Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

T9««. FEBRUAR 19. !f Ä P t ő f *» ► (// magyar eljárás a sugár- érzékenység megállapítására 57*iS PíHP©IRT ÍVÜK film Világszerte a kísérletek egész sorával állapították meg, hogy az ember, illetve az egyes melegvérű állattörzsek külön­böző mértékben érzékenyek az ionizáló sugárzásra, például a gammasugarakra. Az ember eléggé a sor végére került. Az utóbbi években a kutatók pár­huzamot keresnek a különböző sugárérzékenységi adottságok és bizonyos élettani sajátossá­gok között. Elsőnek egy fiatal magyar kutató. Csagoly Endre ve­gyészmérnök gondolt arra. hogy ebből a célból a vérszé- rum-fehérjék szerkezeti adott­ságait kellene a polarográfiás vizsgálatok középpontjába ál­lítani. Ez a műszer a vizsgált anyag összetétele szerint kü1 lönböző hullámvonalakat raj­zol és ezekből teljes pontos­sággal megállapíthatók az al­katelemek. A magyar kutató ezek törvényszerűségeit új módszerrel értékelte és ma­tematikai képletbe foglalta a köztük, valamint a sugárérzé­kenység között talált összefüg­géseket. A képletével megálla­pítható adatok és az irodalom­ban eddig közölt mérési ered­mények kielégítő megegyezést mutattak. Annak a feltételezésnek az alapján, hogy e hullámok ala­kulása a fehérjéknél a kéntar­talmú alkotóelemek mennyi­ségétől és elhelyezkedésétől függ, Cságoly Endre további kísérletekkel érzékeny és pon­tos módszert dolgozott ki a Gyermekbénulás elleni Sabin-íéle vakcina harmadik részletének adása I960. február 22-én, 23-án és 24-én végezzük Pécs város területén az alant felsorolt orvost rendelőkben és megjelölt Időben a Sabin-féle vakclnálás in. részletének adását: I. KERÜLET: i. Gyárvárosi tanácsadó, Fürst Sándor u. 4. sz.; lő—13 és IS—1« óráig. 3. Meszesi tanácsadó, Gábor Áron u. IS. sz. 10—13 és 15—18 óráig, 3. Szabolcs-telepi tanácsadó, Hő­sök tere, 10—13 és 15—8 óráig, 4. Pécsbányatelepi körzeti orvosi rendelő, Gesztenyés út, 10—16 óvóig, 5. Vasas! tanácsadó, Vasas n. 13 sz„ lo—i6 óráig, 6. Budai II. pártszervezet, Engels V- 2- sz. 10—13 és 15—18 óráig. n. KERÜLET: 1. Kilián utcai tanácsadó, Kilián György u. 2., 10—13 és 15—18 óráig. 2. Sőrház utcai tanácsadó, Sör- ház u. 10. sz.; 10—13 és 15—18 óráig, Egy tő segédmunkást felvesz állandó munkára az FM Anyagcllátó Válla­lat Pécs, Megyeri u, 93. sz. alatt. Gépalkatrész ismerők előnyben. 3139 3. Jókai Mór utcai tanácsadó. Jókai Mór u. 9. SZ., 10—13 és 15—18 óráig, 4. Kertvárosi tanácsadó, Táncsics Mihály u. 60., 10—13 és 15—18 óráig. ID. KERÜLET: L Petőfi utcai körzeti orvosi rendelő, Petőfi u. 41. sz., 14—19 óráig, 2. Stock-házi tanácsadó, Nagy Jenő u. 33. sz., 14—19 óráig, 3. Uj-mecsekaljai tanácsadó, Uj- Mecsekalja 48. sz. ép. 14—19 óráig, 4. Mecsekaljai tanácsadó, Me- csekaija, egészségház, 14—18 óráig. Bölcsődékben, óvodákban, isko­lákban ismét a helyszínen végez­zük el a Sabin vakoinálást. Kérjük a szülőket, hogy a gyer- mekbénulásos járvány megakadá­lyozása és saját gyermekeik meg­védése érdekében okvetlenül ré- szesittessék gyermekeiket a Sabin- féle vakcina harmadik részleténeit beadásában Is. Azokat a gyermekeket is vakci­náiéiban keli részesíteni, akik va­lamely betegség folytán az első, vagy a második részt nem kapták meg. A Sabin-féle vakcinát ismét esep- pekben kapják a gyermekek, kis­gyermekek egy kiakanál teában, nagyobb gyermekek kockacukorra cseppentve. Ezért kérjük a szülő­ket, hogy az előző vakcináláshoz hasonlóan klskanalat ismét hozza­nak magukkal. Pécs mj város Közegészségügyi Járványügyi Állomása. fehérjék reakcióképes kéntar­talmú alkotóelemeinek megha­tározására. Ezzel az eljárással további számszerű összefüggé­seket fedezett fel a kéntartal­mú alkotóelemek mennyisége és a fajlagos sugárérzékenység között. Ezek a különlegesen pontos metodikával végzett kísérletek ismételten aláhúzzák a kén­tartalmú alkotóelemek életta­ni jelentőségét és újabb lehe­tőséget adnak egyes enzimké­szítmények aktivitásának, a rákos folyamatoknak és bizo­nyos baktérium-törzseknek a vizsgálatára. Cságoly Endre kutatása — amely sugárélettani vonatko­zásban teljesen eredeti és új — az érzékenységi fokozat megállapításával új lehetősé­get ígér arra, hogy a sugár­forrással, illetve izotópokkal dolgozó munkaterületeken olyan személyeket foglalkoz­tassanak, akiknek a szervezete erre a legalkalmasabb; A filmmel azt akarták be­mutatni az „57-es riport“ al­kotói, hogy a háború milyen mélyen ivódott bele az embe­rek szívébe, hogyan rontja meg még ma is egy-egy csa­A napokban egy filmet lát­tam. Régi film, de ma is igen tanulságos, különösen nekünk. Eizenstein, a nagy szovjet filmrendező rendezte ezt a fil­met 1927-ben. A címe ez: „Régi és új”. Miről szól ez a film? Már a címe is mutatja. A régihez, a kis parcel! ás gazdál­kodáshoz ragaszkodnak még néhányan, de már a faluban bontogatja rügyeit az uj is. Egy kis embercsoport meg­alakította a termelőszövetke­zetet. Szegények, nagyon sze­gények, de bíznak abban, hogy a nyomorból csak az ösz- szefogás emelheti ki őket. Váltakoznak a filmkockák. Az egyiken látni az elnökasz- szonyt, amint arról beszél: állattenyésztést kellene terem­teni. Igen, de miből? A másik kockán már ott látjuk a nyo­morult, rongyos embereket, amint kopejkáikat eresztik bele egy kalapba, összeadják a pénzt, hogy egy bikaborjút vegyenek. A pénz együtt van és az elnökasszony álmodik. Álmában kitárul előtte a Jövő. A közös gazdaság jövője. — Traktorok szaladgálnak a föl­deken, az istállóból csöveken ömlik a tej a tejházba. Peregnek a filmkockák. És nekem ilyen gondolatok jut­nak eszembe: harminchárom évvel ezelőtt forgatták ezt a filmet. Akkor még álom volt ez. Ma már valóság. Nemcsak az, amiről álmodott ez a kol­hoz elnöikasszony, hanem több is, sokkal több. Akkor még az egész környék összesereg- lett, amikor a kolhoz megkap­ta az első traktort és amikor bedöglött, az elnökasszony sa­ját ruhájából tépett le egy da­rabot a szerelőnek. Ma már nem újság a traktor, sőt a kombájn sem, amiről akkor még álmodni sem mertek. Időszerű film ez most is kü­lönösen nálunk. Nálunk is most birkózik egymással a ré­gi és az új. Most születnek a merész álmok, most indul sok községünkben először közösen a határba az egész falu, hogy egyakarattal, együtt gyűrjék maguk alá a régit és egy újat, szebbet, jobbat épftsenek a helyén. A régi, cári Oroszországban állati sorban voltak a parasz­tok. összeadták az erejüket, a kopejkáikat és egy virágzó nagyüzemi mezőgazdaságot te­remtettek. Nálunk a feltételek kedvezőbbek, sokkal kedvezőb bek. — Egyházasharasztiban, Szentlászlón és másutt nálunk is megismétlődik a filmbeli jelenet. Pénzt gyűjtenek, pénzt adnak össze a taogk, hogy traktort vegyenek. Nálunk is küzd az új a ré­givel. Nálunk is vannak me­rész álmok, amelyek, ha min­den új és régi termelőszövet­kezeti községben öszefognak éppen azért, mert most a szo­cialista rendszer egy egész világrendszert alkot, sokkal előbb valóraválhatnak. lad életét, s hogyan kísérti aa embereket még közel tizenöt év távlatából is. A film középpontjában inge os Heinz, a fiatal házaspái zajló élete és egymásratalálása áll. Annekathrin Bürger mű­vészi alakítása megkapja a nézőt, s Willi Schrade, aki most mutatkozik be első alka­lommal a magyar fllmkedvelő közönségnek — szintén jó! je­leníti meg az eszmélő, s a mindinkább magára találó Heinzet. János Veiczi rendező és Hans Hauptmann operatőr ér­dekessé Igyekszenek tenni az egyszerű témát, amit azonban csak kevésbé sikerül megvaló­sítani. A film kezdetétől ér­zünk valami vontatottságot, s néhol egészen unalmassá vá­lik a film. Véleményünk sze­rint a kezdés sem szolgálta a ! iilm alaptémáját. A bombázás < szörnyűségét hatásosan érzé­keltetik az óvóhelyen a lóm- pafény vibrálásával. De az egész bombázási jelenetet ukár el is hagyhatták volna a film­ből, úgy érezzük — semmit nem vesztett volna értékéből; A filmnek azok a legizgalma- sab brészei. amikor Heniz a bűnszövetkezetbe sodródik, s amikor Inge kemény harcot vív egyéni boldogságukért; Van a filmnek néhány őszinte és művészi jelenete, amikor emberközelségbe hozza Inge és Heinz életét. A film egy másik rokonszenves alakja egy kiszolgálónő, aki Inga mel­lé áll nehéz perceiben. Jól szimbolizálja az ő szerepe azt a körülményt, hogy az új Né­metországban már nincsenek magukra hagyatva azok az emberek, akik hisznek egy új élet boldogságában; Makulatúra újságpapír csökkentett áron kapható. Magánosoknak kg 4,80 Fi Állami vállala­toknak kg 4,— Ft MÉH, Pécs, Doktor Sándor utca 14. 729 Az úttörők úttörői (Moszkvai tudósítónktól.) Rés vettem részt olyan megindító bensőséges beszél­getésen, mint a Komszomol Központi Iskoláján, Moszk­vában. Hadd, álljon itt ennek a már történetinek is beillő visszaemlékezésnek a válto­zata A résztvevők: a Szovjet­unió első pionircsapatának tap:''- Vinogradova, háztartás- beV, Arcsvadze öntő, Kuznye- cava könyvelő. Volkova gaz­daságvezető, Kuginov, a Szov­jet Szakszervezetek Országos Tanácsa osztályvezetője, Gali- mikov elvtárs repülögépterve- *ó főmérnök, aki most Tupol- J-v akadémikus mellett dolgo- zik. és a nuii piotúmemzedék néhány vezetője, úttörő funk- c‘°nánusc>k. Hogy w kezdű- »*./ 4 „Kraszmja Presznya ..Tn’et eQVik iskolájában le- • _ íüh cloltumentumok aUtp- lJ-m?2tudták’ hogy az ő is- k^r?J ,han. alakult meg a. . ' 2Vtnió első úttörő csapa- ” ei*Pat fiatal, lelkes ve­kezdeményezésére "nk dúltak a kis forradal­mi nyomolvasók. Az adatok. személyek láncszerű felderíté­se es az országot rádiófelhívás sí «trrel <«rí. Me,p.dáliák csa­pott’r kilenc a tanit0 tagját. S ’■örfilük hatan most itt ül- n^c. Peremdö fejjel, de vidám, ff-'•'ihatatlan arccal mesél­nek. emlékeznek. Oálm n vla- nm-mtri viovirház vezetője, VO r.psm. Natasa s „ többi fia- mi úttörővezető pedig tágra- fV’1* szemmel, nem kis meg- ™u*0<jal hallgatják az ../ kispajtások visszaem­Szinte iy-ruk o.z 1 '■> rasmunkás és főmérnök tzava.it. 38 évvel ezelőtt,« saoojei­hatalom ötödik évében — for­gatja vissza az idő kerekét Arcsvadze elvtárs — éppen ilyen csípős, hideg februári tel volt. 1922-őt mutatott a naptár. Kemény idők jártak akkor. Dúlt a polgárháború, éhség volt az országban. Csa­vargók. szülők nélküli elha­gyott árvagyerekek csatangol­tak az utcán. A tárosban nem volt rendes közlekedés. A párt felhívására. Szremli- kov komszomolmunkás segít­ségével elhatároztuk, hogy a kerületben létrehozzuk a pto- nircsapatot. (Akkor még nem tudták, hogy ez lesz az első az országban.) Emlékszem az első gyűlésre egy régi, ala­csony házikóba jöttünk össze, a mostani Peking Szálló he­lyén. Arról beszélgettünk, hogy mivel töltsük majd együtt az időt, s mi legyen a csapat neve. Alikor lányok még nem voltak köztünk. A gyűlés végén elhatároztuk, hogy a „Szpartak proletár gyermekcsoport” nevet vesszük fel, s ezután minden héten összejövünk. A második gyű­lésen már az őrsöket is elke­reszteltük. Itt igen nagy volt az aktivitás — mosolyog Arcs­vadze. elvtárj. Mindenki be­kiabált valamilyen nevet. Le­gyen az eUő őrs Szpartak! Bugyonij legendás, bátor lo­vas volt — válasszuk öt! A harmadik legyen Garibaldi hallatszott innen-onnan. De k: az a Garibaldi? Senki sem tudta. — Édesapám mesélte, hogy bátor ember volt és szereit- a szabadságot — állt ki Gari­baldi mellett a kis Vovka. Jpy alakult meg a S-oartak. Bu- gyonij és Garibaldi őrs. Né­hány hét múlva már jöttek a lányok te. A Ms csapat 52 fő­vel szaporodott. Valameny- nyien nyomdászok voltak. So­kat segített első lépéseinkben a 16-os nyomda, melynek munkásai gyakori vendégeink voltak. Meséket, történeteket beszéltek el a régi életről, kü­lönösen sokat járt közénk Ku- lesov bácsi, az Öreg bolsevik, akinek fehér szakálla, jóságos arca most is élénken él em­lékezetünkben, Jóízű, érdekes történeteit késő estékig elhall­gattuk. Az első nyilvános ünnepélyünkre, a március 8-i nőnapra már szervezetten, lá­zas izgalommal készültünk. Szépítettük a csapat otthonát és segítettünk otthoni is, a csa­ládi munkánál. Ezen a napon ünnepélyt szerveztünk, ahol köszöntöttük szüleinket. Kié kiállítást készítettünk a mun­kások hősi harcáról Az ünne­pélyen a nyomda munkásai egy kis vörös zászlót adtak a csapatnak, ezzel a felírattál: >.Ar úttörők úttörőinek”. Igen büszkék voltunk erre az aján­dékra, ezt a zászlót minden­hova magunkkal vittük, s vé­gig megőriztük. Az ünnepség után együtt játszottunk az idő­sebbekkel, forradalmi dalokat énekelve. Itt született meg a mi kis indulónk is, melyet kö­ziben szerkesztettünk. Attól kezdve szájról szájra szállt ez n. kis dal, s a pionírok ajkár bejárta az egész nagy Szovjet- országot. így szólt: Lángoljatok a kék égig tábortüzek. Mi pionírok a munkások gyerekei vagyunk Közeledik a világos napol; ideje. Kiáltsátok pionírok „légy mindig kéutfF Ezen az estén még egy meg­lepetés ért bennünket. Már későre járt az idő, amikor egyszer csak váratlanul belé­pett hozzánk Bugyonij elvtárs. Egyszerre mindannyian fel­ugráltunk, s körülfogtuk őt. Ngy volt az izgalom. Mire az­tán Bugyonij elvtárs letelepe­dett közénk és sokáig mesélt a polgárháború hősi harcairól. Késő éjszakáig együtt marad­tunk. Ezen az estén az egész csapat együtt kísérte őt egé­szen hazáig. — Tavasszal új helyiséget kaptunk — fűzi tovább a szót Galinnyikov elvtárs — a mos­tani Esztrád Színház helyén. A csapatotthon mellett a nyomda, két mühe^szerű he­lyiséget is biztosított számunk­ra, ahol a fiúk szereltek, bar­kácsoltak, a lányok pedig ké­zimunkáztak. Május elsejéi-e hazulról szereztünk vörös ru­haanyagokat, s elkészítettük az első vörös nyakkendőket. Büszkén viseltük — hunyorít hamiskásan Galinnyikov elv­társ. Vörös nyakkendőt akkor még nem volt olyan egyszerű es könnyű viselni, mert a sok csavargó suhoncnak még nem igen tetszett. Éppen ezért, akik méltatlanok lettek rá, ott hely­ben, azonnal elvettük. De ilyen nem igen akadt. így fejlődött, erősödött kis csapatunk. Tavasszal már egy­re több pionircsapat alakult Moszkvában és az ország más vidékein. így lett aztán má- ‘us 19-e a Szovjet Úttörő Szer­vezetek megalakulásának nap­ja. Ahogy múlt az idő, úgy gazdagodott programmunk, erősödött kis közösségünk. — Nyáron kirándulásaikat ren­deztünk, télen pedig táboroz­ni mentünk. A tábor költsé­geit saját munkánkból fedez­tük, mi is építettük fel és sa­lat magunk főztünk. E vidám tábotmsás tok kertre* élménye maradt meg. Ki is felejthetné el a katonás meneteléseket, zászlólevonásokat és reszkető éjjeli őrségeket. Vagy a tréfás krumplipucolást, az elsózott levesek ízét, a tábortüzek fé­nyét, esti dalait? Óvjátok és fejlesszétek ezeket a kedves pionír tradíciókat — int az idős mérnök —, mert az évek elteltével ezek megszépítik az ember lelkét, s a gyermekévek kitörölhetetlen emlékeivé vál­nak. Abban az időben sokan dolgoztak a kommunista szombatokon — veszi át a visszaemlékezés fonalát Vol­kova elvtársnő. Mi is résztvet- tünk ezekben az önkéntes munkákban. Ehhez fűződik csapatunk legdrágább emléke. A forradalom terén dolgoztunk éppen, ott ahol most a Metró bejárata áll. Egyszer csak meg áll mellettünk egy kis kopot­tas gépkocsi. Lenin ült benne. S amint megpillantott bennün­ket, kilépett kocsijából s fe­lénk indult. — Hát ti mit csináltok gye­rekek?“ — kérdezte. — Dolgozunk hányjuk a tör­meléket — vágtunk egymás szavába. Vlagyimir lljics mo­solygott s tekintetével végig­simogatott bennünket. — Jól van, ez nagyszerű dolog — s a hozzá legközelebb álló kis Tánját magához ölel­te. Mi elmondtuk, hogy úttö­rők vagyurtk, ami nagyon tet­szett Leninnek, fecnin elvtárs mindössze 3—4 percig volt ott, de ennek a néhány perces ta­lálkozásnak az emléke egész életünkben elkísért. Ettől kezdve mindig figye­lemmel kísértük, hogy hol járt, mii csinál népünk veze­tője. S amikor később tálát koztunk Krupszkájával, ő me­sélte el, kom Uesm beteg. Ez a hír nagyon elszo­morított bennünket. Sajnos a hír komolyabbnak bizonyult mint mi akikor, gyermekfejjel gondoltuk. Vlagyimir lljics Lenin 1924. január 21-én meg­halt. Ezen a napon ezrek áll­tak a Vörös téren, hogy bú­csút vegyenek attól az ember­től, aki legtöbbet jelentette mindenki számára. Csapatunk is kivonult a Vörös térre. Ma­gunkkal vittük a munkásaktól kapott vörös zászlót, s ott áll­tunk a dermesztő fagyban egymás kezét fogva. Az em­berek tüzet raktak, úgy véde­keztek a metsző hideg elten. De nem mozdult senki. Fázva és fáradtan így búcsúzott né­mán a nép. Csak a tüzek lán­goltak mintegy jelezvén, hogy a Lenin által lángralobbanott tűz nem fog kialudni soha töb­bé. Melegítő vörös fényével egyre több ember értelmét vi­lágosítja meg s fonja körül a világ egyszerű embereinek szívét.' így született meg csc_ patunk, ennyi a mi történe­tünk — búcsúznak az előadók. Még annyit, hogy a csapat minden tagja később komszö- molista lett és sokan a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak tagjai. Nem volt senki, aki. a munkába szégyent hozott volna a csapatra. Többen ,i Nagy Honvédő Háborúban hő­si halált haltak. S amikor befejeződik j ta­lálkozás, együtt énekeljük az egykori szpartakistákkal, a Bugyonij és Garibaldi őrs tag­jaival: „Lángoljatok a kék égig tá­bortüzek. Mi pionírok a mun­kások gyerekei vagyunk“. Moszkva, 1960. február. KUPK.A SAN DOH 7 JR £ e I £ » £ J

Next

/
Thumbnails
Contents