Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-09 / 33. szám

tm. február «. N A Plö feltétlenül többet kell beszél­ni a szinte határtalan erőfe­szítésről, mely a munka meg­könnyítéséért, a munka bizto­sításáért folyik szakadatlanul. A betonidomokkal, a csavaros főte felfüggesztéssel, a keramit és egyéb kísérletekkel egyre inkább elűzik az alattomos bányarémet. S az ilyen fajta gondoskodás egyre érettebb gyümölcsöt teremt, amely leg­inkább lemérhető a napról Impozáns látvány az Erőmű a két kémény-gól láttat, mégis tenni kéne valamit, hogy a képen nem látható „szépséghibáit” elveszítse. A komlóiák nem véletlenül titulálják szilikózis- gyárnak a szinte az egész várost elborító füstöt, pernyét okádó kéményei miatt. Itt-ott még kísért a tegnapi Komló. A tanácsházára, a Bé­ke szállóra, a környező palo­tákra rámerednek még a vá­lyog vi kők, a néhol még fe­ed- n Kaszárnya patait, az egykori düledező Konzum. de amiként eltűnt a központból a szénport okádó szénosztályozó, a só:tói tüdőpusztító kapasz­kodó, úgy kopnak le napról papra a rossz emlékezetű csú­fító foltok Uj-Komló arcáról. menyek nélkül. Ahogy mon­dottuk, ma még értetlenül néz­nek szembe egymással a Le­nin téri palotáik és a íélcsí- pejű roggyant házikók, de hol­nap már ásni kezdik a teret lezáró hatalmas épülettömb fundamentumát, amely újra eltemet valamit a régi Komló­ból. Ma még vannak a bányában is korszerűtlenül biztosított szállító folyosók, fejtések, de Bár egy régi közmondás úgy tartja: — ne bolygassuk a múltat — Komlón, erre mit sem adva, olyannyira megboly­gatták. hogy maholnap még a hírmondóját sem találjuk a múlt szétszórt, vagy még meg­tanuló néma tanúinak. Komló ma a meglepetések városa, ahol nem múlik éi ®*>P nagy és még nagyobb ese­szerűsítéséne is. Uj és korszerű nagy teljesítményű szovjet, svéd, német fúrógépekkel kí­sérletezik a termelékenység fokozását. A meddő és a szén felrakód ás gyorsítását is gépe­sítéssel oldják meg. A meglé­vő 23 rakodógép mellett, még ebben az évben újabb tízet ál lítanak csatasorba s ezzel évi 120 ezer köbméter meddő „félreállitását” teszik lehető­vé. Sokat lehetne még beszélni a nagyteljesítményű szellőzte­tő gépek, légcsatomák, vala­mint a fémcsövekkel megol­dandó bányavilágítás jelentő­ségéről, a termelés minden ed­diginél nagyobb méretű kon­centrálásáról, ami mind a széntermelés növekedését és végső fokon a jólét további fokozását célozza. De az emberről magáról még keveset szóltunk. A komié: bányászról, aki az utóbbi évek során legalább annyit változott, mint a körülötte épülő, zsongó város. Valahogy mértéktartóbbak, takarékosab­bak az emberek, mint akár egy esztendővel ezelőtt. Pedig a keresetük tavaly óta is lé­nyegesen emelkedett, sőt a szórakozó helyek száma is eh­hez mérten megszaporodott s mégis, akármilyen furcsán hangzik is, de a komlói bá­nyász otthonülő lett. Ezt ma­gunk is tapasztaltuk. A Béke* a Mecsek, a Fekete Gyémánt, a Sport, a Zrínyi kultúrotthon Munka után. Ozga István bányászt, Anna-akna egyik cialista brigád vezetőjét leptük meg családi körében. A félre­értések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy a sakk­tábla felett kibicelő fiatalok, nem valamennyien az Ozga- család tagjai. Ifjú Ozgu István az édesanyja mellett ül és ép­pen tiltakozik a vendégsrácok buzgóságán, akik túl aktívan szólnak bele az „öregek” játszmájába. Ozga Istvánról el kell mondani, hogy brigádja élén az első he'yet tartja nemcsak Anna-aknaí, hanem pillanatnyilag tröszt színvonalon is. Még tavaly ősszel szerződést kötött a brigádja az üzemvezetőséggel, miszerint a minőségi munka mellett balesetmentesen, állandó 110 százalékot teljesítenek. A szerződésben vállaltakat nemcsak, hogy betartják, de hét hónap óta 14—150 százalékos átlagteljesítménnyel dolgoznak. Ebben az évben már arra törekednek, hogy az országos fel­tárási normát Is megdöntsék. Persze más terve is van, de ez már családon belüli terv. — Ha a Pista fiam eredményesen felszabadul, egy jóképű Trabant-ot kap tőlem ajándékba..­napra tóbontakozó általános vénsenymozgalamból, s a szo­cialista brigád címét viselő bányászok versenyéből. Az. üzemvezetőséggel kötött 'köl­csönös szerződések, a terven felül tett vállalások ma már szinte magától értetődővé tet­ték, hogy a 24 órára vállalt 5000 tonna szenet is napi' 100 tonnával túlteljesítik. A vállalások, a szerződések köteleznek. Kötelezik a vezető­ket is, hogy a munka bizton- séga meleltt gondjuk legyen a munka megkönnyítésére, kor­presszója és valamennyi kom­lói szórakozóhely igencsak ki­halt a hét legtöbb napján. Mi történik Komlón? Le­mondtak volna a bányászok a zenés helyről, a borról, a vl- gadozásról? Nem mondtak le. Csak ép­pen módjával élnek vele, mert amint mondtuk is, taka­rékosabbak lettek a komlóiak. Ez a jó szokás, valószínűleg akkor kezdődött, amikor az el­ső bányász autót, házat, tele­víziót vásárolt. Ez a szokás azóta elharapózott Komlón. .... .„.-MaaMT':: Mit fogyaszt Komló hetenként? Csak néhány fontosabb élelmiszert említünk meg. Húsból 110—180 Bni*s4k kenyérből 800—900 mázsát, tejből *80 hektolitert, s ha hiszik, ha nem, borból mindössze 140—150 hektolitert fogyasztanak a takaré­koskodó komlóiak. A Zrínyi kultúrház presszójában egyelőre csak a kultúr- csoport tagjai vendégeskednek. Egy-egy pohár málnát fogyasz­tanak, aztán hajrá: neki újra a próbáknak. Nem tudjuk pontosan hány­féle márkájú személygépko­csit vásároltak már Komlón, de úton, útfélen tucatjával ta­lálkozni velük, azt sem tud­juk hányán vásároltak családi házat, de utcasorokat lehetne állítani belőlük. A hagyomá­nyos bányásztarisznyát is egy­re inkább felváltja az akta­táska, a „schichtest” az utcai ruha s az egykor annyira jel­lemző bagózást is, legfeljebb emlékidézö szertartásból ka­parják elő egy-egy múltat te­mető alkalomból. Mig ezek a semmiségnek tűnő változások is jelentőség­gel bírnak. Valami olyasfajta jelentőséggel, mint amikor a gyerek szégyenli már a korá­hoz nem illő játékot. Mert va­lahogy úgy beszélnek a szoká­sokról is, a múltról is, mint elnyűtt felejtésre ítélt valami­ről. Nem indulatosan, csak ép­pen megemlítve, hogy nem fe­lejtik, hogy számontartják de nem érdemes sokat vesz'e-' Uni rá. Nem érdemes, mert íme az új gondok egyre 'nkább el­terelik a figyelmet róla. Most beszéljünk az új gon­dokról? Úgy hiszem felesleges. Hiszen ezzel kezdtük a komlói beszámolót — P — iry — foto: Erb A Dávid-földi iskola IV. leányosztály dblgweatirasa felett ellenőrző szemlét tart Mikolasefc Antalné tanarno. Komló öt általános Iskolájában 3379 gyerek tanú­Történelem gyufocímkéken a több mint «6 kilométer hosszúságú földalatti labirin­tus felét még ebben az évben felszerelik a minden eddiginél biztonságosabb TH-, illetve acélfém gyűrűs ácsolással. A korszerű vágatbiztosítás máris teljes erővel folyik. A fentebb említett vállalást a mai napig 39 százalékban teljesítették. S ha már a bányánál tartunk, Nemcsak a történelemköny­vek lapjairól ismerhetjük meg az események sorozatát, hanem például — az összegyűjtött gyufacimkékről is. És hogy ez mennyire igaz, elég, ha végig­nézegetjük Tálján Géza bá­nyász gyűjteményét, amely 200 gyufacimkét tartalmaz. Talál­ható ebben címke 1945-ből, továbbá a Magyar Kommunista Párt 111. Kongresszusának ide­jéből, tehát 1946-ból, majd egyik az Orvos Szakszervezet 1949-es szegedi vándorgyűlésé­nek időpontját, 1949. pünkösd­jét jelöli meg, a másik a bur­gonyabogár első kártételét jel­zi, ez 1951-ben volt. És így so­rolhatnánk egészen napjain­kig, amikor a nemrégiben le­zajlott népszámlálás idejét az utcai falragaszok mellett a gyű facimkékről is leolvashattuk. Vannak, akiket nem érdekel­nek a gyufacimkék, ellenben szenvedélyesen gyűjtik a leve­lező lapot. Mások szalváták vastag kötegével jöttek el szombaton a Szigeti úti mű­velődési otthonba, hogy meg­hallgassak Szepesi Gézának, a dorogi tájmúzeum igazgatójá­nak, egyben a „Ki mit gyűjt“ klub alapítójának beszámoló­ját. Ennek során megtudhat­ták, hogy ez a gondolat körül­belül két éve terjedt el az or- i szágban, sőt azon túl is, hiszen ma már cserélgetnek is a szor­galmas gyűjtők szerte a miá­gon. Az előadó elmondotta, hogy a gyűjtés nem csupán ön­célú szórakozás, időnként ki­állításokon is bemutatják ered­ményeit, aminek ismeretter­jesztő jelentősége van. Más­részt például a legtöbb gyű- facimke értékes grafikai alko­tás, ezért is érdemes az enyé­szettől megóvni. Ugyanilyen jelentősége lehet a levelező­lapok, bélyegek, újságfejlécek összegyűjtésének is. Természe­tesen a rendszeresség a fon­tos, ez adja meg a gyűjtemény értékét. A beszámoló után elbeszélge tés kezdődött, amelynek során a pécsi gyűjtők elmondották, hogy milyen gyűjteménnyel rendelkeznek. Kiderült, hogy van olyan vasutas gyűjtő, aki­nek 12 ezer gyufacimkéje «a*. Egy pufókarcú kisfiú Dine­kén jelentette be, hogy 500 kü­lönféle szalvétát és 150 leve­lezőlapot gyűjtött össze, mire felnőtt lesz, szeretne sok ezer levelezőlapot elraktározni a gyűjteményében. A több óra* beszélgetés so­rán a résztvevők megállapod­tak abban, hogy levelezés út­ján bővítik kapcsolataikat nem csak a hazai, hanem a külföl­di gyűjtőkkel is. Ezenkívül terv­be vették, hogy a pécsi ,,Ki mit gyűjt” klub is rendez kiál­lítás a tagság gyűjteményéből. Péntek László, Kossuth-bánya egyik szocialista brigádjá­nak vezetője a váltótársakkal beszélget. Sok idő nincs, mert a „népes” már beállt, de azért megtanácskozták, hogy a \állalt 115 százalékot most is sikerült túlszárnyalniok. Hz Országos Takarékoénztár Baranya megyei fiókja Pécs. Kossuth Lajos utca 11. egy férfi fűtőt felvesz. 3066 A 24. ss. Autóközlekedési Vállalat felvételre keres MOTORSZERELŐKET és LAKATOSOKAT. Jelent­kezés Komlón a vállalat munkaügyi osztályán. 91

Next

/
Thumbnails
Contents