylátszik izgalmamban nem találtam — mondja, és már csak siető léptei kopognak; * A Pannóniába indul egy társaság. Munkaruhába öltözöttek, sáros csizma, vattelines kabát... Nem engedik be őket. Méltatlankodnak. Mi az, hogy nem? Pedig Így van! — Miért nem mennek haza átöltözni? — Mert akkor az asszony már nem enged el bennünket — mondják és mérgelődve, de egy kicsit már nevetve is elmennek. * Az igazoltatásnál készségesen veszik elő az igazolványokat. Az egyik ember azt momdBERKES) ANDRÁS: (17.) — Nem, köszönöm, — hárította el a fiú. — Nem akarom zavarni. Majd máskor eljövök. — ö, nem zavar — szabadkozott a fiatalasszony —, de nem akarom rábeszélni... Beesteledett. Egy ideig a vár ódon falai között kóborolt, majd a Bástyasétányon megállt, rá könyökölt a párkányra, és nézte az elétáruló képet. A Vérmező, mint egy fekete tó, úgy terült el a bástya alatt. Eszébe jutott Eszter. Maga sem tudta meddig könyökölt gondokba merülve a bástya mellvédjén, arra eszmélt fel, hogy fázik. Megborzongott. A levegő hűvös lett... Elindult. Gépiesen lépkedett. Megint csak hivatásának elvesztése gyötörte. Beleélte magát egy gondolatba, annak vetett mindent alá. Orvos akart lenni, s ha az nem lehet, tovább nincs. Az élet akkor számára nem jelent semmit. Ha már műtős sem lehet, oltókor milyen reményei vannak? Nem becsülte le a munkát és nem is szé- gyellte. Hiszen 1945 első felében bizonyítékát adta ennek. Más szégyellte volna a kőmü- vesmnukát, 6 nem érzett semmi uáoyenéraésti Hordt» ■ maltert hónapokon keresztül. De úgy érezte, hogy más területen többet tudna használni a társadalomnak. Most is elmehetne valamilyen gyárba dolgozni, de azzal nem lesz orvos, márpedig neki tehetsége van, s az orvosi pályán — Holub szerint is — sikereket érne el. Akkor miért nem tanulhat? 0 nem alkar más lenni. Megállt a Liliom előtt. Az étteremből halk zene szűrődött ki. Ahogy a fényes bejáratot nézte, eszébe jutott, hogy ma még nem is evett. — Megvacsorázom — gondolta. — Ez biztosan drága hely — merült fel benne. — Nem mindegy? Most már mindegy, mit tudja, hogy mi lesz holnap. — Bement. Az étteremben sok volt a vendég. A fiú szeme előtt alaktalan tömeggé olvadt ösz- sze minden. Gépiesen cselekedett. Rendelt féldeci konyakot, egy üveg bort is sülthúst. Mohón ivott és evett. Üres gyomrát, hamar átjárta az erőt ital, feje ihég nehezebb lett, az étel pedig nem Ízlett. Melege volt, szomjúság kínozta. Ivott. — Parancsol kenyeret? Felriadt. seAir-m. timniilfíii körüli karcsú leány állt előtte. Arca napsütött volt, szeme fényesen rozsdabarna. István még ilyen furcsa színű szemet nem látott. Bambán bámult a mosolygó arcú lányra, és alka- dózva megszólalt: — Igen.,) kérek egy szeletet . ~ Hosszan bámult a lány után. Kicsit mintha szédült volna, aztán jóleső zsibbadást érzett. És újból ivott, tisztán, víz nélkül. — Inni kell, hogy elzsibbadjon mindene, az agya is.. Milyen jól érzi magát, érdekes, mintha megszűnt volna a fájdalma .,, inni... inni... És múlt az idő. A vendéglőből egyre többen távoztak, de István nem vette észre. Megállt benne az idő. Nagyon messziről hallotta a táncdal lefojtott dallamát, ujjal átvették a ritmust.. 4 A szőke kenyereslány már hosszabb idő óta figyelte * gyötrődő fiút. Megfogta István szeméből áradó szomorúság, és eltűnődött: mi baja lehet a jóképű fiatalembernek. Látta rajta, hogy egyre részegebb lesz. Megsajnálta. Odament a főpincérhez, váltott vele halkan egy-két szót, majd eltűnt. Rövid idő múlva visz- szatért és mosolygó arccal István asztalához lépett. A kenyereskosár már nem volt nála. — Parancsol feketét? — Mélyen nézett a fiú zavarosan csillogó szemébe ... István bámulta a szép. karcsú lányt. Nem tudta levenni róla szemét. A zenekar már slágert játszott, ét W* füllel hallotta az énekes hangját. — Feketét? — kérdezte tétován. — Feketét? Nem... —• folytatta akadozó nyelvvel —• nem ... nekem nem kell fekete ... olyan ... szőke kell. •« mint... vagy ... — Leülhetek? — kérdezte a lány. A fiú anélkül, hogy szemét levette volna a mosolygó arcról, fejével intett. Sónyi Éva leült. Intett a pincérnek. — Egy duplát és egy cseresznyét kérek — mondta és a fiú felé fordult. — Mi a foglalkozásod? A fiú nagyokat nyelt, nem válaszolt. Csák nézte a lányt és hallgatta a dalt, mely mint a forgószél felkorbácsolta vágyát, a lelke mélyén szunnyadó érzelmeket. — Mi a foglalkozásod? — kérdezte ismét Éva. István agyában a gondolatok hópelyheit kavarta, kergette a részegség szélvihara ■ ■ • — Mit akar ez a szőke tündér? Ki ez a lány? Mit kérdez tőle? Neki nincs foglalkozása. Miért nem hagyják békében... W milyen szép ez a lány, ha & egyszer ezt megkaphatná. ■ • Mit is kérdezett? — Igyál! — szólt. — Igyál." igyunkl A pincér hozta a feketét él a cseresznyét. — Te a feketét idd — mondta Éva. — Már részeg vagy..» — Én.., én... részeg? —• kérdezte a fiú. Arca dacos lett» ' Mvctkez^| J
