Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

i960. Április 20. NAPLÓ 5 Halottak nevében az élők ítélnek A háború után, a nürn­bergi per Idején nem hittük, hogy 1060-ban még szaba­don élő, sőt miniszteri szék­be cseppent náci tcmeggyil- kos felett kell ítélkeznie a bíróságnak. Olyan remény- teljes volt az a háború utáni első esztendő, annyi nyu­galmat és békés alkotást »górt, hogy az emberiség vé­letlenül se gondolt arra — eltekintve néhány gyanús, nyugati háborúsbűnös-men- téstől, — hogy a háború utón tizenöt esztendővel a revan- siszta politika olyan szemér­metlenül melengesse a fa­sizmust, hogy volt náci tö­meggyilkosokat ültet a mi­niszteri székbe Bonnban. Ma kezdődik a Német De­mokratikus Köztársaságban az egykori tömeggyilkossá- gak egyik szervezőjének, az Időközben „óvatosan“ sza­badságolt bonni miniszter­nek, Theodor Oberlünder- nek tárgyalása. A közvéle­mény — és ehhez a közvé­leményhez a nyugatnémetek Is hozzátartoznak — élénk figyelemmel várja a tárgya­lást. A Moszkvában április elején tartott sajtóértekezlet óriási felháborodást váltott ki a haladó gondolkodású emberekben, és ez a sajtó- értekezlet igen nagy és sú­lyos csapást mért az Ade- nauer-kormány nemzetközi őr hazai tekintélyére. Nem véletlen, hogy a nyugatnémet közvélemény •* követeli: „szigorúan de­rítsenek fényt a bonni mi­niszter fasiszta múltjára". Az Oberlünder-ügy hóna­pok, hetek óta napirenden van, napról-napra újabb és újabb tények, adatok ke­rülnek napvilágra. A Nach- tigal- és a Bergmann-zászló- aljak Oberländer irányítása alatt követtek el szinte meg­számlálhatatlan gyilkossá­got, gaztettet, erőszakot, t-vov városa és az észak- kaukázusi városok és falvak nePel a megmondhatói an­nak a sok kegyetlenségnek, amit Oberländer katonái műveltek. A levitézlett, tömeggyllkos bonni miniszter háborús bűnpere természetesen nem azt jelenti, hogy ezzel meg­tisztul a bonni kormány a fasisztáktól, de az „Ober- Ifinder-ügy“ előreláthatólag a későbbiek folyamán gyü­mölcsözik majd a haladó tábor számára. Ugyanis rendkívül Jelentős az a tény, hogy a nyugati politikusok orrflntorgatva fogadták az Oberignder-ügyet, a nyugati hatalmak szégyenük magú- hat a náci tömeggyilkos és Adenauer miatt. Ez a fa­gyos hangulat néhány dolog­ban már jelentkezett. Jelen­es azért Is, mert a nyugat­német közvélemény előtt «gyre világosabbá válik az adenaueri revanslszta, hábo­rús politika, a tények, a tö- J^eggyllkos vezető államfér­fiak pályafutásánál nem kell igényesebb bizonyíték Ade­nauer politikája és tervei ellen, s nem utolsó sorban Jelentős ez a per azért Is, Mert legalább egy kivirág­zó« náci politikus „nyuga­lomba vonul", sajnos a jól Megérdemelt börtön helyett. Oberländer többé már nem fér vissza a miniszteri bár- sonyszékbe, a szabadságolás egyenlő menesztés. A bonni uralkodó körök ezzel elis- mertek a vádak valódisá­gát. Az ítéletet a tárgyaláson a nép, a háborúellenes erők Mondják ki. A megkínzot- tak, a halottak, az öregek, a gyermekek, az asszonyok. a?! ítélet végrehajtása nyil­án akadályokba ütközik, le az emberek megvetése **áll a náci tömeggyllkosra Cs „szabadságoló“ cimborái­ra. L I L I O M F I Szigligeti kde víg játéka a Kamaraszínházban A pécsi színészek megérdemelték már ezt a be­mutatót. Nehézveretű, súlyos mondanivalójú drámák után egy vígjátékot, amelyben sza­badjára engedhetik komédiá­zó kedvüket. Éltek is a lehető­Szigligeti Ede színművét jól ismeri a közönség, ha nem színpadról, hát filmről. Két szerelmespár talál egymásra sok mulatságos bonyodalom után, péruljár a számító kocs- máros, meg az érdekházasság­ra spekuláló fővárosi szálló­tulajdonos. A kérdés csak az, hogy a karikírozott jellemék­ből és a lehetetlenségig komi­kus helyzetekből adódó lehe­tőségeket hogyan, milyen esz­közökkel használja ki az együttes; Már az első Jelenetben pusz­ta megjelenésével és a szerel­me» vénlány elvakultságát jel­lemző játékával ízelítőt adott a várhatókból Pataky Erzsi mint Camilla. A következők­ben a csak jelzett fallal ketté­osztott színpadon vérbő komé- diázást láthatunk. Szabó Samu vidáman gyászoló Szilvái pro­fesszora és á másik oldalon Szabó Ottó mint Szellemit me­rőben ellentétes módon ér el azonos hatást. Az első felvo­nás tetőpontja, «mikor egy­mással találkoznak és a kissé már agyalágyult, de saját te­kintélyét túlbecsülő őreg pro­fesszor, meg a minden hájjal megkent ripacs szellemi pár­harcba bocsátkozik. A darab elbírja, sőt igényli a nevette- tég szélsősége« eszközeit Is, dp szóvá kell tennünk, hogy a be­rendezést azért nem szüksé­ges összetörni. A mankónak Is használt színpadi fa-pallos összetörése „terven felüli" ne­veltetést váltott ki a nézőté­ren, amelyből kicsendült a padsorokban ülő kollégák kis­sé kárörvendő kacaja. Szabó Ottónak ripacsot kellett ját­szania, ha ezt tette, dicséretet érdemel, de ez csupán Szel­lemű kiváltsága, a ripacskodás még ilyen vígjátékban is el­ítélendő, Ez vonatkozik a rög­tönzésekre is, amelyek módjá­val „elmennek" ugyan, de ez­úttal túl sok volt belőlük, Avar István kitűnő Ulioorn- fi volt. Nemcsak kellő mér­tékkel komédlázott, hanem va­lóban sikerült megformálnia a hivatását szerető és azért ál­dozatokra kész, tisztaszívű teátristát olyannak, amilyen­nek Szigligeti korában szeret­ték volna látni a nemzeti kul­túráért küzdő vándorszínésze­ket. Mariska fVstró Margit) is az akkori idők idealizált nő­alakjaként jelenik meg. Sze­relmét teljessé teszi a színmű­vészet iránti rajongása. Az első felvonásban a két szerel­mes találkozása, a harmadik felvonásban pedig kettőjük cinkos összeesküvése üdítően teremt kedves pillanatokat, amelyek szinte pihentetőek a sok harsogás közepette. A lánya segítségével gazda­godni vágyó Kánya« Korándy Dénes alakította. Kocsmárosa j bővérű, életteli figura, harag- | jának és örömének a hangja egyaránt harsogó, ahogy illik is a nagyravágyó, gazdag pa­raszthoz. A második szerelmes- pár azonban ki6sé színtelen, s ezt elsősorban Szivler József­nek kell betudnunk. Gyuri szerepében kissé félszegen mozgott (nem a szerep köve­telte félszegségről van szó) és talán ez hatott Gábor Ibi egyébként Jó játékéra Is. Az epizódszerepek is hozzá­járultak a vígjáték sikeréhez, különösen az ifjú Schwanz Adolf szerepében Paál László volt mulatságos. A második felvonás elején Kocsit Margit (szolgélólány) és Fekete And­rás (uracs) rövid némajelenete hűségesen idézte a kocsmai hajnal esömörös hangulatát. Turián György ezúttal is­mét bebizonyította, hogy némi találékonysággal és nagy hoz­záértéssel a kis színpad tetszés szerint „tágítható”. Egészében véve helyes felfogásban, jól adtaik elő a Kamaraszínházban a Liliom- fít, megérdemelte a tapsot és a továbbiakban sikerre szá­míthat, de azért elsősorban a színészekhez kell címeznünk azt a figyelmeztetést, hogy az idei évadban, eddigi szereplé­sükkel igényességhez szoktat­ták a közönséget, akármit te­hát még Szigligeti vígjátéká­ban sem szabad csinálni. (—I—-e) yvyvYVYyyyyyywwvwvwYYWWYv MM it hartaadi t díjat nyeri munkáival Horváth Jánaa lazekas nípivész Horváth Járuxs háromfülú korsóval második díjat, *(ry miniatűr készlettel pedig harmadik díjat nyert a Művelő­désügyi Minisztérium hazánk felszabadulásának 15. évfordu­lójára hirdetett népművészeti pályázatán. itgent£6e*%. LENIN NEVE Th. » Pícsl GPttletanyagfnvarosó Váll. , Pécs, Megyeri út 88. ‘elvesz kőműveseket és segédmunkásokat. 4031 2. Az üzemi múzeum sok doku ment urna között ott fekszik egy kis könyvecske. Lenin párttagsági könyvének a má­solata. A várod pártbizottság ajándékozta a gyárnak, hogy azok a munkások őrizzék, akik között Vlagyimir Iljlcs oly sokszor megfordult, akiket oly közel érzett magához. Büsz kék is erre az „Iljics"-gyériak. — Mert hiába — fordult fe­lém Kuznyecov elvtárs, s sze­mében hamiskós, büszke fény csillan, — Lenln-gyár sok van, de Iljics-gyár csak egyl IIj les­gyár csak egy, — ismétli kis­sé megemelve a hangját. Szavában a szeretetnek és a büszkeségnek olyan egysége cseng, amely mindig csak va­lamilyen nagy dolog iránt szo­kott megnyilvánulni. Valóban. Leninről sok gyárat, iskolát, intézményt neveztek el a Szov­jetunióban, de Iljics-gyár csak egy van, önkéntelenül én is kimondom a szót: Iljlcs. Mint­ha ízlelgetném, keresem-kuta- tom magamban azt a különb­séget, melyet az öreg esztergá­lyos szemének büszke fényé­vel hangsúlyozott. S mikor végighallgatom az üzemi bi­zottság titkárának, az üzemi bizottság elnökének, Kuznye­cov elvtársnak, ■ a többi mun­kásnak az elbeszéléseit, ami­kor megismerkedem az üzem egész történetével, ott, azon a havas, decembervégi délutánon értettem meg igazán, jobban mint bármikor, hogy mit jelent e gyár munkásainak, a szov­jet embereknek ez a szó, hogy Iljics. Az elvtársak elmondották, hogy Lenin öt alkalommal szó­lalt fel a gyér munkásgyűlé- seln. A forradalom utáni ne­héz időkben innét zúdult szen­vedélyes hangja az ellenségre, szállt intő -figyelmeztetése a munkáshatalom védelmére. — Szerettük őt hallgatni, mezt nagy dolgokról is rűen tudott beszélni. Úgy, ahogy mi gondoltuk — emlé­kezik vissza Kuznyecov elv- társ. így mondta Gorkij is, Lenin beszédeiről: „E szavak engem mindig a vasforgács hí. deg csillogására emlékeztettek, melyek mögül csodálatos egy­szerűséggel bukkant elő az igazság művészien kiesztergált alakja“. Azokban a műhelyek­ben, amelyekben Vlagyimir Il­jlcs felszólalt, most nincs mun ka. Lenin szobra előtt az üzem legkiválóbb munkásai állnak díszőrséget. — Számunkra örökké emlé­kezetes lesz, az 1918. augusz­tusi gyűlés, — emlékezik visz- sza Blkov elvtára, az egyik résztvevő. A gyűlés végén so­kan kikisértük Lenint. Még egyszer búcsút akartunk ven­ni tőle, mielőtt kocsijába száll; Ekkor azonban olyan dolog történt, amire senkisem szá­mított. Káplán eszernő re­volveréből váratlanul lövés dörrent. Három golyó Lenint érte, egy pedig a mellette álló munkáaassBony vállába fúró­dott. A szétvert, kapálódzó ellen­forradalom golyója volt ez, amellyel a fiatal munkásállam szívét akarták örökre elhall­gattatni, De nem sikerült az aljas merénylet. A munkások felemelték Lenint, s azonnal kórházba szállították. Az or­gyilkos Káplánt pedig ott a helyszínen elfogták és később George Lodge úr „korszerűéi í“ George Lodge úr, az ame­rikai munkaügyi miniszter helyettese, aki nemzetközi kérdésekben illetékes, a múlt héten beszédet mondott a bostoni városi klubban, s ezt az alkalmat felhasználta, hogy „korszerűsítsen" néhány elméleti meghatározást. A korszerűsítésre azért ragad­tatta magát — saját beisme­rése szerint — mert a népék körében a kapitalizmus szó csaknem egyhangú visszatet­szést vált ki, mivel a kapi­talizmust gyakran „azonosít­ják a gyarmatosítással és a kizsákmányolásai Lodge úr gondolt egy me­részet és kijelentette, hogy „az Egyesült Államokban nincs is kapitalizmus Bár — mondta többek között — az amerikaiak ezt a szót hasz nálják gazdasági rendszerük jelölésére, annak semmi kö­ze a XVIII. századi és XIX. századi monopolkapitalizmus­hoz, amelyen Marx elmélete alapul.. Régi mondás, hogy aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. Aki „korszerűsíte­ni“ alkar, az legalábbis a kor- szerűsitendővel legyen tisztái ban, vagyis azzal, hogy a mo- nopolkapitallzmus nem a XIX., kiváltképpen pedig nem a XVlll. század jellem­zője, s Marx nem a monopol- kapitalizmusra alapozta eh méleteit hanem a kapitaliz­musra. A kapitalizmust nem lehet ilyen „korszerűsítésekkel tisztára mosni, különösen nem, ha a Demokrata Párt egyik elnökjelöltje egy vá­lasztási beszédében kijelenti: „Tizenhétmillió amerikai min den este üres gyomorral tér nyugovóra ... több mint négy millió munkanéiküli van.“ Symington szenátor ugyan­csak választási gyűlésen mondotta: „A múlt évben az állam farmereinek jövedelme 35 százalékkal csökkent“. Lodge úr korszerűsíteni akar, a tények és a válasz­tási jelöltek mást mondanak. A valóság ugyancsak mást mond. Lodge úr ügybuzgal­mában alaposan melléfogott, s most alighanem először ha­zugság-kelléktárát korszerű­síti. ■-%»» ■ ..... Folyami bárka - túlterheléssel Néha megáll az ember esze, hogy milyen nehéz helyzetbe kerül az angol kormány, de végeredményben azért angol kormány, hogy huszárvágás­sal „megoldja“ a problémá­kat. Angliában vészesen elsza- por adtaik a lakókocsi koló­niák. A súlyos lakáshiány következtében elszaporodtak az olyan kocsik, amelyekben nagyon sok munkáscsalád hajlékot talál. A világegész­ségügyi szervezet lelkiisme­retes kutatások alapján meg­állapította, hogy a lakókocsi Invázió súlyos társadalmi és egyben súlyos egészségügyi veszélyt is jelent. Az ilyen veszély elsősorban Angliában tapasztalható, ahol a kocsik­ból lakótelepek alakultak, és az ilyen területeken a leg­különbözőbb járványok kap­nak lábra. Az angol kormány termé­szetesen napirendre tűzte a lakókocsi kolóniák ügyét, de ezidőszerint a kormányban még nem sikerült megegyez­ni a „tárgyaló“ feleknek. — Abban egyetért a kormány, hogy a lakókocsi kolóniákat meg kell szüntetni, csak a mód körül van még vita, hogy milyen törvény alapján tegyék ezt. Ezidőszerint azok­nak a javaslattevőknek van a legnagyobb esélyük, akik egy 1878-ban fogant törvényt akarnak a lakókocsi koló­niák ellen alkalmazni. A törvény szerint „tilos a le- horgönyzott folyami bárkák túlterhelése.“ Irónilkus-e az angol kor­mány vagy egyszerűen ilyen egyáltalán nem szellemes, de vicclapba illő „törvénykezés­sel“ akarja elsekélyesíteni a súlyos és elképesztő angliai szociális viszonyokat — egye­lőre nem tudni Egy bizo­nyos: ami a „folyami bárka* túlterheltségét illeti az igaz. ö&ztcák, és dán naposcsibék ÍAk&zUU a Pécsi Atlanti fyaxdasáq.ba Az elmúlt hetekben tizen­egyezer naposcsibéit importált Dániából és Ausztriából a Pé­csi Állami Gazdaság. Dániá­a Kremlben kivégezték. Bár rendszeres orvosi közlemények jelentek meg Iljics egészségi állapotáról, a látogató munká­sok egymásnak adták a kilin­cset, kórházi betegágyánál; — Még Iljics feküdt, — foly tatja az öreg munkás, — ami­kor a gyárban elhatároztuk, hogy emlékművet állítunk azon a helyen, «hol Lenint a golyó érte. Egyszerű, fából készült em­léktábla volt ez, melyre a mun kasok saját kezükkel vésték az ellenség iránti gyűlölet, és a nép vezére iránt érzett szeretet betűit. — Ti mit csináltok — kér­dezte Lenin a munkásokat, amikor tudomAsárajutott az emlékmű építésének híre. — Emlékművet — felelték azok. — Inkább dolgozzatok, most nincs idő emlékműveket állí­tani. — Emlékművet állítunk Vla­gyimir Iljics, mert nekünk szent ez a hely, — válaszolták a munkások; S azóta, valamivel odébb et­től a helytől, az üzem bejárata mellett márvány emlékművet emelt a nép. Minden évben itt tesznek fogadalmat a pionírok, itt tartják ünnepélyes gyűlé­seket a komszomoliaták. 4 (Folytatjuk) ból repülőgépen, az ausztriai Landesmann baromfikombi­nátból pedig teherautón érke­zett meg a hét közepén az utolsó ezer- ezer darabos szál­lítmány, Az apró jószágok jól bírták a hosszú utat, az utolsó ezer darabból például Ausztriá tói Pécsig mindössze egy hul­lott el. Az értékes külföldi csibéket a gazdaság bogádi üzemegysé­gében helyezték el, ahol szak­szerűen nevelik tovább és tisz- tavérfl tenyésztörzset alakíta­nak ki belőlük. A kifejezetten tojástermelő dán Sussex fajta tenyésztésével évi tojásterme- lésót akarja feljavítani a gaz­daság. Az Ausztriából érkezett Newhampshire csibéket már a berakodás előtt ivarilag kü­lönválasztották és a gazdaság­ba külön csoportokba érkeztek a jércék és külön a kakasok. A Newhampshire kakasokkal a gazdaság saját tojó állományát fogja keresztezni. A New- hampshire jó tojó, évi 190—200 tojást tojik átlagosan, amellett jó húsformákat mutat, tehát gazdasági típus. A Pécsi Állami Gazdaság nagyszabású terveinek végre­hajtásában, Pécs város jobb tojás és baromfihús ellátásá­ban nagy szerepet játszik majd a két új igen értékes baromfi fajta. TRAFÖLEMEZ és melfgágyi faládák min­den mennyiségben kapha­tók. Pécs, Doktor Sándor u. 14 sz. MÉH 2998

Next

/
Thumbnails
Contents