Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-05 / 30. szám
2 NAPLÓ I960. FEBRUAR I A varsói szerződésben részt vevő államok nyilatkozata ’ (Folytatás az 1, oldalról.) tásou. származó nyereségeiktől ni... látják, mii-, en halálos veszély tenycgeti őket háború kitörése esetén, vagy olyan politikusok, akik olyannyira befagytak a hidegháború jegébe, hogy nem tudnak normáin békés viszonyt elképzelni az államok között. A NATO-fagállamok nemcsak, hegy továbbra is fenntartják felduzzasztott hadseregüket. hanem még inkább növelik létszámát, miközben kü-: lönös figyelmet fordítanak a volt hitlerista tábornokok és tisztek parancsnoksága alatt álló nyugatnémet Bundes- wehrre. A Bundeswehrt rakéta •’-'yvverrel látták el, a Német Szövetségi Köztársaságnak utat nyitottak e fegyver gyártásáéi, mi több, további intézkedéseket tesznek a Bundeswehr atomfel fegyverzésére. A nyugatnémet militarizmus erősödésével párhuzamosan megy" végbe a japán militarista erők nyilvánvaló újjáéledése és ezen ország további bevonása a háborús készülődésekbe. Erről tanúskodik a Japán és az Egyesült Államok között nemrégiben aláírt új katonai szerződés. A NATO-tagok, valamint a SEATO, a CENTO és ezek szövetségeseinek fegyverkezési hajszáját semmiképpen sem lehet védelmi célokkal Igazolni és magyarázni. Ezt megrősíti az is, hogy a ny ugati hatalmak befolyásos politikai és katonai személyiségei és a sajtó egy része továbbra is rendszeresen terjeszti a különböző társadalmi rendszerű, államok közötti bizalmatlanságot és ellenségeskedést. A béke megszilárdulásának ellenfelei nem akarnak tá-walásokat a vitás nemzetközi kérdések rendezéséről és igyekeznek megakadályozni megállapodás elérését, még ott Is, ahol már határozottan kirajzolódott a megegyezés lehetősége. De a hidegháború híveinek semmiféle kísérlete nem képes megváltoztatni azt, hogy a békés együttélés szükségességének tudata ne váljék napjainkban a nemzetköz! viszonyok fejlődésének döntő tényezőjévé. Az erők megoszlása a nemzetközi küzdőtéren biztosítja a békeszerctő államok túlsúlyát és a béke erői a jövőben is fc- lü’múlják a háború erőit. Ez kedvező feltételeket teremt azoknak a céloknak az elérésére amelyekért a varsói szerződésben részvevő államok következetesen és változatlanul harcolnak :a nemzetközi fe- szü’tség enyhítéséért és valamennyi ország baráti együttműködésének fejlesztéséért. Az első helyen természetesen a leszerelés problémája szerepel. Napjainkban ez a nemzetközi élet fő kérdése. E kérdés megoldásától függ, vajon sikerül-e teljesen kizárni az új háború lehetőségét, a-v>lv a jelenlegi vlsznnvok között az emberek százmillióinak pusztulásához és egész államok szétrombolásához vese tne. Az emberiség érdeke megköveteli: gátolják meg azt, hooy valaha is működésbe hozzáír a hallatlan pusztítóere.fű nukleáris rakétafegyvert. S e cél eléréséhez a legbiztosabb út — valamennyi fegyverfa jta. va’nm-nnvl hadviselési eszköz megsemmisítése, vagyis minden egyes állam általános és teljes leszerelése. Éppen ezért az ilyen leszerelésről szóló ja- vas’at. a melvet a Szovjetunió terjesztett elő az Egyesült Nem Betek Szervezetében, megfelel az emberiség legé’etbevágóbb érdekelnek. Ez magyarázza. m!ért hat a Szovjetunió ezen óriást práv«»! a népekre. Nagy jelentőségű az az e'" ti és aipOllvel az ENS’Z tagállamai helyeselték a köz- gyű'és lezajlott 14. ülésszakán az általános és te’ ins leszerelés eszméiét. Örvendetes az a ténv Is ho cy ezt a döntés* ján hozták, amelyet két olvan hatalom dolgozott ki kö- Sösen, mint a Szovjetunió és őz F"vcsü!t Államok. Ahhoz, hogy a történelem folyamán először valóra váljék az államok leszerelési egyezménye, mindenekelőtt át kell térni a szavakról a gyakorlati tettekre. Ez a mai nemzedék legfontosabb történelmi feladata. A varsói szerződésben részvevő illamok, miután a jelen érte kezleten eszmecserét folytattak a megtartandó leszerelési tárgyalások távlatairól, arra a 'következtetésre jutottak, hogy jelenleg — jobban mint bármikor megvannak a kedvező előfeltételek a Kelet és a Nyűgei államai között a gyümölcsöző leszerelési tárgyalások számára. Az ENSZ-ben a szovjet kormány előterjesztette leszerelési javaslat visszatükrözi a varsói szerződésben résztvevő államok, valamennyi szocialista ország közös álláspontját. A varsói szerződésben résztvevő valamennyi állam kifejezi azon törekvését, hogy részese akar lenni az általános és teljes leszerelésről kötendő egyezmény nek. Az értekezleten képviselt államok megelégedéssel állapítják meg, hogy az első állam, »mely gyakorlati lépéseket tett az említett ENSZ-határo- zat megvalósításának irányába a varsói szerződés szervezetének részvevője — a Szovjetunió — amely egyoldalúan 1 200 000 fővel csökkenti fegyveres erőit. A Szovjetunió fegyveres erőinek létszáma most alacsonyabb lesz annál a színvonalnál, amelyet maguk a nyugati hatalmak javasoltak 1956-ban a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok számára, továbbá alacsonyabb az amerikai fegyveres erőit tényleges létszámánál, noha az Egyesült Államoknak jelentősen kisebb a területe és határainak hosszúsága, mint • Szovjetunióé. Nyugaton egyesek készek a nemzetközi ügyekben tett bármilyen helyes cselekedetet, bármilyen jó kezdeményezést ha- mi«sn magveráznl. Eltorzítva feltüntetni. Éppen így tesznek most a leszerelés ellenfelei amikor azt állítják, hogy a Szovjetunió fegyveres erőinek újabb csökkentése nem a leszerelés felé vezető lépés, hanem a fegyveres erő átszervezése. Ilyen könnyelmű állításokat a leszerelés területén megnyitatkozó gyakorlati tettekkel szemben csupán szándékos ietklismeretlenség diktálhat. Mindenki előtt világos, hogy csupán aZ az állam képes egy* oldalúan csökkenteni fe®wc- res erőit, amelynek nincsenek agresszív szándékai. Az éríekezle*en képv'se't államok úgy tekintik a Szovjetunió döntését fegyveres erőinek új nagyarányú csökkentéséről, amelyet a szocialista tábor más országaival történt összeegyeztetés alapján hozott, mint a varsói szerződés szervezetének közös hozzájárulását a leszerelés ügyéhez, mint olyan kezdeményezést, amely megkönnyíti az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény elérését a Kelet és a Nyugat államai között. A varsói szerződés szervezete megalakulása óta a tagországok fegyveres erőinek összlétszá- mát 2 59S 600 fővel csökkentették, a Szovjetunióban végrehajtott jelenlegi egyoldalú had seregcsökkentés pedig 3 796 500 !ő-n növeli ezt a számot. Tudnak-e a NATO-államok ilyen pozitív intézkedéseké1 vimn(atnl. Sajnos, a NATO intézkedései mindmáig a háborús készülődések fokozásának ég a fegyveres erők. valamint a fegyverzet növelésének irányába mutatnak. A varsói szerződésben részvevő országok szükségesnek tarifáit, hogy rámutass-nsk a Német Demokratikus Köztársaság pozitív példájára, a Német Demokrat kus Köztársaság önként 90 000 főre csökkentette fegyveres erőinek ál- 'ományát és lemondott a had kötelezettség bevezetéséről. A béke ügye és Németország nemzeti jövője szempontjába íagy jelentőségű az a tény. hogy a Német Dcmokratfkur Köztársaság politikájával bebizonyítja: Németország ha lemond az a*omfegyverkezésről a rcvanspo,:tikóról, a határok rizmusról — békében és Jólétben élhet, • méltó helyet foglalhat el a népek családjában. Az értekezleten képviselt államok felhívást Intéznek az északatlanti szerződés tagállamaihoz és közülük különösen azokhoz, amelyek a legnagyobb katonai erővel rendelkeznek, hogy fegyveres erőik csökkentésével válaszoljanak a szovjet fegyveres erők egyoldalú csökkentésére, kövessék a Szovjetunió példáját. Az értekezlet résztvevői abból Indulnak ki, hogy a Szovjetunió leszerelési javaslatát sokoldalúan meg kell vizsgálni a t>z állam bizottságában, amely Idén március 15-én kezdi meg munkáját. Ezzel kapcsolatban megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária kormányai, vagyis a varsói szerződésnek a tizes bizottságban helyet foglaló tagállamai e bizottságbeli képviselőiknek azt az utasítást adják, hogy minden módon segítsék elő a bizottság gyümölcsöző munkáját és törekedjenek az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szerződés mielőbbi kidolgozására. Az értekezlet résztvevői azon reményüket fejezik ki, hogy a nyugati hatalmak szintén hozzájárulnak a leszerelés problémájának mielőbbi megoldásához. Az általános és teljes leszerelés sikeres megvalósítása érdekében hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszer szükséges. A jelenlegi viszonyok között a leszerelés területén végrehajtandó gyakorlati lépésektől elszakított ellenőrzést a leszereléssel homlokegyenest ellentétben álló célokra lehet felhasználni: réseket kereshetnek más országok védelmi rendszerében, olyan értesüléseket szerezhetnek, amelyek megkönnyítik egyik vagy másik ország megtámadás terveinek összeállítását. Ezért azok az államok, amelyeknek nincsenek agresszív szándékai, természetszerűen gondoskodni Igyekeznek arról, hogy a nemzetközi ellenőrzés mérete megfeleljen a leszerelés tényleges fokának. Az általános és teljes leszerelés feltételei között pedig az államoknak nem lesz alapjuk egymástól félni; minden lehetőség meglesz bármilyen ellenőrzés, bármilyen felügyelet megvalósítására. Ha a leszerelés általános és teljes lesz. akkor az ellenőrzés is mindent felölelő és teljes lesz. A varsói szerződésben résztvevő államok pozitív tényként állapítják meg, hogy már huzamos idő óta egyetlen atom- és hidrogénbombát sem robbantottak a földgolyó egyik részén sem. — De ha nukleáris robbantásokat egyelőre nem Is végeznek, nincs még nemzetközi egyezmény e robbantások betiltásáról. Aggodalmat keltenek azok a törekvések Is, amelyek arra Irányulnak, hogy visszafordítsák azt a haladást Is, amely már gyakorlatilag megtörtént a nukleáris kísérletek megszűnte- lése felé vezető úton. Ha a kísérleteket^ a felek egyike valóban felújítaná, akkor ez üajófszerű láncreakciót Idézhetne elő, amelynek eredményeként bolygónk Ismét a nukleáris fegyverkísérlet! robbantásai terén folytatott verseng küzdőterévé válnék, az ebből eredő valamennyi veszélyes következménnyel együtt. Az értekezleten képviselt államok remélik: a genfi tárgyalások valamennyi résztvevője a lehető legnagyobb erőfeszítést teszi meg. hogy a legrövidebb időn belül elérjék a nukleáris fegyver valamennyi fajtájú klsérictének megszüntetését, a levegőben, a fii'dön. a föld alatt és a víz alatt egyaránt. Az értekzelet résztvevő! alapos vé'eményeserét folytattak a német kérdésben. A varsói szerződés szervezetében képviselt államok sajál tapasztalatuk alrpfán nem egyszer érezték, mit hoz a népeknek a német agresszió. Mindezen álknmok közösen érdekeltek abban, hogy a német militarizmus sóba többé közös érdekük arra buzdítja őket, hogy határozottan síkra szálljanak — a német béke- szerződés aláírásáért. Miközben az NDK teljes készségét fejezi ki, bogy bármely pillanatban hajlandó tárgyalásokat kezdeni és béke- szerződést kötni a másik német állam — a Német Szövetségi Köztársaság — akadályozza e szerződés megkötését. Olyan rendellenes, példátlan helyzet alakult ki. hogy a békeszerződés megkötését az az állam utasítja vissza, amely egyik jogutóda a tizenöt évvel ezelőtt feltétel nélkül kapitulált, legyőzött, a háborút kirobbantó félnek. Miért akadályozza ilyen makacsul a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a békeszerződés megkötését? Mindenekelőtt azért, mert a béke- szerződés hivatott a háború eredményeként kialakult helyzet megszilárdítására, többek között a német államhatárok fenntartására. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya pedig ellenzi ezt. Csupán egy következtetésre lehet Jutni: a Német Szövetségi Köztársaság kormány arra számít, hogy beköszönthet egy kedvező Időpont, amikor megváltozhatnak a fasiszta Németország szétzúzásának eredményeként Európában megvont határok. Ez a jelenlegi viszonyok között tulajdonképpen törekvés az új háború kirobbantására, hiszen nem mond le saját területéről egyetlen olyan állam sem, amellyel szemben a Német Szövetségi Köztársaság területi Igényekkel Igyekszik fellépni. A varsói szerződésben résztvevő államok teljes határozottsággal kijelentik, hogy a nyugatnémet kormánynak ezek a számításai kudarcra vannak ítélve. A Német Demokratikus Köztársaság, mint a béke megbízható támasza, útját állja az új, agresszív kalandokra törekvő német militaristáknak. A varsói szerződésben résztvevő államok támogat iák azokat az intézkedéseket, amelyekét a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a béke biztosítására tett az Adenaner- kormány revanspoliUkájával szemben. A szocialista tábor ékesített ereje szilárd biztosítéka annak, bogy rem engedi meg sem a Német Demokratikus Köztársaság függetlenségén ele megsértését, sem Lengyelország nyugati területeinek ismételt elrablását, sem pedig Csebsz'ovákla határainak megsértését. Az értekezlet résztvevőt kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a nyugatnémet re- vansvágyók terveit nem támogatják a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi szövetségesei, nem támogathatja és nem is fogja támogatni a Német Szövetségi Köztársaság békevágyó lakossága sem. A békeszerződés megkötése, a reváns és a határrevizló mindenféle eszméjének megtagadása, a lemondás Németország felfegyverzéséről és atomfegyverkezési politikájáról — ez valamennyi európai nép biztonságának és a német nép békés jövőjének legjobb útja. Az NDK következfetesen síkraszál! ezért az útért. Ha ugyanerre az útra lépne az NSZK is. ez a legmeggyőzőbb hozzájárulás lenne részéről a béke megszilárdításához, valamint az általános és teljes leszerelés megkönnyítéséhez. I A Német Szövetségi Köztársaság kormánya azért utasítja vissza a békeszerződés javaslatát, mert nem akarja Nyugat-Berlin kérdését azon az alapon rendezni, hogy Nyu- gat-Berlln szabad város legyen. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya odáig megy, hogy követeli az NDK területén fekvő Nyugat-Berlin bekebelezését. De mert ez nem valósítható meg. jobbnak látja a megszállási rendszer fenntartását, amely lehetővé teszi Nyugri-BerTInnck a nyugtaiméig és a háborús veszély tűzfészkeként való felhasználását. A Német Szövetségi Köz- rirsltság kormánya azért ellenzi a német kérdés békés rendezését, mert nem akarja a német egység kérdésének beites megoldását a két német állam közötti tárgyalások és a békeszerződés megkötése útján. A Német Szövetségi Köz társaság ! rmánya ezzel ellenséges magatartást tanúsít a német egységgel szemben. A Német Szövetségi Köz- . társaság kormánya hallan, sem akar békeszerz 'J riil, mivel attól fél, hogy ennek aláírása megváltoztatná a Nyugat-Németorszagban kialakult helyzetet. Azt a helyzetet, amely lehetővé teszi emberek elítélését csupán azért, mert van bátorságuk megvédclmezni haladó meggyőződésüket és fellépni a német nép nemzeti jogai és a béke védelmében. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának egész tevékenysége arról tanúskodik, hogy lépésről lépésre egyengeti az utat olyan rendszer megteremtése előtt, amelynek demokratikus látszotot kellene keltenie, de amely lényegében közcláll ahhoz a rendszerhez .amely véres háborúba döntötte a világot. A német népet pedig pél- d. ..an nemzeti katasztrófába sodorta. Vajon másként lehetséges lett volna-e, hogy a nyugat-németországi fasiszta elemek olyan pimasz náci és antiszemita kijelentésekre ragadtassák magukat, amelyeknek a világ szemtanúja volt az utóbbi időben? Mindez csak fokozhatja a népek bizalmatlanságát a Német Szövetségi Köztársaság politikája iránt. Hyen h ben még aktívabb harcot kell vívni a békeszerződés megkötéséért. A Jelenlegi értekezleten képviselt országok síkraszáll- nak a békés együttműködésért és a jószomszédi viszonyért Is, és nem kímélik erőfeszítéseiket, hogy valóban elérjék az ilyen együttműködés megteremtését. A varsói szerződésben részvevő államok Igyekeznek a Németország elleni háborúban résztvett más szövetséges s társult hatalmakkal együtt elérni a Németországgal való békés rendezést. Ez a béke- szerződés megkötését jelenti, amit a jelenlegi feltételek között mindkét német állam aláírhat. Ugyanakkor, ha a mindkét német állammal való békeszerződés megkötésére irányuló erőfeszítések nem találnak támogatásra és e kérdés megoldása halogatásba ütközik, a jelen értekezleten képviselt államok számára nem marad más kiút, mint békeszerződést kötni a Német Demokratikus Köztársasággal, az erre kész valamennyi állam részvételével és ezen az alapon megoldani Nyugat-Berlin kérdését is. A jelen értekezleten kénviselt államok megerősítik tántoríthatatlan törekvésüket a Kelet és a Nyugat államai viszonyának megjavítására, a kölcsönös bizalom megszilárdítására a nemzetközi együttműködés valamennyi formájának fejlesztésére. A nemzetközi helyzet megjavítása és az államok vlszo- n-áoan meglévő gvanakvás felszámolása érdekében óriás! jelentősége lenne, ha megszüntetnék a háborús propab—»át, az uszító felhívásokat, az erő fitogtatásával való fe* uyegetőzés kísérleteit. A varsói szerződésben rés» vevő or«-' "okban törvény tiltja a háborús propagandát, és ezek ez országok készek a maguk részéről további intézkedéseket tenni, hogy az államok -’’-"»onyában a kölcsönös gyanakvás és a kiélezett vita légköre átadja helyét a jóindulatnak és a bizalomnak. A nemzetközi feszö’tscg szemmel látható enyhülésének AÖzepeíte az ciöző évekhez képest még nagyobb jelentősége van annak a javaslatnak, hogy a két államcsoportosulás — a varsói szerződés szervezete és az északatlanti szerződés szervezete — kössön megnemtámadási egyezményt, amit máig sem sikerült megoldani. Az ér- tehezl-t résztvevőinek meggyőződése. hogy e megnemtá- mzdári egyezmény megkötésének időszerűsége évről évre növekszik. Ezért szükségesnek tartják kijelenteni, hogy e javaslat érvényben marad és hogy készek bármikor megnemtámadási szerződést aláírni a NATO-tagállamokkal. A nemzetközi helyzet megjavításában jelentős szerepet játszhat kétoldalú megnemtámadási szerződések megkötése is a különböző katonai csoportosulásokhoz tartozó államok között, valamint az atom- és * rakétafegyvercktől mentes európai övezetek megteremtése. Az értekezlet részvevői nagy megelégedéssel Gdvözlik a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország megállapodását arról, hogy májusban Párizsba összehívják a csúcsértekezletet. A varsói szerződésben részvevő államok úgy vélik, hogy a közelgő kormányfői értekezleten olyan nagyfontosságú és időszerű kérdéseket kell megvizsgálni, mint az általános és teljes leszerelést, a német bé- keszerzödést, beleértve Nyugat Berlin szabad várossá való változtatását, az atom- és híd- rogéirfcgyvcr-ftfsertetex nclii- tását, valamint a kelet—nyugati kapcsolatok kérdését. Az értekezlet részvevői azoU reményüknek adnak kifejezést, hogy a kormányfők megtalálják a szóbanforgó kérdések sikeres megoldásához vezető helyes utakat az egyetemes béke megszilárdítása érdekében és hogy a közelgő csúcstalálkozó fordulópont lesz a Kelet és a Nyugat viszonyában. Különösen fontos, hogy valamennyi állam minden tőle telhetőt megtegyen a közelgő tárgyalások sikeres klmenete- lét előmozdító légkör kialakítására. A jelen értekezleten képviselt államok kijelentik, hogy a célnak mepfeie’ően fognak cselekedni és arra hívnak fel minden más országot) segítse elő a Kelet és a Nyugat tárgyalásainak sikerét és ,s-*<"ko<Uék minden oi»-»« lépéstől, amely megnehezíthetné izeket a tárgyalásokat. A varsói szerződésben részvevő államok komri-”-«j egyöntetűen vallják, hogy kominkban az- államoknak nincs és nem is lehet magasztosa *>D és nemesebb feladatuk. m»nl hozzájárulni a tartós vüágbéW biztosításához. lülvizsgálásáról és a nuliUne fenyegesse szomszédai biztonságát éz a világ békéjét. Meglepetést keltett Londonban és Párizsban Eisenhower szerdai sajtóértekezlete Párizs. Mint már jelentettük, Elsenhower szerdai sajtóértekezletén kijelentette, helyeselné, ha az Egyesült Államok közölne szövetségeseivel bizonyos atom ti tkokat. Habár Eisenhower nem jelölte meg világosan, milyen országokra gondol, nyilatkozatából úgy tűnik, hogy elsősorban Franciaországra vonatkozott ez a kijelentése — írja az AP. Francia kormánykörökben az elnök nyilatkozata nagy érdeklődést keltett — folytatja az AP tudósítója, majd megjegyzi: Ha Eisenhowernek sikerűi megváltoztatnia a Macmahon- törvényt, ennek az lehetne * következménye, hogy "* Gaulle is módosítja álláspontját a szövetséges csapató* együttműködéséről. London. Londonban meg' lepetést okoztak Eisenhow^ kijelentései. Találgatják, bogi az elnök kormányjavaslaté jelentett-e be. vagy pedig esd' pán személyes véleménvő* hangoztatta. Diplomáciai to? rások szerint Eisenhower l? vaslata a kongresszusban nagy ellenzésre talál.
