Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-22 / 69. szám

IMA. MÁRCIUS 22.

NAPLÓ

5

Ki termelőszövetkezet — tét hasznos Kezdeményezés

Minden téesz-tag ad egy kotlóalj csibét

A felső egerszegi új termelőszövetkezetben a tez-tagok elhatározták, hogy minden tag egy kotlóalj baromfit keltet és nevel fel a szövetkezetnek.

Mire a csibék akkorára nőnek, hogy közösen való továbbnevelésük szükségessé válik, megteremtik azpk ösz- szevonásának lehetőségeit is.

Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy ez a kezdeményezés az asszonyok kövéből indult ki.

Minden háztáji gazdaság ad *gy 40 kilós sertést

, Bakócán a sertéstetnyésztée Uj lehetőségeit tárták fel.

Köztudomású, hogy a legtöbb újon an alakult termelő- szövetkezetben még nem lehetett teljesen megteremteni a tömeges aertósnevelés feltételeit, mert az épületek, ólak hiányoznak. Sok helyen építkeznek már, de addig is, amíg az ólak építése befejeződik, nevelni kell a sertéseket valahol.

A bakócai termelőszővetke- ssetben mozgalmat kezdeményeztek, hogy mindenki a háztáji gazdaságában neveljen tel égy-egy S0—40 kilogrammos sertést ét azt adja át a téesznek. Ha ezt minden szövetkezeti tag becsülettel teljesíti, hamarosan nagyon szép hizlalásra kész sertésállománya lesz a bakócai termelő- szövetkeaetmekí

WIL'HOINK:

Mégyssemk izi

A Dunántúli Napló levelezőinek értekezlete Sásdon

Pártmunkások, párttagok és pártankivükak egyaránt helyesen értik ma már, hogy a sajtóval való levelezés igen értékes társadalmi munka és szép feladat. Egyre többen vállalják is ezt a feladatot.

A Sósdon március 18-án délelőtt tartott levelezőkön f eren- cia is ezt bizonyítja Az év első napjaiban az egész sásdi járásban mindössze két olyan levelezője volt a Dunántúli Naplónak, akire biztosan lehetett számítani. A 18-én megtartott tanácskozáson már huszonkét levelezőnk vett részt.

Többségük olyan elvtárs, aki még nem írt levelet a lapnak, de akad közöttük olyan is, aki régebben levelezőnk volt, mint például GyenIs, Xorbocz, vagy Vicka elvtárs. A kapcsodat nagyrészt a szerkesztőség hibájából szakadt meg a levelezők és a lap között, márpedig az újság nem lehet életképet. Ha nem támaszkodik széleskörű levelezőgárdára. Erről beszéltek a levelezőankét résztvevői. s igazat is adunk nekik.

A levelezőértekezleten a szerkesztőség egyik munkatársa részletes tájékoztatást adott a levelezők legfontosabb fej- adatairól és kérte az új levelezőket, hogy az igazságnak megfelelő híreket, tudósításokat küldjenek a lapnak, A Je- velezők pedig azt kérték a szerkesztőségtől, hogy ha leveleik nem minden esetben közölhetők, akkor is kapjanak rájuk Választ, hogy tudják, a jövőben mit és hogyan írjanak, Azt is kérték, hogy a szerkesztőség fotóriportere sűrűbben látogasson a sásdi járás községeibe ée közöljön a lap képeket is.

Bíró Sándor elvtAre, a járási pártbizottság ágit. prop. osztály vezetője is felszólalt az értekezletén, köszöntötte az új levelezőket és biztosította őket a pártbizottság támogatásáról, hogy levelező munkájukat rendszeresen, jól végezhessék.

A szivekhez szólok

A keresztespusztai szociális otthon gondozottja vagyok, ahol mindennej el vagyok látTöbbet szeretnénk nlvasni a tsz-parasztság munkáiéról

Olvasóankét Gőrcsönyben

Március 17-én a Dunántúli Napló szerkesztősége bánáti Megbeszélésre hívta meg a «Örcsönyi újságolvasókat, hogy kikérje véleményüket,

■ Az új iskola épületében megtartott ankOfcon mintegy átvert- hatvan ember Jelent meg.

Az asszonyok elmondták, hogy elégedettek az újsággal, de jó lenne, ha s. családi, nevelési problémákkal többel foglalkozna a Dunántúli Napló. Szívesen «avassák a # divat és háziasszonyi tanácsok mellett a két hősenként megjelenő »öelléklsttoen a komolyabb írásokat, melyekből tanulni lehet. A társadalmi életben végbemenő változásokról hírt adó cikkeknek nagy a keresletük. Csepregl Viktomá felemlítette Például, hogy őt a technikai érdekességek, újítások érdekek legjobban. Többet adhatna az újság ezekről, többet írhatna, hisz naponta újabb és l’Uabb gépekkel, fel fedezésekkel lepik meg a mérnökök a vüágQt.

Tavi József iskolaigazgató említette, hogy a külpolitikai fovatban több térképet, ismertető, kommentáló írást lehetne elhelyezni.

Az olvasók problémáik megoldásában nagy segítséget várbak az újságtól. Közérdekű úggyé vált például Görényben az iskola vízellátása, ‘'melynek megoldásához most hiár a« újság segítségét kérik- A göresünyiek nagyon örülnek f gyönyörű, új iskolának, de lehetetlen állapot, hogy múlt ov augusztusa óta nincs víz- *«°lgáltatéH az Iskolában aha- *>yag tervezés és kivitelezés Miatt

Az ankéton részt vevő termelőszövetkezeti tagok kérték, hogy a ipp adjon hírt a közös Sízdálkodás beindulásáról, pörcsönvről, mint szocialista Községről. A* állatokat összevonják, sok hasznos cselekedetet vittek végbe a termelő- következet megerősödéséért. “Veretnék, ha erről a megye «Qbbi községei la tudomást

^ereznének,

„ Miért csak az N8 I-«* csaliról és eredményeiről ad oszletos tájékoztatást a Napló lj®az ifjúsági csapatról mind- *8s*e pár sort, vagy még asrt

sem — kérdezte az egyik gör- csönyt újságolvasó. Móc Sándor kézbesítő a lap példány- számának emelkedéséről beszélt, arról, hogy a göresönyi- ek szeretik az újságot, megnőtt érdeklődésük iránta;

Emelkedett a lap színvonala — jegyezte meg az egyik aazszony — minden nap várjuk már, hogy megérkezzen az újság. Többen hangsúlyozták: az olvasóankét nagyon hasznos. Kérik a szerkesztőséget, hogy máskor is rendezzék meg a falvakban;

—-tava. Elsőrendű étkezés, szórakozás, ruha és minden egyéb, ami feledteti velem, hogy a balkezem és ballábnm hiányzik, ami folytán munkaképtelen vagyok. Egyet azonban semmi sem enyhíthet, '22 éves vagyok még és mint az ilyenkorú fiatalemberek általában, én is többet szeretnék tenni a közöl ügy érdekében. Ezért kérem a Dunántúli Napló szerkesztőségét, hívja fel a pécsi, a megyei vállalatok figyelmét rám. Járuljanak hozzá, hogy egy háromkerekű triciklit kaphassak, amivel hasznos munkát végezhetek jótevőmnek a szociális otthonnak, a velem szembeni gondoskodásáért Mő- lábam nem akadályozna abban, hogy ilyen formán egy sor hasznos munkát végezhessek, viszont munka nélkül nehezen viselem el a sorsomat,

Jenes! Dezső

keresztespusztai szociális otthon u. p, Görcsöny.

Ismét egy autobuszpanasz

A *-os úti készenléti lakóhazakban lakom. Az Erőműnél dolgosom. Egyik nap «iaitem munkahelyemre és aa út közepén, a Mohácsi éti elágaz I» elölt haladt aa Erőműhöz Igyekvő autóbusz. Intettem neki, hogy álljon meg, de a vezető ehelyett rsak mosolygott és belépett a gázpedálba. Gyalog kellett munkahelyemre mennem, A Jelzett autóbuszt elébb Indították a menetrendben szereplő idénél és (gy nem értem el a megállónál.

Kérem a PKV vezetőit adják ki utasításban a vezetéknek, hogy a menetrendet tartsák be, TFMESI ENDRE technikus

11 hetvehelyl tsz-hez csatlakoznak a kénlak

Rövid életű még az Arany János Termelőszövetkezet Kán községben. Rövid életű és ez idő alatt is rájöttek a tagok valamire. Kicsi a község, kiesi a ha- tara. Kávés a szántőföld, kevés a rét, de a legelő te nagy. Kiért MOV határozott az Arany Jdnos Tsz tagsága, hagy a hetvehelyl Aöld Mező Termelőszövetkezethez csatlakozik.

KOKRACg ISTVÁN, Kán.

Portalanítsák az utcái!

Mi. az Alfté-Balokáoy utcában lakók azzal a kéréssel fordulunk

az illetékes szervekhez, ho*y ut- í eánkat portalanítsák, mert a szá- : ráz időben az szinte elviselhetat- í lenül porzik. A lakásunkat újjy- I szólván szellőztetni sem tudjuk a j por miatt, a gyalogjáró tlpztántar- ; tásáról nem Is beszélve. Ha pe4Í3 az eső esik, akkor rettenetes nagy a »ár. Kérjük ezért, hogy valami módon segítsenek az utcánk megjavításában. Nem aszfaltos utat kérünk, csak azt, hogy a sártól és portól szabadítsanak meg minket.

Több aláírás,

Idöjáránjalen tét

Várható időjárás kedd estig! ftO- hóétvonuiáiök, néhány helyen kisebb esd, mérsékelt, helyenként élénk északi, északkeleti szél. a hőmérséklet alig változik. Varható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz a, plusz z, lagmoS

aaabb nappali hőmérséklet ked- an általában 7-—10, észak-koleten 10 fok felett. Távolabbi kilátások: a hét közepén éjszakai fagyok, nappal 10 tok körüli hömérsífllet.

ELNÉZÉST KÉREK

De rn«rt már Igazén nem tudom, hogy vég eredményben milyen nemzet is vagyunk. Ez a probléma ugyanis először — megbízható kutatásaim alapján — a vereckei szorosban merült fel, még pedig a hét vezért termelési tanácskozásom. A vezérek nem tudtak dönteni. Maguk elé idéztek ágy fő sámánt, hogy sí szóljon hozzá oh He* s kérdéshez, A fő *4- mán gyakorlatias amber volt, feláldozott egy fehér lovat, « kinyilatkoztatta: lovas*

így aztán lovas nem zet lettünk. De még milyen karakán lovas nemzet Az olimpiák felújít.teáig minden lovasszámot meg nyertünk, csak amióta olimpia van. azóta nem,

— Na jó — t*néa»- koztak aztán ismét a hét vezérek — rendben van, lovas nemzet vagyunk, de mi hasznunk belőle, ha ezt csak mi tudjug és a külhonokban nem? . .

Egy másik fÓsámán erre is tanácsot adott Megfelelő újítási díjért Juvnsolta, nyissunk egy társasutazásokat szervező lo- vaslredát, hogy *

zások” címmel lovas turista kirándulásokat szervezzen külhonba, Az ős íBUBZ cégvezetőivé Bulcsút, Lehelt, Botondot és társaikat tették Hajtotta őket a prémium így aztán az első lovas turistautazást *t, Gallenba szervezték.

As ottani távirati iroda szemfüles apát- munkatársa ezt meg is örökítette, Igaz. szubjektív szemlélettel írta tudósításait, nem értve és nem sze retve a ml külhonod iránti Snzettei érdeklődésünket, de lovas képességeinkről kény téten volt minden nyugati felfogás rl'e_ nére elismerően nyilatkozni,

Lovas mlvottunk tehát kétségbovonha- tatianul igazolva lett.

— Amikor azonban Habsburg „pártfogóink" követelőzni kezd tok tőlünk ~- hej, de sűrűn történt, példa kedvéért lásd: Mon- tecuccoli pénz, pénz pénz elméletét, ami általában a mi bőrünkre realizálódott

— derék főuraink ígv nyelettek le velünk n bókát: lovas nemzet vagyunk!

Ismérveink profilját azonban bővítőn- Blhari, Dankó

dő Fráter

te a

többi kitűnő zenészünk vonója nyomán kiderült, mi: muzsikus, nótás, táncos nemzet vagyunk!

Na, de hát ki, ha mi nem? Tengerre magyar! — következett egy újabb proíil- változtatási kísérlet Persze, ez halva született ötlet volt Nem kapott újítási dijat érte senki, mert csak egy iovastengerészt tudtak kreálni belőle,, De az meg alapított egy alapot, hogy repülő nemzet vagyunk Gép ugyan nem volt hozzá, de ha már lova*. lovagias, muzsikus, nótás, táncos nemzet voltunk, miért ne legyünk repülők is? Vagy-vagy,.

Vagy teszem azt a mnconi kajak és kenu világbajnokság után spéciéi kajakos nemzet. Mert, hogy ne is mondjam, orröl Is példálózott néhány derék sportújságírónk Amikor pedig meghódítottuk a zöld gye pet és gólt rúgtunk

— sokat — és legyőztük kétszer is a büszke Angliát, rögvest kandidáltuk magunknak a futball világ- bajnokságot é» Fut* t all nemzet lettünk’

— De világbajnokok nem lettünk. A fut- tett

kozó álláspontunkat azoban önkritikusan revldláltuk és utalva ma* sportbell dicső :

sikereinkre szerényen i kijelentettük: sport

nagyhatalom vagyunk I

E sok büszkeségre i okot adó jellemvonás között aztán most már nem is tudok eligazodni. Annál is inkább, m*rt ez még fejlődik. De bizony ám. A minap például az egyik újság vezércikkének elején art. olvastam; újságíró nemzet lettünk.

Nos. ez kitűnő. Mérhetetlen tehetőségek kínálkoznak még ezen a téren előttünk Mert azt is megállapíthatjuk ügye, hogy könyvolvasó, feketekávé fogyasztó, színházba, moziba járó. ruhát vásárló, motort szerető stb. nemzet lettünk, De mi minden lehetünk még? Bízzuk c«ak a fantáziára, Majd kitalálunk még egye és mást. Végül még meg érjük azt is, hogy valaki végre azt javasolja: mi szerény nem zet legyünk és soha ne akarjunk különlegesebbek tenni, mint a világ többi dolgozó népe,

A jóból is

megárt a sok

A közmondásokban mindig van valamennyi igaz»ág. Éb* ** ben is. Nemcsak olyan értelemben, hogy a habostorta- ból jó egy szelet, de egy egész torta már megfekszi az ern* bér gyomrát, hanem általánosságban is. Magából a Jóság* hói" is megárthat a sok — és etekintetben természetesen elsősorban a gyermekek és szüleik kapcsolatara gondolok, hiszen ennek a hetenkénti „négyszemközt" rovatnak ez a- leggyakoribb témája. , ....

Sok szülőt hallottam már panaszkodni gyereke halai-* lansága miatt, amiatt, hogy gyermekük nem tiszteli okét, nem hajlandó semmiféle segítésre vagy csak nagyritkán, pedig jó szülei „mindent megtettek érte". „

Érdemes meggondolni, hogy mi lehetett az a minden , amit a szülők megtettek. Nyilvánvalóan elsősorban az, hogy megvettek neki mindent, amit megkívánt, $ azt is, a-mit nem kívánt, de felételezhették, hogy örülni fog neki. Többnyire ezt szokták elsorolni a csalódott szülők, de csak azért, mert ez az, ami kézzelfogható és lemérhető. A szeretetet mór nem lehet sem forintösszegre, sem súlyra átszámítani.

De annyira biztos, hogy mindent megkapott az a gye-* rek? Abban nem kételkedhetünk, hogy való tan mindent, amit a szülei a gyerek kedvére valónak, számára jónak ta* Iáitok. Ezekkel a javakkal elhalmozták. Kapott a játékom édességen kívül kedveskedést, becézgetést,' dédelgetist és kényeztetést, És ezért hálásnak kellene lennie. De nem az. Ha anyuka megkéri a kislányt, segítsen mosogatni, félreáll a szája, fintorokat vág és még jő, ha ímmel-ámmal mégis* csak odaáll a mosogatótálhoz, de az is előfordul, hogy ke* reken megtagadja az engedelmességet. Megkéri a kisfiút, vágjon aprófát, menjen el a boltba, mire annak eQrgŐs ta* nulhatnékja támad vagy egyéb rendkívül fontos elfoglaltsága, — Lusta kölyök —■ mondja erre anyuka — bezzeg, ha az én szüleim mondták annakidején, hogy tedd ezt vagy amazt és nem tettem meg, kaptam 4« egy a kikora frásztt hogy szikrázott a szemem.

Mit tesz a gyerek az ilyen példálózóéra? Először is nem hiszi el, Saját tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gyere* két nem verik sem az iskolában, sem odahaza (biztonság kedvéért mondjuk talán így: ritkábban) fordul elő, inkább kivételképpen) nehezen tudja elképzelni, hogy szülei gye* rekkorában másképp is lehetett. De akár elhiszi, akár nem, érzi mögötte a burkolt fenyegetést. A fenyegetésre pedig egyénisége szerint reagál. Vagy megijed ét engedelmeske* dik, vagy ellenkezőleg, méginkább megköti magát és ezután nter azért som lesz hajlandó semmiféle szolgálatra.

ilyenkor következik aztán a panasz: hálátlan és lusta a gyerek, pedig „mindent megadtak neki“.

Ha meggondoljuk, az a „minden" nem minden ugyan, de mindenesetre sok. Sok a jóból Másrészről azonban kevés, inert egyolaldú, mert csak a jóból sok.

As, hogy a gyerek „hálátlan", természetes. Éppen olyan terméseetes, mint amilyen természetet a gyerek számára az, hogy amire szüksége van, azt a szüleitől kapja meg, A szü* lók sem várnak hálát, legalábbis nem akkor, amikor adnak, Az élelmet, ruhát maguk ti természetesnek tartják, ez * szülők kötelessége. Az ezen túlmenő ajándékok esetén pedig minden szülő elegendő hálának érzi gyermeke örömét. Ha örül a gyerek, boldog a szülő, s további „hálára" nem is tart igényt, ez -majd csak később, talán évek múltán jut eszébe. De akkor már késő. A szülői gondoskodás meghálá* lásának emlegetése a szülőt és gyermekét egyaránt kényei* metlen helyzetbe hozza. A szülő azt érzi igazságtalannak, hogy szeretete viszonzásáért szólnia kaU, a gyermek pedig azt, hogy minduntalan figyelmeztetik: valamilyen viszont* szolgálatra köteles mindazért, amit szüleitől kap. Ez már nem segít, osak ront a dolgon, a „lusta" és Jiálátlan” gyerek ettől már nem javul meg.

Javítani addig kell a dolgon, amíg nem késő. Idejében kell megteremteni a helyes arányokat: a jóság, a kedvezés nem mehet a nevelés egyéb tényezőinek rovására. Kell néha az erély, a komoly tzó, kell az, hogy a szülő együtt fejlőd* jék a gyerekével, s amikor az már-már a fejére nő, re mondogassa míg mindig: „miért dolgozna, hiszen még kicsi, nem is lusta, csak gyenge, de ha lusta *», majd kinövi’’, A szülői logika ugyanit körülbelül ilyen. De a gyerek lagi* kája is kérlelhetetlen, „Ha eddig ágyba hozták « reggelit, hozzák ezután is, ha eddig apu vágta a fát, ezután se ki* vdnjáik tőlem.. ,* Nagyjából így gondolkodik.

A jó ízűidnek észre keU vennie a gyerek fejlődését és az adott fejlődési szakasznak megfelelő módon kell bánnia vele. Serdülő gyerek gyakran egyenesen tetőzik a bab ti.s- gatástól, a négyévesnek pedig hiába prédikálunk a gyerek és szülő kapcsolatának problémáiról És nem szabad elfelejtenünk, hogy nem mindig az a jó, amit mi annak tartunk, nem mindig rossz az, amit mi annak vélünk. Az a Jő", amit a túlzott mértékű ajándékozás jelent, már nem jó, mert elrontja gyermekünk jellemét. Az a vélt „rossz”, amit a gyerek hőakörüli segítésével vélünk látni, attól tartva, hogy kedve ellenért nalő, fárasztja, elúgyetlenkedi — nem is rossz, mert az egyébként egészséges gyerekek túlnyomó többsége örömmel segít is a rá helyesen kiszabott feladatot játszva végzi el, ha ügyetlennek bizonyulna, szívesen tanul és hamarosan gyakorlatra tesz szert,

,.Jór és „rosszat" a családi életben nem lehet dekára mérni, nem könnyű a helyes arányokat, a helyes időpontot és a megfelelő hangot megtalálni, s ha megtaláljuk is, gy,ik- ran úgy tűnik, hogy eredménye kisebb, mint amit vártunii. Ha azonban nem feledjük el azt a régi, de 16 közmondást, hogy „a jőból is megárt a sok", bizonyosak lehetünk abban, hogy később kevesebb okunk lesz gyerekeink hálátlanságáról, lustaságáról panaszkodni.

mBünkék vagyunk a tvrmelötMÖvetkeaatünkre,

Költségünkben csak néhány hete alakult meg a termelő- szövetkezet Egyetértés néven. Néhány hét alatt mi kívülállók, munkások, ragyogó példáját láttuk községünkben a dolgozó parasztság összefogásának.

Február végén a trágyakordús volt az első közös munka í isz-ben, s ebben a tagság 97 százalékban részt vett. Meg U volt az eredménye. Három nap

álhit kihordták ai útáljótrá- gyét te te

trágyáztak. Ezután saját erőből felépítettek egy 88 férőhelyes szarvasmarha istállót, ■majd a már meglévő épületekből átalakítottak egy S3 férőhelyet lóistállót. Ezen kívül megkezdték egy nagy befogadóképességű kukorieugóré épí tésit.

Mi, a falu ipari dolgozó büszkék vagyunk arra, ilyen termelőszövetkesetünl van.

Ambrus Liszli KÖMény