Dunántúli Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-19 / 67. szám

WW, MÁRCIUS 19. NAPLÓ Felszabadulásunk 15. évfordulójára újabb felajánlásokat tesznek az ipari üzemek dolgozói Pécsi Közúti Üzemi Vállalat ^ feladatként jelölték meg foglalatnál a termelékenység torsét. a határidő előtti tokavégzést, a fokozott gép- to*ználást, az anyagtakaré- to^Sot. Az 1960. évi tervfel- ptok megoldása érdekében * dolgozók vállalták, hogy ®íederkény község közeié­ül lévő elhagyott kőbányá- ^1 biztosítják az 59-es út- 0® szükséges kőanyagot és ^ 39 ezer forintos költséget Szítanak meg Okításoknál. Az előmelegí- h. lepi gőzkazánokat az ed- fa- és széntüzeléssel szem- .Pakuróval fűthetővé ala- át s ezzel 20 ezer forin- «karítanak meg; "Portalanítási munkáknál Jtoórétegkészítésnél kikü- ílk a kézi erő alkalmazá- ezzel mintegy fél millió költségtől mentesítik a laságot; Ésszerűbben , a szállításokat is le- ^-'olítani, a saját kőbányák- I ® kézi rakodás helyett gé- ^odást vezetnek be. ^ 'előszállítások alkalmazá- v“!. a Ribakov-inozgalom illesztésével, a gépek , “ kihasználásával az elö­lj,, nyereséget 0,2 százalék - kívánják túlteljesíteni. 1 Vállalták a dolgozók, hogy a pécs—villányi úti szélesítést április 10 helyett március hó 3Í-éig befejezik. Ugyanitt az úthengerlést június 20 helyett június 15-re végzik el. A hird —szászvári úti itatásos hen­gerlést augusztus 1 helyett jú­nius 20-án kezdik meg és au­gusztus 31 helyett, 10-ére be­fejezik. Az 59-es számú pécs— mohácsi úti korszerűsítésnél az egy hengerre kalkulált 12 ezer négyzetméter teljesít­ményt egy hónapra vetítve 14 ezerre növelik, s így 15 nappal tudják megrövidíteni a léte­sítmény elkészültének határ­idejét. A Pécsi Közúti Üzemi Vál­lalat dolgozói azt is vállalták, hogy a termelékenységet a ter­vezettel szemben 2 százalékkal növelik. Ezt úgy akarják el­érni, hogy kiküszöbölik a múlt évben tapasztalt rendszertelenséget, szervezetlenséget, a munkások gyakori áthelyez- getését. A szocialista brigád cím elnyerésének feltételei kö­zé bevették pontként a munka­módszer-átadást, a gyengébbek segítését, tanítását. A munka­idő jobb kihasználását is vál­lalták. Természetesen ehhez szükséges, _ hogy jó legyen az anyagellátás, állandóan legyen munkájuk a dolgozóknak. A szállítások jobb megszervezé­sével a műszakiak elő kíván­ják segíteni a munkafegyelem megszilárdítását. A Közúti Üzemi Vállalat dolgozói ebben az évben mara­déktalanul eleget akarnak tenni vállalásaiknak, gyorsab­ban és jobb minőségben elké­szített, illetve felújított uta­kat akarnak a közlekedés ren­delkezésére bocsátani. Tavasz van a szőlőkben is IDŐJÁRͧJELEHTÉS Várható Időjárás szombat estig: felhőátvonulások, néhány helyen kisebb esővel, vagy futó záporral. Mérsékelt, helyenként még élénk északi, észak-keleti szél. Az éjsza­kai lehűlés még erősebb lesz, több­felé újbői fellépnek a nappaB fa­gyok. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 2—plusz 2, leg­magasabb nappali hőmérséklet szombaton 5—8 fok között. Távo­labbi kilátások: hűvös Idő. fiatunk nyomán Gyors intéskedés « pécsi közvilágítás megjavítására <■-——;— «.írül (ttunk, ä külvárosokban sok he- ? bem égtek a lámpák, 11- nincs megfelelő világí- ,számos utcában. Az Áram- Vállalat Pécsi Egy héttagú szsrelőbriigád állandóan járja a várost és ja- . vítja a több mint négyezer köz- világítási lámpát. Sok a dol­guk, mert még a vezetékek karbantartása is, — ami pedig szabadulás ünnepének tisztele­tére, hogy napi munkájuk el­végzése mellett terven felül húsz fénycsőarmatúrát szerel­nek fel a Rákóczi úton és a Doktor Sándor utcában. Bírálatunk nyomán a hibás közvilágítási lámpákat is sür­gősen kijavították. Ezért csak az elismerés hangján szólha­tunk az Áramszolgáltató Vál­lalatról és a közvilágítás-szere­lőkről. Hillebrand Lajos A Szőlészeti Kutató Intézet pécsi telepének déli lejtőire is megérkezett már a tavasz. A nyílegyenes sorokban hú­zódó tőkék mellől elszedték a földet, ami védte a téli fa­gyok ellen. Megtörtént a ki­takarás. De a következő mun ka, a metszés is megkezdődött már, szaporán csattognak az ollók a szakértő munkások kezében. A fnáriai telep eme­letes présházában, az egyik szobában 5—6 ügyeskezű asz- szony oltványokat készít; — Több évi kitartó munka eredményeként elértük azt, hogy most már csak az álta lünk nemesített fajtákat sza­porítjuk — mondja Németh Márton, a pécsi telep veze­tője. — No és milyen fajtákat ér­demes ezen a vidéken szapo­rítani? — Szerintünk a Furmint, az Olaszrizling, a Cirfandli, a Hárslevelű és a Fehér bur­gundi hálálja meg leginkább ezen a vidéken a gondosko­dást; — Mi lesz a sorsuk a most készített oltványoknak? — Három hétig meleg, pá­rás helyiségben tartjuk őket, majd az úgynevezett „isko­lába” kerülnek. Ez azt jelenti, hogy néhány centi távolságra földbe rakjuk őket, itt meg­gyökeresednek, aztán jövő ta­vasszal kiültetjük a szép, dús­gyökerű oltványokat. De már az idén is ültetünk saját ne- mesítésű fajtákat, mégpedig úgy, hogy egy fajtával egy holdat telepítünk. Természete­sen ezeket a táblákat bőven ellátjuk tápanyaggal, rend­szeresen kapnak istállótrágyát és évenként szórunk a sorok közé különféle műtrágyát is. — A pécsi telep laborató­riumának a neve országosan ismert. Jelenleg milyen vizs­gálatokat folytatnak itt? •— Munkatársaim 200 bor­fajta minőségi vizsgálatát vég­zik most a laboratóriumban. A mennyiségi vizsgálatok ugyan­is már megtörténtek és kide­rült. hogy az általunk neme­sített fajták a termés bősége tekintetében sem maradnak el a régebbi fajták mögött. A minőségi vizsgálat során pe­dig az alkohol-, a sav- és az inverze ukor-tartalmat állapít­juk meg. — A Fajtanemesítő Intézet nemrégiben országos versenyt rendezett, ahol valamennyi nemesítéssel foglalkozó inté­zetünk részt vett boraival. A pécsi kutatóintézet milyen eredménnyel szerepek, ezen? — Már a tavalyi hasonló Versenyen is részt vettünk és az általunk nemesített fajták boraival nem vallottunk szé­gyent. Az idén magam is fel­utaztam borainkkal a főváros­ba. A zsűriben nem vettem részt, de amint a kollégáim mondták, az idén is jó helye­zést érünk el borainkkal. Pe­dig lehetőségeink nem olyan jók, mint az ország más ré­szein működő kutatóintézeteké, mert kicsiny a helyünk és a berendezéseket is korszerűsí­teni kellene. Az ősszel a má- riai telepünkön építenek egy növényházat, ez majd sokat segít a nemesítést munkála­toknál. Minél többet építsenek a tsz-ek saját anyagból és salát erőből A megye termelőszövetke­zeteiben, az új termelőszövet­kezeti községekben is örven­detesen nő az építőbrigádok száma. Nagy jelentőségük van ezeknek az építőbrigádoknak. Nemcsak azért, mert így nagy terhet vesznek le az állami építőipar válláról, hogy az ál­lami építőipar más, nagyobb feladatok megoldására vállal kozhat, hanem azért is, mert ezek az építőmunkások ott vannak helyben, a községben, maguk is tsz-tagok és a tér melőszovetkezet úgy gazdál­kodhat velük, ahogy éppen jónak látja. • Több új termelőszövetkezeti községben ezek az építőbrigá­dok már munkához is láttak. Olyan istállókat alakítanak át termelőiszövetkezeti istállók­ká, amelyek nemrég még a kis parcellás gazdálkodás cél­jait szolgálták. Több helyen régi, romos épületeket bon­tanak le és ebből építenek újat. Másutt olyan elgondolás tapasztalható, hogy az új ter­melőszövetkezeti községben vályogot vetnek, ebből építik meg majd az istállók falait, te­tejére pedig szalmát tesznek. Egy szó mint, száz, mind több az olyan törekvés az új ter­melőszövetkezeti községekben: minél többet oldjunk meg a magunk erejéből. Ez a törekvés helyes. He­lyes azért is, mert jól jár a termelőszövetkezet is, jól jár az állam is. Az ál!am_ iól jár • azért, mert a me?'' ”ö építő­anyagot más célra h _ Tálhat­ja fel. A termelőszövetkezet Viszont azért jár jól, mert be­bizonyított tény, hogy a ter­melőszövetkezeti építőbrigédok — mivel itt nincs rezsi, mint az állami vállalatoknál — mintegy 30 százalékkal ol­csóbban tudják elvégezni ugyanazt a munkát, mint az állami építőipar; De jól jár a termelőszövet­kezet azért is, mert minél na­gyobb értékű saját beruházást végez, saját anyagból, saját szakemberekkel, annyival töb­bet törölnek él az esedékes hi­teléből. Ez zsebbevágó kérdés. A ta­gok zsebébe vág. Éppen ezért nem lényegtelen. Tanácslag»k fogadóórái í KERÜLET Március 21-én este 6 órakor Amrein Istvánná és Dorn Lajosné MSZMP Budai n. szervezet he­lyiségében. Március 23-án délután 5 órakor: Hartmann Lajosné pécsbányai vb- kl rendeltség. Március 24-én délután 5 órakor: Ramaisl Ferencné Körös u. 7. Március 2S-én délután S órakor: Nyéki László pécsbányai üzemi pártszervezet háza (tanácsterem), este 6 órakor Csíki Lajos Pelsö- Balokány u. 31., Kónyi Dávid péesszabolcsi falusi kultúrház, Márton Zoltánná Táltos u. 5/2., Peti József Vasas II. falusi iskola. Itt. KERÜLET Március 22-én délután 5 órakor Rugási Endre és Hódi Szilveszter- né, Pannónia Sörgyár. Március 23-án délután 5 órakor: Hadnagy Árpád új-meesekaljai pártszervezet, 39-es Dandár u. Közlemények Áramszünet lesz 21-én 7 30-tól 16 óráig 110/190 V feszültségről 220/380 V feszültségre való áttérés miatt a Kalinin út, István út, Kálvária utca. Zöldfa utca, Mi­hály utca, Hatház utca, ötemető utca, Szőlő utcák által behatárolt területem * Pécs város n. kér. Tanács VB mezőgazdasági csoportja felhívja azokat a II. kerületi lakosokat, akiknek kishaszonbérlete 1959. no­vemberében lejárt, hogy szerző­désük meghosszabbítása végett 1959 március 21-től 26-ig terjedő időben délelőtt 9-től 12 óráig a lejárt szerződésükkel együtt a mezőgazdasági csoport (tanácsháza I. 50. szám alatt) helyiségében je­lenjenek meg. Mindazokat, akik a szerződésük meghosszabbítása vé­gett a fent jelzett időben nem je­lennek meg. a szerződésről le- mondottaknak nyilvánítjuk. Széljegyzetek egy ítélethez a terven felül vállalt fénycsőarmatúrákat a Rákóczi úton ehetőségén felfigyeltek hív e •és az ab,3an említett Omlásokat, (múr ami az rSf-' z°lgáltatóra tartozik) kijavították. v®gigjártuk ugyanazo­ViL\e!yeket, ahol rossz volt V;'ní*^K' Az Aramszolgálta- k „ ialat Üzcmvezetőségé­löi Műszaki vezetője és sze­le e fértek végig utunkon. a'kalommal nem este i't m -a városban a kedvün- ágj^-e|'s bekapcsolták a köz- la, eSt Meggyőződhettünk valóban most már ütt égnek a lámpák. a kétszáz kilométert is meg­haladja — az ő feladatuk. A A kapcsolóállomások rendben- t árpását és a-vezetékek men­tén a galyazást is ez a brigád végzi. Az is hátráltatja munkáju­kat, hogy csak egy létrás gép­kocsival járhatják a várost. Most már ígéretet kaptak ar­ra, hogy hamarosan újabb :lyen autót kapnak, a javítá­sok gyorsabb elvégzéséhez. Nem a szerelőkön múlik tehát ha néha sötétek az utcák, ők még azt is felajánlották a fel­A pereskedést, a rossz szomszédságot „török átok­nak nevezték régen. Jó szomi szedők, ismerősök voltak ké­pesek sokszor egy életen át n bíróságra járni, fizetni a per­költségeket s váltig hangoz­tatni a saját igazságukat. Ke­rül, amibe kerül, de ők meg­mutatják, velük nem lehet babrajátszani. Pedig legtöbb­ször csak „átnyúlik a fa ága a kerítésen, kié a gyümölcs?“ - viták voltak. De a konokság, mindkét fél makacssága gene­rációk életét keserítette meg. Manapság mind kevesebb az ilyen per, de még — mint a következő példa bizonyítja — nem szűnt meg egészen. Igaz, nem bagatell-ügyről van szó. Az öreg bácsi, aki bejött a szerkesztőségbe igazságát keres ni — sír. Könnyezik, mert — mint módja — csúnyán elbán­tak vele azok, akikkel jót tett, akiikre házát, kis kertjét, gyü­mölcsösét örökségül hagyta. Felteszi a szemüvegét és re­megő kézzel nyújtja a papíro­kat. Miről is van szó? Felesége meghalt, egyedül maradt. Nincsenek rokonai, nincsen senkije, aki öreg nap­jaira gondozná, ápolná. Volt egy családi háza, 520 négyszög­öl kertje. Gondolta, hogy kis vagyonkáját odaadja annak, aki a hátralévő néhány évben gondozza. Felesége keresztlá­nyát kérte meg erre. Az asz- szony — férjével együtt — örömmel vállalta. Miért ne? Bárhogy is számítjuk, jóval többet, mint tOO ette forintot ér az ingatlan, nem beszélve a kertről, a gyümölcsösről. Meg­kötötték az örökösödési szerző­dést, amely szerint minden va­gyona — halála után — eltar­tóira száll. Mit kért cserébe? „Családtagként teljes mérték­ben engem életem végéig il­lően és teljes mértékben eltar­tani, ... szeretettel körülvenni ... ruháimat rendben tartani, ... hta beteg leszek, ápolni . Teljesíthető kérések. Nem is volt egy ideig semmi baj A leendő örökösök beköl­töztek a házba, az öregnek egy különbejáratú szoba jutott. El­te idős napjait. Hanem az egyik napon az eltartók azzbl a kéréssel áll­tak elő, hogy még éleiében írassa rájuk a vagyonát, meri ha nem, elköltöznek. Megint egyedül maradhatok — gon­dolkozott a bácsika, s mit volt mit tennie, teljesítette kérésü­ket. Fele vagyonát rájuk irtat­ta azzal, hogy halála után egész vagyonát öröklik. Most már nyeregben érezték magukat az eltartók. Fele va­gyon már megvan, most már csak taz öreg halálára kell vár­ni. De a bácsika idős kora el­lenére is jó egészségben van, jó egynéhány évet élhet még. A vagyonszerzési láz elkapta az eltartókat — mondja. Már nem vették szeretettel körül, már nem gondozták, nem ápol­ták úgy. mint a szerződésben ígérték. Az öreg napjai mind keserűbbé váltak, idegennek érezte magát környezetében, úgy tűnt, — ismét magára tadt, Be teMt * hála. Bírósághoz fordult, tegyenek igazságot, adják meg a nyugalmát. S a bíróság meghozta az íté, letet. Az örökösödési szerződési módosította: a szerződésben ki­kötött eltartási, gondozási, ápo­lási és gyógykezelési költsé­gek helyett arra kötelezi az el­tartókat, hogy havonta fizes­senek 600 forintot mindaddig, míg felperes a szerződésben foglalt természetbeni juttatá­sokat önként és ismét el nem fogadja. S az ítélet végén egy érde­kes bekezdés: „Peres felek részben pernyertesek, részben vesztesek, ezért a bíróság az első és másodbírói eljárás so­rán felmerült perköltséget mindegyik peres fél maga vi­selje“. A perrel tehát egyikük sem jutott dűlőre. Az eltartók most havonta 600 forintot kötelesek fizetni, — az öreg pedig vég­eredményben nem találta meg számítását, mert nem pénzre, hanem szeretetre, gondozásra van szüksége. Mit csináljon, hogyan sze­rezze meg nyugalmát? Ügyvéd­hez fordult. Felvilágosították, hogy nevén álló fél vagyonát még eladhatja. De ki veszi meg? Ki vesz egy fél házat, ilyen bonyolult vagyont? Fel­ajánlotta eltartóinak. „Nagyon olcsón ajánlottam, de hallani sem akarnak róla. Tudják azt ha én holnap meghalok, min­den az ölükbe pottyan“t ** mondja, a ■ ---Vu Most jőn-megy mindenhová, ahol úgy véli —, segítenek raj­ta. A szerkesztőségbe is azért jött, hogy írjuk meg tanulság­ként az esetét. Írjuk meg, hogy akadnak még ma is olya­nok, akik kapzsiak, hálátlanok. Valahogy segíteni kellene rajta. Idős, MÁV nyugdíjas, miért ne élhetné le vissza lévő életét nyugalomban, boldog­ságban. De ez talán inár nem is a bíróságra tartozik. Ügyüket házon belül keli rendezni. Az eltartok gondoljanak arra, hogy lényegében jelentős vagyonhoz jutottak, nem is olyan nagy ellenszolgálgatás árán, s vegyék számításba, hogy egy idős emberről van szó, akinek rajtuk kívül nincs senkije. Lehet, hogy néhanap­ján összezörrennek, de ez nem ok a végnélküli ellenségeske­désre. Van úgy még néha, hogy a fiatalabbak mielőbb maguktól távol akarják látni az öregeket s nem gondolnak arra: ők is megöregszenek egyszer. Az idősebbek pedig sokszor a ma­guk régi életmódját akarják rákényszeríteni a fiatalokra. Már pedig ez is lehetetlen. Itt csak egy segít: a kölcsö­nös megértés. Ebben az esetben pedig — ha kölcsönös megértés nincs — a törvényre tartozik talán is­mét megvizsgálni a panaszt — s ha úgy találják — me (faka­dályozni azt, hogy egy idős ember egész életében összeku- porgatott kis vagyona érdemte­len kezekbe kerüljön. GARAY FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents