Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-27 / 98. szám

1960. ÄPRILI. 27. NAPLÓ o MfZtiCHVMMCEff Kísérletek és a gyakorlat Milyen lesz a magyar nagy fehér hússertés? Állami gazdaságaink hoez- szú évek óta folytatnák külön­böző kísérleteket, több vagy kevesebb sikerrel. A kísérle­tek zöme több év terjedelmű, tehát áthúzódik egyik évről a másikra, s néhányat a régiek közül még ma sem zártak le véglegesen. Ilyen évek óla tartó kísérlet többek közt a szarvasmarhák korábbi tenyésztésbevételének kísérlete, amelyet csaknem minden gazdaságunkban vizs­gálnak. A kísérlet során 15— 17 hónapos üszőket fedeztet­tek be, amelyek már elérték a 400 kiló súlyt így az üszők kétéves korúikban már leellet­tek, szemben a régi módszer­rel, amely szerint az üszőket kétéves korukban vették te­nyésztésbe és hároméves ko­rukban volt az első borjú alat­tuk. Az új módszerrel tehát egy teljes év nyerhető. A gaz­daságokban évek óta azt vizs­gálják, hogy ez a korai — egy évvel korábbi — tenyéeztésbe- vétel milyen hatással van az üszőre? Nem veszi-e túlságo­san igénybe a még fejlődő szervezetet a korábbi vemhes­sé«, ellés és első laktáció? Több párhuzamos kísérlet be­igazolta, hogy megfelelő ta­karmányozás mellett a 15—17 hónapos korban (és legalább 400 kilós súlyban) befedezte­tett üszők fejlettségben, fo­gamzásban, sőt tejelésben semmivel sem maradtak el a szokott időben tenyésztésbe veit ' társaiktól. A kísérlet még folyik (hiszen a végleges kiértékeléshez további adatok szükségesek), de a gazdaságok­ban már a gyakorlatban is elterjedt az új módszer. A ko­rábbi tenyésztésbevétellel ál­lami gazdaságainkban növe­lik a tehenek életteljesítmé- nyét. csökkentik a felnevelósi költségeket, meggyorsítják az utódellenőrzést A gyakorlat igazolta be a borjúk csökkentett tej- itatási kísérletének helyessé­gét is. Termelőszövetkezetek­ben háztáji tenyésztőknél a borjú választásig átlag 800 li­ter — gyakran 1000—1200 li­ter — tejet szopik el az any­jától. Szakemberek megállapí­tották, hogy ez a tejmennyi­ség sok a borjúnak, a tejzsír egy részét elpazarolja, tehát nem a test és szervek fejlődé­sére fordítja. A csökkentett tejitatási kísérletnél 2,5 zsír­százalékra állítják be a tejet, ennyi a borjúnak elegendő. A tejzsír többi részét szepará­lással elvonják és vajnak stb. feldolgozzák; A sovány tejet a borjúval megitatják. Az így itatott borjú választásig mindössze 300 liter teljes te­jet fogyaszt el, szemben a fenti 800 literrel, a többit a soványtej, illetve fölözött tej pótolja. Az állami gazdaságok mesterséges borjúnevelőiben a gyakorlatban is sikerrel al­kalmazzák már ezt a mód­szert. Elterjedésének feltétele természetesen az itatásos bor­júnevelés. Amelyik termelő- szövetkezetünkben tehát meg van a lehetőség az itatásos borjúnevelés bevezetésére, ott ne idegenkedjenek a mester­séges nevelés gyors megszer­vezésétől és az igen jövedel­mező, alaposan kikísérletezett csökkentett tejitatási módszer átvételétől; Az elmúlt év augusztusá­ban országos jelentőségű kí­sérletet indítottak be a Bólyi Állami Gazdaságban. Augusz­tus végén 50 darab fehér hússertés érkezett a gazdaságba Svéd­országból. A svéd sertések szép küllemükkel, kiváló ba­con formáikkal rögtön meg­nyerték a szakemberek tetszé­sét. Az azóta eltelt időben az importáláskor még hasas ko­cák kétszer leellettek, s az utódok és anyák egyaránt jól honosodtak. A szakemberék a svéd sertés kiváló tulajdon­ságait — jó testformák, hosz- szú törzs, nem zsírosodó, gyors fejlődés, jó takarmányértéke­sítő képesség, nem túl nagy igényesség stb. — mérlegelve elhatározták, hogy ezzel a faj­tával alakítanak ki egy új fajtát, a magyar nagy fehér A Bonyhádi Cipőgyár fel­vételre keres férfi cipész szakmunkásokat Jelentkezés a vállalat Sze­mélyzeti osztályán 4074 Tsz-tagok öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékáról Megjelent a Munkaügyi Mi­niszter 2/1980. számú rendeleté a 6/1960. Korm. számú rende­let végrehajtásáról. Az új rendelet részletesen Ismerteti, hogy ki kaphat öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékot, valamint bőven tárgyalja az Igénybejelentés módját is. Igen sok öreg tsz-tagot érint ez a kérdés és sokan tanács­talanok, mert nem tudják ki­nek jelentsék be igényüket. A Munkaügyi Miniszter 2/1900. számú rendelete alapján az alábbiakban válaszoljuk meg a kérdést: Az öregségi, illetve munka­képtelenségi járadékot az Or­szágos Nyugdíjintézet által ki­adott „Igénybejelcntőlap me­zőgazdasági termelőszövetkeze­ti tag öregségi Vagy munka­képtelenségi járadék megálla­pításához” című, az özvegyi járadékot pedig „Igénybejelen- tőlap mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tag özvegye öz­vegyi járadék megállapításá­hoz” című űrlapon kell kérni. A kérelmet ajMt»l » tubáéi kell bejelenteni amelyik­nek a kérelmező a tagja. özvegyi járadék esetén pedig annál a tsz-nél, amelynél a meghalt házastárs az elhalá­lozás időpontjában tag volt. A tsz köteles a megfelelő űrlap mindkét oldalát ponto­san kitölteni, a tsz-elnök, köny velő és a kérelmező pedig alá­írni. A tsz a kitöltött igénybe­jelentőlapot köteles az illeté­kes községi (városi, városi ke­rületi) tanácsnak bemutatni. Ha a tanács a járadék megál­lapítását nem javasolja, úgy ezt indokolni tartozik. A kiál­lított igénybejelentőlapot ez­után a tsz legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított ti­zenöt napon belül köteles az Országos Nyugdíjintézetnek megküldeni. AZ ONYI a kérelem tárgyé­ban határozatot hoz és ha az illető sérelmesnek tartja úgy harminc napon belül a Termelőszövetkezeti Nyugdíj­ügy! Bizottsághoz felszólalhat. A felszólalást (reklamálást) az Országos Nyugdíjintézetnek (Budapest, V. Guszev u. 10.) keU írásban megküldeni, hússertést, új fajtát kiala­kító keresztezés formájában. A Bólyi Állami Gazdaságban tiszta vérben tenyésztik to­vább az import törzset. Tisz­ta vérből származó fiatal svéd tenyészkanokat először a Pécsi Állami Gazdaságba szállítot­tak, ahol már meg is kezdték a keresztezést. A tenyésztői munka során a magyar fehér­hússertés nagyobb egyedeii — kocákat — kiválogatják és ezeket fedeztetik be svéd ka­nokkal. A pécsi gazdaság után fokozatosan többi gazdasá­gunkban is megindul a te­nyésztői munka és 1963-ra a megye állami gazdaságainak teljes sertésállományát az új­fajtára cserélik át. — Rné— A kukorica ‘elentősége az állattenyásztésben Sokat beszélünk manapság a kukoricáról, mint növény- kultúráról, boncolgatjuk elvi­tathatatlan jelentőségét az egységnyi termő terület leg­jobb kihasználása szempont­jából, a termelés gépesítése szempontjából. Beszélünk a kukorica kapálás nélküli mű­veléséről, amellyel az ember munkáját könnyűjük meg, a négyzetes-fészkes vetésről, amellyel gépesíthetővé tesszük munkálatait. Beillesztjük a kukoricát a vetésforgóba, ter­meljük forgón kívül Simazi- nos kezeléssel monokultúrá­ban. Uj kukoricafajták, hib­ridek nevét tesszük ismertté és hírt adunk az épülő új hib­ridgyárakról, silókukorica­termelési versenyek eredmé­nyeiről, kukoricatermelési konferenciáról.;. Egyszóval a század növényét, a kukoricát minden oldaláról bemutatjuk, kielemezzük, megtárgyaljuk, csak éppen egy dologról szó­lunk keveset, arról, amiért a kukoricát tulajdonképpen ter­meljük, a kukoricáról, mint takarmányról. Ml a jelentősége a kukori­cának, mint takarmánynak é* mi a szerepe az állattenyész­tésben és hizlalásban? Ezzel a kérdéssel fordultunk Karsai Lajoshoz, a megyei tanács rét-legelőgazdálkodási és ta­karmányozási felügyelőjéhez. KanSai Lajos a következőket mondotta: — A kukoricának nemcsak a termelése, hanem takarmá­nyozása is gazdaságos. Ezért természetes, hogy az agronó- mushoz és üzemszervezőhöz hasonlóan az állattenyésztő­nek is az jut rögtön eszébe, hogy — ismeretes belső érté­kei mellett — a kukorica a legolcsóbb takarmány. Az ál­lattenyésztés önköltségének 70—75 százalékát a takarmá­nyozási költségek teszik ki, ha az állattenyésztő ezeket csök­Viták egy rendelet végrehajtása körül Helyes-e a kettős fűbér ? Múlt év októberében jelent meg a 26/1959. ÉM számú ren­delet a legelő és apaállatgaz­dálkodás szabályozásáról, a termelőszövetkezeti kezelésbe került legelők és apaállatok további sorsáról. A Legeltetési Bizottságok felszámolása, a le­gelők átadása körül igen sok vita keletkezett. Ezek tisztá­zása annál is sürgősebb, mivel a megyei tanács mezőgazda­sági osztályának rendelkezése szerint május 1. előtt, tehát a kihajtás előtt, minden érde­kelt községben rendezni kell az átadás átvételeket és az ezzel kapcsolatos kérdéseket, el kell készíteni a legelő és apaállat- gazdálkodás 1960. évi költség- vetését. A kérdés tisztázásánál a rendelet szerint első sorban a következőkre kell ügyelni: Abban a tsz-községben, ahol csak egy termelőszövetkezet működik a legelő és apaál­latgondozás feladatait a le­geltetési bizottság felszámo­lásával a tsz veheti át. Amelyik tsz-községben két vagy több tsz működik, vagy ahol a község még nem ter­melőszövetkezeti község, ott ezt a feladatot továbbra is a legeltetési bizottság végzi. Ott ahol a legelő és apaállatgaz­dálkodást a tsz veszi — vagy vette- át, — a legelőre kihajtott háztáji és egyéni állatok után a helyi viszonyoknak megfe­lelő összegű fűbért kell befi­zetni a tsz-pénztárába. Bár a rendelet a fübér ará­nyok megállapítására nem tér ki, helyes ha a termelőszövet­kezet a háztáji állatokra és az egyéni termelők állataira azo­nos összegű fűbért vet ki. A legtöbb panasz éppen ezzel kapcsolatban hangzott el. Ba­ranya megyében is igen sok községben kettős fűbért álla­pítottak meg. A háztáji álla­tokra kivetett fűbér sok he­lyen még a felét sem teszi ki az egyéni állatokra kivetett fűbémek, illetve az egyéni ál­lattartók jószágaira igen ma­gas fűbérösszeget szabtak meg. Ebből az következik, hogy az egyéniek minden áron szaba­dulni akarnak jószágaiktól s ebből a népgazdaságnak nagy kára származhat. A kettős fű bérkivetés tehát igen káros és helytelen. A termelőszövetkezetek a háztáji és egyéni állatok után beszedett fűbért kizárólag a legelők karbantartására és az apaállatgazdálkodásra használhatják fel. Az így befolyt összegből kell biztosítani az apaállatgondozó és pásztor fizetését stb. A ter­melőszövetkezetnek a legelte­tési bizottsághoz hasonlóan be­vétel kiadási költségvetést kell készíteni és azt a községi ta­nács- végrehajtó bizottságával jóváhagyatni. A legelő és apa- állatgondozást a tsz közös gaz­dálkodásától teljesen függetle­nül kell kezelni s az ebből be­folyt pénzösszeget más szük­ségletre — gépvásárlás, állat­vásárlás, előlegosztás stb. -— nem szabad felhasználni; Abban a községben ahol to­vábbra is legeltetési bizottság működik, ott a tsz a közös ál­latállomány részére elkülöní­tett legelőrész után természe­tesen fűbért tartozik fizetni a legeltetési bizottságnak, kenti, akkor olcsóbban állítja elő a tejet, vajat, húst, tojást stb. A takarmányozás költsé­geit pedig elsősorban úgy csökkenthetjük, ha a takar­mányban csak annyi kemé­nyítőértéket és emészthető fehérjét adunk, amennyit az állat faja, neme és hasznosí­tása megkíván. Másodsorban pedig úgy, ha az állatokat a legolcsóbb, tehát egységnyi területen legnagyobb tápérté­két adó takarmányokkal etet­jük. Érdemes összehasonlítani néhány takarmányt. Míg az igen kedvelt és szívesen ter­mesztett őszi árpa egy holdon átlag 1252 kiló keményítő ér­téket és 128 kiló emészthető fehérjét ad, addig a szemes­kukorica ugyancsak egy hol­don 1638 kiló keményítőérté­ket és 122 kiló fehérjét terem. Hasonló az arány a takar­mányrépa és a silókukorica összehasonlításénál is. A siló- kukorica egy holdon 1133 kilo­gramm kemény ítőéntéfckel ad többet, mint a takarmány­répa. A kukorica az állat szem­pontjából elsősorban hizlaló takarmány, amellett a szarvasmarhától a baromfiig minden nemű és korú állat igényli. A tehén évi abrak- szükHégletének például 50 szá­zaléka a kukorica, a hideg­vérű lóé 97,—, hízómarhóé 78,—, a hízósertésé pedig 60— 70 százalék. A kukorica tehát minden állatfajnál főtakar­mány, s ezért az abrakkeve­rékben minden más szemes­takarmánynál nagyobb száza­lékban szerepel. A silókuko­rica (zölden és besilózva egy­aránt), viszont a tömegtakar­mány oknál viszi el a pálmát. Legnagyobb jelentősége mé­gis a tehenészetben van, és­pedig az, hogy etetésével — értékes béltartalma miatt — az alaptakarmányt jóval ma­gasabb tejhozamra lehet be­állítani s így jóval kevesebb pótabrak szükséges. Ebből te­hát az következik, hogy csök­ken a tej önköltsége. A siló- kukorica szila?« etetése külö­nösen gazdaságos és az álla­toknál étrend! okokból is elő­nyös. Hízómarháknál a hizla­lás első harmadában a száraz­anyag-szükséglet 55 százalé­kát, fejősteheneknél és növen- dékmarhá'knál a szárazanyag- szükséglet 50 százalékát lehet szilázzsal fedezni; Száz üsző egy gondozó Megjött végre a SZéP idő! A termelőiszövetkezetek­ben szinte mindenütt hozzálát­tak az építkezéshez. S itt mind­járt szembetalálták magukat a nagy kérdéssel: hogyan épít­sük meg az istállót, hogy az egészséges és olcsó legyen, s benne az állatok gondozása ne vegyen igénybe sok embert, a költségek ne emésszék el a haszon zömét. A favázas istállókról már sokat írtunk, most egy lépéssel menjünk tovább, nézzük meg, hogyan lehetne az új istállók­ban az állatok nevelését egy­szerűbbé, olcsóbbá tenni. A Be- remendi Állami Gazdaság sza­bad tartásas üszőne velősét mu­tatjuk be. A régi, talán már másfél évszázados istálló két hatal­mas ajtaja — inkább kapuja — tárva-nyitva. Az ajtóban felfelé kell lépni, mintegy 30 centiméteres az épületben a trágya. Hajta friss alom. Az. istállóban szabadon kószálnak, fekszenek, kérődznek az iii’zők. Szemrevaló jószág mind. Szőrük fénylik a tisztaságtól, jó kondícióban vannak, szinte sugárzik róluk az egészség. — Októbertől májukig tar­tózkodnak nálunk — mond|i Nagy Lajos állattenyésztési brigád vezető —, illetve nem egészen pontosan jgy. meet be előbb lösznek héthónapos vem­heseik, az előkészítőbe kerül­nek. — Látom, csodálkozik! a vas­tag trágyarétegen. Kérem ná­lunk a legnagyobb hidegben is nyitva vannak .az ajtók, a trá­gya melegít. így a fekvő álla­tok sem fázhatnak fel. — Mikor szokták kihordani? — Amíg benn vadnak az üszők, addig kétszer, s aztán amikor már kimentek a le­gelőre. — Közismert, hogy a jószág belefek’zik a trágyájába. Mi­vel magyarázza, hogy ezek mégis ilyen tiszták. — Hát kérem, nemcsak a disznó okos állat, hanem az üsző is. Sohasem fekszik a trágyájába, ha máshová is fekhet. Már pedig mi naponta bőven almozunk, tehát van száraz fekhelyük. Nálunk nem talál sem rühes, sem tetves állatot, pedig nem pucoljuk őket. Tet.vesedés ollen Matu- doroztuník ugyan, bár nem veíttünk észre rajtuk semmit. Az Istálló előtt tágas kifutó, szemben lévő oldalán egymás mellett egy sor falsiló. Amikor az állat megéhezik, idejön és annyit eszik, amennyit akar. Naponta Öt~zör-hatszor is Itt látni őket, persze, van, amelyik csak háromszor jön ki. Reggel hatkor kezdenek szállingózna, este hétkor pedig már csak ritkán jelentkezik egy-kettő. A Slloetetest igen elmé­sen oldották meg. A két fal közé a szllázs elé talpas fa­vályút tettek, a vályú fölé ge­rendát. Az üszők, maguk előtt toljak a vályút, ahogy a szi- lázst fogyasztják. A lehulló szilázs a vályúba esik, a lábak aló nem kerülhet "takarmány, tehát nincs pocsékolás. nincs tiprás. — Esőben is ide kijönnek? — Igen. Ilyenkor rövidebb ideig maradnak és többször jönnék. — S nem fáznak meg? — Kérem, két év óta egyet­len egy beteg jószágunk nem volt. Azaz, hogy egyik üszőnk­nek kérődzési zavarai voltak, semmi más. — Itt szabadon kószál a jó­szág, nem szoktak verekedni? — Hát ez bizony előfordul. Jövőre azonban már csak szarvtalanított üszők kerülnek ide. Kissé furcsák, de meg le­het szokni. — Természetesen üszőket nem lehet csak szüázsson tar­tani. — Igen, kapnak naponta négy kiló szénát (két kiló pil­langóst. két kiló rétit), a kan­nak másfél kiló ábráién i \ Szilázst szabadon esznek, utó­lagos számítások szerint na­ponta 18—25 kilót szoktak fo­gyasztani. — Mikor abrakoltatnak? — Reggel hatkor és este hatkor. Ekkor kapják a szé­nát íb. A vizet hamarosan be* vezetjük az istállóba, aztán akkor isznak az állatok, ami­kor akarnák. Nyalósó van annyi, amennyi kell. Futort az abrakkal kapnak. Az ab­rak összetétele: 30 százalék búzakorpa, 30 százalék árpa- dara. 40 százalék napraforgó és szója. Az abrakot a vályú­ba önti az etető az abrakoló istállóban, aztán egyezerre en­gedi be az állatokat. — Hány gondozója van en­nek az ötvennél is több üsző­nek? — Csodálkozni fog — csak egy. S mint látja, az állatok mégis rendben vannak. Száz üszőt szoktunk egy emberre bízni. A gondozó minden mun­kát elvégez, csupán a szénét szállítják neki az istállóhoz. — S végül, hogy a dolog velejére tapintsunk, mi a ha­szon az egészből, mennyiért állítanak elő ezzel a módszer­rel egy kiló súlygyarapodást? — Februárban például 23 kiló 65 dekát szaporodtak. A terv 17 kiló volt. Egy kiló 15.00 forint áru tekarménybp került. A terv 17,35. Egyszerű^ olcsó, jó és főleg gazdaságos tehát a be­emendlek Uszőnevelást mód­szere. E módszeré a Jövő, cél­szérű átvenni. (Báling)

Next

/
Thumbnails
Contents