Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-22 / 94. szám

19«*. ÁPRILIS 22.

NAPLŐ

5

Lenin szava ma ércesebben zeng mint valaha

OOOOOOOeX3O0O©OOO©OOGXDOOOOOOOOOQ©OOOOOOOOOOOOOOOO

Ar. Krupszkája:

Lenin emberi arculata

Kortársak visszaemlékezéseiből

<!XDGGOOGOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOeGOOOOO0OOOO©OOOO0OZ>OOO©GGO0OOO©O0O©O0G0OG0OOGGC

I

JCedaes vendig,

Irla: IN. Makejev

meggyőződésévé a proletáriá- tus ügyének győzelme, ez adta a szükséges éleslátást. A pro- letáriátussal való szoros közelségben végzett munka s a proletáriátus ügyéért vívott harc alakította ki benne a jövő emberének vonásait, akinek arculata annyira különbözik a nemesi hősétől, a kispolgári és polgári hősökétől. | mindazokólól, akik a néptől, a 1 tömegektől távol voltak.

1^1 egérteni Iljicset az em- i

*• bért, annyi, mint mélyebben, jobban megérteni: mi is a szocializmus építése — annyi, mint megérezni a szocialista rendszer emberének lelki akaratát.

1917. július 7-én (20-án)

az Ideiglenes KorOOOOOOOOO0OOOOGOOGOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOO0O

iyest a közösségitől. Ezek egyel len egészbe forrtak össze nála Soha sem tudott volna megszeretni olyan nőt, aki mái nézeteket vallott, aki ne lett volna munkatársa. Szenvedélyesen ragaszkodott az emberekhez. Jellemző Plehanovhoz való ragaszkodása, amelyből olyan sokat merített. Ez azonban 6oha sem gátolta benne, hogy keményen harcoljon Ple- hanov ellen, amikor azt látta, hogy Plehanovnak nincs igaza és álláspontja árt az ügynek: sőt nem akadályozta meg abban sem, hogy végleg szakítson vele, amikor Plehanov oboronyec lett.

Az ügy sikerei nagy örömet szereztek Iljicsnek. Az ügy — ennek élt, ezt szerette, ez lelkesítette őt. Lenin igyekezett minél közelebb jutni a tömegekhez és ez sikerült is. A munkásokkal való érintkezés nagyon sokat adott neki. Ezáltal értette meg maradéktalanul a proletáriátus harcának feladatait annak különböző szakaszaiban. Ha figyelmesen tanulmányozzuk, hogyan dolgozott Lenin mint teorétikus, mint propagandista, mint író, mint szerkesztő, mint szervező, akkor megértjük őt, mint embert is. A cikkeiben ég beszédeiben elszórt sok ezer megjegyzésből, sőt egyes kifejezéseiből, fordulataiból is Iljicsnek — a kollektivistának, a munkásügy harcosának — személyisége világlik. Kollektivistának, a munkásügy harcosának lenni nagy boldogság. Az ember állandóan érzi, miként tágul a látóköre, mélyül életismerete, szélesedik tevékenységének területe, hogyan tanul bele egyre jobban a munkába; érzi, hogyan nő együtt a tömegekkel, az ügy sikerével. Ezért nevetett Iljics olyan magávalragadóan, s tréfált olyan vidáman, ezért szerette úgy „az élet zöld fáját”, s kapott annyi örömöt az élettől. Lenin nem lehetett volna olyan, amilyen volt, ha más korban él, s nem a proletárforradalom és a szocializmus építésének korában. A marxista elmélet révén vált mély

Lenin az I. összoroszorazágl köz oktatásügyi kongresszus egyik illése után elhagyja az állami pedagógiai főiskola épületét. m8. augusztus 28-án.

! many parancsot adott ki Lenin I letartóztatására. Lenin fejére nagu díjat tűztek ki. A rendőr- kopók és a provokátorok mindenütt Lenin nyomait szaglászták. Lenin kénytelen volt ideiglenesen külföldre távozni. Ivanov névre szóló iratokkal felszerelve fűtőnek öltözött és egy mozdonyon átlépte a finn határt. Eleinte Jalkata falucskában, majd Helsinkiben, a Blumquist-család házában telepedett le.

Blumquisték szeretettel fo- j gadták Vlagyimir Iljicset és 1 lakásukon rejtegették az ideig- i lenes kormány kopói elől.

Arthur Blumquist mozdony- j vezető 1951-ben meghalt, de felesége Emilia Blumquist még él és egészséges. 84 esz- \ tendős, mégis fürge, jól érzi j magát.

Emilia Blumquist, a Helsin- I ki közelében fekvő festői he- I lyen épült aggok házában fogadott bennünket. egyszerű, kényelmes szobájában. Őszinte örömmel idézte fel Iljiccsel kapcsolatos emlékeit:

— Csak annyit tudtunk, hogy lakásunkon néhány napra megszáll egy vendég, akire úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Persze akkor fogalmunk sem volt róla, hogy Lenin volt ez az elvtárs.

Amikor vendégünkkel közelebbről megismerkedtünk, min denekelőtt azt éreztük, hogy nemes lelkű emberrel állunk szemben. Lenin igen figyelmes, tapintatos volt az emberek iránt. Jelenléte sohasem volt terhére másoknak. Sokat dolgozott. Most már tudjuk, hogy részben lakásunkon írta „Állam és forradalom“ című halhatatlan müvét. (Vlagyimir 'liics később a könyv egy dedikált példányával megajándékozta a Blumquist családot).

Emília Blumquist meleg hangon, szeretettel eleveníti fel Lenin életének néhány ’pizódját.

—- Viügyimir Iljics elméjével cs emberségével, humorával és tréfáival gyorsan megnyerte a környezetében élő személyeket és beszélgető társait.

Blumquist asszony nevetve

mesélt el így esetet, amelynek kapcsán Vlagyimir Iljics később sokat tréfálkozott.

— Néhány napra meglátogatott bennünket Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja. Ezek voltak Vlagyimir Iljics legboldogabb napjai.

Akkortájbian Helsinkiben igen rossz volt az élelmezési helyzet, élelmet csak jegyre lehetett kapni. Nagyezsda Konsztantyinovna hozott Orosz országból egy doboz fekete kaviárt, Vlagyimir Iljics ebéd előtt átadta nekem ezt a dobozt, s megkért, hogy nyissam ki. Amikor megláttam a doboz tartalmát, azt hittem, hogy cipőkrém. (Életemben ekkor láttam először fekete kaviárt.) Ezért hát fogtam a cipőkefét és a dobozzal együtt bevittem Iljics szobájába. Amikor Vlagyimir Iljics meglátta a dolgot, még ma is emlékszem, hogy pajkosan hunyorítva oroszul felkiáltott: „De hiszen ez ennivaló!” — s kézmozdulattal jelezte, hogy a kaviárt eszik, nem pedig cipőt tiszti* tanak vele.

— Vlagyimir Iljics nagyon elővigyázatos volt — folytatja Emilia Blumquist. — Mielőtt sétálni ment (egyedül sohasem engedtük őt az utcára), mindig gondosan tanulmányozta a környéket. De hiszen ez érthető is. Azokban a napokban mindenütt csak úgy hemzsegtek a besúgók és az árulók.

Emlékszem, egyszer Lenin egy orosz újsággal a kezében kijött a konyhába és gúnyos mosollyal lefordított nekünk egy cikket. Arról volt benne szó, hogy a kapók már rábukkantak a Petrográdban rejtőző Lenin nyomára: „Lenin letartóztatása már csak néhány nap kérdése". Lenin sokat jelentő mosollyal, gúnyosan megjegyezte: „Sajnálom Lenint. Hogy mik történnek7” — s ezzel visszament szobájába.

Emília Blumquist befejezésül a következőket mondotta:

— Ezután csakhamar elváltunk kedves vendégünktől. Körülbelül hat hétig lakott nálunk, aztán visszautazott hazájába, hogy végrehajtsa a nagy művet.

nek sem hintett port szemébe

és az emberek érezték Őszinte-OÖÖ©OGOO©OOOO0OCX5GGOG<]>3<D©GÖO0G0O(^©OGOOGO00©GOOG CXDÖOÖG)GÖOGGOOGGOOGOOGOOGGOOOO<DOOOOOOOOOOGOOGOQOe lOOOOOOGOO ségét, nyíltságát

A név kötelez

(5.)

Mindezekután, amit az Iljics gyárról eddig elmondtam, — jogosan vetődhet fel a kérdés: hogyan élnek, mit csinálnak jelenleg az „Iljics” gyári munkások. Anélkül, hogy bármiféle általánosításokba, vag> következtetésekbe bocsátkoznék, mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy az üzerr mai életére a legjellemzőbb az hogy a gyár forradalmi es munkahagyományait ápolják őrzik, és felhasználják ezt * fiatalok nevelésére. Ez, — hog> úgy mondjam, — ez a lenini szellem hatja át az egész üzerr levegőjét. Nemcsak az üzem: múzeumban éreztem ezt, — amelyet megmutatnak munkakezdéskor minden újoncnak felvett munkásnak, — hanerr mindannyiszor éreztem, bárkivel is beszéltem. Ez a forradalmi pátosz, az üzem hős:

hagyományaiból táplálkozó

lelkesedés szülte azokat s munkasikereket, melyeket a békés termelés utolsó 15 esztendejében elértek. A villám« berendezéseket és különféle motorokat gyártó üzem, expori üzemmé vált. Nemcsak a nag> szovjet országban használják fel gyártaTiftnyaikat. hanem Albániában, Kínában és Indiában is. Ezek az eredmények

tették lehetővé, hogy 3 évvel ezelőtt a Szovjetunióban először, itt vezették be a 7 órás munkanapot, s a napi tervek alapján végzett munkát. Jelenleg már megteremtődnek annak a feltételei, hogy az 5 napos munkahét bevezetésén kísérletezzenek. Az új feladatoknak, az üzemi 7 éves terv teljesítésének ez a felelősségtől áthatott szelleme és gyors tempója, különösen érződik most, Lenin elvtárs születése 90. évfordulójának előestéén. Az üzemben „lenini műszak" indult. 16 brigád már megkapta a Kommunista Brigád címet és még sokan indultak harcba a „Kommunista Élmunkás” megtisztelő elnevezésért. Igen. mert ezt hagyta meg Iljics: emelni a munka termelékenységét, utolérni és túlszárnyalni a legfejlettebb tőkés országokat és egy főre eső termelésben, s eközben, ebben a munkában kommunistává gyúrni önmagunkat. Ez lett az Iljics gyáriak élettörvénye. Ez ma is, s még méginkább ez lesz a jövőben.

Itt van például Viktor Csup- rov, a kommunista brigád egyik tagja. Ez áll egyéni tervében :

h 5 év alatt teljesítem a 7 éves tervet.

2. 7 év alatt elvégzem a főiskolát,

3. Elvégzem a zenei tan folyamot, ás másodosztályú minősítést szerzek céllövésből.

Ez Viktornak, ennek a vidám tekintetű komszomolista

esztergályosnak a vállalása. Az elkövetkezendő 7 év munkájának, tanulásának, egyéni életének vállalt kötelezettsége. Ahogy ő maga minderről beszél. ennek a tervnek részleteiről, időbeosztásáról, semmi kétség affelől, hogy Viktor Csuprov ezt teljesíteni is fogja. Teljesíti, mert nemcsak egyedül van. Többen, sókan csinálják ezt. És segítenek neki. Vele vannak barátai, elvtársai. A párt és a Komszomol. Teljesíti mind, mert ahogy a párttitkár, Ivanov elvtárs mondja: a név kötelez.

Tanulni és dolgozni egyszerre. A munkával nevelni és a munkában tanulni, — ez a lenini tanítás az Iljics gyári ifjúmunkások, komszomolisták legfőbb elve. Vojkov elvtárs, a Komszomol bizottság titkára elmondja, hogy 17 osztállyal és 350 hallgatóval az üzem tnek saját esti iskolája van. Tavaly indult be az üzemi egyetem. Az üzem saját maga képezi ki a fémmegmunkáló és villamosgépszerelő szakmunkásait. Ez a szakmai képzés, sokoldalú eszmei politikai nevelőmunkával párosul. A 820 tagú Komszomol szervezet 15 politikai körében ismerkednek a fiatalok az SZKP történetével, közgazdasági és napi politikai kérdésekkel, a Komszomol és az üzem történetével. Ezeket a köröket tapasztalt munkások, idősebb műszakiak, régi komszomoliskolák számára hasznosak és értékesek, de élénkítik, színesítik az üzemi párt és kom- szamol-munkát is. Másnak segítve, mástól is tanulva így törekednek újabb eredményekre az Iljics gyáriak.

Azzal is befejezhetném, hogy ezt írjam: ennyi az üzem történet«, ilyenek a hagyományai, így dolgoznak ma a moszkvai „Iljics” gyárban. De még néhány szó idekívánkozik. miután a látogatás végén Ivanov elvtárs közölte velem: az üzem valamennyi munkása tagja a szovjet—magyar baráti társaságnak. Mo6t talán én éreztem magam úgy, mint ahogy Kuznyecov elvtárs, amikor a gyárról azt mondta: „Lenin gyár sok van, de Iljics gyár csak egy.” Nem tudni ki volt a büszkébb; ő akkor, vagy én most. Búcsúzóul fellapozom az üzemi múzeum vendégkönyvét. Munkásküldöttségeik, turisták, neves külföldi közéleti emberek aláírásai, bejegyzései. Ismerős neveket is látok. Mátyás Mária, Palló Imre, — a Magyar Állami Operaház 1958-ban itt járt küldöttségeinek névsora. S a nevek alatt itt áll. a Ganz- MÁVAG munkásdelegációjának bejegyzése is: „Nagy öröm volt számunkra, hogy megismerkedhettünk, ezzel a forradalmi hagyományokban gazdag üzemmel, az üzem derék munkásaival, akik között Lenin elvtárs Is sokszor járt. Büszkék vagyunk, hogy olyan testvéreink vannak, mint az „Iljics” gyár munká6ai.,,

Ehhez én sem teszek hozzá semmit. Aláírom a nevem.

Moszkva, I960, március.

Kupka Sánder

• munkások vezetik. Az üzemi veterántanács segít a Komszo- moínak abban, hogy a fiatalok megismerjék az üzem forra■ dalom előtti munkásainak nehéz. embertelen életét. Gyű. léseken, összejöveteleken be- , szélnek az öreg kommunisták arról, hogy mennyi áldozatba,

' vérbe került a forradalom győ- . zelme. így ad erőt a múlt harca, így fonódik össze a gyár ’ három nemzedékének munká- . ja, mai öröme. Az illegális ( röpcédulák nyomtatása, a ba- . rikédharcok, a Honvédő Háború kátyusa lövedékeinek j gyártása, így alkot egységes, eszmei-fizikai erőt, lelkesedést, a 7 éves terv megvalósításá- ' hoz, a mai nemzedék kommunista neveléséhez. Ahogy az ’ üzem vezetőinek elbeszélé6ei- . bői megtudtam, a gyár munkásai és fiataljai nem rekednek meg a gyár falain belül.- Élénk kapcsolatot tartanak i más üzemekkel, vállalatokkal.- Nemcsak ide érkeznek külön- féle delegációk, hanem az t üzem is sokat segít más intéz- , ményeknek. Az „Iljics” gyár

■ több pionircsapatot és közép- iskolát patronál. Az 544. sz. í iskolában a gyár szerelte fel a . tanműhelyeket és adott szer- i számokat, alkatrészeket a- technikai szakköröknek. Az- üzem nyugdíjas munkásai eb- 5 ben az iskolában segítik az i új szakmunkás generáció ne- velését. Mint mesterek, ők ve• zetik az iskola termelésd-mű- ’ szaki óráinak gyakorlati fog- » lalkozásait Az üzemi Koros zo- i mól szervezet a gyermekinter- 1 nátusokba sportszak kör vezetőket. a nyári úttörőtáborokba

j pedig Ifi vezetőket küld. Ezek

■ a kapcsolatok «ésösorbgn a’

Lenin a „Felszabadult munka” emlékmű alapkő-letételénél Moszk

vában 1920. május elsején.

I enlnnek, az embernek

" arculata rendkívül érdekli az ifjúságot. Most erről akarok bővebben szólni;

... Lenin a lelke mélyéig forradalmi marxista és kollektivista volt. Egész életét és tevékenységét a nagy célnak — a szocializmus győzelméért vívott harcnak — szentelte. Ez rányomta bélyegét minden érzésére és gondolatára. Távol állt tőle mindenféle kicsinyesség, irígykedés, harag, bosszú- állás, hiúság, a kistulajdonosi lelkületű individualistáknak ezek az olyannyira gyakori sajátosságai.

Lenin harcolt és szókimon- dóan vetette fel a kérdéseket, de a vitában sohasem személyeskedett, tárgyilagos tudott lenni, ezért elvtársai rendszerint nem vették zokon hevességét. Alaposan megfigyelte az embereket, hallgatta, mit beszéltek, igyekezett kihámozni a lényeget. Néhány jelentéktelen apróságból meg tudta ismerni a jellemüket; csodálatos tapintattal tudott közeledni az emberekhez s feltárni bennük mindazt a jót és értékeset, amit a közös ügy szolgálatába állíthatott.

Állandóan megfigyelhettem, , hogy amikor valaki Iljicshez j jött, megváltozott; ezért sze- | rették Iljicset az elvtársak és , ő is annyit merített a velük , való érintkezésből, amennyit j mások aligha tudtak meríteni. , Az élettől, az emberektől ta- ] nulni nem mindenki tud, 11- | jics tudott. Senkivel sem ra- , vaszkodott, nem kertelt, senki- . nek sem hintett port szemébe és az emberek érezték őszinte-©* ségét, nyíltságát;

Jellemző vonása volt a§

* társairól való gondos-Q

kodás. Törődött velük, ha bör-g tönben ült, ha szabadon volt,5 ha száműzetésben vagy emig-8 rációban élt, és amikor a Nép-X biztosok Tanácsának elnöke© lett. Nemcsak elvtársaira volt® gondja,-hanem egészen távol© álló emberekre is, akik segít-Q ségére szorultak. Egyetlen ál-x talam őrzött levelében van© egy mondat: „A segélykérő le-0 veteket, amelyek olykor hoz-g zád érkeznek, elolvasom és© igyekszem megmenteni, amitől csak lehet". (Lenin Művei©, orosz nyelvű kiadás, 37. kötet,©1 454. oldal.) 1919 nyarán- voltgl ez, amikor épp elég más gond-©1 ja akadt, hiszen javában dúlt©1 a polgárháború. Rengeteg dol-g1 ga volt, de soha sem hallottam©: tőle azt, hogy nem ér rá, ami-©1 kor emberek megsegítésérőig j volt szó. ©

Állandóan mondogatta ne-©' kém, hogy többet törődjem a©f munkatársaimmal. Egy ízbon 3 a párttisztogatás során alap-ív talanul megtámadták egyik, a©[ Közoktatási Népbizto&>ágong f dolgozó munkatársamat. Iljics©£ szakított rá Időt, hogy a régi©] Pértlrodalomban kutatva ada-Xj tokát találjon arra, hogy ez ag, munkatárs már bundista korá-©| ban. az Októberi Forradalom©( előtt is a bolsevikokat védel-g] mez*e. S|

Lenin jó ember — mondjákgr egyesek. Ámde ez a régi köz-©1 keletű jelző nem igen illik rá.gj valahogy pontatlan és kevés, ö

I ljics soha nem ismerteti

* sem a családi, sem ag: köri elzárkózást, ami annyira©! jellemezte a végi időket. So-xi W a«n választotta el a szemé-!* I