Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
10 NAPLÓ 1960. ÁPRILIS 3. t Megsárgult lapok szabad életünk születésnapjáról — Tallózás régi újságokban — 0000000000O00QOOO000OGOO0OOGOOOOOOOOOGGG0O bodor József : A Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelete 1950 április 4-én nyilvánította hivatalosan nemzeti ünneppé felszabadulásunk napját. Ebben a rendeletben ez áll: „Április negyediké nemzeti ünnep Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a magyar felszabadulás, a megbonthatatlan szovjet— magyar barátság napja.” Népünk szívében így élt ez a nap kezdettől fogva, az 1945-ös évet követő évek mindegyikében és mindig erősebb lett ez az érzés. A remény és a bizakodás a végleges felszabadulásban teljes bizonyossággá változott 1945 január másodlkán, amikor a moszkvai rádió magyarnyelvű adásában közölte: „A Vörös Hadsereg és a szövetségesek felvonultak, hogy a végső támadást a fasiszta Németország ellen megkezdjék. A Vörös Hadsereg 1945-ben teljes erejével lecsap Németországra és beteljesedésre viszi a végső győzelmet.” 1945. április 4. Az Új Dunántúl közli a szovjet hadseregfőparancsnokság napiparancsát: „Az arcvonal csapatai a Balatontól nyugatra* és délnyugatra bolgár kötelékekkel együttműködve befejezték Magyarország délnyugati részének megtisztítását az ellenségtől. A harmadik ukrajnai arcvonal csapatai az április 3-án lefolyt harcokban több mini 9.000 ellenséges katonát és tisztet ejtettek foglyul és zsákmányoltak 142 repülőgépet, 42 harckocsit és motoros járművet, 115 ágyút, 484 géppuskát, 300 gépkocsit, 42 mozdonyt, 680 vasúti kocsit és 17 hadilőszer- és élelemraktárt." Ä lap Felszabadulás című vezércikkének bevezetőjében újra idézi az 1945-ös április 4-i szovjet napiparancsot, majd ezt írja: „Április negyediké az elkövetkező magyar történelem legszebb ünnepnapja lesz. Legnagyobb és talán egyetlen igazi örömünnep a magyar nemzeti ünnepek hosszú sorában. .. Április 4-e tehát az első olyan örömünnepünk, amelynek semmi mellékíze nincs és csak rajtunk múlik, hogy ne is legyen soha.” Az április 6-i számban ilyen címeket olvashatunk: „Pécs megünnepelte a felszabadulást.” „Koszorúk a szovjet hősök sírján.” jetunió teremtette meg.” Az élet azóta mindenki számára fényesen igazolta ezt. S hogy ezzel a lehetőséggel kitűnően kezdett élni Baranya népe már akkor is, ezek a hírek bizonyítják ugyanebben a számban: „Baranyában is biztosítják a munkás és szegényparaszt gyerekek továbbtanulását. Negyvenkét általános iskola arra érdemes tanulói kapnak segélyt.” (És az április hatodiki szám már ezt írja: „Államosították a mecseki üdülőszállót, a Egyre nagyobb mértékben törekednek arra, hogy az üdülőszállodát minél több fizikai munkás keresse fel. Ezért felülvizsgálják az árakat és jóval olcsóbban fogyaszthatnak a vendégek”) 1946. április» 4. 1950. április 4. 1947. április 4. Nem kell kommentár a most következő idézethez sem. Fényesen bizonyítja, hogy a fel- szabadulás adta lehetőségekkel milyen mohón kezdett élni Pécs és Baranya megye népe. íme: „Hét pécsi üzem új életre ébred” — ez a cikk címe. Alatta pedig ez a tudósítás: „A felszabadulás után három napra megindították a széntermelést. Kezdetben a bányászoknak kellett kitermelniök a környék erdejéből a bányafának valót. Így a munkásság felváltva hol fát vágott, hol szenet termett ... Ma már majdnem elérték a békebeli színvonalat, sőt egyes fejtések túl is haladták. A hároméves terv végrehajtását augusztus elsején kezdik meg a pécsi szénmedence bányászai.” Azután arról ír a lap, hogy a Kokszművekben új gyárrész van épülőben s az anyaghiányt is nagyrészt leküzdötték. 1948. ánrilis 4. Ez áll az első oldalon: „Hároméves küzdelmeink győzelmeként a magyar munkás kezébe vette a gyárakat.” A vezércikk címe: „Felszabadulás és feltámadás.” Ebben Ilku Pál írja: „Ma van három éve, hogy az utolsó német csizma is kitakarodott hazánk területéről. Három éve, hogy felszabadultunk. Nem nagy idő. Más népek talán szerencsésebbek voltak a fel- szabadulás pillanatában, mert nem zuhantak olyan mélyre mint mi, még rövidebbnek érezhették ezt az időt... Mi úgy szabadultunk fel 3 évvel ezelőtt, megteremtődött számunkra, a feltámadás lehetősége is. Mi úgy szabadultunk fel, hogy tovább építhettük, valóban felépíthettük szábadmondja: ,.Ma már minaenki :í nyilvánvaló, hogy Magyar- tágon a kapitalizmusból a cia (izmusba vezető átmenet- t, a proletárdiktatúra sze- ét betölti népi demokrácia teásának lehetőségét a !jaov„Félszabadulásunk nagy ünnepét kimagasló teljesítményekkel köszöntik a dolgozók” — írja a Dunántúli Napló. Mat» kovics Károly 900 százalékot ért el Pécsbányatelepen. Fe- renc-aknán Böröcz István (5) 444 százalékot teljesített, „A komlói Kossuth-aknán is túlteljesítették a felajánlást.” „Kiváló eredmények a bőrgyárban.” „Á Zsolnay gyárban is új sztahanovisták születtek.” 1951. április 4. Ambrus Jenő elvtárs vezércikke köszönti az ünnepet, a következő oldalon pedig ezt olvassuk: „Megyénkben a bá- nyászság volt az, amely a legtöbbet szenvedett a múltban. A bányászok voltak, akik újra és újra felvették a harcot az elynyomással, a kizsákmányolással ... Ma ritka az olyan bányászlakás, ahol nem szól a rádió. Nem háromhavi keresetbe kerül. Ma nem 59 pengő a bányász keresete, hanem egy átlagos vájár 1000—1300 forint fizetést kap. Fél havi keresetén tud venni egy öltöny ruhát. Egy .havi keresetén akár két rádiót is. A hidasi bányászok munkáját szovjet feltörő gép könnyíti ... egészségvédelmi szolgálat van minden aknán.” a sajtónak!” S valóban. A valamikor pincelakásban, föld alatt lakó Rab Lukács, kétszeres sztahanovista nyilatkozza, hogy a felszabadulás igenis a munkások szíve szerint való legszebb történelmi pillanat volt. Modern lakást, jó munkabért, megbecsülést hozott a munkásoknak. Horváth Gyula, a mezőgazdasági szerárugyár lakatosa ezt nyilatkozza: „Résztvettem Sztálinváros építésében,. Ott lettem kitüntetett munkás. Sztahanovista lettem.” Most újra 109,7 százalékra teljesítette a gyár az első negyedévi tervét. 1955. április 4. „Minden eredményünk forrása a Szovjetuniótól kapott szabadság” — írja az ünnepi vezércikk. Aztán beszámol arról, hogy: „megyénk népe lelkesen ünnepelte felszabadulásunk tizedik évfordulóját.” Az április hatodiki számból megtudjuk, hogy három napig tartott az ünnepségsorozat a felszabadulás évfordulóján? 1956. április 4. „Tizenegy szabad esztendő” — ezt a címet viseli egy nagy képes összeállítás a Dunántúli Naplóban. Ebből mindenki megtudhatja, hogy lebontják az utolsó cselédlakást is Szent- mártonptiszta állami gazdaságának elekmajori üzemegységében. Eltűntek a cselédek, nincsenek már, mert urak sincsenek. Nem maradhatnak fenn a nyomorult viskók, a cselédlakások sem sokáig; 1957. április 4. Nő a hála és ragaszkodás érzése népünk szívében a felszabadító szovjet nép fiai iránt. „Mintegy száz pécsi üzem jelentette be részvételét a mai koszorúzási ünnepségen” — írja az újság. S az ellenforradalmi pusztítás viharából győztesen kikerült magyar népet nem hagyja magára, segíti a testvéri népi demokráciák kormánya és népe. „Szabadságunk záloga a népek barátsága” — írja a lap. „Szüntele nül árad Pécs felé barátaink segítsége” — közli és felsorolja: „A Szovjetunió kétmillió- nyolcezer forint értékű árut küldött Baranyába. Az áruk\ között 174 mosógép, 36 hűtőgép, 40 motorkerékpár, 1000 köbméter fenyő-fűrészárú. 180 perzsaszőnyeg, 10 000 darab kefeáru, 120 000 forint értékű\ játék és 770 darab kerékpár is van.” 1958. április 4. „így éltünk a szabadsággal” —i ez a címe a képes oldalnak/ amelyben Komló 13 éves fejlő-, dését mutatja be az újság, majd „ ... és megkezdődött a] harc” cím alatt Pécs első kom-, munista pártszervezetének megalakítását mondja el Tárja! Béla, Babella Károlyné és Gergely Lajos. A hetedik oldalon ezt a jelszót olvassuk: „Örökké őrizzük azoknak a magyar és szovjet harcosoknak az emlékét, akik az ellenforradalom< elleni harcban életüket áldozták a nép ügyéért!” 1959. április 4. Megjelenik a lapban az MSZMP Baranya megyei Bizottságának üdvözlő levele a megye dől gozóihoz. A Képes Napló című melléklet címoldalán egy szovjet katona és egy magyar munkásőr kézfogását ábrázolja^ a lap s ezzel hűen fejezi ki szabadságban élő népünk érzéseit. P égi újságok sárgult lapjai őrzik a munkával és dicsőséges harcokkal teli napok1 eseményeit, felszabadult népünk hatalmas fejlődését, növekedését erőben, öntudatban, hazaszeretetben s a szovjet néphez való hű ragaszkodásában. Most, a 15. évfordulón1 még melegebb szeretettel és hűséggel mondjuk: Éljen a szovjet és a magyar nép örök\ barátsága! Gy. K. ODA Sebesen rohanó szél a riadó Hegyekben; Nap, mely vígan villansz, a tegnapi hó Nyomain; nyurga fák S te, megifjúlt világ, Április, ki feltűntél a földön, új gyönyörül, Nézd, zászlós ágaiddal versenyt, zászló repül Ormokon, tornyokon amerre látsz körül — Természet és ember, ég és föld ím, ünnepei ül Óh, nagy Forduló! Trombita, dobpergés és szárnyaló Hangú, milliók lángja való Ehhez, s nem egy ember gyarló, elhaló Szava: zaj, dal között Megköszönteni őt, Zengve: mint tolinak fénye emelhet valaha mást. Az évnek napját, mely hozta a Szabadulást. Óh, boldog riadás A szívben; hő csodás Emlék, melytől belsőd még visszalángolva remeg: Hogy jött, rohanón, áradon, a roppant, büszke sereg És verte völgyeinken, halmainkon át A Rémnek és Éjnek véres, ronda táborát — S markolta meg a bomolt Szörnyet: amilyen még sohse volt, A fenevad-dühhel fújtató, veszett ebet Melynek hatalma, mint az ár, itt mindent ellepett. Pirosán és könnyen, mint a hajnal, Földingató, víg tankrobajjal Jöttek a szárnyas, víg, könnyed fiúk — És rohamuk, rohamuk Előtt hátrált a földnek latra, villantva fogát, g Óh, láttuk a harcot, bámultuk, éltük, mint egy csodá1, (•' S o hőst, akinek vére folyt — S Hogy láncát rázza e rög, mely szabad tán még sohse voltig Zengjetek szavak, zengjetek, 0 Zászlók feszítsetek pompát, az egek 0 Iránt, tornyokon, ormokon g Ezen az áprilisi napon, Mely tél hulltát hozta tíz s három év előtt, Elindított új utakra sok addig béna erőt, A pórnak hangot adott, S a tudás csillaga felcsillogott — S mint tágult erejű óriás mozdult az Ipar S verdes az új élet a határtalanba szárnyaival Óh, rémes volt-napok Óh, heggedt seb-nyomok Óh, életünk, űzött s megmenekült — Forogj, élj, alkoss: s ma szavad odaküldd, Merre visszament a hősi, hősi sereg, A Grigorok, Eftimovok, Szergejek, A munkások, tudósok, s földmívelők, Kik itt pazaroltak vért és ifjú erőt, Hogy emberként állhass az ég előtt, Oh, magyar — S nézd szentnek e földet: hol annyit a mély takar, E napnak ünnepén, • Mely nemcsak büszke pompa-fény, De kötelezés — Küldd szavad a roppant néphez, mely az öröm és Becsülés jelét Inti ma feléd, S hősei vérével pecsételte meg frigyét Veled: Ki nem bukhattál volna fel envoltod erejéb De karja hatalma feszített ki e mélyből — Hálád lengjen hát zászlóid felett! (1958) OOOGOGGGGGGOOGGOGOOO00O00O0OO0OO©e 000 1952. április 4. először Az ünnepi vezércikk írja: 3j „Szemünk láttára alakult ki aK magyar munkásosztály köré-f Három fiatelt kerestem fel, ben az uj szocialista típusúin . munkás: a nemcsak munká-^SV megtudakoljam: mi lett jóért és üzeméért, de egészül a sorsuk azoknak a gyerme- hazája sorsáért felelősséget fikeknek, akik éppen 1945 áp- érző munkás típusa.” A követ-V^ijj, 4_én hallatták kező hasábok cikkei pedig bi-íj, , k zonyítják is ezt: „Jauch György'h vállalta, hogy második negyed-x évi tervét 300 csillével túl tel-V, jesíti és 540 csille szenet ter-III melt terven felül. István aknának a Háromszéki-csapat tagjai a})- szovjet ciklusos fejtési módszere segítségével 117 százalékra tel-'Jjj jesítették vállalásukat.” Molnár István 1953. április 4, A jó munka eredményeképpen:!- javul, szépül az élet a falvak-tj. ban is. „Megyénkben alig ta-'Jl tálunk olyan községet, ahol ne.k égne villany, ne szólna a rádiöK és ne lenne telefon” — írja aj|| vezércikk. S a munkások ön-ja tudatos, nemes versenye tovább )• folyik. Erről így ír a Dunántúlit1, Napló: „Petőfi-akna bányászaiéi versenyre hívják a közeledőr választások tiszteletére a me-ír. a Mama meg a Papa mesélge- tett. Tanulni szeret, a bizonyítványa jó rendű volt félévkor, de év végére szeretné, ha még jobb lenne. Ha elvégzi a gimnáziumot, orvos vagy erdőmémök lenne legszívesebben. Szereti a szovjet írók könyveit. Nagyon tetszett neki Solohov: „Űj barázdát szánt az eke” című regénye. Molnár István nyugodtan tanul, nem zavarja őt a régi árnyék. Sípos Ilona 1949. április 4. gye összes oanyaszaitr 1954. április 4. ünnepet méltató vezércikk ft A Nagy Lajos gimnázium el- ö osztályos tanulója Molnár István. Nyúlánk, sovány gye- Jf-rek, mint amilyenek az ő koA népi rendszer ellenségei, az-krú „srácok”. Csupa kéz, csupa ittmaradt reakciós uracskákJMáb. Zavartan ül a széken, nem sopánkodva forgatják kezük-ájtudja mit csináljon a kedvel, ben az újságot, mondván: „Szép-ikhol elöl dörzsöli össze, hol kis fejlődés! Már a proli 1st meg hátul A régi Időkből, megtanult nyilatkozatot adni*)! bizony 6 csak azt tudja, amit Sipos Ilonkára a Janus Pannonius gimnáziumban találok, mikor bsmutaif jazik, bt »any azt som tudom, hogyan köszönjek neki, hiszen már valódi nagylány. Igen magabiztos és határozott természet. Legkedvesebb időtöltése az olvasás. Nagyon szereti a Verne-regényeket, de emellett Arany, Jókai, Mikszáth regényeit olvassa szívesen. Akkor örül, ha egy szép könyvet kap ajándékba. Legutóbb Arany balladáit vette meg Anyukája. Hogy csinosan és szépen jár, hogy sok cipője és ruhája van, azt természetesnek veszi. „Anyunak se mindegy, hogy hogy járok, meg nekem se” — mondja önérzetesen. Ha elvégezte az iskolát, műtős szeretne lenni. Azt mondja, ez nagyon szép szakma és felelősségteljes hivatás is. Azt hiszem, nem lesz semmi akadálya, hogy műtős legyen. Nem volt hiába az a vér, amit a Nagyapa adott a szovjet kórházban 1945-ben, hogy cserébe cukrot, grízt és más nagyon fontos táplálékot vigyen haza a kicsi unokának, aki olyan nehéz időben, de mégis olyan szép napon született Péter szülei nem Pécsett laknak, csak 6 van itt egyedül ebben a nagy városban. Ipari tanuló. Korongos szakmunkás szeretne lenni. A Zsoinay-gyár korongos üzemében gyúrja, alakítja az anyagot. Erős, korához képest jó nagy növésű gyerek. Most mindent megkap államunktól. Nem is tudja, milyen volt valamikor egy „inas gyerek” élete. Hiszen ők teljes kollégiumi ellátásban részesülnek. Reggel héttől délután kettőig dolgoznak a szakmában hetente négy napot. Két napot Feule Péter pedig iskolában töltenek. Bizony, ez valamivel más, min’ régen. Édesapja, a hajdani kis- paraszt ma termelőszövetkezet tag, aki maga sem gondolt) még Péter születése napján hogy ez a fiú már új világri született, Gazdttgh Istvú
