Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-06 / 56. szám

v ja jä iff: 7=w_r^r y '\? i bv Fekete haja előbukkan a fő- kötő alól. Megtörli a kezét, azt mondja: — Éppen öblögetni akar­tam! — és hellyel kínál. Leülök, szembe vele. A kályha mellett ül az any­ja. Annak az ölében meg egy kislány ül, .a kis Ágnes. — A magáé? Kissé meglepődve: j I ____________________ — A lányomé. Nekem csak / asztalon pihen, szeme a múlt egy lányom van és három una- I ban kutat. Talán most ebben bekopog hozza-: — Na megyünk dolgozni? — kérdi és jönnek a kérdéssel a többiek is. A mezőn viccelőd­ve dolgoznak és olyankor, amikor niinnéni azt mondja: „Ha egy napig njyn jövök, nem találom a helyem” — boldog­nak érzi njagát. Most itt ülünk egymással szemben. Kimosott keze áz kám Most meg én lepődök meg Fiatalabbnak gondoltam. Las­san pergeti a szavakat, érző­dik a beszédén, hogy az anya­nyelve nem magyar. Erről árul kodik a neve, a ruhája is. Sztipánov Jánosnénak hívják. Ezt a nevet Versenden gyak­ran lehetett és lehet hallani. A tsz-szervezés után így: — Ha a' Sztipánovné nem kezdi... Nem esett kétségbe Tudta, neki van igaza. Nem esett, két­ségbe, sőt büszke volt arra, hogy első volt. Egy éve működik a termelő- szövetkezet és a hatvanhét éves niin Gáspámé mindennap a pillanatban ismét a bólyi or­szágúton megy; klumpában, öt évig járt klumpában Bolyba egy nagygazdához, ahol a fér­jével együtt voltak cselédek. Vagy talán azokra az időkre gondol, amikor még ez a nagy téglakerítéses ház! még egyszo­bás viskó volt, amire most azt mondják a falubeliek: — Men jen csak ezen föl, ott lát egy nagyudvárú, téglake­rítéses házat, ott laknak Szti- pánovék. Vagy a tíz-tizenkét évvel ez­előtti MNDSZ munkára, vagy arra az időre, amikor a férjét, operálták és ő egyedül tartot­ta el az egész családot, vagy arra, amikor a nagy árvíz ide­Asszonyoké volt a szőlőhegy Kátolyban a farsang utolsó napja régi délszláv népi szo­kás szerint az asszonyoknak Rdia át a szőlőhegyet. Ünnep­lőbe öltözve, uzsonnáé csomag­gá! a kezükben és a legfonto­sabb, a pincekulcs birtokábaii. c.gáoyzene kísérettel, jó han­gulatban vonultak a hegyoldar lon- lévő borospincékhez. Han­gulatos órák után a falusi kul- . túrházban folytatták szórako­zásukat. közülük egy menyasz- szonyt és egy vőlegényt öltöz­tettek népviseletbe és lakodal­mas ünnepélyen fejeztét be a szép hangulatos farsangzáró estét. Persze innen már a fér­fiakat sem lehetett távoltar­tani. jén éjjel szervezte az embere­ket, hogy segítsenek menteni? Talán erre gondol? I Ki tudja. I Arcán mosoly ül és arra a kérdésre: így cselekedne-e ha újból kezdené az életet? — bólint és igent mond. Csobog a víz teknőben. Most éppen ruhát mos Sztipánovné. Megszokta a mosást, mert hol ruhát mos, hol meg az embe­rek gondolatát mossa tisztára. urasai A Nőtanács rendezésében szerte a megyében ünnepi nő- gyuléseiket tartanak a nemzet­közi nőnap 50. évfordulója al- ! kaiméból. Sellyén vasárnap délután 3 órakor, Pécsváradon vasárnap délután 2 órakor; Hidason vasárnap délután 4 árakor, Siklóson szombaton este 7 órakor tartanak ünnepi nőgyűlést. Fegyverrel a kézben Dobó Katicák, Klara Zetki- nek. Zójék és a többi hős nő utóda ő. Harcos tekintetű markáns asszony képe játszadozott előt­tem, mikor rágondoltam. S kedves mosolyé, csinos, fiatal asszony mutatkozott be Vass Sándomé munkásőr vagyok — mondta kedvesen. Amikor arról beszélgettünk, hogyan lett munkásőr, vála­szában messzire kell vissza­menni. Régmúlt időkbe, ami­kor édesapja mint gazdasági cseléd küzdött létéért, a kis család fennmaradásáért. Az­tán jött a felszabadulás. Vál­tozott az élet. Vass Sándorod­ból szakmunkás lett, majd tovább tanult. Most a MÁV Igazgatóságon dolgozik, gyors- és gépírónő. Keserűen emlékezik vissza az 1956-os ellenforradalomra, amikor férjét nem engedték, be munkahelyére, mert kommu­nista volt. őrá is ferde szem­mel néztek, régi párttag ű is. Mikor megalakult a munkás­őrség, édesapja, a 45-ös párt­tag fegyvert fogott. Később 5 is követte apja példáját. 0 DQ. BOGDÁN ETEL0 öt gyermeknek kellett enni­valóról, ruházatról és még sok mindenről gondoskodnia a kisasszonyfái nincstelen nap­számosasszonynak. Nagy gqpd volt ez akkoriban. Nem jutott egyikből sem elegendő! A kis Etelka pedig még ennél is többre vágyott. Hegedű-tanu­lás ... Álmaiban szép koncer»- teket játszott, bírói pulpituson állt. — A valóság bizony égéi- szén más volt. Az apát tönkretette a nagy családért való embertelen ro­botolás. Fiatalon kísérték utol­só útjára. Kereső nélkül ma­radt a osalád. Fiú testvérét majdnem megölte a háború. Vajon meddig futhatta a tanún lás? Sokáig tartott még a hat elemi elvégzése is. Várt rá a munka, kellett a családnak a pénz, kicsik voltak a testvér?- kék. Sírva indult a 14 éves kis­lány a Deutsch-féle téglagyár­ba, ginanázíLim- helyett. Hegyis mehetett volna oda? Nagyon kellett a kenyér. Sóhajtva em- lékraik vissea a testet-lelket l£ CSALÁDI NAPLÓ ölő nehéz munkára, reggel hat­tól este hatig. Igen. akkor any- nyi volt a munkaidő! Kis pénzért, gyermekfizetésért, mely még kisebb volt, csak azért is, mert kislány volt. Na­pi kétezer emelés a cserépke­retekkel. Sokszor áztatta köny- nyeivel a piros cserepeket, sokszor szorította el valami a torkát, a mellét, mikor álmai felötlöttek előtte. Rögös volt az út, míg eljutott a doktori d mig. Mégbetegedett a sok évi tég­lagyári munkában. Más szak­mát keresett: A helyét minde­nütt megállta. Míg végül el­kezdődhetett a régvárt álom. 1953-ban a Bírói és Államügyi Akadémiára került, utána pe­dig a bírói munkában kezdett el dolgozni. Majd a Tudomány egyetem Állam- és Jogtudo­mányi kara következett. Nap­pal dolgozott, éjjel tanú1?. így ment ez öt éven keresztül. Ma tanácsvezető járásbíró. Szép hivatást választott ma­gának. A jogból kisemmizett napszámos asszony szépia még m» is könnyes, ha lányára te­relődik a szó. Az ő lánya ott állt a díszes egyetemi terem­ben; keze a jogar felett eskü­re emelve, hogv mindig hűen szolgálja népének igazságát. Büszke örömmel fogadták test­vére és egykori munkatársai Etelka sikeres tanulásán alt eredményét. Most dr. Bogdán Etel járásbíró. —• Szereti munkáját? — Nagyon szeretem a bírói munkát. Legfőképp a büntető bíráskodást. Nem ment köny- nyen a kezdet. Bizony napokat kellett régi bírák tárgyalásain eltöltenem, hogy. a gyakorlat­ban tapasztalatokat szerezzek. Nagy szív és lélek kell a mi munkánkhoz. Ezért is szere­tem. Megfontoltan, meggondol­tan, hiszen emberekről van szó, azok szabadságáról. Sok­rétűen kell az embert nézni, mert a célunk az ember meg­javítása, nevelése a társada­lom érdekében. Terveiről csak annyit mond,- hogy nagyon szeret tanulni. A könyvek kötik le szabadidejé­nek legnagyobb részét. Mozi­ba és színházba is»szívesen jár. Jövőre szeretne a marxista es­ti egyetemre beiratkozni, mert mint mondja, a szakmai to­vábbképzés mellett az ideoló­giai tanulás is nagyban segíti munkájának jobb ellátásában; Egyedül tartja el családját. Édesanyját és kis iskolás test­vérkéjét,. akinek már köny- nyebb lesz a továbbtanulása, mint neki. Régi munkatársai gyakran keresik fel, hol a lakásán, hol pedig az irodájában egy kis baráti beszélgetésre vagv egy kis jogi tanácsadásra. Mint egy kislány örömmel mutatja, hogy ma reggel kapott a megyei nő­tanácstól — melynek már ala­pító tagja —. egy köszönő la­pot és meghívót a nőnapi ün­nepségre. E szép ünneoen, . a nőnapon sok sikert kívánunk mi is dr. Bogdán Etel járás- bírónak. TUDÓSÍTÁS az úttöraházból Vasárnap délután az úttö­rőházban ötletes jelmezekben vonultak fel az úttör-őház mellett működő vezetőképző csapat tagjai: Az I; díjat a Farkas őrs tagjai nyerték, akik között őrsvezető, zászlóvivő, elsőse­gély-nyújtó, szakács és egy sportoló vonult fel. A II. dí­jat a sakktábla, a III. díjat a zöldség jelmez nyerte. A műsor keretében Gárdos Esz­ter és Mélát Irén — Végh Anna zongorakíséretével ba­lettszámokat adott elő, majd Wolf Ágnes Beethowen zon­goraszámmal szórakoztatta a hallgatóságot. Jót mulatott a közönség az SZTK rendelő jeleneten, ahol a paciensnek vélt villanyszerelő kiléte csak az utolsó pillanatban derült ki. A műsor után tánccal ért véget a jól sikerült úttörő karnevál. Veteránűttörő-taiái kozó Szigetváron Nagy ünnepre készültek Szi­getváron február 28-án. A 789. sz. Zrínyi Miklós úttörő csapat tagjai találkoztak azokkal az elvtársakkal, akiknek valami személyes élménye, tapaszta­lata van az 1919-es proletár­forradalom hősi harcáról. Rö­vid műsorral köszöntötték az elvtársakat és ünnepi raj gyű­lésen vettek részt. A gyűlés után az úttörőkkel elbeszélgettek. A pajtások igen sok érdekes és tanulságos tör­ténetet hallottak. Megegyez­tek a veteránokkal, hogy a jö­vőben egy-egy őrs rendszere1 sen meglátogatja az elvtársa­kat és az így hallottakat fel­dolgozzák. Kovács János a találkozó után levelet küldött a pajtá­soknak. A megható levélben az idős kommunista átadta az úttörőcsapatnak már több mint negyven éve féltve őrzött emlékeit. Egy 1919-ből szár­mazó jelvényt és kokárdát, amit a forradalom katonái vi­seltek. Kovács elvtárs így fe­jezte be levelét: 1 „Negyven éven át őriztem ezeket az emlékeket, és most 62 éves koromban, amikor a fenti csapat tagjává avatott, azzal az elgondolással adom a tárgyakat a fiatal úttörőknek, hogy ezekután ők őrizzék meg becsülettel.“ Kolies Pál rajvezető. Syerineltraiz-paiyazat .4 Dunántúli Napló szerkesz tőségé gyermekrajz-pályáza- tot hirdet, amelyen részt ve­het minden tizennegyedik életévét be nem töltött ta­nuló. A pályázatra beküldhe­tő mindén olyan ceruzarajz, tusrajz, vízfestékkel, vagy temperával készített fest­mény, amely a mai gyerme­kek életét, örömeit tükrözi, A legjobb pályaműveket a szerkesztőség leközli az Út­törő Életben. A pályzatok beküldésének határideje má­jus 1. A bírálóbizottság a legjobb rajzokat és festmé-i nyékét értékes dijakkal ju­talmazza. Az első díj egy fényképezőgép, ezen kívül még sok értékes tárgyat oszt ki a bírálóbizottság. Színes úttörőkarnevál Már hetekkel ezelőtt lázas izgalom lett úrrá a hirdi Bem József úttörőcsapat életében. Jelmezbálra készültek a pajtá­sok. A legkisebb kisdobostól a nagy úttörőig titokzatos sut­togás kezdődött, hogy ki, mi­nek öltözik a február 27-i kar­neválra. Az iskola két feldíszített tantermében várta a csapatve- zetőség a kis jelmezeseket. Vidám csapatdélután Iskolánk a Mohács-belvá­rosi állami általános leányis­kola — úttörőcsapata elhatá­rozta, hogy vidám, farsangi teadélutánt rendez. Az ünnep­séget szorgos készülődés előz­te meg. A legnagyobbak fel­adata az iskolai tornaterem feldíszítése volt. A VII. osztály főleg a kicsinyek szórakoztatá­sából vette ki részét, — és így sorolhatnánk végig, hogy ho­gyan járult hozzá minden raj a teadélután sikeréhez. Mert siker volt. Errol tanús­kodtak a legkisebbek, kipirult arcocskái, csillogó szemei, ami­kor a nemrég megalakult báb­játszó csoport bemutatkozó elő adását nézték. Ezt mutatta ön­feledt játékuk, mikor az egyen ruhába öltözött rajvezetőkkel és nagyobb pajtásokkal közö­sen alakították a kört, mely olyan nagy volt, hogy nem fért el a tornateremben, több részre kellett osztani. S ugyancsak ezt állapíthattuk meg, mikor a több száz gyermek lélegzetét visszafojtva hallgatta és élte ál az egyik VII. osztályos pajtás meséjét. S mikor két órai já­ték és kacagás után a csapat­vezető bejelentette, hogy a ki­csinyek műsora véget ért, sok önfeledt „oh, be kár", hagyta el az ajkakat. Volt azonban még egy vigasztalás: a jelmez- felvonulás, melyet még ők is végignézhettek, sőt sokan részt i* vettek benne, szép és ötle­tes jelmezeikkel. Az I. és U, díjat is a kicsinyek vitték el a versenyben, szputnyik és hirdetőoszlop jelmezeikkel. A felsős pajtások műsorát hangulatossá tette a sok szel­lemes villámtréfa és jelenet. A mindenki által legjobban várt műsorszám mégis a szel­lemi öttusa volt, melybe a meghívott testvér fiúiskola ta­nulói is belekapcsolódtak. Rendkívül izgalmas perce­ket, illetve pillanatokat okozott egy-egy kérdés megoldása, mert fiú- és leánytábor hango­san szurkolt a saját önkéntes szereplői sikeréért. Nagy volt aztán az öröm, mikor egyik, vagy másik előnyhöz jutott. A verseny végeztével a csa­patvezető és az igazgató meg­engedte, hogy 1 óra hosszáig táncolhassanak a pajtások. Rögbin meg is alakult a házi- zenekar: egy VI. osztályos paj­tás tangóharmonikán játszott, iskolánk egyik tanára pedig verte hozzá a taktust a csapat­dobon. Ahol a pajtások kevésnek tartották a zenét, saját hang­jukkal erősítették. Az egész terem közösen énekelt egy-egy jól ismert dalt, s a piros últo- rőnyakkenddk vidáman lib­bentek a sok szőke és bai'na hajfonattal a tánc ritmusára. A szünetekben mindenkit fel­frissített a büfé. ahol kedves osztálymamák kínálták a szendvicseket, a jobbnál-jobü süteményeket és az illatos, citromos teát. Végül, 9 órakor a sok izga­lomtól és játéktól fáradtan, de egy boldog, szép emlékkel gaz­dagabban tért haza szüleivel együtt minden gyermek, hogy másnap újult erővel fogjon fe­lelősségteljes munkájához. CSAPATKRÓNIKÁS Délután fél hat. Gyülekez­nek a pajtások. Titokzatos ala­kok jönnek sorban. Mint a szélvész fut be seprőnyélen a vasorrú bába. Van is kacagás! Megérkezik aranyos ruhában a karnevál hercege, színes öltö­zetű tündérlányok kíséretében; majd Okos Kata is megjelenik; Bár fiú, oly kecsesen lépeget; hogy jobban az igazi Okos Ka­ta sem tudna. Csipkerózsika szép ruhája is nagy sikert ara­tott. Jött sorban a kis huszár; nagy huszár, s büszkén lépdel­tek a parányi magyarruhás leánykák mellett. Ki győzné felsorolni végi*; hogy az 52 jelmezes milyen sikert aratott. A jelmezverseny győztese Csiszár Marika III. oszt. paj­tás volt, udvarhölgyei pedig Kungl Annuska II. és Csányi Erika I. osztályos pajtások. Márkus Antalné csapatvezető Kísérletezz;! Deszkadarab oldalához, ar­ra merőlegesen szegezz arasz­nyi lécet! Vágj egy 15—16 cm hosszúi 3—4 mm vastag vas- drót-darabot, végére gömbölyű fogóval hajlíts kis karikát, vagy laposra kalapálva lyu­kaszd át! A lyukon tengely­ként verj a deszka oldalába vékony szeget a függőleges léc­től arasznyira! Most keríts egy darab vékony vasdrótot, an­nak egyik végét kötözd jó erő­sen a vastag drót tövébe, mi­nél közelebb a szeghez. Másik végét fűzd át a léc felső vé­gébe fúrt lyukon és a drót hosszúságának szabályozásával állítsd be a mutatóként műkö­dő vastag drótot a vékonyra; merőleges helyzetbe! Vágj- ki a rajzlapból negyedkört és erő­sítsd a deszka széléhez úgyf hogy középpontja a szeggel, es­sék egybe! A mutató állását jelöld meg a papíron! Tégy égő gyertyát a drót alá! Mit látsz? Vedd el a gyer­tyát. Most mit látsz? Magya­rázd meg a jelenséget! Végezd el a kísérletet réz-, alumínium- stb. drótokkal, is. Hasonlítsd össze az eredményt! CSALÁDI NAPLÓ a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents