Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

»60. MÄRCUJS 20.

NAPLÓ

5

„Mi is ilyen hatalmat akarunk"

— Sásdi történet 1919-ből —

KinyOtafe az ablakok, álmos fejek bukkantak elő. Az emberek kíváncsian kérdezgették egymástól, hogy mi készül, minek éz a mozgolódás, Réggel megtudták;

— Vöröskatonák jöttek — suttogta a plébános és menekülésre akarta rávenni a község népét;

— Na, akkor nyugodtan al- hatunk — mondta a falu népe okosan —, mert ha a vörös- [

lehet. Legalább néhanyuinkat

vegyenek be maguk közé.

— Rendben van. Tizeit beveszünk. Kik azok?

Előállott Pilgermayer Antal, egy hatalmas, derék termetű vasúti fűtőimunkás. Bediktálta a neveket. Rövid orvosi vizit, fegyverátadás. Egyenruha már nem akadt. Ezért aztán polgári öltözékből alakítottak át maguknak valami egyenruhához hasonlót;

katonák itt vannak, akkor nem lehet baj. Azok éppen azért fannak itt, hogy minket védjenek;

S elindultak, hogy megkeressék a parancsnokot, aki már el is szállásolta a katonákat s ttaga is az egyik parasztháa- hál szállt meg.

Kik maguk?

“ Ne féljenek emberek, mi

becsületes magyarok vagyunk. Mindnyájan csepeli munkások. Fegyvert fogtunk, hogy meg- védjük a tanácsköztársaságot, vagyis magukat.

— Csepeliek’ Igazán? Hát akkor nagyszerű! — akkor mi is 'beálluniA maguk közé, ha

Megbeszélték a parancsnokkal, hogy a határvédelem feladatát közösen látják el. A csepeli munkásokból lett vöröskatonák tehát bízhattak a sásdi lakosság támogatásában.

*— A túlsó oldalon szerb burzsoá csapatok állanak. Azok a tőkés úri rendet védik. Támadni akarnak. Az a kötelességünk, hogy életünk árán is megvédj ük a munkáshatalmat — mondja a parancsnok, miközben a fegyverek használatára oktatta az „újoncokat”, a sásdiakból lett harcosokat.

Amikor vége volt az oktatásnak, fegyvertisztítás következett;

Vacsoránál a budapesti eseményekről beszélgettek.

— Igaz, hogy március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát Pesten? — kérdezték a falubeliek a parancsnokot. — Itt „Sásd kettőben”, vagyis a sásdi második kerületben azt beszélik, hogy a proletárdiktatúra mindenkit legyilkol, aki nem kommunista.

A csepeli fiúk parancsnoka hahotázva nevetett, de aztán nagyon komolyan mondta:

— Ez nem igaz. Ki hiszi ezt el? Nem is lehet mindenki kommunista. Nem bántunk mi senkit. Azt hiszik, hogy ha mi a népet irtanánk, ide mertünk volna jönni maguk közé beszélgetni? S miért nem irtjuk máris magukat, mit gondolnak, mire várunk? A prolefárdik- tatúra azt jelenti, hogy mindenkinek ellenségei vagyunk, akik a parasztot, meg a munkást kiszipolyozták. És minden munkásnak és minden parasztnak jobb életet teremtünk, akár kommunista, akár nem. Urak nélkül, szabadon akarunk élni. Minden elnyomott ember ezt alkarja. A szerb burzsujók csapatai • ért akarják megakadályozni. Mi azért jöttünk ide, hogy ne engedjük őket át a md határainkon. Nekünk szent dolog a proletárhatalom;

*- Akkor magukkal vagyunk teljesein. Mink is ilyen hatalmat akarunk — mondták a sásdi emberek. A „Sásdi Napló” című újság is ugyanígy magyarázta a proletárhatalom lényegét. Mindenki olvasta. Egymás kezéből kapkodták. S amikor megírta, hogy a Kommunisták Magyar- országi Pártja március 23-án nagygyűlést fog tartani Budapesten és ki fogják szabadítani a bebörtönzött munkásvezetö- ket, a lelkesedés határtalan volt.

Az újságok persze később kapták és később írták meg a

pesti eseményeket, s ezért csakt 26-án tudták hírül adni, hogy!, a tüntetésre nem volt szükség,! mert közben egyesült a szo-f ciáldemokrata meg a kommu-i nista párt és 21-én megszüle-í tett a tanácsköztársaság. Sjsa-| badok lettek tehát az elnyo-i, mottalk, a börtönbe zárt vezetőikkel együtt. Most már aí munkásoké és a parasztoké hatalom.

Május elsején gyönyörű, szín- pompás felvonulást rendezett S Sásd II. kerülete, amely per-| cek múlva kiterjedt Sásdra. Az élen Pilgermajerí Antal vasúti fűtőimunkás ha-í ladt, hatalmas, gyönyörű vö-í rös zászlóval.

A szerb burzsoá csapatok! megneszelték, hogy erősítést® kapott a Baranya megyei prot letariátus, nem mertek egye-5 lőre tálhnadni.

Megkezdődött a dicsőségest tanácsköztársaság célkitűzései-“ nek valóra váltása.

*

így beszélték el a mai sás diák az 1919-es sásdi esemé nyékét, annak az' emlékezete- március 23-ának a történetét amikor a csepeli munkások bő’ lett vöröskatonák a községbe értek, hogy megvédjék a tanácsköztársaság határát.

Az úttörők, iskolások pedig feljegyezték annak a hősi korszaknak a történetét, a ma ts élő 19-es harcosok visszaemlékezései alapján, s össze-- gyűjtve, díszes albumban őrzik.

Gyevi Károly

Sp§OSPÍ*DtoiC>SO#>Í3gOg>iPgÖ«>iP§3*>£^

Madarász Emil:

csihajda

Fent cseh burzsvj divíziók, lent Délen a szerbek, franciák,

Román királyi gyülevész-had Szaggatják, tépik a Tiszát. '

Bent áruló* és gyávaság már Véres megalkuvásra kész, *

Szolnok alatt felállt Csihajda S négy század vörös tengerész

Felállott szürke oszlopokban S vigyázz-ban hatszáz bolsevik,

Felállt porosán, állt zilálton (Fent izzó déli nap hevít)

Felállt a zászlóalj szakácsa S a szanitéc is ottan áll S komor matrózt bőrkabátban S Browninggal ott a zord tanár.

A századokra rátekintve Kiállt Csihajda s szólt ekképp:

„Na fiúk, aztán jól felkösse Mindegyikünk a bőrzekét.

A túlsó part az már románé,

A Tisza-híd az csonka rom,

De hatszáz bolsi, pláne matróz Az se csekélység, gondolom.

Mert hatszáz, matróz, pláne bolsi Az engedelmet, szép erő.

Pláne, ha víg szuronyrohamban Három irányból lép elő,

Következőleg — támadás! és Szolnok az két órán belül Megint vörös, s megint magyar lesz Igazam van? n „FeltétlenülI“

öreg, jó Szolnok városából A burzsuj rémülten rohan Közéjük vágott, mint a mennykő A végső tengerész roham És Szolnok főterén, amelyet Sok véres holttetem takar,

Felállt Csihajda s elmorogta:

^Szolnok vörös lett és magyar ...“

(Részlet)

Q8cW*Sk*<#08aWfcSaK»CSc*<*cga^^

Ahol megelevenedik a történelem

Különböző szakkörök működnek iskoláinkban, úgy vélem azonban, hogy ilyen szakkör, mint amilyen itt a Leőwey Leánygimnáziumban működik, kevés akad. Mivel foglalkozik ez a szakkör? Bizony nem

szalvétát és nem is gyufacimkéket gyűjt, hanem sokkal komolyabb és értékesebb gyűjteI

A Tanácsköztársaság védelmében

Részletek Hajdú Gyula: „Harcban az elnyomók és megszállók ellen" c. könyvéből

1919. május 1-1 jelvény dr. Görcs László igazgató kapta egy idős vasutastól

ményük hívta fel a figyelmet munkájukra. Pécs és Baranya megye munkásmozgalmának dokumentum anyagát gyűjtik szorgalmasan ezek a diáklányok. Dr. Görcs László igazgató elvtárssal nézzük végig a folyosókon és egy külön teremben kiállított dokumentációs gyűjtemény anyagát. A fali tablókon és vitrinekben érifekes, ritka dolgokat látunk. Régi vörös újságok és kiadná-* nyak, jelvények, platkátok, értékes korabeli fényképek sorakoznak egymás mellett. Munkásmozgalmunk történetének legszebb napjai elevenednek meg a kiállított anyag nyomában.

A szakkör vezetője Bánki Márta IV. ostzályos tanuló. Rajta kívül még 26-an dolgoznak a szakkörben. A mosolygós szemű kis Mártival mikor beszélgetek úgy érzem magam, mintha egy komoly történelem tanárnő beszélne hozzám. Bár amikor a tervei is szóba kerülnek, kiderül, hogy ez a vasast kis bányászlány nem tör- tönelem tanárnő, hanem orvos szeretne lenni.

— Tavaly szeptemberben alakult a szakkör — mondja Bánki Márta. — Célunk a munkásmozgalom dokumentum-anyagának gyűjtése Pécsett és vidékén, korabeli újságokat, fényképeket, jelvényeket és még sok mindent, ami értéket ét kifejezi munkásmozgalmunk tevékenységét, vagyis ami dokumentumnak számit. Hogy hogyan végezzük ezt a munkát? Nagy öntevékenység kell ehhez, felkutatni a régi veterán harcosaikat, tőlük kapjuk a dokumentációs anyagokat is, ahol nem találunk írásos, vagy egyéb emléket, ott a szóban elhangzottakat jegyezzük fel 1 írjuk le, Most fejeztük be az 1918-as pécsi t. gyalogezred lázadásáról szóló dokumentációs anyag gyűjtését. Most kezdünk hozzá az anyag rendezéséhez.

Elmondja még Bániki Márta, hogy nagyon szívesen is lelkesen dolgoznak a szakkör tagjai, különösen Ince Hargita, Görcs Erzsi, Hársi Mária, Peti

Bánki* Márta az 1918-as katonai lázadás anyagát rendezi

Éva, Pakuts Róka, Kriszt Erika. A gyűjtés mellett részit esznek különböző Tpályázat okon is, például Bánki Márta, a „Pécsvidéki bányász sztrájkokról" című dolgozatával legutóbb I. díjat nyert. Szívesen í igadják őket az öreg rtéráitok, segítséget adnak komoly és nemes munkájukhoz.

— Gasdagh István —

A zászlóaljnak csak egy részét tudtuk Kaposváron elhelyezni, a többi vidéken, Dont-: bóváron, Banyhádon, Szekszár- don, Tolnán, Topon áron, Gyékényesen, stb. kapott szállást. De állandó összeköttetésben álltunk valamennyivel. Gyakran látogattam meg magam is mindegyik alakulatot állomáshelyén. A dandár katonai parancsnoksága: parancsnok, segédtiszt, parancsnoki beosztott műszaki tiszt stb. nehézség nélkül alkalmazkodott a helyzethez és elvégezték — legalább farm-i’ag — munkájukat Hogy mi élt a le'kükben, nem volt nehéz kitalálni, de — szűk ség volt rájuk. A kiképzést t kapott parancsoknak megfelelően folytatták, annak befejezése után pedig a siófoki hnd- testparancsnokságtól, vagy a hadügyi népbiztosáéitól' kaptuk a további rendelkezéseket.

Szerveztünk azonban a legmegbízhatóbb elvtársakból egy „fegyelmi szakaszt“, bizalmas feladatok ellátására. Heissen- bcrger János szabolcsi vájár volt szakaszvezető válogatta ki erre a célra a 2Ö legmegfelelőbb bányászt és ő lett azok parancsnoka, közvetlenül az én rendelkezésem alatt, ök látták el helyiségeink őrizetét is Odaadó, izig-vérig forradalmár lelkületű ifjú volt valapiény- nyi, igazi katonái a proletárdiktatúrának. Még külön indulójuk is volt a Pécs) katonáknak, melyet Oroszországból visszatért, volt hadifoglyoktól i tanultak és egészítették ki újabb éi újabb strófákkal.

a bányászok ezentúl ugyanazt i a teljesítményt fogják produ- , kátoi, mint a béke Idején. A bányászok azt mondták, közük a kívánságot társaikkal. Ezután szét akartak oszlani, azonban á tisztek és katonák fegyvert szegeztek a mellüknek és kényszerítették, hogy a nyilatkozat tartalmát vegyék tudomásul és vállaljanak felelősséget, hogy társaik az abban

Bizalmi férfiak válogatták ki az idősebbeket, akik mar nem voltak katonának alkalmasak, hogy csak ezek menjenek visz- sza és soha sem azon volt a vita, hogy menni akart, akit maradásra jelöltek ki, hanem azon, hogy vonakodtak elfogad ni a .beosztást azok, akiket visszatérésre „ítéltek“.

Jól jellemezte a bányászok hangulatát a Népbiztosok Ta]) ovid idő alatt kiépült a: *■ én munkaköreim szerve ?ete és megindult mindéi hányban a munka. A pro-pn Sandafeladat ellátása céljábó , hopes hálózatot kellett kiépí teni megbízható elvtáreakbol akik a szerb nyelvet beszéltél gyanú keltése nélkül kereshettek fel horVát és szerb vámokat, hogy azok szociálist* tervezeteivel, illetőleg egyes toctal istákkal az összeköttetést felvegyék és fenntartsák Másoknak az volt a feladata hogy a Drávától délre elhelye- "’el' randa csapatok körében tftsák. a békepropagandát. Jó- •és/.ben különböző 6ZÍnű és *v' v i kolóniáiig csapatok ál- *‘;‘:hásoziak itt, ami az én'ntke- 3.t természetesen megnehezí- e ; v Legkönijyebben a meg- terület, Pécs, Mohács k'kl «, stb. népével 'adtunk kapcsolata' teremteni, hisz tekben jól ismert elvtársakhoz fordulhattunk.

Nagyon fontos feladat volt ® katona: szervezés, illetőleg a •hegszervezett alakulatok poü- 3'<i irányítása és nevelése J °rö' József alezredes parancs h°ksága alatt állottak itt mái ty dandár keretei, de nagyon volt ennek tartalma, k'-nben Kaposváron voltak, híve érkezésem hírére ide ,t ''lokezlek a sztrájk idején ' bányászok. akik

nem tértek haza Nagv u.’ ünnepeltük a v'szont- f,',.' ' mint a világ 'etz'er- «... ’^p—bb d-'gát. fogadták %-n?at. hogy akit családi a.,‘' hiényei nem kényszeríte- «lÍLnp 'érjen vissza, hanem 10n be vörös katonának;

nácsa sajtóeiőadojának jolen- , tése 1919. április 19-noJ: „Ko- pacsek Ervin, dombóvári direktóriumi tag közli: Tegnap a Mecseken át Hajdú Gyula politikai megbízotthoz bányászok érkeztek Pécsről» akik elbesz^- ték. hogy csütörtökön a szert parancsnok összehívta 6 bányászok bizalmi férfiéit és gépírásos nyilatkozatot tett eléjük, melynek alapján kötele- aettatgrt fcefl vélUlníok. hogy

oglalt parancsot teljesítik. — \ bányászok azt kérték, jöj- ünk segítségükre, vagy ők lógnak fegyvert a szerbek élén, mert ilyen körülmények cözött nem hajlandók továbt ílni“.

Alig hiszem, hogy akár s meg nem szállt szabad Magyarországon lett volna egyetlen város, mely ilyen arányban járult a magyar Vöröi Hadsereg MépftósAhez.