Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

!f APLŐ

3

Wapsvités, rügyfakadás. Tavasz van, erdei, mecseki sé- ' ták ideje. Vágjunk hát neki mi is a hegynek, nézzünk körül az éledő természetben, vegyük fényképezőgépünk lencséjére a kikeletet hirdető látnivalókat!

Csak óvatosan itt az erdei úton, mert nem szeretnénk senkit sem megzavarni. Ugye, ugye! Milyen jó volt óvatosnak lennünk. Először kattan fényképezőgépünk igazi tavaszt jelentő témán. Két szerelmes a pádon. S Cupido ott bujkál a bokrokban. Ejnye, ejnye, ez a szívnyilas kisle- gény nem engedi magát lefényképezni. Nem baj kisöreg, láttunk! Ha nem is álltái gépünk elé, azért belekerülsz a tavaszi oldalba. Jancsikám! Rajzold csak le ezt a „szégyenlős” kölyköt. Úgy. Nézd csak, éppen céloz. Sok munkája lesz. j;

Gyerekek szaladnak mellettünk, egetverő csatakiáltással zúdulnak a bástyákra. Azaz a Flóra-pihenő kilátójára. Még egy roham s máris elfoglalták. Szép a kilátás. A Lámpás völgy, Széchenyi-akna, a távolban István-akna. Még kísérőjük, a hűséges kis kutyus is érdeklődve tekintget. Másodszor is kattan a fényképezőgép.

Bolyongásunk közepette a Pécsi Szőlészeti Kutatóintézet mecsekaljai telepére is eljutottunk. Az oltványok kiültetésének előkészítésén dolgoztak az asszonyok, lányok. De milyen szorgalmasan! Hármas számú képünk őket ábrázolja.

Kíváncsiskodtunk az épülő mecseki áttatkert körül is. De ni csak! Egy vadász áll a bejárat előtt. Ejnye, vadász szaki, csak nem a leendő vadászterületet szemléli? Igaz, itt könnyű lenne vadat ejteni... Csak viccelünk ám, ezért ne haragudjon meg a négyes számú képünkért.

Sütkérező és rajzolgató lányokon kattan ötödször gépünk. A budapesti műszaki egyetem hallgatói kirándultak Pécsre, közülük való a kis csoport. Míg beszélgettünk velük, az egyik lány fényképet készített rólunk. Kiváncsiak voltunk, miért örökített meg bennünket. „Az egyetemi újság riportere vagyok. Riportot készítek arról, hogy maguk riportot készítenek rólunk” — mondotta. Igen... igen... persze . . persze ... Hogy az ember még így tavasz táján sem beszélhet csinos lányokkal anélkül, hogy újságba ne kerülne. Menjünk innen! (Csak a feleség kezébe ne kerüljön az az egyetemi újság!)

Három motorost hallottunk beszélgetni. Azt vitatták, hogy győz-e a Dózsa Szegeden? Hétfő délután van, amikor ezeket a sorokat írom, könnyű nekem a kérdésre válaszolni. Sajnos! Dózsa, Dózsa, hát ilyen szomorú képpel” kell befejeznem a tavaszi oldalt?

És mát hoz a nyár ?

Kép: Erb János Szöveg: Garay Ferenc